XIV-ik század.
XIV-ik század.
Balás karbeli áldozár, Szent-Erzsébet oltárának igazgatója, ki Görbedi László király emberével Henczhidai Bacho unokáit megidézte.* 1401.
Gr. Károlyi-oklevéltár: I. 511. és 514. ll.
Gergely karbeli klerikus, Szatmármegyében Sarmasági Zudar Péter fiai ellen vizsgálatot teljesitett.* 1401.
Gr. Károlyi-oklevéltár: I. 511. és 514. ll.
Péter karbeli áldozár.* 1401.
Gr. Zichy-család levéltára.
János kanonok.* 1401.
Br. Vesselényi-család levéltára.
László, Peller (?) fia, áldozár Váradon, de hogy karbeli volt-e vagy pedig a város valamely egyházának lelkésze? az nincs megjelölve.* 1402–1406.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: D. L. 8772.
Domokos őr-kanonok, egyházi jogtudor. 1402-ben tűnik fel először s 1417-ig minden évben találkozunk vele. Tudományossága utat nyitott számára a kosztniczi zsinatra is, melynek atyái közt mint váradi prépost emlitettik. Székeskáptalani prépost nem lehetett, mert e méltóság Domokos váradi kanonoksága idejében más kezekben volt, és 118igy hacsak a zsinati tudósitónak tévedést nem akarunk tulajdonitani, azt kell feltételeznünk, hogy a kiskáptalan prépostságát viselte.* 1402–1417.
Haan L: Békésvármegye hajdana. II. 306. l. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: Monial. V. Budens. 4. 37. – D. L. 8772. – N. R. 840. 15. – 396. 39. – 958. 33. – Paulini Kápolna. 3. 4. – Békésmegyei oklevéltár: 20. 21. és 31. ll. – Fejér Gy: Codex dipl. X. 4. 622. és X. 8. 582. ll. – Gr. Károlyi-oklevéltár: I. 552. l. – Szirmay A: Szatmár vármegye esm. II. 323. l. – Családi levéltárak.
János karbeli áldozár.* 1403.
Kállay-család levéltára.
Bertalan karbeli áldozár.* 1403.
Kállay-család levéltára.
Jakab éneklő-kanonok, de csak két, legfeljebb három évig volt tagja a káptalannak; azontul nyomtalanul eltünik.* 1405–1406.
Haan és Zsilinszky: Békésmegyei oklevéltár: 20. l. – Leleszi orsz. levéltár.
Balás kanonok, ki Kowári Pál nádori főjegyzővel felosztja a biharmegyei Gabrián-monostorát Debrczeni István és László leányai s az utóbbinak nővére közt.* 1405.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 630. l.
Kusalyi Jakch Dénes kanonok, 1427-ben éneklő-kanonok s még ugyanazon évben váradi püspök.* 1405–1427.
Lásd e munka I. köt. 249. s köv. ll.
Lukács, gyulafejérvári székesegyházi főesperes, erdélyi s váradi kanonok.* 1406.
Nagyszebeni városi levéltár: U. II. 382.
László karbeli áldozár.* 1406–1410.
Kállay-család levéltára. – Budai orsz. levéltár kincstári osztály: N. R. 74. 19.
György karbeli áldozár.* 1406.
Kállay-család levéltára.
Pesti János kanonok.* 1406.
Leleszi orsz. levéltár.
Miklós éneklő-kanonok, de csak egy évig.* 1407.
Fejér Gy: Cod. dipl. X. 4. 622. l. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 61. 29.
Balás karbeli.* 1408.
Budai országos levéltár kincst. oszt.
Benedek karbeli klerikus, ki Egri Tamás és Rapolthi László 119szatmármegyei szolgabiróval Károlyi Lászlót és Jakabot Olcsva és Apáti birtokába beiktatta.* 1408.
Gr. Károlyi-oklevéltár: I. 554. l.
András éneklő-kanonok, a fentebbi Miklós utódja már 1408-ban s 1421-ig gyakran találkozunk vele. Időközben a káptalani dékánságot is viselte s több hiteles-helyi kiküldetésben vett részt. Igy 1417-ben Barlabásy Mihály király emberével beiktatá Upori István erdélyi püspököt és atyjafiait a beregmegyei Gelényes és Chama birtokokba, melyeket a királytól uj adomány czimén nyertenek.* 1408–1421.
Fejér Gy: Cod. dipl. X. 4. 838. – X. 5. 741. ll. – Gr. Károlyi-oklevéltár: I. 552. l. – Békésmegyei oklevéltár: 21. 30. 33. ll.
János karbeli áldozár, Evangelista-Szent-János kápolnájának igazgatója s egyszersmind kiskáptalani kanonok.* 1408.
Br. Vesselényi-család levéltára.
András karbeli áldozár, Szent-Bertalan apostol oltárának igazgatója.* 1410–1414.
Zsélyi levéltár. – Br. Vesselényi-család levéltára.
Fülöp áldozár, Szent-Pál oltárának igazgatója.* 1411.
Leleszi orsz. levéltár: Metal. Bihar. 4.
Conradus de Cardinis de Florentia, 1411-től kezdve olvasó kanonok, utóbb prépost.* 1411–1421.
Lásd fentebb a prépostok közt.
András karbeli áldozár, Szent-Jakab oltárának igazgatója.* 1412.
Br. Vesselényi-család levéltára.
Tamás karbeli klerikus.* 1413.
Kállay-család levéltára.
Domokos karbeli klerikus* 1413.
Kállay-család levéltára.
László, Scolari András váradi püspök helyettese és olvasókanonok, de csak ideiglenesen 1413–1415 évek közt, mintegy szintén helyettesitve a fentebb emlitett Konrád olvasó-kanonokot.* 1413–1415.
Szirmay A: Szatmárvármegye esm. II. 323. l. – Haan és Zsilinszky: Békésmegyei oklevéltár 30. és 31. ll. – Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 3. l.
Miklós karbeli klerikus.* 1414–1418.
Kállay-család levéltára.
András áldozár, Szent-Bertalan oltárának igazgatója.* 1414.
Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 7. és 17. ll.
János karbeli klerikus, az előbbeni András áldozárral jelen volt 120azon egyezségnél, melyet Károlyi András és Bagosi Péter békebirák közbejöttével a közép-szolnok-megyei Szántón egymással kötöttek.* 1414.
Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 7. és 17. ll.
Pankothai János, «studiosus vir», mondja felőle a fentebbi László vikárius, ki őt kiküldé, hogy Széplaki Lőrincz leánya, Anna, leányi negyedét Vetési Tamás váradi prépostnak mint a nevezett Anna örökösének részére a Charnai János és Borsi Mihály fiainál levő birtokokból kiszakaszsza.* 1414.
Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 7. és 17. ll.
János kanonok. Tamás préposttal s a következő Orbán kanonokkal együtt megjelent Zsigmond király előtt azon kérelemmel, hogy a király a káptalan némely birtokaira uj adománylevelet adna. Kérelmök nem maradt sikertelen.* 1415.
Fejér Gy: Codex dipl. X. 5. 570. l. Ugyanezen oklevél olvasható Mátyás király 1477-iki átiratában Nagyszebeni városi levéltár: U. II. 378. – Br. Bánfy-család levéltára. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 847. 31.
Orbán kanonok, kiről fentebb volt szó, s ki Nagy Péter király emberével a biharmegyei Pethlend határait járta.* 1415–1416.
Fejér Gy: Codex dipl. X. 5. 570. l. Ugyanezen oklevél olvasható Mátyás király 1477-iki átiratában Nagyszebeni városi levéltár: U. II. 378. – Br. Bánffy-család levéltára. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 847. 31.
András karbeli áldozár, ki Thordai Imre király emderével Rábéi Gergelyt és Ágostont a békésmegyei Rábé birtokába beiktatá.* 1415.
Haan és Zsilinszky: Békésmegyei oklevéltár. 30. l.
Mode (?) János, a szépművészetek mestere, ó-budai olvasó-, s egyszersmind váradi kanonok. Az ó-budai egyetem eddigelé ismeretes, kevés számu tanárai között nem fordul elő, de azon körülmény, hogy az egyetem tanárai az ó-budai prépostság kanonokjai közől kerültek ki,* s az olvasó-kanonok, minő János mester is vala, első sorban épen a tanitásra volt hivatva, – arra enged következtetnünk, hogy káptalanunk e tagja is egyike volt azon egyetem tanárainak. Különben is János mester a bécsi s a többi egyetemek tanáraival jelen volt a kosztniczi zsinaton, részt vett annak tárgyalásaiban s tagja volt azon küldöttségnek, mely András kalocsai érsek vezetése alatt átadá Zsigmond királynak a zsinat ama végzését, melylyel Magyarország sérelmeit megszünteté.* 1415.
E munka első kötete 217. l.
E munka első kötete 236–37. l.
Bertalan karbeli áldozár, ki előtt Fudy János s Nyüvedi Miklós 121és Veton Pázmán Andrásné kenézi részbirtokán Biharmegyében megosztoztak.* 1416.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 689. 2. – Br. Bánffy-család levéltára.
Márton karbeli áldozár.* 1416.
«prćsentibus nostris testimoniis, videlicet Martino et Dionysio Chori Ecclesić nostrć Lectoribus» mondja a váradi káptlannak a kérdéses osztályról szóló levele, de itt a «Lectoribus» szóban hiba van vagy legalább semmi esetre sem jelenthet olvasó-kanonokokat, mert a székesegyháznak csak egy ilyen kanonokja volt s az az egy egyéb teendői, s még inkább előkelő állása miatt nem szokott kiküldetésekbe járni. Fejér Gy: Codex dip1. X. 5. 737. l. – Leleszi orsz. levéltár.
Dénes szintén karbeli, ki az imént emlitett Márton kartársával a Hunt-Pázmán nemzetség némely tagjai közt a biharmegyei Királyi, Terebes birtokokat felosztá. Mint egyszerü áldozárról emlités van róla 1410-ban is.* 1416–1420.
«prćsentibus nostris testimoniis, videlicet Martino et Dionysio Chori Ecclesić nostrć Lectoribus» mondja a váradi káptlannak a kérdéses osztályról szóló levele, de itt a «Lectoribus» szóban hiba van vagy legalább semmi esetre sem jelenthet olvasó-kanonokokat, mert a székesegyháznak csak egy ilyen kanonokja volt s az az egy egyéb teendői, s még inkább előkelő állása miatt nem szokott kiküldetésekbe járni. Fejér Gy: Codex dip1. X. 5. 737. l. – Leleszi orsz. levéltár.
János őr-kanonok, Domokos jogtudor utódja, de csak négy éven át látjuk e káptalani méltóságban, Zeleméri Lászlóval közösen megszerezte Poroszlai Jánostól zálogjogon ennek Poroszlón létezett részbirtokait s azokba 1420-ban mindketten be is iktaták magukat. Valószinű, hogy János kanonok szintén Zeleméri volt.* 1417–1421.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 744. 36. – 840. 17. –Paulini. Kápolna. 3. 1. – Haan és Zsilinszky: Békésmegyei oklevéltár. 33. l. – Orthmayr és Szentkláray: Tört. adattár Csanád-egyházmegyéhez. II. 360. l. – Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 55. l.
Zapulai János. A beregmegyei Lompértháza (ma Beregszász) előkelő plebánia lelkésze. Zsigmond király Kosztniczból, hol a zsinaton időzött, ajánlotta őt a kanonokságra; alig kételkedhetünk, hogy a királyi ajánlott kellő figyelemben részesült és Zapulai János tagja lőn Szent-László váradi káptalanának.* De e királyi ajánlat még más tekintetben is érdekes, amennyiben itt látjuk először, hogy Zsigmond király, ki a magyar királyok püspöknevező apostoli jogát csak imént vivta vissza, a kanonoki kinevezést is ama jog körébe vonta, hol az később állandóan meg is maradt.
Fejér Gy: Codex dipl. X. 5. 813. l. – Keresztury I: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 85. l.
Mi Zapulai János származását illeti: családja némelyek szerént ugyanaz, mely Zápszonyi néven ismeretes;* mások ellenben a királyságig 122emelkedett Zapolyai családdal hozzák kapcsolatba.* Annyi bizonyos, hogy családja Beregmegye legelső tisztségeit viselte: atyja Gáspár, valamint nagyatyja Tamás is, beregi alispánok valánok s ő maga a megye főhelyének plebánosa. 1417.
Lehóczky T: Beregvármegye monographiája. I. 357. l.
Fejér Gy: Codex dipl. X. 5. 550. l. jegyz.
Vincze karbeli klerikus, Genchy Tamás király emberével a Domahidyak és társaik hatalmaskodását, melyet a Károlyiak ellen elkövettek, megvizsgálta s őket a király elé idézte.* 1418.
Gr. Károlyi-család levéltára: lad. 10. nro 3.
Mihály karbeli áldozár, Szent-Zsigmond király oltárának igazgatója, ki Bélmegyeri Mátyás király emberével Deteri Miklóst a békésmegyei Chorna birtokába iktatta.* 1419.
Haan és Zsilinszky: Békésmegyei oklevéltár. 33. l.
György karbeli, ki Nyéstai György király emberével Pethlendi Imre s Haranghi Pál birtokait a korona részére lefoglalá.* 1419.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 847. 34.
Rechey (Récsei?) András kanonok. Midőn Esztári Bálint király embere és fr. Tamás a leleszi konvent bizonysága a biharmegyei Székelyhid és Tulokd határait járta, András kanonok, mint a szomszédok egyike s a váradi káptalan birtokjogainak s érdekeinek őre, szintén jelen volt.* 1419.
Leleszi orsz. levéltár: Metal. Bihar. 10. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 1049. 4. §. 15.
M… kanonok; neve az illető oklevélből kiszakadt s csak kezdőbetüje maradt meg. Az imént emlitett székelyhidi határjárásnál káptalana nevében hasonlóképen megjelent.* 1419.
Leleszi orsz. levéltár: Metal. Bihar. 10. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 1049. 4. §. 15.
Antal karbeli klerikus.* 1420.
Kállay-család levéltára.
Ágoston mester, kanonok; bereki Péter király emberével beiktatta Albini Zólyomi Tamást a biharmegyei Horo praedium birtokába.* 1421.
Nagy I. közleménye. Gr. Keglevich-család levéltára.
Péter karbeli; Baaki János király emberével eltiltá György orodi prépostot a «Marosközi» föld kizárólagos használatától, minthogy az a prépost s káptalanánok közös birtoka.* 1421.
Tört. adattár Csanád-egyházmegyéhez. II. 359. l.
123Simon karbeli áldozár.* 1421.
Kállay-család levéltára.
Balás karbeli klerikus* 1422
Kállay-család levéltára.
János karbeli áldozár s kiskáptalani kanonok.* 1422.
Kállay-család levéltára.
Lukács karbeli klerikus.* 1422.
Kállay-család levéltára.
István karbeli klerikus. Koroghi Pál király emberével vizsgálatot tartott Olnodi Zudar Benedek és Jakab ellen, kik jobbágyaikkal Károly Mihály fiainak birtokát, a szatmármegyei Apátit megrohantatták, ott rabolva, égetve, kétezer forint ára kárt okoztak, sőt még a király jobbágyainak ott legelő sertéseiből is nyolczvannégyet leöltek.* 1422.
Gr. Károlyi-család levéltára: lad. 14. nro. 35. és 10. 96.
Bertalan karbeli klerikus, ki Genchi János király emberével a Kydeiket a szatmármegyei petrii erdők felégetése miatt a király elé idézte.* 1423.
Gr. Károlyi-család levéltára: lad. 14. nro. 35. és 10. 96.
Szabolcsi István kanonok. Azon körülmény, hogy perben állt Upori Lászlóval, ki István kanonok egyik jobbágyát megverte, arra mutat, hogy osztályos atyafia lehetett az Uporiaknak, kik szintén szabolcsi birtokosok valának.* 1424.
Leleszi országos levéltár.
Márton kanonok, mint János szepesi kanonok rokona s evvel együtt számos felvidéki falu birtokosa tünik fel.* 1424.
Hazai oklevéltár (Dessewffy). 378. l.
István olvasó-kanonok. Rövid ideig viselhette e káptalani méltóságot s csak két évben fordul elő neve.* 1424–1425.
Fejér Gy: Codex dipl. X. 6. 637. l. – Br. Vesselényi-család levéltára.
