II. BÁRÓ PATACHICH ÁDÁM. 1759–1776.
II. BÁRÓ PATACHICH ÁDÁM.
1759–1776.
1759–1776.
A királyi levél, mely gr. Forgáchot Vácra szólította, csak magában jött, nem volt vele egy másik, mely Váradnak új főpásztort adott volna. Ily esetekben a káptalanok, hogy az egyházmegye ügymenete fenn ne akadjon, saját kebelükből vikáriust szoktak választani. Némi maradványa ez azon ősi joguknak, hogy egykor saját püspöküket is ők választották.
A váradi káptalan ekkor rendkívüli helyzetben volt. Legelső tagjai, az 1715 óta kanonok Keczer István nagypréposton kezdve, vagy elöregedett emberek, vagy betegek valának, mint Gyöngyössy István, éneklőkanonok, ki évek óta ágyhoz szegezett beteg volt. Munkabíró tagjai csupán öten voltak, kik közül a legidősebb kanonokot s különben is megyebelit, Keserű Györgyöt választotta vikáriusnak.
De mi lesz az épülőben levő székesegyházból? A püspöki uradalmak jövedelmeivel a káptalani vikárius nem rendelkezik; azokat a királyi kincstár húzza.* Ki tudja, mikor lesz új püspök?, és ha lesz, kérdés: tetszik-e majd neki a hely?, lesz-e kedve folytatni a más elkezdette művet?
a) Ezen időben még az intercalaris jövedelmek felhasználására a Kollonich-féle egyezmény alapján kiadott 1703 június 15-i királyi rendelet nyujtott jogalapot, melynek negyedik pontja szerint a főpapi javadalmak időközi jövedelmei két hónapig titulo iuros patronatus a királyi főkegyurat illetik, ezen túl pedig a királyi kegyúr és az egyház között osztandók meg. A gyakorlatban azonban a királyi kamara a Tripartitum I. részének 10-ik titulusát (3. §), tágan értelmezve, átvitte az intercalaris jövedelmeknek is. Mária Terézia nemes gondolkodására valla, hogy Forgách halálakor nem használta fel a királyi kincstár javára, hanem a széküresedés egész idejére kiterjesztve, a székesegyház építésére rendelte az intercalaris jövedelmet, visszatérve III. Béla vonatkozó törvényének alkalmazására.
Benkovich székesegyháza benn a városban s már két öl magasan emelkedett, mégis abban maradt. Gróf Csáky Imre elkezdett székesegyháza mellett már kastélya is felépült, utódjai mégsem folytatták.
Valóban, Forgách távozásán, ha a székesegyháznak szíve van, méltán megdöbbent volna. Mi lesz belőle? 317
A káptalan az alapkő letételét sem látta szívesen.* Azóta hat év telt el, de a székesegyház közelében még egy kanonoki lakás sem épült. Általában is különösnek látta mindenki, hogy a püspökség kiköltözzék a városból, a pálosok régi, remetelakásának közelébe.
„Invitis canonicis. qui illibenter eorsum se transferunt,” mondja Forgách az alapkő letételéről szóltában. Gímesi levéltár: M. 45. 33. l.
Szerencsére Mária Terézia királynőnek szíve elég nagy volt arra, hogy helyet találjon benne a váradi székesegyház sorsa is.
A pozsonyi királyi kamara 1758 július 14-én tudatta Keserű György vikáriussal s Kruszpár István királyi tanácsossal s a püspöki javak felügyelőjével a királynő azon rendeletét, hogy a székesegyház építését folytassák, valamint a püspökség terhére rótt készpénz s terménybeli fizetéseket is adják ki.*
Váradi püspöki levéltár: Ecclesia Cathedr.
Erre megindult ismét a székesegyház építése, bár távolról sem olyan erővel, mint Forgách alatt.* Ekkor épültek ki az egyház hajójának oldalfalai, melyek, mint láttuk, Forgách távozásával félbenmaradtak.*
1758-ban 2642 ft, 1759-ben 9806 ft 51 1/2 k fordíttatott építésre. Országos levéltár: Cancell. 5607. an. 1770.
Salamon J. emlékirata.
Eközben a váradi káptalan még válságosabb helyzetbe jutott; tagjait egymás után temette el.
1758 június 10-én korra nézve legfiatalabb tagját, br. Vécsey Mihályt, a következő év február 14-én pedig a legidősebbet, Keczer István nagyprépostot vesztette el. Két hét múlva meghalt olvasókanonokja, Polentáry Ferenc, ezután tizenketted napra őrkanonokja, Ujváry Ferenc; az éneklőkanonok, Gyöngyössy István még mindig ágyban fekvő beteg volt.
Keserű György vikárius már Ujváry Ferenc halála előtt, március 8-án, meghatottan tudatja a királyi kancelláriával a káptalan nagy veszteségeit, s minthogy különben is az únió végett, melyet a káptalan saját vallása ügyének is tartott, püspök nélkül soká nem lehetnek: a káptalan nevében kéri a kancelláriát, hogy a királynőnél tenne lépéseket a váradi püspök mielőbbi kineveztetése iránt.*
Országos levéltár: Cancell. 30. 1759.
A vikárius ugyanis arra számított, hogy kineveztetvén a 318püspök, ez majd kiegészíti a káptalant. Hogy ez másképpen is történhessék, az aligha jutott eszébe. Pedig már mutatkozott, s csak az imént, egy veszedelmes praecedens.
A váradi káptalan tagjait, a nagypréposton kívül, eddigelé a váradi püspökök nevezték ki.*
b) Forgách 1754-i liminajelenlésében világosan mondja: „a nagyprépostság a hozzácsatolt kanoniával együtt királyi adományozású, a többi püspöki. Egy kanonok jövedelme 1400 rajnai forintra megy fel; ezenkívül a nagyprépostnak van még külön 1400 rénes forintja, a kisprépostnak pedig még 400 rajnai forintja”. (Vanyó i. m. 287. l.)
Így nyerte Alapy János is kanonoki kineveztetését gr. Forgách Páltól azon főpásztori jognál fogva, melyet – mint az oklevél mondja – úgy ő, mint püspök-elődei a váradi egyházban köztudomás szerint gyakoroltak.*
„Non Paulus stb. az okmánytárban. 59. sz.
Ugyancsak Alapyt a váradi kisprépostságra, mihelyt az br. Vécsey Mihály halálával megüresedett, 1758 augusztus 14-én már a királynő nevezte ki, megjegyezvén, hogy azt különben a váradi püspökök szokták adományozni, de most püspök nem létében ő, a királynő, adományozza.*
„ad praeposituram capituli cathedralis ecclesiae Magno Waradiensis minorem… alias per episcopos Magno Waradienses pro tempore existentes conferri solitam… vacante nunc… ecclesiae Magno Waradiensis sede, eligendum et nominandum… esse duximus.” Országos levéltár: Collat. eccl. VI. 56. l.
A következő április hó első napjaiban, Keserű György vikárius levelének vétele után pedig egyszerre tömeges királyi kinevezés történt. A királynő elmondja, hogy váradi püspököt bizonyos okokból még nem nevezhet ki, de legalább gondoskodni akar a váradi egyházban az isteni tiszteletről s a lelkek üdvéről.* És kinevezte Salbeck Mátyás gyulafehérvári nagyprépostot váradi nagyprépostnak; Fáy Ferenc miskolci plébánost és gr. Kornis Ferenc lédeci (Trencsén vármegye) plébánost kanonokoknak. Tehát három idegent. Ezenkívül megtette a fokozatos előléptetéseket is. Keserű György olvasó-, Szentiványi János őrkanonok, Szenczy békési-, Eőszy Ferenc krasznai főesperes lett.
„cum ex certis arduis et rationabilibus causis hoc tempore cathedrali ecclesiae Magno Varadiensi hactenus de legitimo pastore et episcopo prospicere non potuerimus; velimus nihilonimus in eadem ecclesia tam cultui divino, quam et animarum saluti optime prospectum iri: hinc” etc. Ugyanott: VI. 69. és köv. 11.
Valamennyinek oklevelében pedig ismétli, amit már 1758 szeptember 4-én tudatott a káptalannal,* hogy az épülő székesegyház 319közelében kijelölt, vagy még kijelölendő telkeken építsék fel kanonoki lakásaikat.*
Gr. Batthyány Imre 1758 szept. 12-én kelt levele. Váradi püspöki levéltár: Eccl. Cathed.
„ita tamen, eaque per expressum adjecta cum conditione, ut ipsa penes noviter assurgentem cathedralem ecclesiam in loco ad id destinato aut, in quantum nondum destinatus esset, per futurum episcopum destinando residentiam suam canonicalem sub poena ipso facto sequestrandorum et in erigendam praettactam residentiam convertendorum beneficialium proventuum erigere debeat et teneatur.” Országos levéltár: Coll eccl. VI. 57 s köv. 11.
Az utolsó, szintén üres kanonoki helyet nem töltötte be. Mintegy rendelkezése alá bocsátotta az új püspöknek, kit ugyanabban az évben ki is nevezett.
Ez ismét egy főúri származású főpap, Báró Patachich Ádám volt.
* * *
Zágráb vármegyében Károlyváros mellett a mult század elején magányos úri lak emelkedett, melyről a nép magát a helyet is egyszerűen Kastélynak nevezte el. Ez a Patachichok birtoka volt, kik horvátok voltak, de a Zrínyiek fajtájából. Ereikben éppen annyi magyar vér csörgedezett, mint horvát, s Magyar-és Horvátország közül mindig azt szerették jobban, amelyiknek több szüksége volt eszökre vagy karjukra.
E kastélyban élt Patachich Miklós nejével, itt született fiuk, Ádám 1715 február 18-ikán.*
Katona István (Historia Colocensis ecclesiae II. 347. és 393. II) és Nagy Iván (Magyarország családai IX. 143. l.) Patachich Ádám születése évét 1717-re teszik, de a Patachich Á. körében élt Gánóczy Antal 1715-öt jegyzett fel, (Episcopi Varad. II. 464. l.) s emellett szól Patachich sírirata, mely szerint 1784-ben 69 éves korában halt el.
Egy későbbi királyi oklevél előszámlálja a Patachichok ősei között a hősöket,* államférfiakat, főpapokat,* de az egyszerű szerzeteseket, apácákat nem említi;* pedig ezek önfeláldozásuk s imádságaikkal Isten áldását áraszták nemzetségükre s hazájokra.
Péter Szigetvárott esett el. 1566-ban. A püspöki kinevező oklevél többeket, valamint államférfiakat is elősorol. Katona I. i. h. 353. l.
György boszniai püspök volt; Gábor kalocsai érsek.
Péter pálos, János Zsigmond jezsuita volt; nénjei között heten apácák.
Az atyának, Patachich Miklósnak szemeit is inkább az ősök hősi dicsősége kápráztatta s fiából katonát akart nevelni. Azért a gyermeket, mihelyt alsóbb iskoláit Zágrábban elvégezte, a bölcsészeti tanfolyamra Grácba küldé, hogy ott a finomabb 320városi élet közepette megkedvelje a világ örömeit. De ember tervez, Isten végez.
Patachich Ádám mielőtt bölcsészeti tanulmányait befejezte volna, az egyházi rendbe beöltözött. Ekkor őelőtte is megnyílt az a tanulási pálya, melyen az előkelő származású s ennélfogva magasabb jövőre kiszemelt ifjak azon korban keresztül mentek, amint azt Forgáchnál s a két Csákynál is láttuk.
