Vízminőség-védelem
Vízminőség-védelem
A magyarországi vizek minősítésénél figyelembe kell venni, hogy az ország vízkészletének mintegy 96 százaléka a szomszédos országok területéről érkezik.
A kiemelten nagy vízfolyásaink (Duna, Dráva és Tisza) esetében – azok nagy hígítóképessége miatt – a víz minőségi állapotát elsősorban nem a fizikai és a kémiai, hanem a mikrobiológiai jellemzők kedvezőtlen értékei határozták meg. A kisebb vízfolyásoknál viszont éppen az elégtelen hígítóvíz mennyisége következtében a viszonylag kis szennyezőanyag-terhelések is lényeges mértékben lerontották a vizek minőségi állapotát (pl. Ikva, Pécsi-víz, Eger stb.).
Jelentősebb tavaink, tározóink vizének minőségét azok sekély mélysége miatt, a mindenkori tápanyagterhelés nagysága mellett, nagymértékben befolyásolták a hidrometerolológiai körülmények.
A Duna határszelvényéhez (Rajka, vízmérce) érkező víz ebben az esztendőben az észlelések többségénél kevés szerves anyagot, oldott ásványi anyagokat tartalmazott. Ugyancsak ekkor volt kimutatható a szerves anyagok nagyobb mennyisége is (1. számú ábra). Az oldott oxigén mennyisége minden vízmintában kielégítette az I. osztály követelményeit, de az időnként előforduló telítettségi százalék kisebb értékei továbbra is jelezték a vízfolyás felső szakaszán bevezetett szennyezőanyag-terhelések hatását. A vízfolyás hazai szakaszán a Duna vizének minősége a mellékvízfolyásokon közvetve érkezi, valamint a közvetlen szennyezőanyag bevezetésének következtében folyamatosan romlott. A hidrobiológiai folyamatok hatására kismértékben nőtt az oldott oxigén mennyisége, illetve az oxigéntelítettség értéke. A növekedés mértéke különösen a vízfolyás középső és alsó szakaszán volt jelentősebb (2/3-4. számú táblázat). A szerves anyagok mennyisége folyamatosan nőtt, különösen a fővárosi szennyvizek bevezetései alatti szakaszon (2-3. és a 9. számú ábrák).
A Duna be- és kilépő határszerelvényeinek vizsgálati eredményei alapján megállapítható, hogy az országot elhagyó vízben nagyobb a szerves anyagok, kevesebb a nitrát- és a nitrin-N, valamint a lebegő anyagok mennyisége. Ugyanakkor – az erőteljes hidrobiológiai folyamatok következtében – a távozó víz oldott oxigénben kismértékben gazdagabb. Kissé nagyobb az ammónia-N, az összes-P mennyisége, valamint nagyobb mértékű a távozó víz fekális eredetű szennyezettsége.
A Duna mellékvízfolyásainak vízmennyisége igen kicsi, így a szennyező hatásuk a vízfolyás vizének nagy hígítóképessége következtében csak közvetlen a parti sávban érvényesül, illetve mutatható ki.
A Rába szentgotthárdi szelvényéhez a víz időnként kisebb szennyeződéssel érkezett. Ezt mutatja az oldott oxigén, az oxigéntelítettség, a biokémiai oxigénigény (BOI5), valamint a coliformszám-mérések eredménye. A vízfolyás további szakaszán a mellékvízfolyások kedvező (Lapincs), vagy kedvezőtlen (Sorok-Perint) hatására kismértékben változott a víz minősége. A vízfolyás vize különösen jelentősebb áradások idején volt nagyobb mértékben szennyezett, amely főleg a víz lebegőanyag- és szervesanyag-tartalmának növekedésében érzékelhető.
A Zala felső szakaszán a zalaegerszegi szennyvizek bevezetése, valamint a nagyobb szerves- és szervetlen anyagot, valamint huinsavat tartalmazó kis mellékvízfolyások hatása kimutatható. A Kis-Balaton tározóban a víz növényis tápanyagtartalmának hatására – igen intenzív volt a biológiai produkció.
A Zala fenékpusztai szelvényében a Balaton medrébe folyó víz minősége – a tó szempontjából – igen kedvezőtlenül alakult. Az észlelések többségénél a víz igen kevés oldott oxigént tartalmazott, ugyanakkor annak ellenére, hogy az előző szelvény eredményeihez viszonyítva itt az egyes értékek kedvezőbbek jelentős nagyságú volt a víz szervesanyag-tartalma. Ez egyben jelezte, hogy a hidrobiológiai folyamatok közül a lebontás dominál, amelynek révén a Zala kis molekulájú, a mikroszervezetek által azonnal hasznosítható anyagokat juttatott a Balaton vizébe.