Miklós éneklő-kanonok, mint előbbeni kartársa szintén csak két évben tűnik elő.* 1424.
Fejér Gy: Codex dipl. X. 6. 637. l. – Br. Vesselényi-család levéltára.
László őr-kanonok. A XV-ik.század harmadik tizedének legelső évei válságosak lehettek a váradi káptalanra nézve; legtekintélyesebb tagjai közől hármat, az olvasó-, éneklő-, s őr-kanonokot rövid három év alatt ujak váltják fel, de ezek ismét alig három év mulva ujra másoknak engednek helyet. László őr-kanonok még emlitett két társánál is rövidebb ideig birta az őr-kanonokságot s emlékezete is csupán egy évből maradt fenn.* Állitólag a történeti nevü Csáky nemzetségből származott s György visegrádi várnagy és Szatmár, Ugocsa s Kraszna megyék 124főispánjának fia volt. Meghalt 1425-ben valószinüleg fiatalon, mert éltesebb testvérét még évtizedek mulva is életben látjuk.* 1424.
Fejér Gy: Codex dipl. X. 6. 637. l.
Nagy I: Magyarország családai. III. 73. l. és Pótkötet 170. l.
Bálint őr-kanonok. A fentebbi László utódja, 1433-ig találkozunk nevével, azontul nyomtalanul eltünik.* 1425–1431.
Kállay-család levéltára. – Budai országos levéltár kincst. oszt.: N. R. 856. 7. – 689. 23. – Fejér Gy: Codex dipl. X. 7. 306. l. – Br. Vesselényi-család levéltára. – Haan L: Békésmegye hajdana. II. 54–56. ll.
László karbeli klerikus.* 1425.
Kállay-család és ifj. Bölöni S. levéltára.
András, Krisztus urunk szent teste oltárának igazgatója, ki Vásári Andrást a biharmegyei Erdő-Gyarak birtokába beiktatta.* 1426–1427.
Kállay-család és ifj. Bölöni S. levéltára.
György, karbeli áldozár.* 1426.
Kállay-család és ifj. Bölöni S. levéltára.
Antal karbeli áldozár. A szabolcsmegyei Bajon részbirtokába Széki Jánost és Miklóst beiktatta; hasonlóképen beiktatni akará Kállai Petronellát, Szaniszló leányát Nagy-Kálló s tartozékainak felébe, valamint egyéb szabolcs-, bereg- és szatmármegyei birtokokba, de Kállay István, Szaniszló unokája ellenmonda.* 1427.
Budai országos levéltár kincst. oszt.: N. R. 856. 7. és 35. 40.
Nagymihályi Antal mester, kanonok. Valószinü, hogy a fennemlitett Moghi László főesperes családjába tartozik, kinek testvéröcscse, Jakab, Nagymihály biharmegyei birtokáról felvette a Nagymihályi nevet. Különben Antal kanonok jó gazda lehetett s birtokszerzéssel is foglalkozott; igy Wathay János részbirtokát, mely a biharmegyei Ősiben létezett, hatvan forintért zálogba vette.* 1427.
Budai országos levéltár kincst. oszt.: Paulini S. Hyeronimi. Cserősi. 2. 1.
Péter olvasó-kanonok. Ha a jelek tévutra nem vezetnek, ugyanaz, ki későbbi oklevelekben Vépi-nek neveztetik. Vezetékneve után indulva, minthogy épen e korban kezdék széltében az embereket birtokuk vagy származásuk helynevével megkülönböztetni, – dunántuli, nevezetesen vasmegyei lehetett, hol Vép várost találunk ma is. Mily körülmények révén jutott Váraddá, és pedig a váradi káptalanba? még ismeretlen.
Biztosabb emlékének fönmaradását a bazeli zsinat (1431–1442.) azon végzésének köszönhetni, mely a szakadár görögök megtéritését s a zsinatra való meghivását határozá el, és hogy a zsinatra annál 125könnyebben megjelenhessenek, költségeik fedezése végett 25-dik ülésében (1437. május 7.) rendelé, hogy az egyházi javadalmaktól évenkint tizedet szedjenek, e czélra a hivek adakozzanak, azok pedig, kik adakozni fognak, teljes búcsuban részesüljenek.
Erre nem is egészen egy év mulva, Vépi Péter váradi olvasókanonokot ugy látjuk, mint az emlitett búcsunak nálunk országos hirdetőjét, s az adományok gyüjtőjét. Nevezetesen 1438. márczius 26-án, midőn Maczedoniai Donchot s nejét, Zsófiát, továbbá László, István, Klára, Dorottya gyermekeit az emlitett búcsuban részesiti azon érdekes záradékkal: «nehogy e búcsuban bizva, könnyen vétkezzenek, mert akkor annak semmi hasznát nem látják.»*
«ne prćtextu">prćtextu huiusmodi gratić delinquet, alias dictć indulgentić sibi non prodessent.» Br. Révay-család levéltára: Diversarum familiarum. 2. 13.
Különben Vépi Péter kanonok egyike volt a váradi káptalan azon tagjainak, kik Szent-László városán a szülőföld szeretetével csüngve, annak jólétét s közművelődése érdekeit szivökön viselék, sőt nagyobb áldozattal elő is mozditák. Ő volt az, ki a káptalani iskola mellett, melynek olvasó-kanonoki állásánál fogva igazgatója vala, menházat alapitott szegény tanulók számára, s ezáltal mig egyrészt az anyagi küzdelem s nélkülözés sanyaruságától mente meg számtalan ifju keblet, másrészt lényegesen hozzájárult hazánk s nemzetiségünk jövőjének biztositásához.* Azon férfiak közől, kik mint Váradi Péter kalocsai érsek, (Gerendi Miklós erdélyi püspök, Oláh Miklós esztergomi primás Várad iskolájából kerültek ki s bár különböző téreken, de mindenütt a hazának szolgáltak, – kétségkivül számosan valának, kiket Vépi kanonok intézete ápolt s vezérelt a magasabb pálya felé. Ez intézet közelebbi sorsa azonban még ismeretlen; némi nyomok arra mutatnak, hogy Vépi jelentékeny földbirtokot is csatolt alapitványához,* de csak annyi bizonyos, hogy az intézet 1507-ben még állt* s valószinűleg a XVI-ik század közepének zavaraiban sem enyészett el egészen, hanem csak eredeti rendeltetésének szinezete változott s alapját képezé a protestansok hirre emelkedett váradi iskolájának.
Lásd e munka első kötetének 254. lapját.
Lásd alább 1453 évnél: Szegedi László mester.
Lásd alább 1507 évnél: Váradi István.
Vépi Péter egy negyedszázadig viselte az ép oly jelentékeny, 126mint terhes olvasó-kanonoki tisztet, mely idő alatt egyszer, 1441-ben a váradi káptalan első méltósága, a prépostság is megüresedett. Vépi hosszu szolgálatánál s érdemeinél fogva mindenesetre jogosan igényelheté a kitüntetést, hogy testülete fejévé emeltessék, de ugyanekkor váratlanul és soron kivül előlépett Vitéz János; ily férfiuval Vépi sem mérkőzhetett meg. Az egyszer tova lebbent szerencse pedig ritkán tér vissza megint. 1445-ben, midőn Vitéz János püspökké neveztetésével a préposti szék ujból megüresedett, Vépi, a már sirja szélén álló férfiu ismét mellőzve lőn. Három év mulva végleg el is tűnik szemeink elől.* 1427–1448.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 856. 7. – 689. 23. – 689. 10. – 955. 26. – 522. 46. – 1251. 28. – D. L. 13688. – N. R. 522. 39. – Paulini. Kápolna. 1. 7. – 3. 4. – Fejér Gy: Codex dipl. X. 7. 306. – Hazai okmánytár: VII. 459. l. – Hunyadiak kora: X. 217. l. – Családi levéltárak. – Haan L: Békésvármegye hajdana. II. 56. l.
Antal, Miklós fia, éneklő-kanonok s dékán; lehet, hogy az előbb emlitett Nagymihályi. 1428 tavaszán uj püspöke Jakch Dénes nevében Romában járt a kereszténység atyjának üdvözletére, mely alkalommal püspöke kineveztetéséért a szokott szolgálati dijat, kétezer forintot is lefizette.* 1428–1433.
Pray Gy: Hierarchia Hung. II. 180. l. – Előbb idézett források.
Mihály karbeli áldozár, ki a biharmegyei Pethlend negyedébe Pethlendi Györgyöt beiktatá.* 1429.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 847. 28.
Pestesi János kiskáptalani prépost és székesegyházi kanonok. A következő négy kanonokkal együtt képezék azon küldöttséget, melyet a váradi káptalan sérelmeinek orvoslása végett Zsigmond királyhoz menesztett.* 1429.
E munka első kötete 252–53. ll.
Márton kanonok. 1429.
Antal kanonok. 1429.
Péter kanonok. 1429.
Miklós kanonok 1429.
Leszteméri János mester, Mátyus fia. Kihalt családja a zemplénmegyei Lasztomér falutól, mint ősi birtokától vette nevét. Kortársa, földije s talán rokona is volt Upori István püspöknek, kinek befolyásával 127juthatott Váradra is. Először 1429-ben látjuk mint már kanonokot, de nem Váradon, hanem atyai örökén Lasztoméron, hol lakása van s a község egyházában mondja miséjét. Huzamos volt-e ez ott lakása s mi tartotta őt távol a káptalani szabályok ellenére a székesegyháztól? az nincs felemlitve. Ezenkivül még csak egyszer, 1436-ban találkozunk vele, midőn mint káptalanának kiküldötte a sági konvent prépostjának, Bálintnak előterjesztése következtében az esztergomi káptalant Perecsen, Hidvég és Visk hontmegyei falvak piaczain megidézi.* 1429–1436.
Leleszi országos levéltár: 1429. – Nagy I.: Magyarország családai. VII. 35. l. – Fejér Gy: Codex dipl. X. 7. 820–22. ll. Fejér Gy. megjegyzi, hogy itt inkább a váczi káptalan kiküldöttje értendő s indoka csupán a távolság Várad és Hontmegye közt, de az oklevél legalább nyomtatásban határozattan váradi káptalant emlit s annak kiküldötte: «Joannes de Kezthomer.»
Balás karbeli klerikus; lehet, hogy épen az, ki fentebb, 1422. évnél előfordul, de ez esetben már nyolcz éven át készült volna, mint papjelölt az egyházi pályára. És ez mindenesetre érdekes adat lenne papjaink neveléséhez. Az oklevelek következetesen megkülönböztetik az áldozárt a papdiáktól (klerikus).* 1430.
Gr. Vay-család levéltára.
István mester, kanonok, ki előtt bélteki Drágfi Sándor és Nagybánya városa polgárai Szatmáron egymással kibékéltek.* 1430.
Fejér Gy: Codex dipl. X. 7. 303. l.
Máté áldozár, Szent-Márton oltárának igazgatója, ki Komádi László király emberével beiktatást akart teljesiteni Pethlenden, de ellenmondással találkozott.* 1430.
Budai országos levéltár kincst. oszt.: N. R. 847. 36.
Balás mester, Szent-Imre oltárának igazgatója. Kémeri Miklós király emberével Székelyhid és Kereki közt határjárást tartott.* 1430.
Nagy I. közleménye. – Gr. Keglevich-család levéltára.
László karbeli klerikus, ki Chykodi Bálint király emberével a Szarvadiak és társaik hatalmaskodását, melyet a Kaplony nemzetségbeliek szatmármegyei birtokán, Csomaközön elkövettek, megvizsgálta.* 1431.
Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 132. l.
Péter. Szirmay Antal történetiró szerént az ős Vay nemzetség sarjadéka, 1431-ben váradi őr-kanonok s a szabolcsmegyei Vaja falu azon része, mely az ő osztályrészéül jutott, róla, mint kusztosz kanonokról 128neveztetett el Kusztos-végnek.* A dologban nincs lehetetlenség, mert Várad mellett is az őr-kanonok rendes birtoka Kusztoszfalvának neveztetett, de Péter 1431-ben nem lehetett váradi őr-kanonok, mert ez évben sőt még 1433-ban is a fentebb emlitett Bálint viselte az őr-kanonokságot.
Szatmárvármegye esmérete. II. 365. l.
Pál karbeli áldozár. 1431-ben ujból megkisérlé ama beiktatást, mely a fentebb emlitett Máté áldozárnak nem sikerült, de szintén ellenmondással találkozott; két év mulva a békésmegyei Bélmegyeren teljesitett ismét beiktatást s ezuttal ellenmondás nélkül.* 1431–1433.
* Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 847. 36. – Haan L: Békésvármegye hajdana. II. 56. l. hol neve: «Paulus Thuri, de ez kétségkivül a «chori» hibás olvasásából ered.
Máté karbeli klerikus. Kydei Balás király emberével Szatmármegyében a Dománhidiak hatalmaskodását vizsgálta meg.* 1434.
Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 148. l.
Pál éneklő-kanonok, négy évből ismerjük, de csak puszta nevét.* 1435–1438.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 689. 10. – 955. 2. – 522. 46. – Haan L: Békésvármegye hajdana. II. 60. l. – Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 211. l.
Gúti László őr-kanonok; öt évben fordul elő, de szintén csak puszta neve.* 1435–1439.
Az imént idézett források és Hazai okmánytár: VII. 459. l.
Mátyás mester, Szent-Gellért oltárának igazgatója. Endrődi Harasztos Demeter király emberével határt járt a békésmegyei Ege és Ladány közt.* 1435.
Haan L: Békésvármegye hajdana. II. 59. l.
Miklós karbeli klerikus. Kydei Balás király emberével megvizsgálta azon hatalmaskodást, melyet Zudar Benedek és Jakab fiai a szatmármegyei Olcsván elkövettek.* 1435.
Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 156. l.
Antal széke káptalani sekrestyés, Szent-Lajos hitvalló oltárának igazgatója; lehet, hogy ugyanaz, kivel mint egyszerű áldozárral 1427-ben találkoztunk. 1435-től kezdve gyakran járt káptalani kiküldetésben, igy a többek közt 1442-ben Szarvasszai Sándor király emberével a marmarosmegyei Hosszumező mellett, Tarnócz-Körtvélyesen 129létezett és Szent-Mihály főangyal tiszteletére szentelt klastrom kalugyer szerzetéseit beiktatá a nevezett Körtvélyes birtokába ellenmondás nélkül.* 1435–1442.
Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 162. 165. 192. ll. – Ulászló király iktató parancsa, mely kelt Budán szept. 27. 1442. – Budai országos levéltár kincstári oszt. D. L. 13688.
Gyulai István Evangelista Szent-János kápolnájának igazgatója. Imént emlitett Antal társával együtt egy részről Szepesi Lászlót, Miklóst és Pércsi Zanyó Pétert, más részről Vetési Jakabot megosztoztatta ér-adonyi s ragáldi részbirtokaikon.* 1435.
Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 162. és 167. ll.
Domokos kanonok. Pecheli Benedek király emberével Reszegei Györgyöt a reszegei és mezőreszegei részbirtokokba Szarvadi István özvegyének, Ilonának, más néven Miklós-asszonynak ellenére beiktatta.* 1436.
Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 162. és 167. ll.
Péter egyházi jogtudor; sulyos viszonyok között, a hussziták mozgalmainak idején volt V. János váradi püspök helyettese.* 1536.
Budai országos levéltár kincst. oszt. D. L. 1148.
Miklós kanonok; valószinüleg az alább következő Gyulay.* 1436.
Budai országos levéltár kincst. oszt. D. L. 1148.
László kanonok, tagja egyszersmind a gyulafejérvári káptalannak és szatmári főesperes. Egyike volt azon választott biráknak, kiknek az Izsákay nemesek s Besenyei László birtokperét kellett volna eldönteni; különben László kanonok maga is perelt Albert tasnádi vikáriussal, kit a történelmünkben oly nevezetes Julián bibornok s apostoli követ előtt arról vádolt, hogy az ő hatósága jogait többszörösen megcsorbitja. A per kimenetele ismeretlen.* 1436.
Budai országos levéltár kincst. oszt. D. L. 1148. – Jerney I: Tudománytár. (1842. nov. füz.) 321. l.
Márton karbeli pap.* 1436.
Kállay-család levéltára.
