Brassó helyi alkotmánya.
Brassó helyi alkotmánya.
I. Brassó belvárosa fekvésénél fogva 18, a három külváros 21 szomszédságra oszlik fel; ezen szomszédságok mindenikének külön szabályzata van, mely a szomszédság minden tagját kötelezi. Ezen szomszédságok választott elnökük fölhivására minden évben egyszer, ha szükséges többször is egybegyülnek. A szomszédsági elnökök teendői és kötelességei a következők:
1) Ügyelnek a csatornákra, útakra, útczákra és a szivattyús kutakat gondozzák. 2) Fölügyelnek a tüzoltó szerekre, hogy azok mindig oly állapotban legyenek, hogy tüzvész esetében rögtön használtathassanak. 3) Kirendelik az erőditvényi és éjjeli őröket, s hol és mikor a szükség kivánja, rendkivüli őröket is állitanak ki. 4) A kóborlókat, uratlan cselédeket szemmel tartják s az ilyeket a városi felsőbbségnek kiútasitás végett följelentik. 5) Ha a szomszédok közt czivódás támad, arra nézve törvényes segélyt kérnek. 6) A felsőbb rendeleteket kellőleg köröztetik. 7) Az uj lakosoktól a bekebelezési dijat beszedik, mit pontos számolat mellett tüzoltó szerek beszerzésére, útak, útczák, csatornák, felvonó s más közlekedési hidakra forditanak. 8) Kötelesek arra ügyelni, hogy temetéseknél a szomszédság tagjai tömegesen megjelenjenek. 9) A szomszédság egyes tagjai az illető szabályzatban körvonalazott kisebb büntényekre nézve a szomszédságatyához vannak útasitva, útak csinálása, kutak, csatornák kiigazitására mindenki ellenmondás nélkül tartozik közreműködni, a kémények tisztántartása fölött őrködni, a hanyagokat följelenteni. Tüzeseteknél a gyülhely megjelölése és az eljárási módozat előlegesen meg van szabva.
II. A czéhek ennél szükebb körben mozognak, ezek tagjai kizárólag kézművesek, s némely kisebb jelentőségüek kivételével székhelyük a belvárosban van. A czéhek oly szabályzattal birnak, melyet vagy a tanács vagy a szász ispán, vagy a fejedelmektől nyertek. Brassóban mindössze 39 czéh van, nem számitva ezek közé a gyógyszerészek, paszomántosok, kereskedők, harangöntők, fodrászok és szabad művészeket, mivel ezek semmi különös társaságba sorozva nincsenek. Mindenik czéhnek meg van főnöksége és tagjai, kik fölött külön előljáróság áll, bár oly czéhek is vannak, melyek külön főnökséggel nem birnak. Szabályzatuk fő törekvése a külhitel fenntartása, mivégett a czikkek megbélyegzése és a szemlészet az idősebbekre van bizva, hogy igy a valódi jó portéka a hamisitottaktól megkülönböztethető legyen. Régebben a szükség a czéh némely tagjainál oly nagy volt, hogy a czéh pénztárának kölcsönét vették igénybe, s vagy olcsón vesztegették el készitményeiket, vagy a czéhnek együttesen adták el azt. Mesterséget senki olyan, ki czéhben nem volt, nem üzhetett. Azonban ezen régibb szabályzat igen nagy átalakuláson ment át, mióta a legfelsőbb elhatározás a bolgárszegieknek azon fölhatalmazást adta, hogy mesterségeiket czéhen kivül is üzhetik, minek következtében az oláh mészárosok, szücsök, szabók, ácsok üzhették mesterségüket a nélkül, hogy czéhbe álljanak. Most az összes czéhek a legmagasabb rendelet értelmében inspectorok alatt állanak, kiket a tanács nevez ki. Ezek tartják fenn a czéhekben a rendet; ők hajtják végre a felsőbb rendeleteket, s ügyelnek a czéhek gazdászati ügykezelésére.
Régebben hadi vagy népfelkelési czélból a czéhek századokba (companiák) voltak beosztva; háborús időkben igy foglalták el előre megjelölt helyeiket a város védfalain. Békésebb idők bekövetkeztével ezen katonai szervezet megszünt, s most csak a kőmivesek és ácsok tartoznak minden éjjelre két őrt kiállitani, hogy azok a városi hann lakánál legyenek a végett, hogy tüzvész esetében hirt adjanak, mikor minden czéh kötelezve volt a tüzvész helyén azonnal megjelenni.
