Biodiverzitás
Biodiverzitás
A százazföldi növény- és állatvilág fajtagazdagsága tekintetében a világ első tíz országa közül öt latin-amerikai: Brazília, Kolumbia, Ecuador, Mexikó és Peru. A térségben található a világ trópusi erdeiben honos fajok 40 százaléka, fő élelmiszer- és ipari növényeinek 36 százaléka. Kolumbiában, amelynek területe a világ összes földterületének mindössze 0,77 százaléka, a világ állat- és növényfajainak 10 százaléka megtalálható.
A térséget biológiai adottságai amellett, hogy igen változatosak, a gazdasági fejlesztésre is különösen alkalmassá teszik. Ez az örökség, amely gyógyászati, ipari és élelmiszer-gazdasági potenciált rejt magában, fenntartható növekedési forrást biztosíthat a térség népességének most és a jövőben is. Az Amazonas térségében mintegy ezer növényfajtát lehet gazdasági célokra, legalább háromszázat erdőgazdálkodásra használni. Ez ugyanakkor még csak meg sem közelíti a térség fel nem derített, nem katalogizált flórájának és faunájának végtelen gazdagságát. Peruban, 1960-ban a paradicsom két, korábban nem ismert, kiváló minőségű, különleges pigmenttartalmú fajtájának felfedezése 5 millió dolláros ipari hasznot hozott évente az országnak.
Ez a térség és a világ egésze szempontjából is létfontosságú biológiai tartalék súlyosan veszélyeztetett. Latin-Amerikában, akárcsak másutt a világon, az élőhelyek pusztulása fenyegeti leginkább a biodiverzitást. A veszélyeztetett fajták és élőhelyek többsége magashegységekben, a trópusi száraz övezetekben, sivatagi ökoszisztémákban, illetve a trópusi esőerdőkben található. Latin-Amerika nem csupán trópusi erdeinek 7 százalékát veszítette el a nyolcvanas években, hanem füves, szavannás területei is állandó veszélynek vannak kitéve.
A biodiverzitás elvesztését vizsgáló kutatások többsége az erdei élőhelyek vizsgálatával foglalkozik. Általános becslések azt mutatják, hogy ha a jelenlegi ütemben folytatódik az erdőirtás, a mezőgazdasági területek terjeszkedése az erdők rovására, akkor a következő 40 évben 100–450 ezer fajta végképp pusztulásra ítéltetett. Ezek közül 5–20 ezer növény, 1–5 ezer gerinces állat (a legutolsó tanulmányok becslései szerint).
Az élőhelyek elvesztése mellett nagy veszély a feldarabolódásuk. A brazíliai Amazonas térségében az élőhelyek széttagolódása két és félszer gyorsabb ütemben folyik, mint az erdőirtás, s ez különösen azért okoz gondot, mert nem történtek meg a megfelelő intézkedések a biológiai védősávok kiépítésére.
