A világ legnagyobb hadiipari vállalatai
A világ legnagyobb hadiipari vállalatai
név* (ország)
|
haditechnikai forgalom
(milliárd
USD)
|
részesedés
(%)**
|
|---|---|---|
1. Lockheed Martin/Loral (USA)
|
19,61
|
69,1
|
2. McDonnell Douglas/
Boeing (USA)
|
13,98
|
38,4
|
3. Northrop Grumman/
Westinghouse (USA)
|
7,88
|
50,7
|
4. British Aerospace (brit)
|
7,27
|
64.1
|
5. Hughes Electronics (USA)
|
6,30
|
44,7
|
6. Thomson (fra.)
|
4,42
|
31,8
|
7. GEC (brit)
|
4,32
|
28,5
|
8. United Technologies (USA)
|
3,80
|
17,9
|
9. Raytheon (USA)
|
3,50
|
35,0
|
10. Direction des Constructions
Navales (fra.)
|
3,40
|
98,0
|
1994-es helyzet
*: tekintetbe véve a már bejelentett, ill. tervezett fúziókat
**: a haditechnika részesedése a vállalat összforgalmában
Forrás: The Economist, 1996. január 13.
USA: A Lockheed Martin, amely – mint a világ legnagyobb fegyverkezési konszernje – csak 1995-ben jött létre, 1996 januárjában bejelentette: 9,1 milliárd dollárért megvásárolja a Loral katonai elektronikai vállalatot (a leányvállalatok nélkül). A Northrop Grumman – a B–2-es („lopakodó”) stratégiai bombázó előállítója – 3,6 milliárd dollárért átveszi a Westinghouse-tól a katonai elektronikai részleget. Ezen felül tárgyalások folytak a McDonnell Douglas és a Boeing között is. 1996-ben a tíz legnagyobb hadiipari vállalat az amerikai katonai megrendelések 38%-át kapták (1990-ben még csak 29%-át). Az 1993 és 1997 közötti időszakra 24,1 milliárd dollárt irányoztak elő konverziós projektekre – s ennek 70%-át olyan technológiák kifejlesztésének támogatására, amelyek egyidejűleg szolgálják a katonai és a polgári célú felhasználást (dual use).
Európa: a hadiipari termékek piaca az USA-ban a 90-es évek közepén – 700 milliárd dolláros forgalommal – több mint kétszerese volt az EU hadiipari termékpiacának. A 90-es évek derekáig a hadiipari megrendelések odaítélésénél többnyire a nemzeti vállalatokat részesítették előnyben. Az Európai Bizottság 1996 elején szorgalmazta a nemzetközi versenyképesség javítását, továbbá azt, hogy a hadiipari megrendeléseket az egész EU-ra kiterjedő érvényű közbeszerzési ajánlatként legyen kötelező közzétenni. Szorgalmazta emellett az együttműködés erősítését a hadiiparban és a hagyományos harci technika exportjában. Az EU-ban 1995 végén tíz katonaihelikopter- és -repülőgép-előállító vállalat (az USA-ban: öt), tizenegy rakétagyártó cég (USA: öt), tíz harcjárműgyártó (USA: kettő), ill. tizennégy hadihajógyártó vállalkozás (USA: négy) működött. A francia hadiipar tervbe vett újjászervezése 1996 májusában a Matra/British Aerospace-Dínamics francia–brit joint-venture-rel kezdődött meg. Ez a vállalkozás lett a taktikai irányítható rakéták legnagyobb európai előállítója. A folyamat az Aérospatiale állami légiközlekedési konszern és a Dassault Aviation 1997. január 1-jei fúziójával folytatódott.
Fegyverexport 1995 végén 25 európai állam, valamint Ausztrália, Japán és az USA az ún. Wassenaar-megállapodás (székhelye: Bécs) keretében megállapodott a fegyverexport önkéntes ellenőrzésében, az olyan fejlett technológia tekintetében, ami polgári és katonai célra egyaránt felhasználható (dual use, kettős felhasználás). A részt vevő államok kötelezték magukat, hogy tájékoztatják egymást saját fegyverexportjukról. Az ellenőrzés az exportjog nemzeti szabályai alapján történik, de e szabályokat az egyes országoknak egymáshoz közelíteniük kell.
Exportellenőrzés: 1996 közepén további területeken létezett nemzetközi kivitel-ellenőrzés:
– ABC-fegyverek (atom-, biológiai és vegyi fegyverek).
– Önkéntes adatszolgáltatás a hagyományos fegyverekkel való kereskedésről az ENSZ-nyilvántartás számára (hét kategóriában). Ezt az ENSZ-nyilvántartást 1993 óta nyilvánosságra is hozzák. 1996. március 1-jéig a 185 ENSZ-tagállam közül 93 dokumentálta saját 1994-es fegyverexportját. A legnagyobb fegyverszállító az USA volt, megelőzve Németországot.
– Katonai hordozórakéták (Missile Technology Control Regime, MTCR: 27 részes állam). Meg kell tagadni az exportengedélyt a legkevesebb 500 kg hasznos teher hordozására képes és több mint 300 km hatótávolságú rakétarendszerek esetében.