Gergely Szüz-Mária oltárának igazgatója; szó van róla 1437-ben is.* 1436.
Kállay-család levéltára.
László áldozár, Szent-Zsigmond oltárának igazgatója. Tychodi Mihály király emberével visszahelyezé Szarvadi István özvegyét bizonyos reszegei erdők s rétek birtokába, Reszegei Györgyöt és fiait pedig, kik azon erdőt s rétet hatalmasul elfoglalták, törvénybe idézte.* 1437.
Gr. Károlyi oklevéltár: II. 196. l.
130Bálint áldozár, Szentlélek oltárának igazgatója, ki Albert király parancsára Borsi Gergely királyi emberrel be akará vezetni a biharmegyei Pelbárthida birtokába Majusnak fiát Pétert. Előfordul, ha ugyan nem más személy, 1452-ben is.* 1438.
Budai országos levéltár kincstári oszt. N. R. 522. l. – Kállay-család levéltára.
Hosszaszai Bothon István. Egyike azon magyar papoknak, kik a szolgálataik árán szerzett vagyon és befolyással felszinre emelék az igénytelen családot is, melyből származának. Atyja Péter volt, de a kinek lakhelyéről nincs biztos tudósitásunk. Előneve után itélve, lehetett biharmegyei, legalább e megyében két Hosszuaszó is volt: az egyik a Sebes-, a másik a Fekete-Körös vidékén;* e megyére utalnak egyéb, alább érintendő körülmények is.
A Sebes-Körös völgyi neve ma Kis-Ujfalu, de hajdan, 1236-ban is Hosszuaszó. Ifj. Kubinyi F: Árpádkori oklevelek. 13. l. – Fejér Gy: Codex dipl. IV. 65. l. de itt számtalan hibával.
István neve 1437-ben merül fel először, de akkor már dömösi prépost, a királyi iroda főjegyzője, és Zsigmond király az ő érdemeiért, különösen azokért, melyeket Csehországban a hussziták megtéritésével szerzett, – nekie és általa fivérének Péternek adja a biharmegyei Félegyháza negyedrészét.
Ezentul eléggé sürün találkozunk nevével, mert István prépost ügyes férfiu volt, ki egymásután hat, különféle kormány alatt mindig képes volt fentartani magát, és «állását jól tudta értékesiteni».
Erzsébet királyné szintén dicsérőleg szól hűsége s ügyességéről, melyet mind atyja Zsigmond – mind elhalt férje Albert életében «a legnehezebb ügyek elintézésében» is tanusitott, s ezért a magtalanul elhalt Halmi Zsigmondnak Halom és Wechech (Vecsés?) pestmegyei birtokaival őt s fivérét Pétert ajándékozá meg.*
A király eredeti levele «Datum Pragć in festo omnium sanctorum. 1437.» Budai országos levéltár kincstári oszt. N. R. 521. 46. – Fraknói V: Vitéz János. 64. l. – A királyné eredeti levele «Datum Budć in festo epiphanić d. 1440.» Budai országos levéltár kincstári oszt. N. R. 522. 40.
Ugyanezen oklevélből értesülünk arról is, hogy István prépost időközben a váczi éneklő- s a váradi kanonokságot is megszerezte és hogy fivérével régi előnevök helyett a mindenesetre rövidebb Tahi (de Thoh) nevet vevén fel valószinüleg a szintén pestmegyei Tah-ról, 131mely eszerént hasonlóképen birtokuk lehetett. Nevezték ugyan még őket bihari birtokukról Félegyháziaknak is, de végre a Tahi név lőn elfogadva, mely lassan-lassan feledéssel boritá az ősi, de kissé köznapias Bothos nevet is. Tahi néven szerepelnek később utódaik: János, Bernát és Ferencz, mely utóbbi fegyvertársa volt Zabardy Mátyás váradi püspöknek.
De István prépost nemcsak királyi adományok, hanem szerzemények által is igyekvék családjának anyagi helyzetét kedvezőbbé tenni. Valóban jó rokonnak kellett lennie, mert a reája vonatkozó birtok-levelek egyikéből sem hiányzik testvérének Péternek neve. Igy 1443-ban, midőn már egyszersmind Szent-Tamás esztergomi prépostja is, Váradon a Csonka nevü hegyen két szőlőt vásárol, egyet a Várad-Velenczén lakó Szücs Györgyné, azelőtt Katona Péternétől egy hordó boron s két arany forinton; egy másikat pedig Márton deák káptalani jobbágytól 20 tiszta arany forintért s e szőlőket szintén nemcsak a maga, hanem Várad-Velenczén lakó testvérének Péternek nevére is iratja.*
Budai országos levéltár kincstári oszt. N. R. 522. 39. – 482. 25. – Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 233–235. ll.
Esztergomi prépostsága mellett ugy látszik, hogy megtartá a dömösi prépostságot is, legalább élete végén egy 1465-iki oklevélben még dömösi prépostnak neveztetik.*
Budai országos levéltár kincstári oszt. N. R. 522. 39. – 482. 25. – Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 233–235. ll.
Időközben megszerzé az emlitett Félegyházának többi részeit is, s ámbár azoknak birtokában nemcsak V. László, hanem Mátyás király is «a neki s atyjának tett hű szolgálatokért» megerősiték őt: mind e mellett e birtok sok ellenmondást és pert hozott fejére.
1465–1473. évek közt kellett elhalnia, mert az előbbeni évben még életben volt, de ez utóbbiban már mint «néhai» emlittetik.*
Budai országos levéltár kincstári oszt. N. R. 482. 26. – 522. 46. – 521. 50. – 482. 25. – 513. 29. – 314. 27. – 516. 6. – 521. 38. – 522. 7. 29. 38. – Pray Gy: Epistolć Procerum. I. 377. l. – Verancsics A: Összes munkái. II. – Budai F: Polgári lexicon. III. 260. s köv. ll. E források nyomán a következő családfa-töredék állitható össze:
Hosszasszai Bothos Péter; István 1437. kir. főjegyző, prépost-kanonok 1465.; Péter de Tah 1437–1465.; Péter. 1509.; Miklós.; Márton.; Ambrus.; Tahy János főkapitány 1528. a vranai perjelség gubernátora.; Miklós. 1528.; Márton. 1528.; Tahy István 1476.; István.; Ferencz.; András.; Bernát. 1542.; Kata Cseri Balázsné.; Ferencz.; György.; János, neje Zrinyi Ilona 1568.
Gyulai Miklós mester, kanonok, talán épen az, ki 1436-ban mint Péter fia a krakkai egyetem anyakönyvébe van bejegyezve. Először 1438-ban tünik fel, midőn Zsákai Bálint deák király emberével a biharmegyei Félegyháza azon részébe, melyet Zsigmond király Hoszszaszai 132Bothos Istvánnak s Péternek adományozott, ezeket beiktatá.* 1443-ban az elhalt vagy eltávozott Gál éneklőkanonoknak lett utódja s három év mulva mint egyszersmind az erdélyi püspöknek tasnádi vikáriusa fordul elő. Az éneklő kanonokságot még másfél évtizeden tul, 1459-ben is viselte,* de a tasnádi helyettességtől, melynek birtokosai a püspökök bizalma s halandósága szerént gyakran változtak, korán megvált; 1448–1449-ben már Csanádi Péter ózdi főesperes a tasnádi vikárius,* de 1454–1457 években ismét Gyulay,* s az 1456–1462 évek közt a kolosi főesperességet is viselte.* 1454-ből ismeretes egy itéletlevele, mely Tasnádon, deczember 11-én kelt s melylyel három előkelő s egymással perben álló özvegy nő, ugymint Domahidi Andrásné, továbbá Károlyi Bertalanné és Károlyi Lanczné ügyében e két utóbbi részére esküt itélt. 1438–1459.
A király adománylevele kelt Prágában «in festo Omnium Sanctorum» (november 1.) 1437. Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 522. 46.
Kanonokságára vonatkozó adatok: Gr. Károlyi oklevéltár. II. 234. l. – Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 522. 39. – 856. 9. és 10. – Paulini. Kápolna. l. 7. – 3. 4. és 5. melyek elsejében neve: Gyulai. – Gr. Teleky J: Hunyadiak kora. X. 217. l. – 1451. évre Nemzeti muzeumi levéltár: Illésházy-félék.
Kállay- és Gr. Vay-család levéltára.
Gr. Károlyi-oklevéltár: II. 301–2. ll. – Kállay-család levéltára.
Kállay-család levéltára. – Historia Episcopatus et Capituli Albensis in Transilvania. (1837.) 61. l.
Kraus Márk, Miklós fia, váradi s egyszersmind gyulafejérvári kanonok. 1438 táján.
Lőrincz áldozár, Szent-Erzsébet oltárának igazgatója.* 1439.
Kolosmonostori országos levéltár: Bihar. B. 4.
133Gál éneklő-kanonok négy éven át, de csak három évben olvassuk nevét.* 1439–1442.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1251. 28. – D. L. 13688. – Hazai okmánytár: VII. 459. l.
Pethenyeházy Barabás, ismét egy név, mely ott ragyog hazai történelmünk egyik legfényesebb lapján, hová káptalanunk e tagjának késő unokája, Petneházy Dávid jegyezte azt be 1686-ban, Buda visszafoglalásakor. A Petneházyak Szabolcsmegyéből erednek, mely megye nem tartozott ugyan a váradi püspökség keretébe, mindemellett számos jeles taggal gazdagitá e püspökség egyházi tagjainak sorát. E jelenség oka kétségkivül abban rejlik, hogy a szabolcsi családok leginkább Váradon nevelteték gyermekeiket, mely város amellett, hogy közelökbe esett, természetes akadályok által sem volt elválasztva tőlök. Igy látjuk már a XIV-ik század első felében a Zudarok, a Kállaiak fiait Váradon járni iskolába, s a várad-velenczei apácza-klastromban gondoskodnak leányaik, neveltetéséről a szintén szabolcsmegyei Báthoriak is.*
E munka első köt. 175. 177. és 190. ll.
Pethne- vagy régiesen Pethenyeházy Barabás nevét 1423-ban olvassuk először, 1429-ben mint még csak egyszerü áldozárt látjuk, de egy évtized mulva, 1439-ben már mint váradi kanonok mutat fel saját testülete, a váradi káptalan előtt három darab oklevelet, melyekkel a szabolcsmegyei Jákó faluhoz saját és testvérei birtokjogát törekszik érvényesiteni.*
Hazai okmánytár: VII. 458. l.
És eddigelé ez az egyedüli történeti emlék, mely bővebben szól róla, de közelebbit ez sem mond, még testvérei nevét is elhallgatja. Ennélfogva nem lesz talán érdektelen, ha e testvérekről egyéb történeti adatok nyomán egy, bár töredékes családfát ide csatolunk. Különben e nemzetség már a XV-ik században annyira szétágazott, hogy magából e korból több, mint negyven tagját emlitik történeti forrásaink, kik közt hárman viselték a Barabás nevet.* 1429–1439.
* Leleszi országos levéltár: 1413. 1418. 1419. 1423. 1429. 1434. 1459. 1466. 1477. 1483. 1489. 1497. évi oklevelek. A családfa:
László de Pethenyeháza; Jakab.; Miklós.; András.; György litteratus. 1413.; Mihály 1413.; Máté 1434.; Barabás 1423–1439. vár. kanonok.
134Tamás áldozár, Szent-Lajos hitvalló oltárának igazgatója, ki Bodóházi István király emberével Pércsi Miklóst Pércs és tartozékai birtokába beiktatá.* 1440.
Budai országos levéltár kincst. oszt: N. R. 1251. 28. – D. L. 13573.
Thapolchai (Tapolczai) János, egyházi jogtudor, őr-kanonok, utóbb Vitéz Jánosnak a váradi préposti széken utódja.* 1440–1445.
Lásd e kötet 49. s köv. ll.
Fábián karbeli klerikus; valószinüleg ugyanaz, ki hat évvel utóbb már mint áldozár s Szent-Márton püspök oltárának igazgatója Saranghi Jakab király emberével a Vetésieket a szatmármegyei Császló, az ugocsamegyei Kökényes és Váralja birtokokba, nemkülönben a biharmegyei Ősi részbirtokaiba beiktatta.* 1441–1447.
Kállay-család levéltára. – Gr. Károlyi oklevéltár: II. 263. ll.
Máté áldozár, Evangelista Szent-János kápolnájának igazgatója.* 1444.
Kállay-család levéltára.
Bezdédi Mihály kanonok. Szintén Szabolcsmegyéből vette eredetét, ahol, nevezetesen Kárászon, Székelyen ősi birtokai valának. Anyja Erzsébet volt, ki közel állt a Perényiekhez s talán épen Perényi Pálnak nővére vala. Mihály 1445 előtt kisvárdai plebános volt, az idézett évben már váradi kanonok, 1447-ben pedig váradi kanonoksága mellett mint békési főesperes s egyszersmind egri kanonok emlittetik.* Még mint plebános kedvező anyagi helyzetét arra használta fel, hogy a váradi püspökség birtokát, a szatmármegyei Jánkot, melyet János váradi püspök, valószinüleg Dominis, a Filpesi testvéreknek elzálogositott, ő magához váltotta, mely tettével mindenesetre kedvezőleg hangolta maga iránt az érdeklett egyházi köröket.* 1445–1447.
Leleszi országos levéltár: Actor. 1447. 12.
«Nos Stanislaus prćpositus et Conventus ecclesić Crucis de Lelez memorić commendamus, quod Valentino de philpes pro se personaliter ac pro Michaele de eadem fratre suo, ac nobili domina Clara vocata consorte eiusdem Michaelis, quorum onera et qućlibet gravamina ad subscripta illibate et inviolabiliter observanda super se assumpmendo, coram nobis constituto, per eundem Valentinum confessum extitit nostra in prćsentia, pariter et relatum, quod quia honorabilis vir dominus Michael pridem plebanus de Kyswarada, nunc vero Canonicus ecclesić waradyensis ipsis super centum florenis auri puri, in quibus possessio episcopalis dictć ecclesić waradyensis Jank vocata et ad eandem pertinens, in Comitatu Zathmariensi existens et habita per quondam Reverendum in christo patrem dominum Johannem episcopum dictć ecclesić waradyensis – ipsis pro pignore tradita et obligata, ex annuentia honorabilis Capituli dictć ecclesić waradyensis eidem domino Michaeli ad redimendum attributa – congruam, plenam ac omnimodam satisfactionem impendisset: ideo ipsam prćtactam possessionem Jank simul cum suis pertinentiis universis usque tempus redemptionis earundem prćfato domino Michaeli plebano de warada, nunc vero canonico ecclesić waradyensis remisissent et resignassent, ac eundem in dominium earundem pacifice intromisissent; super prćmissis quoque centum florenis puri auri eundem dominum Michaelem quietum et expeditum commisissent; quinimo annotatus Valentinus suo, dictorumque Michaelis fratris et dominć Clarć nominibus et in personis cum oneribus eorundem super se assumptis remisit et resignavit ac intromisit, expeditosque commisit coram nobis vigore prćsentium mediante. Datum sabbato proximo ante festum nativitatis beati Johannis Baptistć. Anno domini Millesimo Quadringentesimo Quadragesimo quinto.» Papir, eredeti, hátpecsét nyomaival. – Leleszi orsz. levéltár: Actorum 1445. Nro. 25.
135Ivanics Pál, Demeter fia, zágráb-egyházmegyei áldozár, kit Vitéz János hozott Váradra, hol Vitéznek udvari papja s a székesegyházban védszentje, Szent-Pál apostol oltárának igazgatója lőn. Utóbb 1451 után Vitéz kegyéből kanonokságra emelkedett s a császmai társakáptalannál olvasó-kanonoki javadalmat is nyert. Egyik tagja volt a Vitéz váradi udvarában alakult tudományos és irói körnek, ügyes tollu humanista ő maga is, de nevét nem a saját levelei örökiték meg, hanem a Vitéz Jánoséi, melyeket ez mint királyi főjegyző irt s melyeknek egy részét Ivanich összegyüjté s az utókornak fentartá. E gyüjtemény 66 pergamen levelen Vitéznek 78 levelét tartalmazza Ivanicsnak elő és utószavával s a szöveg egyes helyeit megvilágositó jegyzeteivel. E jegyzetek közt legterjedtebb, de legérdekesebb is az, melylyel Vitéz negyedik levelét kiséri s melyben a váradi székesegyház egyik tornyának ledőlését és Szent-László ereklyéjének megmaradását körülményesen irja le. Ez eseményről egyéb forrásból nem is értesülünk. Kéziratának eredeti példányát a bécsi udvari könyvtár őrzi.* 1445–1451.
