II.
II.
VITÉZ JÁNOS TUDOMÁNYSZERETETE. – VÁRADI UDVARÁBAN A PRÓZA, A KÖLTÉSZET, A ZENE MESTEREI. – KÖNYVTÁRA. – KÜLFÖLDI S VÁRADI KÖNYVMÁSOLÓK. – FŐPÁSZTORI MÜKÖDÉSE. – ÉPITKEZÉSE S ALAPITÁSA. – BIRTOKVISZONYAI. – PECSÉTJE. – TÁVOZÁSA.
Vitéz már Váradra jövetelekor nagy kincset hozott magával, a tudományok szeretetét, s itt töltött évei alatt – mint életirója, Fraknói amily találóan, oly szépen megjegyzi – bármennyire igénybe vették is országos s egyházkormányzati teendői, sohasem téveszté el szemei elől magas állásának egyik kiváló kötelességét, hogy közremüködjék nemzete müveltségi szinvonalának emelésében.
Az ő nevéhez füződnek középkori müveltségünk legérdekesebb adatai, melyek hirdetik, hogy „volt idő, mikor hazánk nyugati Európa legelőhaladottabb országainak müveltségi szinvonalát részint elérte, részint tulszárnyalta.”
Versenyre kelve a pápákkal és Nápoly királyaival, a Mediciekkel és az Estékkel, a tudomány férfiainak utat nyitott az Alpeseken át hazánkba, melyet barbárnak tekintettek akkoráig. Alatta Várad „az ujkor muzsáinak lakhelye” lőn.
A külföld s a haza legnevesebb tudósait, s az irodalom legbecsesebb termékeit fényes ajánlatokkal s fejedelmi bőkezüséggel gyüjté össze székhelyére.
A külföldiek közől állandóan körében vagy épen udvarában találjuk az olasz Vergerio Péter Pált, s Podacataro Fülöpöt, amaz a latin próza, ez a költészet hivatott, müvelője; a francziaországi Péter szerzetest, ki mint a zene mestere az iskolában, és mint karnagy a székesegyházban müködött, a lengyel Szanocki Gergelyt, Ulászló király tudós nevelőjét.
281A hazaiak közől ott vannak Ivanich Pál, Csezmiczei János, Polánkai Bereczk.
Jövő-menő tudós férfiakban még kevésbbé vala hiány. Ezek egyike, Miklós modrusi püspök, II. Pius pápának magyarországi követe még évek mulva is kedvesen emlékezik vissza „arra az elfelejthetetlen télre, melyet – ugymond – nálad (Vitéznél) Váradon számos tudós férfiu társaságában, kitünő könyvtáradban, a nagy irók számtalan munkái közt kellemesen és derülten töltöttem.”
Eszerént Vitéz püspöki udvarában egész irodalmi kör, mintegy kis akademia képződött, melyben költői s prózai dolgozatokat olvastak fel, irodalmi s tudományos kérdések körül folyt a társalgás. Szanocki életirója, az ő elbeszélései nyomán részletesen leirja az életet, mely a váradi püspöki udvarban folyt, s ugy nyilatkozik, hogy „magasztosabb és szentebb társaságot, mint amely ott együtt volt, képzelni sem lehet.”
Vitéz maga pedig, szellemének ritka sokoldaluságánál fogva, kiválóan alkalmas volt arra, hogy ily körnek központja legyen. Szorgalmasan foglalkozott az ókor görög s latin remekiróival, de ezek mellett lelkesedéssel csüggött a kereszténység nagy hagyományain s műalkotásain is. Legkedvesebb olvasmányai Szent-Leo, Szent-Jeromos és Tertullián müvei valának; de szerette a természettudományokat is, különösen korának kedvencz tudományát, a csillagászatot. Magának is vala csillagdája Váradon. Levelezésben állt Pauerbach Györgygyel, a bécsi egyetem hirneves tanára s csillagászával, ki nagy tisztelettel viseltelett a tudós főpap iránt. Midőn Pauerbach a nap-órát mai alakjára átidomitá, annak legelső példányát Váradra küldötte, s midőn Vitéz buzditására oly táblázatokat készitett, melyeknek segedelmével a nap- és hold-fogyatkozásokat előre ki lehet számitani, azoknak alapjaul a vdradi meridiánt vette fel, ennélfogva munkájának „Váradi táblák” (Tabulae Varadienses) czimet adott, s Vitézhez intézett ajánlólevéllel bocsátotta közre.
