Szent-László király sirjának és Szent-István első vértanu egyházának társaskáptalana.
208Szent-László király sirjának és Szent-István első vértanu egyházának társaskáptalana.
Keletkezésének hosszas nehézségei. – Fokozatos átalakulása. – Rendszabályainak intézkedései. – Hiteles-helyi joga s pecsétje. – Bezárja a püspökség középkori történetét.
A terv Szent-László király sirjának tiszteletére külön káptalant alakitani, mint láttuk, V. László királytól ered;* de a terv megvalósitása csak félszázad mulva Kálmáncsehi Domokos püspöknek sikerült.
E munka: I. kötet 290. l.
A sikert, ugy látszik, az hozta meg végre, hogy az első terven, mely II. István király ez ős alapitványának lényeges átalakitását czélozá, módositának olyképen, hogy eredeti jellegéből nem vetkőzteték ki egészen s mintegy csak uj elemeket olvasztának beléje.
Igy mingyárt czime is kettős lőn, az uj mellett megtarták a régit is: Szent-László király sirjának és Szent-István első vértanu váradelőhegyi egyházának káptalana. Eszerént csak csak a «konvent» elnevezés, melylyel e korban nálunk már kizárólag a szerzetesek éltek, maradt el.
Első prépostjának megválasztásánál szintén figyelemmel voltak a monostor eredeti, szerzetesi jellegére, s első prépostja: Kornis Benedek neve előtt ott áll a «frater» szerzetesi jelző; de kanonokjai már világi papok, mert rendszerént nem a monostorban, hanem benn a városban «házakban» laknak. Végre mind a prépost, mind a kanonokok tevékenysége nem szoritkozik kizárólagosan sem a Szent-László sirját rejtő székesegyházra, sem magára az ős monostorra, hanem megoszlik a kettő között.
209Később azonban szerzetesi jellegének utolsó emlékeztető maradványa is eltünik: utóbbi prépostjai már világi papok; ellenben uj, Szent-László czime nem tudja feledtetni a régit, végre is amaz borul feledésbe, s egy évtized mulva még hivatalos iratok is csak Szent-István káptalanának czimezik.
Alapitásának éve ismeretlen, de mert alapitója Kálmáncsehi Domokos, ki 1495-ben foglalta el Várad püspöki székét, és mert Osvát áldozár 1497-ben már mint ez uj káptalan tagja emlittetik:* alapittatásának ideje az idézett két év közé esik.
«Osvaldus Presbyter Canonicus novi Collegii b. Ladislai Regis in dicta Ecclesia nostra fundati.» A váradi székeskáptalan 1497-iki levele. Gr. Vay-család levéltára.
Tagjainak száma is bizonytalan, de a préposton kivül legalább nyolcz kanonokja mindenesetre volt.
Az uj káptalan mingyárt megalakulása után jelét adá testületi önállóságának és szabályokat dolgozott ki, melyekkel hivatali kötelmeit, elüljáróihoz s a tagoknak egymáshoz való viszonyát, valamint birtokai.kezelését rendezé.
E szabályok szerént, melyek napjainkig fenmaradtak,* először 210is minden uj tag esküt tesz, melylyel a váradi püspöknek és saját prépostjoknak engedelmességet fogad; a káptalan ugy erkölcsi, mint anyagi érdekeinek védelmére s a testületi szellem ápolására kötelezé magát. Ezután röviden előadva testületök s a kérdéses szabályzat keletkezésének 211történetét, mingyárt az első czikkelyben intézkedik kötelmeik teljesitésének módozatairól.