A Balaton vizének minősége – az 1995-ös rendelkezésre álló adatok szerint a korábbi tapasztalatoknak megfelelően alakult. Augusztus és október eleje közötti időszakban azonban az egész tómederre kiterjedően, az igen erős hidrobiológiai folyamatok hatására nagymértékű alga-túlszaporodás volt észlelhető. Ezt az állandóan jelen lévő tápanyagok mellett, elősegítette a tartósan meleg vízhőmérséklet, az átlagosnál nagyobb napfényintenzitás, valamint a hosszantartó csapadékmentes időjárás. Ennek megfelelően, főleg a tó szemesi és siófoki medencerészében a klorofill-, illetve az algaszám nagysága lényeges mértékben megnőtt.
A Balaton vizébe ömlő 31 állandó és 20 időszakos kisvízfolyás közül a jelentősebb vízfolyások vizének minőségét havonta egy, illetve a fontosabb és nagyobb vízmennyiséggel rendelkezőket két alkalommal ellenőrizték. A tó északi oldalán beömlő igen kis patakok medre a nyári aszályos időszakban időnként kiszáradt, a déli oldalon többnyire berekvizet szállító patakok esetében pedig a vízátemelés több alkalommal szünetelt.
A vízfolyások vize – a tó vizéhez mérten – oldott szervetlen anyagokban gazdagabb. Vizük minőségét a tápvízutánpótlás nagysága jelentős mértékben meghatározza. Ennek megfelelően az egyes komponensek észlelési eredményei széles tartományban ingadoztak. A tó déli oldalán beömlő vízfolyások vizében a szerves anyag és a szulfátion, az északi oldalon beömlő vízfolyások vizében pedig a különböző nitrogén-formák mennyisége volt a számottevőbb (2/12. számú táblázat).
A meglehetősen kis kiterjedésű (26 km2), sekély mélységű (1,1 m) Velencei-tó, az elöregedés előrehaladott állapotát mutatja. Jellegzetessége, hogy a nádasokkal tagolt nyílt vizek egymástól fizikai, kémiai és biológiai tekintetben igen eltérő.
A tó vize a természetes állapotának megfelelően igen nagy mennyiségű oldott szervetlen és szerves anyagokat tartalmaz. A kationok közül domináns a nátrium, a magnézium és kálium, az anionok közül pedig a klorid és a szulfát. A vízben lévő lebegő anyagok mennyisége nem jelentős, a növényi tápanyag tartalma csak időnként haladja meg nagyobb mértékben az átlagos értéket.
A Dráva vizének minősége – őrtilosnál – kedvező volt, az észlelések többségénél a víz kevés szerves és szervetlen anyagot, növényi tápanyagokat tartalmazott. A Mura vizének minőségét a vízutánpótlás mértéke nagymértékben meghatározta. Kisvízi időszakban viszonylag nagyobb volt a vízben a szervetlen anyagok, továbbá a foszforformák, valamint az ásványolaj-származékok mennyisége. Jelentős áradások alkalmával viszont a víz nagymennyiségű szennyező anyagokat szállított.
A Tisza vize a belépő szelvényben Tiszabecsnél, az észlelések többségénél csak kevés szennyező anyagot tartalmazott. Jelentősebb szennyezettséget csak a nagyobb áradások időszakában vett vízminták mutattak. A Tisza további szakaszain a közel azonos vízmennyiséggel, de nagyobb szennyezettséggel jellemezhető (Szamos, Maros), valamint a kisebb, de lényegesen szennyezettebb mellékvízfolyások (Kraszna, Lónyai-csatorna, Zagyva) hatására nőtt a víz szennyezettségének mértéke. Ezt mutatja az oldott oxigén mennyiségének és az oxigéntelítettség értékének folyamatos csökkenése, a víz szerves- és szervetlen anyag tartalmának, valamint a pH-értékének növekedése.
A Kiskörei-tározó mesterségesen kialakított 127 km2 felületű, 40 km hosszú és 4-5 km széles tározó. A vízmélysége igen változó, mivel a 2 m-es medencerészek mellett megtalálható a tározó felső szakaszán kialakult 1-2 dm mélységű újra erdősült, szárazulatokkal tarkított természetvédelmi terület is. A tározó vizének nagyobb részét általában október végén leeresztik, majd a következő év kora tavaszán ismét felöltik. A vízminőségi vizsgálatok is ezt a periódust követik, mivel az első vízmintákat március vagy április, az utolsót október hónap folyamán veszik, a tározó 4 medencéjében havonta egy alkalommal. Az egyes medencékben a víz minősége eltérő, az észlelések eredménye meglehetősen széles tartományban ingadozó.
A Szamos vizének minősége viszonylag széles tartományban ingadozott.