E munka később nyomtatásban is megjelent és számos kiadást ért, mert Európa csillagászai két évszázadon át használták a „Váradi táblákat.”
De Vitéz egyénisége s tudományossága épen azáltal nyert legnagyobb 282jelentőséget, hogy amint buzditá Pauerbachot, épen ugy igyekezett szellemi gazdagságát mennél szélesebb körben értékesiteni s a tudományok szeretetére s ápolására mennél többeket megnyerni.
Hogy Hunyady János, amire ifju korában alkalma nem volt, azt meglett férfi korában pótolta ki s egyike 1őn kora tudományosan képzett férfiainak, az Vitéz hatásának s vezetésének tudható be, valamint Mátyás király európai hirnevének is ő rakta le első alapjait. Nem ugyan azáltal, mintha Hunyady fiainak csakugyan ő lett volna nevelőjök, mint Bonfin irja, mert Vitéz püspökké lételekor Mátyás csak 3, László pedig 7 éves volt; hanem közvetve, példája által csakugyan ő világitá meg előttök az utat a dicsőség kapujához.
Hasonlólag az ifju László király lelkében Vitéz tartá ébren s fejleszté a tudomány-kedvelő hajlamot, karöltve ama hazafias érzülettel, mely Lászlónak már Bécsben nem egyszer ajkaira sugallá ama szavakat: „én magyar vagyok.”
Midőn pedig László őseinek példáit követve, koronáztatása után Váradra jött, (1453. jul. 26.) és itt, Szent-László sirjánál kijelenté, hogy egykor ő is e drága hamvak mellett akarja örök nyugalmát találni, s hogy egy uj káptalant fog alapitani, mely a szent király sirjánál végezze az isteni tiszteletet s talán egy uj egyetemnek is alapját képezze: minde nemes szándék kétségkivül Vitéz felemelő hatása alatt születék, amint e hatás megszüntével el is enyészett.
Ugyancsak az ő szárnyai alatt nőttek nagygyá, a tudomány, az egyház s a haza oszlopaivá: Csezmiczei János, költői nevén Janus Pannonius és ifjabb Vitéz János, később amaz pécsi, ez veszprémi püspök; továbbá Várdai István és Váradi Péter mindketten utóbb Kalocsa érseki székének diszei.
De Vitéz személyes tulajdonai mellett nem hiányozának köréből ama tudományos kincsek sem, melyek a müvelt világ áhitatának tárgyait képezék mindenkor s annál látogatottabbá tették Várad püspökének udvarát.
Váradon, mint mindenütt a székesegyházi és szerzetesi monostorokban, 283kétségkivül volt könyvtár már Vitéz kora előtt is. Zsigmond király levele emliti, mint láttuk, hogy a sekrestyében kiütött tüz egyebek közt, megemészté a székesegyház könyveit; de e könyvek ugy itt, mint mindenütt csak kevés számuak s leginkább egyházi s tanodai czélokra vonatkozók valának. Nagyobb, a tudomány minden ágára kiterjedő könyvtárakat csak a XV-ik században kezdtek létesiteni, s tartalmokat leginkább Olaszország szolgáltatá. Itt készültek százanként, mondhatni gyáriasan azok a finom pergamenre irt, fényes kezdőbetükkel, gyakran miniature-képekkel ékesitett codexek, melyek könyvtáraink fődiszét képezik ma is.
Vitéz János szintén hódolt kora ezen fényüzésének és székhelyén, Váradon oly könyvtárt gyüjte egybe, melyhez fogható addig nem vala hazánkban, s amely később Mátyás királynak is ösztönül s példaképül szolgált budai könyvtára megalapitásánál.
Vitéz is leginkább Olaszhonból szerezte össze sokszor nagy árakon könyveit, s mint a florenczi könyvkereskedők leghiresebbje, Bisticci Vespasiano Vitézről irva hagyta: könyvtárában „a tudomány minden ága képviselve volt . . . . a mit nem talált készen, leiratta Florenczben, nem tekintve a költségre, csak arra, hogy szépek és hibátlanok legyenek.”
