Urbanizált és ipari környezet
Urbanizált és ipari környezet
1995-ben Ázsia és a csendes-óceáni régió 3,3 milliárd embernek adott otthont, 1,7 százalékos átlagos éves népességnövekedési rátával és 95 fő/négyzetkilométer átlagos népsűrűséggel (ez utóbbi 1990-es adat), amely Európáéval azonos. A népesség tekintetében a skála egyik végén ott találjuk a csupán néhány ezer főt számláló kisebb csendes-óceáni szigeti államokat, a másik végén pedig Kínát (1,2 milliárd), Indiát (900 millió) és Indonéziát (200 millió).
A városi lakosság növekedése. A fejlődő országok városi lakosságának növekedése az 1990-es évek közepén 3–6,5 százalékos éves növekedést mutatott. E régió lakosságának 35 százaléka lakik városban, szemben az egész világra jellemző 43 százalékos átlaggal. E régióban 13-at találunk a világ 25 legnagyobb városából. 2015-re Ázsiában várhatóan 903 millió ember lakik majd 1 milliónál több lakost számláló nagyvárosban.
A nagyvárosok kísérő jelensége a nyomornegyedek és gettók elterjedése, ahol nincs alapvető infrastruktúra, tiszta víz, hiányoznak a higiéniai létesítmények, nagyok az egészségügyi kockázatok. Mindez a helyi környezet pusztulását idézi elő. A jövőben várhatóan a világ városi szegényeinek jelentős hányada továbbra is Dél-Ázsiában él majd.
Az urbanizált területek gazdasági növekedéséből és gazdasági jólétéből adódó környezeti problémák
– a túlzott népsűrűség,
– a levegő és a víz erősödő szennyezettsége,
– a termékeny mezőgazdasági földterület csökkenése,
– a part menti élőhelyek csökkenése (a földterület más célra történő átalakítása miatt);
– a talaj süllyedését előidéző talajvízkészletek túlzott mértékű kiaknázása;
– az erdőirtás.
A hulladék problémája. Körülbelül 700 millió tonna szilárd hulladék és 1900 millió tonna ipari hulladék keletkezik évente a régióban. A különböző szubrégiók közül Kelet-Ázsia termeli a legnagyobb mennyiségű szilárd települési hulladékot. E szubrégió településből származó szilárd hulladék-részesedése a 2000. évre elérheti a 60 százalékot nagy számú népessége és gyors gazdasági fejlődési üteme miatt.
A háztartási és ipari hulladék elhelyezésének számos országban viszonylag kis jelentőséget tulajdonítanak, a települési hulladéknak mindössze 70 százalékát gyűjtik, és annak csupán 5 százalékát kezelik. A szilárd hulladék elhelyezése különösen nagy probléma a kis szigeti államokban a korlátozottan rendelkezésre álló hely miatt; egyes ilyen országokban korábbi lerakókat alakítanak át termőterületté, s ennek eredménye a környező part menti területek fertőzöttsége és szennyezettsége. Durva becslések szerint évente mintegy 100 millió tonna veszélyes hulladékot termelnek a régióban, melyből 90 százalékot Kína és India állít elő. E hulladék 60-65 százaléka lerakókban kerül elhelyezésre; 5-10 százalékát az óceánokba ömlesztik, és mindössze 25 százalékát égetik el égetőműben vagy kezelik fizikai-kémiai úton. Aggodalomra ad okot adó a régióban az elhelyezés céljából beszállított hulladék.
Szennyvíz. Sok helyen a kezeletlen háztartási és ipari szennyvizet közvetlenül a csatornákba és folyókba vezetik. 1992-ben Kínában az ipari szennyvíz 68,6 százalékát és a háztartási szennyvíz 18,5 százalékát kezelték. Szingapúrban 1993-ban 36 iparágat pereltek be azért, mert savas szennyvizet bocsátottak ki a szennyvízhálózatba.
