XVI-ik század.
164XVI-ik század.
Bornemisza János kanonok.* 1501.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1603. 36. és 48.
Szebeni Péter, dékán, kanonok. Mindkettejök nevét egy szomoru, s korunkban már alig érthető esemény tartotta fenn. Szentmihályi Czobor Imre, királyi sótárnok, állitólag mint Ulászló király követe, a moldvai vajdához igyekezvén, 1501 junius 14-én kiséretével Váradra érkezett, itt azonban Horváth Márton és Lucernarius (Gyertyamártó?) Jakab váradi birák a káptalan, nevezetesen Bornemisza és Szebeni kanonokok meghagyására Czobor szolgáit megrohanták, kifoszták s némelyeket azokban megsebesitének, másokat megöltek. Legalább igy panaszlá ezt el maga Czobor a várad-előhegyi káptalan előtt, hol a rajta s kiséretén ejtett sérelem miatt sietett bejelenteni tiltakozását. De hogy a sajnálatos kihágásra ki vagy mi adott okot? azt elhallgatta, legalább a tiltakozásáról kiadott oklevél nem emliti. Hiba történt mindkét részről, de a kihivó szerepet kétségkivül Czobor emberei játszották. E feltevést igazolja az ügy kifejlődése is, mely szerént Czobor kész volt megelégedni annyi elégtétellel is, hogy a káptalan s a birák őt kövessék meg, a megöltekért pedig mondassanak a székesegyházban szent miséket, de a káptalan ennyire sem állott rá.* 1501.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1603. 36. és 48.
Polner János kanonok. A körülmények arra mutatnak, hogy származása helyét Erdély bérczei közt keressük; Nagyszeben városához mindenesetre közel állt akár születésénél, akár a város kebelében viselt hivatalánál fogva. Életének csak végső éveiről vannak adataink, melyek azt igazolják, hogy mind a római, mind a budai udvarnak egyaránt ki tudta érdemelni bizalmát.
Midőn VI. Sándor pápa a XVI-ik század első évére jubileumot hirdetett s az ezen alkalommal begyülendő kegyes adományok egy részét, valamint az egyházi jövedelmek tizedét hazánk védelmére fordittatni rendelé: Péter bibornok s apostoli követ Polnert küldé Erdélybe, hogy ott a tizedeket beszedje. Ez 1501-ben történt s Polner ekkor még csak egyszerü váradi kanonok vala.* Pályájának magasabb iránya Ulászló 165király nejének, a fenkölt szellemü Anna királynénak, Budára jövetelével kezdődik, ki a müvelt s nyelvekben jártas Polnert udvarába vette, mint titkárt s tolmácsot alkalmazá s csakhamar bizalmára is méltatta.
Szeredai A: Notitia Capituli Albens. Transsyl. 123. l.
Személyes érdemei mellett kétségkivül a királyné kegyének köszönheté, hogy midőn 1504 végén Thurzó Zsigmondnak Erdélybe áttételével a nyitrai püspökség megüresedett, e püspökséget Polner nyerte el; de mielőtt főpásztori székét elfoglalhatta volna, nehány nap mulva, már megszünt élni.*
Magyar történelmi tár: XXIV. 131. és 132. ll. – Wenzel G: Thurzó Zsigmond. 15. l.
Valószinüleg rokonságban állt a vele egykoru Polner Gáborral, ki kolosmonostori apát és bosznyai, majd szerémi püspök volt s ki Polner Jánossal egy időben tünik el.*
Pray Gy: Hierarchia Hung. I. 437. és 389. ll.
A királyné benső megilletődéssel vette hű emberének váratlan halálát s a női kedély gyengéd lelkiismeretességével sietett gondoskodni az elhunyt lelki nyugalmáról. Lulay János szolgája által levelet küldött Nagyszeben városának, melyben rendelé, hogy azon kilenczszáz harminczkét arany forintot, melylyel a város Polnernek mint kölcsön adott összeggel tartozott, Lulay kezébe adja át, hogy azt a királyné a haldokló utolsó akarata szerént, annak lelki nyugalmára fordithassa.* 1502–1504.
«Credimus – irja a királyné – non latere fidelitates vestras, qualiter his diebus fidelis noster Reverendus condam dominus Johannes Polner Electus Ecclesić Nitriensis, Secretarius noster cum singulari nostra compassione e vivis excesserit, qui suprema sua voluntate nos prćter cćteros esse optavit, per quam et facultatibus et saluti animć suć provideretur.» Kelt Budán «feria secunda proxima post festum b. Lucć evangelistć» (október 21.) 1504. Nagyszebeni városi 1evéltár: 41. Eszerént nem október 27-én halt meg, mint Marino Sanuto krónikája után hinni lehetett (Magyar tört. tár. i. h.), hanem még okt. 21. előtt. – Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 118. l. Polner keresztnevét Lászlónak irja, de kétségkivül csak tollhibából.
Mihály éneklő-kanonok, 1503-ban találkozunk vele először* s valószinüleg ugyanaz a Mihály, ki 1510-ben, midőn Vay Imre kanonoktársától hetvenöt forintot vesz fel kölcsön, elismervényében magát saloniki püspöknek s az éneklő-kanonokság commendatorának nevezi.* 166Adóssága kifizetésére nem sok ideje maradt; csakhamar elhalhatott, mert már 1512-ben a római curia intézkedik üresen hagyott javadalmáról, annak adományozását magának tartván fenn. Ugyanazon évben csakugyan már mást találunk az éneklő kanonoki széken.* 1503–1510.
Nemzeti muzeumi kézirattár.
«In anno domini 1510 tertia Septembris Ego Michael Episcopus Salonensis ac Commendatarius Cantoratus et Canonicatus Ecclesić Waradiensis etc. recognosco et fateor per hunc cirographum meum: levasse ab honorabili domino Magistro Emerico de Waya Ganonico Ecclesić Waradiensis, confratre nostro pro certis negotiis meis expediensis septuaginta quinque in moneta mutuo et sub spe restitutionis. Ita est Michael Episcopus, qui supra, manu propria; et sigillo suo hunc cirographum consignavit.» Eredeti, papir, veres viaszba nyomott gyürüpecséttel, melynek pajzsa felett püspökföveg s a paizsban virág (?) látható. Gróf Vay-család levéltára.
Római dataria levéltára: II. Gyula pápa 9-ik éve. VII. 154. l.
Bradách János őr-kanonok, valószinüleg ugyanaz, ki e korban Szent-László király másik alapitványának, a zágrábi káptalannak tagjaként is feltünik.* Rokona lehetett Ladomérczi Bradach Imrének, ki 1524-ben tótországi al-bán s körösmezei főispán volt.* 1503.
Kercselich B: Hist. eccl. Zagrab. 213. l. – Nemzeti muzeumi levéltár.
Gr. Károlyi-család levéltára: 48. 19.
Gáspár áldozár, Krisztus urunk szent teste oltárának igazgatója; ki a már emlitett nagy-túri hatalmaskodás ügyében Bajomi Thwz Lukács király emberével ujabb vizsgálatot tartott s kiderité, ami iránt addig kétség vala, hogy az egész Móré György parancsára történt.* 1503.
Kállay-család levéltára.
Haczy Márton, «kis prépost», ami alatt kétségkivül a kiskáptalan prépostját kell értenünk. Prépostsága éveit közelebbről meghatározni nem lehet; csak annyit tudhatunk, hogy a XVI-ik század elején élt s költeményeiről volt ismeretes.*
Fraknói V. közleménye.
Kállay-család levéltára.
Lásd alább: Szent-László király sirjának s Szent-István vértanu egyházának káptalana.
Baky Barabás mester, kanonok. Valószinü, hogy Berendi Bak Gáspár szepesi prépost, a szegedi székesegyház ujraépitője nevelteté Olaszország tanintézeteiben, hol egykor maga a prépost is tanult,* 167emellett szól Barabás kanonok «mester» czime is. Mind ő, mind a prépost előkelő aradmegyei családból származtak, melynek tagjai a XVI-ik század elején sürün viselék a megye legelső tisztségeit.* E megyében az ős aradi prépostság vidékén estek birtokaik s ezek közt a nevet adó Baka, s Pálülése (ma Paulis), melyhez legalább birtokjogot tarthattak. 1507-ben ugyanis, midőn Haraszty Ferencz kiküldé emberét, nemes Sarlai Horváth Mátyást a pálülései szőlőhegyre, hogy ott a borokat megkilenczedelje: Baky Barabás kanonok, továbbá Baky Gergely, Miklós, Mihály és Fóris rája küldék embereiket, kik Horváth Mátyást nemes ember létére halálra verék, amiért Ulászló király mind az őt Bakyt, mint főben járó vétséggel vádlottakat maga elé idézte.* A per vége, valamint Barabás kanonok további sorsa még ismeretlen. 1507.