III. A czéhek után következik a communitás, ezen 100 tagból álló testület az idősebb czéhtagokból és értelmiségből van összeállitva, ez választja 1-ször a tanács két tisztjét (officianten) és saját elnökét a szószólót (orator). Ezen választás régebb minden év végén történt, midőn a város hannja által előterjesztett számadásokat is a tanács jelenlétében megvizsgálta, később azonban a választás két évenkint történt s az udvarhoz terjesztetett föl megerősités végett. 2-szor. A gazdasági számadásokat egy senator elnöklete alatt a szószóló és egy arra kirendelt communitási tag vizsgálja meg időről-időre. 3-szor. Gazdászat és rendőri ügyekben szükségelt újitásokat a communitás hozza inditványba s azokat a tanács, vagy ha ennek hatáskörét túlszárnyalná, az udvarhoz terjeszti föl. 4-szer. A communitás ügyeltet a községi földekre és erdőkre s ez iránti javaslatait a tanács elébe terjeszti. 5-ször. A communitás összejövetelét a tanácsház egyik termében tartja, mikor a szószóló az összejövetel czélját a városbiróval tudatja. A szavazás a hat asztalként történik, mert a tagok ennyi asztalhoz telepednek le, rangjuk, koruk és öltönyük szerint; a tanácskozás is asztalok szerint foly s azon vélemény fogadtatik el, a mely mellett a legtöbb asztal nyilatkozott támogatólag. A választó gyüléseken kivül a többi összejövetelekre nincsen határozott nap, hanem csak akkor gyül össze a communitás, ha valamely gazdászati vagy rendőri ügy azt megkivánja, vagy ha oly felsőbb rendelet érkezik, a mit a communitásnak tudnia kell. A communitás tagjainak fizetése nincsen, csupán csak a katonatartástól vannak fölmentve, s jutalmuk azon öntudat, hogy a közügyekre befolynak; és az, hogy a gazdasági ügynököt önsorukból választják. – 1. Rangra nézve első a szószóló, ki minden másod évben választatik, s kinek fizetése 300 Rft. Kötelessége a communitás előtt a szükséges előterjesztéseket megtenni, a számadásokat elkésziteni, erdőkre, községi földekre ügyeltetni, viszaéléseket bejelenteni, s a mint esküje kötelezi, azok meggátlására mindent megtenni. A communitás határozatait az aljegyző mint actuarius iktatja jegyzőkönyvbe. 2. Az orator után következik a városi főorvos 300 Rft fizetéssel és a városi sebészetért járó 100 Rft illetékkel; ő vigyáz a közegészségügyre, hitelen halál esetében bonczol, gyógyszertárakat vizsgálja, bábákra felügyel, a foglyokat és szegényeket ingyen gyógykezeli. 3. A 13 jobbágy falu provisorai a két törcsvári porkolábbal (régen 6 volt) és a város hadnagya, (kinek 160 ft fizetése) Hosszúfalu, Tatrang, Pürkerecz, Zajzon provisorának fizetése 140 Rft; a két porkolábé együtt 340 Rft. A zernyesti, toháni és vledényi provisor fizetése 190 Rft; az ujfalvi, krizbai és apáczai provisoré 160 Rft. Kötelességük a földesuri taxát az inspector felügyelete alatt összeirni, a többi jövedékekkel felhajtva a pénztárba beszolgáltatni; továbbá a tanács határozatait a kezük alatt lévő falukban teljesittetni, panaszokat kihallgatni, azokban itéletet hozni, s halálozás esetében az osztályokat megejteni. Különben ezen provisorok állása most a legmagasabb intézkedéstől függ, mert ha azon faluk a legmagasabb akarat nyilvánulása szerint exarendáltatnak akkor ezen hivatalok önként megszünnek. 4. A két allodialis provisor, ezek egyike a kerület, a másik a város gazdászatát vezette, a kettőnek fizetése 275 Rft; azonban most az egyik be lesz szüntetve, miután a kerület a várostól elesett s a községi javak haszonbérbe adattak, a másik azonban mint a városi erdők felügyelője 100 frt fizetéssel megtartatott. 5. Mig a város 6 malmának tizedét a papság élvezte a fennmaradt tizenhatodrészt, egy 150 Rft fizetéssel ellátott raktárnok (magazinarius) kezelte; de mióta a malmok haszonbérbe adattak, s mióta a tized 3/4-de elveszett, ezen hivatal is feleslegessé lett. 6. A városi épitkezésekre egy senator ügyelt 50 Rft fölülfizetéssel, de mivel az által a senator más fontosabb teendőitől elvonatott most egy communitási tag foglalja el helyét s kapja az 50 frtot. 7. Egy széna commissarius a katonaság számára 50 frt, és egy fa commissarius 40 ft fizetéssel; mi felsőbb rendeletre egy személyre ruháztatott át, s ez fizetését a tartományi pénztárból kapja. 8. Egy szállásmester 200 ft fizetéssel, ki a tiszteket és legénységet elszállásolta, most azonban az allodialis pénztár nagy megterhelésével 6 század részére laktanya épittetvén, a legénység ott van beszállásolva. 9. Két vásárbiró két szolgával, kik együtt 120 ftot kapnak. Ezek ügyelnek a vásárokon, boltok és korcsmákban, hogy igaz mértékkel mérjenek, miért mindennemű mértéket ők bélyegeznek meg. Az üzéreknek meg van rendes helye, mit önkényűleg nem változtathatnak; a helyekért évi bért fizetnek, mit a vásárbirák felgyüjtve a város pénztárába szolgáltatnak. Ők tartoznak az országos és heti vásárokon jelen lenni, ügyelni, hogy a közönség, rosz mérték vagy hamisitott árúkkal meg ne csalassék. Ügyelnek a gabna piaczi árára, s a szerint szabják meg a liszt, kenyér és zsemle árát. Az ily árszabály egyik példánya a sütők boltjára, másik a piaczi sátraknál függesztetik ki, hogy arról mindenki tudomást szerezhessen. Régen csak egy vásárbiró volt; de a piaczra jövő gabona nagy mérve, egy másik beállitását tette szükségessé; mert volt oly vasárnap, a midőn 5000 rft értékű gabona adatott el; s nagy ügyelet kellett a csempészet meggátlására. 10. A kapuőrök, vagy ugynevezett kapuatyák, kik alatt kapuszolgák, drabantok álltak; ezeknek szabad lakás mellett 40 rft évi fizetésük volt. Főteendőjük volt alárendeltjeiket rendben tartani, azok értelmetlenségből eredt mulasztásait helyrehozni, tilos portéka becsempészését, gyanús személyek becsuszását gátolni, s arra felügyelni, hogy a városi kapuk annak idejében bezárassanak. 11. A communitásból kerül ki a 9 adószedő és haszonbérfelhajtó, nem különben a templom és kórház atyák. Mind ezen személyek a tanácsnak vannak alárendelve.