Előbb Bécsbe, majd Rómába ment, ott a bölcsészetet –, itt, mint a Szent Apollinaris növendéke, a hittudományokat tanulta s mindkettőből tudori oklevelet nyert. A költészettel is foglalkozott; verseket írt, nevezetesen az év minden napján előforduló szentek tiszteletére. * Ezért a római Arcadok akadémiája tagjává választotta.*
Patachich Adami Carmina, quibus Sancti singulis anni diebus celebrantur. Ms. 4°. A kalocsai főegyház könyvtárának kéziratai. 210. – Ugyanott 207 szám alatt: Giulii Aegidii Mariae S. I. Tractatus Canonisticus de Testamentis et Successione ab intestato, cui accessit Dissertatio da Matrimoniis tam ab Haereticis inter se, quam a Catholiocis cum haereticis in Hollandia celebratis, quam dictante celeberrimo hoc 27 annorum in Collegio Romano S. Apollinaris Professore calamo excepit B. Adamus Patachich annis 1738 et 1739. 8. Mai. Magyar Könyvszemle. VIII. 302 és 303 II. Csontosi János közleménye.
Gánóczy: Episcopi Varad. II. 465. l.
Vissza a hazába 1739 őszén érkezett, amikor mindjárt családja jószágán, Verbovecen, plébános lett. És itt, pályájának küszöbén már a legbecsesebbel: egy bölcs férfiúnak, ki amellett magas egyházi méltóságban s hozzá közel rokonságban állt, – atyai áldásával s jó tanácsaival találkozott.
Patachich amikor Rómából hazajött, szintúgy mint az örökváros zarándokai közönségesen, emléktárgyakat hozott magával. Egyebek között nagybátyja, gróf Patachich Gábor kalocsai érsekről is megemlékezett. Szent ereklyéket hozott neki, miket azután az érsek remekművű, úgynevezett apáca-varrásba foglaltatott s a kalocsai székesegyház oltárain helyezett el.*
Patachich érsek levele öccséhez 1739 nov. 15-ről. Katona: Historia ecclesiae Colocensis. II. 347–9. 11.
Ez ereklyéket az ifjú Patachich még Bécsből leküldte érsek-bátyjának, ki ugyanakkor Rómából is vett levelet. Öccsének volt intézeti elöljárója küldte meg Patachich iskolai bizonyítványait. E kettős küldemény hatása alatt az érsek levelet írt öccsének, melyben megemlékezése s Rómában kivívott sikerei 321felett örömét nyilvánítja. Valóban örülök, – írja egyebek között – hogy elöljáróid megelégedését annyira kiérdemelted s úgy az erényekben, mint a tudományokban oly kitűnően előhaladtál. Azután azon alkalomból, hogy öccse lelkipásztori állomását épp akkor foglalja el, mint tapasztalt főpásztor, bölcs tanácsokat ad neki, kiemelve különösen, hogy Istent és elöljáróit sohase tévessze el szemei elől és sohase tegyen olyat, amit azok szemeláttára nem merne megtenni.*
Ugyanott.
Legközelebbi elöljárója, a zágrábi püspök, csakugyan élénk figyelemmel kísérte a fiatal plébános Patachichot s viselkedésével meg volt elégedve. Egy év múlva már kitüntetésre ajánlotta a királynőnek, ki 1740 december 24-én Szűz Mária ábrányi apátjának címével ruházta fel,* a püspök pedig alig másfélévi lelkészkedés után, 1741 április 21-én zágrábi kanonoknak nevezte ki.*
Királyi könyvek: V. 148. l.
Katona: Hist. ecl. Coloc. II. 350. l.
Mint apát, meghívót kapott az 1741-ki országgyűlésre s Patachich megjelent Pozsonyban.* Itt találkozott bátyjával, az érsekkel.
Kolonovics, G.: Nova Ungariae periodus. Buda. 1790. 18. és 60 11.
Patachich Gábor kalocsai érsek egyike volt a múlt század azon főpapjainak, kik nemcsak előkelő származásukkal, hanem apostoli szellemük és magas műveltségükkel is kitűntek s ezen tulajdonaikat a magyar katolikus egyház újraépítésénél oly előnyösen érvényesítették. Kalocsán is mindannak, ami ott később oly szépen s nemesen felvirágzott, sőt magának a város magyarságának is alapjait gróf Patachich Gábor vetette meg.*
c) A város helyreállítását Csáky Imre bíbornok kezdette meg. A város már érsekségének tizedik évében 85 magyar és 3 tót-szerb jobbágycsaládot számlált, ő szabályozta századokra a lakosok kötelességeit és jogait, négy vásár tartására engedélyt eszközölt ki, a határban 18 pusztát telepített, népesített be. Ezt a munkát utódjai folytatták. (Málnási: Csáky bíbornok 88–90.)
Fenkölt hazafias gondolkodásának most a pozsonyi országgyűlésen is jelét adta, melynek öccse, Ádám, szintén tanuja volt. Szóba jött ugyanis a főrendek között, hogy a királynő körül, míg Magyarországon lesz, kik teljesítsék a szolgálatot: az idegen vagy a magyar udvari méltóságok? És gróf Patachich Gábor, az egri, váci, pécsi püspökök, sőt a prímás, Esterházy Imre ellenében is, bátran azt vitatta, hogy míg a királynő Magyarországon van, a magyar udvari méltóságok végezzék a szolgálatot, különben tisztük üres címmé süllyed. Szent István atyja, Géza vezér, mikor – a krónikás szerint – szemére vetették, 322hogy két Istennek, a keresztények s a pogányokénak is áldozik: azzal felelt, hogy elég gazdag arra. Szent István utóda elég gazdag arra is, hogy két udvart tartson.*
Kolonovics, G.: Nova Ungariae periodus. Buda. 1790. 18. és 60 11.
Ugyancsak gróf Patachich Gábor Pozsonyban augusztus 6-án öccsét, Ádámot, apáttá avatta fel* s amidőn ujjara húzta a megszentelt főpapi gyűrűt, ezzel őt mintegy eljegyezte saját nemes szellemének.
Katona i. k. 350. l.
Báró Patachich Ádám, ősz ember korából fennmaradt arcképe után is, ajánló külsejű férfiú volt. Nagy, barna szemeiben éles tekintet, finom metszésű ajkán nyájasság, kezei feltűnően szépek, öltözéke választékos s még az a modorosság is, mely egész külsején meglátszik, az ő korában csak előnyére szolgált. Ehhez járulván tudományos műveltsége, szellemes társalgása: a fiatal apát-kanonok már Pozsonyban, a legmagasabb körökön kezdve, általános figyelmet keltett maga iránt. Ennek következményei csakhamar mutatkozni is kezdtek.
A királynő 1743 május 15-én a kaposfői javadalmas prépostságot adományozta neki;* az 1751-ki pozsonyi országgyűlés alatt pedig, melyen Patachich is jelen volt, ugyancsak Pozsonyban, július 30-án címzetes novii püspökké s a magyar királyi kancelláriánál tanácsnokká nevezte ki, évi ötezer forint fizetéssel.*
A királynő levele kelt Prágában. Királyi könyvek. V. 184. l.
Országos levéltár: Collat. eccl. V. 443. l. – Cancell. 114. 1751.
A magyar kancellária Bécsben székelt. Bécs éppen e korban a finomabb társadalmi élet, valamint a tudomány és művészetek központja kezdett lenni.*
d) Bécs életére u. o. 146–148. l.
Patachich elődjének a kancelláriánál, Klímo Györgynek fogékony szelleme is itt, e mozgalmas bécsi élet közepett termékenyült meg, hogy utóbb nagyszabású alkotásokat hozzon világra.
Patachichra, kinek lelkében mint láttuk, hogy a szépművészetek isteni szikrája is szunnyadozott, a birodalmi székváros szintén nem maradt hatás nélkül. Különösen a zene ragadta meg, mely akkor éppen Gluck fellépésével újjászületését ünnepelte.
Így, komoly hivatalos teendők s vidám szellemi élvezetek között telt el Patachich bécsi életében néhány év. Ekkor kitört a hétéves háború; Patachich, mint annyi ezeren, sietett a királynő323védelmére: húsz katona kiállításának költségeit fedezte.* A királynőnek pedig egyéb jeles tulajdonai között jó emlékező tehetsége is volt.
„pro modernis belli circumstantiis fine statuendorum viginti militum equitum Hungarorum bis mille florenos suae Maiestati obtulit 1756 sept. 25”. Orsz. levéltár: Caccell. 116. 1756.
1758-ban megüresedett, mint láttuk, a váradi püspökség, s mielőtt az betöltetett volna, gróf Forgách Pál véletlen elhunytával megüresedett a váci is.
A váradi püspökséget négyen kérték: Hubert Mátyás, vegliai püspök; Fonyó Sándor, scutarii püspök, pécsi nagyprépost, a hétszemélyes tábla főpapja, Jerebiczi Stehenich János, tinnini püspök, győri nagyprépost, a helytartótanács tagja; gróf Engl Antal, csanádi püspök.*
Ugyanott: 30. 1759.
Báró Patachich Ádám nem a váradi, hanem a váci püspökséget kérte.*
Kérvénye kelet nélkül; a kancelláriára 1759 augusztus 29-én érkezett. Országos levéltár. Cancell. 30. 1759.
A királynő Vácra gróf Esterházy Károlyt, a későbbi hírneves egri püspököt nevezte ki.
Patachich kérvényére pedig saját kezével ezt jegyezte fel: „Patachichot kinevezem váradi püspökké”.*
„ich benenne patachich zum bischof von Groswardien”.
Ugyanaznap még bihari örökös főispánná, december 23-án pedig belső tanácsossá is kinevezte.*
Katona: Hist. ecclesiae Colocensis. II. 356. l.
* * *
Gróf Migazzi Kristóf és báró Patachich Ádám együtt voltak növendékei a római német-magyar kollégiumnak. Itt a két ifjú között barátság fejlődött ki. Sok év múlva, mikor már Migazzi bécsi érsek, Patachich pedig a magyar kancelláriánál előadó lett, a két régi iskolatárs ismét együvé került s még akkor is jóbarátok voltak.
Patachichnak mindjárt püspökké neveztetése után legelső gondolata az volt, hogy Migazzival szentelteti fel magát. Bátyja, a kalocsai érsek már akkor régen a föld alatt pihent.* És a felszenteltetés, amire a római bullák megérkeztek,* Bécsben 3241760 március 9-én megtörtént. Gróf Migazzi végezte gróf Révay és Marxar püspökkel.*
1745 december 5-én 47 éves korában múlt ki.
„Datum Romae apud S. Mariam Maiorem” 1760 quinto Kalendas Febr. (január 28) pontificatus nostri anno secundo. Országos levéltár: Cancell. 103. 1759.
Katona: Eccl. coloc. II. 378. l. – Gánóczy: Episcopi Varad. II. 469. l.
Tíz nap múlva, március 19-én Patachich már Várad határához, Püspökibe érkezett. Itt várakozott reá s fogadta őt Bihar vármegye tizenkéttagú küldöttsége Szalbeck Mátyás váradi nagyprépost s Baranyi Gábor alispán vezetése alatt.
Éppen böjt közepe volt; zajosabb ünnepségeket a szent idő nem engedett meg. Ezek húsvét utánra maradtak.
Ekkor megérkezett gróf Barkóczy Ferenc egri püspök s május 13-án beiktatta Patachichot főispáni székébe. A püspöki beiktatás május 25-én, pünkösd vasárnapján történt.*
Bihar vármegye levéltára. 1760. év.