Kiadta Bécsben 1746-ban Schwandtner János György Scriptores rerum Hungaricarum czimü vállalatának második kötetében, 1–106. lapokon. – Koller J: Episcopatus Quinqueecclesiarum. IV. 326. l. – Fraknói V: Vitéz János élete. 152. l.
Balás mester, kanonok. A XV-ik század közepén a váradi káptalannak négy Balás nevü tagja volt: egy prépost és három kanonok. Ezek közöl csak kettőnek ismerjük vezetéknevét, kiknek egyike Vasvári, a másika Zeleméri; de vajjon e két név alá vonható-e a másik két 136Balás is, vagy inkább a négy Balás ugyanannyi külön személy? annak eldöntésére nincsenek elegendő adataink. Annyi bizonyos, hogy Hunyady Jánosnak volt egy Balás nevü udvari káplánja és jegyzője, ki vele együtt részt vett a szerencsétlen várnai csatában, s kit 1445-ben május 11-én Pesten kelt levelével IV. Jenő pápához, mások szerént a franczia királyhoz, vagy tán mindkettőhöz külde, hogy segitséget kérjen a törökök ellen. Kanonok volt Váradon, s mint ilyet Hunyady János 1446-ban Karthali (?) Pállal együtt szabolcsmegyei dicatorrá tőn, hogy a jobbágyos nemesektől minden öt telek után egy arany forintot, a nem jobbágyosoktól pedig minden négy nemestől szintén egy forintot szedjenek. E szabolcsi küldetése arra látszik mutatni, hogy ő maga is szabolcsmegyei s valószinüleg az alább előforduló Zeleméri volt.* 1445.
Vitéz János I. levele: Schwandtner-nél: Scriptores rer. Hung. II. 20. l. – Gr. Teleky J: Hunyadiak kora. I. 246. l. – Kállay család levéltára.
Péter mester, Hunyady Jánosnak szintén udvari káplánja és jegyzője, kit Vitéz János is bizalmára méltatott, váradi püspöksége ügyében kétszer is Rómába küldött, s fáradozásai jutalmául a legelső alkalommal váradi kanonokká nevezett 1450-ben, midőn Hunyady János megbizásából harmadszor indul Rómába, már őr-kanonok, és igy valószinüleg ő lesz azon Péter, ki 1451-ben mint őr-, 1452-ben s azontul pedig mint olvasó-kanonok szerepel, mely esetben vezetékneve Gúthi lenne.* 1445.
Fraknói V: Vitéz János élete. 24. 30. 33. ll. – Schwandtner J: Scriptores rer Hung. II. 74. l. – Gr. Teleky J: Hunyadiak kora. X. 283. l.
Szilasi Vincze mester. Harmadika azon derék papoknak, kiknek tollát Hunyady hazánk s a kereszténység védelmének nagy munkájában használni szokta. Mint az imént emlitett Balás mester, követségben járt ő is a pápánál, a burgundi s más európai fejedelmeknél, de mint az egykoru Ivanich megjegyzi: szép szónál egyebet nem hozott.
Felszentelt áldozár volt s a királyi iroda főjegyzője, mint ilyen vonta magára Vitéz János figyelmét, ki őt váradi kanonokká tette s 1449-ben előbb az erdélyi, majd a váczi püspökségre ajánlá, melyet el is nyert; de előbb már nagybányai plebános is volt.* 1446.
Nagy Iván: Magyarország családai. X. 718. l. – Vitéz János levelei: Schwandtner J: Scriptores. II. 21. 65. s köv. ll.
137Szanoczky Gergely. Származására nézve lengyel, I. Ulászló királylyal jött hazánkba, mint annak tanitója. Magas müveltséggel ritka jellem párosult nála. A törökkel kötendő békét határozottan ellenezte, de miután megköttetett, annak tiszteletben tartását követelé. Jelen volt a várnai csatában királyi növendékének oldala mellett annak elestéig.
Ezután Hunyady János bizta reá fiának Lászlónak nevelését, de ezt Vitéz püspök nem helyeslé, mint mondá, azon indokból, hogy Hunyadynak nem illik idegenre bizni gyermekeinek nevelését. És Vitéz Szanoczkyt, ki különben hazájában a vieliczkai plebániát birta, csakhamar váradi kanonoknak nevezte ki, s nemcsak asztalát, szivét is megosztá az általa nagyrabecsült férfiuval. De Szanoczky kevéssel utóbb visszatért hazájába, hol Kázmér király őt a lembergi püspöki székre emelte.* 1446.
De vita et moribus Gregorii Sanocensis Archiep. Leop. auctore Philippo Callimacho Buonacorsi. Kiadta Wiszniewki: Pomniki Historyi literatury polskiey. IV. köt. 35–83. ll. – Fraknói V: Vitéz János élete. 150–51. ll.
Domokos áldozár, Krisztus urunk szent teste oltárának igazgatója. Borsi Miklós király emberével be akará iktatni a két Hosszasszai testvért a biharmegyei Félegyházra birtokába, de ellenmondással találkozott.* 1446.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 521. 50.
Temesvári András őr-kanonok. Ismeretes adataink szerént csak három évig birta javadalmát, de birhatta tovább is, azonban legfeljebb hét évig.* 1446–1448.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 7. – 3. 4. – Gr. Teleky J: Hunyadiak kora. X. 217. l.
Mihály kanonok, székesegyházi főesperes. Különböző személy az emlitett Bezdédi Mihálytól, mert ez még egy évvel később is csak békési főesperes.* 1446.
Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 8.
Tamás áldozár, Szent-Miklós hitvalló oltárának igazgatója.* 1447.
Gr. Teleky J: Hunyadiak kora. X. 216. l.
László mester, Szentlélek kápolnájának igazgatója. A biharmegyei Kügy, Szigeti és Gyulvész birtokokba beiktatá nagyságos Csáky Ferencz bihari főispánt és székelyek ispánját és testvérét Csáky Györgyöt.* 1448.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 853. 16. – 521. 50.
138Tamás áldozár, Szent-Zsófia oltárának igazgatója. Hosszasszai István és Péter beiktatását Félegyházába, mely már kétszer meghiusult, Bényei Bálint király emberével 1451-ben ujból megkisérlé s ezuttal sikeresen.* 1450–1452.
* Kállay-család levéltára. – Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 521. 50. és 522. 46.
Márton áldozár, Szent-Ágota oltárának igazgatója, ki Hunyady János parancsára Bayony György kormányzói emberrel a biharmegyei Fancsika falu és Szent-János praedium birtokába beiktatta Bayony Istvánt, a hasonnevü váradi kanonok atyját.* 1451.
Nemzeti muzeumi levéltár: Illésházy-félék.
András olvasó-kanonok, csak egy évben fordul elő, de három évnél tovább nemis viselhette a káptalan e második méltóságát. Lehet, hogy a fentebb emlitett Temesvári András, ki őr-kanonoki állásából emelkedett feljebb.* 1451.
Nemzeti muzeumi levéltár: Illésházy-félék.
Péter őr-kanonok, szintén csak egy-két évig, mert minden valószinüség szerént ő az a Gúti Péter, ki mint olvasó-kanonok 1452-től 1466-ig gyakran előfordul.* 1451.
Nemzeti muzeumi levéltár: Illésházy-félék.
Csezmiczei János. Vitéz János váradi püspök testvérhugának, Borbálának fia; 1435 táján született, de születése helyéről csupán annyit mondanak történeti emlékeink, hogy az magyar földön esett, közel a Duna s a Dráva összefolyásához.* E helytől nem mesze, Somogymegyében állt hajdan csakugyan Csezmicze falu, melyről nevezett nemes emberek emlittetnek már 1264-ben.* Ezeknek ivadéka-e Vitéz püspök ez öcscse? adatok hiányában meghatároznunk nem lehet; de bizonyos, hogy neve nem «Chesmige» amint azt Pray olvasá,* és még kevésbbé «Cesinge» mint az Fraknói V. legközelebbi felszólalásáig széltében használtatott, hanem, Csezmiczei. Igy van az irva a római curia levéltárában, igy olvasá s adta ki azt Theiner Ágoston is;* e névnek történeti alapja van, nyelvtanilag helyes, ellenben a Cesinge 139név oly torzalak, melyet egy nyelv sem ismer el magáénak, legkevésbbé pedig a magyar.*
Koller J: Historia Episcopatus Quinqueecclesiarum. IV. 3. l.
Győri tört. s régészeti füzetek. II. 299. l.
Hierarchia Hung. II. 182. l. d) jegyz.
«dilectum filium Johannem Chesmicze... nepotem tuum.» Irja II. Pius pápa 1459-ben Vitéz János püspökhöz intézett levelében. THeiner Á: Monumenta Hung. II. 320. l.
A Cesinge névbe már Koller J. sem tudott belé nyugodni. Historia Epp. Quinqueeccl. IV. 523. l.
Csezmiczei nevelését nagybátyja, Vitéz püspök vette kezébe, ki őt alig tizenkét éves korában Olaszországba küldé, hol a verónai Guarino vezetése alatt ennek ferrarai hires tanodájában nyerte magasabb kiképeztetését. Különösen szorgalma s rendkivüli emlékező tehetsége által tünt ki; a görög nyelvet egy év alatt annyira elsajátitotta, hogy bármely görög könyvet hiven és jól latinra forditani képes volt.*
«uno anno in grćcis tantum profecisse, at quos numquam viderant libros per se in latinam sic integre, fideliterque converterint, ut ab omnibus facile probarentur.» Guarino fiának tudósitása, melyhez a rubricator ezt jegyzé: «De Jano pannonio intelligit, nunc Episcopo Quinque ecclesiensi.» Csontosi J: A jenai Corvin-codex. Magyar könyv-szemle. 1881. évf. 6–7. ll.
1451-ben nagybátyja haza hivja s Csezmiczei Váradra jött, hol Vitéz püspöki udvara a szülői házat pótolta számára. Vitéz ifju öcscsét ekkor még szorosabban magához csatolta, kinevezvén őt váradi székeskáptalana tagjává, s valószinüleg Csezmiczei az a János váradi őr-kanonok, kit egy 1452-iki oklevél emlit,* amint Aeneas Sylviusnak egy 1456 előtt kelt levele is csakugyan őr-kanonoknak czimezi Csezmiczeit.*
Kállay-család levéltára.
Fraknói V: Vitéz János élete. 154. l. 3. jegyz.
De itthon nem soká volt maradása, tudományszomja visszavitte Olaszhonba, hol, nevezetesen Paduában hit- és jogi tanulmányokkal mintegy hét évig foglalkozott. 1458-ban miután az egyházi jogból a tudori koszorut elnyerte, végleg haza jött és ekkor történt, hogy a király a titeli prépostsággal tüntette ki, Vitéz János pedig saját püspöki helyetteséül kérte őt, amibe II. Pius pápa belé is egyezett.* De Várad ismét csak kevés ideig mondhatá őt magáénak. Vitéz János befolyása s a fényes jövőt tervelő ifju királynak; Mátyásnak kegye 140Csezmiczeit 1459-ben, alig huszonnégy éves korában Pécs püspöki székére emelte.*
A pápa levele 1459 márcz. 16-án kelt és igy, az akkori közlekedés nehézségeit tekintve, Vitéz még 1458-ban küldhette Rómába felterjesztését. Feltünő azonban, hogy a pápai levél nem emliti Csezmiczeinek váradi kanonokságát, hanem csak titeli prépostságát. Theiner Á: i. h.
A pápa megerősitő levele 1459. nov. 5-én kelt, de azon záradékkal, hogy mig élete huszonhetedik évét be nem tölti, a püspökségnek csak administratora legyen, és csak azután püspöke. Koller J: Hist. Epp. Quinqueeccl. IV. 37. l.
A fiatal püspök Váradtól egy szép költeménynyel vőn bucsút, melyben busongva énekli, hogy el kell hagynia kanyargó folyóját, a szép Köröst, gyógyerejü hévforrásait, gazdag könyvtárát; fényes szobrait, – és mennie kell a Duna partjaira, de kéri Lászlót, a szent királyt; kinek sirjához kegyelettel borul, hogy védelmével kisérje őt vándorutjain.
Csezmiczei költő volt, irói nevén Janus Pannonius,* ki feltünő szerencsével tudta utánozni, formában és hangban Horácz ódáit, Martialis és Catull epigrammjait s kit ezért kortársai nem győznek vala eléggé csodálni és tisztelni. Már első olaszhoni tartózkodása korában széltében olvasták verseit.
Itt a «Janus» Csezmiczei keresztnevének, a Jánosnak régi magyar alakja, azaz Pannoniai János.
A hellen irodalomból, nevezetesen Plutarch és Demosthenes műveiből több kisebb darabot leforditott; V. Miklós pápa felszólitására Homer Iliászát is szándékozott leforditani, s némely részletekkel el is készült.*
Fraknói V: Vitéz János élete. 154–55. ll.
Mennyire osztozott Mátyás király is a Csezmiczei költői tehetsége iránt nyilvánult elismerésben, mutatja ama tette, hogy a közte és Csezmiczei közt később kitört nagy meghasonlás után is maga bizta meg Váradi Pétert, utóbb kalocsai érseket, hogy Csezmiczei költeményeit szedjék össze s mentsék meg az enyészettől.*
«quum de Joanne Pannonio, Quinqueecclesiensi (episcopo) sermo incidisset, intelleximus epigrammata illius, quć nos alias iussu regis Mathić in unum collegisse meminimus» etc. Péter érsek 1496-iki levele Keszthelyi Mihály esztergomi olvasó-kanonokhoz. Katona I: Historia critica regum Hung. XVIII. 59. l. – Ma is megvan a gr. Apponyi-család könyvtárában egy XV-ik századbeli csinos hártya-kézirat, mely Csezmiczei számos költeményét tartalmazza, egyéb a költő életére vonatkozó s másutt elő sem forduló becses adatokkal. Kalauz az 1882-iki budapesti könyvkiállitáshoz. (Első kiadás) 168. l.
Müveinek legteljesebb kiadása két kötetben 1784-ben Utrechtben jelent meg.
Reánk magyarokra nézve irodalmi munkássága leginkább azért 141érdekes, hogy egy magyar nyelvtant is irt, de melyet Decsy János tudósitása szerént már 1598-ban sem tudtak megtalálni.
Könyvtárának egy maradványa: Claudius Ptolomaeus hellen földiratának codexe századok multával visszakerült Váradra, a Szent-Ferencz-rendüek birtokába, de innét 1703-ban, hihetőleg az akkori menekülés alkalmával, elszállittatott s a bécsi udvari könyvtárba került.*
Lányi-Knauz: Magyar egyháztörténelem. I. 607. l.
Korán kifejlett, korán magasra emelkedék, de alig negyven éves korában el is halt bujdosva, örömtelenül. 1451–1459.
Péter áldozár, Szent-Kereszt oltárának igazgatója.* 1451
Budai orsz. levéltár kincst. osztály: Monial. Poson. 43. 58.
János őr-kanonok, valószinüleg Csezmiczei; csupán egy évben fordul elő.* 1452.
Kállay-család levéltára.
Gúti Péter olvasó-kanonok, ki valószinüleg őr-kanonoki székéből lépett előbbre. Másfél évtizednél tovább viselhette e második káptalani méltóságot, de történeti adataink hézagossága miatt csak 1466-ig kisérhetjük nyomait.* 1452–1466.
Budai országos levéltár kincst. osztály: Paulini. Kápolna. 3. 5. – N. R. 856. 9. és 10. – Szirmay A: Szatmárvármegye esm. II. 323. l. – 1452-re Kállay-család levéltára; 1454 és 64-re Leleszi orsz. levéltár.
Benedek áldozár, Krisztus urunk szent teste oltárának igazgatója, tehát a fentebbi Domokos utódja.* 1453.
Kállay-család levéltára.