Wagner K: Analecta Scepusii. III. 69. l.
Baky Gáspár 1517 aradmegyei alispán; Baky Mihály, Gáspár, István szolgabirák. Ortmayr és Szentkláray: Csanád-egyházmegyei adattár. II. 455. l.
Gr. Fogách-család levéltára a nemzeti muzeumban.
Váradi István az iskola mellett állt tápintézetnek és abban Szentlélek kápolnájának igazgatója. Mint emlitett elődjei: Szegedi László és Ladányi Pál folytatta az azok által megkezdett pert az intézet erdélyi birtokaiért, s végre 1507-ben elért annyit, hogy Szentgyörgyi s Bazini Péter erdélyi vajda s székelyek ispánja őt a küküllőmegyei Monyoros, Udvarhely és Hetur egész birtokokba bevezettetni rendelé s a kolosmonostori konvent bizonysága fr. Barabás áldozár Kisfaludi Elek, vajda emberével, már meg is jelent, hogy a bevezetést eszközöljék, de az ismét csak elmaradt, mert mindenütt ellenmondással találkoztak. A per végkimeneteléről nincs tudósitásunk, mert az intézet birtokairól sincs többé emlékezet.* 1507.
Váradi székeskáptalani levéltár: 3. 8.
Vay Imre, Domokos fia, az ország zászlós urai közé emelkedett, ős Vay nemzetség sarjadéka. A hősök s államférfiak mellett, kiket e nemzetség a hazának adott, többeket találunk közőlök az oltár szolgálatában is; mingyárt a XVI-ik század elején nem kevesebbet, mint ötöt, jeléül azon élénk rokonszenvnek, melylyel akkori, legelső családjaink is az egyház felé hajoltanak. Ilyenek valának Vay László nikomediai püspök, székesegyházi főesperes, jászai prépost s Estei Hyppolit egri püspök helyettese; továbbá a nemzetség másik ágából Vajai 168Ibrányi István esztergomi őr-kanonok, s a királyi kisebb iroda őre; ismét Vajai Ibrányi György, a titeli prépostság kanonokja; Vay Ferencz szintén esztergomi kanonok; végre Imre, kivel mint már váradi kanonokkal 1507-ben találkozunk először.*
Ulászló király Budán «feria quarta proxima post festum Purificationis beatissimć Marić» (febr. 3.) 1507. tekintve Vay László «episcopi Nicomedensis, Archidiaconi Cathedralis et Suffraganei Ecclesić Agriensis, necnon Prćpositi Ecclesić de Jazow», továbbá «Stephani Ibrányi de eadem Waya Conservatoris minoris Cancellarić, nepotis eiusdem Episcopi» érdemeit nekik s általok «Emerico de prćfata Waya Waradiensis – ac Georgio Ibrányi de eadem (Waya) Tituliensis Ecclesiarum Canonicis» és többi rokonaiknak ősi czimerét «vita et paterna arma» kibőviti. Gr. Vay-család levéltára: F. XII. Kétségkivül a fentebbi Lászlóra czéloz a Vay nemzetség bárói adománylevele, midőn mondja, hogy püspök volt. V. ö. e munka I. kötete 205. l. 1) jegyz. – Vay Ferencz Pozsonyból 1515. «tertia die festi Penthecostes» (május 29.) mint, ugy látszik, Bakócs Tamás bibornokérsek udvari papja, irja bátyjának, Vay Imre kanonoknak: «Litterć ex partibus Carinthić et confinibus huius regni venerunt ad dominum nostrum Reverendissimum Cardinalem et legatum, quibus certo significatur homines plebeos et rusticas gentes in Carinthia, prout anno prćterito in hoc regno erat, insurrexisse et Castra iam in confinibus huius regni nostri satis munita cepisse et miram crudelitatem exercere. Timendum est profecto, ne hoc regnum invadetur, nostrique rustici illis rursus adhćrerent.» Gr. Vay-család levéltára.
Ő volt egyike azoknak, kiket a Thurzó Zsigmond püspök pere alkalmával kitört váradi erőszakoskodásról sietve értesitének.* Eszerént akkor távol volt Váradtól s talán épen azon zaklatások következtében, melyeknek a káptalan, püspöke környezetének részéről, kitéve volt.
E munka I. kötete 363. l.
Imre kanonok közel két évtizeden át volt tagja Szent-László káptalanának; de e hosszu időből épen ugy nincsenek adataink, mint életének első s befejező éveiről. 1525-ben még él, de azután eltünik; más javadalomra ment-e át? vagy leszállt ő is a váradi székesegyház sirboltjának csendes emberei közé; avagy talán Mohács hantjai takarják őt is ifju püspökével, Perényivel együtt? oly kérdések, melyekre talán a jövő sem fog adni feleletet.* 1507–1525.
Gr. Vay- és Kállay-család levéltára. – Leleszi országos levéltár. Budai F: Polgári lexiconában két Vayt említ: Istvánt és Lászlót, de mind leveiket, mind viselt tisztségeiket összezavarja; talán már a családi hagyomány sem emlékszik tisztán rájok.
Jakab jogtudor, kanonok, kit Thurzó Zsigmond püspök öcscse, 169Gáspár, mint a püspök ellen folytatott per főintézőjét halálra keresett.* 1508.
E munka I. kötete 362. l.
Boymessi Tamás, igy adja nevét a római Dataria levéltára, de e név kétségkivül hibásan került ki az olasz iktató tollából. Viselt állásáról sem nyerünk felvilágositást.* 1508.
II. Gyula pápa 5-ik éve. XVI. 250. l. de a levéltárnok ismét sikertelenül kereste az idézett kötetet.
Verbai Callixtus. Már 1506-ban találkozunk vele majd Esztergomban, majd Pozsonyban, hol valamely apostoli főjegyzői – vagy épen Bakócs Tamásnak szentszéki, követségi irodájában lehetett alkalmazva. Szolgálatainak jutalmáról is a római curia gondoskodott. Az emlitett Mihály saloniki püspök éneklő-kanonoki javadalmának betöltését üresedés esetében a szentszék magának tartá fenn, mert e javadalom már előre Verbainak vala szánva, s midőn az üresedés bekövetkezett, Verbai azonnal elnyerte az éneklő-kanonokságot. Annak birtokában látjuk 1512–1516. évek közt; hat évvel utóbb már utódjával találkozunk s a káptalan egyéb rangfokozatain sincs többé nyoma.*
Knauz N: Magyar Sion. IV. 538–39. 131. és 106. ll. – Római Dataria levéltára: II. Gyula pápa 6-ik éve. XXXI. 228. l. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 10.
Benedek, Thurzó Zsigmond püspök jegyzője.* 1509.
Gr. Vay-család levéltára.
Mihály, áldozár, Szent-Margit oltárának igazgatója.* 1509.
Leleszi országos levéltár.
Szigethi István, kanonok.* 1509.
Ifj. Bölöni S. levéltára.
Eperjesi Péter, káptalani jegyző, ki tudatával birt a hivatalához kötött műveltségi igényeknek, és azért midőn Antal endrédi plebános ügyében a tasnádi vikáriushoz sietve levelet ir, nem feledi el kérni a helynököt, hogy legyen elnéző, ha levele kevesebb figyelmet tanusit, mint kellene.* 1509.
«eadem vestra veneranda dominatio ignoscat de brevitate scripturć istius et urbanitate, quia raptim scripsi.» Gr. Károlyi-család levéltára. 59. 122.
Szegedi Gergely őr-kanonok. Az a Szegedi Gergely deák; ki a mohácsi csata előtt a budai királyi udvarból leveleket hozott Bihar s Békés megyéknek, a váradi püspöknek és káptalannak, hogy hordoztassák 170körül a véres kardot és Sarlós-Boldogasszony napjára Tolnán legyenek, – valószinüleg más személy.* 1510–1513.
Ifj. Bölöni S. levéltára. – Engel J: Monumenta ungarica. 224. l. – Gr. Károlyi-család levéltára: lad. 2. 287.
Gerlay Ábránffy János. Békésmegye legelső nemzetségének ivadéka; fényes neven s nagy vagyonon kivül örökölte a kiválóbb lelkek ama gyöngéd érzetét is, mely a hit s tudomány csarnokai felé vonz. 1511-ben már főesperes s mint ilyen a krakkai hirneves egyetemen végzi magasabb tanulmányait. 1520-ban szülőfölde városának, a már ekkor jelentékeny Gyulának plébánosa s még ugyanazon évtizedben váradi olvasó-kanonok, mely állásában 1533-ban látjuk utóljára.* 1511–1533.