* * *
Várad új főpásztora élete virágjában levő férfiú, 45 éves volt, telve tetterővel, munkakedvvel. Ez döntött kinevezésénél is. Félszázad telt el a Rákóczy-forradalom lezajlása óta, de Várad még mindig nélkülözte mindazt, ami egy püspöki székhelynek elengedhetetlen kelléke. Ami már keletkezett is: székesegyház, püspöki lak, papnövelde, az mind csak ideiglenes, szükségleti alkotás volt.
Az első, amit Patachich Váradra jöttében a városból látott, a Forgách elkezdette székesegyház volt. Vakolatlan téglafalai tornyok nélkül, fedél nélkül; sőt boltozat nélkül, – már messziről szemébe tűntek. Nem is téveszté el többé szemei elől. Már a következő április hóban 1075 forintot, májusban 941-et fordított építkezésre,* és így tovább hónapról-hónapra, évről-évre.*
Országos levéltár: Cancell. 902. 1759.
e) Patachich a székesegyházra 1760–1768 között összesen 33.823 r. f. 52 3/4 k.-t, költött, csak félannyit, mint Forgách hat év (1751–57) alatt. Orsz. Lvt Cancell. oszt. 1770–5607.
Az ő műve a székesegyházon az egész fedélzet, de amely Forgách tervétől eltérően nem készült rézből, továbbá a fő- és mellékhajók boltívei, végül a szentélynek s a hajók felerészének teljes befejezése. Ezért áll a szentély két oldalán, egymással szemközt, Patachichnak egy-egy családi címere főpapi jelvényekkel körülvéve. Szép féldombormű, de Salamon Józsefnek, Forgách volt káplánjának sehogysem tetszett.* Az ő elmúlni 325nem tudó kegyelete néhai püspöke iránt súgta neki, hogy ott inkább helyén lett volna Forgáchnak címere.
Emlékirata a székesegyház építéséről. Váradi káptalani levéltár.
De Salamon a székesegyház építésének haladásával sem lehetett megelégedve. Patachich évenként egyre-másra csak három-négyezer forintot költött rája.* így a befejezés beláthatatlan időkig elhúzódhatott. De Patachichnak saját tervei voltak, melyek éppen azért, mert az ő lelkéből szakadtak, közelebbről is érdekelték őt.
Országos levéltár: Cancell. 5607, anni 1770.
* * *
Kisdy Benedek, egri püspök, abban az időben, mikor székhelye, Eger, a törökök kezében volt, Kassán a jezsuiták vezetése alatt papnöveldét.alapított. Ez intézetben még akkor is voltak egrimegyei növendékek, mikor már az egri püspökök visszatértek székhelyükre és ott Telekesy István püspök (1699–1715) új papnöveldét állított. Váradról, Benkovich püspök alapítványa révén, szintén voltak ott növendékek még 1760-ban is. Ekkor azonban az intézet életében válságos fordulat állott be.
Gróf Barkóczy Ferenc egri püspök némi kellemetlen előzmények utón április 9-én növendékeit titkon kocsikra rakatta s Egerbe vitette. Karlai Ferenc, kassai plébános által pedig tudatta az intézet főnökével, hogy a növelde birtokaiba többé ne avatkozzék, az iratokat adja át s az intézet épületéből a váradi egyházmegye növendékeivel együtt tizenöt nap alatt költözzék ki.*
„per saepe dictum Franciscum Karlai peremptorie canonice admonitus, ut intra 15 dies e domo seminarii excedat, sociis et clericis dioecesis Varadiensis de alio hospitio provideat, instrumenta literaria fundationem Kisdianam tangentia cum urbariis et scriptis rebus et clavibus seminarii effective resignet, nisi velit experiri” etc. Budapesti egyetemi könyvtár: Kaprinai 46. kötet. 271–303. 11.
Kunics Ferenc, a kassai jezsuita kollégium igazgatója felterjeszté az ügyet a királynőnek. November 24-én megérkezett a királynő leirata, mely szerint úgy a növendékeket, valamint az intézet alapjait az egri püspöknél meghagyta; egyszersmind elrendelte, hogy mindazok a püspökök, kik régi székhelyeiket már visszanyerték, papnövendékeiket otthon saját szemeik előtt neveljék”.* 326E rendelet Patachich püspök figyelmét a papnöveldére fordította.
„ita mandante sacratissima sua maiestate hac occasione apud reliquos etiam dominos episcopos sedibus suis iam restitutos disponit, ut qui alumnos suos seu extra diocesim seu vero sub aliena cura habent, hos sub suam immediatam curam recipiant”. Budapesti egyetemi könyvtár i. h., hol az ügy egész lefolyása olvasható.
Váradnak, mint láttuk, már volt papnevelő intézete s az a néhány kassai növendék, legfeljebb nyolc, mert annyira volt ott alapítvány,* valahogy még elférhetett volna benne. De Patachichnak a szervezés, a műveltség színvonalának emelése, az építés, mégpedig fényes, imponáló arányokban, – régi vágya volt, melynek kielégítését alig várta. Most magától kínálkozott rá az alkalom s ő felismerte és megragadta azt. Különben is, minthogy püspök és káptalan az új székesegyház mellé volt költözendő, ugyanott új papnövelde állításáról is gondoskodni kellett. De Patachich nem elégedett meg csupán az intézet falainak felépítésével.
Gróf forgách Pál váradi vikárius jelentése 1732 dec. 13-ról. Bécsi állami levéltár: Hung. Protocoll. 1733.
A papnevelésnek egészen új rendszerét dolgozta ki, melyet kilenc évre osztott be. Az első, az úgynevezett ujonc évet teljesen lelki gyakorlatok foglalják el, így van ez – mondja Patachich, – a szerzeteseknél is, noha ezek csak maguknak élnek. Amely növendék az ujoncév alatt beválik, a bölcsészeti osztályba lép. Ez két évre terjed s egyebek között tantárgyai: a szám- és mértan, az építészet és erőműtan, hogy ezek által is – úgymond – a közjó előmozdítására alkalmasabbak s a nép előtt, még a nem katolikusok előtt is tekintélyesebbek legyenek. A bölcsészeti osztályból a hittudományi tanfolyamra mennek át, de itt is előbb egy előkészítő évet töltenek. Ezalatt az egyházi szónoklaton kívül az egyetemes egyházi történelmet, nevezetesen: a római pápák, a zsinatok, az eretnekségek és a szentatyák történetét s munkáit tanulmányozzák. Erre a tulajdonképpeni hittudományi tanfolyam következik, mely négy évig tart. Itt a szokott tantárgyakon kívül az egyházi jogot a hazai joggal együtt tanulják, minthogy Magyarországon a papság a politikai pályán is működik. Mindezt még egy gyakorlati év fejezi be, melyben egy külön igazgatónak bölcs vezetése alatt s a főpásztor szemei előtt megtanulják tettel is végbevinni a templomban, az iskolában, a gyűlésteremben s a nép között mindazt, mit elméletileg tanultak, hogy így az egyháznak jó papjai s a hazának jó polgárai legyenek. 327
Az intézet élén négy elöljáró állott volna: az igazgató, aki egyszersmind az anyagi ügyeket intézi; az aligazgató, a házi fegyelem őre; az ujoncok mestere, egyszersmind az intézet lelkésze, végül az utolsó éves növendékek igazgatója, egyúttal szertartástanító. Tanárok: a hittudományoknál három; a bölcsészetnél ugyanannyi; osztályonként pedig külön korrepetitorok.
Az intézet alap- és falrajzait is elkészíttette. Emeletes épület, a mai kanonoki lakásokhoz hasonló, csakhogy terjedelmesebb: hetven helyiséggel. Elöljárók, tanárok mind az intézetben laknak s velük 40–50 növendék. E mindenesetre nagy szám, kivált a váradi egyházmegye kicsiségéhez képest, magyarázatát abban leli, hogy Patachich éppen úgy, mint püspökelődei, a vallásbeli úniót szoros együvétartozásnak, sőt együttmaradásnak vették s a már jelentkező békétlenségek ellenére is még mindig hittek benne. Előterjesztésében, melyet a rajzokkal együtt a magyar kancelláriának felküldött, nyíltan jelzi, hogy az intézetet latin és görög szertartású növendékek számára tervezi, s hogy bár eddigelé csak tizennyolc növendék számára van alapítvány, a püspökség jövedelmeiből fogja felállítani, mihelyt a többi egyházi épületek elkészülnek”.*
Patachich előterjesztése, hely és év nélkül, a rajzokkal. Országos levéltár: Cancell. 5607. anni 1770.
Ekkor ugyanis Patachich, még mielőtt a székesegyházat befejezte volna, már hozzáfogott a püspöki lak építéséhez.
Különben e korban a váradi papnöveldének 32.500 forint alaptőkéje volt; továbbá a váradi káptalan adományából hét leggazdagabb biharmegyei községnek tizedét szedte; jövedelmező szőleje s majorja volt; a püspök fizette az elöljárókat, tanárokat, azonfelül évenként száz öl fát adott. Egy növendék pedig évenként csak száz forintba került.*
Váradi püspöki levéltár: Protocoll. C. D. 149 l.
1769-ben az intézet igazgatója volt: Bimbó Elek kanonok; aligazgató: Dányi János t. kanonok; lelkész: Dongó József. Tanárok a teológián: Bérezik János t. kanonok, bölcsészet- és hittudor; Ronkovics Dávid az egyházjog tanára; Heilbrunn N. a zsidó nyelv tanára. A bölcsészeti tanfolyamnál: Kiss Mihály „a paizsrontó”* hittudor; Kovács Mihály, utóbb mindketten 328kanonokok; Kaszner Theophil a mennyiségtan, Karvaly György pedig az egyházi ének tanára. A tanárok az intézeten kívül laktak. A növendékek közt görög egyesültek is voltak: Farkas György, Beregi Pál, Szilvási János.*
Kortársai nevezték így el azon cáfoló könyvéről, melyet Melianus Guatereth (Helmetzi István) „Igasság Paisa” munkája ellen. „A Melianus Guatereth Paisának megrontója” cím alatt 1799-ben adott ki. (Pesten; XII. 795. l.)
Országos levéltár: Cancell. 5607. anni 1770.
* * *
Magyarország főpapjai a királyi tanácsban mindig első helyen ültek, ezért az ország főurai is voltak s mint ilyenek nagy és fényes udvart tartottak, főrangúak szokása szerint csak előre megízlelt ételekkel s italokkal éltek.* De udvaruknak nem annyira a szolgák, az apródok sokasága kölcsönzött fényt, mint inkább a tudomány, a lángész hódoló környezete.
Martius Galeot Mátyás királyról. Kazinczy Gábor fordítása. (1863.) 19. l.
Várad püspöki udvarának is becses kéziratait, gazdag könyvtárát, szobrait, festményeit, ami fegfőbb, tudós férfiainak körét magasztalták a középkor humanista irói, megénekelték költői. A püspöki palota festményei előtt tisztelettel áll meg a későbbi kor protestáns utazója; Vitéz, Kalmancsehi, Perényi püspökök codexeit érdeklődéssel keresik s tanulmányozzák ma is.
S az a nemes szellem, mely hajdan ily főpapi udvarokat alkotott, később sem halt ki a magyar katolikus egyházban. Az eszmény, mely lelkesített, a példa, mely vonzott, ott állt a római vatikáni udvarban.
