Víz
Víz
A régió viszonylagos vízbősége ellenére bizonyos körzetekben rendszeresen vízhiány lép fel, így az Egyesült Államok nyugati részének aridterületein, a kanadai prérin és british-Columbia belső részének egyes völgyeiben.
A kanadaiak és az amerikaiak az egy főre jutó vízfogyasztásban vezető helyen állnak. Különösen azokon a helyeken, ahol alacsony a víz ára. Kanadában például a háztartások kétszer annyi vizet használnak, mint az európai háztartások, ugyanakkor fele annyit fizetnek érte. A kivett felszíni és talajvizek 11 százalékát Kanadában városi célokra használják. Minden négy kanadai közül egy a talajvizet használja otthonában, a többi a felszíni vizektől függ. Mindkét forrás azonban veszélyeztetett mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. Az egyre növekvő vízigény miatt a városi vízellátás az egyik legsúlyosabb problémává kezd válni a régióban. 1991-ben például a kanadai városi helyhatóságok egyötöde jelentett vízellátási problémát.
Több más országhoz viszonyítva Kanada és az Egyesült Államok viszonylag jó vízminőséggel dicsekedhet. Ennek ellenére néhány vidéki körzetben a vízszolgáltatás jelentős gondokkal küszködik. A nem megfelelő mezőgazdasági termelési gyakorlat néhány körzetben a folyók, tavak és folyótorkolatok vízminőségének romlásához jelentős mértékben járult hozzá. Kanadában a számítások szerint a vidéki vízforrások 20–40 százaléka coli-baktériummal fertőzött. 2,4 millió vidéken élő amerikai (köztük a vezetékes vizet nélkülöző mintegy egymillió ember) jelentős ivóvízhiánnyal küszködik.
Az amerikai állampolgárok egyötöde olyan berendezésből kapja a vizet, amely nem felel meg az országos biztonsági szabványoknak. A felszíni vizek kezelésére vonatkozó szabványokat a vízrendszerek 9 százaléka nem tartotta tiszteletben, e rendszerek 8 százaléka lépte túl a coli-baktérium megengedett szintjét. Egy százalékot tesz ki azoknak a rendszereknek az aránya, amelyek megsértették az ólom- és rézkezeléssel kapcsolatos szabályokat. A felszíni vizek kezelési szabályzata bevezetésével sikerült csökkenteni a mikrobiológiai fertőzés lehetőségét. 1993-ban ezer vízrendszer, amely 12 millió embert szolgált ki, nem felelt meg a követelményeknek. 1995-re a nem megfelelő rendszerek számát 400-ra csökkentették, ezzel 9,9 millió lakost szolgáltak ki. 1972 óta az Egyesült Államok összesen 350 milliárd dollárt költött a vízszennyezés ellenőrzésére.
A Nagy-tavak vidéke. A világ legnagyobb felszíni édesvízrendszere, amelyek a Föld édesvízkészletének 18 százalékát teszi ki, az Egyesült Államok és Kanada határán található. A Nagy-tavak (a Felső-tó, a Michigan, a Huron, az Erie, az Ontario), a Szent Lőrinc-folyó vízrendszerével együtt az észak-amerikai fizikai és kulturális örökség részét képezi. Ez a szárazföld belsejében található, keletnyugati irányban mintegy 1200 kilométerre kiterjedő vízrendszer fogyasztásra, szállításra, energiatermelésre és pihenésre egyaránt szolgál. A térség ökoszisztémája ad otthont az Egyesült Államok lakossága tíz százalékának, illetve a kanadaiak negyedének. A Nagy-tavak térségében található a világ egyik legnagyobb ipari agglomerációja. A kanadai mezőgazdasági termelés 25, az amerikainak a 7 százalékát e térség adja.
Az ötvenes évektől kedzve aggodalmat kelt a tavak entrofizációja, a mocsaras területek visszaszorulása, az egzotikus fajták betelepítésének hatása az őshonos halállományra, a toxikus kemikáliák okozta környezetszennyezés. A két ország összehangolt erőfeszítéseket tett a következő években a környezet minőségének megőrzésére és helyreállítására. A szervesvegyület-koncentráció a Nagy-tavak egész térségében csökkent. A Felső-tó vízi életközössége ismét jó egészségnek örvend.
E javulások ellenére az amerikai és a kanadai kormány által közzétett legutóbbi jelentés a Nagy-tavak állapotáról arra a következtetésre jut, hogy a Nagy-tavak ökoszisztémája továbbra is labilis. Például a toxikus szennyeződés szintje meghaladja az elfogadható értéket a vízben, a vízinövényekben és a halevő madarak húsában. A vízi életközösségek és a mocsárvidékek még nem tudták kiheverni az elmúlt évek területvesztését és károsodásait. Az ökoszisztéma egyensúlyának megbomlása és az őshonos fajták reprodukciós képességének csökkenése a Michigan-, az Ontario- és a keleti Erie-tóban továbbra is aggasztó. A két ország további összehangolt erőfeszítéseket tesz a Nagy-tavak védelmében.