Szirmay A: Szatmárvármegye esm. II. 92. l. – Fraknói V: A hazai s külföldi iskolázás. 262. l. – Haan L: Békésvármegye hajdana. I. 72. a köv. ll. – II. 118. 135. ll. az itt idézett oklevelek bár 1514. s 1519-ben keltek, nem emlitik főesperesi rangját, de még egyházi állását sem, sőt egyszerüen csak «nobilis»; amiből nyilván következik, hogy vagy csak 1519 után lépett az egyházi pályára és akkor a krakkói egyetem anyakönyvének bejegyzése téves; vagy pedig, hogy a kérdéses időben két Ábránffy János létezett. – Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1731. 39. §. 8. – Kállay- és Gr. Vay-család levéltára.
Salomvári Fejér Péter, kanonok, atyjával, Mihálylyal, s Benedek és Osvát testvéreivel együtt Bagodi Miklós fiaitól megvásárol Zalamegyében Salomvárott egy egész, de lakatlan jobbágytelket tizenhárom arany forintért.* 1512.
Nagy I: gyüjteménye.
Miletyncz János, calipoli választott püspök, egyike a káptalan azon számos tagjainak, kik e korban sürün részesültek a legmagasabb egyházi kitüntetésekben.* 1512.
Római Dataria levéltára: II. Gyula pápa 9-dik éve. XIII, 285. l. – X. Leo 1-ső éve. I. 361. l.
Miklós kanonok, főesperes és szintén választott püspök (Swannensis).* 1513.
Római Dataria levéltára: II. Gyula pápa 9-dik éve. XIII, 285. l. – X. Leo 1-ső éve. I. 361. l.
Henckel János. A fényes, történeti nevek mellett ime egy szerény, polgári név, de szintén történeti. Henckel János 1481-ben született Lőcsén, hova családja a XV-ik század elején költözött Szászország Zittau városából a Thurzó, Bobest stb. családokkal egyszerre.* Atyja György, valószinüleg ugyanaz, ki 1457-ben a Hunyady-ház hiveivel 171együtt osztozott a budai börtönök szenvedései s dicsőségében;* anyjára nézve nincs biztos tudósitásunk, mert Henckel Györgynek két neje volt: Kuntzlai Ágnes és Eperjesi Dorottya.* Életére Lewdeschit György, szepesi éneklő-kanonok, Henckelnek talán rokona, gyakorolt elhatározó befolyást, ki az ifjut pártfogásába vette, neveltetéséről gondoskodott még halála esetére is, aképen intézkedvén 1496-ban kelt végrendeletében, hogy könyvtára Henckelre szálljon s négy évi tanfolyam alatt minden évben nyerjen husz forint segélyt.*
Hazai okmánytár: II. 455. l. jegyz.
Fraknói V: Henckel János Mária királyné udvari papja. 3. l. 1. jegyz.
Georgius Henckel de Quinto foro ex Agnete de Kuntzlai et Dorothea de Eperies plurium liberorum pater, quos inter et Joannes, cuius mentionem iniecimus. Obiit Georgius A. Domini 1503.» Wagner K: Analecta Scepusii. I. 354. l. b) jegyz.
«pro quatuor annis dent Joanni Henkel ad studium quolibet anno 20 florenos... Item meos omnes libros lego Joanni Henkel.» A végrendelet egyik végrehajtója Henckel György, Jánosnak atyja volt, ami már magában véve is sejteti, hogy az éneklő-kanonokhoz közel állhatott. Wagner K: i. h.
Henckel családjában mintegy hagyományos szokás volt a külföldi egyetemek látogatása; már 1446-ban Henckel Miklós Lőcséről a bécsi egyetemen tanul,* s ettől kezdve, kivált a XVI-ik században sürün találunk egy-egy Henckelt ismét Bécs, majd Krakkó, majd Wittenberg hirneves tanintézetein.* Henckel János, miután első kiképeztetését itthon befejezte, Olaszhon felé vitte tudományszomja, honnat az egyházi jog tudori koszorujával tért vissza.*
Fraknói V: Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen. 48. l.
Fraknói V: A hazai és külföldi iskolázás. 199. 262. 297. stb. ll.
«Joannes Henckel natus anno 1481... Domi, peregreque eruditus et apud Italos Doctoris lauream adeptus... Anno ćtatis 53 exacto (obiit), sed vivit in Bibliothecć Parochialis Leutschoviensis libris, quorum plurimos nomine suo signatos ei reliquit.» Wagner K: i. h. – Henckel János életének további folyamát kimeritőleg tárgyalja Fraknói V. szintén idézett műve: Henckel János, Mária királyné udvari papja. Pest. 1872. – V. ö. E munka I. kötetének 11–12. ll.
Földije s rokona, Thurzó Zsigmond ekkor már magas állásu férfiu volt s kétségkivül nem tévesztette el szemei elől Henckelt, kit talán már ekkor magához vett a királyi irodába s innet eredhetnek a királyi udvar és Henckel későbbi összeköttetésének első szálai. Annyi bizonyos, hogy midőn Thurzó Zsigmond Váradon, Szent-László püspökségének kormányán ül, mellette feltünik Henckel, mint Thurzónak 172püspöki helyettese. Kétségtelen, hogy Thurzó hivta meg őt Váradra, kanonoki javadalmat adván számára s hol Henckel a káptalani rangfokozatokban főesperességig emelkedett.
De Várad nem soká nevezhette őt magáénak. Püspökének váratlan halála s pere, mely kétségkivül ő reá is, mint Thurzó hivére kiterjeszté árnyékát, azon elhatározásra birták, hogy földieinek, Lőcse polgárainak választását, melylyel őt plebánosuknak meghivák, elfogadja. Váradot 1513-ban hagyta el, magával vivén gazdag könyvtárát s abban a váradi káptalan Chartulariumának másolatát, melynek történeti becsét felismerte s másolatával megmentette legalább részben az enyészettől. 1513.
Antal, áldozár, Szent-Zsófia oltárának igazgatója; hat éven át többször előfordul.* 1513–1519.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 6.2. – Gyulafejérvári országos levéltár. – Kállay-család levéltára.
Dengelegi István, kanonok.* 1514.
Kállay-család levéltára.
János, áldozár, Szent-Erzsébet ispotályának, mely a váradi vár előtt állt, igazgatója.* 1516.
Gr. Vay-család levéltára.
Peterdi Gellért, áldozár. Biharmegyei előkelő család szülötte, de csak annyit tudhatunk róla, hogy ő, továbbá János, Domokos, Miklós, András és Gábor testvérei Tótteleken, mely a Sebes-Körös mellett, Vizes-Gyán táján esett, egy malombeli részeket egy jobbágy telekkel s nemesi kuriával száz arany forintért eladták a később oly szomoru véget ért Ártándy Pál és Balás testvéreknek.* 1516.
Budai országos levéltár kincstári osztálya: N. R. 1715. 16. §. 4. – D. L. 10008.
Ferencz, áldozár, mint ilyen a krakkai egyetemen folytatta fensőbb tanulmányait.* 1517.
Fraknói V: A hazai s külföldi iskolázás. 264. l.
Maghy Sebestyén, olvasó-kanonok. Családja szabolcsmegyei, atyja, Pál, al-országbiró volt, testvérei Demeter és Gergely; de hogy azon Maghy Péter, ki 1467-ben mint az abaujmegyei Szikszó városa lelkésze emlittetik, rokona volt-e? adatok hiányában meg nem határozható. Birtokaik közől csak a szabolcsmegyei Magh s némely zeleméri részjószágok 173ismeretesek, mely utóbbiakat atyjoknak, az al-országbirónak anyja, Zeleméri Dersy Margit után öröklék.
Sebestyén 1503-ban még nehezen volt az egyházi pályán, mert az oklevél, mely az idézett évben róla szól, nem emliti papi állását; de 1516-ban már ugy tünik fel, mint váradi olvasó-kanonok s három év mulva vikárius és általános ügyhallgató; utolsó nyomát 1522-ben látjuk.* 1516–1522.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 9. – D. L. 16571. – Nemzeti muzeumi levéltár: Rédey-félék. – Leleszi országos levéltár. – Gr. Vay-, Gr. Károlyi-család levéltára.