IV. A tanács régen 18 tagból állott; most azonban az uj allodialis rendszer behozatalával 13 tagra szállíttatott le. Tanácsülésre hetenkint 4 nap van határozva, azért, hogy a más két nap törvénytételre és expeditióra maradjon. Tapasztalás mutatja, hogy a délelőtt tartani szokott 4 órai ülés elégséges nem levén, gyakran a délutáni ülésezések is szükségessé váltak, mi miatt a szünidők csak is aratás és szénacsinálás idejére szorittattak; sőt még ekkor is az osztályok gyakran kénytelenek összeülni.
A város és külvárosok annyira terjedelmesek, hogy kerületük 3 óra járásnyira tehető. A lakosságnak legalább fele kereskedőkből, iparosokból állván, kik társulatokban élnek, igen nagy fáradságba kerül a kormányzatba némi egyöntetűséget behozni, mert felsőbb és alsóbb osztályok közt mozogván, bajos az oly rendszabályok behozatala, melyek minden szinvonalon alkalmazhatók legyenek, annál inkább, mert a külvárosok nagy terjedelme és a határszél közel volta miatt bajos a legnagyobb ügyelet mellett is a tekergők és koborlók becsuszását megakadályozni, s bár a kerület a várostól elszakadt (Háromszékhez), még is sok bűnügyi kereset fordul elő, melyek főleg az okon, mert az ily bűnösök legtöbb esetben idegen törvényhatóságokból valók, nagyon sok irka-firkát okoznak. Ez okozza, hogy a kerületnek a városi tanács hatásköre alól való elvonása óta is az elintézendő ügyszámok csaknem oly tetemesek, mint a midőn a kerület is oda tartozott, ugy hogy a tanács exhibitája 2600 számot mutat, melyek az uj rendszer életbe lépte óta minden hónapban a guberniumhoz küldettek fel.
A tanács kötelessége: 1. A felsőbb rendeletek kihirdetése és foganatositása. 2. A lakosok panaszainak elintézése. 3. Azon ügyek, a melyek a czéhek előljárósága által el nem intézhetők, a mennyiben ezek nagyon népesek 40–50 tagból állók, sőt a takácsok czéhében 180-on is felül vannak, s fordulnak elő oly visszaélések, melyek a rend fenntartása czéljából a tanács beleszólását igénylik. 4. A tanácshoz felebbezett a két törvényszék és divisorát is a jogi kérdésekben, melyek régebb a szász universitáshoz, most a kir. táblához fellebeztetnek. A tanács alá tartoznak a senátorok, a polgári törvénykezés és a kamarahivatalnokok, végre a szomszédok közt épitéskor előforduló jogügyek, melyeket a tanács azonnal felvenni és tárgyalni köteles; hogy ezek száma mily nagy, megitélhetni már abból is, hogy a város és külvárosokban 2684 ház van. 5. A criminális ügyekben is teendője van a tanácsnak, ily módon. A bűnöst, mielőtt az inquisitorok kezébe adnák, a tanács kérdezi ki, s ha a tényálladék meg van állapitva, csak akkor olvastatik fel nyilvánosan a vallatás (verhör) a mellette és ellene szóló érvek hangsulyozása után, az ujabb rendelet alapján a védővel közöltetik, hogy ez a szeliditő körülményekre, ha netalán a tanács reá nem jött volna, figyelmessé tétessék. Az itélet szótöbbséggel mondatik ki, és az inquisitorral közöltetik. A mi a halálitéleteket illeti, az két nappal a végrehajtás előtt a teljes tanácsban a halálnem megjelölése nélkül kihirdettetik, azután az elitélt a siralomházba tétetvén, vallása papja adatik mellé; a kivégzésnél a régi szász szokás szerint, egy ünnepélyes főbejáró kereset tartatik (Halsgericht geheget), a mely a tanács ház harangzugása mellett közzé tétetik. Ekkor az elitéltet az inquisitorok a tanács elébe vezetik, hogy ha még valami lelkén volna, bevallhassa; mikor a városbiró a 2-ik hivatalnokkal a tanácsház erkélyére ülve, a törvényszolga által a tanácsot megkérdezik, hogy votuma mellett megmarad-e? a mire a tanács ujból szavaz, az eredményt a két künn ülő hivatalnokkal tudatja. Ekkor a deliquens a tanács elibe vitetvén ott itélete egész terjedelmében egy titoknok által felolvastatik. Erre a városbiró a pálczát eltöri, mely veres akkor, ha lefejezést jelent, ha fekete, akkor más büntetésre szól. Mikor a kivégzés helyére vitetik, még pedig az első kihirdetéstől számitva 48 óra alatt, hol a magistratualis comissarius előtt az itélet végrehajtatik. Mi mint minden ily végrehajtás egy e czélra szolgáló fekete könyvbe beiktattatik, hogy azt hasonló eseteknél használhassák. A kivégzés helyén egy rövid erkölcsi oktatás tartatik a nézőkhöz, hogy a szomorú esetből okulást meritsenek. 