«nos reverendus in Christo pater et dominus frater Benedictus, episcopus Trinopolitanensis ac canonicus et in pontificalibus vicarius Ecclesie Waradiensis ac prepositus et canonici novi collegii sive sepulchri beatissimi regis Ladislai ac capituli ecclesie b. Stephani prothomartyris de promonthorio Waradiensi cupientes in unione et concordia perfecta dies nostros et labores nostros continuos cum Dei adiutorio, quantum possumus, transigere; ut et in propria persona nostra et in rebus tam ecclesie nostre predicte, quam in privatis nostris negociis tranquilla mente persistamus et a manu potenciori eas defendamus pro virili nostra: Constituciones presentes, quibus regulatissime vivamus et in iuribus nostris in alterutrum protegamur, unanimiter facere decrevimus, submittentes nos et bona nostra ac ecclesie nostre predicte – auctoritati et singulari proteccioni et defensioni, ipsasque constituciones nostras correccioni, emendacioni atque reformacioni reverendissimi in Christo patris et domini Dominici episcopi ecclesie Waradiensis, domini videlicet et patroni, atque auctoris dicti novi collegii et ecclesie nostre capitularis predicte graciosissimi.
Quequidem nostre constituciones infrascripte articulis de voluntate et consensu prefati domini fratris Benedicti episcopi, prepositi nostri et nostra communi descripte sunt salvo iure addendi, mutandi, minuendi et corrigendi prout temporis varietas exiget, nam statuta queque secundum varietates temporum imminentes transmutantur vel augmentantur aut diminuuntur ex causis novis racionabilibus et urgentibus supervenientibus. Quequidem tamen cause racionabiles ipsi domino preposito nostro predicto vel successoribus eiusdem et nobis unanimiter videbuntur, easque constituciones nostras presentes vel in futurum iuxta condiciones temporis ex voluntate et annuencia reverendissimi domini episcopi Waradiensis pro tempore existentis describendas dominus prepositus noster pro tempore constitutus atque quilibet ex nobis iuramento corporali ad sancta evangelia Dei manibus nostris tacta approbare sit astrictus et obligatus secundum formulam iuramenti presentibus insertam, ut eo forcius he nostre constituciones et statuta valitura sint et permaneant.
Primus articulus. Quod quatuor canonici ex nobis secundum creacionem et senioratum ipsorum teneantur in ecclesia capitulari S. Stephani per duos menses integros per se personaliter vel alium ex fratribus canonicis de voluntate domini prepositi nostri pro tempore constituti, inhabitare; ubi et universas Fassiones, relaciones atque protestaciones nobilium regnicolarum referri audiant et eas diligenter auscultent et notario referant inscribendas et annotandas; et elapsis dictis duobus mensibus alii quatuor canonici sequentes priores dictam ecclesiam nostram capitularem modo simili inhabitaturi per se vel per alium fratrem suum canonicum ascendant.
Secundus articulus. Quod reverendus dominus frater – Benedictus episcopus et prepositus noster pro tempore constitutus, et successores sui prepositi teneantur singulis diebus Dominicis et festis in ecclesia nostra prćdicta capitulari S. Stephani Prothomartyris in captu celebrare vel celebrari facere unam missam de die occurrente, vel prout devocio ipsius domini prepositi et canonicorum exiget: contrafacientem idem dominus prepositus noster pro ipsius negligencia mulctetur in quinquaginta denariis usualis monete. Preterea in ecclesia b. Stephani ipsi canonici residentes teneantur primas et secundas vesperas in festivitatibus et diebus dominicis occurrentibus cantare, ipse quoque dominus prepositus noster – nomine et vice sua aliquem idoneum presbyterum ipsis canonicis associet cantore (igy) primas et secundas vesperas festivitatis vel solennitatis occurrentis, ut (ac?) si festivitas precipua, puta nativitatis, Resurreccionis, Epiphaniarum Domini et beatissime virginis Marie, omnium Sanctorum et his similes, aut solemnitas Patronorum nostrorum occurrerint: eciam ex aliis canonicis ad arbitrium domini prepositi nostri pro tempore constituti ascendant.