Désházy Antal őr-kanonok. Egy 1513-iki oklevél három Désházyt emlit: Istvánt, ki akkor az esztergomi érsekség gubernátora volt s Menyődről irta magát, s kit Szerémi Gy. a főranguak közé sorol; továbbá Mihályt és Pétert, kiknek Ulászló király pallos-jogot ad s megengedi, hogy menyődi kuriájokat palánkkal vehessék körül. Mily összeköttetésben állhatott kanonokunk ezekkel? az még levéltáraink titka. Valószinüleg idősebb volt azoknál; legalább Antal őr-kanonok már 1519-ben eltünik, ellenben amazoknak legöregebbje is, tudniillik István még azután majd egy negyed századig mint Ferdinánd-párti fényesen szerepel.* 1516–1519.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 15. – D. L. 16571. – 1519-re Gr. Vay-család levéltára. – Engel J: Monumenta ungarica. 197. l. – Szerémi Gy: Emlékirata. 98. l. – Budai F: Polgári lexicon.
Zágrábi Olasz Mátyás. Neve egyik bizonyitéka annak; hogy Zágráb szintugy, mint Várad némi része, Olaszhonból behivott kereskedőkből s iparosokból alakult. Már 1509-ben Váradon volt, de még ekkor kanonoki javadalom nélkül,* s végre X. Leo pápa kinevezte őt Verbai halála után az éneklő-kanonokságra, de a kinevezés, ugy látszik, megkésett, s ezalatt itthon más foglalta el az emlitett kanonoki széket.* 1519.
«Venerabilibus dominis Emerico de Waya Canonico Ecclesić Waradiensis (et) Mathić de Montegrecensi (Zágráb régi neve) dominis honorandis» irja 1509-ben Váradról Nyilkay jegyző. Gr. Vay-család levéltára.
«Mathias Olaz de Montegrecensi.» Római Dataria levéltára: X. Leo pápa 6-ik éve. XXII. köt. 222. l.
Imre, áldozár, Szent-Vincze oltárának igazgatója.* 1520.
Gyulafejérvári országos levéltár: Bihar. 1. 42.
174György áldozár, a Szerémi név alatt ismeretes krónika-iró, saját vallomása szerént Perényi Ferencz püspök káplánya volt.* Szerémvármegye Kamoncz (ma Kamenicz) városában született, honnat még gyermekkorában, talán Mátyás király fia, János herczeg udvarával vagy a törökök elől menekülve, a békésmegyei Gyulára került. Itt szerezte első ismereteit s középkori szokás szerént mint szegény tanuló ő is megjelent a temetéseken, hogy énekéért némi jutalomban részesüljön. Igy énekelt 1507–1510-ben mind János herczeg árvájának, mind özvegyének temetésén, amott nyolcz, itt tiz tanulótársával s gyermekies örömmel jegyzi meg, hogy nyolcz márkában, valóban nagy jutalomban részesültek s gazdagon megvendégelék őket.*
Emlékirata. 131. l.
U. o. 44–45. ll.
Tanulmányai végeztével az egyházi pályára lépett, de hogy mikor s mely püspökségben? arra nincs adat. Mint felszentelt pap csaknem egész életét káplánykodással töltötte, de mindig főurak körében: előbb Bánfi Jakab, majd Perényi Ferencz püspök, később II. Lajos király, végre János király udvarában.* Időközben nevelősködött is Pőstyény Gergely, János király országbirájának, fia mellett, de aki elhalt s György maga temette el növendékét a sátoralja-ujhelyi pálosok egyházába.* Ekkor tehát már felszentelt pap volt.
U. o. 121. l.
U. o. 211–12. ll.
Állása sokáig szerény vala, bár vágya a jobb, a magasabb iránt eléggé élénk volt, s már 1527-ben csak azzal tudták megnyugtatni őt, s János király udvarában megtartani, hogy valamely «méltóságot» helyeztek számára kilátásba.* Másrészt a nemesebb törekvés sem hiányzott nála. Korának eseményeiről egy terjedelmes emlékiratot készitett latin nyelven, mely előadásának közvetlenségével vonz, de nyelvezetének kezdetlegességével elidegenitőleg hat. Különben e páratlanul álló nyelvezetnek aligha valami titka nincs, mely még felderitésre vár, mert szinte megfoghatatlan, hogy még a legelemibb nyelvtani szabályokat se kövesse irásában az, aki, mint György áldozár, teljes életét főpapok, királyok udvarában tölté s emlékirata szerkesztése előtt a bécsi egyetem előadásait is hallgatta.*
U. o. 151. l.
Fraknói V: A hazai s külföldi iskolázás. 233. l. – Amit Szerémi György János király udvari embereinek ellenében önmagáról mond: «vos astuti et prudenti! me dicitis esse semifatuum» (212. l.) alig vehető komoly értelemben, mert ily állapottal nem türték volna meg királyi udvarokban, s annál kevésbbé hivták volna meg nevelőnek. – Emlékiratát, melynek eredeti (?) kéziratát a bécsi császári udvari könyvtár őrzi, terjedelmes bevezetéssel ősz tudósunk, Wenzel Gusztáv adta ki. Magyar történelmi emlékek. Második osztály. Irók. Első kötet.
175Az is figyelemre méltó, hogy ámbár György áldozár egész életében Várad urainak vagy legbefolyásosabb férfiainak szolgál, mindemellett a váradi kanonokok névsorában nem fordul elő neve; ellenben 1539-ben, tehát György áldozár korában találjuk Váradon Kamanczy Gergelyt, mint az előhegyi uj káptalan kanonokját, aki, mint György áldozár, szintén összeköttetésben állt a békésmegyei Gyulával: nővére ott van férjnél, ott áll háza is.* És ebből nagyon valószinüleg az következik, hogy mind György, mind Gergely ugyanegy családnak valának sarjai, s hogy Lajos és János királyok sokat emlegetett káplányának is Kamanczi György a neve.
Lásd alább 1557. évnél: Kamanczy Gergely éneklő-kanonok.
György áldozár valószinüleg Perényi Ferencz püspök udvarából ment káplánynak Lajos király udvarába, honnan, mint maga mondja, aradi kanonok lett és ismét királyi udvari káplány.*
Midőn Zapolyai János Tokajban 1526 őszén kérdezte tőle: «Et canonicus eras tu in Orodiensi» (ecclesia)? «Sic, domine magnifice, – felelte Zapolyainak – sed Rex Ludovicus retrorsum ad capellam suam iterum prćceperat mihi venire.» Emlékirata. 127. l.
Gyulai Antal, kanonok, mint ilyen volt hallgatója a krakkai egyetemnek. Nevét kétségkivül származása helyétől vette.* 1521.
Fraknói V: A hazai s külföldi iskolázás. 264. l.
Rimaszombati György, Maghi Sebestyén vikárius jegyzője.* 1521.
Gr. Károlyi-család levéltára. 2. 312.
Henckel Sebestyén, öcscse a fentebb emlitett Jánosnak. 1508-ban tünik fel először a bécsi egyetemen, honnan mint baccalaureus tért vissza. Majd ismét a krakkai egyetemet kereste fel, hol 1511-ben találkozunk vele. Ez időtájban s kétségkivül még bátyjának Váradról való távozása előtt jutott Szent-László városába és itt bátyjáéhoz sokban hasonló sors várt reá. Kanonok lett ő is s valószinüleg még Thurzó Zsigmond kegyelméből, bár kanonokságának csak egy évtized mulva, 1522-ben akadunk nyomára. És ez utolsó éve is volt Váradon. Lőcse polgárai a körükből a királyi udvarba távozó Henckel János helyébe 176Sebestyént választák meg lelkészökké s két kocsit s tizenkét lovast inditának utnak érette. A küldöttség nem találta Henckelt Váradon, ki a szomszéd Bihar városában időzött; itt hallgatta meg földiei hivó szózatát, és mint egy évtized előtt bátyja, János, szintén követte azt. A váradi kanonokság az előkelőség fénye mellett jelentékeny anyagi előnyöket is nyujtott, de városaink lelkészségei az ősi hitegység e korában, kivált az ép oly buzgó, mint tehetős szászok földjén méltán versenyezhettek a legkitünőbb kanonoki állomásokkal is. Ezenkivül Lőcsén Henckelt a szülőföld mosolya, szeretete várta. Fogadtatása otthon a legünnepélyesebb volt: Lőcse polgárai nyolczvan diszlovassal mentek eléje érkező uj papjoknak. Sperfógel az egykoru krónikás magasztalólag szól Henckel Sebestyénről, kiemelve egyaránt ugy papi, mint emberi erényeit.* 1522.
Fraknói V: A hazai s külföldi iskolázás. 222. és 262. ll. – Wagner K: Analecta Scepusii. II. 143. 154. 200. 202. ll.