6. A tanács hatáskörébe tartoznak a gazdászati ügyek, a mennyiben az erre hivatott hivatalnokok előlegesen nem útasithatok. Régen mikor az adó allodialis cassába folyt, s a város javai házilag kezeltettek, a főfelügyelt szintén a tanács hatáskörébe tartozott: felügyelt: a) hogy a szegényebb az adónál a gazdag által el ne nyomassék, b) hogy a különböző italok (ser és pálinka) a szokott piaczi ár szerint méressenek, hogy a közönség meg ne röviditessék, c) az allodialis és község javainak évi bevételeit a különböző osztályok szerint meghatározták, d) a jobbágy helységekben a földesuri taxát megállapitani és ottani allodialis gazdászatra szükségeseket az ottani hivatalnokok jelentése szerint berendezni, e) minden év végével a fő- és alhivatalnokoktól a számadásokat bevéve a község előtt nyilvánosan számot adatni. Most miután az adókezelés egészen külön igazgatásnak adatott át, az allodialis jövedék a pálinka kivételével, haszonbérbe adatik, a községjavak pedig árverés útján béreltetnek ki a tanács felügyelete alatt, oly módon, hogy biztos cautionatus emberek kezébe menjen. A tanács ügyel arra is, hogy a jobbágy falukban tevékeny hivatalnokok alkalmaztassanak, oly elővigyázattal, hogy a földesuri javadalom röviditést ne szenvedjen és az alattvalók nyomva ne legyenek, valamint a tanács ügyel fel a lakosok classificatiójára a fejadó nagysága szerint; a legfelsőbb rendelet értelmében minden polgárra körül belől 10 r. ft fejadó vetetett, de ugy hogy a szegényebbekről 2–3 stb. forintot is levettek és a gazdagabbakra rótták fel. 7. Az árva ügyek főfelügyelete főleg azok, melyek közel rokonok hiányában gyámoknak adattak át. 8. Mindazok polgárokként eskettetnek fel, a kik hitelesen bebizonyithatják, hogy becsületes és szabad szülöttek, mely előnyök régebb csak németekre szoritkoztak*, de a legfelsőbb helyről jött concivilite-systema szerint most mindenkire kiterjesztetett, bár mely nemzethez tartozzék is, ha kimutatta, hogy a városban megtelepedett polgár. 9. A községi erdők régen szintén a tanács felügyelete alatt állottak; de a felsőbb rendelet következtében behozott uj erdőrendszer szerint, a tanács engedélye nélkül egydarab fát se szabadott elvinni. 10. A tanács ügyel fel arra is, hogy a katonaság számára kiszolgáltatott naturalék kivetése igazságos mérték szerint történjék, hogy egyik a más felett túlterhelve ne legyen.
Im itt törvényes alakban be van vallva az, hogy a magyaroknak kiirtása mily rendszeres módon üzetett az, hogy polgár csak német születésü lehetett, a más nemzetiségüek egyenes kiküszöbölése volt.
A tanács a következő tagokból áll:
1. Városbiró 2000 r. frt fizetéssel, ezt a tanács tagjai közől a communitás választja két évenkint, s az udvar erősiti meg*. A városbiró terjeszti elő a tárgyakat, ügyel a szavazásra, s a hozott határozatot teljesedésbe veszi. Régen a helyhatósági alkotmány értelmében a polgárok pereire nézve első foku biróság volt; de a kormányszék e hatáskörét eltörölte. 2. A város kapitánya (hann) 1200 r. frt fizetéssel, ez is, miként a városbiró, két évenkint választatott, s az udvarhoz terjesztetett fel megerősitésre. A városkapitány kezeli a rendőrséget, felügyel a városban és vásárokon a jó rendre, tüzeseteknél intézkedik; ő gondozza az útakat, hidakat, valamint vigyáz arra is, hogy a katonaság (milice) minden szükségesekkel el legyen látva. Kisebb bűnügyekben birói tisztje is van, a mennyiben valakit elfogatni csak előleges kikérdezés és a tényálladék megállapitása után lehetett. Az ily elővizsgálatot a városkapitány vezeti, s csak azután teszi át tovább nyomozás végett az ügyet a tanácshoz. A városkapitány és biró mellé előbb egy, később a teendők sokasodván, két segédet (proofficialist) adtak. Ezeken kivül a tanácsban van 3-or: tizenegy senator, kiknek az allodialis rendszer behozatala óta fele részben 400, fele részben 300 r. frt fizetésük van. A senátorok kötelessége a nyilvános ülésekben jelen lenni s a tanács már fennjelzett működésében részt venni; továbbá kötelességükhöz tartozott épitkezéseknél a szomszédok közt támadható vitás kérdéseknek a helyszinén való elintézése, miről a tanácsnak jelentést tettek; e senátorok vezették az elrendelt investigatiókat; haláleseteknél a hagyatékot szakértők által megbecsültetvén, az örökösök közt osztást eszközöltek.