S épen ez utóbbi követelményének köszönhetjük könyvtára, s evvel középkori müvelődésünk legérdekesebb adatait.
Midőn legujabban culturtörténetünk körül behatóbb mozgalom indult meg, több izben merültek fel, leginkább a külföld (Konstantinápoly, Salzburg, Bécs stb.) könyvtáraiban oly codexek, melyek nemcsak pazar fényü kiállitásuak, hanem egy más, javitó kéz jegyzeteivel is telvék s a jegyzetek mellett ily signaturákkal: „Jo.” vagy „Jo. Ar.” „Jo. E. W.”*
Joannes Scholasticus hártya-codexén: „Finivi legendo et signando die 26. Septembris 1470. Jo.” – A Tacitus-codexen: „Jo. Ar. Legi transcurrendo 1467. Sed mansit inemendatus.” – A Szent-Antalon őrzött, Szent-Leo-codexen: „Visa et emendata aliqualiter Strigonii 1457. Jo. E. W. – In certa autem parte Waradini completus et signatus 1458.” stb. Magyar könyvszemle. (1878.) III. 13. s köv. ll.
E szavak, vagy inkább csak szótagok s egyes betük magyatázatául 284legilletékesebb helyekről is különféle vélemények hangzottak fel,* de tökéletesen kielégitő egy sem. Végre a Csezmiczei-ek, Pray-ak váradi székének egyik örököse* megtalálta e rejtély nyitját is, reá mutatván, hogy az idézett betük jelentése nem más, mint: „Joannes Episcopus Waradiensis” vagy a másik helyen; „Joannes Archiepiscopus” t. i. Vitéz János, amott mint váradi püspök, itt már mint esztergomi érsek.
Például: Joannes Aretinus. – JoannesArgyropulos, középkori irók nevei.
Fraknói Vilmos
S e megfejtésével felette becses történeti adatok birtokába jutottunk.
Az olaszországi könyvmühelyek ugyanis gyári sietséggel s rendszerént csak technikai képzettségü leirókkal dolgoztak, ennélfogva müveik hemzsegtek a tollhibáktól. Az ily codexek, mint fentebb a florenczi könyvárus tudósitásából is láttuk, nem elégiték ki Vitézt, ezeket tehát, amint már most az idézett jegyzetekből tudjuk, más codexekkel gondosan összehasonlitá és kijavitotta. Igy javitgatá 1457-ben Esztergomban Szent-Leo homiliáit, tehát mintegy szemeinkkel látjuk, hogy mivel töltötte fogsága idejét?
De az általa javitott codexben az idézett jegyzeteken kivül ugyanazon tollból, tehát az ő tollából tartalommutató feljegyzések s nem ritkán rövid észrevételek is vannak. És azok a legérdekesebb jelentőséggel birnak: feltüntetik szellemének s foglalkozásának irányát; elárulják, hogy mily czélra szokta olvasmányait felhasználni és mi ragadta meg leginkább figyelmét?
)
Igy például Szent-Leo homiliáit kétségkivül oly czélból látta el ily jegyzetekkel, hogy egyházi beszédeinek készitésénél használhassa; Tacitus történetében pedig oly helyeket jelölt meg, melyek a főpapot, a csillagászt és a magyart érdekelhették.
És végül e feljegyzések biztos nyomára vezettek könyvtára töredékeinek legalább. Ezelőtt még csak nehány évvel is azt hittük, hogy e könyvtárból „alig menekült meg egy hártyalap is,” ma már 15 codexről tudjuk biztosan, hogy Vitéz János könyvtárából származnak.
285De hogy e könyvtár egykor meglepőleg gazdag volt, igazolják nemcsak Bisticci fentebb idézett szavai, hanem azon körülmény is, hogy Vitéz kéziratait mindenünnen kérték lemásolás végett. Igy 1449-ben a krakkai bibornok-érsek külön követét külde Váradra, hogy elkérje Livius munkáit; négy évvel utóbb maga Aeneas Sylvius Vitéz példányából másoltatta le Tertullián némely iratait.
Vitéz fenmaradt codexei közül legközelebbről három érdekel bennünket.
