V. GRÓF CSÁKY MIKLÓS. (1737–1747.)

Teljes szövegű keresés

237V. GRÓF CSÁKY MIKLÓS.
(1737–1747.)
Háromszáz év előtt, 1445-ben már egyszer megtörtént, hogy Bihar vármegye rendei testületileg kérték maguknak püspökül Vitéz János váradi prépostot.* Az ősök e ténye aligha volt ismeretes 1736-ban, és mégis megismétlődött. Bihar vármegye rendei ötödnapra Okolcsányi püspök halála után (nov. 26-ikán) gyűlést tartottak s elvégezék, hogy folyamodnak ő felségéhez s olyan püspököt és főispánt kérnek, aki már tapasztalásból ismeri úgy az egyházi, mint politikai ügyeiket, ilyen pedig gróf Forgách Pál pozsonyi prépost. Mindketten már egy évtizednél régebben tagjai a váradi káptalannak.*
Fraknói V.: Vitéz János élete. 24. l.
Bihar vármegye levéltára: Protoc. 8. 596–7.
Gróf Csáky Miklósnak váradi püspökségét már bátyja, a bíbornok halála után rebesgették.* Maga Csáky Miklós is forgatta eszében, sőt fennmaradt egy fogalmazványa, melyben leginkább atyjának s testvérének, Zsigmond tárnokmesternek Bécs ostrománál tanusított szolgálataira hivatkozva, kéri a váradi püspökséget.* Bátyja, a bíbornok, harminc éves korában nyerte el a váradi püspökséget; ő, Miklós, a bíbornok halálakor már harmincnégy éves volt.
Gr. Csáky család központi lvt. 234. 4.
U. O. 180. 30.
Váradi püspök Luzenszky lett, de csak rövid időre. Amint Luzenszky váratlanul elhúnyt, testvérbátyja, a tárnokmester azonnal felszólította, hogy lépjen fel. „Nem kívántam az püspöki 238vacantiában ingerálnom magamat”, – feleli erre Csáky Miklós 1734 február 12-ikén, – és okát is adja, hogy miért nem? Emlékezhetünk, hogy Luzenszkyt, a püspöki birtokokat illetőleg, mily szokatlan megszorításokkal nevezték ki. Ezekre célozva írja Csáky, hogy azért idegenkedik, mert attól tart, hogy a püspökség neki is úgy „adatik át, mint szegény üdvözült püspöknek adatott, melynek consensusára az lelkiismereti reá nem vihetne. Inkább a prépostsághoz lehetne ragaszkodnunk”.*
Gr. Csáky Miklós leveleskönyve. A család központi levéltárában 234. 4.
Kébell Mihály nagyprépost ugyanis Luzenszkyt néhány nap múlva (február 9.) követte az örökkévalóságba s a váradi káptalan sietve felírt a kancellárhoz, gróf Csáky Miklóst kérvén Kébell utódjául. „Okát adván, hogy ha mind püspökünk, mind prépostunk idegen lészen, és az földnek csinyját nem fogja tudni, Felséges urunk szent igyekezeti nem fognak secundáltatni”.*
Gr. Csáky Miklós leveleskönyve. A család központi levéltárában 234. 4.
Csáky pár hét múlva elnyerte a nagyprépostságot, de püspök még ugyanabban az évben Okolicsányi lett.
Kapott ugyan Csáky mindjárt, pár hónap múlva, püspöki címet és királyi tanácsosságot; a váradi káptalan is annyira megtisztelte bizalmával, hogy összes jogügyeiben teljhatalommal ruházta fel;* de mindez Csákyt ki nem elégítette. A költözködés vágya, mely bátyját, a bíbornokot, egész életében nem hagyta nyugodni, benne volt az ő vérében is.
Kelt 1734 szept. 30. A Csákyak lőcsei lvt. 180. 4.
Amint a következő év (1735) tavaszán bécsi ügynökétől, „Radovics uramtól”, meghallja, hogy az új pécsi püspök suffra-ganeust keres:* kész oda is elmenni, „ha ő eminentiája nem kívánná, hogy continuo ott laknám”, mert – úgymond – „látja Isten, meguntam Váradot”.*
a) Gróf Sinzendorff bíbornok Csáky Miklós grófot kívánta suffraganeusnak Győrbe.
Gr. Csáky Miklós leveleskönyve 1735. május 28. A család központi
A gondviselés azonban más sorsot rendelt számára s mégcsak sokáig sem tette próbára türelmét.
Püspöke, Okolicsányi, már a jövő évben elhalt s helyébe gróf Csáky Miklós lépett.
* * *
A gróf Csáky-nemzetség egyik családi kincse, a „Zöld könyv” 21-ik levelén utolsó sajátkezű feljegyzése áll gróf Csáky 239István országbírónak. Ez a feljegyzés betűről-betűre így szól: „1698 5. Decembris áldotta meg Isten feljebb megnevezett atyámfiát (harmadik feleségét, gr. Barkóczy Máriát) fiú magzattal, kit azon napon franciscanus barát, Páter Petes János uram, udvari káplányunk, Miklósnak keresztelt. Keresztatyja: szepesvármegyei Viceispán, Görgei Ferencz uram; keresztanyja: lőcsei Doczórné asszonyom volt. Hála Istennek!”
Gróf Csáky Istvánnak Miklós utolsó gyermeke volt, s egy év múlva árva. Szepesvára szép kápolnája, mely annyi örvendetes családi eseményt látott, 1699 december 4-ikén gyászt öltött: a vár ura, István országbíró, a terítőn feküdt.
Csáky Miklósnak már gyermekkorában idős és magasállású testvérei voltak. Nénje, Krisztina, akiről a Zöldkönyv megjegyzi, hogy „1668 die 17 Novembris… váradi püspök, Bársony György uram eskette meg Szepesvárában” gróf Erdődy Sándorral, s aki utóbb mint gróf Bercsényi Miklósné Rodostóban halt el, – negyvennégy évvel ő volt idősebb nálánál. Elsőszülött bátyja, Zsigmond, a tárnokmester iránt inkább fiúi, mint testvéri szeretettel viseltetett s még élemedettebb korában is „érdemem felett való kegyes atyám”-nak szólítja.* Másik bátyja, Imre, korán püspök, majd egyszersmind érsek s Miklós jövőjének megalapítója; többi fivérei főispánok, tábornokok, köztük Mihály híve Rákóczynak s nénjével, Krisztinával együtt Rodostóban bujdosó társa.
A gr. Csáky család központi lvt. 234. 4.
Gróf Barkóczy Mária férje halála után elhagyta a szép, de elszigetelt Szepesvárt és Kassára költözött. Itt, hol Csáky Imre bíbornok is első neveltetését nyerte, s hol még nem régen plébánoskodott, itt kezdte meg Csáky Miklós tanulmányait. Majd iskolái folytatása végett Pozsonyba ment, hol bátyja, Imre, a társaskáptalani prépostságot is bírta s három nővére ugyanott, a negyedik pedig a közel Nagyszombatban apáca volt. Ezeknek nyomaiba lépett ő is: az egyházi pályára szánta magát s mint papnövendék tagja lett a bécsi Pazmaneumnak.
Itt tanulta a bölcsészetét. Egyik tanára, a hírneves Bombardi Mihály előadásai nyomán kivonatokat is készített az egész bölcsészetről, miknek kézirati példánya fennmaradt.*
Compendium ex universa Philosophia sub A. R. P. Michaele Bombardi e S. J. pro tunc Philosphiae Professore actuali Viennae Austriae conscriptum per me C. Nicolaum I. R. Csáky de Keresztszeg die 24 Juni Anno reparata salutis (év nélkül, 16 r. kis könyv, mely 50 thesist tartalmaz). A Csákyak szepesmindszenti lvt. 8. 2.
240Bécsi tanulmányai befejeztével őt is, mint egykor bátyját, Imrét Kassán, magas kitüntetés érte. A király 1718 február 16-ikán Szűz Mária szepesi apátjává nevezte ki.*
Királyi könyvek IV. 282.
A hittudományok hallgatása végett Rómába ment. Itt a német–magyar kollégiumnak volt növendéke, melynek kápolnájában 1722 február 8-ikán subdiaconussá, március 21-ikén a lateráni bazilikában diaconussá –, s még ugyanazon év szeptember 19-ikén áldozópappá szenteltetett.*
Mindhárom hivatalos bizonyítványban Miklós József. A Csákyak központi lvt. 183. 11.
Rómából mint a hittudományok mestere 1723 tavaszán tért vissza.*
Hazatérésére szolgáló útlevele kelt 1723 márc. 30-ikán. U. o. 183. 12.
Még hazajövetele előtt bátyja, a bíbornok fényesen gondoskodott róla. Kébell Mihály a váradi nagyprépostságra való előléptetése után, 1721-ben a szentjobbi apátságról lemondott. Ez éppoly szép, mint értékes javadalomra gróf Csáky Imre öccsét, Miklóst ajánlotta a királynak és a király neki adományozta.* Amint pedig Rómából hazajött, a bibornok, hogy oldalához csatolja „Miklós úrfit” – mint akkor Váradon mondák,* – váradi kanonoknak nevezte ki.* Így huszonöt éves korában fényes neve mellett főpapi méltóság s ahhoz illő jövedelem birtokában volt.
Csáky ajánlatát a Bécsben, 1721 szept. 21-ikén kelt kinevező oklevél is említi. Királyi könyvek IV. 384.
Csákyak szepesmindszenti lvt. VII. 289.
Kanonoki székébe Névery Pál iktatta be 1723. dec. 12. Acta Capituli Varad. l. 192.
Mikor gr. Csáky Miklós a váradi káptalanba belépett, annak tagjai, mind a tízen, már a bíbornok teremtményei voltak. Ily viszonyok között* történhetett meg, hogy 1734-ben, mikor már Csáky bíbornok nem élt, a váradi káptalan Csáky Miklóst kívánta, mégpedig soronkívül, a nagyprépostságra emelni. Csáky ugyanis ekkor békési főesperes volt,* előtte a káptalani rangfokozatban többen állottak, köztük gr. Forgách Pál, a korra nézve idősebb, kit ezért Csáky rendesen „Uram Bátyám”-nak szólított.* 241Erre Csákyt a király még 1734 április 30-ikán magyar királyi tanácsosává, tizednapra pedig váradi nagypréposttá kinevezte.*
b) Csáky Miklós máskülönben is kimagaslott a káptalan tagjaiból szorgalmával, műveltségével és közvetlen modorával. Gyakran prédikált és mindannyiszor gondosan előkészült, (váradi beszédeiből hatnak szövege a szepesmindszenti lvt 8. fasc. 2.) 1734 február 9-én, Kébell halálakor Csáky Miklóssal szemben csak három rangidős kanonok volt: Keczer, Barbácsi és Forgách. Az első kettő kiváló érdemeket szerzett kanonok, de mindkettő nélkülözte a továbbhaladáshoz szükséges összeköttetéseket. Forgách nagy műveltségű, éles itélőképességű, de gyanakvó, bizalmatlan és erőszakos természetű volt, Csáky Miklóssal szemben féltékeny magaviseletű. Kanonoktársai Csákyra mindenesetre több bizalommal és reménységgel tekintettek, mint Forgáchra. (Málnási: Csáky bíbornok kora. 107.) Ezért érthető a káptalan felségfolyamodványának célzata.
1735 őszén mint békési főesperes vizitál. Csákyak központi lvt. 234. 5.
U. o. 234. 6.
Laxenburból. Csákyak központi lvt. 180. 6. – Királyi kk. V. 31. – Fábry Jakab iktatta be. Gánóczy. II. 426.
Egy év múlva a címzetes novii püspökséget is neki adományozta.*
1735 márc. 22. Királyi könyvek V. 56. l.
c) Csáky Miklós 1735. márc. 31. köszöni gróf Batthyány Lajos kancellárnak a novii püspökké való kinevezés kieszközlését. (Csáky-család lőcsei lvt. 234. 4.)
