Biológiai sokféleség
Biológiai sokféleség
A világ 8 biogeográfiai kincsesbányája közül 3 részben e régióhoz tartozik, itt találjuk a világ legmagasabb hegyrendszerét, a második legnagyobb összefüggő esőerdőt és a világ korallzátonyainak több mint a felét. A McNeeley et al (x) által felsorolt 12 „megadiverzitású” országok közül kettő ebben a régióban található. A délkelet-ázsiai esőerdőkben a világ növényeinek 10 százaléka található, az egész régióban pedig a világ növényeinek mintegy kétharmada. E régió szinte valamennyi országáról elmondható (Szingapúr és Brunei kivételével), hogy jelentős mértékben függnek az erőforrások közvetlen beszerzésétől.
Veszélyben a növény- és állatvilág. E régió növény- és állatvilága ma nagyobb veszélynek van kitéve, mint valaha. A mezőgazdasági termelés növelésének kényszere a genetikai sokféleség csökkenését eredményezte. Míg a rizstermesztésre használt terület 1960 és 1970 között csak 25 százalékkal növekedett, a megtermelt rizs mennyisége a hagyományos fajták nagyobb hozamú és kisebb szárú fajtákkal való felcserélésének eredményeképpen 77 százalékkal emelkedett. 2005-re India rizstermelésének 75 százalékát várhatóan 10 rizsfajta adja, szemben a hagyományosan termesztett 30 ezer fajtával. Indonéziában az 1975–90 közötti időszakban 1500 rizsfajta termesztése szűnt meg.
Összességében az élőhelyek száma legsúlyosabban az indiai szubkontinensen, Kínában, Vietnamban és Thaiföldön csökkent.
A sekélytengeri biodiverzitás központja a Csendes-óceán indonéziai része. Csak Thaiföld egyedül 1961–1993 között mintegy 200 ezer hektár mangroveültetvényt veszített. A korallzátonyok és a mangroveerdők élőhelyeinek csökkenési aránya ebben a régióban a legmagasabb a világon.
A régió biológiai sokfélesége csökkenésének egyéb okai a régióban
– a faanyag-kereskedelem;
– a népességnövekedés (a földhasználat gyorsított ütemű megváltozásával jár);
– a szegénység (a „mindenki számára hozzáférhető erőforrások” fenntarthatatlan fogyasztói felhasználásához vezet);
– a nem honos fajok bevezetése;
– a kulcsfontosságú fajok elvesztése;
– az agrokémiai anyagok szakszerűtlen felhasználása;,
– a széles körű erdőirtás és élőhelycsökkenés
– az állatok és állati testrészek megnövekedett kereskedelme;
– a földterület mezőgazdasági célra történő nagymértékű átalakítása;
– nagy teljesítményű gátak építése.