Régen a brassai biró beiktatása roppant nagy ünnepélyességgel hajtatott végre, de az már a mult században kiment a divatból; de még 1776-ban is megvolt az a szokás, hogy a brassai biró halálozása alkalmával koporsóját a négy barczasági mezőváros birái emelték. Lásd erre nézve Roth Pálnak 1776-ban Benkő Józsefhez irt levelét, mely az enyedi collegium irattárában Epist. Józs. Benkő T. I. p. 4. meg volt, s honnan elégése előtt kiirta Kemény József. Lásd Tran. Posses. Terra Saxon. Brassó rovat.
A senátorok közül küldenek ki a nyilvános számadások és büntények vizsgálatára megbizottakat. Régebb az egyes senátorok szakképzettségük vagy hajlamuk szerint a közigazgatás egyes ágaival bizattak meg: például mint adószedők, malom-, szállás inspectorok, osztoztatók, és ugy a szabad- mint jobbágy falukban inspectorokként alkalmaztattak stb.
A senátorokon kivül más hivatalnokok is voltak, a) két dominál inspector, ezek egyike a törcsvárához tartozó 9, a másika a 4 faluban a földesúri jogot, járandóságot érvényben, az alattvalókat korlátok közt tartották*, a törvénykezést régen önmaguk, az új rendszer óta a megyei képviselő (comitats personalis) közbejöttével vezetik, s a bűnügyeket is együttesen látják el. b) Az allodiális inspector; ez ügyel a községi földekre és erdőkre, és az évi számadásokat megvizsgálja. c) A czéh inspectorok, kik a mesterek és legények közt felmerülő viszályok elenyésztetésére hivatvák; ily viszályok annál gyakoriabbak, mert az ujabb kereskedelmi rendszabályokkal a régi czéhtörvények többször jönnek összeütközésbe. A czéh inspectorok az el nem intézhető ügyeket a tanács elébe terjesztik. d) Van négy osztoztató (divisor) ezek a városban, a 3 külvárosban, a méheskertek- és Csertörőknél előforduló osztályokra ügyelnek. e) Árvák inspectora. f) A csődök Brassóban, hol a népség legnagyobb része kereskedéssel foglalkozik, gyakoriak levén, a tanács egy csődbiztost szokot kinevezni. Ezek mellett van:
A szegény jobbágygyá tett magyarok korlátok közt való tartását, a szivtelen inspector urak, a mint már másutt előadtam, a nagyon is bőkezüleg osztogatott 25 bot segélyével eszközölték.
1. Főjegyző 400, aljegyző 300 r. ft. fizetéssel, ezeknek kötelessége önmagától értetődik. 2. Titoknokok, kik a Säbergiana constitutio szerint 250, 200 és 150 r. frt fizetéssel voltak állandositva; most kettő actuariusi minőségben a törvényhatósághoz van beosztva, egy mint levéltárnok, három mint a hivatalos ügyiratok kezelője s mint bizottsági actuarius használtatik. 3. Egy allodiális pénztárnok 250 r. frt fizetéssel. Ezek mellett vannak számfeletti fizetés nélküli titoknokok, kik a rendesek mellé kisegitőkként vannak beosztva.
Brassó községi szerkezetének rövid vázlata a következő: Régen saját törvényekkel élt, nevezetesen 1583-n a római törvények alapján statutmok szerkesztettek, melyeket az erdélyi szászok használatára Báthori István király erősitett meg. E statutumok czélja az volt, hogy a szászföldi lakosoknak megkönnyitsék a közigazgatást, s valójában nagy megerőltetésükbe került az ország régi fejedelmeinél a vajdák törvényhatósága alól való fölmentésük kieszközölhetése, a mi oly előnyöket biztositott, mit hallgatással mellőzni nem lehet, mert: 1-ször megmentődtek a hosszas, idő és pénzt fogyasztó perlekedésektől. – 2-szor: a szászok otthonjukban oltalmat és igazságot találtak, s mentesitve lettek attól, hogy idegen birákat és kezelőket vegyenek magok közé stb. Ezen törvényekhez a hol hiányosak voltak, a római jog vétetett kisegitőül, nemkülönben a bűnügyi keresetekben is, mivel a statutumok röviden rendelkeztek, V. Károly főbenjáró kereset-szabályzata (Halsgerichts-ordnung) vétetett alapul.
A rendőrségre nézve is a régiek különböző rendszabályokat hagytak hátra, de ezek, miként több régi szabadalmak: mint az első telepedési és árszabási jog (Stapelrecht) elévültek. A szabályzat fennmaradt részéhez tartoztak: 1-ször, hogy vérrokonok és sógorok a tanácsban együtt ne legyenek. 2-szor, a tanácsban csak háztulajdonos ülhet*. 3-szor, hogy a molnárok a tanács és communitás előtt megeskettessenek. 4-szer, hogy egy polgárnak sem lehet két házánál bort méretni. 5-ször, hogy a hetivásárok alkalmával a gabona, élelmi czikk s gyümölcs előösszevásárlása minden módon megvámoltassék, hogy azáltal megakadályozva legyen az, hogy a gazdag összevásárolja a készletet és a miatt csak a kevés mennyiségben vásárló szegényebb osztály drágán jusson hozzá ahoz, sőt a czéhbeli sütőknek sem volt szabad egy heti készletnél többet egyszerre vásárolni. 6-szor, hogy csütörtökön a mészárosokon kivül senki marhát nem vehetett s a közönség csak pénteken azaz a hetivásár napján vásárolhatott. 7-szer, a heti vásárokra behozott gabnát csak a piaczon lehetett eladni és pedig a piaczszögleteken felállitott kővékákkal mérve, valamint egy arra szolgáló épületnél kőbe eresztett vassing volt a hosszmértékre nézve alkalmazva. 8-szor, ilyen volt a tüzvész alkalmára irányadásul szolgáló s a szomszédságokban egész mostanig fönntartott szabályzat, mely előre meghatározta mindenkinek helyét és teendőit. 9-szer, a temetésekre nézve már a régieknek is voltak rendszabályai, de ujabb időben a tanács egy bizottságot nevezett ki s ezek munkálatát kinyomatva közzétette, ugyanakkor a koporsó árak limitáltattak. 10-szer, a koldusok visszaéléseinek elkerüléseért csak a városi sebész bizonyitványával volt a kéregetés a munkaképteleneknek megengedve, kik ily bizonyitvány nélkül indultak meg, elfogattak.