„Aki ugyan – írja erről édesanyjának – semmitsem hoz a konyhára, de tisztességes és azon örvendek, hogy szegény üdvözült méltóságos cardinálisunk is elsőben az volt”, t. i. novii püspök. Érdekes még, hogy ugyanebben a levélben kéri édesanyját: „méltóztassék számomra egy tenyérnyi széles veres pántlikát vétetni és első adandó alkalmatossággal leküldeni, mert immár olyan övet kell viselnem”. Ebből az tűnik ki, hogy akkor még nálunk is, mint Olaszországban ma is, csak a püspökök viseltek vörös övet. Csáky még nagyprépost és javadalmas apát korában is fekete övet viselt, amint levelének további során csakugyan említi, hogy a veres pántlika olyan széles legyen, „amint a fekete pántlika volt, melyet Nagyságod méltóztatott volt két esztendő előtt venni, aki még mostan is szolgál”. A „veres pántlikának” ily ritka kereslete magyarázza meg Csákynak ama mondását is, hogy „olyan övet itten (Váradon) nem kaphatok”.*
Lőcsei Csáky lvt. 234. 4. – Oklevéltár 54. sz.
Csáky Miklóst ez időben szállta meg a szokottnál is nagyobb mértékben a nyugtalankodás lelke. Amikor csak szerit tehette, elsietett Váradról. Jellemző egy kis naplótöredéke, mely egyebek között arról ad számot, hogy mikor Bécsben járt, mivel töltötte egyik napját? „Június 30. reggel ő felsége lovaglóiskolájában. Továbbá könyvtárában. Innét a mathematicai múzeumba. A jezsuita atyák kollégiumába. Délután levelezés”,* 1735 május elején édesanyjánál időzött s innen írja bátyjának, Zsigmondnak, „hogy itten nem jó hírek folynak, de a Tiszántúl még rosszabbak, melyek miatt szükségképpen kellett ide jönnöm Kassára”.* Minthogy pedig ugyanezen időben gróf Forgách Pál is a felvidéken járt, innen származott az a hír, hogy a váradi kanonokok Pero lázadása elől elmenekülnek Váradról, ami az új püspök, Okolicsányi fülébe is eljutott.
Csáky-család szepesmindszenti lvt. 8. 2.
Csáky-család központi lvt. 234. 5.
Szívesen időzött e korban Csáky Szentjobbon is. Itt az 242egykor híres apátsági monostor, melyben a dicsőséges szent jobbkéz századokig őriztetett, teljesen elpusztult. Egyházát, mely a városka felett emelkedő hegylánc oldalában állt, Rédey Ferenc, a hasonnevű erdélyi fejedelemnek alyja, 1621-ben kijavíttatta,* de azóta ismét romba dönté az idő. Már a tájéka is egészen puszta volt. A megfogyott lakosság, melynek házai azelőtt a monostor tövében, a hegy alján állottak, ama „villongós időkben” átköltözött a Berettyó egyik szigetére, az ott emelkedő vár szárnyai alá.
A váradi püspökség története II. 317 és 477. l.
Mikor gr. Csáky Miklós az apátságot átvette, az egész városka már csak néhány házból állott, a lakosok egytől-egyig kálvinisták, templomuk is egy kis sövény alkotmány volt. De Csáky Miklósban is megvolt a Csákyak őserénye, sokszor hibája: a bőkezűség.                    
Szentjobbra már 1728-ban katolikus papot vitt be, bár egyelőre nem volt ott több híve, mint egy-két apátsági gazdatiszt és család s a vidéken egypár úri vagy iparos család. 1736-ban pedig új egyház építéséhez fogott, nem a réginek helyén, hanem lenn a völgyben, a vár északkeleti szegletén. A régi egyház faragott köveit azonban – mint egy későbbi tudósítás mondja, – az építkezésnél felhasználta.*
Simon, M.: Supplementum 178. l.
Az alapkövet az említett év szeptemberének 24-ikén személyesen áldotta meg s helyezte el, emléksorokat is zárván beléje.* Ugyanezen alkalommal Tordai Vas Sámuel építőmester, ősi szokás szerint, mintegy megszólaltatva a fundamentumkövet, nem minden lendület nélkül így indítja szózatát:
Gr. Csákyak szepesmindszenti lvt. 8. 3. – Oklevéltár. 55. sz.
Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság!
Igaz, erős, kegyelmes, jó, hív Irgalmasság!
Kelj fel s Erőd ládáját hozzad ez szent helyre,
S papjaidat méltóztasd szentség köntösire.
– – –
Afya-Isten, gondjukat viseld híveidnek,
Könyörgésekre mennyből nézz, ha itt keresnek.
Ördög, világ, test ellen, Krisztus, légy vezérek,
S pásztorold, szent atyádnak könyörögvén értek.
– – –
Vigasztaló Szentlélek, ha lelkekben csüggednek,
Térítsd, oktatsd, hogy szentelt köveid legyenek. 243
Menny, föld, tenger és minden dicsérd Teremtődet,
Lelki új Jeruzsálem áldd Idvezítődet!*
Gr. Csákyak központi lvt. 217. 3.
d) A köszöntővers folytatása:
5. Jehova regnálj köztök, már minden népeknek,
Földnek egész határi, hogy hozzád térjenek!
Sion fundámentomi épülést végyenek,
Melyen szentid igazán téged tiszteljenek!
6. Menny, föld, tenger és minden, dicsérd Teremtődet,
Lelki új Jeruzsálem áldd Idvezítődet;
Minden lélek magasztald te megszentelődet,
Szentháromság egy Isten idvezitsd népedet!
Ezeket szívesen kívánja az felvetett s megszentelt fundámentom szegelet köve én általam, Tordaj Vas Sámuel által, az említett Méltóságos Gróf Urnak, és minden Krisztus Jézus vérével megváltott és a Szentlélek Isten által megszentelt híveknek. Anno 1736. die 24. Octobris. Szent Jobb”. (A Csáky-család központi lvt. 217. 3.) Vas Sámuel eredeti kéziratában az első két versszak a következő:
1. „Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság!
Állatban egy istenség, menybéli úraság,
Igaz, erős, kegyelmes, jó, hív irgalmasság.
Kit tisztel ég, föld, tenger, s fél benne valóság.
2. Neved dicséretére, szent dicsőségedre
Fundámentom vetettem, szentid szentségekre
Kelj fel s Erőd ládáját hozzad ez szent helyre!”
S papjaidat méltóztasd szentség köntösire.
Bunyitay a két első versszakaszt egybe vonta, de érdemes eredetiben is megőrizni a népköltészettörténet kutatói számára, mivel egyszerű építőmester alkotása.
Az építés a következő, 1737. évi nyáron annyira haladt, hogy a szentély már készen állt. Napjainkban is ezzel sietnek sok helyen, hogy az isteni tiszteletnek helye legyen mielőbb. És Csáky biztatta miagát: „talán ad Isten üdőt, hogy a többit is fel fogom állíthatnom”.* De nem úgy lett.
U. o. 234. 6.
Gróf Csákynak, mikor ez idézett szavakat írta (július 13), váradi püspöki kineveztetése már kezeinél volt. Ő azonban hitte, hogy megtarthatja az apátságot is. Csakhogy gróf Dietrichstein Károly Hannibálban hatalmas versenytársa támadt. Dietrichstein már három kanonoki javadalmat bírt, ezekhez most elnyerte a szentjobbi, ez annyira nemzeti apátságot is. Adománylevele azonban kikötötte, hogy a templom építését befejezze.* Be is fejezte. Ezért van rajta két helyen is a Dietrichstein címer. Csáky nemes kezdeményét csak egy homályos s már csak az egyház küszöbére jutott évszám: 1736, hirdeti.
Királyi könyvek V. 84. l.
De a község határának Vedresábrány felé eső részén egy hegyet, melyet talán ő ültetett be nemes szőlővel, a nép ma is – noha már nem tudja miért, – Csáky-hegynek nevez.
* * *
Gróf Csáky Miklósnak váradi püspökké s bihari örökös főispánná való kinevezése (1737 március 7 és 15) szintén nem történt a birtokokra nézve megszorítás nélkül. Kinevező oklevelében csakúgy ott van, mint báró Luzenszkyében ott volt, hogy a püspökség jövedelmeiből tizenhétezer forint az övé, a többi a plébánosok pénztáráé.* Erre mondta gr. Csáky Miklós pár év előtt, – mint láttuk, – hogy annak „consensusára az lelki ismereti reá nem vihetne”. De a kinevező oklevél mellett egy királyi iktató parancs is volt, mely azzal ugyanegy napon kelt s mely részletesebben, de enyhébben is szólt. Eszerint is csak tizenhétezer forint jár a püspöknek, csakhogy a többi jövedelemről már úgy intézkedik, hogy abból a püspök tizenkétezer forintot fizessen évenként a plébánosok pénztárába, a többit pedig székesegyház, püspöki lak s papnevelőintézet létesítésére 244fordítsa.* Erre Csákyt „ az lelkiismereti” már reá vihette. Annál inkább, mert el volt tökélve, hogy „ez az egy püspökség rendkívül nagy iga alá vettetvén, annak megkönnyebbítését kívánni fogja”.*
Kelt Bécsben; eredeti hártyán. Gróf Csákyak központi lvt. 180. 8. – Királyi könyvek. V. 73. l. – És Bihar vármegye jegyzőkönyve VIII. 629. l.
Orsz. lvt. Cancell. 54. 1734. – Az eredeti oklevél hátirata.
e) A kinevezés ezen hátirata somoskői báró Péterffy Józseftől származik. (A Csáky-család központi lvt. 180. 8.)
Csáky Miklós levele a kancellárhoz. Gróf Csákyak központi lvt. 234. 11.
Csáky a római bullák megérkezését a felvidéken akarta bevárni. Előbb édesanyjánál, Kassán időzött; majd nem győzvén a várakozást,* szeptember elején saját birtokára. Nagyidára távozott.* De elmúlt az ősz, eljött a tél is, a bullák mégsem érkeztek meg. Ekkor Csáky nem várt tovább. Hogy legalább főispáni székébe beiktassa magát, december 22-ikén Várad püspökibe érkezett, – mint maga írja, – „sok ceremóniák között”.* Ugyanabban a szerény hajlékban szállt meg, melynek fedele alatt Okolicsányi püspök is megvonult. És ott Szepesvárának szülötte váradi püspöksége s örökös főispánsága mellett is, bizony, szegényesen lakott.
Június elejétől sürgető leveleket ír a bullákért Tolvaj Imre római gyóntatóhoz. U. o. 234. 6.
U. o. 234. 6. 9.
U. o. 234. 6. 9.
Újév után megérkezett gróf Berényi Tamás zempléni főispán s hétszemélynök, ki Csákynak főispáni beiktatására a múlt év április 12-ikén kiküldetett.*
Csákyak központi lvt. 180. 5.
Bihar vármegye is még 1737 május 17-ikén Váradolasziban tartott közgyűlésében felolvastatta Csákynak főispáni kinevező oklevelét; üdvözletére Pozsonyba Kovács Pál váradi kanonok vezetése alatt küldöttséget menesztett s beiktatására elrendelte a kellő előkészületet.*
Bihar vármegye jegyzőkönyve VIII. 629. l.
A főispáni beiktatás hajdan hét vármegyére szóló nemzeti ünnep szokott lenni. Gróf Csáky Miklós beiktatása is hasonló ünnepséggel ment végbe 1738 január 9-ikén.*
Csákyak központi lvt. 234. 9. 8. és 5.
Ezután néhány napra (január 17) a régtől fogva óhajtott bullákat is megkapta.* Legott ismét édesanyja jutott eszébe. Kassát választja felszenteltetése helyéül, „ezáltal is megélemedett méltóságos asszonyom anyámnak, ő nagyságának nagy örömet akarván szerezni”.* Mennyi fiúi tisztelet!
Csákyak központi lvt. 234. 9. 8. és 5.
Csákyak központi lvt. 234. 9. 8. és 5.
Kassa szép főegyházában, hol a Csákyaknak kápolnájuk 245
volt, s hol nemzetségüknek büszkesége, Csáky Imre bíbornok egykor lelkészkedett, – ott kenettetett fel gróf Csáky Miklós Szent István birodalmának legifjabb apostolává. A felszentelést Gyertyaszentelő-Boldogasszony ünnepén gróf Erdődy Gábor, ifjabb Esterházy Imre és Máriássy Sándor püspökök végezték.*
Gr. Csákyak központi lvt. 234. 5.