Ezek egyike a bécsi császári udvari könyvtáré, Plautus vigjátékait tartalmazza. Fényes kiállitásu hártya-kézirat, pompásan festett czimlappal és polychrom négyszögbe foglalt arany kezdübetükkel. Oly meglepőleg szép példány, hogy az 1882-iki budapesti könyvkiállitásnak egyik legfeltünőbb darabja volt.
Ennek czimlapját tünteti fel a mellékelt hasonmás, de az eredetinek szingazdagsága nélkül.
E czimlap felső szélén az ország czimere áll, az alsón pedig a Vitéz-czimer: lépdelő oroszlány alatt, két csillag közt liliom. A czimertől jobbra-balra két mellkép foglal helyet. Az egyik ősz haju; borotvált arcz, szigoru, nem kellemes vonásokkal; violaszin föveget s ugyanoly szinü köntöst visel. A másik szakálltalan, fiatal, nemes fő, hosszu, leomló hajfürtökkel, fedetlen fejjel és szintén violaszinü köntösben. Kezében könyvet tart, mintegy átnyujtva a szemben levő öregebb alaknak. Minden arra látszik mutatni, hogy ez utóbbi nem más, mint Vitéz János, s az ifju? lehet Janus Pannonius vagy Vitéz Jánosnak hasonnevü unokaöcscse.
Figyelemre méltó, hogy Vitéz János mind ezen, mind más codexeire a maga czimere mellé oda helyezé az országét. is. A hazafiui érzés s a nemzeti öntudat nyilatkozata ez. Kivánta, hogy e müremekek fentartsák az ő emlékét, de sulyt helyezett arra is, hogy az utókor tudja, hogy azoknak birtokosa, a bőkezüség és müizlés által kitünő főpap magyar volt, ez országnak szülötte.*
FRAKNÓI V: Vitéz János könyvtára. Magyar könyvszemle. [1878.] III. 17–8. ll.
A másik codex nyolczadrétü, szintén hártya-kézirat, mely Tertullian 286„Apologeticus” czimü munkáját foglalja magában. Legérdekesebb benne, hogy e mü itt Váradon készült. Vitéz János számára irta 1455-ben Polánkai Bereczk áldozár. A kézirat végén ugyanis a következő jegyzet áll:
EX: WARADINO: PER BRICCIUM: PRUM
DE: POLANKA: ANNO: D: M: ET: C: 55:
DNO JOHANNI: DE: ZREDNA: EPPO: S: D: W.
DE: POLANKA: ANNO: D: M: ET: C: 55:
DNO JOHANNI: DE: ZREDNA: EPPO: S: D: W.
(Ex Waradino per Briccium Presbyterum de Polanka. Anno Domini M. etc. 55. (1455.) Domino Johanni de Zredna Episcopo Sacre Dioecesis Waradiensis.)
E codexben is Vitéz kezének s feltünően élénk veres tintájának nyomai sürün találhatók, jeleül, hogy e másolatot összehasonlitá a kézirattal, melyet a leiró használt. A kihagyott szavakat, s irásjeleket helyökre rakta, s a szöveg utolsó szava mellé a lap szélére ezt jegyzé:
deo gratias (telo.....τελος) 1455.
Tehát e codex iratása és javitása ugyanegy évben történt.
Kötése barna bőr, arabeszkes nyomatokkal, aranyvágás és rézcsattokkal. Teljesen megegyez az olaszországi mühelyek e korbeli gyártmányaival, de kétségtelen, hogy e Váradon készült kéziratot Váradon kötötték be. És e kötés tanuskodik arról, hogy a váradi könyvkötők nem maradtak olaszországi társaik mögött.
E Codex a salzburgi Szent-Benedek-rendüek könyvtárában őriztetik.*
FRAKNÓI V: Vitéz János könyvtára. Magyar könyv-szemle. [1878.] III. 17–18. ll.
Hasonló betükkel van irva egy másik, csillagászati munka, mely szintén fényes kiállitásu, festett czimlappal és 22 nagy, szines illusztráczióval. Ez ivrétü, hártyája, sőt kötése is az előbbeni könyvével egyenlő. Alig lehet tehát kétségünk, hogy ezt is Polánkai Bereczk másolta, mit a czimlap lombozatos lapszéli festésének magyar jellege is valószinüvé tesz. A czimlap alsó szélén itt is megvan a Vitéz czimer, s a szövegben több helyütt Vitéz javitása a veres tintával. Az utolsó levél azonban, hol a másoló neve s a javitó 287jegyzete szokott állani, hiányzik. E kéziratot a krakkai Jagello-könyvtár birja.*
Kalauz az 1882-iki könyvkiállitáshoz. [I. kiadás.] 50. l. 170. sz.
