Tengeri és part menti környezet
Tengeri és part menti környezet
E régióban a lakosság többsége a part mentén lakik. A part menti népesség növekedési üteme általában meghaladja az országos átlagot, a part menti urbanizált területek és ipari központok felé történő vándorlás miatt. E nagyvárosok és ipari területek többsége erősen termékeny és alacsonyan fekvő torkolati területeken helyezkedik el.
A halászat kulcsszerepe és környezetkárosító hatása. A világ haltermelésének 47 százaléka ebből a régióból származik. Ezen belül a tengeri és édesvízi haltermelés közti megoszlás 76, illetve 24 százalék. E régió a világ összes tengeri haltermelésének 87 százalékát adja, s ennek súlyos következményei voltak a part menti élőhelyekre és a vízminőségre. Számos ország esetében az étrend fehérjetartalmát szinte kizárólag a halászati termékek adják. A tendenciák azt mutatják, hogy a tengeri halászat szinte valamennyi régióban stabilan növekszik. Az átlagos éves halfogás viszonylag magasabb Délkelet-Ázsiában.
A partvidék és a tenger szennyezettsége. Elsősorban a folyók közvetlen beömléséből, a felszíni lefolyásokból, a kikötők területéről származó bevezetésekből, ipari szennyvizekből és a hajókból származó különböző szennyezőkből adódik. A folyók vize általában súlyosan szennyezett, a háztartási szennyvíz, az ipari szennyvíz és az üledékek révén. A világ folyói által szállított összes üledék (13,5 milliárd tonna) közel 50 százalékát az ázsiai folyók szállítják.
A Csendes-óceánba bevezetett szennyvíz 70 százaléka nem részesül megelőző kezelésben. E régióban a tenger szennyezettségének több mint 40 százaléka szárazföldi tevékenységből származik a folyók közvetítésén keresztül, további 12 százalék a tengeri hajózásnak tulajdonítható. A koreai kormány becslése szerint a Koreai-félszigetet körülvevő Sárga-tenger és a déli tengerekben található szennyező anyagok legalább 80 százaléka szárazföldi (háztartási és ipari) tevékenységből ered, és a négy legnagyobb koreai folyó közvetítésével jut a tengerbe.
A nehézfém általi szennyezés fő forrásai az ipari szennyvizek és a szárazföldi eredetű szilárd hulladék tengerbe ömlesztése. Indiában az ólom, a kadmium és a higany kivételesen magas koncentrációit figyelték meg a Thane-öbölben a bombayi part mentén. Az öböl üledéke, valamint a partoktól távolabb eső megfigyelőhelyek jelentős mennyiségű ólmot tartalmaztak. Pakisztánban nehézfémszennyezést mutattak ki a part menti terület vizében és üledékében az Indus folyó torkolatánál. Egyre több bizonyíték támasztja alá azt, hogy ezek a mérgező anyagok bekerülnek az táplálékláncba.
Olajszennyezés, kátránylerakódás. Fő forrása egyebek között a parttól távoli ásványi anyag kitermelése. Csak a Malaka-szorosban 1988 és 1992 között 490 szállítási baleset történt, jelentős mértékű olaj ömlött a vízbe. India nyugati partja mentén a tengerparti kátrány súlyos probléma, évente összesen 1000 tonna is lerakódik belőle. Bangladesben, Chittagong kikötőjében, a becslések szerint évente 6000 tonna kőolaj ömlik ki, a szárazföldi finomítókból származó maradvány- és szennyvíz kibocsátásának mennyisége eléri az évenkénti 50 ezer tonnát. Évente hozzávetőlegesen 5 millió tonna olaj jut az Arab-tengerbe, a Bengáli-öbölbe pedig, hasonló forrásokból, 400 ezer tonna olaj jut. A kelet-ázsiai tengereken a hajózásból, illetve a nyílt tengeri olajfúró tornyokból származó olajszennyezés jelent súlyos gondot.
Az agrokémiai anyagok fokozott felhasználása. 1982 és 1992 között a műtrágya-felhasználás 74 százalékkal növekedett, 33,3 millió tonnáról 57,8 millió tonnára. Növekszik a növényvédő szerek felhasználásának mértéke, különösen a fejlődő országokban. A Bengáli-öbölbe éves szinten a becslések szerint 1800 tonna peszticid jut, és egyes területeken a peszticidek megnövekedett felhasználása a rákféleségek és uszonyos halak pusztulásához vezetett.
Korallzátonyok károsodása, algák, planktonok. A part menti építkezések (különösen a turista létesítményeké), a szárazföldi bányászati tevékenység és a gyenge minőségű földhasználat megnövelték a part menti vizek üledékszennyezettségét (például a Fidzsi-szigeteken, Indonéziában, Malájziában és Thaiföldön), káros hatást fejtve ki az érzékeny korallzátonyrendszerekre. A nem kormányzati szervezetek és a helyi lakosság közös erőfeszítésének köszönhetően a korallzátonyok helyzete jelentősen javult Thaiföldön. A „vörös dagály” (speciális planktonözön) (x), jelentős környezeti probléma a régió part menti területein. Azon túl, hogy súlyosan kimeríti a tengervíz oxigénszintjét és a vízben élő szervezetek tömeges pusztulását okozza, a kagyló- és rákfélék körében bénulással járó mérgezést okoz, amely súlyosan veszélyezteti az emberi egészséget is.
Az egész régióban a probléma egyik fő oka a túlzott halászat és a romboló jellegű halászati technikák alkalmazása, különösen az igen nagy sokféleséget mutató korallzátonyrendszerekben. Az állományok többsége teljes egészében ki van merülve. Az egyre gyakoribb és egyre súlyosabb toxikus algaözön, az öblök és félig zárt vízfelületek eutrofizációja az egész régió egyre súlyosbodó problémája.