A váradi káptalan egykori tagtársa, most már főpásztora ünnepén Jurkovics Mátyás, Csákynak iskolatársa és Kovács Pál kanonokok által képviseltetett. A figyelem Csákynak jól esett s pár nap múlva levélben fejezte ki köszönetét a káptalannak.*
Gr. Csákyak központi lvt. 234. 5.
Azonban mindjárt felszenteltetése után még nem indulhatott Váradra. Előbb atyafiaival némi birtokosztályt kellett megejteni, azután meg kerülő utat tett Máriapócsra.
Pócs igénytelen szabolcsvármegyei falu, mely a XVII.-ik század végéig jóformán ismeretlen volt. Ekkor azonban egy csodálatos Szűz Mária-képet fedeztek fel benne, melynek oly nagy híre ment, hogy az uralkodóház is látni akarta s felvitette Bécsbe. Ettől kezdve Pócs nevezetes búcsús hely lett, hová messze földről is seregesen zarándokoltak a hívő emberek. Nevezetességét még az a körülmény is fokozta, hogy a csodálatos kép a görög katolikusok, vagy mint akkor mondták, a görög egyesültek templomában volt, de a római katolikusok is hasonló áhítattal zarándokoltak hozzá, így Pócs a római és görög katolikusok közös áldozó helye s az akkor legjavában folyt vallási uniónak mintegy megtestesülése lett.
Csáky, mint váradi püspök, a bihari görög katolikusoknak is főpásztora volt. Megjelenése Pócson – mint maga írja, – búcsújárás volt az unió megerősítése s további sikerére.*
Csákyak központi lvt. 234. 9.
* * *
Szent László városának új püspöke tavaszkor érkezett meg. Őmaga is még élete virágjában volt: harminckilenc éves.
Március 19-ikén tartotta bevonulását, s fogadtatása – mint maga írja, – „tisztességes volt.*
Csákynak 1738 március 29-én Forgáchhoz intézett levele. U. o. 234. 9.
Még aznap ünnepiesen el is foglalta püspöki székét.*
Gánóczy: Eppi Varad. II. 427. l.
De a fényes napnak némi boruja is volt. Gróf Forgách Pál nem jelent meg Csáky fogadtatásán, hogy a többi papsággal ő is bemutassa hódolatát az új főpásztornak.
246Gróf Forgách mindenben egyenlőnek érezhette magát Csákyval, sőt több tekintetben előbbvalónak is. Idősebb volt, a theologia doktora volt, s már 1722-ben,* mikor még Csáky subdiaconus sem volt, a váradi káptalannak második méltóságát, az olvasókanonokit viselte. Csáky mégis már kétszer eléje vágott: először mikor nagyprépost lett, másodszor meg most. Pedig Bihar vármegye is első helyen őt, Forgáchot kérte püspök-főispánul. De Forgáchnál hiányzott Csáky szerencséje s az a nyájasság, természetesség, mellyel Csáky annyira megtudta nyerni magának az embereket.
f) Forgách 1721 szeptemberben lett olvasókanonok. (Málnási:
Csáky 107.
Csáky beiktatása után tíz nappal írt is Forgáchnak s nem titkolá, hogy mennyire fájlalta távolmaradását.*
Előbb – a 44) jegyzetben idézett levél.
Káptalana kiegészítéséről s némely tagjainak kitüntetéséről még Váradra jövetelé előtt gondoskodott. Maga helyett a nagyprépostságra a káptalan legrégibb (1715 óta) tagját: Keczer István éneklőkanonokot terjesztette fel. Gróf Forgách Pál, a rangra előbbvaló olvasókanonok, ezúttal is elmaradt; de talán nem egyébért, minthogy Forgách a felállítani tervezett szombathelyi püspökségnek már hivatalosan kijelölt püspöke volt,* s Forgách a címet használta is.
g) Forgách szombathelyi püspöki adminisztrátorságáról Fraknói Vilmos: A magyar királyi kegyúri jog 450–453.
Mihelyt Keczer nagypréposti kinevezése megtörtént (1737 aug. 14),* Csáky felszólítá bécsi ágensét, hogy mily címzetes püspökségek és prépostságok vagy apátságok vannak üresedésben Keczer számára.*
Orsz. lvt. Collat. eccl. V. 85.
Csáky-család központi lvt. 234. 6. 1737 aug. 29.
h) Nagyon érdekes bécsi ágenséhez, Radovichhoz írt eme levele, mert benne említi, hogy Keczernek püspöki titulust kell szerezni, „ne sajnáljon kegyelmed az úr Keczer István nagyprépostnak írnia, hogy melyike tetszenék az vacans titulusok közül? mivel az nagyprépostság nem infulabilis”. (Gr. Csáky-család központi lvt. 234. 6.)
Eközben Kovács Pál váradi kanonokot is tudósítá, hogy „valami szép nevezetű apátságot keresett számára.* Majd a Bécsből vett jelentés után kitudakoltatá, hogy Keczernek melyik titulus tetszenék?* így tette meg ezután felterjesztéseit s kinevezéseit.
U. o.
U. o.
Első kanonoki kinevezése Luby István váradi plébánosra esett; ezt leveleiben „lelkem fiamnak”, „drága jó barátom”-nak szokta címezni,* oldalkanonokjává tette s még tavaly (1737) Szűz Mária paradicsom völgyi apátságát is megnyerte számára,* azon okok alapján, „hogy az elei is híven szolgálták az felséges 247házat és őmaga is közel kilenc esztendeig három nyelven szolgált az Istennek”.*
U. o. 234. 10.
Orsz. lvt. Collat. eccl. V. 90.
Csákyak központi lvt. 234. 6. 1737 szept. 19.
Kovács Pál is még 1737-ben (nov. 17.) elnyerte a cikádori
„szép nevezetű apátságot”,* Gyöngyösy György a zselicei
Orsz. lvt. Collat. eccl. V. 87.
javadalmas apátságot (1738 márc. 8.);* de Keczer kitüntetése
Királyi könyek V. 14.
1741-ig elhúzódott, amikor makarai címzetes püspök s királyi
tanácsos lett.*
Orsz. lvt. Coll. eccl. V. 164. 1741. V. 8.
Gróf Forgách Pálért is megtett annyit, hogy kinevezte vikáriusnak, de melléje provikáriusnak Fábry Jakabot tette, kit a következő (1739) évben éneklőkanonoknak, Luby Istvánt pedig székesegyházi Főesperesnek léptetett elő.*
Csákyak központi lvt. 234. II. 1739. nov. 12.
Későbbi éveiben még Ujváry Ferencet, Veres Istvánt és báró Vécsey Mihályt nevezte ki kanonokká.*
i) Ujváry Ferenc 1739. nov. 23-én, Veres István 1745-ben, báró Vécsey Mihály 1747 március 23-án neveztetett ki kanonokká.
Ez utóbbi különben Csákynak rokona volt, kinek édesanyját biztosította: „hogy midőn Isten kegyelmességébűl az üdő és alkalmatosság előadja magát, Mihály öcsémrűl nem leszek feledékeny, sőt ha Isten a semináriumomra rá segít, ha még otthon leszen tanulásra alkalmatos öcsém, azt is ide hozatom és nevelni kívánom.”*
Csákyak központi lvt. 234. II. 1740 márc. 4.
Csáky püspöki székének elfoglalása után hamar távozott Váradról. Eleintén azt hitték, hogy csak rövid időre ment el. de elmúlt egy hónap, két hónap, már innen-onnan egy egész év is, és ő mégsem jött vissza. Erre az emberek nyelve megeredt s hiresztelni kezdek róla, „hogy familiás püspök, keveset gondolván juhaival”.* Ez végre Csáky füléig is eljutott, ki eddig rendesen azzal biztatá magát: „látja Isten, szinte oly gonddal vagyok juhaim felöl, mint ha ott volnék”. Végre elhatározza visszatérését, mégpedig nem kevesebb szándékkal, mint hogy „restaurálhassak és a szent böjti napokban magam hivatalját végezhessem, azontúl is minden tőlem kitelhető szolgálatot véghezvigyek”.*
j) Csáky Miklósnak ez időben sok családi gondja volt. Legidősebb bátyja, Csáky Zsigmond tárnokmester, aki közel négy évtizeden keresztül a család, a sok testvér gazdasági ügyeinek intézője volt, meghalt. Ez időben vette át Csáky Miklós a bátyjától, Imre bíbornoktól reászállott örökséget: Gölnic és Remete városokat, a tarcali Nagy- és Kis-Turzó szőlőket.
Csákyak központi lvt. 234. 10.
1739 március 3-ikán Váradra érkezett. A vármegyei tisztújítást április 13-ikán Diószegre tűzte ki, de mégis Váradon tartotta meg.”* A következő májusban pedig főpásztori körútra indult egyházmegyéjében. 248Először is a Szilágyságot látogatta meg, melyet Benkovics püspök csatolt az egyházmegyéhez. Kíséretében Fábry vikárius és Jurkovics krasznai főesperes voltak. Itt csak két helyen volt katolikus lelkész: Szilágysomlyón és Kárásztelken; az első helyen a plébániatemplomon kívül a minorita atyáknak konventje is állott.*
Csákyak központi lvt. 234. 10.
k) A minoritákat még Csáky bíbornok, 1731-ben telepítette Szilágysomlyóra.
Szilágysomlyóról Csáky megjegyzi, hogy az egyházat kálvinistáskodónak találta, s e szavainak mintegy magyarázatául hozzá veti, hogy a katolikusok, ámbár buzgók, mégis az egyház kormányzatában elsőséget igényelnek.*
Csákyak központi lvt. 234. 10.
Kárásztelken mindennel meg volt elégedve. Itt az egész község tiszta katolikus, tiszta magyar hol az ősi vallás hagyományai érintetlenül maradtak s még az egyszerű fakereszt is a község végén ugyanazon helyen állt, hol századok előtt. Emlékezetes volt e kereszt még azért is, mert a hitújítás apostolai csak a keresztig tudtak eljutni; azon belül a nép már nem ereszté. Ide is eljuthatott ama jámbor szerzetes híre, ki faluról falura járva kereste fel a pásztor nélkül maradt híveket, s ha tovább ment, mindig szívökre kötötte: ha pap közeledik ismét hozzátok, kérjétek meg, hogy előbb misézzék, azután prédikáljon, ha nem misézik, be se bocsássátok falutokba.*
l) Kárásztelek plébánosa ez időben Tántzos Albert, aki előtt László Pál, a későbbi kanonok 1706–1713 között alapvető pasztorálást végzett.
Szilágysomlyó és Kárásztelek Kraszna vármegyébe estek, és így a Szilágyságnak másik fele, Középszolnok vármegye mindig katolikus plébános nélkül volt. Csáky a vérmegyének székhelyén, Zilahon, „a város lakosi machinatiojinak” ellenére egy házat, majd egy nemesi kúriát is vett,* plébániát szervezett s abba most Fábry és Jurkovics által a somlyói minorita atyák egyikét vezette be.*
A házat Nagy Andrástól, a kúriát Palugyai Györgytől vette. Váradi püspöki levéltár. C. Csáky Nicolaum eppum resp.
Csákyak központi lvt. 234. 10.
A következő júliusban, Luby István kanonokkal oldalán, folytatta főpásztori körútját. Először is Mezőtelegdet, Csanád esztergomi érsek szülőhelyét látogatta meg. Itt a ferencrendűek hajdani klastromának már nyoma sem volt; a boldogtalan sorsú Telegdi István építette, szép csúcsíves egyháza még állt, de a protestánsok birtokában. A katolikusoknak Baranyi Miklós földesúr házában csak egy szoba szolgált templomul; elfértek abban is: alig voltak negyvenen. A plébános, Szalkai István, egy kis 249házban lakott, melynek telkét még gr. Csáky Imre vásárolta de amelyben csak egy szobája volt, oldalt egy kis hálókamrával. A parányi kerthez s udvarhoz, hogy valamivel nagyobb Jegyen, Szalkai plébános vette meg a szomszéd házhelyet a saját pénzén, pedig ő maga is szegény volt. Telegd plébánosa a hitújítás előtt valóságos földesúr volt; most egyebe sincs, mint évi kétszáz forint a püspöktől s a stóla, de ebből ritkán kap valamit.
