III. BÁRÓ LUZENSZKY ISTVÁN LÁSZLÓ (1733–1734)
III. BÁRÓ LUZENSZKY ISTVÁN LÁSZLÓ
(1733–1734)
(1733–1734)
Gróf Csáky Imre hagyatéka között a királyi ügyész a főpapi szerelvényeket s a székesegyház épületére összehordott anyagot is lefoglalta. A főpapi szerelvények között igen értékes tárgyak is voltak, nevezetesen mellkeresztek, gyűrűk, főpásztori botok, kelyhek, egy arany, a többi ezüst, mozsdó medence kancsóval, kazulák, stb.*
a) A káptalan és a kamara a család meghatalmazottjainak összeírását megelőzte. A káptalan emberei a többi meghatalmazottak bevárása nélkül titokban végezték munkájukat. A gróf Csáky-család szepesmindszenti lvt. 6. fasc. 96. l. Málnási Ö.: Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora 296. 327. l.
A káptalan a lefoglalás ellen tiltakott s felségfolyamodványt nyújtott be, melyben a szerelvényeknek, – minthogy azokat a megboldogult a váradi székesegyháznak szánta, – kiadatását s az épületanyagnak felszabadítását kéri, hogy az építést folytathassa. Folyamodványa végén pedig azon óhajtását kockáztatja: vigasztalná meg ő felsége a váradi püspökséget oly főpásztorral, kit más egyházmegyék gondjai is nem terhelnek, s ki helyben lakhatván egészen a váradi püspökségnek szentelhetné életét.*
Országos Ivt. Cancell. 94.
b) Kancell. lvt. Concept. exp. 1732 nov. 6.
A káptalan ez óhajtása teljesüli. A király oly férfiút nevezett ki váradi püspökké, ki tizenkét év óta lakott Váradon, s mini gróf Csáky Imre püspöki helynöke eléggé megismerkedett az egyházmegye viszonyaival.
Luzenszky Joákim, szintén váradi püspöknek, kiről fenntebb volt szó, fitestvérétől, Sámueltől származott. És arra volt hivatva, hogy a tisztességet, melyet Joakim és Ferenc a király előtt szerzett, – ő még nevelhesse s nemzetségét az ország zászlósainak sorába emelje.
Váradon először 1721-ben találkozunk vele, mikor* gróf Csáky Imre váradi kanonokká s a király gáborjáni préposttá kinevezte.* 229Erre egy nagyobb zarándokutazást tervezett Olaszországnak a vallás és a művészet által megszentelt helyeihez. Már útlevele is készen volt a király aláírásával,* de hogy foganatosította-e tervét? annak nyoma nincs.
c) A rokonság kérésére nyerte el Csákytól a stallumot. Görgey 1721 február 3-án halt meg.
Görgey István váradi kanonok halála után. Bécs. 1721 aug. 31. királyi oklevél már mint váradi kanonokot említi. Királyi könyvek 393. 1.
Kelt Bécsben 1725 február 19. Egészen tiszta, mintha ki sem adatott volna. Orsz. Ivt. Eccl. 15. 39.
d) Semmi nyoma sincs Luzenszky itáliai útjának. Mivel útlevele kiállításakor herceg Keresztély Ágost prímás már halálos beteg volt és félévvel később meg is halt, alighanem ezzel van összefüggésben az utazás elmaradása. Ugyanis Csáky ez idő alatt állandóan Pozsonyban és Magyarbélen tartózkodott, Luzenszkyt pedig éppen ez időben Váradon nem nélkülözhette (Málnási: Csáky bíbornok 280 l.)
Még ugyanezen évben (1725) püspöke békési főesperesnek,* a király pedig scopii választott püspöknek nevezte ki.* S ezentúl még sűrűbben kapta a kinevező okleveleket.
Csáky Imre kinevező oklevele Magyarbélen 1725 augusztus 7-én kelt. A beiktatást szeptember 28-án Névery Pál váradi kanonok teljesítette. Orsz. lvt. Eccles. 15. 40.
Bublovics János esztergomi kanonok halála után. A kinevezés kelt Bécsben. 1725 okt. 2. A beiktatást br. Talheimb teljesítette. Orsz. lvt. Eccl. 15. 43.
e) Bublovics János scopiai püspök 1725 június 16-án halt meg.
Bécs. febr. 1. Orsz Ivt. Eccl. 15. 43.
