Békés megye
Békés megye
Területileg hazánk egyik legnagyobb megyéje: 5669 km2, az ország DK-i sarkában – a Körös és a régi Maros hordalékán – fekszik, peremhelyzetű alföldi táj. Keleti-déli határa 140 km hosszan a magyar-román határ, északon Hajdú-Bihar valamint Jász-Nagykun-Szolnok, míg nyugaton Csongrád megyével határos. Két, egymástól jól különválasztható nagytáji körzetre oszlik: a megye nyugati fele a magasabb fekvésű Békés-Csanádi löszhát, keleti része pedig a mélyebb fekvésű Körösök-köze.
Népességét tekintve a Féja Géza által a két világháború között Viharsaroknak elnevezett vidék, ezen belül Békés megye sajnálatos fordulópontra ért 1997 végére: a lakosság száma 400 ezer alá csökkent. A megye sajátosságaihoz tartozik, hogy a törökdúlást követően a felprédált földeket új tulajdonosaik a magyarok mellett szlovák, román, német és szerb telepesekkel népesítették be. ez a magyarázata annak, hogy a megyében élő nemzetiségek aránya, ide értve a cigányságot is, jóval magasabb az országosnál, eléri az 5 százalékot.
A népsűrűség változatos képet mutat: a megye északi és déli részén viszonylag alacsony, a megye közepén, ahol a három város – a megyeszékhely Békéscsaba, az egykori megyeközpont Gyula és a történelmi megyeszékhely Békés – vonzáskörzetében sűrűbb a településhálózat is, az átlagosnál magasabb. Átlagban 71 fő/km2, ez a szám a városokban 112, a községekben 43.
A megye településsűrűsége még az alföldi alacsony érték mögött is lemarad, ugyanakkor a települések igazgatási területe az átlagosnál jóval nagyobb és az egy helységre jutó lakosság is csaknem kétszer akkora, mint országos átlagban. A megye jelenlegi 75 településéből 14 a város (Békéscsaba, Békés, Gyula, Orosháza, Szarvas, Szeghalom, Mezőkovácsháza, Battonya, Elek, Mezőhegyes, Mezőberény, Tótkomlós, Sarkad, Gyomaendrőd) és 61 a község. A lakosság túlnyomó része 5000 lelkesnél nagyobb településeken él, a városi lakosság aránya meghaladja a 63 százalékot. Az utolsó évtizedekben jelentősen megfogyatkozott számú – de egykoron nagyon is jellemző – tanyákon ma alig 10 ezren élnek, ami a korábbi tanyasi lakosságnak legfeljebb az egyötöde.
A megye népességcsökkenése a természetes fogyás (ami 11,2 százalékkal haladta meg az 1996-os adatot) következménye, miután az el- és idevándorlás kiegyenlíti egymást, az élveszületések száma 1997-ben 3700 volt, ezzel szemben a halálozások száma 5900 (ami 1,9 százalékos mérséklődés az egy évvel korábbi tényhez viszonyítva).
Békés megyében 1997-ben 1700 házasságot kötöttek, 7,7 százalékkal kevesebbet, mint 1996-ban (ugyanez az arány országosan csak 3.9 százalék), ugyanakkor a válások száma 20 százalékkal volt magasabb az előző esztendeinél, mintegy ezer házasság ért véget 1997-ben.
Fekvése folytán kontinentális jellegű a térség éghajlata, de óceáni, mediterrán és kelet-európai hatásokkal tarkítottan. Külön érdekessége éghajlatának, hogy a Körösök vidékén mért évi 5-6000 napfényes órával szemben a déli, hátsági területeken – ahol a május, június és augusztus általában borultabb – ennél átlagosan 700 órával rövidebb a napsugárzás.
A hőmérsékleti viszonyokat a legnagyobb szélsőségek jellemzik, ami az Alföld medencejellegével magyarázható. Általánosságban az ország egyik legmagasabb középhőmérsékletű területe 10,6-11,2 Celsius fokkal, de ezen belül a megye északi i része hűvösebb a délinél.
Közismert tény, hogy a Körösök vidéke az ország egyik legaszályosabb területe, ugyanakkor az is, hogy a júniusi és júliusi csapadékmaximumok nemegyszer okoznak itt árvízveszélyt s olykor jelentősebb károkozással járó árvizeket is.
A történelem folyamán többször változott a megye területe és szomszédsága, a hozzátartozó települések száma és népessége. A mai formáját az 1950-es közigazgatási beosztásban nyerte el. Ősidők óta lakott, az első jelentősebb benépesülése az i. e. V–IV. évezredbeli Körös-kultúra. A népvándorlás végén, a IX században ideérkező honfoglaló magyar Barsa, Gutkeled, Zovárd és Hontpázmány mellett a Vata (Csolt) nemzetség foglalta el a megye nagyobb részét, benne a békési földvárat, melynek uráról kapta a nevét. Aprófalvas, sűrű településhálózatát a tatárdúlás semmisítette meg. Az 1400-as évek elején épített Gyula vára által védett térség mezővárosodási és újratelepesedési folyamatát a török hódoltság törte meg. Az 1700-as évek elejének szabadságmozgalmai már újra népes magyarságot mozgattak meg itt, mellettük az új főúri uradalmak (főként a bécsi császári udvar hadiszállítójaként a megyét ajándékul kapó Harruckern János György) szervezett szlovák, román ajkú földművelők betelepítésével oldották meg munkaerő gondjaikat. Ez a gabonatermesztés és istállózó állattartás nagyarányú kiterjedésével, nagytelkes tanyarendszer kiépülésével, valamint a malom- és kézműipar felvirágzásával járt együtt.
Az 1848–49-es szabadságharcot követően, a kiegyezés után a Tisza és Körösök folyamszabályozásával nemcsak a gabonaföldek sokasodtak meg, hanem a hajózás is lehetővé vált. Megépül a megyén is áthaladó Fiume-Nagyvárad és a Pest-Arad vasútvonal. A kezdeti előnyöket azonban a tőkehiány, a külterjes gazdálkodás és a képzetlen tömegmunkaerőre épülő iparágak (textil, építő, építőanyag, élelmiszer) terjeszkedése folyamatosan elsorvasztja s ebben a második világháborút követő, a mezőgazdaságban a tanyarendszert felszámoló kollektivizálás évtizedei sem hoznak alapvető fordulatot, változást, így azután mind a mai napig növekszik a térség lemaradása, megállíthatatlanná válik az itt élők számának fogyatkozása. A rendszerváltással együtt lezajlott kárpótlási folyamatban felaprózott földterületeken az egykori tanyásgazdálkodás újraéledhet, ám ennek s az ezzel járó polgárosodásnak a lassúsága a szükségesnél kevesebb külföldi tőkét vonz, noha az iparban a multinacionális cégek – Kner-Cofinec, Pioneer, Hunguard, Gas de France, Henkel stb. – már jelen vannak.
Békéscsaba
Gyula
Orosháza
Békés,
Szarvas,
Szeghalom
Mezőkovácsháza
Gyomaendrőd
Mezőberény
Mezőhegyes
Battonya,
Tótkomlóst
Sarkad
Elek
Egyéb információk
