FRANCIAORSZÁG
FRANCIAORSZÁG
Francia Köztársaság
République Francaise (franciául)
Európa
Földrajz: Terület: 543 965 km2. Magyarországnál kb. 6-szor nagyobb. Fekvés: Ny-Európában; az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger között. Szomszédai: Spanyolország, Andorra (D), Olaszország, Svájc, Monaco, Németország (K), Belgium, Luxemburg (É). Felszín: Változatos, 3000-4000 m magas lánchegységek, 1000-1500 m magas röghegységek, köztük széles folyóvölgyek, medencék. Legmagasabb pont: Mont Blanc (4807 m). Legjelentősebb folyók: Loire, Garonne, Rhone, Seine (Szajna).
Népesség: Lakosság (1995): 58 027 000. Életkor szerint: 0-14: 19,1%; 15-59: 61%; 60-: 19,9%. Népsűrűség: 104/km2. Etnikai csoportok: francia 93,6%; arab, portugál, olasz, spanyol. Nyelvek: francia (hiv.), breton, elzászi német, baszk, katalán, spanyol, olasz, flamand. Vallások: r. kat. 76,3%, mohamedán 4,5%, protestáns 1,4%. Városi lakosság: 74%. Főváros: Paris (Párizs) (1990): 9 063 000 (A). Városok (1990): Lyon 1 262 000 (A); Marseille 1 087 000 (A); Lille 950 265.
Államforma: köztársaság. Államfő: Jacques Chirac (1995 máj. óta). Kormányfő: Lionel Jospin (1997. jún. óta). Nemzeti ünnep: júl. 14.
Gazdaság: Pénznem: franc (francia frank) (5,34 = 1 USD). GDP (1993): 1290 Mrd USD. GDP/fő (1993): 22360 USD. Gazdasági növekedés (1994): 2,5%. Védelmi kiadások a GDP %-ában (1990): 3,6. Fogyasztói árváltozások (1991): 3,2%. Munkanélküliség (1994): 12,6%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 9%; ipar és kereskedelem 45%. Export (1991): 216 Mrd USD. Főbb exportcikkek: gép, berendezés, közlekedési eszköz, élelmiszer, vegyipari termék, acél, fémek. (Az export-import adatok Monaco külkereskedelmi adatait is tartalmazzák.) Főbb exportpartnerek: Németo. 19%, Olaszo. 11%, Belgium 9%. Import (1991): 231 Mrd USD. Főbb importcikkek: gép, berendezés, vegyipari termék, élelmiszer, jármű, energia, fémek. Főbb importpartnerek: Németo. 18%, Olaszo. 11%, Egyesült Államok 10%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1993): 32 579 km; ebből villamosított 41,7%. Közúti hálózat (1993): 810 000 km; ebből autópálya (1991): 7080 km. Gépjárművek (1993): személygépkocsi: 2,5 M; tehergépkocsi(1993): 3,6 M. Főbb kikötők: Marseille, Le Havre, Dunkerque. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakos: tv: 0,9; rádió: 0,4; telefon: 1,7. Folyóirat (1992): 205/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1991): férfiak: 74; nők: 82 év. Születés (1991): 14,0‰. Halálozás (1991): 10,0‰. Népességnövekedés (1991): 0,3%. Csecsemőhalandóság (1991): 6,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 80.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1991): 99%. Iskolakötelezettség: 10 év.
Védelmi kiadások (1994): 246 203 millió farancia frank. A GDP százalékában: 3,3%. Egy főre jutó védelmi kiadás: 361 USA dollár. A haderő létszáma: 506000 (19946).