Polánkai Bereczk valószinüleg ugyanaz, ki az 1464. és 1466. években már mint váradi őr-kanonok szerepel, kinek eszerént tudományos értékü munkásságát Vitéz kanonoki javadalommal jutalmazá.
Egyike lehetett ő azon scriptoroknak, kik Vitéz váradi udvarában alkalmazva valának, s kiknek legalább egy része kétségkivül a váradi egyházmegye papjaiból került ki. Vitéz mindenüvé bevitte magával a tudomány s irodalom szeretetét, László király s Hunyady udvarába épen ugy, mint később Esztergomba s Pozsonyba.
Az ő szelleme, munkássága, tudományos köre, könyvtára azon negyedszázad alatt, melyet Váradon tölte, kétségkivül itt is megtette szokott hatását: érdeklődést kelte a magasabb müveltség iránt, szorgalomra serkenté kivált az ifjabb nemzedéket. S a nemes törekvés következményei észlelhetők lettek csakhamar az erkölcsökben épen ugy, mint a legszerényebb falusi egyházakon és iskolákban.
Vitéz buzgó egyházi férfiu is vala. Már 1451-ben, püspöksége kezdetén készen állt, kezében V. Miklós pápa felhatalmazásával, hogy tiz utitársával beutazza mind a nyugati, mind a keleti országokat s meglátogassa a szentföldet is. A tiz utitárs tulnyomó része papokból, kétségkivül megyéje tagjai közől vala kiszemelve, kiket azért szándékozott magával vinni, hogy szélesebb látkörrel s tapasztalatokkal gazdagon hozza őket vissza a hazába. Nem őrajta mult, hogy e kedvencz tervéről másod izben is le kellett mondania.
Olvasmányai közben, mint láttuk, lapszéli jegyzeteket szokott tenni, s ezek kétségtelenül mutatják, hogy a könyvek szellemi kincseit értékesiteni szándékozott, amint értékesité is levelei s politikai beszédeiben épen ugy, mint egyházi szónoklataiban.
Hogy gyakran és szivesen lépett a szószékre, mutatja II. Pius pápához intézett s már emlitett levele, melyben unokaöcscsének Csezmiczeinek segédpüspökké neveztetését kérve, ezt azzal indokolja, 288hogy több időt akar nyerni hittudományi tanulmányokra és az egyházi szónoklatra.
Annál nagyobb kár tehát; hogy egyházi beszédeinek csak egy töredéke sem maradt ránk. Ugy is, mint nyelvemlékek s mint a magyar egyházi szónoklat müvei mily becsesek lennének azok!
És nemcsak tudósokkal, hanem tudós papokkal is környezteté magát. Polánkain kivül Szanoczkit, Ivanicsot, Csezmiczeit szorosabban is magához füzte, káptalana tagjai közé iktatván őket s ugyancsak a káptalan élére, mint prépostot, egy hittudóst helyeze, Thapolczai János egyházi jogtudor személyében.
De Vitéznek, Aeneas Sylvius szerént „a legtudósabb, a legjobb atyának” hatása nemcsak a tudományos s erkölcsi téren nyilatkozott.
Szent-László váradi székesegyháza 1443-ban, mint láttuk, elvesztette egyik tornyát, s ez alkalommal egyéb részeiben is nagy romlást szenvedett. Vitéz elődjének már nem volt ideje a drága, szent helyet régi fényébe visszaállitani;* visszaállitá Vitéz.
„Caeterum – irja Hunyady János Jenő pápának, Vitéz mielőbbi püspökké neveztetését indokolva – compatiendo etiam statui eiusdem Ecclesiae [Waradiensis], quae dirutis iam et collapsis turribus, stallis et choro, quotidianam intrantibus, minatur ruinam ...” SCHWANDTNER J: Scriptores rerum hung. II. 23. l.
