Észak-Írország: a béke még nincs a láthatáron
Észak-Írország: a béke még nincs a láthatáron
| dátum | esemény |
1902. megalapítják a Sinn Féin (gael nyelven = „mi magunk”) nevű pártot, amely Írország Nagy-Britanniától való függetlenségéért száll síkra
1919–1921. angol–ír függetlenségi háború
1921. Írország megosztása: a túlnyomórészt protestáns Ulster tartomány (Észak-Írország) saját parlamentet kap (Stormont), a katolikus Dél-Írország elnyeri az autonómiát
1949. Írország köztársasággá válik, kilép a Nemzetközösségből
1969. az észak-írországi polgárháború kezdete, brit csapatok ottani állomásoztatása
1992. kudarcot vallanak az első tárgyalások Írország, Nagy-Britannia és Észak-Írország négy legnagyobb pártja között
1993. december Észak-Írország-nyilatkozat: Írország és Nagy-Britannia a tárgyalások feltételéül azt szabja, hogy az IRA mondjon le az erőszakról
1994. augusztus 31. az IRA tűzszünetet hirdet
1994. október a protestáns terrorszervezetek lemondanak az erőszakról
1995. január 12. London a tárgyalások előfeltételeként az IRA-fegyverek beszolgáltatását követeli
1995. február 22. keretmegállapodás Nagy-Britannia és Írország között: előirányozza az önrendelkezési jogot Észak-Írország számára
1995. május 10. az első közvetlen tárgyalási kapcsolatfelvétel a brit kormány és az IRA pártja, a Sinn Féin között
1996. február 9. az IRA londoni pokolgépes támadása véget vet a fegyvernyugvásnak
1996. május 30. választások Észak-Írországban
1996. június 10. az összpárti megbeszélések kezdete
1997. október 13. a brit miniszterelnök tárgyal a terrorszervezet polgári szárnyának képviselőjével
fegyverkezési verseny: a haditechnika II. világháború utáni fejlődésére a legnagyobb hatást az atomfegyver megjelenése gyakorolta. Az atomfegyverek első példányának 1945. augusztusi bevetése egyértelműen arra utalt, hogy egy, a korábbiakkal összevethetetlenül nagyobb pusztítóhatású fegyver jött létre, amely teljesen megváltoztatta a katonai szembenállás feltételeit, és merőben új helyzetet alakított ki Földünkön. Ehhez azonban az atomfegyver létrejöttén kívül az is kellett, hogy megszűnjön az első atomhatalom, az Egyesült Államok kezdeti atommonopóliuma. A Szovjetunió az 1940-es évek végére vált atomhatalommá, de ezt követően még két évtizedre volt szüksége a teljes egyenlőséget eredményező, jelenleg is fennálló orosz(szovjet)–amerikai hadászati erőegyensúly létreozásához.
Okkal állítható, hogy a II. világháborút követő időszak haditechnikai – s egyben űrtechnikai – fejlődését a két vezető hatalom fegyverkezési versenye határozta meg. E versenyben a kezdeményezőszerepet a kezdeti atommonopóliumát s a sokkal hosszabb ideig (nagyjából az 1960–70-es évek fordulójáig) tartó hadászati fölényét megőrizni kívánó Egyesült Államok játszotta. De a hadászati erőegyensúly kialakulása után sem „adta fel” a fegyverkezési versenyt, fegyverfejlesztési törekvései azóta is bizonyítják, hogy az abszolút katonai fölény visszaszerzésében, sebezhetetlenségének visszaállításában, ill. Oroszországnak az „agyonfegyverkezéssel” való gazdasági tönkretételében bízik.