Szegedi László mester, áldozár s a Vépi Péter által a váradi iskola mellett alapitott tápintézetnek és abban a Szentlélek kápolnájának igazgatója. Vépi, ugy látszik, jelentékeny birtokokat is csatolt alapitványához, de amelyek élvezetébe az intézet nem juthatott, hatalmas kényurak, mint a Gerébek, Losonczyak tartván azokat kezeik között. Szegedi László mester tehát a királyhoz, V. Lászlóhoz fordult orvoslatért, kitől a jogtalan birtokosok ellen nyert ugyan letiltó parancsot, de annak ismét nem lőn ohajtott sikere.* 1453.
E birtokok az erdélyi Fejérmegyében: Zoltán és Landagar; Küküllő-megyében: Fejéregyház, Nádasd, Monyoros, Hethur, Kis-Szent-László és Jövedych. Váradi székeskáptalani levéltár: 3. 8. Másolat; eredetije a kolosmonostori országos levéltárban, de ott az nem található, ami annál sajnosabb, mert az idézett helynevek hibásan vannak másolva. Hogy Vépi Péter kanonok valóban érintkezett a szomszéd Erdélylyel, s nevezetesen az épen emlitett Hétur községgel, igazolja a következő oklevél: «Nos Conuentus Monastery beate Marie virginis de Colosmonostra Memorie commendamus tenore presencium significantes quibus expedit vniuersis Quod honorabilis vir dominus Petrus de Wep* et Canonicus Ecclesie Waradiensis ac fundator hospitalis Sancti spiritus iuxta Scolas dicte Cinitatis Waradiensis fundati Ad nostram veniens presentiam Exhibuit et presentauit nobis quoadam literas Honorabilis Capituli Ecclesie Transsyluane patenter emanatas Sigilloque eiusdem ab extra consignatas tenoris infrascripti petens nos debita cum instancia vt tenores earundem literis nostris transscribi et transsumi faceremus, transscriptumque et transsumptum earundem sibi dare et concedere dignaremur. Quarum series et continencia hec est. Nos Capitulum ecclesie Transsyluane Significamus tenore presencium quibus expedit vniuersis Quod secundum continenciam priorum literarum nostrarum, Comes Salomon filius condam Comitis Michaelis de Segeswar in Octauis festj beatj Georgy martiris, lucasio filio Nicolai, Michaeli filio Blasy et Petro filio Egidy Nobilibus de Zanchal Tricentos florenos per Johannem rectorem Ecclesie de Hethur legittimum procuratorem suum fecit persolui cum estimacione condigna vt debebat Nobilibus antedictis Super quibusquidem Tricentis fiorenis memoratj Nobiles de Zanchal eundem Comitem Salomonem reddiderunt expeditum pariter et quittum. Datum in Octauis festj predicti beatj Georgy martiris Anno domini Millesimo ccc-o lxmo septimo. Nos Itaque iustis et legitimis peticionibus prefati dominj Petrj Lectoris et Canonicj ac fundatoris dicti hospitalis Sanctispiritus fauorabiliter inclinatj, prescriptas literes Honorabilis Capituli Ecclesie Albensis Transsyluane, presentibus literis nostris similiter patentibus de verbum (igy) ad verbum sine diminucione et augmento aliquali transscribi et transsumifaciendum, transscriptumque et transsumptum earundem Sigilli nostri appensione munitum eidem domino petro lectori et Canonico duximus concedendum Juris sui vberiorem ad cautelam, Datum feria quarta proxima post festum Apparicionis beati Michaelis Archangeli Anno dominj Millesimo quadringentesimo quadragesimo septimo.» Eredetije pergamenen pecsét nélkül a kolosvári unitarius kollegium könyvtárában. Nagyajtai Kovács István gyüjteményében. Szabó K. szives közleménye.
142Polánkai Bereczk áldozár, Vitéz János püspök udvari könyvmásolója, hihetőleg ugyanaz, ki utóbb mint őr-kanonok fordul elő.* 1455.
Lásd e munka I. köt. 285–287. ll.
Császári István áldozár, kanonok. Valószinüleg a hasonnevü szatmármegyei családból vette származását, melynek egyik tagja, György 1408-ban szatmári főispán volt. István kanonok mielőtt az oltár szolgálatába lépett volna, a hadi pályán haladt és véres csatákban küzdött talán épen Hunyady János hadjárataiban. Kanonok korában 143két fegyverest állitott ki és szerelt fel a törökök ellen. Emlékezet van róla 1464-ben is.* 1456–1464.
Nagy I: Magyarország családai. III. 16. l. – Theiner Á: Monumenta Hung. II. 283. l. – Leleszi országos levéltár.
Vasvári Balás őr-kanonok. Van-e valami összefüggés közte s a szatmármegyei hasonnevü ős nemzetség közt, melyből származott állitólag Vasvári Vitus a XIV-ik században nyitrai püspök s azon Vasamrari vagy tán helyesebben szintén Vasvári Miklós kanonok, kiről fentebb, 1333. évnél volt szó? bővebb adatok hiányában eldönteni nem lehet. Balás őr-kanonok mindenesetre huzamosabb ideig viselte az őr-kanonokságot, de csak három évben szólnak róla emlékeink, egy alkalommal ugy is, mint Vitéz János püspök udvarbirájáról.* 1457–1459.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 3. 5. – N. R. 856. 9. és 10. – Leleszi országos levéltár: Actor. 1459. 30.
László karbeli áldozár, Szent-Erzsébet királyné oltárának igazgatója.* 1458.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 1426. 2. §. 29.
Zeleméri Balás kanonok, történelmünkben is ismeretes nemzetségből származott, mely nevét a szabolcsmegyei, különben Debreczen határán fekvő Zelemér pusztától, egykor falutól vette. Életéről keveset tudunk, mindössze annyit, hogy volt egy testvére László, s hogy Zelemért már akkoron nem csak ők birták, mert Zeleméri Ders Balás és Péter szintén birtokosokul emlittetnek benne. De a megoszlott ős birtokon az atyafiságos egyetértés nem igen virágzott, sőt a jó rokonuk valóságos hadjáratot intéztek egymás ellen. 1460 tavaszán a legsürgősebb mezei munka idején az emlitett két Ders ahelyett, hogy szántani, vetni küldték volna jobbágyaikat, felfegyverzék azokat, még Imre deákot is, s fegyveresen reá törtek Balás kanonok és testvére László zeleméri udvar-házára, két nap és két éjjel ostromlották azt, legalább is kétezer forint ára kárt okozván ezáltal. Az ostromlottak ezután nem késtek panaszt tenni a királynál, különösen hangsulyozva nemcsak a szenvedett kárt, hanem hogy jobbágyaik közől sokat megsebesitének, sőt meg is öltek. Hogy viszont ők hányat tőnek ártalmatlanná, s hogy valószinüleg csak a kölcsönt kapták vissza ősi szokás szerént: arról hallgatának.
Különben Balás kanonoknak nehezen volt része ez erőszakoskodásban, 144mert ő Váradon lakott Szent-Jakab-utczai házában, a fentemlitett Császári István kanonok tőszomszédságában, csupán egy ház választván el őket, a Török Kelemen háza. Balás kanonok a Zelemériek ismeretes családfájáról hiányzik.* 1458–1460.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 954. 49. – Leleszi országos levéltár: Actor. 1460. 24. – Kállay-család levéltára.
Lőrincz áldozár, Szent-Jakab oltárának igazgatója.* 1459.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. 50. 24. – N. R. 856. 10.
András áldozár, Szent-Dorottya oltárának igazgatója. Mátyás király parancsára Cséfi Tamás király emberével beiktatá Bayony Istvánt a békésmegyei Szerep, Kemenegyház és Gathal birtokokba.* 1459.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. 50. 24. – N. R. 856. 10.
Péter áldozár, Szent-Háromság oltárának igazgatója.* 1459.
Kállay-család levéltára.
Lőrincz áldozár, Szent-Erzsébet oltárának igazgatója.* 1461–1466.
Kállay-család levéltára.
Péter kanonok és Szent-István vértanu várad-előhegyi monostorának prépostja, vagy helyesebben azon kor szokása szerént e prépostság commendatora. Neve mellett a Crucifer = Keresztes jelző olvasható, de kérdés, hogy vezetékneve volt-e az?* 1461.
«Petrus Crucifer et Canonicus ac Prćpositus">Prćpositus S. Stephani de Promontorio Varadiensi.» Leleszi országos levéltár.
Gál karbeli áldozár, Szent-György oltárának igazgatója. Két évtizeden át többször előfordul, nevezetesen 1481-ben is, midőn Bajony György király emberével vizsgálatot tartott Csáky Ferencz, Benedek és Mihály ellen, kiket Torday Tamás és Miklós arról vádoltak, hogy birtokukon, a biharmegyei Kügyön, hatalmaskodást követtek el.* 1461–1481.
Gr. Károlyi-család levéltára: 1. 197. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 1556. 27. – 847. 38.
Imre áldozár, Szent-György vértanu oltárának igazgatója. Tiz éven át találkozunk vele.* 1462–1472.
Kállay-család levéltára.
László áldozár, Szent-Ilona oltárának igazgatója.* 1462.
Budai országos levéltár kincst. oszt. Jesuit. Várad. 1. 10.
Bálint áldozár, ki Pálóczy László országbiró parancsára Fudy Miklós király emberével a Thelegdyeket megintette.* 1463.
Budai országos levéltár kincst. oszt. Jesuit. Várad. 1. 10.
145László áldozár, Szent-Lőrincz oltárának igazgatója, ki Vátyoni János király emberével özvegy Thelegdy Lőrinczné, Thelegdy János és Mezőgyáni Andacs Gergely jobbágyainak hatalmaskodási perében vizsgálatot tartott.* 1463–1474.
Gyulafejérvári országos levéltár: Bihar. 1. 38.
Kristóf karbeli áldozár, utóbb királyi jegyző s Szent-Mihály és Szent-László oltárainak igazgatója.* 1464–1469.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 33. 21. – Gyulafejérvári országos levéltár: Bihar. 1. 33.
György áldozár, Tizenegyezer vértanu oltárának igazgatója. Az imént emlitett Györgygyel együtt vizsgálatot tarta Tharkövi Rikalff Simon, továbbá Rozgonyi János és Losonczi Desew László ellen, kik Földesi Márton keresszegi várnagy és testvéreinek szabolcsmegyei birtokáról, Szent-Miklósról, a szénát elvitették, Polocha nevü rétjök és Zombadtheleke pusztájok egy részét pedig hatalmasul elfoglalák.* 1464.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 33. 21.
Majthényi Tamás kanonok, s a szent-jobbi apátság administratora.* 1464.
Lásd alább e kötetben: A szent-jobbi apátság.
Parlaghy Péter kanonok, előkelő szabolcsmegyei nemzetség sarjadéka, mely a Hatház és Sámson közt fekvő Parlagról, mint birtokáról neveztetett el. Birták az egykor szabolcsmegyei Böszörményt is; legalább Parlaghy Lászlóné: Dorottya asszony mind a saját, mind fiai György és Menyhért, nemkülönben Parlaghy Péter kanonok nevében ellenmonda annak 1477-ben, hogy Szilágyi Erzsébet, özvegy Hunyady Jánosné, Böszörmény birtokába beiktattassék. Péter kanonokról többet nem tudunk; legfeljebb gyanithatjuk, hogy rokona vagy épen testvére lehetett Parlaghy Györgynek, ki 1469-ben diós-győri várnagy, 1480-ban pedig királyi főajtónálló mester volt.* 1464–1477.
Leleszi országos levéltár. – Gr. Teleky J: Hunyadiak kora. XI. 398. l. – Kállay-család levéltára. – Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 276. 17.
Bereczk őr-kanonok, valószinüleg a fentebbi Polánkai.* 1464–1466.
1464-re leleszi országos levéltár. – Szirmay A: Szatmárvármegye esm. II. 323. ll.
Huendler Vitus, német származásu, a nálunk történelmi nevezetességü 146Kottanerné, Erzsébet özvegy királyné udvarhölgyének, fivére.* Először karmelita rendü szerzetes, s rendjének magyar- és némethoni főnöke. Mint ilyen kétségkivül megfordult Pécsett is, hol e rendnek háza volt szintén. Itt ismerkedhetett meg András pécsi püspökkel, ki őt 200 arany forint évi fizetésért helyettesévé fogadta és a bodoni elenyészett püspökség czimére 1447-ben felszenteltette. Valóságos typikus alakja lőn középkori, sokszor nemis pap, néha épen gyermek püspökeink helyetteseinek.
«petimus V. N. (igy) serie harum evidenter, quatenus non postponeretis accedere ad prćsentiam Magnifici Domini Comitis Sigismundi Graff... fratres nostros, videlicet Georium (igy) Pellendorffer sororium nostrum et Wolfgangum Kyles et Dominam Kottanerim Wiennć sororem nostram ac non dedignaretis celeriter laborare pro parte nostri coram prćlibato domino Comite Sigismundo, at ob respectum jam fatorum fratrum nostrorum, nostrique sua Magnificentia dignetur nobis providere de Plebanatu Jews circa Newsidel sito, nec non de Suffraganatu Jauriensi, quo valeamus eidem suć Magnificentić una cum fratribus nostris prćnotatis reservire quamdiu vixerimus.» Huendler levele Váradról, de, sajnos, kelet és czim nélkül. Koller J: Historia Epp. Quixqueecclesiarum. IV. 248–249. ll.
Emlitett fizetésén kivül a pécsi székesegyházban kanonokságot és oltárnokságot is birt, ezenfelül voltak még egyéb mellékjövedelmei is annyira, hogy egyik kortársa ugy nyilatkozott róla, hogy pénze s ékszerei bőségben vannak. Mindemellett sohasem volt megelégedett: örökösen kér majd ettől, majd amattól, hol buzát, hol bort vagy halat, hol püspök-fövegére gyöngyöket, vagy gyürüje számára drágaköveket. Ezenfelül adósságokat csinál, elzálogositja még főpásztori jelvényeit is, melyek kiváltásáért ismét másoknál könyörög. Ellenben, ha neki adós valaki, nem sok kiméletet tanusit; adósát törvénynyel fenyegeti, mint Péter zirczi apátot 10 forint adóssága miatt. De legszomorubb, hogy sohasincs maradása; pécsi helynökségének csaknem kezdetétől fogva alig volt püspök, érsek a hazában, sőt a hazán kivül is, kinek helyetteséül ne ajánlkozott volna.
Már 1450-ben Váraddá akart jönni, de Vitéz püspöknek bármi okból nem kellett. Ellenkezőleg, midőn Csezmiczei pécsi püspök lett, bár a püspöki helyettes régi fizetését érintetlenül meghagyá:* Huendler 147mégis mindenáron szabadulni kivánt tőle, azt adván okul, hogy Csezmiczei nem szereti a németeket,* és németek, az erdélyi szászok, közé vágyott valószinüleg szebeni helynöknek.
Évi fizetése, mely még a fennevezett András pécsi püspök idejében változott meg, ekkor a következő vala: «Domino Suffraganeo Salarium suum ita fuit solutum tempore Nicolai, sicut et tempore Andreć Episcopis (igy) et nunc Dominus Waradiensis relinquerat in eodem statu. Item per annum debuerunt solvi sibi Centum Cubuli tritici in hac Civitate (Pécs), Item totidem Avenć similiter in hac Civitate. Quando autem in hac Civitate non fuerunt soluti sibi, sed in Hydas aut Zazz assignati, tunc Provisor Curić (episcopalis) ad rationem fecit adducere ad domum suam propriam. Item in quatuor temporibus, videlicet Cinerum habuit florenos X. Item Penthecostes similiter florenos X. Item ad festum S. Michaelis florenos similiter X. Item Nativitatis X. – Item septem vasa vini per annum, licet dicunt tamen, quod dispositio eius, tempore pić recordationis Andreć Episcopi, fuit ad octo vasa vini.» Koller I: i. m. IV. 291. l. A «dominus Waradiensis» kétségkivül Csezmiczei János pécsi püspökre vonatkozik, kit azért nevezhettek igy, hogy Váradról, e második szülőhazájából származott át Pécsre.
Midőn Huendler a boroszlai suffraganeatust keresé, irja érdekében Beckenschläger Jeromos, hogy Huendler, Miklós pécsi püspöknek holtáig szolgála, «nunc autem successor (Csezmiczei), qui tantum non favet Alamanis, non poterat ipsumbonum Patrem tolerare. Nitebatur ergo Domino et Germano nostro (Beckenschläger váradi püspök) in Pontificatibus esse Coadjutor et Vicarius, sed quia aura (a váradi levegő) suć paternitati minime convenit.»: Boroszlóba kivánkozik. Koller I. i. m. IV. 345. l.