Szászvárosi Miklós éneklő-kanonok; csak három évi időközből ismerjük, de egy évtizedig is birhatta e javadalmát.* 1522–1524.
Ortmayr és Szentkláray: Tört. adattár Csanád-egyházmegyéhez. III. (1873.) 87. l. – Gr. Károlyi-család levéltára. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 1715. 16. §. 2. – Fraknói V: A hazai s külföldi iskolázás. 262. l.
Martonosi Pőstyény István őr-kanonok. Mindenesetre közel állt a már többször emlitett Pőstyény Gergely országbiróhoz, talán épen testvérek valának. Életéről alig tudunk egyebet, mint hogy 1511-ben Ábránffy Jánossal, Henckel Sebestyénnel, utóbb kanonoktársaival együtt a krakkai egyetemen tanult. Kanonokságának szintén csak három évi időközből van nyoma.* 1522–1524.
Ortmayr és Szentkláray: Tört. adattár Csanád-egyházmegyéhez. III. (1873.) 87. l. – Gr. Károlyi-család levéltára. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 1715. 16. §. 2. – Fraknói V: A hazai s külföldi iskolázás. 262. l.
Lele Miklós, dékán, egyházi jogtudor.* 1522.
Ortmayr és Szentkláray: Tört. adattár Csanád-egyházmegyéhez. III. (1873.) 87. l. – Gr. Károlyi-család levéltára. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 1715. 16. §. 2. – Fraknói V: A hazai s külföldi iskolázás. 262. l.
Marsinay Gáspár olvasó-kanonok. Csak egyszer 1524-ben találkozunk vele.* Két év mulva megtörtént a mohácsi veszedelem és azután nem látjuk többé azokat, kik azelőtt Szent-László egyházmegyéjének kormányán s élén állottak. Perényi a püspök, Homorogdi a prépost, Marsinay olvasó-, Szászvárosi éneklő-, Pőstyény őr-kanonok Mohács után nincsenek többé. Perényi eltünésének okát ismerjük; a többiekét sejthetjük. 1524.
Ortmayr és Szentkláray: Tört. adattár Csanád-egyházmegyéhez. III. (1873.) 87. l. – Gr. Károlyi-család levéltára. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 1715. 16. §. 2. – Fraknói V: A hazai s külföldi iskolázás. 262. l.
Váradi László, áldozár, Szent-Zsófia oltárának igazgatója.* 1524.
Kolosmonostori országos levéltár: Bihar. T. 14.
177Barakonyi Imre, áldozár, Sz.-Vincze oltárának igazgatója.* 1524.
Gr. Károlyi-család levéltára 5. 11.
János, kanonok, ascaloni választott püspök.* 1524.
Római Dataria levéltára: VII. Kelemen 1-ső éve. LIX. 150. l.
Szatmáry Imre, áldozár, Szent-Mihály főangyal oltárának igazgatója, ki Nadányi István király emberével a békésmegyei Szent-Miklós egész birtokába beiktatá Chulai Móré Lászlót és Ártándy Balást.* 1524.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 1715. 16. §. 2.
Albert választott bodoni (ma Viddin) püspök. Előbb plébániai javadalmat birt, melynek adományozását püspökké neveztetésekor a szentszék magának tartá fenn, de a plébánia neve ismeretlen. Kétségkivül ugyanazon Albert bodoni püspök, ki mint éneklő-kanonok 1549 előtt hunyt el.* 1526–1549.
Római Dataria levéltára: VII. Kelemen 3-ik éve. XVI. 273. l. – Kovachich M: Formulć solennes styli. LIX. lap, 18. §. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Dicalis Conscript. Bihar. VIII.
Ferencz, áldozár, Szent-Mihály főangyal oltárának igazgatója.* 1529.
Kállay-család levéltára. 139.
Mátyás, egyházi jogtudor, éneklő-kanonok.* 1529.
Kállay-család levéltára.
Ilmeri Imre őr-kanonok, később prépost.* 1529.
Lásd fentebb: Prépostok.
Székes-Fejérvári (de Alba-Regia) Fülöp, jogtudor, püspöki helynök és székesegyházi főesperes.* 1529.
Kállay-család levéltára. 139.
Fejérthoy Ferencz, dékán.* 1529.
Kállay-család levéltára. 139.
Siklósy Miklós, kanonok.* 1529.
Kállay-család levéltára. 139.
Mindszenty János, kanonok.* 1529.
Kállay-család levéltára. 139.
Hutt Márton, neve többféle változatban fordul elő, mint Huet, Hutter, Pileus, Pylades; ő maga is Hutter-nek iratkozott be 1506-ban a bécsi egyetemen, és Pyladesnek 1508-ban, midőn ugyanott a magyar egyletnek elnöke (procurator) volt. Különben erdélyi, nagy-szebeni születésü s már egyetemi hallgató korában szülőföldének valamelyik lelkészségét (in Omlasch) viselte. Az ő családja Szebenben s vidékén épen ugy, mint a Henckeleké Lőcsén, döntő befolyást gyakorolt s 178ugyanaz volt, melyből származott a hites nagy-szebeni királybiró, Huet Albert, ki Báthori Zsigmond sorsára oly válságosan hatott. Családjának tekintélyes voltát leginkább igazolja, hogy Nagy-Szeben városának egyik tere ma is Huet nevet visel.
Hutt Márton Bécsből mint a szép müvészetek s az egyházi jog tudora tért vissza hazájába, hol 1521-ben nagyszebeni lelkész, két évvel utóbb pedig a szebeni egyházkerület dékánja s az esztergomi érsek helynöke lőn. Hive volt János királynak, kinél mint titkár s tanácsúr szerepelt, s kitől hűsége jutalmául Szent-Zsigmond ó-budai prépostságát nyerte. Mint váradi kanonokot s apostoli főjegyzőt 1530-ban találjuk, mely évből már a szebeni lelkészségben utódját is ismerjük. Életben volt még nyolcz év mulva is.* 1530.
Fraknói V: A hazai s külföldi iskolázás. 205. és 213. ll. – Lányi-Knauz: Magyar egyháztörténelem. II. 9. l. jegyz. – Erdélyi muzeumi könyvtár: Gróf Kemény-gyüjt. V. 533. l. – Benkő J: Milkovia. II. 460. l. b) jegyz.
Zágrábi Mátyás, éneklő-kanonok. Csak egy oklevél szól róla, és abban nem áll neve mellett a jogtudori czim, mindemellett valószinü, hogy a fentebbi Mátyással, sőt Zágrábi Olasz Mátyással is egy személy.* 1531.
Kállay-család levéltára.
Igali György, őr-kanonok.* 1531.
Kállay-család levéltára.
Oroszthony Bálint, dékán.* 1531.
Kállay-család levéltára.
Szegedi János, áldozár, Keresztelő-Szent-János oltárának igazgatója.* 1531.
Kállay-család levéltára.
Péter, áldozár, Czibak Imre káplánja.* 1534.
E munka I. kötete. 385. l.
Balás, mester, Maczedóniay László, választott váradi püspök káplánja.* 1534.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.
Bertalan, áldozár, Szent-Pál apostol oltárának igazgatója.* 1534.
Gr. Károlyi-család levéltára 5. 19.
Berzenczei Benedek áldozár, Szent-Zsigmond király oltárának igazgatója. Sámsoni Hodossy Miklós király emberével beiktatá Sámsoni Körösi Zsigmondot, Ferenczet és Miklóst a középszolnokmegyei Nagy-Doba és Nyir-Mon községek birtokába.* 1536.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 74. 24. – Szerémi Gy: Emlékirata. 151. l.
179Lámpás Pál, áldozár, Szent-Anna oltárának igazgatója.* 1537.
Kállay-család levéltára.
Bácsi János, áldozár s a káptalan jegyzője, ki Tahy Ferencz nevében a várad-előhegyi káptalan előtt letiltja Bocskay Györgyöt a biharmegyei Félegyháza birtokba vételétől, a királyt pedig annak eladományázásától.* 1538.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 522. 7. hol neve «de Bachia» ami «Bácsai»-nak is olvasható.
Bolchy Mihály, őr-kanonok, csupán egy alkalommal találkozunk vele, midőn a leleszi konvent bizonysága s Kereky Ferencz király embere a biharmegyei Selénd határait járták. E határjárás közelről érdekelte a váradi káptalant, melynek birtoka, Bagamér szomszédos vala Selénddel, ennélfogva a káptalan érdekeinek megóvására megjelentek ott Ilmeri Imre prépost s Mihály őr-kanonok is.* 1543.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 1049. 4. §. 17.