A Kraszna vize igen szennyezetten érkezet az ország területére. Az észlelések többségénél nagy volt a víz szerves anyag,, növényi tápanyagtartalma, valamint alacsony az oldott oxigén mennyisége. A Maros vize ugyancsak időnként szennyezetten érkezett az ország területére. A nagylaki határszelvényben ezt a víz szerves anyag,, amónium-N, összes-P-mennyisége, valamint a coliformszám nagysága mutatta. Ezek mellett viszonylag széles tartományban ingadozott a szervetlen anyag mennyisége is. A vízfolyás makói szelvényében a víz minősége tekintetében kismértékű javulás észlelhető.
A Sajó vizével – a sokéves átlaghoz viszonyítva – kevesebb mennyiségű szerves anyag érkezett. A nagyobb áradások alkalmával vett vízmintákban azonban az oxigénfogyasztás, a biokémiai oxigénhiány és az összes-P mennyisége az átlagos értéket jelentősebb mértékben meghaladta.
A Sajó további szakaszain a víz minősége a mellékvízfolyások által szállított szennyező anyagok, valamint a vízfolyásba közvetlenül bevezetett szennyvizek hatására fokozatosan romlott. Csökkent az oldott oxigén mennyisége, illetve az oxigéntelítettség értéke, nőtt a víz ötnapos biokémiai oxigénigénye, a tápanyag és a szervetlen anyag tartalma, valamint a bakteológiai szennyezettsége.
A Sajó vizének legnagyobb szennyezője továbbra is Miskolc térsége, ahol a mellékvízfolyások közvetítésével, illetve a közvetlen szennyvízbevezetések révén jelentős mértékben megnőtt a víz biokémiai oxigénigénye, és a különböző tápanyagok mennyisége.
A Hernád változó minőségű vízzel érkezett az ország területére. Ennek megfelelően a mérések eredménye meglehetősen tág tartományban ingadozott. A legnagyobb mértékű ingadozás az ammónium- és a nitrit-N, valamint a különböző foszfor-formák, továbbá az oldott oxigén tekintetében kimutatható.
A Zagyva vízgyűjtőjén lévő vízfolyások vizének minőségét továbbra is meghatározza, hogy a kis vízhozamuk az elvezetett szennyvizek megfelelő mértékű hígítására alkalmatlan. A Zagyva középső szakaszán a bevezetett nagy szerves anyag tartalmú ipari szennyvizek hatására továbbra is kedvezőtlen volt a víz minősége. A Tarna-Patak torkolatát követően azonban csökkent a víz szerves anyag tartalma.
A Fehér-Körös határszelvénybe érkező vize az észlelések többségénél csak kevés szennyező anyagot tartalmazott. A Fekete-Körös vizének minősége a Fehér-Körös vizének minőségével közel azonos volt, kismértékben kevesebb szerves- és szervetlen anyagot, valamint tápanyagot tartalmazott, továbbá kedvezőbb volt az oldott oxigén tartalma és az oxigéntelítettség értéke is. A hidrobiológiai folyamatok azonban erősebbek voltak, valamint a víz bakteológiai szennyezettsége is nagyobb volt.
A Kettős-Körös vizének minősége a békés duzzasztó feletti szakaszon az észlelések többségénél kedvező volt, az Élővíz-csatorna torkolata alatti szakaszon azonban kismértékben romlott. Ez a romlás a víz oldott oxigén tartalmának csökkenése, a szerves- és szervetlen anyagok, a tápanyagok mennyiségének növekedése tekintetében érzékelhető.
A Sebes-Körös vize az észlelések többségénél viszonylag kevés szerves- és szervetlen anyagot tartalmazott. A Hármas-Körös vizének minőségét a vízfolyás teljes szakaszán az egyes Körösök vizének minősége, a bevezetett szennyező anyagok mennyisége, valamint a duzzasztási időszakok határozták meg.
A Környezetvédelmi Felügyelőségek szerint Magyarországon naponta mintegy 2,12 millió m3 szennyvizet vezettek a felszíni vizekbe. Ez az érték az előző évi szennyvízmennyiséggel gyakorlatilag azonos, azaz változás nem tapasztalható. A napi 2,12 millió köbméter szennyvízmennyiség mintegy 70 százaléka a Duna, közel 27 százaléka a Tisza, nem egészen 4 százaléka a Dráva vízgyűjtőjén került elvezetésre.
A Duna vízgyűjtőjén a legtöbb szennyvizet közvetlenül a Duna vizébe vezették (66,7%). A Dráva vizébe közvetlen bekerülő szennyvizek mennyisége nem számottevő, a napi 80 ezer m3 mennyiségnek döntő többsége a mellékvízfolyásokat terhelte. Ez egyben megmagyarázza az egyes mellékvízfolyások kedvezőtlen minőségi állapotát is. (Principális-csatorna, Pécsi-víz). A Tisza vízgyűjtőjén a szennyvízmennyiség megoszlása meglehetősen kiegyenlített, a Tisza közvetlen terhelése 22,3 százalék.
A felszíni vizek szennyezőanyag-terhelése 1994
Kóborló vizek birodalma
Felszín alatti víz
Táblázatok