Jó csillaga végre mégis Váraddá vezérlé: Vitéz János utódja, Beckenschläger csakugyan segédjévé s helyettesévé fogadta őt, de alig foglalta el itt helyét, máris panaszkodék, hogy a váradi levegő nem szolgál egészségére s a boroszlai püspök segédjeül ajánlkozott.
Váradon végre is nem soká maradt, mert már 1467-ben ismét mint pécsi helynökkel találkozunk vele. Különben ekkor már élete alkonyán állhatott, 1460-ban is mint éltes férfiu emlittetik.* 1465.
Koller J: Episcopatus Quinqueecclesiarum. IV. 246–355. ll.
Bogyoszlai András, jogtudor, kanonok és vikarius.* 1465–1474.
Kállay-család levéltára.
Péter klerikus, Szent-Márton püspök és hitv. oltárjának igazgatója.* 1466.
Kállay-család levéltára.
György oltáros pap, de oltárának neve a tollban maradt. Emlékezetül felhozzuk róla, hogy Mátyás király parancsára ő iktatá be bihari birtokaikba a Pázmány nemzetség tagjait. Lehet, hogy a fentebbi György.* 1466.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 950. 2.
148Szokoli János, egyik legrokonszenvesebb alakja történetünknek, kinek életében vonzóan váltakozik a fény az egyszerüséggel, a hatalom a legnagyobb lemondással. Szabolcsmegyei gazdag s előkelő nemzetségből származott, mely vérségi összeköttetésben állt legelső nemzetségeinkkel, egyebek közt a Báthory-akkal is.
Atyja Péter, macsói bán, temesi főispán, török-verő hadvezér, Szilágyi Mihálynak fegyvertársa; anyja Kisvárdai Potencziana volt. Négy fivére közül ő, a legidősebb, az egyházi pályára lépett.
Korán, valószinüleg még Vitéz püspök alatt váradi kanonok lőn, de nevét csak 1466-ban emlitik először történeti forrásaink, midőn az alig 26 éves ifju, ki még csak a kisebb egyházi rendeket birta, csanádi püspökké lesz. Hatalmas befolyásnak kellett közremüködnie arra, hogy Mátyás király, ki csak egy évvel előbb Várad püspöki székének betöltésénél Szokolit egy idegen kedvéért mellőzte, most a mellőzöttet mégis felemelé.
Szokoli 16 évi püspökség után még élete virágjában (44 éves volt) letette az egyház-fejedelmi bibort s a diós-győri kolostorban felvevé a Szent-Pál-rendüek fejér ruháját. Itt élt s halt meg nagy tudomány és nagy szentség hirében. Többször megkinálták uj egyházi méltósággal, de nem fogadta el, még a kalocsai érsekséget sem.* Meghalni könnyü, élni nehéz; a régiek nemesen tudták viselni a legnehezebb életet is. 1466.
Leleszi orsz. levéltár. – Gr. Batthyány I: S. Gerardi Scripta et Acta cum serie Episcoporum Chanad. 103. s köv. ll.
János áldozár, Gyümölcsoltó-Boldogasszony oltárának igazgatója, ki Pálóczi László országbiró parancsára Solymosi Mátyás országbirói emberrel beiktatja Tordai Andrást s fiát Benedeket Kis-Zomlin negyedének birtokába.* 1468.
Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 2. 2.
Tordai László, előkelő nemzetség ivadéka, mely nevét a biharmegyei Tordától, mint fő birtokáról vette. Atyja, András mester királyi személynöki itélőmester volt; anyja Ágota, kinek csak keresztnevét ismerjük.
Lászlóról kevés történeti emlékünk maradt, s ami van is, a Váradmelléki kápolnai monostornak köszönhető, mely iránt mind 149László kanonok, mind családja nagy kegyelettel viseltetének. Igy 1468-ban az öreg Tordai András nejének s fiainak nevében is a nevezett monostornak adja Kis-Zomlin biharmegyei falu negyedét; midőn pedig hat évvel utóbb Ali bég törökjei Váraddal együtt a kápolnai monostort is felégeték, ismét az öreg Tordai az, ki 100 magyar arany forintot ad, hogy a monostor felépülhessen. Családja, mely a XVI-ik század elején az emlitett Tordán kivül birta még Nyüved, Kügy, Hodos, Kovácsi, Nagy-Kágya és Varsán falvakat egészen, Bojt, Ér-Adon, Kis-Vásári és Erdő-Gyarak falvakban pedig némi részeket ugyanazon század második felében már kihal. Szintén László, az utolsó Tordai, 1567-ben irja végrendeletét.* 1468–1488.
* Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 2. 3. – N. R. 847. 45. és 944. 26. – Kolosmonostori országos levéltár: Bihar. T. 14. – Ezen Tordaiaktól különböző ama Torda Zsigmond, ki Galeotto művét «De dictis et factis Mathić Regis» 1563-ban kiadta. – László családfája:
Tordai András itélőmester, neje: Ágota 1568.; László vár. kanonok.; Benedek, neje: Hodosi Jákó Erzsébet.; Zsigmond 1507. bihari alispán 1524.; Miklós.; Sára. 1524.; Magdolna, 1524.; Eufemia. 1524.
Albert áldozár, Szent-Miklós püspök és hitvalló oltárának igazgatója.* 1468.
Gr. Teleky J: Hunyadiak kora. XI. 311. l.
Jenei Imre kanonok.* 1469.
Gyulafejérvári országos levéltár: Bihar. 1. 33.
Kaasi Fábián kanonok, nincs kizárva annak lehetősége, hogy a kiskáptalanból emelkedett a székeskáptalan tagjai közé.* 1469.
Kállay-család levéltára.
Gyulai János áldozár.* 1469.
Gyulafejérvári országos levéltár: Bihar. 1. 33.
Sály Albert «baccalaureus arcium».* 1469.
Gyulafejérvári országos levéltár: Bihar. 1. 33.
Lőrincz áldozár, Szent-Erzsébet oltárának igazgatója.* 1469.
Gr. Károlyi-család levéltára: 16. 6.
Szepesi Illés egyházi jogtudor, valószinüleg ugyanaz, kit 1449-ben a bécsi egyetem hallgatói közt találunk, ahonnat eszerént tudori koszoruval tért vissza. Egyházi rangfokozata ismeretlen, arra sincs adatunk, 150hogy a váradi káptalan tagja lett volna; de a biharmegyei Vasadon lakott, hol részbirtoka volt s ama tekintélyes családból származott, mely a szintén biharmegyei Szepes községről, mint birtokáról irta nevét.* 1470.
* Leleszi országos levéltár: Actor. 1441. 1450. 1459. 1470. 1494. 1495. – Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1686. 4. §. 12. és 1860. 68. pag. 112. – Fraknói V: Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen. 49. l. – Szirmay A: Comitatus Ugocha. 159. 169. ll. – Szatmárvármegye esm. II. 146. s köv. ll. 260-ig. – Családfája:
János de Scepus László 1441.; Péter 1441.; István 1441. † 1495.; Illés jogtudor, 1459. † 1470.; László 1450.*; Demeter.; Miklós.; Adviga.; János 1494.; Péter 1470.; Miklós 1470.; Tamás 1495.; Mihály 1495.; Tamás 1495.
* Ez a László, vagy hasonnevü atyja, Hunyady János kormányzónak vice-gubernátora volt.
Bálint, kanonok, bizonytalan, hogy az alább következő Farkas Bálint őr-kanonokkal egy személy-e?* 1470.
Kállay-család levéltára.
András, Szent-Pál oltárának igazgatója.* 1471–1475.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 954. 50. – Gr. Károlyi-család levéltára.
Gergely áldozár, Szent-Kozma és Demjén oltárának igazgatója.* 1471.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 954. 50. – Gr. Károlyi-család levéltára.
Hando Gergely, egyházi jogtudor, kanonok. 1473-ban már halott.* 1471.
Kállay-család levéltára.
Bajony István, atyja szintén István volt, valószinüleg ugyanaz, ki Bajony Lászlóval állitólag véletlenségből megölé rokonukat, Ohati Jánost s ezért jószág- és fejvesztéssel kellett volna bünhődniök, de I. Ulászló királytól 1441-ben kegyelmet nyertek oly feltét alatt, hogy a megölt maradékaival pénzbeli váltságban egyezzenek ki. Családja Békés-, Biharmegyékben ágazott szét s a tekintélyesebbek közé tartozott. István mint kanonok s egyházi jogtudor tünik elő történeti emlékeinkben, de hogy mely egyetemnek volt növendéke? 151az, valamint életének egyéb története is még felderitésre vár.* 1471.
Gr. Károlyi-család levéltára: II. 229. l. – Budai országos levéltár kincst. oszt. 856. 12. és 13.
Maytheny Benedek mester «Baccalarius»; nem bizonyos, hogy várad-megyei volt-e? de váradi család szülötte vala.* 1472.
Lásd alább e kötetben: A szent-jobbi apátság – apátok.
Imre éneklő.* 1472.
«Confessor Ecclesić Cathedralis» mondja az illető oklevél a Kállay-család levéltárában. Confessor pedig a középkorban Du Gange Glossariuma szerént annyi, mint éneklő «quia confiteri passim in s. scriptura est Dei laudes decantare.»
Pál áldozár, Sarlós-Boldogasszony oltárának igazgatója.* 1472.
Kállay-család levéltára.
Antal tanár «clericus de schola».* 1472.
Kállay-család levéltára.
Miskolczi Benedek, káptalani jegyző.* 1472.
Kállay-család levéltára.
Pál karbeli áldozár.* 1472.
Kállay-család levéltára.
Fülöp oltáros, de oltárának neve nem emlittetik.* 1472.
Kállay-család levéltára.
Sarlai János jogtudor, általános püspöki helynök; az 1472-ik év második felében már mint halott emlittetik.*
Kovachich M: Formulć solennes styli. 356–360. és 195–196. ll. ez utóbbi helyen a keletben hiba van.
Jenei Balás kanonok, dékán; mint Sarlai, szintén halott a most emlitett időben. Mindkettejök emlékét egy hosszas és eléggé kellemetlen tárgyu per tartá fenn, melyet néhai Szabó Mihály váradi polgár özvegye László deák váradi biró ellen folytatott, ki Jenei dékán panaszára és Sarlai helynök itélete következtében nevezett Szabó Mihályt börtönbe veté és ott oly keményen tartá, hogy amiatt Szabó kiszabadulása után csakhamar elhalt.* 1472 előtt.
Kovachich M: Formulć solennes styli. 356–360. és 195–196. ll. ez utóbbi helyen a keletben hiba van.
Dombrai Pál kiskáptalani prépost és székeskáptalani kanonok.* 1472.
Lásd alább: Szűz-Mária kisebb egyházának társaskáptalana.
István áldozár, Szent-Gergely oltárának igazgatója.* 1472–1476.
Gr. Károlyi-család levéltára: 1. 219.
Gergely olvasó-kanonok; nagy a valószinüség, hogy az alább következő Monay Gergely olvasó-kanonokkal egy személy, de az azonosságot határozottan kimondani mégsem lehet, mert Gergely olvasó-kanonok 152azon másfél évtizednyi időközben, mig előfordul, mindig csupán keresztnevén emlittetik, egyéb felvilágositó körülmények meg teljesen hiányzanak.* 1472–1487.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 856. 13. – Paulini. Kápolna. 2. 3. és 4. – N. R. 761. 1. – 694. 11. – 513. 2. – 1474-re Gr. Vay-, 1483-ra Kállay-család levéltára.
Márton éneklő-kanonok; szintén csak puszta neve maradt, noha élete az 1474-iki török megrohanás és igy Várad történetének egyik legmozgalmasabb, korába esik, mely oly előkelő állás birtokosának, mint Márton éneklő-kanonok, szintén tettre szólitá minden képességét.* 1472–1476.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 856. 13. – Paulini. Kápolna. 2. 3. és 4. – N. R. 761. 1. – 694. 11. – 513. 2. – 1474-re Gr. Vay-, 1483-ra Kállay-család levéltára.
György őr-kanonok; csak két évben akadunk nyomára, de huzamosabban is viselhette az őr-kanonokságot, nyolcz évnél tovább azonban semmi esetre sem.* 1472–1474.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 856. 13. – Paulini. Kápolna. 2. 3. és 4. – N. R. 761. 1. – 694. 11. – 513. 2. – 1474-re Gr. Vay-, 1483-ra Kállay-család levéltára.
Váczi Balás kanonok; egy évtizeden át fordul elő, utóljára 1483-ban, mikor Jánosi Ibrányi László király emberével a Petneházyakat a szatmármegyei Mérgesd birtokába beiktatá.* 1473–1483.
Leleszi országos levéltár: Actor. C. 1473. 2. – Kállay-család levéltára. 1483.
Gergely áldozár, Szent-Kozma és Demjén oltárának igazgatója, ki Jákó-Hodosi Jákó király emberével megidézte Tahy Illést a biharmegyei Sarangon elkövetett hatalmaskodás miatt.* 1473–1475.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 513. 29. – Gr. Károlyi- és Kállay-család levéltára.
Hanthokai Miklós mester, székeskáptalani jegyző, de némi nyomok arra mutatnak, hogy nem volt az egyházi rend tagja, és igy itt lenne első nyoma annak, hogy káptalanunk a felszaporodott hiteleshelyi teendők miatt világi férfiak képességeit is kezdi igénybe venni.* 1473.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 513. 29. – Gr. Károlyi- és Kállay-család levéltára.
Vasvári István, szintén káptalani jegyző.* 1473.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 513. 29. – Gr. Károlyi- és Kállay-család levéltára.
György bihari főesperes és kanonok, kit IV. Sixtus pápa azon perben, melyet Kállai Lökös János anyjának, Álmosdi Chyre Péter leányának leányi negyedéért Chyre Kristóf és Tamással folytatott, delegált biróvá nevezett ki.* Egy személy volt-e ama Györgygyel, ki 1531474-ben mint a várad-előhegyi prépostság gubernatora s a királyi jövedelmek igazgatója, 1479-ben pedig mint egyszersmind leleszi gubernator emlittetik, és a kit történetiróink a Szemere nemzetség tagjai közé számitanak? adatok hiányában biztosan meghatározni nem lehet.* 1473.
«Nos Georgius Archidiaconus Byhoriensis et Canonicus in Ecclesia Waradiensi per Sanctissimum in Christo patrem et dominum nostrum, dominum Sixtum divina providentia papam quartum Causć et partibus infrascriptis Index delegatus specialiter deputatus vobis honorabilibus et discretis viris de Bagarner, de Dyozegh et de Eggyed Ecclesiarum parochialium plebanis Auctoritate Apostolica nobis in hac parte commissa in virtute sanctć obedientić firmiter committimus et mandamus, quatenus visis prćsentibus, ac dum et quando (ex parte) prćfati eggregii Johannis Lewkes de Kallo cum prćsentibus fueritis requisiti ad Nobiles et Eggregios Stephanum, Christoforum et Thomam Chyre de Almosd accedatis, Ipsosque ad instantiam dicti Johannis in nostram peremptorie citetis prćsentiam, ita, quod ipsi sexto die a die citationis vestrć computando Waradinum coram nobis legitime comparere teneantur, ad educendum et exportandum nobilem magistrum Nicolaum de Hanthoka Notarium honorabilis Capituli dictć Ecclesić Waradiensis, hominem scilicet per nos prius ad revidenda et ćstimenda iura possessionaria ipsis datum et deputatum, et alias ad procedendum et procedi videndum in negotio huiusmodi prout de jure fuerit procedendum, et post hćc seriem vestrć citationis cum nominibus citatorum et termino comparendi remissisque in specie prćsentibus, nobis conscientiose rescribatis. Datum Waradini octavo die Mensis Novembris Anno domini Millesimo quadringentesimo septvagesimo tertio.» Alatta balról: Stephanus de Waswar notarius in prćmissis. Középütt mai tizes nagyságu, zöld viaszba nyomott gyürüpecsét romjai. Kállay-család levéltára.