Ez valódi aristocraticus kizárólagosság és előjog volt, mely az érdem és képességet ház nélkül tekintetbe nem vette; de mivel 1791-ig Brassóban házat csak szász vehetett, tehát a magyaroknak e hivatalok elnyerése lehetlenné volt téve.
Ezen szabályzat juridica, politica és oeconomicára oszlott: 1-ször: A város, külvárosok, méhes kertek és cser-malmok lakóinak a juridicumban első foruma a városbiró és városkapitány, honnan a polgári perek a tanácshoz felebbeztettek. Ugyan ezek vették fel a bűnügyeket is elöször, s ha jelentőséggel birtak, a tanács elébe vitték. A jobbágy falukban ellenben a polgári perek a dominál inspectorok és a megyei megbizott felvételével első ellátást nyertek, ugy ezek vették fel és látták el a bűnügyeket is. A tanács elébe tartoztak a tanácstagok vagy cameralis hivatalnokok és a szomszédok házépitésére vonatkozó ügyei. 2-or: A politikai ügyeket érdeklőleg: a) Azon politikai ügyek, melyek az egész községet illették, a városbiró és a magistratus főfelügyelete alatt állottak. b) A belrendőrséget a városkapitány kezeli, ki alá a szomszédságok és vásárbirók voltak alárendelve; valamint útak, hidak igazitására való felügyelet, és a katonaság minden szükségesekkel való ellátása. c) A czéhek saját inspectoraik alatt állanak, de jogi kérdésekben, ott hol az inspectorok nem végezhettek, a tanács döntött. d) Osztály- és árvaügyre a tanács külön hivatalnokokat nevez ki. e) Ide tartoznak az iskola szabályai, de ezek már a tudós tanárok által részletesen fölterjesztvén, ez a tüzetesebb érintést feleslegessé teszi. f) Ide tartoznak az ősi rendszabályok értelmében keletkezett kegyes alapitványok. g) Szegény polgár özvegyek számára berendezett kórház, ugy a szegény tanulók számára rendelt pénztár is. Ezeknek hivatását nevük önmagában annyira jelöli, hogy bővebben fejtegetnünk szükségtelen.
3-szor: A mi a gazdászatot illeti, ezt a dominalis és allodialis inspectorok kezelik, kiknek annyival nagyobb felügyelettel kell lenniök, mivel a bevétel egy évről a másikra számitva átlagosan 34,000 frtra megy évenkint. Ezek fölött azonban a tanács főfelügyeletet gyakorol, melyben a község is részt vesz, s a communitás azt, mit előnyösnek hiszen, javaslatba hozhatja és a tanácsot a kivitelre ösztönözheti.
Brassó, 1785. febr. 26.
A tanács beleegyezésével
kiadja:
Plecker Pál, jegyző.
Ilyen volt Brassó helyhatósági szervezete és beligazgatása, melyen még József császár mindent fölforgató rendszere sem sokat változtatott. József halálával az ő rendszerének megszünte ujból visszaadta a rövid ideig Háromszékhez kebelezett barczasági községeket Brassónak, ujból vissza lett állitva Brassó vidéke, melynek közigazgatsát ismét átvette Brassó s igy tanácsának hatásköre a régibb határokig szélesittetett ki, a melyek jogilag a négy mezőváros és a 9 szász községet és bitorlásképpen a Felső-Fehérvármegyétől elcsempészett más 14 községet is magukba ölelték.
