Szűz-Mária kisebb egyházának társaskáptalana.
191Szűz-Mária kisebb egyházának társaskáptalana.
Alapitója s alapitásának éve. – Kanonokjainak hivatása és száma. – Birtokai. – Ismeretes tagjai.
Szent-László király alkotása, a váradi káptalan, több mind két százados fennállása után erőteljességének mintegy igazolásaképen kezde uj ágakat hajtani. A székeskáptalanokon kivül, Szent-István székesfejérvári s budai alapitása óta, gyakran keletkeztek ugynevezett társaskáptalanok, melyek külön egyházzal birtak, és saját prépostjaik alatt szintén önálló testületet képeztek. Ilyen társaskáptalan keletkezett Váradon is, először a XIV-ik század elején, s az uj testület tagjaiban ugy a vallás-erkölcsi élet, mint a közművelődés ujabb erőkkel szaporodott.
Az alapitó levél, mely a prépostságnak mint keletkezése, mint pedig rendeltetésére érdekes világosságot derithetne, nem jutott el korunkig; maga a Chartularium, mely ismételve is igéri, hogy e prépostságról még bővebben fog szólani,* épen azon részében, hol ez igéretét beváltaná, csonka: és igy csak néhány szét szórt adat áll rendelkezésünkre, melyek e prépostságról végre is fogyatékos képet nyujtanak.
«de qua infra» és ismét: «prout infra... dicetur.» Batthyány-codex: I. 39. rubr. – Leges eccl. III. 245. l.
A váradi várban a XIV-dik század elején már két egyház állt: a székes és egy más, kisebb egyház. Mindkettő Szűz-Mária tiszteletére vala szentelve s azért megkülönböztetésül a székesegyházat, mint nagyobbat, Mária «nagyobb» – emezt pedig «kisebb» egyházának nevezék.
192Ez egyház épitője szintén ismeretlen, csak annyit tudunk, hogy a káptalan hangsulyozva sajátjának nevezi.* Csanád váradi prépostot ez egyházhoz kegyeletes érzés köté talán családi vagy épen nemzeti emlékek miatt. Lehet, hogy ez egyházban valamely ősének hamvai nyugodtak, vagy hogy ez egyház vala az, melyet egy későbbi 1600-iki feljegyzés, mint kápolnát emlit, hozzája tevén, hogy azt még Szent-László épitteté és Szent-László imádkozó helyének nevezteték, minthogy a szent király ott szokott magában imádkozni.* Bármint legyen a dolog, Csanád prépost kegyeletét a kis egyház iránt megörökiteni akarta: gondoskodott benne az isteni tisztelet fényének emeléséről s lelki kincseket szerzett számára, hogy kivánatossá s látogatottá tegye.
«ecclesiam beatć Virginis minorem de juxta porticum, ecclesiam nostram.» Batthyány-codex: I. 39. r. – Leges eccl. III. 245. l.
«In hac arce (Varadiensi)... est etiam circa culinam magnam et in opposito domus... provisoris Capella una instar turris per S. Ladislaum facta, quae eiusdem divi Ladislai Oratorium vocatur, ibi enim privatim semper orasse dicitur.» Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Urbariar. et Conscript. 36. 34.