Ő, ki könyvtárára annyi gondot fordita, ki egyes könyveit is pazar fénynyel, mert fejedelmi költséggel állitá ki, bizonyosan elkövete mindent ama hajlék dicsőségéért, mely alapitó szent királyán kivül annyi fejedelmi halottnak hamvait takarta s melyet oly szent vallási s nemzeti kegyelet övezett körül.
Az épités még be sem vala fejezve, már előre 1451-ben gondoskodik mesterről, ki a székesegyház ének- és zenekarát szervezze;* és nem feledkezék meg a képzőmüvészet felkentjeiről, a szobrászokról, a fal- és üvegfestőkről sem, amint biztos adataink 289vannak róla, hogy épitése a csucsives izlés gazdag ékitményeivel történt s a falakat freskó-festmények takarák.* Különben az épitési munkálatok lényeges és költséges voltát igazolja ama körülmény is, hogy azok egy évtizednél tovább tartának. A székesegyház homlokzatán a következő, ép oly rövid, mint szerény felirat állt vala:
„1451. die 29. April indultum obtinet a Nicolao V. ut possit ... . retinendi penes se ... Petrum dictum Gallicum, ordinis S. Joannis Jerosolymitani in musica expertum, qui Chorum Ecclesiae Varadiensis regit et pueros instruit.” PRAY GY: Hierarchia Hung. II. 182. l. b. jegyz.
Az emlitett 1881-iki épités alkalmával oly faragott, alakos és falfestményes kövek is felszinre kerültek, melyek a XV-ik század styljére vallanak.
J. E. W. 1456.
(Joannes Episcopus Waradiensis 1456.)
(Joannes Episcopus Waradiensis 1456.)
A betük Vitéz keresztnevének s állásának kezdőbetüi, a számok pedig az épités befejezésének évét jelentik. Ez év egyszersmind Hunyady nándorfejérvári nagy győzelmének és – halálának éve. A megujitott székesegyházat az egyház áldásán kivül még ugyanazon évben nemzetünk öröme és gyásza is felszentelé.
De Vitéz váradi püspökségének fényes egyházi állapotjai között van egy kevésbbé kedvező, melyet azonban Vitéz gondoskodása jóraforditani s felemelni szintén igyekezett.
A széltében, de legkivált a szerzetesrendeknél alkalmazott gubernatori vagy commendatori rendszernek s az egyházi javadalmak összehalmozásának gyümölcsei a XV. század folyamában már mutatkozának a váradi püspökség területén is.
Egyházmegyénk két legrégibb intézménye, a szent jobbi apátság s a várad-előhegyi prépostság, melyek pedig, mint hiteles-helyek, közjogi életünknek is tényezői valának, szintén annyira jutottak, hogy – mint az egykoru tudósitás mondja – csaknem teljesen lakatlanok s puszták lőnek.* Mindkét monostor kegyura e korban az időszerénti váradi püspök vala, mely viszonynál fogva Vitéz még élénkebben érdeklődött azok sorsa iránt.* A kor, mely a szerzetesrendek restaurálását s reformálását tüzte ki feladatául, még csak ezután vala eljövendő, és igy Vitéz egészen más módon szándékozott javitani e monostorok helyzetén.
„a veteri eorum statu plurimum exciderint, adeo, ut iam pope de stituta et desolata sint.” THEINER Á: Monumenta Hung. II. 321. l.
„quorum collatio et, provisio ... . ad episcopum Waradiensem pro tempore existentem pertinere dinoscitur.” THEINER Á: i. h.
290Megemlékezve, hogy V. László király a váradi székesegyházban egy uj káptalant akart alapitani, de szándékában kora halála megakadályozá: Vitéz felkarolta a fennakadt tervet s kész volt magán vagyonából is áldozatokat hozni, ha emellett az uj káptalan részére az emlitett szent jobbi s előhegyi monostorok birtokait megnyerheti.* II. Pius pápa, kihez az ügyet felterjeszté, helyeselte Vitéz tervét, de még meghallgatni akarta a pécsi és csanádi püspökök véleményét s az ügyet ezekhez áttevé.
