Városi és ipari környezet
Városi és ipari környezet
Az ipari és városi környezetben különösen veszélyeztetettek a gyerekek. Az Egyesült Államokban az 1–6 éves gyerekeknek – ezek kétharmada szegény, kisebbségi, belvárosi lerobbant körzetekben élő gyerek – a vérében olyan magas az ólomtartalom, hogy az már agykárosodás veszélyével fenyeget. Az Egyesült Államok egészségügyi hatóságainak számításai szerint az ólomszennyezettség sok tízmilliárd dollár egészségügyi kiadást és jelentős termelékenységvesztést okoz. Az ólom a beltéri szennyeződés egyik elsődleges forrása (a festékek révén), és átadódik az anya szervezetéből a gyerekébe a terhesség alatt. (Az ólom lerakódik a szervezetben, elsősorban a csontokban halmozódik fel.)
A környezetszennyezés hatásainak csökkentésére tett intézkedések nem minden térségben hoztak egyenlő mértékű javulást. Sok kisebbségi, alacsony jövedelmű észak-amerikai közösségben aggódnak, hogy az ipari üzemek, szemétlerakóhelyek közelsége miatt fokozott károsodást szenvednek, otthon és munkahelyeiken egyaránt fokozottan vannak kitéve például növényvédő szerek vagy más toxikus anyagok hatásának. Figyelmeztetnek arra, hogy a javítást célzó programok tartósítják ezt a környezetvédelmi aránytalanságot.
A vegyszerek számának és változatosságának növekedése a második világháború óta eltelt időszakban a természetre és az emberek egészségére egyaránt veszélyes következményekkel járt. Több mint 35 ezer féle kemikáliát használnak ma Kanadában, és nem világos, hogy ezek közül mennyinek vannak káros mellékhatásai. Az Egyesült Államok minden negyedik lakosa egy toxikus szemétlerakó négy mérföldes környezetében lakik. A szemétlerakóhelyek helyreállítása a következő 30 évben 100 milliárd–1 trillió dollár kiadással jár majd az Egyesült Államokban a becslések szerint. Kanadában 1991-ben 5,9 millió tonna veszélyes ipari anyagot termeltek, ennek többsége ipari forrásokból származott. Becslések szerint több mint ezer veszélyesen szennyezett lerakóhely található Kanada területén.
Az Egyesült Államok a világ legnagyobb szeméttermelője. A szilárd szeméttermelés 65 százalékkal nőtt az elmúlt 25 évben. Mintegy 195 millió tonna közösségi szemét keletkezett 1992–1993-ban, és becslések szerint 2000-re a szeméttermelés eléri 222 millió tonnát. Amerika-szerte a városok egyre nehezebben találnak szemétlerakóhelyeket. Számos közösségben szigorúan szabályozzák és megkövetelik a szemét szétválogatását, jelentős erőfeszítéseket tesz az újrahasznosításra. Kanadában a környezetvédelmi hatóságok célul tűzték ki, hogy 50 százalékkal csökkentik a szemétmennyiséget.