Laxenburg, 1727 máj. 20. A diploma a püspökön kívül Imre, Ferenc, János fivéreire, továbbá Sándor és Imre atyafiaira s ezek ivadékaira is kiterjed. Bihar vármegye jkv. VI. 125. 1.
f) A bárói rangra emelést is Csáky eszközölte ki. (Málnási: Csáky bíbornok 107. l.) – Luzenszky 1728 január 14-én Löwenburg János Jakab békésmegyei főispán biztosaként Békésen tisztújító gyűlést vezetett és a gyűlés után a Lőwenburgtól általa bérelt Váriban sokak előtt súlyos vádakkal illette Harruckern János Györgyöt. Ezt a lakatlan puszták benépesítését megakadályozó prófontmesternek nevezte, aki az elpusztult templomok tégláit magáncélra használja, még istállóvá is alakít régi templomokat stb. ezzel négyéves harcot indított meg Békés megyében. (Karácsony János: Békés vármegye tört. I. 331–334.)
Két év múlva őrkanonok,* s még ugyanazon évben megérkezett XIII. Kelemen pápa 1729 szeptember 7-ikén kelt bullája, mellyel thiatriai püspökké nevezte ki.* Acsády Ádám veszprémi püspök Bécsben, a Pazmaneumban 1730 március 12-ikén fel is szentelte püspöknek.* Ezentúl a többfelé igénybevett gróf Csáky bíbornok-püspököt, kinek már ezelőtt ez egyházmegye kormányzásában helynöke volt, – a főpapi teendőkben is helyettesítette. A bíbornok halálával pedig a közvélemény Csáky utódjául a váradi püspökségben egyhangúlag Luzenszkyt emlegette.
Csáky kinevező oklevele kelt Pozsonyban, 1729 márc. 30.; a beiktatást Névery Pál éneklő-kanonok végezte április 20-án. Orsz Ivt. Eccl. 15. 43.
U. o. 16. 1. és 16. 2.
Orsz. Ivt. Dignit. eccl. – Püspöki diplomájáért Bécsben 2002 forintot fizetett. U. o. Eccl. 16. 8.
Kineveztetése váradi püspökké 1733 február 6-ikán csakugyan megtörtént;* ugyanazon év április 20-ikán bihari örökös főispánná is kineveztetett.*
U. o. Eccl. 16. 9. – A főispáni diplomáért 1002 forintott fizetett. U. o. 16. 11. – A beiktatást br. Ghillány György, a tiszántúli ker. tábla elnöke teljesítette. U. o. 16. 9. – Bihar vármegye jegyzőkönyve.
U. o. Eccl. 16. 9. – A főispáni diplomáért 1002 forintott fizetett. U. o. 16. 11. – A beiktatást br. Ghillány György, a tiszántúli ker. tábla elnöke teljesítette. U. o. 16. 9. – Bihar vármegye jegyzőkönyve.
Főispáni beiktatása három hónap múlva (júl. 28.) Várad-Püspökiben 230megtörtént, de a püspöki beiktatása nem. A római megerősítő bulla késett. Fontos, a váradi püspökség érdekeibe mélyen bevágó tárgyalások jöttek közbe.
Az 1647-iki XII. t. c., mely a protestánsokat a katolikus papoknak fizetendő párbértől felmentette, sok plébánosnak a jövedelmét érzékenyen megapasztá, sőt megélhetését is kétségessé tette. Ekkor a király, III. Ferdinánd, a szegény lelkészek segélyezésére felállította az úgynevezett plébánosok pénztárát (Cassa parochorum), mely I. Lipót király idejében is fennállott, de a XVIII-ik század első éveinek politikai zavarai között megakadt.
III. Károly király 1733 március 7-ikén kiadott rendeletével e pénztár működését a prímás elnöklete alatt ismét megindította, s bevételeire nézve egyebek között úgy intézkedett, hogy a váradi püspök jövedelmeiből tizenhétezer forint maradjon a püspök asztalára, a többi pedig a tizedek hasznával együtt a plébánosok pénztárába folyjék be.*
A 17 pontból álló királyi rendelet a bécsi áll. levéltárban. Protocoll. 1733 márc.