Gr. Kemény J: Not. Capituli Albensis. I. 189. l. – Pray Gy: Hierarchia Hung. I. 35. l. – Nagy I: Magyarország családi. X. 597. l. – Koller J: Historia Episc. Quinqueeccl. IV. 354. l.
Miklós áldozár, Mindszent oltárának igazgatója. Gerbedi Mihály király emberével megvizsgálta azon hatalmaskodást, melyet Marjai, Lukács és Therek Benedek gyapolyi és kerekegyházi jobbágyaikkal Tahi Péter és Illés félegyházi jobbágyain elkövettek, halálra vervén egyebek közt Tiszai Lászlót és Szunyog Györgyöt.* 1474.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 516. 6.
Anarcsi Thegzes Péter. Szabolcsmegye egyik előkelő családjából származott, mely a tiszai vidék legtekintélyesebb nemzetségeivel, köztök a Vayak s Ibrányiakkal is atyafiságos összeköttetésben állt. Anyja Katalin volt, az ép oly gazdag, mint hatalmas Csernavodai nemzetség egyik tagjának, Jakabnak leánya; testvérei: László, Sándor, György és István, de ez utóbbi korán elhalt.
Péter életének irányára kétségkivül befolyással volt anyai nagybátyja, Csernavodai Krizogon, 1434-ben az erdélyi püspöknek tasnádi 154vikáriusa;* ő vele, magával elég későn, csak 1475-ben találkozunk először, amikor már váradi kanonok,* de egy más adat szerént kanonok volt már akkor is, «midőn Váradon nagy tűz volt».* E kifejezés kétségkivül az 1474-iki török ostromra vonatkozik, amikor Várad csakugyan a lángok martaléka lőn s amely tűz a váradi vár védőinek s ezek közt a káptalan tagjainak hazaszeretetét s rettenthetetlenségét is kemény próbára tette.
Kállay-család levéltára.
Leleszi országos levéltár.
Br. Sennyei-család levéltára.
Thegzes kanonok családja épen ugy, mint a vele egykoru Vitéz János érseké, fegyverével vivta ki harczias nevét s avval szerzett magának birtokot, mely képessé tette, hogy fiai közől a csaták hősei mellett a hazai müveltségnek is nevelhessen bajnokokat.
Birtokaik közől a szabolcsmegyei Berencset és Kékcsét ismerjük, de ezekhez Kisvárday László is jogot tartott annyira, hogy midőn 1493-ban a leleszi konvent bizonysága, János áldozár Lövei János király emberével Péter kanonokot s ujlaki Anarcsy Jánost ama birtokokba beiktatni akarák: Kisvárday rájok küldvén fegyveresen, sőt puskákkal czimboráit és jobbágyait, ezek a kiküldöttek kocsiját felforditák s kevésbe mult, hogy a konvent emberét is meg nem ölték, de két embert halálosan megsebesitének.* Ezeken kivül birtokaikhoz tartozott még a szintén szabolcsmegyei Himes és Monostor, s bár, mint zálog, ezek is idegen kezekbe jutának,* de a Thegzesek nem feledék hozzájok való ősi jogukat s Péter kanonok 1482-ben ugy saját, mint testvérei nevében letiltá Mátyás királyt, továbbá annak anyját, Erzsébetet s fiát, János herczeget ama birtokok elfoglalása vagy eladományozásától.* Anyjok, Csernavodai Katalin után öröklék a halmi uradalom egy részét Ugocsamegyében.*
Leleszi országos levéltár: Metal. Protocol. II. 30. l.
Nagy-Anarcsi Thegzes Péter, Péternek fia 1428-ban az akkor még biharmegyei Monostor egy részét zálogba adja Kisvárday Mihály, Miklós és Pelbártnak 33 forintért. Gr. Vay-család levéltára.
Possessio «alias Hymes vocata et expost Bolmaz, nunc autem Ujvaros appellata in Comitatu Zabolch existens.» Gr. Vay-család levéltára.
Szirmay A: Comitatus Ugochiensis. 159. l.
Különben Thegzes Péter kanonok tekintélyes, köztiszteletben 155álló férfiu volt kortársai előtt; erre mutat azon körülmény, hogy midőn Lesi Nagy Pál s Panaszi Pázmány András fiai birtokperének eldöntése választott biróságra bizatott, e biróság elnökévé a közbizalom őt választá.* Ezenkivül még csak azon egy tette ismeretes, hogy Thorday Miklós király emberével beiktatá Alagi Beken Dénest a biharmegyei Thobol helység birtokába, nem tekintvén a király elmarasztaló itélete következtében Csáky Benedek és Mihály, továbbá Csáky Gábornak, néhai Ferencz fiának ellenmondását.* 1474–1493.
Váradi püspöki uradalmi levéltár.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 694. 11. – Ez oklevél mondja a káptalan s a király emberére vonatkozólag: «fide ipsorum prius iuxta vim et formam generalis novi decreti coram nobis deposita retulerunt concorditer in hunc modum» etc. Hasonlóképen szól a kolosmonostori konventnek egy szintén 1487-iki kiadványa (Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Kolosmonostor. Bihar. M. 1.), ami kétségkivül az 1486-iki törvények (art. 8.) intézkedésének következtében történt.
Váradi Péter kanonok, a szentjobbi apátság gubernatora, később kalocsai érsek.* 1475.
Lásd alább: A szent-jobbi apátság – apátok.
Mihály áldozár, Krisztus urunk szent teste oltárának igazgatója.* 1475.
Kállay-család levéltára.
Dénes őr-kanonok 1476-tól 1497-ig gyakran előfordul és valószinüleg tovább is őrködött Szent-László sirja felett, de az utóbb idézett évtől kezdve egy évtizedig az őr-kanonokról hallgatnak történeti emlékeink.* 1476–1497.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 513. 2. – 761. 1. – 694. 11. – Püspökségi uradalmi levéltár Váradon. – Gr. Károlyi-család levéltára. 13. 44.
Benedek áldozár, Szent-Imre oltárának igazgatója.* 1477.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 276. 17.
Jenei Simon kanonok. Nevét az tette leginkább emlékezetessé, hogy következő három kanonok-társával együtt képviselője volt a váradi káptalan jogigényeinek azon országos hirü perben, melyet első sorban az erdélyi szászok a váradi vásár-vám ügyében a nevezett káptalan ellen folytattak.* 1477.
Nagyszebeni városi levéltár. U. II. 568. – Lásd alább: Káptalani birtokok.
Monay Gergely, János fia. Mátyás királynak kedvelt titkára volt, kitől 1482-ben Monay János magvaszakadtával némely abaujmegyei részbirtokokra (Monaj, Garadna, Kinizs, Szolnok) királyi adományt 156nyert. 1477-ben gyulafejérvári főesperes és kanonok, és mint ilyen Tamás tasnádi helynökkel Sándorházy Ambrus, gyalui várnagy nejének, Suki Ilonának hitbére ügyében biráskodik; a következő évben pedig, mint váradi olvasó-kanonok szerepel a szászok emlitett pörében.
Emlités van róla 1489-ben is, midőn hatszáz arany forintért zálogba veszi Párthásy Imrének gyaráni s egyéb biharmegyei részjószágait.* Eszerént jó gazda is volt. Minthogy pedig okleveleinkben a Gergely név Györgygyel gyakran felcseréltetik, nem lehetetlen, hogy ő azon Monay György, kit a gyulafejérvári székesegyház kincseinek 1531-ben készült jegyzéke, mint néhai kolosi főesperest emlit azon észrevétellel, hogy két kehely van tőle a nevezett székesegyház birtokában.* 1478.
«Nos Capitulum Ecclesić Waradiensis memorić commendamus per prćsentes, quod nobilis Emericus Parthasy de Gyaran coram nobis personaliter constitutus sponte et libere vivć vocis oraculo confessus extitit in hunc modum: quomodo ipse pro quibusdam arduis necessitatibus suis ipsum ad prćsens summe urgentibus evitandis totales portiones suas possessionarias in possessionibus Gyaran prćdicta, necnon Bessenyew, Zakal, Fanczyka, Nyeek, Kecheth, Kiszantho et Naghzantho vocatis, omnino in Comitatu Byhoriensi existentibus habitas simulcum domibus et curiis suis in dictis possessionibus Gyaran et Naghzantho habitis, necnon cunctis ipsarum utilitatibus et pertinentiis quibuslibet, terris utputa arabilibus cultis et incultis; agris, pratis, pascuis, silvis, nemoribus, rubetis, virgultis, montibus, vallibus, collibus, aquis, fluviis, piscinis, piscaturis, aquarumque decursibus, molendinis et molendinorum locis, generaliter vero quarumlibet utilitatum prćscriptarum totalium portionum possessionarium suarum integritatibus ad easdem de iure et ab antiquo spectantibus et pertinere debentibus, quovis nominis vocabulo vocitatis venerabili domino Gregorio de Monay lectori dictć ecclesić nostrć, socio et nostro concanonico pro sexingentis florenis auri pori hungaricalibus boni veri et iusti ponderis ab eodem domino Gregorio lectore, ut dixit, levatis et perceptis infra tempus redemptionis pignori obligasset, imo obligavit nostro in conspectu harum nostrarum vigore et testimonio litterarum mediante. Datum sabbatho proximo post festum beatć Elenć Reginć (május 23.). Anno domino millesimo quadringentesimo octogesimo nono.» Papir, egykoru másolat. Budai országos levéltár kincst. oszt. D. L. 19523. Paulini. S. Hieronymi prope Varad. 3. l.
Nagy I: Magyarország családai. VII. 549. l. Váradi püspöki uradalmi levéltár. – Magyar Sion: VI. 42–44. és V. 189. ll.
Huszti János kanonok.* 1478.
Nagyszebeni városi levéltár: U. II. 568.
Gyulai Imre kanonok.* 1478.
Nagyszebeni városi levéltár: U. II. 568.
157András éneklő-kanonok legfeljebb négy évig, de csak egy évben fordul elő.* 1478.
Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 2. 3. és 4. – 2. 2. – N. R. 1715. 16. §. 3. – Haan L: Békésvármegye hajdana. II. 95. l.
Fülöp áldozár, Tizezer vitéz és szent vértanu oltárának igazgatója. 1378-ban a biharmegyei Kis-Zomlin negyedrészének birtokába beiktatá a kápolnai Szent-Pál-rendüeket; a következő évben pedig néhai Nadányi Mihály birtokain megosztoztatá annak örököseit.* 1478–1479.
Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 2. 3. és 4. – 2. 2. – N. R. 1715. 16. §. 3. – Haan L: Békésvármegye hajdana. II. 95. l.
István áldozár, Szent-Gellért vértanu püspök oltárának igazgatója.* 1478.
Kállay-család levéltára.
Miklós áldozár, Mindszent oltárának igazgatója.* 1478.
Kállay-család levéltára.
Pethenyeházy György a fentebb emlitett Barabás kanonok nemzetségéből. Atyja Benedek volt. 1478-ban tünik fel először mint már váradi kanonok; 1480-ban testvérével Mátyással együtt átengedi rokonainak a szatmármegyei Bogda pusztát; 1483-ban a váradi káptalan bizonysága, az emlitett Váczi Balás kanonok beiktatja a szatmármegyei Mérgesd birtokába kanonoktársát, Györgyöt tizenegyed magával, mind Petenyeházyakat, kivéve Gergely két fiát: Mártont és Jánost, kik már a Nyiry nevet viselik.* Ezentul nyomát veszitjük; de a tiszántuli családok levéltáraiban kétségkivül van még több adat is, mely életére vonatkozik. 1478–1483.
Mátyás király iktató parancsa kelt Budán «feria secunda proxima post festum b. Bartholomei apostoli» (aug. 25.). Kállay-család levéltára. – Gyulafehérvári orsz. levéltár: 2. 15.
György áldozár, Tizenegyezer szűz vértanu oltárának igazgatója, ki Borsi Benedek király emberével megvizsgálta azon hatalmaskodást, melyet özvegy Mezőgyáni Mihályné az ő szent-damjáni, andaházi, ujfalusi, kengyeli és herpálii jobbágyaival Marjai Lukács és leánya, Ilona birtokán, Kovácsiban elkövetett.* 1479.
Kolosmonostori országos levéltár: Bihar. M. 2.
Ferencz áldozár.* 1479.
Franciscus et Valentinus de Gisurla (Gerla?) item Georgius de Varsán Presbyteri Diścesis Varadiensis et Capellani in Ecclesia parochiali beatć Marić Magdalenć in Castro Budensi.» Budai országos levéltár kincst. oszt. Monasterium de Csúth. 1. l. Itt azonban a «Diścesis Varadiensis» kifejezés középkori szokás szerént az illetőknek csupán származása helyét is jelentheti.
Bálint áldozár.* 1479.
Franciscus et Valentinus de Gisurla (Gerla?) item Georgius de Varsán Presbyteri Diścesis Varadiensis et Capellani in Ecclesia parochiali beatć Marić Magdalenć in Castro Budensi.» Budai országos levéltár kincst. oszt. Monasterium de Csúth. 1. l. Itt azonban a «Diścesis Varadiensis» kifejezés középkori szokás szerént az illetőknek csupán származása helyét is jelentheti.
Varsányi György áldozár; mind ő, mind előbbeni két társa Budán a várban Mária-Magdolna egyházának káplánjai.* 1479.
Franciscus et Valentinus de Gisurla (Gerla?) item Georgius de Varsán Presbyteri Diścesis Varadiensis et Capellani in Ecclesia parochiali beatć Marić Magdalenć in Castro Budensi.» Budai országos levéltár kincst. oszt. Monasterium de Csúth. 1. l. Itt azonban a «Diścesis Varadiensis» kifejezés középkori szokás szerént az illetőknek csupán származása helyét is jelentheti.
158Köleséri Pál, György fia, áldozár, királyi közjegyző.* 1479.
«Paulus Georgius de Cheleser» de tán csak a másoló hibájából «Paulus Georgii» (filius) helyett. Budai országos levéltár kincst. osztálya: Monasterium Csúth. 1. 1.
Bálint áldozár, tamáshidai (ma Tamásda) plebános s a váradi székesegyházban Szentháromság oltárának igazgatója.* 1481.
«Nicolaus Dei et apostolicć sedis gratia Episcopus Seb... (kiszakadt) Reverendique domini Johannis eadem dei et apostolicć sedis gratia electi et confirmati Varadiensis in spiritualibus et pontificalibus Vicarius generalis in Christo nobis dilecto discreto viro Georgio nato Thomć Forgach de Waradino salutem in Domino. Vitć virtus, morum honestas, laudabilis conversatio, scientić sufficiens peritas, necnon virtutum dona, quibus te ex diuturna et continua obsequiorum divinorum executione propria experientia nostra ab altissimo cognovimus insignitum, – nos inducunt et alliciunt, ut tibi prćmissorum tuorom intuitu meritorum ad gratiam provisionis faciendam reddamur uberem. Rectoratum itaque Altaris sanctissimć et individuć Trinitatis in choro Ecclesić Waradiensis fundati post legitimam et specialem mortem discreti viri Valentini, Presbyteri, Plebani de Thamashyda, ultimi et immediati eiusdem Altaris possessoris de iure et de facto vacantem in persona domini nostri Superioris in manibus nostras deventum, cum domo habitationis eius, aliisque iuribus, omnibus rebus et bonis ad ipsum altare pertinentibus, item onere divinorum obsequiorum ratione ipsius altaris exequendorum: auctoritate prćfati reverendi domini electi et confirmati, Domini videlicet et superioris viam nunc in Venetiis agentis nobis tradita, tibi tamquam personć bere meritć et dignć duximus conferendum, de eodem tibi providemus per prćsentes, mandando Decano Altaristarum ecclesić Waradiensis pradictć, et aliis ad quos spectat, quatenus recepto a te primitus debitć fidelitatis et obedientić solito iuramento, iuxta quod tu prćfato domino nostro electo et confirmato moderno, suisque successoribus canonice intrantibus, ac eorum Vicariis pro tempore constitutis fidelis eris et obediens, quodque res et bona ac iura dicti Altaris non dissipabis, non alienabis, necve distrahes, sed dissipata, alienata et distracta iuxta posse tuum potius recuperabis, – Te in ipsius altaris realem et corporalem possessionem introducant ac introductum pro viribus tueantur et defendant, necnon tibi de omnibus et singulis eiusdem altaris fructibus, reditibus et proventibus universis respondeant et responderi faciant cum efficacia. Datum Waradini in dominica lćtare (apr. 1.). Anno domini millesimo quadringentesimo octuagesimo primo.» Papir, melynek vizjegye függő mérleg; pecsétnek vagy aláirásnak semmi nyoma, egyszerü, de egykoru másolat. Leleszi országos levéltár: Actor. 1481. 16.