Az V. köztársaság, amely 1946–58 között tartó IV. köztársaságot váltja fel, az 1969-ig elnöklő Charles de Gaulle akaratának megfelelően megnöveli az elnöki hatalmat. Georges Pompidou (1969–74) és Giscard d’Estaing (1974–81) elnöksége alatt, a jobbközép koalíciók korában ebből nem származik bonyodalom. 1981-ben a szocialista Francois Mitterrand nyeri az elnökválasztásokat, majd pártja a parlamenti választásokon is győz. Az V. köztársaság első baloldali kormányában a kommunisták is 4 helyet kapnak. A kezdeti baloldali intézkedések, államosítások után 1982-től a kormány szigorú takarékosságba kezd. A kommunisták 1984-től kimaradnak Laurent Fabius kormányából. 1986-ban a jobbközép koalíció nyeri a parlamenti választásokat, az elnök „társbérletre” kényszerül a Jacques Chirac vezette kabinettel. A gaulle-ista RPR és a polgári középet képviselő „giscardista” UDF pártok újra magántulajdonba adják a nagyvállalatokat, bankokat, biztosítótársaságokat, valamint a TF1 televíziós csatornát. Az 1988-as elnökválasztásokon Mitterrand győz Chirackal szemben. A parlamenti választások után a szocialisták alakítanak Michel Rocard vezetésével kisebbségi kormányt. Feltűnik az idegenek ellen fellépő Jean-Marie Le Pen és az általa vezetett Nemzeti Front. 1989-ben a forradalom 200. évfordulóját ünneplik. 1991-ben a kormány vezetését először veszi át nő, Edith Cresson. Az alkotmányos tanács elveti az indítványt, hogy a korzikaiak Korzika népeként nevezhessék magukat. Német–francia európai hadtest szervezése kezdődik meg. Az 1992. márc.-i helyi választásokon elszenvedett szocialista vereség miatt Cresson visszalép. Utóda Pierre Bérégovoy. Jún.-ban bejelenti, hogy az ország lemond a rövid hatótávú francia nukleáris rakéta, a Hades fejlesztéséről, csatlakozik az atomsorompó-egyezményhez. Miközben szigorú gazdaságpolitikát valósít meg, a parlamentben ratifikáltatja a maastrichti szerződést. Az év végétől parasztok és halászok több megmozdulásban sürgetik keresetük állami védelmét. az 1993. márc.-i választásokon a szocialisták megsemmisítő vereséget szenvednek, a zöldek és a szélsőjobb a várttal ellentétben nem jutnak be a parlamentbe, a kommunisták tartják korábbi helyüket. A mandátumok több mint négyötödén az RPR-UDF választási szövetség osztozkodik. Az elnök Edouard Balladurt, a korábbi jobboldali kormány pénzügyminiszterét nevezi ki miniszterelnökké.
1995-ben Balladur a jobbközép egyik jelöltjeként, Jacques Chirac vetélytársaként indul az elnökválasztási kampányban, de kiválni kényszerül. Chirac lesz az elnök, miniszterelnökké Alain Juppét nevezi ki. A francia belpolitika középpontjában azok a takarékossági intézkrdések állnak, amelyeket a kormány az európai gazdasági és pénzügyi unió Maastrichtban meghatározott feltételeinek megteremtése érdekében tett. 1996 februárjában bejelentik, középtávon csökkenteni kívánják a hadsereg létszámát, a cél pedig hivatásos hadsereg felállítása lesz.Franciaország harmadik világbeli kapcsolatait megterhelték az 1995 szeptembere és 1996 januárja között végzett atomfegyverkísérletek. A Greenpeace környezetvédelmi szervezet látványos akcióival kisérve és nemzetközi tüntetéshullámot kiváltva a kormány a Muroroa-atoll térségben végülis a tervezett nyolc helyett hat kísérletet hajt végra nukleáris töltetekkel. Az 1997. májusi parlamenti választásokon a Szocialista Párt többséget szerez, Jospin alakít kormányt, a kommunisták részvételével.
1945 óta az ENSZ tagállama. 1949-től a NATO tagállama és az Európa Tanács (ET) tagja. 1955-től a Nyugat-európai Unió (WEU) tagja. 1958-tól az Európai Gazdasági Közösség (Európai Közösség, Európai Unió) tagállama. 1961-től a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagja. 1995-től az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tagja.
Függő, ill. társult területek
Franciország tengeren túli megyéi
Francia Guyana
Guadeloupe
Martinique
Réunion
Mayotte
St. Pierre és Miquelon
Francia déli területek
Új-Kaledónia
Francia Polinézia
Wallis és Futuna