„libenter pro perfectione huiusmodi operis de bonis suis propriis certam et quidem magnam quantitatem exponere intendit.” – Az egy prépostból s 12 kanonokból álló káptalan hivatása lett volna naponként isteni tiszteletet tartani „et alia, ad quae praefatus Johannes Episcopus iuxta statuta et ordinationem per eum desuper edenda eos astringere voluerit.” II. Pius pápának 1458. márcz. 18-án kelt levele. THEINER Á: Monumenta Hung. II. 320–2. ll.
A dolog, mint láttuk, melegen érdekelte Vitézt, de nem László király emlékezete miatt. A pápa idézett levele annyit mond, hogy Vitéz Váradon, oly látogatott helyen, az isteni tisztelet emelése végett ohajtotta felállitani az uj káptalant; de kétségkivül voltak más tervei is, például jelesebb papjaink kitüntetése s emellett valamely magasabb tanintézet felállitása.* E feltevés mellett szól maga azon kor, mely a tudományokért, mondhatni, rajongott, és még inkább Vitéznek élete. Annyi bizonyos, hogy átmenetele után Esztergomba alig két hónapra már meg is nyeré a pápa engedélyét, hogy egyetemet állithat; tehát már kész tervvel ért Esztergomba s e tervet Váradon érlelte meg.
„libenter pro perfectione huiusmodi operis de bonis suis propriis certam et quidem magnam quantitatem exponere intendit.” – Az egy prépostból s 12 kanonokból álló káptalan hivatása lett volna naponként isteni tiszteletet tartani „et alia, ad quae praefatus Johannes Episcopus iuxta statuta et ordinationem per eum desuper edenda eos astringere voluerit.” II. Pius pápának 1458. márcz. 18-án kelt levele. THEINER Á: Monumenta Hung. II. 320–2. ll.
Miféle felterjesztést tettek a pécsi és csanádi püspökök a pápának? arról nincs tudósitásunk; de akár azért, hogy a felterjesztés kedvezőtlenül hangzott, akár pedig, hogy más akadályok merültek fel: az uj káptalan szervezése a szándékolt modorban elmaradt. Legalább a szent jobbi s előhegyi monostorok fennállanak még ezután is, de, mintegy igazolandók Vitéz előrelátását, csak egy ideig; pár évtized mulva csakugyan egészen átváltoztatják őket.
De épen e korban mégis feltünik egy uj káptalan Váradon, melynek székhelye a vár, külön egyháza, külön birtoka van, czime: 291„Keresztelő-Szent-János társaskáptalana”, s első ismeretes prépostja püspökünk unokaöcscse, szintén Vitéz János.
E káptalan alapitója oklevelileg eddig még ki nem mutatható, de az imént elősorolt körülmények s nevek, és mindenekfelett Vitéznek féluton megállni nem tudó jelleme jogot adnak arra, hogy e káptalan alapitóját keresve, Vitézen állapodjanak meg szemeink.
– Vitéz János püspöknek gyakori tartózkodása a királyi udvarnál, a hadjáratok, követségek, mint már Mátyás királynak idézett adománylevele is emliti, sok költségbe kerültek; tudományszeretete, épitkezései pedig épen nagy összegeket igényelének. Szerencsére oly püspökségnek állt élén, mely mingyárt a két érsek-, s az egri püspökség után következék, mely eszerént rangra nézve az ország főpapi méltóságai között a negyedik vala, de ami a jövedelmet illeti, a századok folytán felszaporodott birtokok s kiváltságok következtében talán még előbbre is állt. Mindemellett Vitéz fejedelmi költekezéseit püspöki birtokai alig viselhetik vala, ha gondjait s lelkének termékenyitő erejét ki nem terjeszti ama birtokokra is. Vitéz jó gazda volt.
Nemcsak arról gondoskodott, hogy a püspökség elidegenitett birtokait visszaszerezze, hanem, hogy e birtokok pusztán ne álljanak, jövedelmezők legyenek, sőt lehetőleg gyarapodjanak is.
