Föld
Föld
A föld minőségromlása. Legsúlyosabb formái e régióban az erózió, a savasodás és a szennyezés visszafordíthatatlan folyamatai. A föld minőségromlásának egyéb, kevésbé látványos formái a talaj tömötté válása, a szervesanyag-tartalom elvesztése, a túllegeltetés, a nem megfelelő öntözés, a szikesedés és a vízzel való telítődés. Európában a talaj eróziója tovább növekszik. A mediterrán területek a legérzékenyebbek erre, a közép-kelet európai országokat, akárcsak a FÁK országainak egy részét ugyancsak jelentős mértékben sújtja ez a jelenség. Oroszország mezőgazdasági földterületeinek 56 százaléka van kiszolgáltatva például az erózió különböző típusainak, ez az arány Ukrajnában és Kazahsztánban 34 százalék, illetve 43 százalék. Az Urálttól nyugatra a teljes földterület mintegy 12 százalékát sújtja a vízerózió (115 millió hektár) és 4 százalékát a szélerózió.
További gondo:
– a humusztartalom elvesztése;
– a termelési veszteségek, az elvesztett tápanyagok pótlásának költsége;
– az erodált anyagot fogadó területek károsodása.
A legfőbb szennyezőanyagok. Nehézfémek, perszisztens szerves vegyületek, nitrátok, foszfátok, mesterséges radionuklidok. E szennyezők csökkenthetik a terméshozamot, bekerülhetnek a táplálkozási láncba és a vízellátó hálózatba, gátolhatják a talaj mikroorganizmusainak működését, megzavarva a természetes lebomlási folyamatokat. E szennyezőanyagok fő forrásai a rovarirtó szerek és műtrágyák. Súlyosbítják a helyezetet az ipari folyamatok, a fosszilis energiahordozók elégetése, a hulladék- és szennyvíziszap elhelyezése, valamint véletlenszerű kibocsátások (ilyen esetnek számít a csernobili katasztrófa).
Nukleáris sugárzóanyag. Az 1986-os csernobili robbanást követően Belarusz területének 23 százalékát érte a radioaktív sugárzás. A robbanást követő tíz év után is nagy területek maradnak sugárszennyezettek, főleg Belarusz, Oroszország és Ukrajna 430 hektárnyi területe, amely továbbra is „veszélyes zónának” minősül, valamint további 9,4 millió hektár mezőgazdasági terület, amely hosszú élettartamú radionuklidokkal szennyezett.
Olaj, nehézfémek. Ezek az anyagok az elhagyott katonai laktanyák területén jellemzőek a FÁK országaiban. Az olaj a kitermelés és szállítás közben szivárgott a talajba és a vízi ökorendszerekbe Nyugat-Szibériában. Az összes kitermelt olaj
7–20 százaléka végül is ezekbe az ökorendszerekbe kerül.
7–20 százaléka végül is ezekbe az ökorendszerekbe kerül.
Savasodás. Bár a savadosást okozó anyagok fő kibocsátási forrásai Északnyugat- és Közép-Európában találhatók, hatásuk elsősorban azokban az iparosodott és sűrűn lakott zónákban érzékelhető, amelyek Lengyelországtól a Cseh Köztársaságon, Németországon és a Benelux államokon keresztül az Egyesült Királyságig és Skandináviáig terjednek. Európa mintegy 60 százaléka esetében a savas ülepedés környezetre gyakorolt hatása meghaladja a kritikus értéket, míg Európa középső részein e kritikus érték hússzorosa érvényesül. Az északibb országokban elsősorban a kén leülepedése jellemző, míg Közép-Európában és Hollandiában a nitrogén kimosódása okozza a fő gondot.
A mezőgazdasági területeken a műtrágyák alkalmazása révén némileg csökkent a savas ülepedés, de e területeken kívül e hatásokat nem mérséklik. A savas ülepedés Nyugat-Európa legtöbb országában probléma. A feltételezések szerint jelenleg Európa erdői mintegy 30 százalékának a savas ülepedés miatt pusztult el, s ha ez folytatódik, az erdők további 15 százalékára vár ugyanez a sors. A talaj és a víz elsavasodása különösen a skandináv országokban öltött nagy mértéket.
Sivatagosodás. Európa 300 millió hektár száraz területének mintegy egyharmada szenved valamilyen mértékben a sivatagosodástól, emiatt csökken a biológiai és gazdasági termelékenység. Az elsivatagosodott területek elhagyott földekké (15 millió hektár), száraz területekké (13 millió hektár), és öntözött területekké (1,6 millió hektár) válnak. A fő ok a mezőgazdasági gyakorlat megváltozása, különösen a túlzott földhasználat. Elsősorban dél- és közép-európai területekről van szó, valamint a volt Szovjetunió déli körzeteiről.