Martius kanonok és kiskáptalani prépost. Fráter György püspök kérelmére püspökké szenteltetett, hogy a főpapi teendőket végezze, de három év mulva visszalépett a püspöki hatalom gyakorlásától. Visszalépésének oka s élete egyéb körülményei ismeretlenek.* 1544–1547.
«Martius Canonicus et Prćpositus">Prćpositus minor Ecclesić Varadiensis fit Episcopus Cistrensis et Suffraganeus Varadiensis.» Pray Gy: Hierarchia Hung. II. 187. l. b) jegyz.
Demeter, áldozár, Krisztus szent teste oltárának igazgatója, ki Mezőpeterdi Bodó Ferencz királyi helytartó emberével Tahy Ferencz és Bocskay György birtokperében vizsgálatot tartott.* 1546.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 522. 38.
Ilosvay István, olvasó-kanonok, majd székegyházi prépost.* 1547.
Lásd fentebb: Prépostok.
László, áldozár, Evangelista Szent-János oltárának igazgatója. Fráter György püspök s királyi helytartó parancsára megidézte Pérchy Györgyöt s a három Dobó-testvért: Domokost, Ferenczet, Istvánt (a későbbi egri hőst), ez utóbbiakat a Szepesyek birtokán, a biharmegyei Ebesen elkövetett hatalmaskodás miatt.* 1547.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: N. R. 780. 26.
Frater Ágoston, őr-kanonok. Előneve nem családi név, hanem régi szerzetesi életére vonatkozik, melynek kötelékeit kanonoki javadalomért elhagyni az egyházi törvények szerént tilos ugyan, de nem 180lehetetlen. Fráter György püspök hatalmas kezei megtehették, hogy Ágoston atyát talán egykori rendtársát, magához emelje és Szent-László sirjának őrizetével bizza meg.* 1549.
Kállay-család levéltára.
Draskovich György. Előkelő horvátországi család sarjadéka, kinek ősei már az Árpádok alatt hiven szolgálták a magyar királyt. Atyja, Bertalan, anyja Utyeszenics Anna, Frater György váradi püspök nővére volt. Születése évét rendszerént 1515-re helyezik; és az minden valószinüség szerént későbbre teendő. Kora ifjuságában anyai nagybátyja fogadta szárnyai alá s mint egykor Vitéz János Csezmiczeinek ugy Fráter György Draskovicsnak fényes pályát nyitott, melyen ez is, mint amaz magasra emelkedett avval a különbséggel, hogy mig Csezmiczeit a politika szövevényei tőrbe ejték, Draskovichot a vallási mozgalmak hullámai még magasabbra emelték.
Első neveltetését hazánkban, hihetőleg Fráter György püspök váradi udvarában nyerte; a bölcsészetet Krakkó egyetemén hallgatta, honnat mint baccalaureus 1548-ban a bécsi egyetemre ment át, és itt a következő évben a bölcsészet tudori koszoruját nyerte el. Bécsből Olaszország, nevezetesen Bolonya s Roma egyetemeit kereste fel, hol az egyházi tudományokban nyerte magasabb kiképeztetését.
Olaszhoni tartózkodása közben történhetett, hogy nagybátyja őt váradi kanonokká nevezte ki s az aradi prépostságot is megszerezte számára, de Draskovich egyik helyen sem foglalta el székét. Midőn a hazába visszatért, Frater György már halott volt, mire Draskovich távol maradt a családjára oly végzetes hatása tiszai vidéktől. Lemondott az aradi prépostságról, valamint a váradi kanonokságról is, és követte Ferdinánd király meghivását, ki udvarában alkalmazta őt, talán azért is, hogy megengesztelje a méltatlanul meggyilkolt püspök szellemét. 1587-ben mint kalocsai bibornok-érsek fejezte be életét.* 1550.
Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. Varad. II. 15. és 355. ll. Draskovicsot már 1543-ra váradi kanonoknak nevezi, de a bécsi egyetem anyakönyvei sem 1548-ban, sem 1549-ben nem emlitik kanonokságát vagy más egyházi rangját, noha annak kitételét nem szokták elmulasztani. Fraknói V: A hazai és külföldi iskolázás. 215. és 233. ll. – Ifju éveiről legbiztosabb tudósitást találunk Ferdinánd király levelében, melylyel Draskovich családi czimerét megujitja s amely, minthogy annak keltekor Draskovich királyi titkár volt, kétségkivül az ő sugalmazásával vagy épen az ő tollából származott. E levelet kiadta Koller J: Historia Episcopatus Quinqueecclesiarum. VI. 1. s köv. ll.
181Szegedi Gergely mester. Mint kanonok és székesegyházi főesperes 1552-ben tünik fel először,* de kétség kivül már korábban is tagja volt a káptalannak, és igy midőn Oláh Miklós egri püspök 1551-ben kelt levelével meghivta a váradi káptalant, hogy ugyanazon év november 22-ikén (vasárnap) Pozsonyban tartandó első miséjén, egy vagy két tagja által képviseltesse magát: Szegedi is jelen lehetett azon káptalani gyülésen, melyben a püspök meghivó levelét felolvasák.* Követhette-e a káptalan az akkori, s kivált Erdélyben s a tiszai részeken oly viharos viszonyok között a püspöknek, Várad egykori növendékének hivó szózatát? nem emlitik történeti forrásaink.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: Dical. Conscript. Bihar. VIII. 331. l.
«Venerabiles Domini fratres in Christo dilecti, salutem et nostri commendationem. Quum Deus optimus, maximus ex ineffabili sua misericordia me, indignum suum servulum ad munus episcopale vocare et Sacra Regia Maiestas dominus noster clementissimus eo munere clementia sua ornare dignata fuerit, decrevi primitias meas Sacrificii altaris domini sub dieta proxime futura Posonii vigesima secunda die mensis Novembris proxime venturi favente deo celebrare: quare dominationes vestras rogo velint a... rificii... primitias unum vel duos ex fratribus eorum ad di... et locum prćdictum mittere, illudque eorum prćsentia decorare ac precibus suis ad deum optimum, maximum fundendis pro gratia mihi impetranda iuvare. In quo et piam rem facient et mihi gratissimam, vicissimque obsequiis meis apud easdem refundendam. Dominationes vestras feliciter valere opto, Viennć 19. die mensis septembris 1551. (alatta sajátkezüleg) Agriensis etc. manu propria.» Kivül: «Venerabilibus dominis Capitulo Ecclesić Waradiensis etc. dominis ac fratribus in Christo dilectis.» Eredeti, papir, féliven, kivül a püspök veres viaszba nyomott zárpecsétjével, de amely nagy részében kitört. Budai országos levéltár kincst. oszt. Vegyes levelezések. 1550–1569.
Szegedi a székeskáptalan feloszlatása után egri kanonok lett s már mint ilyen iratta át 1561-ben az egri káptalannal a váradi káptalannak pestmegyei birtokaira vonatkozó oklevelét.* 1552–1557.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 216. 12. – Leleszi országos levéltár.
Garay Márton kanonok. Mint egykor Hunyady János káplánya, Balás kanonok Szabolcsban, ugy most Garay Biharmegyében dicator volt, (régi magyarosan rovó, rovóbán) azon adó beszedésénél, melyet az 1552-iki országgyülés honvédelmi czélokra ajánlott meg. A dicatori
182tiszt tehát hazafiui kötelesség volt s bár sok nehézséggel járt, de azok mellett anyagi előnyöket is nyujtott: Garay mint dicator évi harmincz forint huszonöt denár fizetésben részesült.* Az 1557-iki feloszlatás Garayt is Váradon találta, mely után, de ugylátszik, hogy csak éven mulva, az esztergomi káptalan fogadta tagjai közé. Itt találkozunk vele először 1562 s utoljára 1578-ban mint nográdi főesperessel.*
Budai országos levéltár kincst. oszt. Dicalis Conscript. Bihar. VIII.
Memoria Basilicć Strigoniensis. 144. l.
Váradi kanonoki házát, mely Szent-Jakab-utczában állt, a hozzá tartozó négy szőlővel együtt János-Zsigmond 1566-ban Thelegdy Mihálynak adományozta, de mint a fejedelmi levél is megjegyzi: «salvo iure alieno».* 1552–1557.