– Dual-use termékek az EU-ban: 1995 óta közös szabályok érvényesek a tagországokba, ill. a harmadik országokba való kivitelre, az árulistákra és az engedélyhez való kötöttségre. Németországban külön ellenőrzés van érvényben 17 állam tekintetében a hagyományos fegyverkezési projekteket szolgáló, lajstromba nem vett termékeket illetően is. 1995 októberében az Európai Bíróság megerősítette az EU-államok azon jogát, hogy nemzeti felelősség alapján – a külkapcsolatok vagy a közbiztonság, ill. a közrend megzavarásának elkerülése érdekében – korlátozzák a fegyverexportot.
A hagyományos fegyverkereskedelem az EU-ban nemzeti ellenőrzés alá esik.
Tendenciák: 1995-ben a hagyományos fegyverexport értéke a SIPRI stockholmi békekutató intézet adatai szerint megközelítőleg az előző év szintjén maradt. A hat legnagyobb exportőr piaci részesedése 83% volt (az USA-é 43%). Oroszország a maga részesedését az előző évi 4-ről 17%-ra növelte. A szállítások 46%-a irányult ázsiai államokba.
hadikiadások A Bonni Nemzetközi Konverziós Központ (BICC) egyik, leszereléssel kapcsolatos, 1996. áprilisi tanulmánya szerint a világ hadi kiadásai 1985 és 1994 között mintegy 30%-kal, mintegy 800 milliárd dollárra csökkentek. A hadi kiadások részesedése a gazdaság teljesítményében 5,4%-ról 3%-ra esett vissza. A fő okok közé tartozik a gazdasági válság Kelet-Európában és a FÁK államaiban, az állami kiadások csökkenése, valamint a védelmi tervezés és a katonai doktrína megváltozása. Az ENSZ a hadi kiadások terén 1987 (az eddigi csúcspont) és 1994 között az egész világon összesítve elért megtakarításokat (az ún. békeosztalékot) 935 milliárd dollárra becsüli. A világszervezet úgy számol, hogy 1995 és 2000 között a hadi kiadások évente 3%-kal csökkennek. Rövid távon a hadi kiadások csökkenése óhatatlanul a többi közkiadás növelését eredményezi. A 90-es évek közepéig a hadi kiadások terén elért megtakarítások lényegében a költségvetési hiány és az állami eladósodás csökkentését szolgálták. Ehhez jöttek azok a költségek, amelyek a leszereléshez – pl. a fegyverek és katonai eszközök megsemmisítéséhez – kapcsolódnak.
A hadi kiadások megkurtítása a BICC adatai szerint leginkább a fegyverbeszerzést érintette. A NATO-n belül ennek költségrészesedése 1989 és 1994 között 26%-ról 20-ra süllyedt, miközben a személyi kiadások a csapatcsökkentések ellenére 41%-ról 44-re kúsztak fel. Oroszországban a fegyverbeszerzés részaránya a korábbinak mintegy a felére, 21%-ra esett vissza. Az orosz hadi kiadások mintegy 50%-át fordítják személyi kiadásokra, és csak 6%-át kutatásra és fejlesztésre (ez utóbbi 1989-ben még kb. 20%-ra rúgott). A világ hadi kiadásainak háromnegyedét tíz állam adja, egyharmadát az USA.
haditengerészeti flotta: a haditengerészeti flotta legfontosabb feladata az őt fenntartó ország érdekének védelme a tengereken: békében – tulajdonképpen puszta meglétével – a tengeri határok őrzése, háborúban harctevékenység folytatása a tengereken, óceánokon, valamint az azokat övező partszakaszokon.
A haditengerészeti flotta hagyományos és atomfegyvereivel csapásokat mérhet az ellenség parti objektumaira, ill. haditengerészeti flottájának a bázisokon állomásozó, valamint a nyílt tengereken hajózó egységeire.
A haditengerészeti flotta feladata továbbá a saját tengeri szállítóeszközök védelme, az ellenségesek pusztítása, saját tengeri deszantok partra szállítása, ill. az ellenséges tengeri deszantok kirakásának megakadályozása.
A haditengerészeti flotta feladatait önállóan vagy más haderőnemekkel (pl. légierő) együttműködve hajtja végre. Az önállóság miatt a haditengerészeti flották sokoldalúan összetettek, a harcoló és kisegítő hajóegységeken kívül más sajátos fegyvernemekből, szolgálati ágakból, haditengerészeti bázisok rendszeréből állnak.
Az ún. óceáni – vagy másként globális képességű – haditengerészeti flotta fegyvernemei a vízfelszíni hadihajók, a tengeralattjárók, a repülőerő, a partvédelmi rakéta- és tüzércsapatok, továbbá a tengerészgyalogság.
Az európai tenger menti államok többsége – a globális képességgel rendelkező Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország kivételével – csak az említett fegyvernemek egy részét, elsősorban partvédelmi feladatokra alkalmas haditengerészetet tart szolgálatban.