„Ez azon palotaváros – írja éppen a váradi papságnak egyik szent emlékű tagja, Hoványi, – mely a pápáknak éppen úgy, mint a szépműveknek székhelyül szolgál, mert az egész Vaticant műtárak foglalják el. A csarnokok és szobák e nagy bőségében Krisztus helytartójának csak néhány, egyszerűen bútorozott hajléka van, míg arany és márvány tündököl a művészet remekeit őrző termekben; ezek fényének emelésére semmi költséget sem kímélnek. Itt lakik Szent Péter utóda az igazság és szépség hagyományaitól környezve, becses kéziratokban dúsgazdag könyvtárnak s a világ legelső műgyüjteményének szomszédságában. Itt, anélkül, hogy küszöbét átlépje, minden századok gondolataival mulathat, minden idők szellemét megkérdezheti”.*
Olasz út 1850-ben. (Bécs, 1851.) II. 44. l.
Róma nemcsak a középkorban volt Magyarország katolikusainak 329búcsújáró helye. Múlt századi irataink is minden lépten-nyomon emlegetik, hogy főpapok s főurak, de egyszerű lelkészek s falusi földmívelők is minden akadály ellenére hogyan készülődnek s indulnak el az apostolok küszöbének látogatására. Múlt századi főpapjaink – mint láttuk, – kevés kivétellel neveltetésöket is az örökváros falai között nyerték. És amikor visszajöttek a földretiport, a mindenéből kifosztott magyar hazába: nem a lenézés, nem a fitymálás köznapi érzete vett rajtok erőt, hanem az a szent elhatározás, hogy visszahelyezik Magyarországot Mátyás király korának dicsőségébe.
Így emelkedtek fel ismét Esztergom, Győr, Vác, Eger, Kalocsa és a többi püspöki székhelyek, melyeket a múlt század egytől-egyig romokban talált. Egyes főpapok pedig, mint a két Batthyány, Klímó György, Esterházy Károly, Somogyi Dániel stb., míg egyik kezükkel Sion falait építik, másik kezükkel máris gyűjtik a tudomány, a művészet kincseit, hogy székhelyök, bár a legszerényebb mértékben, de mégis hasonlítson a kereszténység fejének székhelyéhez. E főpapok sorába tartozott báró Patachich Ádám is.
Egyik legelső gondja volt, hogy székhelyén, Váradon, könyvtárt állítson. Néhány év alatt mintegy hatvanezer forintot költött könyvekre s a válogatott munkák tizenötezer kötetével rendelkezett.* Könyvtára nyilvános volt, azért annak rendezéséről s a közönség szolgálatáról is gondoskodnia kellett. Könyvtárnokai mindig szakemberek, kik magok is művelték az irodalmat. Egyik Molnár János, számos, többnyire magyar munka szerzője, utóbb a budai főgimnázium igazgatója, végre szepesi kanonok.* Másik könyvtárnoka Mariosa Jakab, Patachichnak udvari koszorús költője,* kiről, mikor Olaszországba visszatér, Pray, a nagy történetíró, versben búcsúzik el: míg – úgymond – Várad alatt a Kőrös, Kalocsánál a Duna folyni fog, a te verseidnek is a híre fennmarad.*
Katona: Historica Colocensis eccl. II. 359. l.
Tudományos Gyüjtemény, 1820. IX. 60 s köv. II.
Fessler I.: Rückblicke. (Boroszló, 1804.) 45–46. II. – Geschichte. X. 314–314. II. – Műveit elősorolja Horváth István Lexicon eruditorum Regni Hung. 4. Nemz. Muz. kézir. Ms.Lat. 1311.
Mariosa Jacobo Italiam repetenti Propempticon extemporaneum, Colocae. 1781. Nemzeti Muzeum.
Mariosa versei latinok voltak, de Pray költeménye sem 330volt magyar, valamint általában Pray roppant írói munkássága közepett egy betűt sem írt magyarul. Maga Patachich mikor Váradra özvegy Laczkovich Lászlónénak (alispánné), egy kedves matrónának, de aki még a régi nemzedékhez tartozott, mert csak magyarul tudott, levelet ír, megjegyzi, hogy magyar nyelven „való írásomnak ez az első próbája”:* Meg is látszik az egész levélen; valóban, csak töri a magyar nyelvet. Az a szomorú kor volt ez, mikor már „a nemzet színe idegen nyelv járma alatt nyögött” s Dugonics Andrásnak, mikor „Etelká”-ja megjelent, nem egyszer szemére lobbantották, hogy királyi tanár létére nem restel a köznép nyelvén, t. i. magyarul írni.
Német Hívség. 745. I., hol az egész levél olvasható.
1765-ban régi vágya teljesült Patachichnak: új zenészei megérkeztek.* Minden püspöki székhelyen, Váradon szintén, már Patachich kora előtt is voltak zenészek az isteni tisztelet ünnepiességének emelése végett. Patachich az új zenészekkel mindenesetre kiakarta egészíteni egyházi zenekarát, de más céljai is voltak velők.
1765. évi udvari számadások. Püspöki uradalmi levéltár.
E korban építi a lovaglóiskolát, mely alighanem összefüggésben volt Rier Ferenc váradi kanonokkal, az egykori dragonyos kapitánnyal;* de ugyanakkor halljuk, hogy püspöki lakásán színpadot állít.
Az iskola Püspökiben épült; fedélzetére 1767-ben 95.000 zsindely ment. Püspöki uradalmi számadások i. h. Ugyanitt említtetik a püspök vadaskertje Várad közelében, Szőlösön.
Hazánkban még ekkor nyilvános színházak nem voltak. Csak főuraink kastélyaiban s az iskolákban, kivált a jezsuitáknál még oly kisebb helyeken is, mint Sárospatak, állottak színházak vagy csak színpadok, melyeken drámákat, hangversenyeket, olykor operákat adtak elő. Különösen herceg Esterházynak kismartoni várkastélya tűnt ki e tekintetben, mióta (1761) ott a zenekar vezetését Haydn József, a lángeszű zeneművész, vette át s gyönyörű symphoniáinak s négyeseinek előadásaival a világot elbájolá.
A Patachich püspök házi színpadán előadott operák közül eddigelé hármat ismerünk. Legérdekesebb a korra nézve legkésőbbi, melynek szövege magyarul is megjelent a váradi nyomdából. Címe: Isaak, a Megváltónak képe; Szomorú Játék, 331melyet a püspöki musika jádzott Nagyváradon.* A másik kettő latin. Az egyik: Certamen Deorum,* 1766-ban került színre; a másik: Zelus Pastorum Bethlemiticorum előadatásának éve ismeretlen. * Patachich Ádám nevenapjának megünneplésére készült, mely éppen karácsony előnapjára, a betlehemi pásztorok feltűnésének idejére esik.
Nyomtatott Heller János Konrád Henrik, püspöki könyvnyomtató által 1769-ik esztendőben. 8r. A – Gr. 3 ív = 23 számozatlan levél, II. rész. Opera-szöveg. Egy példánya a Nemeztu Muzeumban. – A latin kiadás címe: Isaac, Figura Redemtoris. Actio sacra per musicam producta. Magno Varadini. 1769. 8° 20 levél. Partes II. Opera-szöveg. Egy példánya i. h. – Kézirati példánya ugyanott. Magyar könyvszemle. 1884. 33. l. és 1883. 319. és 333. II. Dr. Nagy Sándor közleménye.
Teljes címe: Certamen Deorum in Ornando. Amynta Pastore Ludis Symphoniacis exhibitum Magno-Varadini Anno MDCCLXVI. 4r. 2 1/2 ív. 10 sztlan levél. Scenae IV. Opera-szöveg. Magyar könyvszemle 1884. 35. l.
Zelus Pastorum Bethlemiticorum in cognoscendo et amando verbo divino in terris hospite recens nato. Adamo Patachich Episcopo M. Varadiensi die onomastico a Venci Pichl et musicorum choro productus. 4r. Csontosi I.: A kalocsai főegyházi könyvtár kéziratai. Magyar könyvszemle. 1883. évf. 295. I. és 1884. 55. l.
Az itt elősorolt darabokat kétségkívül többször is előadták, s rajtok kívül egyéb darabok is lehettek, de azok még lappanganak. E zenés előadásoknak pedig a pillanatnyi szórakoztatáson s műélvezeten kívül, egyik jelentékeny hatása abban is nyilvánult, hogy nemesítette nemzeti zenénket s új zenei tehetségeket hívott életre.
Az a székesegyházi ének- és zenekar Váradon, mely énekével és játékával a protestáns Csokonait is dalra fakasztá,* ekkor keletkezett s Patachich zeneakadémiáján izmosodott meg annyira, hogy évtizedek múlva is igazolta életképességét. Általában az efféle magánzenekarok hatása alatt nemzeti zenénk oly örvendetes lendületet nyert, hogy az egyszerű Rákóczy-nótából a páratlan Rákóczy-induló domborodott ki, s oly zeneszerzőink támadtak, mint Lavotta, Csermák, Bihari, gróf Fáy István stb.
Költeményét lásd Minden Munkái. 1844-ki kiadás 925. l.
Patachich előszeretetét a zene iránt tudja Váradon a hagyomány is, mely még mindig emlegeti, hogy Patachich Mária Terézia királynőnek karmesterét magához édesgette s elhozta Bécsből, amiért azután a királynő Patachichot tette el Váradról. 332
Hogy a püspöki palota színpadán előadott darabok szavalati részében kik szerepeltek?, arról hallgatnak forrásaink; de az akkori szokás, kivált pedig a darabok többnyire latin szövege arra mutatnak, hogy a szereplők a váradi gimnázium növendékei voltak. Intézetükben, mint láttuk, szintén volt színpad. Különben sem szenvedhet kétséget, hogy amidőn Patachich a színelőadásokkal az egyházon kívül is nemesítően hatni akart, nem feledkezett meg a közönség legfogékonyabb részéről, a fiatalságról. A fiatalság, a nemzet jövője mindig közel állott szívéhez.
Fessler, a történetíró, hosszú pályájának még alkonyán is kedvesen emlékszik vissza az időre, melyet ifjú korában Váradon töltött. Fel-feltűnik előtte báró Patachich Ádám alakja is. És leírja, szokása szerint, szépen vonzóan: mint érdeklődött Patachich úgy a tanárok előadásai, mint a tanítványok előmenetele iránt; mint jelent meg tudósai: Gánóczy, Bimbó, Jedlicska kanonokok s könyvtárnoka, Mariosa kíséretében az iskolai vizsgálatok s vitatkozásokon; mint örült, lelkesedett a szép feleleteken s buzdította a fiatalságot „felejthetetlen” atyai jósággal,* Megemlíti azt is, amit Mariosa szintén feljegyzett, hogy Patachich mindig tartott udvarában tanulmányaikat végzett fiatalembereket, papokat, világiakat vegyesen, hogy oldalánál a finomabb társadalmi műveltségben s elméleti ismereteik gyakorlati alkalmazásában jártasságot szerezzenek.*
Fessler: Rückblicke. 45–46 II. – Geschichte. X. 314. l., hol nagyon jellemző azon könyvek jegyzéke, miket a nevezett kanonoktól ajándékba kapott.
Katona: Hist. Colocensis ecclesiae. II. 359. l.
