A halászatról és a horgászatról szóló l997. évi XLI. törvény rendelkezései.
A halászatról és a horgászatról szóló l997. évi XLI. törvény rendelkezései.
Húsz évvel a már hatályos halászati törvény után időszerűvé vált újabb, napjaink elvárásához igazodó és a bekövetkezett tulajdonjogi változásokat, társadalmi elvásárokat figyelembe vehető jogszabály megalkotása és életbe léptetése.
Hazánkban jelenleg mintegy 140 ezer hektár kiterjedésű természetes vizen folytatnak kereskedelmi célú és szabadidős halászatot, ebből 30 ezer hektárt kizárólag szabadidős halászatra és horgászatra hasznosítanak. A mesterséges halastavak területe 24 ezer hektár, s bár elsősorban az étkezési célokat kielégítő hal termelése a fő szempont, jelentős a természetes vizek halutánpótlásában betöltött szerepük.
A törvény egyik sarkalatos eleme a halászat, horgászat során a biológiai sokféleség fenntartására vonatkozó elvek jogszabályi érvényesítése. Ez egy új szempont, olyan elem, amivel egyre gyakrabban találkozhatunk a mező- és erdőgazdaságot érintő bármilyen szintű és rangú jogszabályban, rendeletben. Olyan gazdálkodási módok és eljárások jövőbeli létrehozása és folytatása a cél, ami messzemenően figyelembe veszi a természeti és védett természeti értékeket, azokkal összhangban kívánja gazdasági tevékenységét folytatni.
Ehhez ugyanakkor nem elégséges a törvényi szabályozás betartása és betartatása, csak úgy lehetséges, ha a törvényalkotók megreremtik azokat a tárgyi és anyagi feltételeket is, amelyek fontosak a jogszabályi előirások érvényesítéséhez.
A természet védelméről rendelkező törvény ismertetésekor láthattuk, hogy megvannak és jövőben is meglesznek a természetvédelem részéről a (remélhetően politikai pártállástól független) mindenkori kormány és parlament garanciáit élvező lehetőségek, most nézzük, hogy a halászati- horgászati törvény milyen feltételeket kínál.
„Értelmező rendelkezések” címszó alatt a 2. paragrafus (1) bekezédse pontokba rögzítve az alapfogalmakat tisztázza. Többek között:
b) halászat: a halnak megengedett módon és eszközzel halászati vízterületen történő fogása – ideértve a horgászatot is –, illetve gyűjtése, továbbá a hal tenyésztése, tartása és telepítése, valamint a hal és élőhelyének védelmét szolgáló tevékenység;
d) halászati vízterület: az a víz, amely jellegének megváltoztatása nélkül alkalmas a hal életfeltételeinek biztosítására, és amelyet a halászati hatóság halászati vízterületté nyilvánított;
e) halastó: az a vízfeltöltést és lecsapolást biztosító műtárgyakkal (zsilipekkel) ellátott mesterséges vízterület, amelyet haltenyésztésre használnak, ideértve a teleltető és ivadéknevelő tavakat, valamint a táp- és lecsapolócsatornákat.”
„A területi engedély” címszó alatt szereplő 22. paragrafus (1.) bekezdése kimondja: Területi engedély csak halászati vízterületre, illetve halastóra adható ki. (...)”
„(3) A jogosult köteles nyilvántartást vezetni:
a) az általa kiadott területi engedélyekről, valamint:
b) a telepített, illetve
c) kifogott hal mennyiségéről és faj szerinti összetételéről (fogásinapló-összesítő) ,
és a halászati hatóság számára a nyilvántartásába a betekintést lehetővé tenni.”
„A halgazdálkodás tervszerűsége” alatt szereplő 25. paragrafus (2) bekezdése kimondja: Ha a törvény másképp nem rendelkezik, öt évre szóló halgazdálkodási tervet kell készíteni arra a halászati vízterületre, amely olyan összeköttetésben van más halászati vízterülettel, hogy az lehetővé teszi a hal szabad átjutását.”
26. paragrafus (1) bekezdés: „A halgazdálkodási tervet – ha e törvény másképp nem rendelkezik – az első fokú halászati hatóság hagyja jóvá. A halgazdálkodási terv jóváhagyásához a környezetvédelmi,
a) természeti és védett természeti terület esetén a természetvédelmi,
b) vízilétesítmény esetén pedig a vízügyi hatóság szakhatósági hozzájárulása szükséges.”
A törvény „A halászati őrzés” fejezet alatt a 34. paragrafus (1) bekezdésében kimondja: „A jogosult köteles a halgazdálkodási terv alapján hasznosított halászati vízterület halállományát és lőhelyét őrizni vagy őrzéséről – halászati őr útján – gondoskodni.”
A IV. fejezet „A hal- és élőhelyének védelme” címszó alatt a 35. paragrafus (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik: „A jogosult köteles a halászati vízterületén élő hal állományát, életközösségét, valamint élőhelyét védeni, a hal természetes táplálékszerzését és szaporodását – ideértve áradás esetén a halivadék mentését is – elősegíteni.”
37. paragrafus (1) bekezdés: „A jogosult kezdeményezheti a halállományt, illetőleg annak táplálékforrását veszélyeztető, külön jogszabály szerinti vadászható vad gyérítését a vadászati hatóságnál, amely felhívja a vadászati jog jogosultját a határidőben való gyérítésre. Amennyiben annak nem tesz eleget, a gyérítés a vadászati jog jogosultja kötelességére elvégezhető. Az eljárás nem érinti a vad birtokbavételére vonatkozó – külön jogszabályban foglalt – rendelkezéseket.”
„(2) A nem vadászható vad gyérítésének engedélyezését a jogosult természetvédelmi hatóságnál kezdeményezheti. A gyérítés a vadászatra jogosult által, vagy tudomásával végezhető.”