Váradi Forgách György, Tamás fia. A fentebbi Bálint plebános helyére, ki elhalt, Miklós váradi helyettes püspök Forgáchot nevezte ki a Szentháromság oltárának igazgatójává. A kinevező levél kikerülte annyi század veszélyeit s püspökségünk középkori történetében az egyedüli ilynemü emlék.*
«Nicolaus Dei et apostolicć sedis gratia Episcopus Seb... (kiszakadt) Reverendique domini Johannis eadem dei et apostolicć sedis gratia electi et confirmati Varadiensis in spiritualibus et pontificalibus Vicarius generalis in Christo nobis dilecto discreto viro Georgio nato Thomć Forgach de Waradino salutem in Domino. Vitć virtus, morum honestas, laudabilis conversatio, scientić sufficiens peritas, necnon virtutum dona, quibus te ex diuturna et continua obsequiorum divinorum executione propria experientia nostra ab altissimo cognovimus insignitum, – nos inducunt et alliciunt, ut tibi prćmissorum tuorom intuitu meritorum ad gratiam provisionis faciendam reddamur uberem. Rectoratum itaque Altaris sanctissimć et individuć Trinitatis in choro Ecclesić Waradiensis fundati post legitimam et specialem mortem discreti viri Valentini, Presbyteri, Plebani de Thamashyda, ultimi et immediati eiusdem Altaris possessoris de iure et de facto vacantem in persona domini nostri Superioris in manibus nostras deventum, cum domo habitationis eius, aliisque iuribus, omnibus rebus et bonis ad ipsum altare pertinentibus, item onere divinorum obsequiorum ratione ipsius altaris exequendorum: auctoritate prćfati reverendi domini electi et confirmati, Domini videlicet et superioris viam nunc in Venetiis agentis nobis tradita, tibi tamquam personć bere meritć et dignć duximus conferendum, de eodem tibi providemus per prćsentes, mandando Decano Altaristarum ecclesić Waradiensis pradictć, et aliis ad quos spectat, quatenus recepto a te primitus debitć fidelitatis et obedientić solito iuramento, iuxta quod tu prćfato domino nostro electo et confirmato moderno, suisque successoribus canonice intrantibus, ac eorum Vicariis pro tempore constitutis fidelis eris et obediens, quodque res et bona ac iura dicti Altaris non dissipabis, non alienabis, necve distrahes, sed dissipata, alienata et distracta iuxta posse tuum potius recuperabis, – Te in ipsius altaris realem et corporalem possessionem introducant ac introductum pro viribus tueantur et defendant, necnon tibi de omnibus et singulis eiusdem altaris fructibus, reditibus et proventibus universis respondeant et responderi faciant cum efficacia. Datum Waradini in dominica lćtare (apr. 1.). Anno domini millesimo quadringentesimo octuagesimo primo.» Papir, melynek vizjegye függő mérleg; pecsétnek vagy aláirásnak semmi nyoma, egyszerü, de egykoru másolat. Leleszi országos levéltár: Actor. 1481. 16.
159Máté kanonok.* 1481.
Nagyszebeni városi levéltár. U. II. 568. 12. l.
Farkas Bálint éneklő-kanonok, majd prépost, végre váradi püspök.* 1481–1483.
E munka I. kötete. 325. s köv. ll.
Sankfalvay Antal kanonok, gömörmegyei család ivadéka, ősei s ezek között két Antal már 1404-ben emlittetnek.* Mátyás király 1486-ban pozsonyi préposttá nevezte ki s e kinevezést Ibafalvy Tamás esztergomi érseki helyettes ugyanazon év november 11-én megerősité. Utóbb nyitrai püspök.* 1486.
Hazai oklevéltár (Dessewffy). 333. l.
Knauz N: Magyar Sion. IV. 771–74. ll. – Episcopatus Nitriensis memoria: 302. l. – Érdekes adatok vannak a Sankfalvay nemzetségről Szeredai A: Collectio monumentorum templi Albć Juliensis. 7. l. és Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 851. 14.
Sebestyén áldozár, Üdvözitőnk oltárának igazgatója. Sárándi Leuszták király emberével megidézte Vetésy Györgyöt és Reszegey Pált, kik Tahy Illés s István részbirtokaira a biharmegyei Jankafalván jogigényt jelentének be.* 1486.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 516. 2.
László áldozár, Szent-Lőrincz oltárának igazgatója.* 1486.
Gr. Károlyi-család levéltára.
Hestgfi Miklós éneklő-kanonok. Neve egy 1488-iki eredeti oklevelen fentebbi alakjában fordul elő, de tollhiba is lehet benne. Csak három egymásután következő évben találkozunk vele, mert épen e korból gyérek a jeles alakban kiállitott oklevelek.* 1487–1489.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 694. 11. és Paulini. S. Hieronymi. Fudi. 3. 1. – Ifj. Bölöni S. levéltára.
Kágyai Balás kanonok, ki Nadányi Jób birtokának, a békésmegyei Bucsának határait járta.* 1487.
Haan L: Békésvármegye hajdana. II. 103. l.
Váry Benedek kanonok.* 1489.
Kállay-család levéltára.
Szegedi Miklós mester, kanonok.* 1489.
Gr. Károlyi-család levéltára.
160Izsépi Péter kanonok.* 1489.
Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. 41. 36. és 37.
Váradi Bálint, Alattyány Miklós püspöki helyettes jegyzője.* 1489.
Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. 41. 36. és 37.
Váradi Péter áldozár.* 1489.
Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. 41. 36. és 37.
László áldozár, mind ő, mind előbbeni társa Váradon valának alkalmazva, de hogy mely egyháznál s mily hivatalban? az nincs megemlitve.* 1489.
Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. 41. 36. és 37.
András karbeli áldozár. Emlékezetét ama nagy per tartotta fenn, mely egyrészről Nagybánya városa, más részről Ulászló király közt folyt. A város polgárai ősi szabadalmaik szerént Chepeli Benedek egyházi jogtudort s hantai (?) prépostot választák meg plebánosuknak, a király ellenben Csáky Miklóst, a később, 1514-ben oly szörnyü véget ért csanádi püspököt akarta rájok erőszakolni. András áldozár ez ügyben, mint a váradi káptalan bizonysága, a király parancsait vitte át Nagybányára.* 1491.
Gr. Batthyány I: Leges ecclesiasticć. III. 601. l.
Köleséri Barabás kanonok.* 1492.
Nagyszebeni városi levéltár: U. II. 568. 13. l.
Tamás áldozár, Szent-Bertalan oltárának igazgatója.* 1492.
Gr. Károlyi-család levéltára.
Osvát áldozár, Szent-Margit oltárának igazgatója.* 1493.
Kállay-család levéltára.
Máté áldozár, a székesegyház sekrestyése.* 1493.
Kállay-család levéltára.
Benedek trinopolitani választott püspök, mely méltósága arra mutat, hogy püspöki helyettes volt; de hogy emellett birt-e kanonoki javadalmat is? az nincs megjelölve.* 1493.
Római Dataria levéltára: VI. Sándor pápa 2-ik éve. VI. kötet 163. l.
Ladányi Pál kápolnás mester s a Vépi kanonok alapitotta tápintézet igazgatója. Mint fentebb, 1453. évnél emlitett elődje, Szegedi László, szintén igyekezett a gondjaira bizott intézet erdélyi birtokjogait érvényesiteni s evégből Vingárti Geréb László erdélyi püspököt s Geréb Pétert, továbbá Báthori Andrást és Györgyöt, mint a kérdéses birtokok haszonélvezőit törvénybe idézteté, de ismét eredménytelenül.* 1493.
Váradi székeskáptalani levéltár: 3. 8.
Váradi Mihály mester, kanonok. A körülmények arra mutatnak, 161hogy testvére vagy rokona volt Váradi Péter kalocsai érseknek. Mihály kanonokkal csak 1495-ben találkozunk először, midőn Kerchi Zsigmond király emberével vizsgálatot tarta Kállay János ellen, ki Kállay András birtokából, a szabolcsmegyei Harangból egy részt saját birtokához, Oroshoz foglalt. A következő évben már mint Kálmáncsehi Domokos püspök általános helynöke fordul elő, de ezentul eltünik.* 1495–1496.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 35. 42. – Paulini. Kápolna. 1. 10. mely utóbbi helyen gyürüpecsétje, bár roncsolt állapotban látható. Nyoma van a római Dataria levéltárában is (VI. Sándor pápa 3-ik éve, XVI-ik kötet, 128. l.), de az illető kötetet megtalálni nem sikerült. – Állitólag Várday Pelbártnak egyik fia, Domokos e korban lett volna váradi kanonok (Magyar Sion. V. 275. l.); de Domokos kanonokról e korban nem szólnak történeti emlékeink, s a nevezett Pelbártnak Domokos fia sincs a Váradyak családfáján, mely pedig legalább a XV. s XVI. századból az akkor élt Várady főpapok befolyásával kétségkivül helyesen van összeállitva.
Debreczeni Pál székeskáptalani jegyző.* 1496.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 35. 42. – Paulini. Kápolna. 1. 10.
Kornis Benedek valószinüleg ama János fia, ki 1445-ben az abaujmegyei nemesség egyik követe volt; testvérétől, Miklóstól ered a mai grófi család. Ifju éveiről hallgatnak történeti forrásaink; először mint váczi kanonokot emlitik, de csak az bizonyos, hogy 1497-ben már trinopolitani püspök s váradi éneklő-kanonok;* utóbb Kálmáncsehi Domokos püspök helyettese s midőn Kálmáncsehi Szent-László király sirjának társaskáptalanát szervezé, őt e káptalannak élére állitotta, mint prépostot. De Kornis neve előtt a nevezett társaskáptalan statutumaiban a «frater» jelzőt is olvassuk,* ami arra mutat, hogy már azelőtt szerzetesi életet is folytatott és igy különben is annyira változatos pályája egy érdekes fordulattal még gazdagabb.
Gr. Károlyi-család levéltára. 13. 44.
«reverendus in Christo pater et dominus frater Benedictus episcopus Tiropolitanensis (?) ac canonicus et in pontificalibus vicarius Ecclesić Waradiensis ac prćpositus... novi collegii sive sepulchri beatissimi regis Ladislai ac capituli ecclesić b. Stephani prothomartyris de promonthorio Waradiensi.» A jászai konvent házi levéltára: 100. 12.
Kornis lesz már ama Benedek szintén trinopolitani püspök, kiről fentebb, 1493-ban volt szó; erre mutat a nevek, s a püspöki czimek azonosságán kivül ama körülmény, hogy Kornist, legalább 162Kálmáncsehi Domokos idejében, csakugyan mint helyettes püspököt látjuk Váradon. De czimei s javadalmai még mindig nem elégitették ki; megszerezte a leleszi prépostságot is, azonban valamelyik javadalma miatt ama kellemetlen helyzetbe jutott, hogy simonia czimém vádat emeltek ellene. És ekkor talán épen e vád következtében megválik régi czimeitől, s javadalmaitól, elhagyja Váradot s leleszi prépostságát foglalja el. 1500. évtől kezdve 1517-ig mint driveszti püspök s leleszi prépost számtalanszor előfordul, kivált a prépostság levéltárának irataiban.* 1497.
Római Dataria levéltára: VI. Sándor pápa 2-ik éve, VI. 163. l. – Leleszi országos levéltár. – Nagy I: Magyarország családai. VI. 357–58. ll. – Pray Gy: Hierarchia Hung. I. 35. l. a) jegyz. – Alább e munkában: Szent-László király sirjának társaskáptalana.
Ilyei Dyenessy Tamás olvasó-kanonok, apostoli főjegyző. Származása helyét Erdélyben kell keresnünk. Először 1497-ben, majd 1499-ben találkozunk vele, midőn mint már olvasó-kanonok Barchay Mihály király emberével megvizsgálta azon hatalmaskodást, melyet Székelységi Antal és társai az orodi káptalan birtokain elkövettek.* Káptalanunk egész középkori történetében ez az egyedüli eset, hogy az olvasó-kanonok ily kiküldetésben részesül. Az idézett évtől kezdve, egy évtizednél tovább gyakran olvassuk nevét;* egy 1511-diki oklevél pedig amellett, hogy érdekes világot vet ama kor gondolkozására, megismertet Dyenessy kanonok némi családi körülményeivel is. «Dienesy Thamásnak az váradi lectornak és az ű atyhjafiainak» vala egy Zádorlaka nevü birtokuk, mely Dóczy Ferencz kezeibe került. A Dyenessyek perbe fogták Dóczyt a birtokért, aki nem igen bizhatott ügyéhez, mert titkon szerződött a nádorral, hogy ha «ő kegyelme Nadrispán uram megszerzi (Dóczynak Zádorlakát) és engemet én akaratom szerént vélek megszerződtet» egy paplant (szőnyeget) ad a nádornak, de nem közvetlenül, hanem «Meendel kezébe adom; ki most az zsidóknak előttek járójok».* 1499–1513.
Gr. Károlyi-család levéltára: 13. 44. – Ortmayr és Szentkláray: Adatok Csanád-egyházmegye történetéhez. II. 379–381. ll.
Nemzeti muzeumi kézirattár. – Ifj. Bölöni S. levéltára.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1717. 1. – Hazai oklevéltár (Dessewffy): 452. l. – Gr. Károlyi-család levéltára: lad. 2. 287.
György áldozár, Szentlélek oltárának igazgatója s egyszersmind 163Szent-László király sirja és Szent-István vértanu egyháza uj káptalanának kanonokja.* 1498.
Kállay-család levéltára.
Vitéz Mihály kanonok. Harmadika azon kiváló férfiaknak, kik fényes tulajdonaikkal e század folyamában a Vitéz nevet oly tiszteltté tevék. Nem emelkedett ugyan oly magasra, mint bátyjai: a primás s a veszprémi püspök; de a tudomány szeretete s müvelésében méltó társuk vala s mint azok, ugy ő is tagja volt Szent-László váradi káptalanának.
Neveltetéséről nagybátyja, Vitéz János veszprémi püspök gondoskodott, ki a tehetséges ifjut Olaszhon hirneves tanáraihoz küldötte, honnan mint a humanismus lelkes hive tért vissza.* Ő-e az a Budai Vitéz Mihály, ki 1498-ban a bécsi egyetemen mint egyházi jogtudor s «a magyar nemzet» egyik procuratora tünik fel;* ki 1513-ban budai főesperes,* 1525-ben pedig Szent-Miklós székesfejérvári prépostja?* oly kérdés, melyre egyéb adataim hiányában a Budai előnév tagadólag látszik felelni.
Ábel J: Magyarországi humanisták. 104. és köv. ll.
Fraknói V: Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen. 37. és 89. ll.
Knauz N: Magyar Sion. IV. 131. l.
Pauer J: Historia Dioecesis Alba-Regalensis. 51. l.
Az bizonyos, hogy váradi kanonok volt, amint ezt sajátkezü irása bizonyitja, melylyel egyik könyvének utolsó levelére oda jegyezte nevét s kanonoki állását.* De kanonokságának éve ismét bizonytalan: 1489-ben, midőn mint ifju ember Olaszországban tanult, még nem volt kanonok; és ha ő az a fentebb emlitett bécsi egyetemi tanár; akkor még 1498-ban sem volt az, mert itt épen ugy, mint amott, hiányzik neve mellől a kanonoki czim, holott különben mindig kitéve szokott lenni.
E könyvet jelenleg a budapesti egyetem könyvtára őrzi. 1482-iki kiadás s czime: «Vocabularius iuris». Mind elején, mind végén van egy-egy tiszta levél, az elsőn ez olvasható: «Ipse liber est Conventus Rhemetensis Ordinis S. Pauli Priori Eremitć. D. 3.» a végső levelen pedig veres tintával: «Michaelis Vytez Varadien. canon.» (Varadiensis canonici.)
Sebestyén áldozár, Szent-András apostol kápolnabeli oltárának igazgatója.* 1499.
Gr. Károlyi-család levéltára: 13. 46.