De tudományszomját s tiszteletét a szellem munkásai iránt még jobban jellemzi a következő eset. Mikor 1773-ban megtörténik, hogy a legműveltebb testületek egyikét, a jezsuita rendet feloszlatják: Patachich lelkében azonnal megvillan a gondolat, hogy a rend mentől több tagját megnyerje s maga köré gyűjtse. Szemlét tart felettük, s kiválogat közülük húszat. Köztük vannak Wagner, Katona, Pálma. Pray, Rietaller, Klobusiczky Péter, a későbbi kalocsai érsek.* Hogy hová teszi őket?, 333azon már nem búsult. Tizenkét év óta dolgozott egy újabb alkotásán, mely ekkor már befejezéshez közeledett s befejezve, képes lesz menedéket nyújtani még többeknek is.
A kiválasztottak teljes névsora ez: Ivancsics, Bernolák, Takács, Gulik, Taucher, Majláth, Horváth János, Panckel, Wagner, Katona, Pupikhoffer; a fiatalabbak közül: Spaits. Rietaller, Holló, Winckler. Bécsből: Palma, Kuvik negyedéves teológus; Pozsonyból: Pray, Szerdahelyi, végre Klobusiczky Péter. Mindezeket: „amice invito – írja Patachich, – eosdem paterno suscepturus affectu; aderit quippe seu ad latus meum ab epistolis accomodandi, seu scholis altioribus et humanioribus dirigendis aut his docendis, seu ad populum dicendi pro concione, seu sacras missiones pro cuiusvis genio, vocatione et talento faciendi… occasio” etc. Datum Varadini die 11.
* * *
1762 tavaszán már tíz éve múlt, hogy gróf Forgách Pál püspök az új székesegyház alapkövét letette. Azóta folyton dolgoztak rajta, de környezete még lakatlan volt. Csak a homlokzata előtti térnek napkeleti oldalán épült egy emeletes ház, Alapy János kanonok lakása (a mai nagypréposti lak), s ettől észak felé, egy sorban vele, készültek a többi kanonoki lakások építéséhez.
Alapy kanonok házának átellenében, tehát a székesegyház előtti háznak nyugati oldalán 1762 május 23-án sátor emelkedett, mely alatt oltár állott. Ez oltárhoz a jelzett nap reggelén 7 1/2 órakor az újvárosi ideiglenes székesegyházból körmenet indult ki szép énekszóval, harangok zúgása között. A körmenetet Szalbeck Mátyás nagyprépost vezette fején püspöksüveggel, vállain aranyos vecsernyepalásttal. Vele voltak: a káptalan, az összes világi és szerzetes papság s Várad úri és polgári osztályai. Az oltárnál már várakozott rájuk báró Patachich Ádám püspök. Amint megérkeztek, gróf Kornis Ferenc, székesegyházi főesperes a szószékre lépett és beszédet tartott, a szentírás ezen mondásából indulva ki; „Uram, jó nekünk itt lennünk, építsünk itt három hajlékot”. És kifejté, hogy ez a három hajlék: a székesegyház, mely már tíz év óta épül; a kanonoki házak, melyek szintén keletkezőben vannak; s a püspöki palota, melynek alapkövét e mai szent napon teszik le.
Ezért áll itten az oltár, ezért jelent meg itten Patachich püspök papsága s hívei környezetében.
Szentbeszéd után maga a püspök énekes szentmisét tartott, mely alatt zenekara külön ez alkalomra készült darabot játszott; közben tizenkét ágyú meg-megszólalt s az Esterházy-ezred legénysége lőtt.*
Körülbelül egy mázsa lőpor fogyott el, mit a katonaságnak megtérítettek. Patachich rendelete a püspöki uradalmi levéltárban.
334Mise végeztével Patachich leszállt a kiásott alapok mélyére. Megszentelé a helyet, ahová az alapkövet leteendő volt, megszentelé magát az alapkövet is, azután az egyház magasztos imái közt helyére illeszté. Az alapkő kivájt belsejébe már előbb ónlemezre vésett emlékiratot rejtettek el.*
Az említett emlékirat szövege: Oklevéltárban. 6.
Az alapkő letétele után Patachich visszatért az ájtatosan reá váró közönséghez, azután körüljárta vele a kiásott roppant nagy földüreget, megáldva, megszentelve mindenütt az alapfalak helyeit; végre az emlékezetes szertartást buzgó hálaadással zárta be.*
Váradi püspöki levéltár: Protocoll. Consistorii. C. et D. 29. l.
A kiásott földüreg, mely fölé a palotának emelkednie kellett, roppant nagy volt. Álmélkodással szemlélte mindenki. Kiterjedése 3457˙7 négyszögméter, mélysége 10 méter.
Egy püspöki palotának nélkülözhetetlen helyiségei, a püspök lakosztályán s udvari papjainak szobáin kívül: a kápolna, az egyházmegyei hivatal és levéltár s egy nagyobb díszterem, melyre Várad püspökének, mint egyszersmind örökös főispánnak, annál nagyobb szüksége volt. De Patachichnak még, mint láttuk, könyvtára, színpadja, zeneakadémiája s úrfiakból egész környezete volt: ezeket is mind önmagával egy fedél alá akarta vinni. Erre nagy épület kellett, de ezen kornak divatja s Patachichnak ízlése szerint, tetszetős, fényes is.
Hillebrand Ferenc, ki tíz év előtt, mint láttuk, a székesegyház tervrajzait készíté, – nyerte a megbízást, hogy a váradi püspöki palota tervezetét is készítse el.
Hillebrand tanítványa volt ama bécsi építészeti iskolának, melynek mesterei a XVIII. század elején Fischer János Bernát és Hillebrand Lukács. Ez iskola alkotásainak közös sajátsága az alaprajzok dúsgazdagsága, melyekből a pompás előcsarnokok és lépcsőházak sohasem hiányzanak: továbbá az egyes helyiségeknek olyféle elrendezése, hogy egyenként vagy csoportosan az épület külsején is kifejezésre jussanak. Ez iskola művei Bécsben* a Borromei Szent Károly és a Szent Péter egyház, a schönbrunni kastély, az udvari könyvtár, a Belvedere stb.*
f) A két Fischer von Erlach (apa és fia), valamint Hillebrandt bécsi alkotásai felsorolva Málnási: Csáky bibornok 146–147. 1.
A XVI–XVIII. századbeli építés emlékei. Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben.
Ez épületek több-kevesebb hatása meglátszik Hillebrand 335mindkét váradi alkotásának, a székesegyháznak és a püspöki palotának úgy alaprajzán, mint épületén. S hogy mindkettő messze mögötte marad bécsi eredetijének, a székesegyház Szent Péter templomának, s a püspöki palota például a Belvederenek: az, a váradi helyzet parancsolta nagyobb egyszerűség s takarékosság mellett, annak tudható be, hogy egyiket se fejezhette be első kigondolója.
Patachich püspök s Hillebrand építész mintegy megtalálták egymásban a maguk emberét: mindketten hajlandósággal viseltettek a szertelenül nagy alkotás iránt. Harmadik társul szegődött hozzájuk az emlitett helyen egy korlátlan tágas tér, melyen kényük-kedvük szerint kiterjeszkedhettek, s melynek még az az előnye is megvolt, hogy délnyugati oldalán lejtőre hajlott.
Hillebrand ide egy, előrészén 102˙30 méter hosszú, 20˙75 méter széles, két szárnyában egyenként 42˙90 hosszú, 16˙05 széles s a föld színe felett mindenütt 16˙40 méter magas, kétemeletes épületet tervezett.* Patachich elfogadta e tervezetet s miután az legfelsőbb helyen is jóváhagyást nyert: kezdetét vette annak megvalósítása.
g) Hillebrandt eredetileg csak 64 m. homlokzatú, 16˙2m. széles főépületet és 23˙4 m. homlokzatú szárnyépületeket tervezett, de a hatvanas években az építkezés arányai mind nagyobbszabásúak lettek. – Hogy Bunyitay a püspöki palota építésének történetében is mennyire szerencséskezű történetíró volt, azt mutatja az azóta megjelent művészettörténeti irodalom. Oldelli Alfonz 1807-i lexikona (Dizionario Storico-Ragionato etc. Lugano) nyomán dr. Gerecze Péter a „Magyarország Műemlékei” II. kötetében megjelent helyrajzi bibliográfiájában az idősebb Riccanak tulajdonítja a püspöki palota tervezését. Ugyanígy K. Nagy Sándor a „Biharország”II. k. (Nagyvárad 1885.) 19. 1. – Kapossy János máskülönben becses munkáiban (F. A. Hillebrandt. Bpest. 1924. 14. l., A m. kir. udv. kamara építészei Mária Terézia és II. József korában. Századok 1924, 1925.) a tervet szintén Riccanak tulajdonítja, melyet Hillebrandt csak módosított volna. A vitát Bíró József: Nagyvárad barokk és neoklasszikus művészeti emlékei c. 1932-ben megjelent nagyon gondos munkájával a Bunyitay javára döntötte el, természetesen ez utóbbinál bőségesebben és sajátos művészettörténeti szempontból dolgozva fel ezen tárgyat.
1762 május 23-ig csak földmunkával foglalkoztak. Ez maga is nagy munkaerőt igényelt, mert a földalatti helyiségek éppen úgy ki vannak építve, termekre, folyosókra felosztva, mint az egész földszint s a tulajdonképpeni alapfalaknak még azoknál is mélyebben kellett helyet készíteni. Könnyítette mégis a munkát a térség említett lejtőssége, minélfogva a kiemelendő földnek mennyisége majdnem felényire szállott le.
A kőművesmunkát az alapkő letétele napján kezdték meg. 1762 május 2-ig csak tizenhat kőműves dolgozott egy pallérral. Ekkor még harminchárom kőműves érkezett, de mindnyáját a palotához fordítani nem lehetett, mert ugyanakkor még a székesegyháznál s egyebütt is folytak építkezések. Általában a dolgozó mesteremberek száma egészségi okokból is gyakran változik; egyiknek-másiknak – mint az egykorú feljegyzések tanúsítják, – koporsót is kellett készíteni. Az idézett évben október 15-én dolgoztak legtöbben: egy fő- és egy alpallér alatt huszonegy kőműves s harminchat gyalog napszámos. A kőművesek mostmár nem olaszok, hanem németek; de magyarok 336is vannak köztük, mint: Rátkai, Tapolcsányi, Keresztes, Debreczeni, Tárkányi stb.*
Püspökségi uradalmi levéltár: Residentia.
Hillebrand nem volt egyszersmind vállalkozó. Az építést a püspökség – mint mondani szokták – házilag vitte, ő fizette a munkát, ő szerezte be az anyagot. Az építés felügyelője Neumann János Mihály építőmérnök volt, kit az alapkőbe rejtett emlékirat is megnevez, s mellette egy püspökségi uradalmi tiszt állt, aki a Neumann által benyújtott számlákat ellenőrizte s a szükségesekről előre gondoskodott.
Neumann évi fizetése 250 forint volt; a főpallér egy hétre öt forintot kapott; az alpallér egy napra 36 krajcárt; a kőművesek 30-at; a napszámosok 15-öt. Később, mikor már ácsok is dolgoztak, az ácsmester egy napra 45 krajcárt; az ácslegények 30-at.*
Ugyanott.
A palota tizenöt esztendeig épült, de a rája fordított költségek összegét csak az első hat esztendőről ismerjük. Ez összeg 40.652 írt.*
1762-ben 5891 frt 20 kr. – 1763-ban 8000 frt. – 1764-ben 5938 frt 6 3/4 kr. – 1765-ben 4122 frt 33 3/4 kr. – 1766-ra nincs feljegyezve semmi kiadás, pedig kétségtelen, hogy a palotán ez évben is dolgoztak. – 1767-ben 8700 frt. – 1768-ban 8000 frt. Országos levéltár: Cancell. 5607. anni 1770.