Tercius articulus. Quod ipsi quatuor canonici assignati ad inhabitandam dictam ecclesiam nostram capitularem teneantur et missam diei in festivitatibus et diebus dominicis cantare, et feriatis diebus missam unam secundum eorum seriem privatim sine cantu celebrare pro animabus benefactorum et elemosinariorum nostrorum; contrafaciens pro qualibet negligencia mulctetur in decem denariis.
Quartus articulus. Quod canonici alii preter illos quatuor canonicos, qui ad ecclesiam nostram capitularem S. Stephani designati sunt, teneantur in propriis eorum personis, nisi aliquid legitimum eis obstet impedimentum, vel in alio aliquo negocio occupati sint, – missam beatissime Marie virginis in aurora in ecclesia cathedrali Waradiensi sub nomine et titulo novi collegii beatissimi regis Ladislai fundata in superpelliciis cantare; contrafaciens mulctetur in denariis decem.
Quintus articulus. Quod redditus et obvenciones universarum possessionum, porcionumque possessionariarum, molendinorum et pratorum atque decimarum et nonarum tam frugum, quam vinorum, agnellorum, et quartam frugum de Comitatibus Békess et Kyskereskeöz provenire debencium equaliter inter nos (eos?) qui divinis deserviunt vel, ut supra, deservire faciunt, dividantur; pecunie vero sigillares et alie quotidiane distribuciones tantummodo in sacris existentibus et non aliis interessentibus dividantur, nisi, prout de iure communi, salva dupla parte, que ex his redditibus domino Preposito nostre pro tempore constituto deputetur, assignetur et excidatur.
Sextus articulus. Quod omnes canonici creati novi collegii residenciam faciant personalem nisi a reverendissimo domino Episcopo Waradiensi pro tempore constituto cum aliquibus eorum dispensetur; tales tamen absentes nihilominus opera ipsis incumbencia per alios substitutos diligenter adimplere faciant; alias enim nullatenus valeat aliquis ex nobis pretextu alicuius privilegii vel concessionis se absentare ab hac ecclesia nostra capitulari et novo nostro collegio propter necessitatem, et opportunitatem, quam habemus ad inhabitandam ecclesiam nostram capitularem et psallendam missam beatissime Marie virginis in aurora in ecclesia cathedrali Waradiensi; nisi necessitas vel evidens utilitas ecclesie nostre aliud exposcat.
Septimus articulus. Quod quandocunque littere alique causales vel quecunque alie sigillande erunt, ex insinuacione notarii nostri sive scriptoris custos et conservator clavis sigilli nostri capitularis tenebitur convocare universos fratres nostros in sacris constitutos tempore, quo missa beate Marie virginis in aurora in ecclesia cathedrali Waradiensi cantabitur ad sigillandum, vel saltem aliquo ex fratribus nostris absente, suo substituto vel supportanti significare, ut si volet (igy) ad sigillandum ascendat hora ad hoc deputata; alioquin alio tempore si alique litere sigillande venerint, idem conservator clavis sigilli tenebitur fratribus nostris insinuare et ex domibus eos convocare ad sigillandum. Item de voluntate domini Prepositi nostri et nostra communi eligatur aliquis ex fratribus nostris in sacris constitutus, qui tamen sit idoneus et fidelis, pro conservatore clavis sigilli nostri capitularis.
Octavus articulus. Quod dominus Prepositus noster pro tempore constitutus curam gerat et superintendat bonis et possessionibus ac jobbagionibus ecclesie nostre predicte et advertat ad fratres nostros, ne cum ad decimandum electi fuerint vel ad colligendum: proventus nostros quosqunque pro se ipsis quidcunque ex eis usurpent et vendicent; et universi proventus et redditus nostri ad manus decani nostri pro tempore constituti administrentur et presententur, qui postea fideliter ipsi domino prelato nostro et nobis assignare valeat.
Nonus articulus. Quod cum ipsi fratres nostri taliter ad colligendos redditus nostros deputati, redierint: ipse dominus Prepositus noster cum canonicis fratribus suis ad id per eum convocatis vel per eos ad id electis, ab eisdem raciones exigat et circumspiciat: si idem diligenter et fideliter officium suum compleverit.
