Fegyverexport – a legnagyobb vásárlók
Fegyverexport – a legnagyobb vásárlók
sorrend
|
ország
|
millió dollár*
1991-1995
|
1995**
|
részesedés (%)
1991-1995***
|
|---|---|---|---|---|
1.
|
Törökország
|
8 096
|
1 125
|
6,7
|
2.
|
Egyiptom
|
7 138
|
1 555
|
5,9
|
3.
|
Szaúd-Arábia
|
7 092
|
961
|
5,9
|
4.
|
Japán
|
6 882
|
799
|
5,7
|
5.
|
Görögország
|
5 756
|
489
|
4,8
|
6.
|
India
|
5 158
|
770
|
4,3
|
7.
|
Kína
|
4 747
|
1 696
|
3,9
|
8.
|
Izrael
|
4 293
|
327
|
3,6
|
9.
|
Tajvan
|
4 228
|
980
|
3,5
|
10.
|
Németország
|
4 045
|
181
|
3,4
|
*: adatok 1990-es árakon
**: Dél-Korea 1 677 millió dollár, Malajzia 1 120 millió dollár
Forrás: SIPRI-évkönyv 1996, I. Anthony/P. D. Wezeman/S. T. Wezeman, The trade in major convential weapons
fegyvernem: a haderőnem része, mely a csak rá jellemző (lövész-, tüzér- stb.) alapfegyverzettel és harceszközökkel felszerelt alegységeket, egységeket és magasabbegységeket foglalja magában. A jelenlegi fegyvernemek – a szárazföldi csapatoknál: a gépkocsizó (gépesített) lövészcsapatok, a harckocsicsapatok, a rakétacsapatok, a légvédelmi csapatok; a légideszantcsapatok; a honi légvédelmi csapatoknál: a légvédelmi rakétacsapatok, a légvédelmi repülők, a rádiótechnikai csapatok; a légierőnél: a bombázórepülők, a vadászbombázó-repülők, a vadászrepülők, a felderítőrepülők, a vadászrepülők, a felderítőrepülők, valamint a szállító- és különleges repülők; a haditengerészeti flottánál: a tengeralattjárók, a haditengerészeti repülők, a parti rakétatüzér-csapatok és a tengerészgyalogság.
felderítő harcjármű: fedélzeti tűzfegyverekkel és felderítésre szolgáló műszerkészlettel ellátott, páncélozott, rendszerint gumikerekes (gyorsan mozgó) terepjáró gépjármű. A szárazföldi csapatok sajátos harcbiztosító eszköze, mely feladatának megfelelően optikai és rádióelektronikai műszerekkel – távolságmérőkkel, tv-kamerákkal, rádiólokátorokkal, rádió-adóvevő készülékekkel – van felszerelve.
Erős fegyverzet, 70-90 mm űrméretű lövege, géppuskái alkalmassá teszik támadó és védő feladatokra is. Hatólőtávolsága és mozgási sebessége (épített úton és terepen egyaránt) nagy. Felszerelésében geodéziai helyzetmeghatározó műszer is megtalálható.
felderítő műhold: a várható ellenfél országának területéről, fegyveres erőiről a világűrből információkat összegyűjteni képes, Föld körüli pályán keringő katonai űrobjektum. A felderítő mesterséges holdak fényképező, televíziós, infravörös, rádiólokációs és rádiómérő berendezéseikkel felkutathatják a katonai és ipari célpontokat, meghatározhatják koordinátáikat, megfigyelhetik a földfelszín hadászatilag fontos körzeteit. Infravörös berendezéseikkel egyes esetekben a felszín alatti objektumok is felderíthetők.
felderítő repülőgép: az ellenséges célok – csapategységek, katonai bázisok, katonai építmények, hadiüzemek (de tágabb értelemben az ország hadviselési képességét befolyásoló összes polgári objektum, építmény, létesítmény, gyár) – felfedezésére és megfigyelésére szolgáló, rendszerint vadászbombázó vagy csatarepülőgép. Nagy felbontóképességű fényképezőgépekkel, tv-kamerákkal, infravörös észlelőberendezésekkel, ill. az ellenség rádiólokátorainak és rádióforgalmának megfigyelésére rádiótechnikai felderítőkészülékekkel szerelik fel. Újabban egyre gyakrabban alkalmaznak pilóta nélküli felderítő repülőgépeket, vagyis felderítő robotrepülőgépeket.