Patachich püspök éppen úgy mint Okolicsányin kezdve valamennyi elődje, feltételesen kapta kezéhez a püspökségi birtokokat. Tudniillik, hogy a jövedelmekből tizenkétezer forintot saját személyére fordíthat; de a többi egyházmegyéje szükségeire lelkiismeretesen ráfordítani s a kiadásokról félévenként a magyar kancelláriának számadást küldeni tartozik.* Patachich püspöksége első félévében eleget tett e rendelet záradékának,* 337de azután évről-évre adós maradt a számadással. Teljes hét évet sikerült is így kihúznia. De 1768-ban már annyira sürgették a számadásokért, hogy a zaklatások elől a királynőhöz folyamodott, kérve felmentését a számadás alól.
„ea tamen conditione, ut ipse (Patachich) praeattacta cuncta bona et iura temporalia omni meliori modo dirigat et administret et ex reditibus inde de tempore in tempus provenientibus 17 mil. flor pro mensa sua episcopali retineat, residuos vero reditus omnes iuxta praemissam benignam resolutionem (de anno 1744 sub dato 13-a Januarii) nostram in necessitates dioecesis et parochorum suorum tam Latini. quam et Graeci uniti ritus conscientiose erogare et super factis solitis erogationibus… singuli semestri rationes medio metropolitani sui ad manus cancellariae nostrae regiae Hungarico-aulicae transmittere debeat”. A királynőnek 1579 augusztus 29-én kelt iktatóparancsa a kir. kincstárhoz. Orsz. levéltár: Cancell. 33. annn. 1759.
Fölötte érdekes számadása az 1760. év első felében befolyt püspökségi jövedelmekről és kiadásokról. Ugyanott, 102. an. 1759.
Báró Patachich a királynő kegyelmében magasan állott. Már püspökké neveztetésének körülményei, mint láttuk, éreztették ezt. Mikor a dömölki bencés apát eszméje, hogy egy magyar Szent István-rend alapíttassék,* – huszonhárom évi vajúdás után 1764-ben megtestesül s a rend első ünnepén, a pozsonyi főegyházban, Patachich szentbeszédet tart,* a királynő ama kitüntetésben részesíti, hogy a rend tagjai közé emeli őt. Amikor pedig Patachich nagyszabású építkezéseiről értesül: megelégedése jeléül négy darab értékes olajfestményt küld az új palota díszítésére.*
Kolinovics, G.: Nova Ungariae periodus. 82. l.
A beszéd címe: „Divus Stephanus Primus Hungariae Rex, coronatus Apostolus, Principum Christianorum Corona” etc. Pozsony 4 r. 3 ív.
A festmények ma is megvannak a püspöki palotában; a zsidók vándorlásának a pusztában négy főeseményét tüntetik elő: Pharao a Verestengerben; Forrásfakasztás; Mannahullás; Aranyborjúimádás.
Mindemellett a királynő Patachich említett kérvényére nem adhatott jóváhagyást. „Bár – úgymond 1768 október 17-én kelt leiratában – Hűséged személyét kiváltképpen becsüljük”, többet mégsem tehet érette, minthogy félév helyett évenként terjessze be számadásait, de mindig négy hét alatt, azaz február l-ig múlhatatlanul; félévenként csak az építkezésekről küldjön jelentést.*
Országos levéltár: Cancell. 92. an. 1768.
Így készültek azután számadások az 1760–1768. évek bevételeiről s kiadásairól, de még akkor sem Patachich akaratával, hanem kiküldött királyi biztos közbejöttével.*
„Elaboratum occasione commisionis regiae Magno-Varadini 27. Julii 1769. Joannes Josephus a Koller m. p qua comissarius regius. – Stephanus Patrubány m. p. – Emericus Leszkovszky m. p. imp. et caes. reg. camerae aulicae officinae ratiotinariae officiales”. Ugyanott. 5607. anni 1770.
A következő évekről eddigelé nem kerültek elő számadások s Patachich említett idegenkedéséből ítélve, valószínű, hogy nem is készültek. Minthogy pedig ez évekből a kiadások házi naplója sem teljes: a palota építésének költségeit egész összegükben kimutatni nem lehet. De még akkor sem lehetne, ha a naplók teljesek volnának. Az építkezésnél ugyanis felhasználták 338a püspökség jobbágyainak munkaerejét s az uradalomban található épületanyagokat, nevezetesen az erdőket. Magán a palota fedélzetén egy egész tölgyerdő fája van. A jobbágyokat falvakként rendelték ki még a távolabbi vidékekről is az építkezéshez.
Általában itt is, mint minden házi kezelésnél, pénzt csak azért adnak ki, ami máskép megszerezhető nem volt. De az árak, valamint a bérek is, ma már hihetetlenül alacsonyak volnának. Hol az a mérnök-építő, aki most 250 forinttal megelégednék; vagy az a kőműveslegény, aki 30 krajcár napibérért dolgoznék?
Emellett a vasat a püspökségi vashámorok, az üveget a püspökségi üveggyárak szolgáltatták; amiből legtöbb kellett: a mész, a tégla, – például 1768-ban 771 ezer tégla s 309 szekér meszet építettek be,* – azt az uradalom fájával égették; s uradalmi, szegődött lakatossal, asztalossal stb. dolgoztattak.
1765-ben 943 ezer téglát, 185 szekér meszet; 1766-ban 827 ezer téglát, 188 szekér meszet. Úgy ezen, mint a többi, említett adatokra lásd: Váradi püspökség uradalmi levéltára. Residentia.
Ezért aránylag oly kevés az évi készpénzkiadások összege, mely a beszámolt első hat év alatt egyre-másra: 6775 frt. Ezt pedig kulcs gyanánt véve azon évekre is, melyekről számadások nincsenek: a palota építésének költségei készpénzben nem sokkal haladják túl a százezer forintot.* Csakhogy ez összeg a mai pénzérték szerint ötször annyival ér fel.
h) 1768-ig 40.652 frt. volt a püspöki palotára a készpénzkiadás, 1770-ben Hillebrandt még 54.000 forintot igényelt. Mária Terézia sokalta és a palota-luxussal szemben helyesen foglalta össze véleményét: primo seminarium, dein ecclesia ac demum residentia episcopalis construantur! Azonban az építkezés csak bővült, tehát Bunyitay 100.000 forintos készpénzkiadás-becslése inkább a kiadások alsó határát fejezi ki. Ha figyelembe vesszük, hogy ezen korban egy rénes forintért átlag két mérő búzát vagy egynegyed akó legjobb hegyaljai óbort vagy egy félfont hollandi kávét vagy 24 citromot lehetett vásárolni, akkor fogalmat alkothatunk a hatalmas költségekről.
* * *
A palota építése 1776 tavaszán annyira előhaladt, hogy ácsok, kőfaragók munkájokat már bevégezték, a kőmívesmunka is már csak az épület balszárnyának belsejére szorítkozott. A többi részeken már festők, díszítők dolgoztak.
Amit Patachich püspök évek előtt csak papiroson, csak rajzban látott, azt most teljes valóságában szemlélhette maga előtt és gyönyörködhetett benne.
A palota mintegy húsz holdnyi terület közepe táján emelkedik. E területnek nagy része most már kertté van alakítva, de Patachich idejében még csak az a két kert volt, melyet gróf Forgách Pál püspök, mint láttuk, tervezett. Egyik a palotával szemben, ettől, a székesegyházhoz s a káptalani lakásokhoz vezető út által elválasztva; a másik a palota jobb szárnyának 339ablakai előtt. Ez a múlt század francia ízlésében alakított park egyenes gesztenyefasorokkal, hárs- és szilfa-csoportokkal, melyeknek azóta óriásokká nőtt néhány példánya ma is emeli százados koronáját. A másik gyümölcsös, veteményes kert, melyben már Patachich idejében állottak az ő gondoskodásának kiváló tárgyai, az üvegházak.*
Az udvari számadások gyakran említik az üvegházakon tett munkákat. Püspöki uradalmi levéltár. Residentia.
A múlt században még minden főúri kertnek elengedhetetlen kelléke volt a narancs- és citromfa, melyből helyenként egész erdőt tartottak. És nem csupán dísznövény gyanánt tartották. Hazánk éghajlata akkor melegebb lehetett; a múlt században még a hegyek között, Belényes vidékén is mindenütt voltak a plébánosok kertjeiben olajfák, melyeknek bogyói megértek s az akkor még szigorú böjtnél fölötte hasznos szolgálatot tettek.* A narancs- és citromfák is jobban megérlelhették gyümölcseiket, s minthogy különben is Olaszország akkor tőlünk nagyon távol volt, e gyümölcsök annál becsesebbek valának.*
Mult századi Canonica Visitatio-k. Váradi püspöki levéltár.
i) Előbbi jegyzetben is említve. Egy darab citrom 5 dénár, egy font mazsola 50 dénár volt.
Oly előkelő úr, mint Patachich, szintén nem hagyhatta palotája környezetét az annyira divatos és hasznos narancsos nélkül. Az 1764-i pozsonyi országgyűlés alatt sikerült is olyant szereznie, mintegy kétszáz darabból állót, mégpedig – mint uradalmi felügyelőjének nagy megelégedéssel írta. – bámulatos olcsón, noha a fák igen szépek s egy-két év múlva „felette hasznosak is” lesznek.*
„Mitto orangeriam omnino pulchram, et post unum, alterumve annum summe etiam proficuam etc. Pozsonyból 1764 szept. 7. Heher János Ernő felügyelőhöz. Püspöki uradalmi levéltár: Residentia.
Mindkét kert főbejáratánál ma is látható egy-egy hatalmas, kovácsoltvaskapu, tetején Patachich püspök címerével. Mindkettőn a lakatosmunka oly szép, hogy a művészet színvonaláig emelkedik s a több, mint egy százados használat után is oly ép, mintha csak tegnap állították volna oda.
A harmadik kert, melyben Patachich 1767-ben új épületet emeltetett, vadaskert volt;* de az nem Váradon, hanem a szomszéd Szőlős Várad felőli oldalán terült el.
Püspökségi uradalmi levéltár: Residentia.
A palota homlokzata napkeletre néz, Várad szőlőhegyei felé. Főbejárata is napkelet felől van. Az érkező először egy 340tágas, még kerítetlen előtért talál, melyen jobbról a székesegyház magaslik ki; balról gróf Forgách Pál szökőkútja gyöngyözteti vizét.* szemközt pedig az első tér szélességében a palota emelkedik.
A vasút építésekor vízvezető csöveit elrontották.
Ez francia fedelű, kétemeletes kastély, magasratörő középépülettel, s ennek két oldalán, valamint a palota előrészének két sarkán egy-egy pavillonnal. Külsejének változatos árnyékrajza már sejteti a belső elrendezés gazdagságát.
Az előrész hossza 102˙30 m., szélessége 20˙75, magassága 16˙40 m.
Az előrész két sarkához az udvar felől egy-egy szárnyépület csatlakozik: egynek-egynek hossza 42˙90 m., szélessége 16˙50 m. A szárnyak szintén egy-egy pavilonban végződnek.
A középépület kupolás fedele, valamint a pavillonok kettős fedélzete mindenütt kiválik.