Telegdről gr. Csáky Miklós Magyarcsékére ment. Itt már kőegyházat talált, mely még a katolikusoké volt valaha, utóbb azonban a községgel együtt végpusztulásra jutott és sokáig romokban hevert. Mikor azután Csékét magyarok s oláhok ismét megszállották: a magyarok, kálvinisták kitatarozták a puszta egyházat s papot hoztak beléje. Történt azonban, hogy Csengeri György protestáns pap, megtért, megtérítette a helybeli községi jegyzőt, is s a kis egyházat, visszaadta eredeti rendeltetéseinek.* Eleinte egyszerű asztal szolgált benne oltárul, utóbb azonban Orbeiter József kincstári tiszt csinos faragott faoltárt állított beléje Szent Pál apostol tiszteletére. Plébániaháza ekkor még nem volt; Bakoss András lelkész egy közönséges parasztházban lakott s az egykorú feljegyzés szerint csak abból éldegélt, amit a püspöki pénztárból utalványoztak számára.
m) Debreceni Prot. Lap. 1900. 547. l.
Július 12-ikén gróf Csáky Belényesbe ért. Itt, a váradi püspökség hajdani második székvárosában, szintén szegényes állapotokat talált. Szent Ágota kéttornyú, csúcsíves egyháza a városka felett emelkedő magaslaton romokban hevert; a katolikusok most benn a városban egy kis fatornyú, sekrestye és szentély nélkül szűkölködő templomot használtak. A plébános, Kovács Mihály, egy kis faházban tengődött. Híveinek összes száma 69 volt.
Csáky Belényesből, hol bérmált és három kis harangot is szentelt, Rézbányára ment. A régi egyházat itt is romokban találta, s a romok arról tanúskodtak, hogy jeles, sőt díszes épület volt.* Most csak egy kis kápolna volt itt, az is fából. A plébános, Pocsuk Imre, egy közönséges parasztházban lakott, azt is a saját pénzén szerezte. Mindössze egy szobája volt, de az is kályha nélkül, s maga a ház kerítés nélkül. Térdenállva kérte a püspököt, hogy könyörülne ennyi szegénységen.*
1739-iki vizitacio. Püspöki levéltár.
1739-iki vizitacio. Püspöki levéltár.
n) A tiszántúli református egyházkerületi jegyzőkönyv szerint Rézbányán 1736-ban 10–12 oláh református család élt, kiknek lelkésze oláhul prédikált, mert a hívek magyarul nem értettek. Barcsa János; A tiszántúli ref. egyházker. tört. Debrecen. II. 1908. 322.
250Csákyról feljegyeztetett, hogy mikor hazánk régi hitegységének egy-egy romba dőlt vagy elidegenített műemléke mellett elhaladt, – fel-felsóhajtott, mint egykor Pázmány Péter: Hazám, Magyarország, mily boldog voltál és mily boldog lehetnél, ha egy pásztor alatt egy akolba tartoznál.*
Gánóczy II. 428.
Rézbányáról visszajövet, a Fekete-Kőrös völgyén az egykor nagyszerű szentmiklósi bazilika s a sólyomkövi csúcsíves pálos klastrom romjai mellett kellett elhaladnia.
Július 19-ikén Bélfenyérre ért. Ez volt a váradi püspöknek a nagy Bihar vármegyében egyetlen, mondhatni tiszta magyar s tisztán katolikus községe. Közel háromszáz katolikus mellett csak öt oláh lakott benne. A hagyomány szerint, mint Kárásztelek, úgy Bélfenyér is sohasem vette be a reformációt. Ennek ellenében a tiszántúli prot. egyházkerület jegyzőkönyvei annyit mondanak, hogy az 1650-iki szatmári közzsinaton Boldogfalvi Péter, az 1675-iki csatári közzsinaton pedig Bihari István ordináltatott Bélfenyérre lelkészül.* Mostani plébánosa Palotay István volt. Régi katolikus egyháza is állott még nyugati végén egy kis fatoronnyal. De a lelkészi lak nagyon-nagyon szegényes volt, csak egy kis faház, az is alacsony, roskatag, belül sötét. Pedig valamelyik plébánosa ugyancsak szeretett olvasgatni; csinos könyvtárt hagyott a plébániára, melyből a szomszéd béli uradalom tisztjei s a mezőtelegdi plébános, Szalkay is vett kölcsön könyveket, viszont őmaga is vett kölcsön a váradi káptalan könyvtárából.*
Rácz Károly: A zarándi egyházmegye története. (Arad. 1880) 137–38. l.
o) Bunyitay némi szerény célzattal említi Palotay könyvszomjasságát, mert 136 évvel később Bélfenyéren ő is még szorgalmasabban vásárolta, kölcsönözgette a könyveket – a váradi püspökség történetéhez…
Bélfenyértől kezdve egész Váradig seholsem talált Csáky katolikus egyházat vagy papot, csak éppen Várad alatt, Szőlősön. Július 19-ikén ide tért be. Itt az egyházat gr. Csáky Imre bibornok 1729-ben építtette s Csákynak suffraganeusa, br. Luzenszky István 1732-ben szentelte fel Szentháromság vasárnapján. E napot azóta minden évben búcsúval szokták ünnepelni. Az egyháznak ekkor mégcsak fatoronykája volt; szentélye boltozott, de hajója csupán deszkamennyezetes. Főoltára Szent László király tiszteletére volt szentelve s középen a kép a szent királyt lóháton tüntette fel, amint dárdájával a kősziklából vizet fakaszt. Ettől jobbra Szent Adalbert, balra Szent Miklós, felette pedig a Szentháromság képe függött, végre legfelül az alapító 251bibornok nemzetségi címere. Ezenkívül még két kis oltára is volt: a lecke oldalán a Boldogságos Szűz máriacelli képével; az evangéliumi oldalán pedig Szent Anna tiszteletére. Amazt Buday István, emezt Bucsy Mihály, bihari alispánok emeltették. Orgona, padok s a szükséges egyházi szerelvények szintén már mind megvoltak.
Kevésbbé kielégítő volt a plébános. Püspöki Ferenc, s a kántor-tanító helyzete. A plébánosnak csak két kis szobája volt, a kántor háza meg már düledezett. Fizetésük sem volt rendben; kivált a hívek szolgálmányai körül merült fel sok panasz. De a rendezésnek, valamint a további fejlődésnek is letette biztos alapját éppen gr. Csáky Miklós azáltal, hogy a Kusztosz-malmot a szőlősi egyháznak adományozta.
Szőlősnek ekkor 292 lakosa volt, melyből 10 kálvinista. 7 zsidó, 5 rutén, 4 oláh, l lutheránus, 265 katolikus.
A szőlősi plébániának nincsenek könyvei, hacsak az Isten jövendőben nem ad néki, – mondja a gr. Csáky Miklós canonica visitatiojának jegyzőkönyve.*
Visitatio can. per. eppum C. Nicolaum Csáky peracta. Püspöki lvt.
Csáky visszatért székhelyére.
Szeptember elején azonban már ismét útra kel. Útközben betér Nagykároly, majd Erdőd uraihoz látogatóba, de főcélja ismét: Máriapócs.* A tervhez, melyet elméjében forgatott, s mely végett főpásztori körútját is tette, – a Szűzanya, hazánk védasszonya kegyhelyét kereste.
Gróf Csákyak központi lvt. 234. II.
Visszatérve útjából, szeptember végén néhány napot Szent László fürdőjében töltött, majd Belényesre távozott s ott maradt egész télen.* Ott fogott régi tervének megvalósításához is.
Gróf Csákyak központi lvt. 234. II.
1740 január 13-ikán írt a kancellárnak. Levelében ép oly erélyesen, mint nyíltan nem kevesebbet kívánt, mint „hogy úgy traktáltassam, mint más, országunkbeli püspökök, legközelebb is méltóságos pécsi püspök uram”; hogy tudniillik az „ad cassam parochorum hatezer forintot örömest leteszek, az más hatját az plébánosaimra és oláh papjaimra bizonyosan költöm; amit Isten többet ad, Isten s ő Felsége szolgalatjára hadd concreditáltassék énnekem, mint másoknak; assecurálom Excellentiádat, 252hogy számomra többet nem fogok vennem, mint ő Felsége kegyelmesen rendelte volt”.*
Csákyak központi lvt. 234. 11.
p) „Ez az egy püspökség rendkívül nagy iga alá vettetvén, ennek könnyebbítését kívánom”. (Gr. Csáky-család közp. lvt. 234. 11.) A pécsi püspökre célzásának értelme: Cienfuegos Alvarez bíbornokot pécsi püspökké történt kinevezése alkalmával csak évi 5000 forint fizetésére kötelezték a lelkészi pénztárba.
A kancellár válasza ismeretlen, de tájékoztatást nyújtott felőle Csákynak azon tette, hogy 1741 elején felterjesztést intézett magához a felséghez. Leírja saját tapasztalásából egyházmegyéje állapotát. Négy vármegye, a páratlanul nagy Bihar, továbbá Békés, Kraszna és Középszolnok tartoznak hozzá, de e roppant területen protestánsok és görög keletiek özönében nincs több, mint huszonnégy plébános és három ideiglenes lelkész ugyanannyi kántortanítóval. Ezek mindnyájának fizetése a püspöki pénztárból jár: a lelkészeknek évenként kétszáz, a kántortanítóknak harminc forint; s úgy ezeknek, mint a papoknak még deputatum, mely felér a készpénzfizetéssel. Mindez azonban felette kevés, mert a mellékjövedelem majdnem semmi a hívek csekély száma és szegénysége miatt; a püspöknek kell folyton segélyeznie papot, tanítót. Templom az egyházmegyében csak Váradon, Debrecenben, Szilágysomlyón, Gyulán. Szőlősön, Kárásztelken és Bélfenyéren van, az utóbbi még felette kicsiny is. Kápolna: Székelyhidon, Diószegen, Margilán, Belényesen. A többi helyeken a lelkészi lakban, mely közönséges parasztház, tartják az istentisztelelet. Egyházi szerelvényekről is többnyire mindenhol a püspök gondoskodik. Gazdasági épületeket tisztek, cselédek, állatok, termények számára szintén csak kell emelnie. De még ami fő: nincs székesegyház, nincs papnövelde, nincs a püspöknek lakása se.
A lelkészek pénztárába ő 1741-ig már tizennyolcezer forintot fizetett be: mennyire ráfért volna ez saját egyházmegyéjére! De a pápa bullája nem is kötelezi őt egy szóval sem a lelkészek pénztárába való adózásra, annál kevésbbé a megalázó számadásra. Ha ezt kívánta volna, akkor bizonyosan meg is említi, minta győri püspöknek vagy mindkét váradi elődjének (Luzenszkynek, Okolicsányinak) leveleiben. Kéri ezért ő felségét, hogy az asztala tartására rendelt tizenhétezer forinton felül levő jövedelmet ezentúl ne a pozsonyi pénztárba fizesse, hanem egyházmegyéje szükségeire lelkiismerete szerint fordíthassa.*
Gróf Csákyak központi lvt. 234. 15.
Lehet, hogy Csáky a felterjesztést személyesen nyújtotta 253be, – és soha jobbkor. Az országgyűlésre, mely az „életünket és vérünket!” felajánlását hallatta, még januárban szétküldték a királyi meghívókat. Csáky püspök március 24-ikén Váradon van, de már készül az országgyűlésre. Hangulata nyomott, mihez fiúi siralom is járul. Édesanyja a múlt februárban elhalt. „Az diétára én – írja az idézett napon egyik bizalmasához – nemcsak kevés pompával, de gyásszal megyek, mivel úgyis mély gyászom vagyon, az udvarom pedig státusomon alul lészen, sohasem gyönyörködvén a sokaságon. Bárcsak dioecesisem elkerülhetetlen szükségeit győzzem, elfelejtem a pompát”.*
Gróf Csáskyak központi lvt. 234. 15.
