Kóborló vizek birodalma
Kóborló vizek birodalma
Az utóbbi kétszáz év beavatkozásai megváltoztatták a Szigetköz vízrajzi képét. A létbiztonságra, hajózóútra vágyó ember előbb megismerte, feltérképezte, majd magához szelídítette a labirintusvilágot. A vad vizek egy része holtággá változott, majd fokozatosan kiszáradt. A sok-sok szigetet, fokot mára már csak nevében őrzik arrafelé a települések.
Nem is olyan régen még az egész országra illett a címbéli megjelölés. Nem alaptalanul került be Verbőczy István 1517-ben kiadott jogi kódexébe, a Hármas könyvbe: „Helyes és elfogadható mentségnek tartjuk azt, ha a felperes vagy alperes vagy ennek ügyvédje hazulról a ... törvényszékre indulván és odajutni igyekezvén, elindulása után súlyos betegségbe esett vagy tetemes vízáradás visszatartotta.” Ugyanitt arról a jogi problémáról olvashatunk, miszerint sok város, falu és birtok határát olyan folyók alkotják, amelyek áradásaik alkalmával „nem ritkán nagy darab földet, rétet és erdőt szakítanak el, ... mert a folyam futása és rohanása a maga rendes folyásából, medréből és útjából igen gyakran más, új mederbe szokott elhajolni és térni...”.
A Hármas könyvben leírt állapotok százszorta érvényesek voltak a magyarországi Dunának felső – Dévény és Komárom közötti – szakaszára, ahol a folyó számtalan szigetet, homokpadot és zátonyt épített, medrét szüntelenül változtatva, miközben két kiágazásával, mint két erős karjával, a Szigetköz és a Csallóköz hatalmas szigeteit ölelte magához. Sajátos és különös életet élt ott a víz, a föld, az állat és az ember. Aki nem oda született, azt az erek, a nádasok, a mocsarak és a zegzugos vízfolyások megannyi életveszéllyel fenyegették akkor is, ha a folyó nyugodt, szelíd arcát mutatta. A török ellen harcolni 1683-ban Magyarországra jövő Luigi Ferdinando Marsigli a harcok szüneteiben nagy szorgalommal tanulmányozta és térképezte a Dunát. Nem véletlenül látta a folyó e birodalmát veszedelmesnek és rémisztőnek, „kelepcének”, „labirintusnak”, ahol a mocsártengerekben „könnyű eltévedni, és míg az ember a helyes utat keresi, körös-körül a víz fogságában találja magát, és csak élete kockáztatása árán tud kivergődni belőle...”, mert – miként mondja – „a természet szinte végtelen sok csatornával hálózza át őket”. Az itt élő emberek sorsáról is szól. Amikor ugyanis áradás idején a szigetek „szinte teljesen víz alá kerülnek – elsősorban a mélyebben fekvő területek lakói –, az áradást előre sejtvén, általában magasabbra települt falvakba költöznek, hogy az árvíz veszedelmeitől bizton legyenek”.
Tétova kísérletek
Az első lépés: a térkép
Már hajózható
„Megszelídítik” a Mosoni-Dunát
Társulatok az árvizek ellen
Csatornák és szivattyútelepek
Fenékküszöb-gátak és „bukók”