Az erdélyi szászok mint a földtekének legconservativebb szellemű népe azután is nagyon kevés változtatással megtarták a fennebbi helyhatósági szabályzatot egészen 1849. őszéig, mert a magyar törvényhozás minden kiváltságossága mellett is érintetlenül hagyta a szászok helyhatósági előjogait, s valóban e nagy korszaknak nagyszerű jótéteményeiben senki oly nagy mérvben nem részesült, mint az erdélyi szászok, kik annak áldásait élvezték a nélkül, hogy áldozataiban és terheiben részesültek volna, s mégis elsők voltak, kik az alkotmány megsemmisitésére a haza elleneivel kezet fogtak s a muszkákat nyakunkra hivták. Fennebb Brassó történetének ismertetésénél előadtam a hálátlanság e rút jelenségét, itt azt ismételni nem akarom, csak azt jegyzem meg, hogy hűtlenségükkel és árulásukkal szemben még akkor is csak nagylelkűséget tapasztaltak a magyartól; mert a midőn a győzelmesen előnyomuló Bem elől Brassóból a német őrizet elvonult, s Háromszék hős hadserge előtt nyitva állott a nekik annyi bajt, annyi veszteséget okozott Brassó, annak megkegyelmeztek, valamint Bem is aránylag csak csekély hadisarcz lefizetésével terhelte. Brassó a régi alapon szervezkedett, ez azonban csak a magyar ügy elbuktáig tartott, mert a zsarnokság fölülkerekedvén, barátot és ellenséget egyaránt elnyomott, s fenekestül felforgatta a régi alkotmányos életet. Brassó ekkor szintén elveszté belkormányzatát, a közügyek vezetésébe való minden befolyását, s egy kerületnek lett székhelyévé, a mely Fogaras vidékét, Kőhalomszéket, Háromszéket és Brassó vidékét foglalta magában; s mely kerületnek törvényszéke Brassóban volt, Földváron, Brassóban, Törcsváron és Hosszúfaluban levő járásbiróságokkal. A betolakodott idegenek mindenfelé befészkelték magukat, mit ezredév alkotott, azt eltörülték s létrehoztak egy oly kormányzatot, minőnek párja alig van a világtörténelemben; a magyar alkotmány ledöntve, a magyar nyelv kitiltva, élet és vagyon a kalandorok szabad rendelkezésére volt dobva; de mig a szabadság Sionját a nép siralmai viszhangoztatták, addig Brassó szász népe ki tudta az adott helyzetnek lehető előnyeit zsákmányolni s mint olyan áramlattal uszni szerető circumspectus nép természetes logikájánál fogva kiszámitotta, hogy sokkal észszerűbb prédálni mint kiprédáltatni, sokkal észszerűbb uralkodni mint engedelmeskedni, s azért boldog, boldogtalan, ki csak tehette, beállott Bezirkernek; s mivel Erdély magyarsága nyomora közepette is elég önföláldozással birt mindennemű hivataltól visszatartózkodni, hely elég volt, a szászok pedig mint Bezirkerek, rendőrhivatalnokok, censorok elönték egész Erdélyt, s akkor nagyon jövedelmező civilizatori szerepükbe oly jól beletalálták magukat, s azt annyira szerették volna örökösiteni, hogy Bécsbe folyamodtak, miszerint a Királyföldet elszakitva a magyar koronától, mint Kronlandot egyenesen Ausztriához csatolják. Ámde minden változandó lévén a földön, alig mult el másfél évtized, s az a hatalom, a mely vértengerbe akarta fullasztani Magyarországot, mely bitófákkal rakta be a haza tájait, mely börtön és vérpadnál más jelszót, szuronynál más tényezőt nem akart ismerni: összezúzva, tönkre téve jött kegyelmet esdeni, s életet kérni a magyartól. És mi történeti erényeinkhez hiven a szerencsétlenségben hozzánk folyamodókhoz nagylelküek voltunk ismét, s ahoz, ki irányunkban oly végtelenül könyörtelen volt, mi oly végtelenül kegyesek voltunk, hogy magunktól mindent, még azt is, mi létföltételünk, megvonva, megmentéseért mindenünket áldoztuk. Egyszerre fátyol borult a mult minden vétkére s az erdélyi szászok és igy Brassó is a magyar alkotmány visszaállitásával teljességében visszanyerte önkormányzatát, s mindazon előnyöket, melyeket azelőtt birt; a tiz magyar falu továbbra is Brassóvidékbe bekebelezve*, a szász bureaucratia önkényének föláldoztatott, s e faluk 62,000 hold erdejét, melyet Brassó az önkényuralom idejében közigazgatásilag elfoglalt, most is kezein tartja, mi gazdagságának bő forrásául szolgál, e faluk minden közjövedelme Brassó zsebébe foly, mig a szegény minden javaitól megfosztott vidéki magyarságnak csak a koldusbot, vagy a kivándorlás végletei között lehet választania, szomorú eredményeként az öngyilkosságig menő túlzott magyar nagylelkűségnek.
A törcsvári 12 telepitvényes község: Zernyest, a két Tohán, Szunyogszeg és Vledény szerencsésebbek, mert 1836-ban Fogarasvidékhez csatoltattak s most is ahoz tartoznak. Az odacsatolás proceduráját, s az ebben érvényesült szász politikát majd Törcsvár leirásánál tüzetesen ki fogom fejteni.
Brassónak belkormányzati szervezete főalapvonalaiban a régi minta szerint vittetett át, tanácsa most is meg van csekély hatáskörrel, miután az igazságszolgáltatás a királyi törvényszékekre ruháztatott át, s kevesebb személyzettel, mert Brassó mostani tanácsa áll főbiró (polgármester), főkapitány (stadthann), 5 tanácsosból és 7 inspectorból, kik a vidék közigazgatását vezetik*. A tanács tehát kevesebb személyzettel bir, de annál nagyobb fizetéssel van ellátva, mert a polgármester fizetése – nem számitva sokra menő mellékjövedelmeit – 2000 frt, a tanácsosoké (senator) 1200 frt, inspectoroké 1000 s nagy napidijak*, s emellett állami nyugdijképesség; mig a magyar városok maguk fizetik szegényesen (például Kolozsvár polgármestere 1000 frtot kap) s maguk nyugdijjazzák polgármesterüket, s más hivatalnokaikat; pedig a jog és igazság alapján éppen megforditva kellene lenni, mert – a mint már másutt kifejtettem – a szász nemzeti vagyon egyenesen a királyföldi hivatalnokok fizetésének képezte alapját, s képeznie kellene most is, mig a magyar városok semminemű e czélra destinált vagyonnal nem birtak, és nem birnak, s mégis hivatalnokaikat maguk fizetik, mig a szászok a roppant nemzeti vagyon titokszerű kezelése mellett e czélra egy garast sem adnak. Itt tehát az államkincstárnak nagy megkárositása, a többi magyar városoknak igazságtalan terheltetése forog fenn, melyet az egyenlő jog és egyenlő teherhordozás nagy elvének alapján kell megoldani.