Decimus articulus. Quod propter paucitatem proventuum nostrorum hoc tempore existencium aliquis ex fratribus nostris per ipsum dominum Prepositum nostram pro tempore constitutum et nos in festo Circumcisionis Domini vel sequenti die electus in decanum: hoc officium decanatus assummere et acceptare debeat sine difficultate aliquali; qui universas causas et lites ac controversias colonorum et jobbagionum nostrorum audire et eas definire debeat; si vero alique ardue fuerint, eas vel per viam simplicis querele vel per viam appellacionis definiendam ad dominum Prepositum nostrum pro tempore constitutum transmittat, qui una cum voluntate nostra cognoscere et fine debito terminare valeat.
Undecimus articulus. Quod notarius noster pro tempore constitutus iuramentum prestare teneatur, quod litteras necessarias sub sigillo nostro capitulari emanandas fideliter et sine fraude conscribet et conficiet; et litteras ac litteraria instrumenta et copias litterarum nobis sine diminucione presentabit.
Duodecimus articulus. Quod Prepositus et Canonici signanter in loco capitulari et eciam extra locum capitularem omni honore et reverencia se teneant, verba oprobriosa et contumelias aut iniurias unus alteri non inferat, neque procaciter unus alteri respondeat vel insultet; contrafaciens pro merito culpe aut excludatur aut mulctetur prout ipsi preposito et Canonicis videbitur. Si tamen talis exclusus pretenderet se gravatum, poterit ad dominum reverendissimum Episcopum ecclesie Waradiensis pro tempore constitutum vel ejus vicarium in spiritualibus appellare.
Tredecimus articulus. Quod quandocunque aliquis ex fratribus aliquid accionis movere vel intentare voluerit contra alium fratrem suum: extunc idem talis accusator ex fratribus prius conveniat illum fratrem suum in presencia domini Prepositi nostri pro tempore constituti, qui una cum fratribus accionem seu lites et controversias illius fratris accusatoris audiat, intelligat et fine debito concludat atque definiat; deinde autem si voluerit, poterit ad reverendissimum Episcopum Waradiensem aut eius Vicarium appellare.
Decimus quartus articulus. Quod dominus Prepositus noster pro tempore constitutus aliquo rancore vel indignacione contra aliquem ex fratribus forte concepta non valeat sua auctoritate vel temeritate illum fratrem nostrum vel aliquem ex nobis captivare, detinere vel incarcerare, vel beneficio aut proventibus suis privare aut excludere de collegio fratrum, – nisi prius habito tractatu cum fratribus idem Prepositus noster cum suis Canonicis iudicaverit legitime puniendum aut excludendum vel mulctandum.
Quindecimus articulus. Item ut omnes fontes discordie et dissidii procul a nobis habeantur, statuimus: quod nullus ex nobis audeat facere parcialitates alliciendo et attrahendo fratres ad vota sua, vel conquirendo voces multas et favores fratrum quocunque quesito colore, ut voluntati sue satisfiat, et id habeatur in capitulo, ut sibi videtur et placeat; contrafaciens, tamquam unitatis et concordie destructor, privetur proventibus trium integrorum mensium.
Ego Sigismundus Thurzo, episcopus Ecclesie Waradiensis etc. pretactas constituciones ac omnes et singulos articulos eiusdem constitucionis per hoc manus scriptum meum, tamquam Ordinarius et Prelatus confirmo et roboro. Datum in castro nostro Waradiensi feria sexta, 15-a Decembris anno salutis millesimo quingentesimo octavo.» A pozsonyi káptalan 1811. évi hitelesitett átiratából. A jászai konvent házi levéltára. 100. 12. Megjelent a Történelmi tár 1879. évf. 182–186. ll. de sok sajtóhibával.