Május 13-ikán Pozsonyban volt.* Itt már megtudta, hogy egyházmegyéjének általa vázolt állapotán megdöbbentek.* Két hét múlva, május 30-ikán kezeinél volt a királynő leirata, melyben tudósította gróf Csáky Miklóst, hogy püspöksége jövedelmeit, a saját személyét illető tizenhétezer forinton felül, mind egyházmegyéjére fordíthatja, – lelkiismerete szerint.*
U. o. 234. 14.
U. o. 234. 11.
U. o. 234. 15.
De ez csak a Csáky személyének tett kivételes engedmény volt. A m. kir. helytartótanács még három év múlva is arról tudósította Csákyt, hogy a római szentszék ama királyi rendeletet, mely a váradi püspökség jövedelmeit, tizenhétezer forinton kívül, a plébánosok pénztára számára lefoglalta, – tíz évre hagyván jóvá, most a tíz év lejárásának közeledtével újabb tíz évre ismét jóvá hagyta.*
A szentszék határozata kelt 1744 júl. l9. Csákyak központi lvt. 181. 2.
r) Ugyanis a szentszék 1742 december 15-én a bécsi nuncius és a prímás útján utasította Csákyt a rája rótt fizetések pontos teljesítésére. (Fraknói: M. kir. kegyúri jog. 462)
* * *
Gróf Csáky Miklós szerencsés volt emberei megválasztásában. Terjedelmes levelezése egy hanggal sem árulja el, hogy bízott embereiben csalódott volna. Ezt egyébaránt rendszeretetén s igazságosságán kívül szíve jóságának s azon ügyességének is köszönhette, hogy a mutatkozó kellemetlenségnek korán élét tudta venni.
Kivált két emberének: Martonossy Zsigmond uradalmi kormányzónak, vagy mint akkor nevezték, prefektusnak, s Jurkovics Pál felügyelőnek megválasztásában volt szerencsés. Ambitiója lévén, hogy püspöksége uradalmai necsak jövedelmezzenek, hanem az ipar fejlesztése által a közművelődést is 254emeljék: e két emberének sok hasznát vette. De nem úgy, mintha minden gondot és munkát egészen rájok hagyott volna. Csáky mozgékony természetének az a néhány plébánia és pap, kikből egyházmegyéje állott, kevés volt. De nagy hajlammal is viseltetett a gazdasági ügyek iránt.
Tisztjének, Jurkovicsnak megmaradt egy előterjesztése, melyben arra kéri Csákyt: engedné meg, hogy jelentéseit ezentúl a papirosnak csak féloldalára írhassa, mert így a másik féloldalon lesz elegendő hely ő méltóságának észrevételei, parancsai stb. feljegyzésére. Az uradalmak ama részei, Várad, Szalonta, Szentimre vidékén, melyek föld- és szőlőművelésre alkalmasak, kevésbbé foglalkoztatták Csákyt; annál inkább a Bél- és Belényes-vidéki bérces, erdős tájak. Ezek az állattenyésztés mellett csupán a bányászat s a gyár- és faipar űzéseivel voltak értékesíthetők. Csáky előszeretettel fordult ez utóbbiak felé, melyek által a műveltség elemeit is bevihetni remélte ama tájak leginkább pásztorkodásból élő népsége közé. Szülőfölde, a szép Szepesség lebeghetett szemei előtt, melynek sovány földje mellett is, jólétet, városiasságot teremtett az ipar, s melyhez kivált Belényes vidéke az ő hegy-völgyeivel, havasaival annyira hasonló.
Vaskohon az ős, de a törökfoglalás korában elpusztult vashámort, mint láttuk, gr. Csáky Imre ismét felkarolta. Csáky Miklós folytatta és továbbfejlesztette bátyja művét. A hámor kevésbbé alkalmas kohómesterét elbocsátotta s helyébe a Délvidék s a Szepesség vasgyáraiban ügyesebbet kerestetett. Vaskoh közelében: Brihon, Urzesd, Pocsavolasd és Dragonyosd határain új kohókat állított, melyek közül az utolsó a nyers vasat fel is dolgozta, gyártván ekevasat, csoroszlyát, ásót, kapát, stb.* Itt készíttette el azon vasműveket is, miket Máriapócsra, a búcsújáró-templom vagy klastrom épületére felajánlott.*
Gróf Csákyak központi lvt. 234. 18. – 217. 13. –234. 16. és 27.
U. o. 217. 13.
Majd „márványbul munkálkodó négy mesterembert” hozott; hogy jobb kedvük legyen, bort utalványoz számukra,* s ugyancsak Vaskoh közelében márványbányát nyit általuk. Midőn pedig megkezdik a munkát, örömmel írja gr. Forgách Pálnak, hogy „mi ezután igaz márvány portékákkal fogunk élhetni”.* 255Utóbb talán édesanyja emlékétől indíttatva, a kassai domonkosok egyházába egész oltárt készíttet, melyet azon büszke megjegyzéssel küld fel, hogy uradalmabeli vaskohi márványkőbányában faragtatott ki.*
U. o. 234. 12.
Gróf Csákyak központi lvt. 234. 11.
U. o. 234. 19.
Belényesen kastélyt és serházat, a közel Fenesen pedig, hogy a vidék gyapjútermelését legyen hol feldolgozni, posztógyárat épít. Ez már 1740 tavaszán működik, s Csáky, szokása szerint udvariasan, kéri prefektusát, Martonossyt: „Vigye Kegyelmed véghez, hogy nagycsütörtökön, amidőn tisztemet fogom követni (lábmosás), az fenesi fabrikából koldusaimat akkorra megruházhassam”.*
U. o. 234. 13.
De beruházásait ”a Bihar-hegység déli oldalára is kiterjesztette. Itt esik Bél, egyike azon hasonnevű községeknek, melyek rendesen hegyek s erdők között, mintegy azoknak a belében fordulnak elő.*
s) A Bél helynév származása még ma is vitatható. A szláv bjel = fehér orosz helyneveknél Bjelo-, lengyel Bialo-, szerb Beo- összetétellel szerepel. Erre enged ”következtetni például a Sáros vármegyében levő Belovezsa = fehérház. Hont megyében Bielovce = Beél, Zemplén megyében Ciroka-Bela tót falu, Izbugya-Bela orosz falu, Abaúj megyében Béla, Turóc megyében Béla, Nyitra megyében Béla, Trencsén megyében két helyen is Béla, Szepes megye északi szélén Béla tót faluk (tehát hét tót Béla-falu) Pozsony megyében is van Magyarbél, Németbél, Bél-puszta, Bars megyében Bélád tót falu, Liptóban Belónszkó-puszta, Bcregben Belebele rutén falu, Sáros megyében Belejóc rutén falu, Belovesza rutén falu, Trencsénben Belus tót falu, Hont megyében Beluja tót falu, Zemplénben Bély orosz-rutén falu; a Bács megyében levő Belaradanova, Zala megyében Belatine, Tolnában Belác és Belecka, Vas megyében két Beled, Baranyában Belvárd. Ez a sok szláv eredetű település szláv helynévre vall. – Ezzel szemben a régi magyar nyelvben ismert Béél, Beéli személynév is. – Lehet gondolni Belényes eredeténél a bölényes erdőre is, melyhez legközelebb áll Bunyitay helynévszármaztatása is. Viszont a bölénnyel való kapcsolat is szláv eredetre vezetve, hiszen az európai bölény legtömegesebben a grodnoi kormányzóságban a bjelovezsi erdőségekben volt elterjedve.
Ez szintén középpontja egy terjedelmes püspöki uradalomnak.
Bél tőszomszédságában, Hagymáson üveggyárat állított, melynél az „üvegcsináló mesteremberek részére nyolc szobából és négy konyhából álló házat” építtet s meghagyja, hogy zsindellyel fedessék be.* De neki a közönséges üveg nem elég, azt akarja, hogy szebbet, a cseh üveghez hasonlót gyártsanak. Erre Jurkovics érdekesen tudósítja Csákyt, hogy ami a cseh üveg gyártásához szükséges, mindazzal már rendelkeznek, kivéve a barnakövet, ami Bél vidékén nincs. De – teszi hozzá. – van a Szepességen, Kisócon, ingyen adják, mindössze a plébános urnák szoktak egypár szál gyertyát ajándékba vinni. Három hordóval egy-egy évre elég lenne; ő méltósága, a püspök, könnyen szerezhetne akár többet is.*
Gróf Csákyak központi lvt. 234. 24.
U. o. 217. 13.
t) A gróf Csáky-család szepesmindszenti (bijakovcei) kastélyában, mely jelenleg gróf Csáky Mihály tulajdona, az egyik fogadószobában látható üvegszekrényben gróf Csáky Miklósnak üvegedénykészlete a hagyomány szerint Imre bíbornoké volt, de a bíbornok hagyatéki leltáraiban sehol sem szerepel, s nem is lehetett az övé, mivel a poharakon a főpapi címer mögött hercegi hermelinpalást, fölötte pedig csukott, hercegi korona van. Ennek használására a gróf Csáky-család főpap tagjaiból csak Csáky Miklós jogosult, amikor hercegprímás lett. Lehet, hogy ez alkalommal kaphatta az általa létesített hagymási püspöki üveggyártól ajándékba.
Ugyancsak Bél vidékén fűrészmalmot is állít s jóelőre elrendeli, hogy ezt ne oláh módra, hanem más vidékek fűrészmalmai mintájára építsék.*
U. o. 217. 13. „non ad formam Valachicae molae assericeae, veerum alibi fieri assolitas molas fiendam”.
De az uradalmi temérdek fának értékesítéséről másként is intézkedett. Zsindelykészítőket telepített meg, kik hamarosan 256háromszázezer zsindelyt is előállíthattak;* a Felvidékről pedig ügyes szénégetőket hozatott.*
U. o. 217. 13. – 234. 14.
U. o. 234. 6.
Ami a községek forgalmát és ezáltal emelkedését leginkább előmozdítja s azoknak városias színt kölcsönöz: a vásárok Bélben és egész vidékén még mindig hiányoztak. A másik uradalmi központ. Belényes, már századok óta vásáros hely volt; Csáky elhatározta, hogy hasonló hellyé emeli Bélt is „a szegénységnek nagy könnyebbségére”.* 1738-ban vásárjogot kért részére, s egy év múlva megjött a királyi oklevél, mely Bélnek évenként négy vásárt enged olyan szabadalmakkal, mint a királyi városokban. A vásárok kitűzött napjai: január 17. március 23, június l és október 10.*
U. o. 234. 6.
Királyi könyvek V. 131.
Bélnél a Fehér-, Belényesnél a Fekete-, Váradnál pedig a Sebes-Kőrös érinti s itt-ott hosszában is végighasítja a püspökségi birtokokat. Mind a három Kőrös pedig, mint a hegyekről lefutó, nagyesésű folyók rendesen, szeszélyes víz, mely medrét gyakran változtatja, miközben hordszámra sodorja el a legjobb televény földeket s helyettük régi ágyában csak sivatag homokot s kövecset hagy. Csáky határt akart szabni a vad folyók rakoncátlankodásának s 1740-ben arra kérte br. Viechter királyi tanácsost, hogy küldjön neki egy ügyes szakértőt a Körös szabályozása végett.*
Csákyak központi lvt. 234. 13.
Mindezen alkotásoknál gr. Csáky Miklós püspöknek nemcsak döntő, hanem legtöbbször kezdeményező szerepe is volt. Fennmaradt leveleskönyvei telve vannak még alsóbbrangú tisztjeihez is intézett rendeletekkel. Röviden, világosan intézkedik és mindig magyarul. Egyedül Jurkovics Pál a kivétel, akivel latinul levelez. Nagy oka lehetett rá, hogy kivételt tett a kedvéért. Hűségén, használhatóságán kívül alighanem egyéb is. Talán őróla is elmondhatta, amit Jurkovics Mátyásról, Pálnak testvéréről írt Okolicsányi püspöknek, mikor kanonokságra ajánlotta őt: „ifjúságomtól fogva vele nevekedvén, érdemesnek tapasztaltam Méltóságod kegyelme elnyerésére.*
Gr. Csákyak központi lvt. 234. 4. és 14.