«totalem et integram domum – mondja a választott király Gyulafejérvártt május 3-án 1566. kelt levele – alias honorabilis Martini Garay Canonici Ecclesić Waradiensis in vico Sancti Jacobi, in vicinitatibus domorum quondam honorabilis Stephani Weres Canonici ab una, parte vero ex altera providi Pauli Warga ex opposito diruti templi Sancti Jacobi sitam in Civitate nostra Waradiensi vocata habitam... simul cum universis vineis ad eandem domum pertinentibus, et ab ipso Martino Garay possessis» etc. A szőlők pedig ezek valának: «una in promontorio Nadas vocato existens in vicinitate vinearum nobilis Joannis Pogandy ab una, parte vero ex altera prudentis circumspecti Mathić Feoldvary; altera vero vinea in promontorio Waskapu vocato existens in vicinitate vinearum circumspecti Laurentii Dekan ab una, parte vero ex altera honestć Barbarć relictć quondam Ambrosii Kovach; tertia item vinea in promontorio Abbas vocato existens in vicinitate vinearum reverendissimi domini Michaelis Chaky cancellary et consiliarii Maiestatis nostrć ab una, parte vero ex altera nobilis Joannis literati Lantos; Item quarta vinea in promontorio Perseleio vocato existens in vicinitate vinearum Sebastiani Zabo ab una, parte vero ex altera Petri Nag in dicta civitate Waradiensi commorantis adjacent et sitć sunt.» Gyulafejérvári országos levéltár: Bihar. 3. 6. Eredeti, papir.
Szegedy Bertalan. Ferdinánd király Fráter György halála után az Albert bodoni püspök elhunytával megüresedett éneklő-kanonokságra őt nevezte ki. Ez még Zabardy Mátyás püspöksége előtt (1553) történhetett, mert Ferdinánd csak a prépost és őr-kanonok kinevezését tartá fenn magának, a többiben szabad kezet engedett a püspöknek.* Nem lehetetlen, hogy ez a Szegedy Bertalan az, ki 1520-ban a bécsi egyetem látogatói közt, mint nemes ifju fordul elő, s 1545-ben 183Thelegdy János és Miklós nevében némely Bihar- és csanádmegyei birtokok elidegenitése ellen tiltakozik a váradelőhegyi káptalan előtt.* További sorsa ismeretlen; még csak az sem határozható meg, ha megérte-e az 1557. évet? 1553.
Kovachich M: Formulć styli. LIX. 1. 18. §. – Lásd e munka I. kötetét 413. l. 2. jegyz.
Fraknói V: A hazai s külföldi iskolázás. 218. l. – «Nobilis Bartholomeus litteratus de Zegedino.» Budai országos levéltár kincst. osztály: Resid. Jesu. Varad. 1. 10.
Muchei Pál, olvasó-kanonok, az utolsó, ki a székeskáptalan hiteleshelyi levéltárának kulcsait őrzötte s valószinüleg ugyanaz, kit 1557-ben már a pozsonyi káptalan tagjai közt látunk, amint végrendeletét késziti.* 1555–1557.
Leleszi országos levéltár: Prothocoll. XIII. 96. l. – Capitulum Ecclesić Colleg. Posoniensis. 264. l.
Pesti Bálint 1555-ben áldozár s kanonok; egy évvel utóbb egyszersmind kiskáptalani prépost.* 1555–1556.
Leleszi országos levéltár: Prothocoll. XIII. 96. l. – Kállay-család levéltára.
Thury János mester, áldozár, kanonok. Az imént emlitett Pesti Bálinttal 1556-ban mint a székeskáptalan megbizottai, bevallák a váradelőhegyi káptalan előtt, hogy azon két nemes telket, melyet a káptalan a szabolcsmegyei Földes községben bir vala, Földesi Parlagy Györgynek kilenczven magyar forintért eladák.* A következő évben ő is osztozott a székeskáptalan sorsában: elhagyta Váradot s 1561-ben, midőn ismét találkozunk vele, már egri kanonok és mint ilyen a fentebb emlitett Szegedi Gergelylyel együtt iratta át régi káptalanának birtoklevelét.* 1556–1557.
«Nos Capitulum Ecclesić S. Stephani Prothomartyris de Promonthorio Warad. Memorić commendamus... Quod Reverendi et venerabiles viri dominus Valentinus Pesthiensis Prćpositus minus et magister Johannes Thury, presbyteri, Canonici Ecclesić Waradiensis suis ac totius Capituli dictć Ecclesić Waradiensis nominibus et in personis» jelentik: «Quomodo idem Capitulum Ecclesić Warad. ex certa sua scientia et animo bene deliberato totales illan duas curias eorum nobilitares, unam populosam, alteram vero desertam in possessione Fewldes nuncupata in Comitatu Zabolch existente habitas, ipsos dominos Capitulares optimo iure concernentes simulcum cunctis earundem... utilitatibus et pertinentiis... Eggregio Georgio Parlagy de Fewldes, hćredibusque... ipsius... pro nonaginta florenis hungaricalibus... plene persolutis... vendidissent... iure perpetuo... Anno 1556.» Kállay-család levéltára.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 697. 14.
Torday Peter. Hogy kanonok volt, egyedül Verancscis Antal egri 184püspöknek Egerben 1558 april 18-án kelt levele emliti azon megjegyzéssel, hogy Boch nevü birtokát Mágochy Gáspár az ő, Verancsics, oltalmába ajánlotta.* E birtok, valószinüleg a hevesmegyei Bocs, lehetett az, hol Torday 1557 után megvonta, magát. 1557.
Werancsics A: Összes munkái. VII. 215. l.
Mindszenty András. Gyulafejérvártt született vagy legalább ott töltötte gyermekkora éveit. Tanulmányait a krakkai egyetemen fejezte be, honnat Váraddá jött, itt felvéve az egyházi rendeket, kanonok s a káptalani iskola igazgatója lőn. Később, Zabardy Mátyás püspök halála után, a káptalan őt választá általános helynökévé és igy közvetlen az ő kormánya alatt történt ama végzetes csapás, mely 1557-ben Várad bevételével s a kolosvári gyülés határozatának végrehajtásával a váradi püspökséget érte.
A székeskáptalan feloszlatása után ő is vándorbotot fogott kezébe s a gondviselés a haza keleti részein született férfiut az ország nyugoti szélére, Nagyszombatba vezérelte. Itt látjuk őt, de csak egy évtized mulva, 1568-ban mint az esztergomi káptalan tagját s később sasvári főesperest.*
Memoria Basilicć Strigon. 144. l.
Nagy szivét misem igazolja inkább, mint végrendelete, melyben szegény tanulók s árva leányok segélyezésére háromezer tallér alapitványt lőn, ama sanyarú időkben talán egész életének keresményét. Tehát a szenvedett méltatlanság nem idegenité el őt az emberek szeretetétől.
1577-ben halt el, életének 54-ik évében.* Eszerént még csak harmincznégy éves volt, mikor Váradról távoznia kellett; mennyi erő, mennyi áldás távozott el vele!
Kereszturi J: Descript. Epp. et Capituli Varad. II. 32–33. ll. hol közölve van sirkövének felirata, mely a nagy-szombati székesegyházban a mult század elején még olvasható vala. E felirat kissé hosszas, de becses, mert a legérdekesebb adatokat egyedül ez őrzötte meg Mindszenty életéről.
Üresen maradt kanonoki kőházát Váradon, mely az «iskolasoron» (a mai nagypiaczon) állt, János-Zsigmond Szalánczi László fejérmegyei főispánnak adományozá.* 1557.
«Nos Joannes secundus dei gratia electus Rex Hungarić, Dalmatić, Croatić etc. Memorić commendamus per prćsentes, quod fidelis noster egregius Ladislaus Zalanczy de Branychka Comes Comitatus Albensis coram nobis personaliter constitutus, onera et qućlibet gravamina cunctorum fratrum, propingvorum et consangvineorum, proliumque suorum, quos infrascriptum tangeret seu quovismodo in futurum tangere posset negotium super se assumens, sponte et libere confessus est et retulit eo modo, quomodo ipse necessitate quodam compulsus totalem domum suam lapideam in Civitate nostro Waradiensi in Comitatu Byhoriensi in serie Scholae in contigua vicinitate domorum egregii Joannis Mondolay et discreti Georgii Babolchay presbyteri existentem habitam, quć alias Andreć presbyteri Myndzenti Vicarii Capituli Waradiensis prćfuisset, eidem Ladislao Zalanczy per Maiestatem nostram jure perpetuo donatam simul cum cunctis eiusdem utilitatibus et pertinentiis... prudenti et circumspecto Mathić Feoldwary alias in oppido nostro Debreczen, nunc vero in Civitate nostra Waradiensi commoranti... in et pro florenis quadringentis hungaricalibus monetć usualis plene, ut dixit, per eundem Ladislaum Zalanczy ab eodem Mathia Feoldwary receptis et levatis, jure perpetuo et irrevocabiliter tenendum, possidendum pariter et habendum dedisset, vendidisset et perpetuasset... coram Nobis pleno cum effectu harum nostrorum vigore et testimonio litterarum mediante. Datum in oppido nostro Thorda Sabbatho proximo post dominicam Reminiscere. Anno domini millesimo quingentesimo sexagesimo sexto. Coram me Ladislao de Mekche serenissimć Electć Regić Maiestatis protonotario.» Eredeti, papir, a királyi pecsét némi maradványaival. Egy, az aljára ragasztott papirszeleten XVII-dik századi kéztől: «Ez ház most Győri Mártonnál vagyon, most azt az utczát Hétközhelynek hivják. Deret Gáspár az Győri Márton feleségének az atyja vötte volt meg az nénémtől, Földvári Rebekától, ki az anyámmal, Földvári Annával egy volt, Földvári Mátyás leányi. Én Derer Gáspárt communissal kinálgatván, az táblára succurraltam; nálunk az relatoria in anno 1612. mert az anyámmal is osztozatlanok voltak azból, az néném. Im, nem régett is contradicaltam az leányim képekben. Stephanus Pribék m. p.» Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 697. 14.