Nevezetesen, rendeli, hogy a kanonokok közől négy-négy, felváltva, két hónapig a szent-istván-hegyi monostorban lakjék, hogy itt 212a zsolozsmákat, az isteni tiszteletet végezzék, nevezetesen hétköznapokon a monostor jóltevőinek lelki nyugalmáért. Vasár- és ünnepnapokon az ajtatosságot a prépost tartja, s ekkor a többi kanonokok közől is rendeljen fel a prépost annyit, amennyit jónak lát. Akik lenn a városban 213laknak, tartoznak minden hajnalon a székesegyházban Szent-László király tiszteletére énekes misét tartani, azon valamennyien karingben jelen lenni. Aki elmarad, tiz denár birságot fizet.
A négy-négy tagnak folytonos bennlakását a monostorban azért is sürgeti, hogy legyen, ki az ország nemes lakosainak bevallásait, tiltakozásait stb. meghallgassa s a káptalani jegyzővel irásba tétesse. Szent-István előhegyi monostora ugyanis ős időktől fogva hiteles-helyi joggal birt, e jogot örökölte az uj káptalan is azon különbséggel, hogy a régi prépostság pecsétje helyett ujat nyert átalakulásának megfelelő körirattal.
A pecsét, mint a mellékelt metszet mutatja, kerek, mezejében Szent-István első vértanu szokott jelvényeivel: baljában pálmaág, jobbjában könyv; körülötte kettős vonal között a következő latin betüs felirattal:
S.......PHANI....RIS • D. • PMOTORIO WARADIEN...
(† Sigillum Capituli Sancti Stephani Prothomartyris De Promontorio Waradiensi.)*
(† Sigillum Capituli Sancti Stephani Prothomartyris De Promontorio Waradiensi.)*
A mellékelt metszet eredetije a káptalan 1558-ik évi eredeti leveléről függ. Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R 38. 11. E csonka pecsétnél épebb a nevezett levéltárban nincs; egyebütt, például a br. Vesselényi-család levéltárában van, de vidéken a szakértő rajzoló ritka. A körirat kiegészitése ép pecsétek után történt. Jerney J. közlése (Magyar tört. tár: II. 163. l. és 98. rajz) nem hű.
A kérdéses szabályzat intézkedik a káptalani birtokok kezeléséről is. A régi premontrei prépostság birtokai átmentek az uj káptalan 214tulajdonába, s e birtokok: Biharmegyében Asszonyvására, Győr, Prépost-Ősi, Pecze-Szent-Márton, Vadász, Harangmező, Almamező, Betfia, Farnos egészen; Cser-Ősiben, Keresszegen, Monostoros-Ábrányon részbirtokok,* továbbá a malmokon, tizedek és kilenczedeken kivül Békésmegyéből s a Kis-Keresközből a tizedek negyede; tehát eléggé számos és terjedelmes birtokok, de jövedelmezőségök a káptalan megalakulásakor sok kivánni valót hagyhatott hátra. Legalább a kérdéses szabályzat maga igy nyilatkozik s ennélfogva rendeli, hogy a jószágok rendbentartására s a jövedelmek kezelésére a prépost és a kanonokok minden ujév napján dékánt válaszszanak, ki a választást elfogadni s a káptalan kezébe hüségi esküt tenni tartozik.*
E birtokokról bővebben lesz szó alább: Szent-István első vértanu váradelőhegyi prépostsága.
A dékán eskümintája: «Ego N. canonicus novi Collegii iuro ad puritatem conscientić meć per hćc s. evangelia Dei, quod iura ecclesić nostrć S. Stephani prothomartyris et novi Collegii negotia curć et sollicitudini meć iuxta tenorem prćsentis nostrć constitutionis specialiter commissa fideliter et legaliter sine fraude pro posse exercebo; res et bona ad manus meas venientes Domino Prćposito meo et dominis de capitulo sine fraude et dolo ac diminutione et ad iussa eiusdem domini Prćpositi et canonicorum prćsentabo: sic me Deus adiuvet et beatus Stephanus Prothomartyr.»