Csákynak gazdatisztjei nehezen is szívelték, hogy uruk a gazdasági ügyekbe annyira beavatkozik. Értésére is juttatták. 257Csáky azonban röviden felelt: „tapasztalom is hasznát”;* azután ment tovább a maga útján.
Gr. Csákyak központi lvt. 234. 4. és 14.
Tisztjeinek számadásait híven átvizsgálta, idejükre szigorúan követelte is. Borról, búzáról, sertések szaporodása vagy apadásáról, még a főzelékről is számadást kívánt: „mennyi van, mennyi költ, mennyi marad kezeteknél?”* Az uradalmi katonák, hajdúk számát, nevét, vallását is be kellett jelenteni: „hogy én is esmérhessem, kik eszik kenyeremet”.*
Gr. Csákyak központi lvt. 234. 4. és 14.
Gr. Csákyak központi lvt. 234. 4. és 14.
Mikor egyik tiszttartója, Kelemen Péter számadás helyett mentegetődző levelet küld be, Csáky nyomban ráír: „sopánkodó s síránkozó leveledet vettem; nem azt tartván az én előbbeni levelemben tett parancsolatom, hanem: adj számot sáfárságodról!”*
U. o. 234. 14.
Az egyik ispánnak egyszer meghagyta, hogy fatálakat, fatányérokat s fenyőmagot küldjön be. Mikor a küldemény egy év múlva sem érkezett meg, röviden csak ennyit írt neki: „azok beküldését el ne mulaszd, másképpen egymástul pap nélkül való megválásunkról bizonyossá teszlek”.*
U. o. 234. 12.
De Csáky szigorának elét enyhítette igazságossága és szívessége, mely gyakran gyöngédségig emelkedett.
Várad mellett Gyéres község lakosai oláhok s a püspökség jobbágyai voltak. Az uradalomtól bérben bírták a helybeli malmot, de azt felgyújtották. Erre Csáky ráírt a községre: „kergessék ki és hozzák be az embert, aki elégette azon malmunkat, különben a bíró az esküdtekkel meg fog pálcáztatni, s a malmot is felépíteni tartoznak”. De mindjárt hozzáteszi: hogy egy ember miatt az egész község kárt ne szenvedjen: az egész évi malombért elengedi, továbbá valamint eddig, úgy ezután is megmaradhatnak tizenhétnapi robotjok mellett, s ha már saját határjokat bevetették, a szomszéd Ácsi és Mácsa pusztákon szánthatnak s vethetnek.*
U. o. 234. 6.
Ispánjait is, ha megelégedésére szolgálnak, „barátom”-nak, „fiam”-nak szólítja; uradalmi kormányzójának, Martonosynak meg a rendes címe: „drága jó barátom, kedves prefektus uram”.* Ne engedje – írja neki a Szepességről 1740 május 30-ikán – hogy Csáky Miklós a váradi püspökkel összevesszék…  258hanem, lelkem, magárul se feledkezzék el kegyelmed, és amivel adós vagyok, tegye fel írásba, mert én Isten kegyelmébül inkább szeretek jót tenni jó akaratbul, mint kötelességbül. Ez pedig csak azért, hogy halandók vagyunk”.*
U. o. 234. 6.
U. o. 234. 13.
Az így előkészített, s idővel még inkább javítható talajon oly jövedelemforrást akart nyitni Várad püspökeinek, mely elegendő mindazon alkotásokra, melyek egy püspöki székhelyet a vallásosság s a közművelődés kiváló tényezőjévé emelnek.
* * *
Gróf Csáky Miklósnak püspöksége első percétől kezdve elhatározott szándéka az volt, hogy nem mint bátyja, a bíbornok, Szálkán, sem mint Benkovics püspök Olasziban, hanem Nagyvárad közepén, az Újvároson építi fel a váradi püspökség új monostorát.
Újváros a Szent László építette monostor helyétől néhány száz lépésnyi távolra s csak pár évtized előtt keletkezett.*
u) Újváros létesüléséről Málnási Ö.: Csáky bíbornok kora 109–110.
Meg is látszott rajta a kezdetlegesség minden jele. 1445 lakosa volt mintegy 300 házban. Az egyszerű, falusias épületek közül csak a Szent László-téri katolikus egyház, a kapucinus atyák klastroma s a temetőbeli, ma Teleki-utcai* kápolna emelkedik ki.
ü) Ma Strada Alexandi.
Ennek a kis Újvárosnak, Csáky terve szerint, az új monostor mintegy szíve lesz, melyből életerő árad szét s annak nyomán megizmosodás, kiterjedés támad. Szent László első monostora is szerény, puszta környezetben keletkezett, utóbb mégis vár és város lett belőle, mely a honvédelem egyik bástyája, a valláserkölcsi élet s a közművelődés világító tornya volt.
A Szent László-téri egyház ajtajának átellenében a plébániaház állott. Ezt a házat Csáky jóelőre kiszemelte s mindjárt püspökké neveltetése után egész telkével együtt Várad városától megvásárolta.
A váradi kanonokok még akkor nem káptalani, hanem saját házaikban laktak. Ilyen házát ajándékozta br. Luzenszky István kanonok, utóbb püspök a Váradra meghívott kapucinus atyáknak. E kanonoki házak, mióta Újvároson a Szent Lászlóegyház felépült, már annak közelében keletkeztek. A kanonokok, kivált az újak, szívesebbén telepedtek meg Újvároson, melynek ősidőktől földesurai voltak. A régiek, éltes emberek természete szerint, már nehezebben mozdultak ki megszokott 259lakóhelyükből, így Barbácsy Ferenc, ki még 1718-ban lett kanonok, akkor szerzett házát, mely Olasziban, a mai ev. ref. templom táján állt, haláláig (1739) megtartotta.
Csáky Miklósnak szintén kellett saját házának lennie. Hol állott a ház? arra nincs adatunk; de mert Csáky a Szent László egyházának éppen felépültekor jött Váradra, alig férhet hozzá kétség, hogy ő már az egyház közelében vett lakást. Mikor pedig az említett plébániaházról szóló adás-vevési szerződésben azt olvassuk, hogy „az Csákyak residentiája” mellett állott: a residentiában bízvást kereshetjük Csáky Miklósnak kanonoki házát.
De az idézett szerződés Csákynak építkezési terveit is megvilágítja. Építkezni akart, mégpedig oly terjedelmesen, hogy arra régi házának telke nem elegendő; a város is azzal okolja meg az eladást, mert „szükségesnek látja az ő nagysága residentiájának és házának extensioját”.*
Váradi püspöki uradalmi lvt. 1737. VI. 10. – V. ö. Oklevéltár 56. sz.
Pratti budai mérnök, kinek Váradra jövetelét a helytartótanács még 1736 augusztusában jelezte, a leendő székesegyház tervezetét elkészítette. Műve azonban tetszésre nem talált. Ujat készített. Ez már tetszett Csákynak. De mégis jobban szerette az esztergomi jezsuiták egyházát.* Írt is Prattinak, hogy nézze meg azt s aszerint tegyen tervezetén némi változtatásokat.* Pratti megtette és Csáky Kassáról 1737 június 26-ikán a székesegyháznak kétféle tervezetét küldi fel a kancellárnak, azon kérelemmel, hogy „vagy egyiket vagy másikat felséges urunk által approbáltatni” méltóztassék.*
Tudvalevően a jezsuiták Esztergomban Loyolai Szt. Ignác tiszteletére 1729-ben építettek barokk-stílben szép templomot egy régi templom romjain. Ez a templom a rend eltörlése után, 1773-ban lett plébániatemplom (vízivárosi), mely alkalommal tornyokat is kapott.
Csákynak Forgáchhoz írt 1737 jún. 6-i levele a Csákyak központi lvt. 234. 6.
U. o. 234. 6.
Bécsből biztatták is Csákyt, hogy a tervnek elfogadása nem fog akadályokba ütközni, csak az épületek helyére nézve a váradi várparancsnok jóváhagyását is szerezze meg és küldje fel.* Utóbb azonban még azt is kívánták, hogy a püspöki laknak, a papnöveldének s legalább egy kanonoki lakásnak tervét szintén készíttesse el. Erre Csáky 1737 október 5-ikén még mindig Kassáról ír gr. Forgách Pálnak, hogy Budán szóljon be Prattihoz s hívja őt Váradra, hogy ott tanulmányozza a tért s a terveket készítse el.*
U. o. 234. 6.
U. o. 234. 6.
De a váradi székesegyháznak régi sorsa, hogy keletkezése 260mindig újabb és újabb akadályokba ütközzék, most sem maradt el. Pratti a következő év elején meghalt. Csáky kezdhette ismét elülről a dolgot. De mintha csüggedés fogta volna el. 1738 február 28-ikán írja gr. Forgáchnak: „azon gondolkozom hogy a káptalan, a vármegye s a város hozzájárulásával mostani egyházunk mellett tornyot építek, miután látom, hogy az úi székesegyház egyhamar nem készülhet el”.* Utóbb mégis megemberelte magát. 1738 július 10-ikén sürgeti Martonossyt, hogy szerezzen más építőmestert, és biztatja magát, hogy „szeptemberben, ha Isten éltet, kicövekelhetjük a templomnak való spatiumot”.*
U. o.
U. o.
Erre közel két év is elmúlt, de építőmester nem akadt. Eközben tudta meg Csáky, hogy a derék pálosrend tagjai között van egy, Vépi Máté,* ki „az sassini (sasvári) bazilikának felállításában munkás volt és az architecturában is derekasan értelmes volna”. Már 1740 március 25-ikén írt a pálosrend magyar főnökének, Fejér Pálnak, hogy Vépit küldené Váradra, hogy a székesegyháznak „legalább delineáltatását ő kegyelme által tétethessem meg”.* Csáky tehát nem erőszakolta Vépire Pratti terveit, szabad röptöt engedett szellemének, de látni is akarta már a tervek készítésében tehetségét.
w) Vépi Máthé életrajza Bíró József: Nagyvárad barokk és neoklasszikus művészeti emlékei (Bpest, 1932) c. könyvében 18–19. 1. Ezen munka bőséges tájékoztatást nyújt Várad összes egyházi építkezéseiről az 1702–1840 közötti korszakban.
U. o. 234. 13. 14. 12.
Vépi a következő év (1741) február 19-ikén a székesegyház tervével már elkészült, kövek, téglák készen állottak s az olaszii, Benkovich-féle, félbenmaradt egyház „elhányattatásáért” is február 22-ikén kiadatott a parancsolat.*
U. o. 234. 13. 14. 12.
Csak az építés megkezdése volt már hátra, arról azonban nem hallunk semmit; még arról sem értesülünk, hogy a székesegyház helyét hol cövekelték ki? Csupán későbbi feljegyzésekből tudunk meg annyit, hogy az új székesegyházat csakugyan Újvároson, a mai Szent László-tér közepén akarta felépíteni.* Csakhogy a térnek éppen a megjelölt pontján ugyanakkor a váradi káptalan Csáky támogatásával Szent László királynak kőszobrot állított. 1739 június havában a szobor már díszlett, ugyanaz, mely a róla elnevezett Szent László-tér közepén megviselve az időtől ma is áll.*
Salamon József kanonok emlékirata. Váradi káptalan levéltára.
x) Bunyitay szövegező munkája után alig egy évtizeddel, 1893-ban Schlauch Lőrinc a régi szobor helyére művészi kivitelű ércszobrot állított.
Ünnepies felszentelését június 27-ikére, Szent László napjára tűzték ki. 261Eközben egyszerre közbejött egy éppoly váratlan, mint gyászos körülmény, mely a szerény szobornak s felszenteltetése ünnepének jelentőségét még fokozta. A döghalál, mely harminc év előtt oly rettentően aratott az országban, ismét megjelent s a gyér lakosság okozta bajt még érezhetőbbé tette. Az embereken rémület vett erőt. A helyzetet legjobban világítja meg a váradi szentszéknek 1739 július 1-én hozott végzése, mely egyebek között így rendelkezik: Debrecenben kinn a szabadban, sátor alatt lehet misézni, de az emberek ott se álljanak nagyon közel egymáshoz. A váncsodi plébános misézhet a peterdi erdőben, minthogy a nép úgyis oda menekülni szándékozik. Margitán a plébános mondhat misét, de zárt ajtók mögött, azonban a harangot húzassa meg, hogy a hívek otthon imádkozzanak.*
Váradi püspöki lvt. Protoc. 1738–64. 26.
y) Békés megyében 1738 július vége és 1740 eleje között a lakosság fele, 5165 ember pusztult el; egyedül Békésen 1185, Gyulán pedig 1059 ember. A szerencsésebb Csaba ekkor előzte meg társait. (Karácsonyi: Békés m. tört. I. 469.)