g) A cassa parochorumra vonatkozó 1733 márc. 7-i királyi rendelet csak a szentgotthárdi és pécsváradi apátságok jövedelmét foglalta le a pénztár számára. A váradi püspökség jövedelmét egész más rendeltetéssel, új püspökség részére értékelték túl 60.000 forintra, melyből eredetileg harmadát akarták a váradi püspök kezében hagyni, kétharmadát elsősorban új püspökség részére, melyet az egyházmegyéből hasítottak volna ki, másodsorban új plébániák alapítására kívánták forditani. Csak a bécsi nuncius útján folytatott diplomáciai tárgyalásokon módosult a terv oda, hogy a váradi püspök 17.000 forinton felüli jövedelme a lelkészi pénztárba utaltassék. (A király és a szentszék közötti tárgyalásokról: Fraknói: A magy. kis. kegyúri jog. 453–454. Okmánytár 324-334; a lelkészi pénztár felállításáról: Málnási Csáky bíbornok 231–233. 296. és Salacz Gábor két cikke (A vallásalap kezdetének története; A cassa parochorum története) a bécsi Gr. Klebelsberg K. Magyar történetkutató intézet 1932. és 1933. évi Évkönyvében. (95–111., ill. 121–154. II.)
Erre Luzenszky püspök fordított egyet a dolgon s azt az ajánlatot tette, hogy ne neki hagyjanak meg a püspöki jövedelmekből tizenhétezer forintot, hanem ő fizessen évenként négy részletben a plébánosok pénztárának huszonnégyezret. Ajánlata elfogadtatott s a király 1733 március 16-ikán parancsot küldött a kamarának, hogy Luzenszkyt a váradi püspöki birtokba iktassa be*
Orsz. lvt. Cancell. 53. 1733.
Mielőtt azonban a beiktatás megtörtént volna, új javaslatot terjesztettek a király elé, hogy t. i. a váradi püspöki birtokokból szakíttassék ki annyi, amennyi a püspök asztalára rendelt tizenhétezer forint jövedelmet megadja s ez adassék át a püspöknek; a többi birtok pedig külön tisztség által kezeltessék a plébánosok pénztára javára.
Erre br. Luzenszky felment Bécsbe. Megköszönte a királynak váradi püspökké kineveztetését, de egyszersmint kérte ő felségét: ne engedné, hogy a váradi püspökség birtokteste szétdaraboltassék, kivált mikor bizonyos, hogy a kétféle gazdálkodás s a kétféle tisztség között elkerülhetetlen súrlódások, izetlenkedések csak kárral járnának, s maga a külön tisztség tartása háromezer forintnál is több felesleges kiadást okozna. Engedné 231rneg inkább, hogy ő, a váradi püspök, püspöksége azon birtokait, miket kiszakítani akarnak, évi huszonnégyezer forintért bérbe vehesse, kötelezvén magát arra, hogy ha a huszonnégyezer forinton felül még jövedelme lesz, azt is, „mint annyiszor ígérte már”, a vallás javára fogja fordítani, emellett számadást nyújt be róla évről-évre, sőt hogy hűséges kezeléséhez annál kevésbbé férhessen kétség: rendeljen ő felsége felesketett ellenőrt melléje. Minthogy azonban a váradi püspökségnek sem székesegyháza, sem püspöki laka, sem papnöveldéje nincs: azt is kéri, hogy a huszonnégyezer forint s a még ezenfelül befolyható jövedelem ne a plébánosok pénztárának javára, hanem az említett, nélkülözhetetlen épületek megalkotására fordíttassék; mindezen intézkedésekhez pedig az egyház fejének, a pápának jóváhagyását kikérhessék.*
Két rendbeli felterjesztése (egyik 1733 ápr. 16) az orsz. lvt. Ecd. 66. 35.. 16. 7. és Cancell. 58. 1733.
Pár nap múlva, április 24-én a király csakugyan felterjeszté az ügyet a pápának, kérvén arra nézve jóváhagyását, hogy a váradi püspökség birtoktestéből tizenhétezer forintot jövedelmező részt a püspök számára kiszakíthasson; a többi birtokot pedig a plébánosok pénztárának javára gyümölcsöztethesse.* Ugyanaznap tudósíttatá Luzenszkyt is, hogy imént említett ajánlatait mindenben elfogadja s már utasította magyar királyi kamaráját, hogy a váradi püspöki birtokokat egész terjedelmükben s a mai Szent György naptól esedékes jövedelmekkel együtt Luzenszkynek átadja.*
Orsz. lvt. Cancell. 57. 1733.
