IV. OKOLICSÁNYI JÁNOS* (1734–1736)
IV. OKOLICSÁNYI JÁNOS*
(1734–1736)
(1734–1736)
Bunyitay kéziratából az Okolicsányi idejére vonatkozó fejezet hiányzik. Tőlem telhetően a Bunyitay előadásmódjával használtam fel a fennmaradt gyér adatokat.
Okolicsnai Okolicsányi János 1674-ban született. Teológiai tanulmányait a Pazmaneumban kezdette meg és 1698–1700 között Rómában a Collegium-Germanico-Hungaricumban fejezte be, ahonnan mint a bölcselettudomány és a teológia doktora tért haza.
Itthon először Felsőszelin, a gróf Esterházy család egyik községében plébános, ahol éppen ezen években élesztették fel a község lakosságának nagyobbik felét alkotó evangélikusok egyházközségüket. A plébánia vezetése sok gondot és tapintatosságot igényelt, mert a reformáció térhódítása óta csak két évtizeddel korábban, 1678-ban szerveztették újra az Esterházyak és a lakosság többsége a puszta-födémesi artikuláris evangélikus egyházközségtől elválva, önálósult. Okolícsányit a prímás 1703-ban az Esterházyaknak egy másik helységébe, Szered mezővárosba helyezte plébánosnak, ahol a tót többségű hívek hamar megszerették fiatal lelkipásztorukat.
A kiváló képzettségű Okolicsányi a lelkipásztorkodás terén szerzett gyakorlati ismeretei és érdemei alapján 1708 április 20-án a pozsonyi káptalan kanonokjává és Boldog Margit vértanúról elnevezett bélai apáttá neveztetett ki. Pozsonyban alig töltött egy évet, mely alatt elnyerte az olvasókanonoki stallumot. Néhány héttel később. 1709 március 20-ikán már az esztergomi káptalanba nyert áthelyezést, illetőleg kinevezést. A Szent Imréről elnevezett pozsonyi papnevelő-intézetet jelentékeny alapítványkiegészítéssel gyarapította.
Az esztergomi káptalanban serény munkával gyarapítja érdemeit és főpásztora elismerését. 1710 július 24-én gömöri főesperessé, nemsokára a Szent Istvánról nevezett papnevelő-intézet igazgatójává és a királyi tábla tagjává nyert kinevezést. 235A Rákóczy-felkelés politikai megpróbáltatásaiból az Okolicsányi-család az udvar elismerésével került ki. Okolicsányi Pál is fiának Onódon történt agyonszabdalása miatt 15.000 forintot érő jószágot kapott, és Okolicsányi Jánosnak már neve is bizalmatkeltővé vált Bécsben. 1719-ben Esztergomban olvasókanonokságra emeltetik. 1723-ban pedig a hétszemélyes tábla és novii c. püspök. Négy évvel később lemond az olvasókanonokságról és helyettes a Szent István első vértanuról címzett esztergomi prépostságot, valamint a lekéri apátságot nyeri el. Áldozatkészségéből épült az apátságával kapcsolatos kegyurasága alá tartozó lekéri plébánia temploma. De ennél nagyobb alkotással is volt alkalma nevét megörökíteni. Nagyszombaton a Szentháromság rabváltó szerzeteseinek temploma és kolostora számára már régebbi alapítványok voltak együtt, amikor a város hitbuzgó polgárai az 1708-i pestis pusztításakor fogadalmi adományokkal egészítették ki az alapítványt. A templom építéséhez azonban még legalább 9000 forint kellett volna. Amikor Okolicsányi a nagyszombati hívek nemes törekvéseiről értesült, a hiányzó pénzösszeget kiutalta és így a templom megépítését lehetővé tette. A templom 1852 óta a jezsuitáké és díszes homlokzatán Okolicsányi címere alatt a következő felírat örökíti meg a templomépítő áldozatkészségét:
Laudetur SSS. Trinitas,
CVIVs perpetVo CVLtVI eCCLesIaM saCraVIt Joannes Okolicsányi de eadem, E. Ep. Nov. Can. Stri, S. C. Rg. M. Con. unus e iudicibus excel. Tabulae Septemviralis.
CVIVs perpetVo CVLtVI eCCLesIaM saCraVIt Joannes Okolicsányi de eadem, E. Ep. Nov. Can. Stri, S. C. Rg. M. Con. unus e iudicibus excel. Tabulae Septemviralis.
Még a templom építésének befejezése előtt Okolicsányi az uralkodó kegyének legteljesebb megnyilvánulását tapasztalhatta. A Luzenszky halála folytán üresedésbe jutott váradi püspöki székre 1734 október 13-án Okolicsányi neveztetett ki.
Váradon folytatni kívánta eddigi alkotásait. Először a gimnáziumot fejlesztette a szónoklattan és költészettan tanításának bevezetésével. Azután a Csáky bíbornok által odatelepített pálosoknak 1736 május 12-én átadta a Szent Brigitta-templomot. Élete munkásságára mégcsak ezután kívánt méltó koronát helyezni: a szalkapusztai székesegyház helyett alkalmasabb, közelebbi helyen székesegyházat, püspöki palotát és szemináriumot készült építtetni. Evégett a helytartótanácsa utján Budáról Váradra hívta Prati udvari kamari mérnököt 1736 augusztus 21-én az építkezések helyének és tervének megállapítása céljából. Azonban nagy terveinek megvalósítását még meg sem kezdhette, mert hirtelen megbetegedett és 1736 november 21-én Váradpüspökiben, életének 63-ik évében meghalt.
A káptalan a ferencrendűek templomának (ma plébániatemplomnak) főkriptájában helyezte örök nyugalomra érdemes püspökét.
Okolicsányi nagyműveltségű főpap volt, aki különösen a papnevelés 236fejlesztése terén sok érdemet szerzett. Váradon nagy munkatervvel foglalta el püspöki székét, de váratlan halála terveit utódjai örökségévé tette.*
Életrajzához adatokat közölnek:
Gánóczy, Anton: Episcopi Varadienses II. 422–423.
Riomely, Carol.: Hist. coll. Pazmaniani. 346.
Steinhuber Andr.: Geschichte des Koll. Germ.–Hung. in Rom. II. 128.
Rimely C.: Capit, ins. eccl. coll. Posoniensis. 275.
Kolányi: Esztergomi kanonokok. 328.
Veress, Andr.: Matricula… Koll. Germ.–Hung. 99–100.
Orsz. lvt. kamarai oszt. Act. Paulin. 554. 14.
Váradi püspöki lvt. Publ. Eccl. 8. 58. 7.