A palota előrésze 72 ablakkal tekint az érkező felé. Az ablakok összes száma: 302. A földalatti helyiségek ablakaival együtt megközelítették az év napjainak számát.*
Utóbb több ablakot kisebbre vettek vagy éppen befalaztak.
A külső falakat, kivált a középépületen, széles kőpárkányzatok, sátoralakú ablakszemöldökök, kacskaringók, pillérek stb. élénkítik. A középépület ormózatának háromszögében báró Patachich címere áll. Négy mezőre osztott paizs, a mezők kettejében egy-egy sasszárny, a másik kettőben egy-egy dőlt horgony nyelén a szerencse istennője áll maga előtt s feje felett fátylat tartva. A paizson sisak, efölött bárói korona, és ismét efölött főpapi kalap, két oldalt pedig egyéb főpapi jelvények.*
A Patachichok grófi ágának címerében már csak a szívpaizson fordul elő a fentebbi címer istennője.
A középépület alján nyílik a hármas kapu: a két szélső kisebb, a gyalogjárók-, a középső nagy, a kocsik számára. Ennek félköríves záródású kőbélletébe vésve ez a felirat olvasható:
ADAMUS. L. B. PATACHICH. DE. ZAJEZDA.
EPISCOPUS. VARADINENSIS.
EPISCOPUS. VARADINENSIS.
A kapualj hatalmas, 11˙10 m széles csarnok, melynek merész, mert csaknem laposboltíveit, középen két iker faloszlop tartja. Ez oszlopokon innen, jobbra nyílik a bejárás a főlépcsőházba; 341túl rajtok jobbra és balra a földszint folyosóira. A folyosók 4 m szélesek.
Az emeletekre öt lépcsőzet vezet: egy fő-, egy mellék- és három csigalépcső; az utóbbiak ketteje a földalatti helyiségekbe is levisz.
A főlépcsőház, azon kor divatja szerint, tágas, világos, kényelmes, emellett még pompázó is. Felérve az emeletre, szárnyas tölgyfaajtókat látunk jobbra és balra. Ez utóbbin egy tágas, háromablakos előcsarnokba jutunk, melynek ismét balkéz felőli oldalán az egyetlen szárnyas ajtó a palota dísztermébe vezet.
Ez a második emelet tetejéig érő, 12˙20 m. magas, 19˙30 m. hosszú és 11˙75 m. széles terem, középépülete a palotának, mely fölött a fedélzet kupolája emelkedik. Keleti oldalát a palotának öt, legnagyobb ablaka töri át; nyugati oldalán három kerek ablak a második emeletre szolgál s onnan, mintegy ugyanannyi páholyból, láthatóvá teszi az egész termet.* Az oldalfalakat hármas és kettős, rómaias fejezetű pillérek díszítik; a mennyezet tükrös domború díszítései is már készek; de úgy itt, mint az oldalfalakon még szürke színtelenség uralkodik. A festő, kinek ecsetje a falakat talán éppen a váradi püspökség történetének alakjaival benépesíti, még nem ért idáig.
E második emeleti ablakok most már befalazva vannak.
A főteremből jobbra és balra egy-egy szárnyas, tölgyfaajtó nyílik a palota előrészének jobb- és baloldali osztályába. Mindenik osztály öt, egymásba nyíló teremből áll. Patachich a székesegyház felől való osztályt szemelte ki a váradi püspökök lakául. Ez oldalra helyezte a főlépcsőzetet; itt még a folyosók is gazdagon vannak díszítve; itt vannak a tágas, előszobás fogadó termek; itt van a park s az egyik csigalépcső, mely a belső termekből oda vezet, és ami fő, itt van, de már a jobbszárnyon, a kápolna is.
Ez is, mint a főterem, két emeletnyi magas, de annál 2˙35 méterrel alacsonyabb. Hossza 11˙50, szélessége 8˙82 m. Világosságát alant két nagy s fenn két kisebb ablakból nyeri; másik két ablaka, mint a főteremnél, a második emelet folyosójára szolgál.* Oltára biharmegyei, vaskohi színes márvány; olajfestésű oltárképe az egyházi fegyelem nagy újjáteremtőjét, Borromei Szent Károlyt mutatja abban a jelenetben, mikor döghalál 342idején önmagát ajánlja fel Istennek áldozatul a népért. A kép hátterében a halottak és haldoklók szomorú csoportja látszik.
E szentnek kiválasztásában Patachichot ifjúkori emlék s rokoni kegyelet vezette. Nagybátyja, gróf Patachich Gábor érsek, midőn 1733-ban a kalocsai papnöveldét megalapította: annak kápolnáját s ezzel az intézetet szintén Borromei Szent Károly védelme alá helyezte.*
Katona: Hist. ecclesiae Colocensis. II. 183–4. 11.
A váradi kápolna falait Schöpf János Ádám freskóképei díszítik.
Fenn, a mennyezeten, az oltárképpel összhangban, a halál öldöklő angyala látszik, amint Isten parancsszavára, kezében lángpallossal száll alá a földre, mialatt az angyalok, irgalomért esdve, emelik összekulcsolt kezeiket a láthatatlan isteni felség felé.
A mennyezet négy szélén ugyanannyi tükörben az újszövetségből vannak jelenetek: Az eltévedt bárány; A kenyérszaporítás; A tengerbe sülyedő Péter; A jó pásztor.
Az oltár közelében s a két oldalfalon távlatos ívboltok és oszlopok között elől a papi hivatal allegóriái, tovább a két-két evangélista, végül Izaiás és Ezechiel nagy próféták alakjai láthatók. Az oltárral szemközt ismét allegóriái kompozíciók vannak: A buzgóság (Zelus); A kegyesség (Pietas). Mindkettő alatt egy-egy fínomrajzú női alak; amaz égő gyertyát tart; emez egy árva gyermeket ölel magához. Ezek felett végre két angyal báró Patachich főpapi jelvényekkel körülvett címerét tartja. A fekete sasszárnyak sárga, a horgonyos istennők kék mezőben állanak.
A festmények egészen egyháziasak s úgy kompozíció, mint rajz dolgában művészi kézre vallanak;* annál nagyobb kár, hogy a festő utolsó ecsetvonása elmaradt róluk.
j) Bíró József megállapítása szerint (64–65. 1.) ez is Schöpf Jánostól van.
A kápolnán túl e szárnyon még két szoba, egy másik csigalépcső, s legvégül egy négy teremből álló lakosztály van.
A főterem másik oldalán levő osztályban, az előrészen, szintén öt terem nyílik egymásba. Ezek elseje, mindjárt a főterem mellett, a középépület egyik pavillonját egészen elfoglalja. Nagyságra nézve a palota második terme. Alatta a földszinten hasonló nagyságú terem van, nagy, kőbélletű ajtóval, amilyen 343nincs több az egész épületben. Az ajtó szemöldökén megvan a feliratnak szánt kőlap is, de, sajnos, üresen. Patachich e termet, a főbejárat mellett mindjárt a legelsőt, valamely közművelődési tényező: a könyvtár vagy éppen a színpad számára szemelhette ki.*
E teremből azóta három szobát alakítottak.
E termen innét kanyarog fel az emeletekre és száll alá a földalatti helyiségekbe a harmadik csigalépcső; túl rajta pedig a folyosó végén előtűnik a palota második lépcsőzete. A főlépcsőzet csak az első emeletre, tulajdonképpen csak a főterembe s a palota urának lakosztályába vezet; a második lépcső a harmadik emeletre is. Ez oldaltermeinek ablakaiból pompás kilátás nyílik az egész városra s a városon túl egyrészt a bihari hegyekre, másrészt az alföldi síkságra.
Az egész palotában a földszinti helyiségekkel együtt 90 kisebb-nagyobb terem és szoba van: a földszinten 32; az első emeleten 28; a második emeleten 30.
* * *
Gróf Esterházy Károly egri püspök 1773. év augusztus havában meglátogatta Várad püspökét. Báró Patachich az előkelő vendéget Várad közelében, Püspökiben fogadta, hol, mint láttuk, szerény falusi lakása s legújabban lovaglóiskolája is volt.
Patachich e helyen gyakran és szívesen időzött, kivált a nyári és őszi hónapokban. A püspökii kápolnában, inkább, mint templomban, szentelte fel papokká Fogarasi Andrást, Molnár Pétert 1767-ben; hasonlóképpen Jancsó Antalt 1773 augusztus 20-án.* De itt volt már ez évnek tavasza óta. Március 5-én ugyanis Váradon a gróf Csáky Miklós építette püspöki lak egészen leégett s Patachichnak nem volt mit tennie egyebet, mint Püspökibe vonulnia, hol elődei is annyiszor találtak menedéket.
A püspöki r. k. egyház anyakönyve.
Gróf Esterházy Károlyt a tisztelet és illem érzetén kívül egyéb okok is indították Váradra. Fontos egyházi, tanügyi s politikai átalakulások küszöbén állottak akkor. Napirenden volt a jezsuita-rend eltöröltetésének s a görög egyesült püspökségek szervezésének kérdése is. Kivált ez utóbbi úgy az egri, mint a váradi püspökséget a legközelebbről érdekelte. Az unió, melyet közel egy század óta annyi gonddal, áldozattal ápoltak, immár 344kinőtt szárnyaik alól s önállóságot követelt, sőt osztályt is a magyar szent királyok örökéből.
Ezek mellett Esterházyt egy kis kíváncsiság is hozta Váradra. Patachich építkezése, szándéka, melyet a hír még jobban kiszínezett, nem volt előtte titok. És gróf Esterházy ugyanakkor* egy, szintén századokra számított épületbe fogott, mely úgy stíl, mint arányai tekintetében hasonlított Patachich alkotásához s csak annyiban különbözött attól, hogy Esterházy a maga épületét egészen és egyedül a tudomány és művészet csarnokának szánta.
k) Esterházy Károly az egri líceum építését 1765 tavaszán kezdette meg, s mikor Váradra ment, akkor már a hátsó fele fel volt építve. (Szmrecsányi Miklós: Esterházy és a művészet. Eger. 1925. 18, 30.)
Augusztus 8-án reggel a püspökii kis egyház rendkívüli eseménynek volt tanuja: gróf Esterházy Károly és báró Patachich Ádám püspökök miséztek benne.* Mise után átjöttek Váradra.
A püspökii r. k. egyház anyakönyve.
Itt megnézték az épülő monostort: a székesegyházat, a püspöki palotát, a kanonoki lakásokat.
Gróf Esterházy a püspöki palotában méltó társát látta egri lyceumának.
Egy gondolat, egy eszmény, egy áldozatkészség vezette mind a két főpapot.
Csak szerencséjük nem volt ugyanegy. Gróf Esterházy Károly befejezhette épületét s átadhatta rendeltetésének.*
Eddig tart Bunyitay Vince műve. A legszükségesebb adatokat, a jeles szerző által tervezett kereten belül, a következőkben csak vázolhatom.
Patachichnak azonban az volt a rendeltetése, hogy saját építkezéseinek folytatását utódjára bízza és egy magasabb főpapi székbe kerülve, elődjének építéseit befejezze. De előbb Váradon látnia kellett az egyházmegye buzgó támaszainak, a jezsuitáknak szétbomlasztását, azután pedig a sok gonddal felevelt, de nagykorúvá lett görögszertartású híveknek joghatósága alól távozását.