Orsz. lvt. Kincst. oszt. Eccl. 16. 10.
Erre somoskövi báró Péterffy József királyi kamarai tanácsos lejött, Luzenszkyt a püspökség összes javaiba az említett kikötések mellett beiktatta.* A király pedig megengedé, hogy a váradi püspöki uradalmak azon részében, melyek a plébánosok pénztárához tartoznak, kezelőtárssá Bedli Mátyás, Csáky bíbornok volt titkára kineveztessék, megeskettessék s hivatala kellő betöltése végett utasításokkal elláttassék.*
Orsz. lvt Eccles. 16. 5. és 10.
Orsz. lvt. Cancell. 7. 1733 jún. 1.
Báró Luzenszky püspök még ugyanazon év augusztus 12-ikén az első évnegyedre eső hatezer forintot, Pozsonyban a plébánosok pénztárába befizette.* 232A római kúria azonban nem látta egyszerűen jóváhagyhatónak az olyan intézkedést, mely egy ős alapítású püspökség birtokaival nem egészen az eredeti célokhoz híven rendelkezik. A váradi püspökség birtokai részben csakugyan plébánosok javára alapíttattak, de váradegyházmegyei plébánosokéra a váradi püspökség közvetlen intézkedései szerint. Ezenkívül a Rómába küldött felterjesztés azt sem említette, hogy a plébánosok pénztárához csatolt birtokok jövedelmei a váradi székesegyház stb. építésére fognak – mint a Luzenszkyhez intézett levél mondja – fordíttatni.*
U. o. Eccles. 16. 15.
h) Luzenszky püspök ugyanis folytatta a nagy elődje és pártfogója által Szálkapusztán megkezdett székesegyháznak építését. Egész 1734-ig találunk építési elszámolásokat erről 551 forint összeggel. (Váradi káptalani lvt. Instr. lit. 1736. XXXVII. fasc.) Ezen szentélyről írja Salamon őrkanonok:…aliquam partem eduxit Sanctuary, quam ego clericus 1743 videram”. (U. o. XXXVIII, fasc.)
h) Luzenszky püspök ugyanis folytatta a nagy elődje és pártfogója által Szálkapusztán megkezdett székesegyháznak építését. Egész 1734-ig találunk épírtési elszámolásokat erről 551 forint összeggel. (Váradi káptalani lvt. Instr. lit. 1736. XXXVII. fasc.) Ezen szentélyről írja Salamon őrkanonok:…aliquam partem eduxit Sanctuary, quam ego clericus 1743 videram”. (U. o. XXXVIII, fasc.)
Az ügy tehát további tárgyalást tett szükségessé, ez időbe került, s ennek következtében báró Luzenszky megerősítő bullájának kiadása is fennakadt.
Ezalatt báró Luzenszky püspök, nem foglalhatván el főpásztori székét, szülőfölde s rokonai látogatására a felvidékre távozott és nem tért vissza többé! A Szepességen 1734 január 18-ikán elhunyt.
Rövid félszázad alatt a báró Luzenszky-családnak két tagja nyerte el a váradi püspökséget, de egyiknek sem volt szerencséje hozzá. Az első meg sem közelíthette; a másik éppen kapuja küszöbén omlott össze.
Joákim emlékét nem hirdeti semmi Váradon; István püspök a váradi székesegyháznak ajándékozván egyházi szerelvényeit s a váradi kapucinusoknak saját házát:* megemlegetik, imádkoznak is érette.
Gánóczy: Épp, Varad. II. 411–412. - E ház Újváron a Német (ma Teleki)-utcai kápolna szomszédságában állott.
i) A kapucinusoknak eredetileg Csáky Imre adta a telket, házat, továbbá kápolnájuk számára építési anyagot és pénzt, azonban a Csáky által Váradra telepített kapucinusok házfőnöke 1715. évi 102. t. c. 3. §-ára hivatkozva a királytól a bíbornok-püspök telepítési intézkedéseinek megerősítését kérte. A királyi kancellária a kérelmet elutasította és csak 1735 nov. 8-án kaptak törvényes engedélyt. Addig a Csáky által adományozott telken levő házban hallgatólagosan laktak, ezért Luzenszky a Csáky adományát megújítani szükségesnek vélte. (Málnási: Csáky bíbornok 111. l.)
* * *