A négy falunak (Bácsf., Türkös, Csernátf., Hosszúf.) van egy inspectora, a három falunak (Tatrang, Zajzon, Pürkerecz) ismét egy; Ujfalu, Krizba és Apáczának egy; Földvár, Magyaros, Veresmartnak egy; Rosnyó, Keresztyénf., Volkánynak egy, Pázsmár, Hermány, Sz.-Péter, Botfalvának egy, s végre Feketehalom, Vidombák és Höltvénynek egy, összesen 7 inspector.
Az inspectorok daczára annak, hogy nagy fizetésük van, midőn kiszállnak, az illető faluktól napidijt és fuvarbért vesznek; mondják, hogy van eset rá, hogy az inspector egy nap 4–5 faluban is megfordul, s mindenütt külön-külön felveszi a napidijt és fuvarbért.
A brassai képviselő-testület (communitás) most 150 tagból áll; azonban ez nem képviselő, hanem kiváltságos testület, mivel abban Brassó nemzetiségei alig vannak képviselve, mert míg a 9000-ret tulhaladó magyarságot csak 5 tag*, a 9600 oláhot 35 tag képviseli, addig a 9118 illetőleg – a szintén kizárt németek leszámitásával – csak 5118 szászot 110 tag képviseli, s a más két nemzetiség, valamint az állam hivatalos nyelve is teljesen mellőzve és ki van zárva, mert ugy a tanács, mint a képviselő-testület ügykezelési nyelve német, jegyzőkönyveket csak németül vezetnek, s a kormánytól magyar nyelven leküldött rendeletek, átiratok németre forditva tétetnek közzé. Igy van ez a magyar államtól fizetett, de szászokkal tele rakott kir. törvényszék és járásbiróságoknál is, hol csak német jegyzőkönyvet vezetnek, s az egész ügykezelés német nyelven folyik.
Ezek is a legöregebb és legtehetetlenebbek közül vannak kiválasztva, kik hallgatagon szoktak mindenbe, mit a szászok akarnak, beleegyezni. Az inspectorok közt egyetlen magyar van.
Brassónak – leginkább a magyar faluk erdei, regaléja és malmainak jogtalan birtorlása alapján – igen nagy közjövedelmei vannak, ugy hogy az évenkint megközeliti a 300,000 forintot, bár azt biztosan tudni nem lehet, mert a közvagyon kezelése itt minden komoly ellenőrködés nélkül történik. A közgyülés ugyan évenkint szokott 5 tagból álló számoltató bizottságot kiküldeni, de ezek nagyon atyafiságosan szoktak ezen számoltatásban eljárni, s a nélkül, hogy bevételek és kiadásokról pontos és részletezett kimutatást adnának, rendszerint be szokták röviden jelenteni, hogy mindent rendben találtak, s azzal aztán a tanács megkapja az absolutoriumot. Ily eljárás, igy jöttünk-mentünk száz forint összesen 300 frt-szerű számadás mellett aztán el lehet gondolni, hogy minő tételek lehetnek a kimutatásban, a melyet a kiküldött 5 tagon kivül soha senki se lát; igy például egy hite bevehető ember mondá nekem, hogy egyik senatornak szekérkenőre 200 frt volt felvéve, s igy tovább.
Ebből kitünik, hogy Brassó korántsem gyarapodik és halad oly nagy mértékben mint a hogy azt igen jelentékeny közjövedelmei mellett ohajtani lehetne, és kitünik az, hogy itt még most is teljes virágzásnak örül a patriciusi előjog, és a szászok kizárólagossága, mely az 1848-ban proclamált jogegyenlőséggel, és törvényeink szellemével élénk ellentétben áll. Itt alapos reformoknak kell egy gyökeres átalakitást eszközölni; a szászoknak le kell mondaniok a napjainkban már lehetlenné vált jogegyedárúságról. A magyar az 1848-iki democraticus intézményeket nagy vér- és jogáldozatok árán honositá, lemondott aristocraticus előjogairól, s kik addig elnyomottak voltak, mind befogadta az alkotmány védsánczaiba; mi az ujabb időben is több áldozatot hoztunk, mint talán észszerűleg hozni lehete, a magyar megyék és székek egészen átalakittattak, azok jogköre megszorittatott. Magyarország egész politikai élete átidomult, bár az senkinek jogsérelmével egybekötve nem volt, s midőn mindenki áldozatot hozott, csak a Királyföld ódon patriciusi szerkezete legyen érinthetlen, azon szerkezet, mely ama terület többi lakóinak nagy prejudiciumával és jogsérelmével van egybekötve. A mult vétkes visszaéléseinek mocsárjába való ezen megfeneklést, ezen mozdulatlanságot akkor, midőn mindenki halad, tovább türni nem lehet, a szászok kivételes helyzetének véget kell érni, s valamint másutt ledőltek, ugy itt is a kor szelleme le fogja, le kell hogy döntse a kiváltságok chinai falait. Még néhány szót Brassó czímeréről.