)
215E szabályzat keretében állott fenn a káptalan mintegy hetven évig. Történetének végét már ismerjük.* 1557-ben a székeskáptalan feloszlatása után átvette a székesegyházat s abban az országos levéltárt, és kilencz éven át volt még folytatója a Szent-László királytól nyert magas feladatnak és szolgája a vidék jogi érdekeinek.
Lásd: I. kötet 438. s köv. ll.
1566. márczius 18-án János-Zsigmond parancsára a biharmegyei Lőkösházán még birtokba iktatást eszközölt s erről a következő ápril 2-án, tehát csak öt nappal feloszlatása előtt, hiteles-helyi levelet is adott, melyet a mellékelt fénynyomatban ezennel bemutatunk.*
«Omnibus Christi fidelibus presentibus pariter et futuris presentium noticiam habituris Capitulum Ecclesie Sancti Stephani prothomartyris de promontorio waradiensi salutem In salutis largitore quum oblivionis Remedium peritorum sagacitate sit adinventum, ut ea que In tempore aguntur, ne simul cum eodem a memoria hominum elabantur, litterarum patrocinio fulciuntur Proinde ad universorum tam presencium quam futurorum Noticiam harum serie volumus pervenire. Quod Nos Litteras Serenissimi Principis et Domini domini Joannis Secundi dei gracia Electi Regis hungarie Dalmacie, Croatie etc. domini nostri clementissimi Introductorias pariter et statutorias pro Egregio Joanne de Bayon confectas et emanatas Nobisque preceptorie sonantes et directas Summa qua decuit cum obediencia et Reverencia Recepimus In hec verba. Joannes Secundus Dei gracia Electus Rex hungarie Dalmacie Croatie etc. fidelibus Nostris Capitulo Ecclesie Sancti Stephani prothomartyris de promontorio waradiensi Salutem et gratiam Dicitur Nobis in persona Egregy Joannis de Bayon. Quomodo ipse in dominium totalis porcionis possessionarie Nobilis Joannis Arthanhazy de gyres in possessione Leokeoshaza in Comitatu Byhoriensi existentis ipsum Exponentem ex fassione et perhennali vendicione Eiusdem Johannis arthanhazy Egregio condam Stephano Bayony fratri Eiusdem exponentis carnali, consequenterque Eidem exponenti pro certa pecuniarum summa et Alys Iudiciorum oneribus facte in alys Litteris vestris fassionalibus clarius denotate legitime vellet Introire. Superquo fidelitati vestre harum serie Committimus et Mandamus firmiter Quatenus vestrum Mittatis hominem pro testimonio fidedignum, Quo presente Ladislaus de Les Sive gregorius Saphar de Zakal Aut Andreas Saswary de pethlend vel franciscus Somlyay de Almosd Alys absentibus homo noster ad faciem prescripte possessionis Leokeoshaza, Consequenterque porcionis possessionarie dicti Joannis Artanhazy in eodem habite vicinis et Commetaneis Eiusdem universis Inibi legitime convocatis et presentibus accedendo, Introducat prefatum Exponentem In dominium Eiusdem, Statuatque eandem Eidem, Suisque heredibus et posteritatibus universis simul cum cunctis suis utilitatibus et pertinencys quibuslibet, excepta una particula Silve, perpetuo Iure sibi Incumbenti possidendum si non fuerit contradictum. Contradictores vero si qui fuerint Evocet eosdem contra Annotatum exponentem Ad decimum quintum diem diei huiusmodi contradiccionis, In Curiam Nostram Regiam, Nostram scilicet in Presenciam, Racionem contradiccionis Eorum Reddituros. Et posthec huiusmodi Introduccionis et Statucionis seriem, Cum contradictorum et Evocatorum, si qui fuerint, universorumque et Commetaneorum qui premisse Statutioni