földi célok elleni irányított rakéta: harci repülőgépek és helikopterek fedélzeti rakétafegyvere, melynek rendeltetése az ellenség földfelszínen elhelyezkedő célpontjainak, harceszközeinek megsemmisítése. Kisméretű, rendszerint egyfokozatú szilárd hajtóanyagú rakétahajtóműves, repülés közben – egészen a célba érkezésig – irányított, tehát nagy pontosságú, hatékony repesz romboló vagy romboló töltettel ellátott szerkezet. Hatótávolsága elérheti a 10-20 km-t. Célba vezetése történhet táv- vagy önirányítással. Sajátos változata a rádiólokátorok (radarok) elleni típus, mely a kisugárzott rádióhullámok alapján vezeti rá önmagát a megsemmisítendő célpontra.
földi célok elleni nem irányított rakéta: harci repülőgépek és helikopterek fedélzeti rakétafegyvere, melynek rendeltetése az ellenséges csapat-összevonások, csoportosulások – tehát jelentős kiterjedésű célpontok – megsemmisítése. A viszonylag kis (legfeljebb 100-120 mm) átmérőjű, egyfokozatú, szilárd hajtóanyagú, repesz-romboló vagy romboló robbanótöltetű kisrakétákat hengeres indítótárak rejtik. E rakétakonténereket függesztik fel a repülőgépszárny-, illetve a helikopterszárnycsonk alá. A rakétákat sorozatban indítják, abban a pillanatban, amikor a repülőeszköz a kiválasztott célterület eltalálására alkalmas helyzetbe kerül. A kis rakéták repülés közben már nem irányítottak, találati pontosságuk alacsony, ezért csak nagy kiterjedésű célok ellen hatékonyak.
frontrepülőerők: a frontrepülőerők feladata megsemmisíteni a frontvonal mögötti mélységi területen lévő ellenséges célpontokat. Legfontosabb harceszközei hangsebesség körüli vagy feletti sebességű – közepes és könnyű – bombázó repülőgépek, valamint a földi célok elleni és légiharcra egyaránt alkalmas vadászbombázó repülőgépek.
A többcélú vadászbombázó repülőgépek jellemzője a rendkívül nagy mozgékonyság és a változatos fedélzeti fegyverkészlet, mely tűzfegyverekből, atom- és különféle hagyományos légibombákból, földi célok elleni irányított és nem irányított rakétákból, ill. ezek sajátos kombinációjából állhat, s rendszerint igen nagy tűzerőt képvisel.
A frontrepülőerő fontos feladata az ellenség levegőből figyelése, a csapatok elhelyezkedésének, mozgásának folyamatos nyomon követése.Tulajdonképpen minden harci repülőgép harci feladata közben felderítőtevékenységet is végez, figyelemmel kíséri az ellenséges csapatok állományát, elhelyezkedését, mozgását.
E feladatra rendszerint eredetileg más célra (frontbombázó, szállító, vadászbombázó) kifejlesztett repülőgép sajátos felderítőeszközökkel felszerelt változatát alkalmazzák, vagy pedig a fedélzeti fegyverzet egy része helyett különféle felderítőeszközöket (rendszerint konténerben, a szárny vagy a törzs alá felfüggesztve) szállító vadászbombázókat használnak.
A frontrepülőerők ún. kisegítő repülőgépei közé tartoznak mindenekelőtt: a szállító repülőgépek, a futárgépek, nemkülönben azok a speciális repülőgépek, melyek fedélzetén lévő berendezések a rádióelektronikai háború folytatására szolgálnak, azzal a feladattal, hogy zavarják-bénítsák az ellenfél híradását, rádiólokátorainak és más rádióelektronikai berendezéseinek a működését.
gépágyú: 20 mm-nél nagyobb űrméretű, önműködő lőfegyver. Fedélzeti fegyverként repülőgépekre, hadihajókra, harckocsikra, ill. gyalogsági harc- és szállító járművekre szerelik fel.
gépkocsizó lövészek: a szárazföldi csapatok legnagyobb létszámú harcoló fegyverneme, az egykori gyalogság mai korszerű utóda a gépkocsizólövész-csapatok. E fegyvernem jelenlegi elnevezését a 60-as évek közepén kapta, ugyanis ez időre a lövészalakulatok gépesítettségének mértéke igen magas fokot ért el, s így a fegyvernem minőségi átalakulása befejeződött.
A mai gépkocsizólövész-alegységek és -egységek jellemző alapvető felszerelése a különféle fedélzeti fegyverekkel ellátott, gumikerekes vagy lánctalpas gyalogsági harcjármű. Ez az eszköz lehetővé teszi egyfelől a nagyfokú manőverezőképességet, másfelől az egyébként is sorozatlövő fegyverrel ellátott lövészkatonáknak nagy ütőerejű támogatást s ezenkívül jelentős védettséget is nyújt.
