gyógyfürdő:
gyógyfürdő:
a fürdőzés a gyógyítás legrégibb gyógykezelési eszköze. Már a görög Hippokratész a fürdők hasznos és káros hatásairól ír tanulmányaiban. Már a római birodalom orvosai – Celsus, Galenus – is fürdőkezeléseket javasoltak egyes megbetegedések gyógykezelésében.
A fürdőkezeléseket ma már csak olyan 25 °C-nál magasabb hőmérsékletű és meghatározott ásványisó-tartalmú vizekben végzik, amelyeknek gyógyító hatása orvosi vizsgálatokkal igazolt. 1–2 fürdőkezeléstől tartós eredményt nem lehet várni, csak a kúraszerűen végzett 15–20 fürdőkezelés nyújt kedvező hatást. Nemcsak mozgásszervi megbetegedések kezelésében, hanem egyes belgyógyászati, nőgyógyászati, urológiai, bőrgyógyászati megbetegedések gyógykezelésére is jó hatásúan használják a fürdőkezeléseket, iszappakolásokat. Pl. a jódos-brómos gyógyvizek a pajzsmirigyek működését befolyásolják. A szénsavas termálvizek a keringési elégtelenségek, szívbetegségek hasznos kezelési eszközei. A méh körüli gyulladások, petefészek-gyulladások balneoterápiás kezelése régóta polgárjogot nyert. Bőrgyógyászati vonatkozásban a pikkelysömör (pszoriázis) kénes fürdővel való kezelése sokak által kedvelt fizioterápiás beavatkozás. A gyógyfürdő-kezeléseket ma már más fizioterápiás beavatkozásokkal is kiegészítik. A korszerű fizioterápia komplex kezelést nyújt.
A fürdőkúra a szervezetet igénybe veszi, és a 4-5. napon a kúra hatására fürdőreakció lép fel. Ha a fürdőkúrát nem megfelelően alkalmazzák, vagy a beteg szervezete a beavatkozások hatását nem jól tűri, fürdőfáradtság lép fel, mely a fürdőkezelés tovább folytatását nem teszi lehetővé. Az egyes fürdőkezelések időtartama a beteg tűrőképességétől függően 15–40 perc. Sem éhgyomorral, sem teli gyomorral nem tanácsos fürdőbe menni. Különösen idős és gyengébb egészségi állapotban levőknél helyes, ha a fürdőkezelés után 1/2 órát pihennek.
Nagyon fontos, hogy a fürdőkezelés előtt az orvos mérlegelje a kúra várható hatását, a beteg tűrőképességének mértékét. Feltétlenül be kell tartani az orvos által megszabott fürdési időt. Sokan lebecsülik a fürdőkezelések ellenjavallatait, pedig ennek mellőzése komoly következményekkel járhat. A fürdőkezelés elégtelen szívműködés esetében egyértelműen ellenjavallt. Szívizominfarktus után 6–8 hónapig nem jöhet szóba a fürdőkúra. Ha szívbetegség zajlott le, inkább csak szénsavas fürdő végezhető, vagy félfürdő jöhet szóba, mely a mellkasi légzést nem csökkenti.
Bár a meleg fürdő a vérnyomást kb. 30 Hgmm-rel is csökkenti, a magasabb hőmérsékleti hatás olyan vérnyomás-emelkedést eredményezhet, melynek komoly következményei lehetnek.
Idős betegeknél inkább csak fél- és részfürdőket célszerű előírni. A vese-, máj- és cukorbetegség, működési zavar szintén ellenjavallatot képez. Eszméletvesztéssel járó megbetegedéseknél vagy ha daganatos megbetegedés miatt kezelték a beteget, a fürdőkúra szintén tiltott. Heveny ízületi megbetegedés, lázas és fertőző betegség, fekélyek, sebek jelenléte, a terhesség szintén nem teszi lehetővé a fürdőkezeléseket.
