Regionális kilátások
Regionális kilátások
A térség szárazföldi területe összesen 14,8 millió négyzetkilométert tesz ki és a sarkvidéki tengerek felszíne körülbelül 20 millió négyzetkilométer. Maximális a jégfelület márciusban, amikor a tengerek felszínéből 23 millió négyzetkilométert borít jég, míg szeptemberben csupán 8 millió négyzetkilométert.
Ahogyan az Antarktisz, az Arktisz környezete is szorosan összekapcsolódik a globális klímaváltozásokkal és a tengerszint változásaival, amelyek jelentős hatást gyakorolhatnak az Északi-sark szárazföldi és tengeri ökoszisztémáira. A klímaváltozás egyik lehetséges forgatókönyve az lehet, hogy a térségben csökkent a hóval és jéggel borított területek aránya, csökken a sugárvisszaverő képesség, nő a napenergia-felvétel, a térség melegedése felgyorsul. Az óceánok szén-dioxid-felvevő képessége csökken akkor, ha a vizük melegebb. Ráadásul, az állandó fagy térségében a talajban megkötött metán és más, az üvegházhatáshoz hozzájáruló gázok a levegőbe kerülhetnek, ha olvadás kezdődik. A gleccserek felolvadása ugyancsak hozzájárulna a tenger szintjének emelkedéséhez. A közelmúltbeli kutatások azt mutatják, hogy a grönlandi jégtakaró olvadása hozzájárult a tenger szintjének 10–25 centiméteres emelkedéséhez az elmúlt száz évben.
A viszonylag elhagyatott sarkvidéki térséget az emberi tevékenység különféle formái fenyegetik. Erre a hatalmas vízfelületre és ritkán lakott szárazföldre sokáig úgy tekintettek, mint korlátlanul rendelkezésre álló erőforrásra, illetve végtelen befogadó képességű szennyezőanyag-lerakóhelyre. Az északi sarkvidéket emberek lakják a legutóbbi jégkorszak óta, de mindig alacsony volt a népsűrűség. Az emberi befolyás a történelem során általában a helyi halászatra, vadászatra, gyűjtögetésre, egyszerű mezőgazdasági művelésre és pásztorkodásra korlátozódott, és nem veszélyeztette a környezetet. A közelmúltat ugyanakkor olyan emberi tevékenységek megjelenése jellemzi, mint a bányászat, erdőkitermelés fémkohászat, kőolajfeltárás, tengeri halászat, katonai tevékenység. A helyi lakosok változó életvitele, az infrastruktúra fejlődése, az urbanizáció, a helyi hulladékelhelyezési problémák egyaránt károsítják a környezetet. Ez a változó emberi tevékenység, a távolról ide kerülő szennyeződésekkel együtt az Északi-sark számos élőhelyét veszélyezteti.