A mai lövész alegységeknek az ellenség különféle fegyverfajtáitól való védettsége is jelentős mértékben fokozódott. Az atom- és a vegyi fegyverektől való fokozott védelmet szolgálja a gyalogsági harcjárművek és a páncélozott szállítójárművek hermetikusan elzárt küzdőtere. Az ellenséges harckocsik elleni harcra a lövészeknek kis hatótávolságú kézi páncéltörő rakéták és nagy hatótávolságú irányított páncéltörő rakéták állnak rendelkezésre. Az alacsonyan támadó harci repülőgépek és helikopterek elleni harcra pedig a lövészek hatékony kézi légvédelmi rakétákkal vannak felszerelve.
géppuska: 20 mm alatti űrméretű, önműködő tűzfegyver; rakaszban tárolt, hevederezett tölténnyel hosszabb sorozattűz lövésére alkalmas. Tűzgyorsasága eléri a percenkénti 600–1000 lövést. Hatásos lőtávolsága 1200–1500 m-ig terjed. Rendszerint állványos kivitelben készül, harcjárművekre, harckocsikra, hadihajókra, harci repülőgépekre és helikopterekre van szerelve fedélzeti fegyverként.
gyalogsági harcjármű, lövészpáncélos: a II. világháború páncélozott gépkocsijából fejlődött ki. A harckocsik és a lövészek szoros együttműködését teszi lehetővé azáltal, hogy az így szállított lövészek mozgékonyan, védetten és számottevő tűzerővel vehetnek részt a harcban. A lövészpáncélosok 10–30 mm-es páncélzatú, kerekes vagy lánctalpas futóművel felszerelt, 6–12 t harci tömegű, 9–12 fő szállítására alkalmas, rendszerint úszóképes járművek. Fegyverzetük körforgó kupolába vagy toronyba épített 20–30 mm-es gépágyú, nehézgéppuska és 1–2 db, rendszerint 7,62 mm-es géppuska. Esetenként hátrasiklás nélküli páncéltörő löveggel vagy rakétákkal is felszerelik őket. A lövészek számára a folyamatos figyelési és kilövési lehetőség biztosított, így a gyalogsági harcjárműről való leszállás nélkül is eredményesen harcolhatnak. A korszerű gyalogsági harcjármű hermetikusan zárt, a tiszta levegőt szűrő-szellőztető berendezés szolgálja.
hadászati fegyverek: olyan fegyverrendszerek, melyek alkalmasak a legfontosabb hátországi, hadászati jellegű célpontok – katonai, hadiipari, ipari bázisok, vezetési, közigazgatási pontok, közlekedési, távközlési csomópontok – megsemmisítésére. A különféle fegyverrendszerekből a hadászati fegyverek hatótávolságuk (hatósugaruk), ill. töltetük megsemmisítőhatása alapján választhatók ki. A hadászati fegyverek közé sorolják: az atomtöltetű interkontinentális és a közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat, az atomtöltet célba juttatására alkalmas, 1000 km-t meghaladó hatósugarú interkontinentális nehézbombázó, közepes bombázó és vadászbombázó) repülőgépeket, ill. a nagy hatótávolságú atomtöltetű robotrepülőgépeket.
hadászati rakéta: egy vagy több robbanótöltetű ballisztikus rakétafegyver, amelynek hatótávolsága meghaladja az 1000 km-t. A hadászati rakétafegyverek rendeltetése: az ellenség hadászati jellegű célpontjainak, a hátországában lévő ipari üzemek, nagyvárosok, víz- és hőerőművek, rakétaindító állomások megsemmisítése. A hadászati rakéta szerkezetét tekintve program- (tehetetlenségi) irányítású rakéta, rendszerint több száz kt-ig, esetleg több Mt-ig terjedő trotilegyenértékű atom-robbanótöltettel (vagy -töltetekkel) szerelve. Hajtóműve szilárd vagy folyékony hajtóanyagú rakétahajtómű. Indítóberendezése lehet helyhez kötött – földfelszíni vagy föld alatti (rakétasiló); mozgó – atomhajtású tengeralattjáró, lánctalpas vagy gumikerekes jármű, esetleg bombázó repülőgép. Kisebbik változata a közepes hatótávolságú (1000–5500 km), a nagyobbik az 5500 km-t meghaladó hatótávolságú interkontinentális ballisztikus rakéta.