Evégből püspöke, Ivánka s a székeskáptalan beleegyezésével a kis egyházban egy prépost s hat kanonokból káptalant alapita s XXII. János pápától kieszközölte azon kegyelmet, hogy mindazok, kik ez egyházat felszenteltetésének s védasszonyának a bold. Szűznek ünnepein meglátogatják és ott bűnbánólag a szentségekhez járulnak, hatvan napi –, akik pedig azon ünnepek nyolczada alatt látogatják meg, negyven napi bucsuban részesüljenek.*
«Item Chanadinus, olim prćpositus ecclesić nostrć tandem archiepiscopus Strigoniensis de consensu episcopi, atque nostro ecclesiam beatć Virginis minorem de iuxta porticum, ecclesiam nostram erexit in collegiatam instituens in ea prćpositum et sex canonicos ut eidem et ecclesić nostrć serviant.» Batthyány-codex: I. 39. r. – Leges eccl. III. 245. l. -«dilectus filius Chanadinus Prepositus ecclesie Waradiensis... sicut ipse nobis exposuit, zelo pie voluntatis accensus, cupiens terrena in celestia et transitoria in eterna felici commercio commutare, de hereditariis et aliis bonis suis... in ecclesia beate Marie Virginis Waradiensi, que est filia eiusdem ecclesie Cathedralis... sex canonicos et septimum prepositum eorundem institui inibi canonice procuravit, sufficientibus eisdem redditibus assignatis: Nos cupientes, ut... ecclesia beate Marie predicta a Christi fidelibus congruis honoribus frequentetur, de omnipotentis dei misericordia... omnibus vere penitentibus et confessis, qui... singulis eiusdem beate Virginis gloriose festivitatibus et dedicatione ipsius ecclesie. Sexaginta dies, eis vero, qui per ipsarum festivitatum octavas venerabiliter accesserint annuatim Quadraginta dies de iniunctis eis penitentiis misericorditer relaxamus. Datum Avinione VI. Nonas Julii (julius 2.) Pontificatus nostri Anno Quarto (1320.)» Theiner Á: Monumenta Hung. I. 467–68. ll. – E levél szintén igazolja a Chartularium előadásainak hitelességét.
193Mely évben történt ez alapitás? határozott adatunk nincs reá; történeti emlékeink csak annyit mondanak, hogy Csanád már akkor prépost volt; de a pápa emlitett bucsulevele 1320-ban kelt, amihez, ha még hozzá veszszük, hogy az ily bucsuk rendszerént az egyházak megujitása, felszentelése stb. alkalmával szoktak adatni, alig kételkedhetünk, hogy Csanád alapitása 1320-ban történt, mely év különben is prépostságának korába (1318–1322) esik.
Az uj káptalan Szűz-Mária kisebb egyházának káptalana vagy egyszerüen csak kis káptalan nevet viselt s a székeskáptalan mellett a szó szoros értelmében társaskáptalan vala. A két káptalant ugyanis nemcsak a főpásztor közössége köté együvé, hanem a kiskáptalan tagjai saját egyházukon kivül a székesegyház isteni szolgálatára is kötelezve valának s emellett a hiteles-helyi teendők terheiben csak ugy részt vettek, mint a székeskáptalanbeliek.
A kiskáptalani prépost kinevezése valószinüleg Váradon is, mint egyebütt rendszerént, a püspök jogaihoz tartozott s az igy kinevezett prépost tagja volt mindig a székeskáptalannak épen ugy, mint az esztergomi társaskáptalanok prépostjai, kik a székeskáptalanban megelőzék rangra nézve a főespereseket s közvetlen a négy káptalani méltóság után következének. Első ismeretes prépostja: János 1321-ben tünik fel és ez, valamint a többi ismeretes prépostjai, csakugyan mint egyszersmind a székeskáptalan tagjai emlittetnek.*
Lásd: Kanonokok és káptalanbeliek.
A kanonokok száma, mint láttuk, hat vala s ezeket általános szokás szerént valószinüleg a prépost nevezte ki többnyire a székesegyház kápolna- s oltárigazgatói s egyéb javadalmasai közől; legfeljebb a megerősités tartozott a püspökre. Első ismeretes kanonokja: Mihály 1334-ben fordul elő.
Első alapitásu birtokairól csak annyit tudunk, amennyit a pápa idézett levele mond, hogy tudniillik Csanád őstől maradt és szerzett birtokaiból elegendőképen javadalmazá a káptalant. Ezalatt azonban korántsem lehet értenünk bőséges jövedelmeket; egyházi testületeinknek 194alapittatásukkor rendszerént, mint azt számtalan eset igazolja, nagyon szerény jövedelemmel kellett beérniök, és csak később, újabb alapitványok hozzájárulásával tettek szert nagyobb jólétre.* Hogy ez Váradon sem volt különben, mutatja az 1332–37-iki pápai tizedek jegyzéke, melyek szerént Demeter kiskáptalani prépost maga és káptalanáért 88 garas tizedet fizetett, melyből 35 garas saját személyére esett, holott ugyanakkor a váradi székeskáptalan 39 s a székeskáptalani prépost 4–6 márkával adózott. Ez összegek nagy különbségéből bizton következtethető a javadalmak hasonlithatatlan különbsége is.