* * *
A XVIII. században Európa katolikus államaiban az uralkodói abszolutizmus és a nemesi társadalom nevelői elsősorban a jezsuita rend tagjai voltak. Mihelyt eme nevelő munkájukat befejezték, ellentétbe kerültek az abszolút királyságokkal, melyeknek a királyi hatalmat irányító, mindenhatóskodó államminiszterei a jezsuita befolyás állandósulását gyámkodásnak tekintették. A rend megszűntetését célzó törekvéseikben támogatta őket 345a felvilágosodás korszelleme és irodalma. Portugáliában Pombal marquis a lisszaboni földrengéssel járó társadalmi megrázkódtatást 1757 ben a jezsuitaellenes lavina megindítására használta fel. Franciaországban a Voltairet kedvelő Choiseul herceg 1762-ben, Spanyolországban Choiseul régi barátja, Aranda gróf 1767-ben végrehajtják a jezsuiták száműzetését és minden vagyonuk elkobzását. Példájukat követi Nápoly és Parma is. Bécsben III. Károlynak két jezsuita gyóntatója (Tönnemann és Urient) sem tudta megakadályozni 1735-ben a jezsuita iskolák tanrendszerének modernizáltatását. Mária Terézia a rokon Bourbon udvaroknál közvetít a jezsuiták érdekében, de itthon a jezsuitaellenes Traufsohn bécsi érsekre bízza az egyetemi ügyeket, aki Van Swieten kezdeményezését folytatva, onnan a jezsuitákat kiszorítja. Kultúrpolitikai tanácsosai: Van Swieten, Haugwitz, Kaunitz, Pergen és nem utolsó sorban Ürményi már olyan szellemet képviseltek, amelynek érvényesüléséhez csak Róma döntő elhatározása hiányzott. Ez sem váratott magára sokáig.
Rómában már XIV. Benedek (1740–1758) idejében jelentékeny engedékenység mutatkozott a Bourbon udvarok iránt, ezért a jezsuita rend eltörlésével már a század közepén számoltak. Közel negyedszázados belső vívódás után ennek is elérkezett az ideje. Az egyháznak az államokkal való békéjét nagyon értékelő XIV. Kelemen pápa 1773 július 21-én kiadott „Dominus ac Redemptor noster” kezdetű bullájával a jezsuita rendet megszüntette.
Augusztus 8-án a püppökii szerény lakban a vendéglátó Patachich már erről tanácskozhatott kiváló főpaptársával, gróf Esterházy Károllyal, mert Bécsben már július 26-án ismerték a bullát és így két hét alatt Váradra is eljuthatott annak tartalma. Nagyjelentőségű eseményeknek lettek tanúi, mert ahogy Mária Terézia kihirdette a bullát, a rend négy és fél millió forintot érő vagyonát („massa Jesuitica”) tanügyi célokra fordította és a későbbi, 1777-i Ratio Educationis kiadásával új kultúrpolitika bevezetéséhez használta fel. A közoktatásügy szervezése részben az államhatalom szabadalma lett.
A váradi jezsuiták (7) otthagyták 294 növendéküket, a királyi kincstár már 1773 december 13-án átvette a váradi egyházmegyében talált, évi 6422 forintot jövedelmező birtokaikat és 133.000 forintnyi alapítványi tőkéjüket. Rendházuk harmincnégyéves 346történetírója, Baróti Szabó Dávid a feloszlatásról már egy sort sem írt. Váradon letette a tollat, hogy még negyvenhatévi bolyongása közben az Aeneis és az Elveszett paradicsom magyarra fordításán kívül lelkét marcangoltassa a Váradon is ledőlt diófával.
„Mely, magasságnak szegezett fejeddel,
Mint király, állasz vala társaid közt;
Téged látlak, gyönyörű diófa,
Földre terítve?”
„Elszakadt testes derekad tövétől:
Csak kicsiny kéreg maradott kötésül…”
Mint király, állasz vala társaid közt;
Téged látlak, gyönyörű diófa,
Földre terítve?”
„Elszakadt testes derekad tövétől:
Csak kicsiny kéreg maradott kötésül…”
A jezsuita rend negyvenegyéves szüneteltetése alatt több ilyen „kicsiny kéreg maradt” meg „kötésül”. Kalocsán a jezsuitából kanonokká lett Katona István, Váradon nyolc évvel idősebb rendtársa, a szintén kanonokká lett Pray György akik a kritikai magyar történetírás terén alapot adtak utódaik számára.
* * *
A váradi jezsuiták távozása után a püspökség híveinek legalább háromnegyed részét szárnyra kellett hogy eressze. Patachichnak éppen a jezsuiták segítségével átmenetileg sikerült az oláhok elszakadási törekvéseit visszafordítani. A jezsuita missziók kiküldésével, bazilita monostor alapításával megtöri a hullámot. Évenként 8–10.000 forintot az uniált papságra, 2000 forintot az oláh iskolákra költ és vállalja az uniált plébániák kegyúri terheit. 1765-ben újból kilencvennégy uniált plébániája van, s Patachich görög szertartású vikáriusaként egy görög szertartású felszentelt püspök működik: Drágossy Moyzes. Ő kéri Mária Terézia királynőtől 1776 őszén a következőket:
1. Szakítson ki a váradi latin szertartású püspökség uradalmából annyit, hogy annak évi jövedelme a görög szertartású püspök asztalára 6000 forintot, a székesegyház karbantartására 300, négy szentszéki ülnök és egy scolasticus számára 2800, a papnevelde számára 1200 forintot, összesen 10.300 forintot biztosíthasson.
2. Ha ez nem volna lehetséges, adassék Várad alatt legalább egy falu.
3. Mint a munkácsi görög katolikus püspökségnek, úgy a váradinak is ajándékozzon a királynő új ornátust.
4. Minthogy lakásul a latin püspök régi lakását nyerte, a volt oláh vikárius lakása, mely nyolc szobából áll, adassék az újvárosi görögszertartású plébánosnak.
3475. A görög papnövendékek tartásdíjának összege ne a papnevelde főnökének, hanem neki (Drágossynak) adassék ki.
Patachich az oláh egyesültek terveiről és a királynőhöz intézett kéréseikről jól volt értesülve, mert régi összeköttetései folytán a m. kir. kancelláriában jó ismerősei és barátai voltak. Ezeknek támogatásával tehette meg azt is, hogy az építkezések címén gyakran kapott püspöki jövedelmei elszámolására haladékot. A váradi görög szertartású püspökség felállításának kérdésében pedig Esterházy Károly gróffal folytatott megbeszélései alkalmával bőségesen igénybevehette annak gazdag tapasztalatait. Esterházy ugyanis már 1766-ban, a munkácsi görög katolikus püspökség felállításának ellenzése miatt a királynő nagymértékű neheztelését tapasztalta. Mária Teréziának véleménye szerint az oláh nép általános elkeseredése miatt a schismához való pártolásuk, vagy éppen schismaticus országba való kivándorlásuk nem akadályozható meg a latin szertartás elfogadtatásával, hanem egyedül görög szertartású püspökségeknek, először is a munkácsinak létesítésével. A munkácsi görög püspökség felállítása tárgyában a Szentszék a területileg illetékes egri püspököt, gróf Esterházy Károlyt kérte fel véleményezésre, aki azt veszélyesnek minősítette. Emiatt a királynő tervének tapintatos megvalósítása közel öt évi késedelmet szenvedett és nehézkes diplomáciai tárgyalásokat igényelt. Mária Terézia Esterházyt despotának, kemény, nehéz és uralomravágyó természetűnek bélyegezte és elégületlenségét tudomására is adta. A munkácsi görög szertartású püspökség 1771-ben Esterházy akarata ellenére is felállíttatott, amiből Patachich kellő tanulságot meríthetett. De arra talán mégsem gondolt, hogy az új püspökség a váradi püspökség birtokainak értékben közel felét, de területben is több, mint kétötödét kapja hozományul.
Már pedig a Drágossy kérésének reményen felüli foganatja lett. Kovács Melitus uniált vikáriusnak halálakor Mária Terézia megragadta az alkalmat a váradi görög szertartású oláh püspökség felállítására és „legfőbb kegyuraságából”, valamint „apostoli királyságából” folyó jogaira hivatkozással Drágossy Moyzest 1777 július 1-én első váradi görög szertartású püspöknek kinevezte. Ez alkalommal az új püspök és jogutódjai kivonattak a váradi latin szertartású püspök joghatósága alól, a prímás alá rendelteltek és hithűségük igazolása végett a hitvallásnak évenként írásban 348való megújítására köteleztettek. Ezzel Mária Terézia eleget tett a Szentszék ama óhajának, melyet 1770 nyarán Bradács Jánosnak munkácsi püspökké való kinevezésével szemben támasztott, de mint akkor a személyhez, úgy most a püspökség felállításának elhatározásához mereven ragaszkodott és a pápa aggályait igyekezett eloszlatni. A kúria tartósan vonakodott és csak a püspök javadalmazása körül felmerült vitás kérdés megoldása után erősítette meg a kinevezést és alapítást. A királynő Drágossy kérésére még a megerősítő bullák taxáját is a királyi kincstárral fizettette meg és az új püspökség a váradi latin szertartású r.-k. püspökség javaiból megkapta a 139.657 katasztrális hold terjedelmű belényesi uradalmat.
Patachich Ádám báró az egyházmegye hívei háromnegyed része elválásának fájdalmas látványa alól még idejében felmentést nyert a királynőtől.
Gróf Batthyány József kalocsai érsek 1776 január 1-én az üresedésben volt prímási székre nyert kinevezést és így a kalocsai érseki szék megüresedett. Mint ahogy a váradi oláhok miatt De Ville tábornok jelentése alapján Bartenstein János Forgáchot Vácra helyeztette át a királynővel, úgy most hasonló okokból Ürményi József tanácsára Mária Terézia báró Patachich Ádámot Váradról eltávolítja, 1776 április 8-án kalocsai érsekké nevezi ki. Váradról magával vitte nagy gonddal összeválogatott 7825 kötetes könyvtárát ideiglenes budai lakására és Kalocsán a mai érseki palota homlokzatát és keleti szárnyát elfoglaló termekbe és abban helyezte el és rendeztette a volt jezsuita, történész-kanonokkal, Katona Istvánnal a 17.000 kötetre szaporodott könyvtárat. Ezen kincsnek elvesztésén kívül Patachich távozásával más veszteség is érte a váradi latin szertartású püspökséget, mert püspöki széke négy évig betöltetlen maradt.*
l) Patachich Ádám váradi püspökségének utolsó három évéhez a következőket használtam: Cséplő Péter: A nagyváradi r. k. főgimnázium története. Nagyvárad. 1884. – Országos Lvt Kancell. Lvt 1776. 5444; 1777. 570 és 2233. – A. Gánóczy: Episcopi Varadinenses. Viennae. 1776. II. – Fraknói Vilmos: A m. kir. kegyúri jog. Bpest. 1895. Oklevéltár. 1899. – Nilles: Symbolae ad illustrandam historiam ecclesiae orientalis. Innsbruck, 1885. – Bunyitay Vince: Bihar vármegye oláhjai s a vallásúnió. Budapest. 1892. – Hodinka: A munkácsi gör. kat. püspökség története. Budapest. 1909 – St. Katona: Historia metropolitanae ecclesiae Colocensis. Coloczae. 1800. II. – Winkler Pál: A kalocsai érseki kastély és főszékesegyházi könyvtár története. Kalocsa. 1932. – Szekfü Gyula: Magyar történet. VI. (1931.)
* * *