Csáky május 27-ikén káptalana tagjaival ülést tartott, s maga indítványozta, hogy a múlhatatlan teendők végett egy-két kanonoknak honmaradásával a többiek menekülést kereshetnek. De elfuthatunk-e Isten kezétől? Annak okáért ugyanezen ülésben azt is elvégezték, hogy Isten haragjának megengesztelése végett Magyarország védasszonyának, a Boldogságos Szűznek közbenjárását kérik, és hogy megnyerhessék: e folyó évben a hét Mária-ünnep minden előnapját, „elődedét” megbőjtölik.
De Magyarország Szent Lászlót mint nemzetének Isten küldötte orvosát is tisztelte. Ismeretes volt a népmonda. Maholányi Ignác pár évtized előtt prédikált is róla a bécsi főegyházban,* hogy Szent László szintén döghalál idején hogyan gyógyította meg a betegeket egy egyszerű fűvel, melyet kilőtt nyilának hegye keresztülfúrt s melyet a magyar nép ma is Szent László füvének nevez.*
1687-ben nyomtatásban is megjelent. Ignatius Maholany: Joseph Pannonius sive sanctus rex Ladislaus Hungariae Salvator. Viennae. 1687.
Arany János ezt dolgozta fel
Az említett káptalani ülés tehát végzést hozott, hogy Szent László ünnepének elődedén most legközelebb és minden jövendő évben szintén bőjtölni fognak s a szobor felszentelésének ünnepét összekötik a döghalál megszüntetéséért végzendő ájtatossággal. Csáky pedig elrendelte, hogy az ájtatosság a szent király ünnepének nyolcada alatt mindennap s a jövendő években is 262szintúgy megtartassék, egyúttal a költségek fedezésére ötszáz forintnyi alapítványt tett.*
Gánóczy: Eppi Varad. II. 430.
Csáky a múlt évet, mint láttuk, csaknem egészen a Felvidéken töltötte. 1739-ben, a döghalál idején Váradra jött, itt volt mindig, sőt egyházmegyéjét is ez évben utazta be. A káptalan tagjai közül is csak gr. Forgách Pál távozott el, ki még ez évnek május 25-ikén Gimesvárába zárkózott, honnan csak a következő év tavaszán lépett ki.*
Gróf Forgách-család gimesi ágának lvt. M. 45.
De elérkezett Szent László napja. A püspök, a káptalan s Várad örege-apraja fényes körmenetben vonult ki a szoborhoz, melyet a püspök szentelt fel. Kovács Pál apát-kanonok magyar szentbeszédet tartott. Csáky azután is mindig részt vett az ájtatosságban, melyet a nyolcadik nap magyar szentbeszéddel maga zárt be.
De Csákyt Szent László szobrának művészete nem elégítette ki, valamint a káptalant sem. Ujváry Ferenc váradi kanonoknak a szoborművek iránt élénk érzéke volt. Egy szép elefántcsont feszülete ma is látható a káptalan birtokában. Ujváry 1742 nyarán vagy őszén a pestmegyei káptalani birtokon, Szadán időzvén, valamelyik budai „képfaragóval” Szent László szobrának mintáját elkészítette s Csákynak megküldé. Csáky „az accludált modellt nagykedvesen vette, kit is másokkal conferálván, mind jónak találták”. A „budai kővágónak Szent László király statuájának delineatiójáért discretio képében tíz aranyat” utalványozott. Egyszersmind intézkedett, „hogy midőn Váradra visszatérünk, azonnal azt (a szobrot) Isten dicsőségére és azon nagy, szent patronusunknak tiszteletére felállíthassuk márványkőbűl”. S minthogy időközben Ujváry kanonok egy kecses Mária-szobor rajzát is megszerezte: úgy azt, mint Szent László szobrát Budán szándékozott kifaragtatni, a talapzatokat pedig Váradon.*
Csákyak központi lvt. 234. 17. és 24.
Elkészültek-e a szobrok vagy legalább azok egyike? annak nyoma nincs. Ez egész szoborügyről még csak annyi feljegyzés van, hogy 1743 május 7-ikén „Ujváry Ferenc kanonok uram által ő excellentiája parancsolatábúl evocáltatott képfaragónak útiköltségül 30 forint”.*
Csákyak központi lvt. 234. 17. és 24.
Annyi bizonyos, hogy a Szent László-téren 1739-ben felállított 263egyszerű homokkőszobor ma is ott áll: Csáky márvány szobra tehát oda nem került. Hogy a szobor Vaskoh piacán állíttatott volna fel,* az egyszerű tévedés, mely az idézett forrásnak hibás értelmezéséből származott.* Halaszthatatlan szüksége volt a püspöki lakra is. Csáky a bibornok szálkai palotájának maradványát, „a puszta istállót és konyhát” 1741-ben lebontatta. Helyette az említett háza s a várostól vett plébániaház telkén új épületet emeltetett. Ez áll ma is, s miután a tér, az utca a lefolyt másfél század alatt magasra tölt körülötte, palotának többé senkisem nézi; de keletkezése korának fogalmaihoz s Várad akkori épületeihez képest valóságos palota volt. Négyszögű, földszintes épület, oszlopos kapuzattal s árkádos, de nyitott folyosóval. Istállói és kocsiszínjei éppen fényesek voltak.*
Keresztury: Descrip. epp. Várrad. II. 135.
z) V. ö. x) alatti megjegyzéssel. A Csáky által emeltetett szobor 1892-ben a főtérről az egykori papnevelde kertjébe vitetett. A kevés művészettel készült szobor másfélszázadon keresztül nem sok dicsősége lehetett Várad főterének. Az 1893-ban helyére állított új szobor jelenleg a székesegyház előtt áll.
Szepesmindszenti lvt. 8. 15.
Szent László terének ugyanazon oldalán, hová püspöki lakát építé, csakhogy a másik, délnyugati szögletén, még 1739-ben szintén a várostól házat vett,* és annak helyén, „a nagyváradi piacnak legszebb szegletén, saját költségén”* az egyesült görögöknek egyházat épített. A nép nyelvén akkor „rác templom” volt a neve.* s a többi templomoknál különbnek mondja egy nyomtatvány.* Az egyház közelében pedig görög katolikus suffraganeusa részére házat vásárolt.*
Csákyak központi lvt. 234. 11.
Német hívség 817. l.
Csákyak központi lvt. 234. 27.
Szepesmindszenti lvt. 8. 15.
Szepesmindszenti lvt. 8. 15.
De Újvároson tett alkotásainak legfontosabbikát, a papnöveldét, legkorábban fejezte be. Ennél azonban jelentékeny segéd forrásokkal rendelkezett. Bátyjától, a bíbornoktól tizenötezer forint maradt a Szálka-pusztán elkezdett székesegyház folytatására. Csáky Miklós királyi engedélyt nyert, hogy ez összeget a papöveldére fordíthassa.* Benkovich püspök huszonegyezer forintot helyezett el Bártfa városánál a váradegyházmegyei lelkészek s növendékpapok javára; Csáky a tőkének felét 1740-ben felmondotta.* így jött létre püspöki palotájának háta megett, a mai Körös-utcán az a ház, melynek szegletén napjainkban 264is egy fakereszt áll s melyet sokáig Csáky-szemináriumnak neveztek.*
Kereszturi II. 135.
Központi lvt. 234. 13.
Sok nyomtatványon is „Seminarium Csákyanum”.
1740 elején már tanárokat kerestet az intézetbe a dogmatika, a morális tanszékére. Az intézetben teljes eltartást és évenként száz tallér tiszteletdíjat ígér.* A pálosokban leginkább bízik s az említett év január 13-ikán felkéri a rend magyarországi főnökét, engedné át neki Páter Paksyt az egyházjog tanítására. Magának Paksynak, ki akkor egy munkáját Kassán sajtó alá adta, nyomdai költségekre száz aranyat küldött.*
Csákyak központi lvt. 234. 13. 11. 21. 12. 13.
Csákyak központi lvt. 234. 13. 11. 21. 12. 13.
Hat növendéke már 1739-ben is van Váradon, de az intézet még nem állott fel. Csáky 1740 március 4-ikén is azt írja: „ha Isten a seminariumomra rá segít”. S bár Csáky még 1744-ben is neveltet kispapokat Budán, Egerben,* váradi papnöveldéjének Sarlós Boldogasszony tiszteletére az 1740–41-iki tanévben meg kellett nyílnia. 1741 január havában az intézet részére már utalványoz kétszáz akó bort s más élelmiszereket köböl számra. Ugyanekkor fizetteti ki a „seminariumbeli professor” útiköltségét is.*
Csákyak központi lvt. 234. 13. 11. 21. 12. 13.
Csákyak központi lvt. 234. 13. 11. 21. 12. 13.
Unokaöccsét, Csáky Imrét is 1740 nyarán (aug 13) szólítja Váradra a következő tanévre, „hogy itt felöltözvén, (kispapnak). utolsó örömét add meg méltóságos öregasszonyunk, anyánknak”,* t. i. gróf Barkóczy Máriának, Csáki Miklós édesanyjának, ki jövő évben csakugyan elhalt. Csáky Imre, Miklós püspök testvérbátyjának, Mihálynak fia volt.
U. o.
Már említők, hogy gróf Csáky Mihályné, Klobusiczky Éva, 1723-ban „szép két kisasszonynyal és egy úrfival” Rodostóból, bujdosó férje mellől Váradra érkezett. A grófné nem akart idegenben életet adni világra jövendő gyermekének. És itt Váradon fiút szült, kit Istennek ajánlott fel. E fiú az imént említett Csáky Imre volt, ki tizenkét év múlva csakugyan felöltözött papnak s utóbb paradicsomvölgyi apát lett.*
A) Csáky Imre apát életrajzi adatai Málnási: Csáky bíbornok kora 35. l.
Említésre méltó, hogy Csáky Miklós a papnöveldéhez nyomdát is csatolt. 1740 táján a váradi nyomdász meghalt. Csáky megütődik, hogy nyomda nélkül talál maradni a város. Sürgősen felhívja provikáriusát, Fábryt: vegye rá az özvegyet, hogy fogadjon mestert, vagy pedig adja el neki a műhelyt, „melyhez egyszer nehezen juthatunk”.* A szegény özvegynek 265bort, búzát s 24 forintot utalványoz.* Végre is a nyomdát megszerezte,* de a papnövelde alaptőkéjéből. E nyomda termékein magyarul vagy más nyelven a „Csáky-seminarium betűivel” jelzés olvasható.*
Csákyak központi lvt. 234. 13. 11. 12.
Csákyak központi lvt. 234. 13. 11. 12.
Ballagi A.: A magyar nyomdászat története. 138. l.
Typis Seminarii Csakyani – vagy Typis Seminarii Beatae Mariae Virginis.
* * *
A régi Váradnak központja a vár volt; feléje hajlott a város, a forgalom. A híd is, mely a Sebes-Körösön keresztül a város két oldalát s a vármegye északi s déli felét egymással összekötötte, – a várhoz legközelebb, a mai nagyhíd helyén állott mindig. De amint a mai Újváros a vártól jó távol megalakult, s kivált mióta Csáky Miklós püspök ezt székhelyévé választotta: Várad súlypontja már ez utóbbira esett. A közlekedés, az egész polgári élet Újváros felé törekedett, mégpedig a legegyenesebb irányban. A nagyhídon keresztül pedig kerülő utat kellett tennie.
Csáky, amint püspöki lakását a Körös balpartján felépítette, a lakás előtt hidat kezdett veretni a Körösön. És létrejött Várad második hídja, melyet a nagyobb régi híd mellett kishídnak neveztek. E híd egy új közlekedési utat nyitott, mely Újváros főterét Olaszin keresztül ennek északi kapujával a legrövidebb vonalban kötötte össze s e vonallal Olaszi mai főutcáját alakította meg.