Knauz N: Uj magyar Sion. 1880. évf. 347. l.
A jövő csakugyan hozott jótevőket a kiskáptalannak. Mezőgyáni Pál, káptalani jegyző, 1472-ben Váradon egy malom fele részét hagyományozta lelke üdvéért a kiskáptalannak,* s ily esetek kétségkivül többször is fordultak elő, csakhogy nyomaik elenyésztek szintugy, mint egyéb, sokkalta fontosabb történetek emlékei.
Lásd alább: Dombrai Pál prépost.
De a kiskáptalan, mintha előnevében jövő sorsa is meg lett volna irva, a székeskáptalan mellett birtokait illetőleg is kicsiny maradt mindenha. Az 1552-iki adókönyvek a következő birtokait emlitik:
Furta egészen, tizenkét jobbágytelek.
Megyer, ma puszta Furta mellett, de hajdan község, mely egyházi földesurairól «Pap»-Megyernek is neveztetett. Szintén egészen kiskáptalani birtok volt s hét jobbágytelket számlált.
Szent-András Várad mellett; 23 jobbágytelekből öt volt a kiskáptalané.
Szombathely, Várad legszélsőbb külvárosa Ősi felé. A XIV. században még a váradi püspök birtoka;* 1492-ben már a káptalan kezén van, hová valamelyik püspök adományából vagy csere utján juthatott.* Valószinüleg csak általános értelemben neveztetik a váradi káptalan birtokának; tulajdonképen már ekkor a kiskáptalané lehetett, amint 195később, 1552-ben csakugyan kispréposti birtok. Valamennyi között a legkisebb terjedelmü volt, csak két jobbágytelek.*
«vicum Zombathel, qui similiter ad Episcopum pertinet.» Batthyány-codex: I. 13. rubr. – Leges eccl. III. 232. l. Ez utóbbi helyen Szombathely neve: «Azombathely».
Török Máté s Nagy György váradi lakosokról mondja Ulászló király levele: «jobagiones prćfati exponentis (Capituli Warad.) in vico Zomhathel eiusdem civitatis Varadiensis commorantes.» Leleszi országos levéltár: Actor. 1492. 26.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Dical. Conscript. Bihar. VIII. 1–72. ll.
Eszerént a kiskáptalan jobbágytelkeinek összes száma huszonhat, melyhez járultak még kétségkivül majorságilag kezelt szántóföldek, rétek, szőlők, földesuri nagyobb s kisebb haszonvételek, a jobbágyok részéről szokásos évi ajándékok stb., de ezekről közelebbi tudósitásaink nincsenek.
Az előszámlált birtokok az idézett adókönyvekben nem a kiskáptalan, hanem a kisprépost birtokai gyanánt vannak ugyan feltüntetve, de tévedés lenne hinnünk, hogy a kisprépost a székeskáptalannak valamely második prépostja volt és igy a nevezett birtokok annak javadalmát képezék. A székeskáptalan csak egy prépostot számlált mindig és csupán a kiskáptalan keletkezése után nevezék el ennek fejét «kis»-prépostnak, hogy megkülönböztessék a székeskáptalan prépostjától, ki amannak ellenében «nagy»-nak neveztetett.
Az 1552-ben és már előbb is előforduló kisprépost tehát nem más, mint a Csanád alapitotta kiskáptalan prépostja, mely káptalan fennállásának biztos nyoma van még 1541-ben is, mert egy kanonokja ugyanakkor, prépostja pedig 1556-ban is emlittetik.* Birtokai pedig csak azért állanak a kisprépost nevén, mert e különben sem számos birtokokat a prépost és kanonokjai közösen birták, amint az 1332–1337-iki tizedek alkalmával is Demeter prépost maga fizette ki mind saját, mind kanonokjai tizedét a kétségkivül akkor is közösen használt birtokok jövedelméből.*
Lásd alább e káptalan tagjai közt az idézett éveknél.