Amit a Zudarok, Bánffiak, Rozgonyiak stb. a püspökség javaiból elfoglaltak, vagy amit elődje, Dominis János (?) elzálogositott,* azt visszaszerezte, mert még az ő életében ama javak birtokában látjuk ismét a püspökséget. Püspökségének már első évében kezdi benépesiteni elpusztult falvait, s Oláh Mihály vajdáját épen azon érdemeért adományozza meg Kocsuba falu haszonélvezetével, hogy ezt, valamint Buzásd és Verempataka falvakat idegen helyről hozott jobbágyokkal megnépesité.*
„ ... super centum florenis auri puri, in quibus possessio episcopalis dictae ecclesiae waradyensis Jank vocata et ad eandem pertinens, in Comitatu Zathmariensi existens et habita per quondam Reverendum in christo patrem, dominurm Johannem episcopum dictae ecclesiae ... . pro pignore tradita et obligata” fuit. – Leleszi orsz. levéltár: Actorum. 1445. év. Nro. 25.
Az oklevél kelt: „Waradini feria quarta proxima post festum b. Luciae V. 1445.” [deczemb. 15.] Erdélyi muzeumi könyvtár. Gr. Kemény József gyüjteménye.
292Birtokainak vásárjogát azoknak emelése végett, mint már láttuk, régi terjedelmében megőrzötte, de különösen Belényest, a váradi püspökök e második székhelyét karolta fel, két rendbeli oklevelével rendezvén annak külső s belső viszonyait, s oly kiválságokat biztositván számára, hogy e városnak a puszta néven s a szabad papválasztás jogán kivül egyéb sem hiányzott arra, hogy szabad királyi város legyen.
Oklevelein a mellékelt s családi czimerét feltüntető gyürüpecsétet használta.*
A budai országos levéltár Vitéz Jánosnak több pecsétjét őrzi: D. L. 321 dobozban 1462. évből van három; a mellékelt metszet azon pecsét után készült, mely a D. L. 14767. számu oklevelén függ.
Még jelentékenyebb gazdasági intézkedése volt egy másik, melylyel a püspökségnek azon apróbb birtokait, melyek Szabolcs-, és Szatmármegyékben, tehát Váradtól távol és védtelenül állottak, nem rettenve vissza még pénzbeli áldozattól sem, – elcserélte Várdai István kalocsai érsek s testvére, Aladár Bálványosváráért (a mai Szamos-Ujvár) s ennek doboka-, kolos-, és középszolnokmegyei 293tartozékaiért.* E nevezetes várral mig egyrészt biztositá a püspökség ottani birtokát, másrészt jelentékeny védelmi pontot szerzett Erdélyben püspökutódainak s általok a magyar koronának.
Ajak, Patroha szabolcsmegyei egész-, továbbá Jank, Guge, Hermanzeg, és Irewch szatmármegyei részbirtokokért „ac pro certa pecuniarum summa vendidissent, inscripsissent et permutassent. 1464.” Leleszi országos leveltár: Actorum. 1492. 29.
E gazdasági sikereit kétségkivül ama körülménynek is köszönheté, hogy meg tudta választani embereit, anyagi gondjainak részeseivé megbizható férfiakat tett s azok hüségét jutalmazni sem mulasztá el. Váradi várnagya Garázda János volt;* udvarmestere Petherdi János; egyik tisztje Upori László,* a másik Nagymihályi András. Ez utóbbi számára „hü szolgálataiért” Mátyás királytól adománylevelet is eszközölt ki.*
THEINER Á: Monumenta Hung. II. 283.
„nos illam pecuniam, qua nobis ratione salium, alias per nos vobis datorum obligaris, egregrio ladislao Wpory familiari nostro deputavimus.” Vitéz eredeti levele Koncz Osvaldhoz. „Datum Budae dominica die proxima post festum b. Bartholomei ap. [august. 26.] Anno etc [igy] quinquagesimo nono. Johannes Episcopus Ecclesiae Waradiensis.” Kis negyedrét papiron, melynek vizjegye: ökörfej; a püspök gyürüpecsétjével. Leleszi országos levéltár: Actorum. 1459. 73.
A királyi adomány: részbirtokok a szabolcsmegyei Erdegháza s a biharmegyei Sáránd községben, melyeket a király Sárándi Bárán Mihálytól, minthogy testvére lábát veszekedés közben elvágta, elvett. 1464. Budai orsz. levéltár kincst. osztály: N. R. 862. 26.
Igy történt, hogy midőn 1465. tavaszán Esztergom primási székére távozott,* a virágzás és jólét legmagasb fokán hagyta itt az egyházmegyét.
1465. február 16-án már választott esztergomi érsek.
De Váradnak jó csillaga távozott el vele.