hadászati védelmi kezdeményezés: Strategic Defence Initiative (SDI) az Egyesült Államokban az 1980-as évek elején előtérbe került tervezet. Célkitűzése az észak-amerikai szárazföldnek a hadászati rakéták atomtölteteitől való „abszolút biztonságot nyújtó” védelmének megteremtése. Ezt a védettséget többzónás, részben űrtámaszpontú rakétaelhárító rendszer elemeinek soron következő működésével tervezik megvalósítani. Jelenleg még csak előtervek, feltételezések, elképzelések formájában létezik. Az előtanulmányok, előkísérletek szakasza 1984-től 1989-ig terjed. E szakasz lezárásaként tanulmányok készül(t)nek arról, egyáltalán van-e realitása az abszolút biztos rakétaelhárításnak, s ha igen, a kutató-fejlesztő tevékenységet milyen irányokban célszerű folytatni. Bár a nyilvánosságra került tervezetek többsége tulajdonképpen megvalósíthatónak látszik, nagy biztonsággal állítható, hogy a hadászati védelmi kezdeményezés eredeti célkitűzése, a 100%-os vagy azt nagyon megközelítő hatékonyságú rakétaelhárítás megvalósíthatatlan. A fejlesztésre, gyártásra és telepítésre fordítandó, becslések szerint 1000 milliárd dollárt is meghaladó költségek semmiképpen sem lesznek arányban az elérhető hatékonysággal, mert azokat a veszteségeket, amelyek egy rakétatámadás következményeiként fellépnének, így sem lehetne az elviselhetőség szintje alatt tartani.
haderőnem: az állam fegyveres erőinek, ill. a haderőnek része,amely képes arra, hogy meghatározott, földrajzilag egységes térségben (földön, levegőben, vízen) hadászati, hadműveleti és harcászati méretű tevékenységet önállóan vagy más haderőnemekkel együttesen folytasson. Minden haderőnemnek sajátos, rá jellemző fegyverzete, haditechnikai felszerelése, szervezete és harcászata, vezetési elve és módszere, kiképzési rendje van. A korszerű fegyveres erők haderőnemei: a hadászati rakétacsapatok, a szárazföldi csapatok, a honi légvédelmi csapatok, a légierő és a haditengerészeti flotta.
hadiipar: a csökkenő állami hadi kiadások – mindenekelőtt a fegyverek beszerzésében – a 90-es évek eleje óta világméretekben a hadiipari megrendelések visszaeséséhez vezettek. A haditechnika részaránya az OECD-államok és a fejlődő országok száz legnagyobb hadiipari vállalatának forgalmán belül – néhány amerikai, francia és brit vállalat kivételével – általánosan visszaesett.
Stratégia: arra a nyomásra, hogy szereljenek le kapacitásokat a haditechnikában, a hadiipar különböző intézkedésekkel reagált:
– A termelés leállítása, vállalatrészek eladása és alkalmazottak elbocsátása. 1987 és 1995 között a hadiipari munkahelyek száma a világban 37%-kal, 11,1 millióra csökkent (Németországban 60%-os volt a visszaesés). A meglévő munkahelyek fele a Szovjetunió utódállamaiban található. Németországban a közvetlenül hadiipari alkalmazottak száma 1990 és 1995 között 280 ezerről százezerre esett vissza, a hadiiparral kapcsolatban álló munkahelyek száma pedig 840 ezerről 300 ezerre csökkent.
– A termelési skála kibővítését (a diverzifikációt) – a haditechnika területén kívül eső vállalatrészek megvásárlása révén – költségokokból gyakran előnyben részesítik a konverzióval – vagyis a haditechnikai termelés polgári célú termeléssel való felváltásával – szemben. A hadiipar sikeres konverziója a termékszerkezettől, a létesítményektől és attól a képességtől függ, hogy a polgári rendeltetésű termékekkel a vállalat meg tudja-e vetni a lábát a piacon. Ehhez gyakran hiányzik a szükséges tőke, valamint a piaci és a terjesztési ismeretek.
– Vállalatok fúziója, vállalatrészek felvásárlása és összekapcsolása, illetve joint-venture-ök. Elsősorban az amerikai hadiiparban figyelhető meg erős koncentrációs folyamat. Az európai fegyverkezési projektekben történő multinacionális együttműködés (Eurocopter: harci repülőgépek, Eurofighter: vadászgépek és Stinger: légvédelem) gyakran költségfelhajtó tényezőt jelent, és a váltakozó politikai előnyök függvénye.
A fegyverexport kibővítése kevés nyereséggel kecsegtet, tekintettel a leszerelési és csapatcsökkentési folyamatra, valamint a fegyverkezési piacon mutatkozó túlkínálatra.