Intererunt, Nominibus terminum Ad predictum, ut fuerit Expediens, Maiestati Nostre fideliter Rescribatis. Datum Albe Julie feria tercia in festo Beati Vincenty Martiris Anno domine Millesimo Quingentesimo Sexagesimo Sexto. Nos Igitur Huiusmodi Mandatis Sue Serenitatis In omnibus obtemperare Cupientes, ut tenemur, una cum Nobili gregorio saffar de Zakal homine Sue Serenitatis Regić dictis In litteris Suis Inter alios Nominatim cronscriptos Expresso, unum ex Nobis honorabilem videlicet Magistrum Matthiam de wassarhel socium fratrem et concanonicum Nostrum Capitularem. Ad premissa debite ac fideliter exequenda Nostro pro testimonio fidedignum duximus transmittendum. Qui tandem Exinde Ad nos Reversi Nobis sonora voce, concorditer consciencioseque, fideliter et pariformiter Retulerunt eo modo Quomodo ipsi feria secunda proxima ante festum Beati Benedicti Abbatis et confessoris proxime preteritum transacta Ad faciem prescripte possessionis Leokeoshaza in predicto Comitatu Byhoriensi existentis, consequenterque porcionis possessionarie dicti Joannis Artanhazy in eadem habite, vicinis et Commetaneis Eiusdem universis et signanter Nobile Francisco fodor de wathyon In sua propria Persona, item providis Benedicto tholdy et paulo thot Wolphgangi Sarkady in tharyan, Ladislao phylep in Gyres et Ambrosio Wekas, georgio Gezthy In Kechet Nobilium Jobagionibus In predictis possessionibus Residentibus et commorantibus In eorundem dominorum suorum terrestrium Nominibus et Personis Inibi legitime convocatis et presentibus, pariter Accessissent, Ibique prefatus homo Regius Sue Serenitatis antelato Nostro testimonio presente, Introduxisset prefatum Joannem de Bayon In dominium Eiusdem porcionis possessionarie, statuissetque Eandem Eidem suisque heredibus et posteritatibus universis simul cum cunctis suis utilitatibus et pertinensys quibuslibet, excepta una prćscripta particula Sylve, perpetuo Iure sibi Incumbente possidendum, Nullo penitus Inibi, Neque expost In capitulo Coram Nobis Legitimes tamen diebus expectatis et horis congruis completis, contradictore Apparente. In Cuius Rei testimonium firmitatemque perpetuam presentes litteras Nostras privilegiales autentici Sigilli nostri Munimine Roboratas Eidem Joanni de Bayon suisque heredibus et posteritatibus universis dandas duximus atque concedendas. Datum Sedecima die diei huiusmodi Introduccionis et statucionis premissarum. Anno domine Millesimo Quingentesimo Sexagesimo Sexto supradicto. Presentibus dominis ac Magistris Benedicto de Zegedino, georgio de Babolcha, Bonaventura Strigoniensi, Cristophoro de Ersek-apathy, Ceterisque fratribus Nostris concanonicis In Ecclesia dei domino deo Altissimo Iugiter famulantibus Et devote.» Eredetije a káptalan kerek pecsétjének nyomaival a gyulafejérvári országos levéltárban: Bihar. 2. 47. Hiteles másolata Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 1686. 4.
216E levél Várad középkori egyházi testületeinek utolsó ismeretes műve s e levélben van Szent-István káptalanának utolsó nyoma. Vásárhelyi Mátyás, Szegedi Benedek, Babolchay György, Esztergomi 217Bonaventura, Érsek-Apáthy Kristóf kanonokok, kiknek nevei az oklevél alatt olvashatók, kénytelenek voltak megválni II. István király ős alapitványától s monostoruk fenn a Szent-István-hegyen, melyet Varkocs Tamás 1557-ben szintén felégetett, nem épült meg többé.