185Derecskei Török János kanonok. Előneve, melyet kétségkivül származása helyétől, talán épen a biharmegyei Derecske községtől kölcsönzött, idővel annyira háttérbe szoritá Török nevét, hogy például 1577-ben az esztergomi káptalan hiteles-helyi levelében is csak Derecskei-nek iratik.* Tanulmányait állitólag a krakkai egyetemen végezte, de az egyetem anyakönyvében nem fordul elő neve. Mikor lett a váradi egyházmegye vagy épen Szent-László káptalanának tagja? nincs feljegyezve; csak annyit tudhatunk, hogy 1557-ben ő is menekült s egyike volt azoknak, kiket jó csillaguk csakhamar uj állomáshoz juttatott. A következő 1558. évben már mint az esztergomi káptalan tagja tünik fel s itt látjuk, különféle hivatalokat viselve, még egy negyedszázadig.*
E munka I. kötete 423. l.
Memoria Basilicć Strig. 142. l.
De Várad emléke még sirja szélén is él lelkében, még akkor is 186reméli, hogy Szent-László egyháza régi fényében fog ragyogni ismét. Közeledni érezvén halálát, számüzetése társával, Garay Márton kanonokkal megjelent az esztergomi káptalan, mint hiteles-hely előtt, és ott levelet iratott, melyben, mint egy végrendeletében lelkére köti két Báthorynak: András és Miklósnak, hogy azon ötvenezer forint ára egyházi szereket, miket a káptalan 1556-ban az ő «hű kezikre» bizott, «senkinek oda ne adják, hanem a váradi egyháznak megőrizzék».*
E munka I. kötete i. h.
Négy év mulva, 1581-ben fejezte be életét szintén egy nemes cselekedettel: nagyszombati házát, melyben lakott, az esztergomi káptalannak hagyományozta.* 1557.
Memoria Basilicć Strig. i. h.
Weres István kanonok. Háza szintén a Szent-Jakab utczában állt Garay Márton kanonoki házának tőszomszédságában és szemben az itt emelkedett, de lerontott templommal.* Kié lett e ház 1557 után? az épen oly ismeretlen, mint utolsó kanonoki lakójának sorsa. Weres István egyike a székeskáptalan azon tagjainak, kikkel 1557 után többé nem találkozunk; 1566-ban János-Zsigmond idézett levele már mint halottat emliti. 1557.
Gyulafejérvári országos levéltár: Bihar. 3. 6.
Garay Pál kanonok, a székeskáptalan feloszlása után, de csak 1562-ben az esztergomi káptalan tagjai közt látjuk, utóbb nagyszombati plebános lett.* 1557.
Memoria Basilicć Strig. 144. l.
Bewlchy Mihály kanonok. A nevek tökéletes hasonlósága mellett sem tarthatjuk egynek a fentebb, 1543 évnél emlitett őr-kanonokkal, mert ez közel két évtized mulva, 1560-ban is egyszerüen csak székesegyházi kanonoknak neveztetik.*
Lásd alább: Szent-László sirjanak és Szent-István vértanu egyházának társaskáptalana. – «Michael Bewlchy Canonicus Cathedralis Capituli.» Kállay-család levéltára.
Nyárády Demeter kanonok. Csak a székeskáptalan megszünése után, 1561-ben tünik fel, midőn fentebb emlitett Garay Márton kanonok társával rnég egyszer megjelen Váradon és itt a Szent-István-káptalannak átiratja a pestmegyei káptalani birtokokra vonatkozó oklevelet, melyet ugyanekkor Szegedi Gergely és Tury János az egri káptalannal 187szintén átirattak.* Mi lett belőle azután? nyilt-e az ő számára is hely valamely más káptalanban? e kérdésekre még nem feleltek levéltáraink.* 1557.
«in suis et totius Capituli Ecclesić Waradiensis nominibus et personis.» A váradi átirás történt «feria quarta proxima ante festum Conversionis b. Pauli apostoli», (január 23-ikán); az egri átiratás pedig «feria tertia proxima post festum Pascć» (april 8-dikán). Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 216. 12. – D. L. 24594.
Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 256. l.
Belezi Bálint, csupán annyi tudósitásunk van róla, hogy éneklő, valószinüleg al-éneklő-kanonok volt, de kérdés, hogy a székes- vagy pedig a Szent-István-káptalanban? mert csak 1566-ban találkozunk vele, mikor a Szent-István-káptalan is feloszlott. Ez évben már esztergomi kanonok, de mert alig hihető, hogy rögtön alkalmazást nyert volna, valószinübb, hogy az 1557-iki menekülők egyike és igy a székeskáptalan tagja volt.*
Memoria Basilicć Strigoniensis 144. l.
Kamanczy Gergely, éneklő-kanonok, valószinüleg a Szent-István káptalanból lépett előre, hol 1539-ben mint kanonokkal találkoztunk vele. Az 1556–1557-iki váradi ostrom szenvedéseinek s az ostromot már megelőzött politikai zavarok sanyaruságainak egyik osztályosa, Midőn mindinkább világosabb lett, hogy a Zapolyai-párt Ferdinándtól elszakadni s Izabella királynét és fiát a török segedelmével visszahini fogja: a Ferdinánd-pártiak, hogy a hazának uj kettészakadását megakadályozzák, még egy utolsó kisérletre határozták el magukat. Négytagu követséget inditának Ferdinándhoz azon kérelemmel, hogy vagy védje meg őket Izabella s a török ellenében, vagy pedig – oldja fel őket hüségi esküjök alól. E követség egyik tagja Kamanczy Gergely volt.* A követek, mint az egykoru Forgách váradi püspök irja, csak szép szavakat nyertek, s Várad Izabella hatalmába jutott.
Forgách F: Magyar históriája. 110–111. ll. Itt Kamanczy gyulafejérvári kanonoknak iratik, de ez tollhiba vagy téves értesülés is lehet; bizonyos, hogy váradi kanonok volt s nem lehetetlen, hogy Gyulafejérváron is birt kanonoki javadalmat.
Kamanczy, Szent-László váradi káptalanának utolsó éneklő-kanonokja a középkorban; 1557 után szintén a haza nyugati részei felé vette utját s három év mulva, 1560-ban mint csornai prépostot s 188Ferdinánd király káplányát látjuk, de emellett még mindig váradi éneklő-kanonoknak irta és iratta magát.*
«Gregorius Kamanczy Cantor, Canonicus Varadiensis, Prćpositus de Csorna, ac Sacrć Cćsareć Regić Maiestatis Capellanus.» Esztergomi országos levéltár: Liber II. 169. l.
Azon körülmény, hogy a békésmegyei Gyulán háza volt, melyet ugyanott lakó nővére, Csejty Balásné által 1561-ben áruba bocsátott;* és hogy 1564-ben Kányaföldi Kerecsenyi Mátyást a Békés városabeli Szüz-Mária-kápolna birtokainak elidegenitésétől visszatartani törekedett:* arra mutat, hogy Békésmegyéhez gyöngéd kötelékek füzték s valószinüleg ama Kamanczy családból vette eredetét, mely a XVI-ik század elején Gyulán telepedett meg s melyből a történetirodalmunkban Szerémi György néven ismeretes krónikairó is származott. 1557.
Haan L: Békésvármegye hajdana. II. 180. l.
Véghelyi D. közleménye. Századok. 1870. évf. 631. l.