A haditengerészeti flották vízfelszíni hadihajó-állománya rendkívül széles körű. Nagyságuktól, fegyverzetüktől, hatótávolságuktól függően ezeket a vízfelszíni hadihajókat ún. hajóosztályokba sorolják.
A legnagyobb hatótávolságú hajók az atomhajtóművesek, ezek hatótávolsága 50–200 000 tengeri mérföld (1 tengeri mérföld = 1,852 km). Az ún. „óceáni” kategóriába 8–10 000 tengeri mérföld (15–18 000 km) feletti hatótávolságú hajók tartoznak, míg a „közepes” kategóriába a 2000–3000 tengeri mérföld (3700–5550 km) feletti hatótávolságú hajók tartoznak. Kis – parti – kategóriába sorolják a 2000 tengeri mérföldnél (3700 km) kisebb hatótávolságú hadihajókat.
Az általános támadó rendeltetésű hadihajók közül a legnagyobbak a csatahajók, közülük ma már csak néhány van szolgálatban. Az amerikai Iowa osztályú csatahajók vízkiszorítása pl. 57 000 t. Fegyverzetük lövegekből, szárnyas rakétákból és robotrepülőgépekből áll.
Az ezeknél kisebb hajóosztályok elnevezése a következő (zárójelben a vízkiszorítás és a legnagyobb sebesség):
– cirkáló (7000–12 000 t, 55–70 km/h);
– romboló (3000–7000 t, 58–70 km/h);
– fregatt (1000 – 4000 t, 45–55 km/h);
– korvett (500–1000 t, 45–55 km/h);
– naszád (200–300 t, 72–90 km/h).
E hajók fegyverzetében a csöves tűzfegyverek, lövegek mellett egyre növekszik a hajók és tengeralattjárók elleni irányított rakéták és a robotrepülőgépek aránya. A vízfelszíni célok elleni támadófegyvereken kívül a mélytengeri célok elleni irányított rakétafegyverekkel és bombákkal, ill. légvédelmi rakétafegyverekkel is fel vannak szerelve. A nagy vízfelszíni célpontok elleni rakétái atomlőszer kilövésére, ill. hordozására is alkalmasak.
Csupán néhány ország haditengerészeti flottája rendelkezik úszó repülőterekkel – az ún. repülőgép- vagy helikopterhordozó hajókkal. Közöttük találjuk meg a legnagyobb – 80 000–100 000 t vízkiszorítású – hadihajóegységeket. A kisebb reülőgép- és helikopterhordozó hajók, az ún. tengeralattjárók elleni cirkálók vízkiszorítása 16 000–40 000 t; ezeken a tengeralattjárók elleni harcra szolgáló harci repülőgépek és helikopterek teljesítenek szolgálatot.
A haditengerészeti flottáknak a hajóegységek számarányát messze meghaladó jelentőségű fegyverneme üzemelteti a tengeralattjárókat. A víz alatti hadihajókat két csoportba szokás osztani. Az egyikbe a hadászati ballisztikus rakétákat hordozó, nagyméretű, 5000 t-nál nagyobb atomhajtóműves típusok, az ún. csapásmérő atom-tengeralattjárók tartoznak. A kisebbek a vízfelszíni hadihajók és az ellenséges tengeralattjárók elleni harcra szolgálnak, vízkiszorításuk legfeljebb 2000–3000 t, fegyverzetük táv- vagy önirányított torpedó. Ez utóbbiak között egyaránt van atomhajtóműves és dízelmotor hajtotta típus.
Szinte mindegyik haditengerészeti flotta állományában megtalálhatók a különleges rendeltetésű hajók, pl. az aknatelepítők vagy az aknamentesítők. A különleges rendeltetésű kategóriába tartoznak még a partraszálló (deszant-) hajók és sajátos (pl. légpárnás) járművek.
A fegyverzet nélkül – vagy csak légvédelmi fegyverzettel ellátott – ún. kisegítőhajók rendeltetése a személy- vagy a sebesültszállítás (kórházhajó), ill. az utánpótlás (raktárhajó), továbbá a karbantartás-javítás (ellátó-, dokk-, mentő- és javítóhajó).
A haditengerészeti flotta repülőereje a tengeri, ill. a partközeli harctevékenység támogatására szolgáló vadász-, vadászbombázó repülőgépekből, felfegyverzett és harci helikopterekből áll. Működtetésüket tekintve e gépek lehetnek parti bázisúak vagy hajófedélzetiek.
A partvédelem csöves és rakétatüzér, valamint légvédelmirakéta-alakulatokból, ill. a fegyverrendszereik működtetéséhez szükséges felderítő rendszerekből és szolgálati ágakból áll.
A tengerészgyalogság a gépesítettlövész-egységekhez hasonlóan szervezett, de tengeri szállításra és partra szállásra alkalmas harceszközökkel ellátott csapatokból áll.
A haditengerészeti flottát az úszóegységek működtetéséhez, karbantartásához szükséges – helyhez kötött vagy mozgó – bázisrendszer egészíti ki.