«A váradi székeskáptalan ujabbkori kisprépostja kétségkivül a Csanád prépost által letett alapokon áll épen ugy, mint az egri kisprépost a Rozgonyi Péter püspök alapitványán; mindemellett Szent-László király prépostjának czimeztetik, de minden jogosultság nélkül, mert e czim ősi jogon a nagyprépostot illeti. A kisprépost történetileg igazolható czime: «Prćpositus minoris Ecclesić Beatć Marić Virginis de Castro Waradiensi». Igy irja magát például Császlóczi Mihály 1393-ban: «Nos Michael prćpositus ecclesić beatć Marić Virginis minoris, Canonicusque ecclesić beatć Marić Virginis maioris de Castro Waradiensi.» (Kállay-család levéltára. Nro. 1156. Eredeti.) Igy czimezi ugyanőt 1407-ben Zsigmond király: «dicitur nobis in personis honorabilis viri domini Michaelis prćpositi minoris ecclesić beatć Virginis de Castro Waradiensi, item Lamperti» etc. (Kállay-család levéltára. Eredeti.) Hasonlót bizonyitanak számtalan történeti adatok. E kiskáptalan vala az, mely iróinkat a váradi püspökség alapittatásának kérdésénél leginkább megzavarta és tévedésbe vitte. «Esto Collegium Canonicorum B. M. V. Minoris de Portu vel de Castro nuncupatum – irja Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 275. l. jegyz. – auctore S. Ladislao fundatum fuisse Cl. Prayo subscribam» és azután a legkörmönfontabb okoskodásokba bonyolodik. Nem szerencsésebb nálánál e tárgyban Fejér György sem, ki midőn egy 1424-iki oklevélben e kiskáptalan emlékezetét találja, megjegyzi (Codex dipl. X. 6. 637. l.): «Ex his liquet prćter Cathedralem Ecclesiam a S. Stephano fundatam exstitisse Varadini aliam Collegiatam B. Marić V. a S. Ladislao erectam, in qua tumulatus fuit... Hćc ad revindicandum errorem illorum, qui Episcopatus Varadiensis Auctorem faciunt S. Ladislaum.»
A kiskáptalan 1557-ben osztozott a székeskáptalan sorsában.*
«A váradi székeskáptalan ujabbkori kisprépostja kétségkivül a Csanád prépost által letett alapokon áll épen ugy, mint az egri kisprépost a Rozgonyi Péter püspök alapitványán; mindemellett Szent-László király prépostjának czimeztetik, de minden jogosultság nélkül, mert e czim ősi jogon a nagyprépostot illeti. A kisprépost történetileg igazolható czime: «Prćpositus minoris Ecclesić Beatć Marić Virginis de Castro Waradiensi». Igy irja magát például Császlóczi Mihály 1393-ban: «Nos Michael prćpositus ecclesić beatć Marić Virginis minoris, Canonicusque ecclesić beatć Marić Virginis maioris de Castro Waradiensi.» (Kállay-család levéltára. Nro. 1156. Eredeti.) Igy czimezi ugyanőt 1407-ben Zsigmond király: «dicitur nobis in personis honorabilis viri domini Michaelis prćpositi minoris ecclesić beatć Virginis de Castro Waradiensi, item Lamperti» etc. (Kállay-család levéltára. Eredeti.) Hasonlót bizonyitanak számtalan történeti adatok. E kiskáptalan vala az, mely iróinkat a váradi püspökség alapittatásának kérdésénél leginkább megzavarta és tévedésbe vitte. «Esto Collegium Canonicorum B. M. V. Minoris de Portu vel de Castro nuncupatum – irja Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 275. l. jegyz. – auctore S. Ladislao fundatum fuisse Cl. Prayo subscribam» és azután a legkörmönfontabb okoskodásokba bonyolodik. Nem szerencsésebb nálánál e tárgyban Fejér György sem, ki midőn egy 1424-iki oklevélben e kiskáptalan emlékezetét találja, megjegyzi (Codex dipl. X. 6. 637. l.): «Ex his liquet prćter Cathedralem Ecclesiam a S. Stephano fundatam exstitisse Varadini aliam Collegiatam B. Marić V. a S. Ladislao erectam, in qua tumulatus fuit... Hćc ad revindicandum errorem illorum, qui Episcopatus Varadiensis Auctorem faciunt S. Ladislaum.»