E vonal mentén még csak a Körös partja közelében állottak sűrűbben épületek, azért a főutca itt ma is összébbszorul s megcsavarodik. Egyetlen jelentékenyebb épülete, a ferencrendűek klastroma és egyháza csak most keletkezik, hogy elseje legyen a majdan melléje sorakozó közintézeteknek. De ki álmodta volna meg azt, kivált most, hogy Csáky Újvároson állította fel püspöki székét?
Valóban, a nagyobb testek vonzóereje talán sehol sem tűnt ki jobban, mint a mai Nagyvárad megalkotásánál. Amint Benkovich püspök Olaszit választotta székhelyéül, azonnal itt kezd keletkezni a város. Bihar megye ide építi székházát, a vidék úri családai ide gyülekeznek, a vallás, a művelődés apostolai, a szerzetesek itt telepednek meg. Amikor azután Újvároson Szent László egyháza felépül s a káptalan lassanként 266kötelébe vonul: a kapucinusok már itt állapodnak meg, Csáky püspöki háza, a görög katolikus székesegyház ide épül, az ipar, a kereskedelem itt ver mélyebb gyökeret. De mindezen alakulások úgy Olasziban, mint Újvároson egy szűk téren torlódtak össze, mint mikor minden vér a szív felé tolul.
Csáky Imre bíbornok volt az első, ki ez összetorlódásnak utat nyitott s szétosztva az erőket, a város fejlődését elősegítette. Újvároson a kapucinus atyákat már a Szent László-téren kívül telepítette meg. Olasziban pedig a ferencrendűeket a Szent Egyed-utcáról a Fő-utca északi végére költöztette át. Utóbb azonban Okolicsányi a ferencrendűek üresen maradt klastromát, mint láttuk, ismét megnépesítette pálosokkal. Csáky Miklós követte bátyja, a bíbornok rendszerét.
A mai Úri-utcán, ahol a premontreiek egyháza s konventje áll, nyolc telket vásárolt össze. Ez a hely akkor egészen a város szélén esett, mely csak a Paris-patakig terjedt. A megvásárolt nyolc telekből összesen ötvenöt öl hosszú s ugyanannyi széles tér került ki. A rajta volt házak vagy inkább házikók közül egy fedetlenül állt, a Túri Istváné romokban, Fogarasi András koldus háza csak 20 forintot ért, de a Pauker Jánosé csak 10-et. Fekete János székesegyházi sekrestyés házának 74 forint, a Szilágyi János házának 339 forint volt az ára.
Hogy pedig mi szándéka volt Csáky Miklósnak a telkekkel? elmondja Váradon, 1740 július 13-ikán kelt adománylevele:* hogy a pálosrend ott konventet, egyházat és tanintézetet építsen. S minthogy a püspök e szándékába a rend magyar főnöke, Fejér Pál már beleegyezett, a rendnek Váradon levő két tagját, Tolnay Miklóst és Jaros Incét azon házak és telkek birtokába bevezettetni rendelte.
Orsz. lvt. Acta Paulinor. 204. 65.
Itt, néhány év alatt már harmadik helyükön, a pálosok végre megállapodtak. Felépítették ikertornyú egyházukat s konventjüket saját, művész és kézműiparos tagjaik által. Az egyház belsejében máig meglevő, valóban művészi fafaragványok élénken emlékeztetnek a budapesti egyetemi, eredetileg szintén pálosrendű templom és papnövelde hasonló alkotásaira.*
B) A váradi pálostemplomot behatóan ismerteti Bíró J. id. m. 17–24. l.
Csáky pedig mintha meg akarta volna akadályozni, hogy a Szent Egyed-utcában még valamely közintézet keletkezzék: 267Benkovich püspök lakhelyének telkén terjedelmes magtárt építtetett.
E régi püspöki lak s a jezsuiták klastroma között állt a most már hat osztályú gimnázium. Egyszerű földszintes épület kis fatoronnyal, melyben az előadásokra hívó csengetyű függött. Tanterem három volt benne, mindegyikben két-két osztály tanult egyszerre. És így egyik-másik tanterem olykor túlnépes is lehetett, mert a tanulók száma már 1724-ben meghaladta a száznyolcvanat. Ellenben 1743-ban a döghalál következtében csak 70, de 1744-ben ismét 160, a következő évben meg közel 200.
De ugyanezen épületben egy negyedik terem is volt, a legnagyobb, az úgynevezett Theatrum, melyben a tanulóifjúság a színielőadásokat szokta tartani. Váradon az első iskolai színielőadás nyomát 1731-ben találjuk, 1744-től pedig csaknem szakadatlan sorban ismerjük azon drámai darabokat, melyeket évenként többnyire kettőt is, a váradi ifjúság előadott.*
Bpesti egyet. kvt. kézir. (stb. 193.) Jesuit. Varad.
Színházak akkoriban még a fővárosban sem voltak, azért egy-egy ilyen előadás mozgalomba hozta a várost. Nemcsak az érdekelt szülők, hanem a város egész értelmisége törte magát érette. 1746-ban „Kaló János császár” előadásán Csáky Miklós is a közönséggel együtt könnyekre fakadt.*
U. o.
Pár hónap mulva, 1746 július 1-én, mintegy a darab hatása következtében, a jezsuitáknak ajándékozta azt az épületet, mely kertjök végében, az országút mentén állt, hogy azt nemes ifjak nevelőintézetévé alakíthassák. Az épület addig az „Arany Koronához” címzett vendéglő volt.* És ez lett Csáky váradi alkotásainak valóban arany koronája.
Orsz. lvt. Jesuit. 70. 3.
* * *
Gróf Csáky Miklós 1739-ben egyházmegyéje számára Directoriumot nyomatott, de csak negyven példány volt szükséges.* Eszerint összes papjainak száma a káptalan tagjaival együtt, – a szerzetesek kivételével, – nem haladta túl a negyvenet.
Csákyak közp. lvt. 234. 11.
Békés vármegye 1733-ban királyi rendeletre jelentést készített a vármegye egyházi állapotáról, melyben azt írja, hogy 268a vármegye egész területén csak két katolikus lelkészség van: Gyulán és Endrődön, öt mérföldnyire egymástól.* A terület arányához képest Bihar vármegyében sem volt kedvezőbb állapot.
A bécsi állami lvt. Ungarn. Prot. 1733 ápr. 17.
Gyulától Váradig, 8–10 mérföldnyi vonalon, sehol sincs katolikus templom. Hasonló a helyzet Váradtól fel Debrecenig, kivéve a Várad tövében eső Püspökit; Váradon alul ismét, a szomszédos Szőlősön kívül, csak Belényesen és Bélfenyéren van katolikus lelkész, pedig ezeken jóval túl van még a püspökség két jelentékeny gyártelepe: Vaskoh és Bél.
Csáky először is a nagyobb hézagokat igyekezett széttagolni. Vaskohon lelkészséget alapított, lelkészi lakot és Szent Anna tiszteletére csinos egyházat épített. Ez utóbbinál felhasználta a vidék egyik büszkeségét, a gazdag szinváltozatú márványkövet. Ebből faragtatta ki a kis egyház egész oltárát, mely valóban annyira sikerült, hogy bármely főpapi kápolnába beillenék. Egyúttal mindjárt harangokról is gondoskodott. Minthogy pedig Váradon harangöntő még nem volt, Egerben Máriássy Sándor püspök-kanonokot kérte fel, hogy öntetne ott hat harangot; lesz helye mindegyiknek.*
Csákyak központi lvt. 234. 82.
Püspöksége másik birtokán, Bélben már klastromot szándékozott alapítani. 1744 május 15-ikén írt a nyírbátori minoriták főnökének, hogy addig is, míg a klastrom felépül, küldene két szerzetest, de olyanokat, akik magyarul, tótul és németül is tudnak.* Gyáraknál ma is több nyelvűek a munkások s Bélnek üveggyára s faiparüzlete volt. Legújabban nyert vásárai pedig központjává tették a vidéknek, melynek lakosai leginkább oláh nyelvűek s vallásukra nézve görög nem egyesültek voltak.
U. o. 234. 21.
Ily helyen egy szerzetesrendnek megalapítása a legszerencsésebb gondolat volt, nemcsak a vallás, a közerkölcsiség és a közművelődés, hanem a hazafiság szempontjából is. A szerzetesek a vidék kevés magyarságát összetarthatták s megőrizhették az idegen elembe való beolvadástól, erre pedig legalább szelidítőleg hathattak volna. Csákyt a minoritarendhez családi emlékek is fűzték. Atyjának testvére, a gyermektelenül elhalt gr. Csáky Ferenc telepítette meg e rendet családi birtokukon, a szepesmegyei Csütörtökhelyen. Csáky Miklós kivált 2691742 óta, mikor családjának seniora s ezzel szepesi főispán is lett,* gyakran megfordult a festői fekvésű birtokon, melyet a Zápolyayak remekművű kápolnája még vonzóbbá tett. Ez összeköttetésből származott a minoriták meghívása Bélbe.
A főispánságba való beiktatása 1742 dec. 12-ikén történt. Magy. tört. Tár. VI. (1859). 99. l.
A szerzetesek Csáky levele után csakhamar megjelentek. Csáky már 1744 augusztus 29-ikén s a következő év március 16-ikán „béli páter Minoritáknak” élelmezéséről gondoskodik.* De még az utóbbi évben el is hagyták Bélt. A vidék nagyon vad lehetett nekik. A pálosok, eredetileg remeték, megszokták a legvadabb vidéket is, melyet rendesen paradicsommá alakítottak át. Emellett drága, szent hagyományok kötötték őket Bél vidékéhez. Hogy egyik középkori klastromuk, melynek pompás, csúcsíves falai még emberi emlékezetre is magasan emelkedtek, – e tájon, a Fekete-Kőrös-menti Szent-Miklós mellett és nem Élesd közelében állott: azt ők már tudták akkor, valamint e sorok írója is az ő régi irattáraikból tudta meg azt.*
Csákyak közp. lvt. 234. 24, 23.
A váradi püspökség története II. 480. l.
A béli klastromból tehát nem lett semmi; ahelyett Csáky Bélben plébániát alapított,* melyhez gazdatisztje, Zalányi Nagy József is jelenlékenyen hozzájárult. Ez erdélyi származású, protestánsból megtért buzgó férfi egy malmát, melyet hű szolgálataiért Csáky Miklóstól nyert adományban, a lelkészi javadalomhoz csatolta és saját házát is lelkészi lakul átengedte.*
Az 1748-iki kimutatás.
Váradi püspöki urad. lvt. II. 21.
Ugyanezen a vidéken Csáky még Magyar-Csékén szintén plébániát alapított,* Bélfenyéren és Szőlősön lelkészi lakot épített;* az utóbbi helyen az egyháznak, melyben bátyja, a bíbornok, teste nyugodott, tornyát is felemeltette. Hasonlóképpen igyekezett beültetni azt a katolikus vallásra nézve hajdan virágzó, utóbb sivataga lett nagy darab földet, mely Várad-Püspökitől Debrecenig terjed.
Az 1748-iki kimutatás.
Az 1748-iki kimutatás.
Itt Derecskén plébániát szervezett, lelkészi lakot s egyházat épitett.* Ezek még most is állanak, s az utóbbin első tekintetre észrevehető, hogy itt egy nagy egyházat terveztek; 270az egyház elejének terjedelme ugyanis sehogy sincs arányban a hajó sokkal szerényebb méreteivel,
U. o.
Bárándon szintén megalapította a plébániát, felépítette a lelkészi lakot s letette az egyháznak is alapjait.* Építését azonban csak utódja fejezte be, kiben volt annyi kegyelet, hogy azt Csáky védszentjének, Szent Miklósnak tiszteletére szentelte.* Ugyanennek a vidéknek egymástól távoleső pontjain: Keserű, Micske, Váncsod községekben szintén plébániát állított, a hegyközujlakit pedig püspöki birtokába, Csatárra helyezte át.* Hasonlóképpen történt később a váncsodi plébániával is. A szomszéd Mezőpeterdnek földesura, Gázsy János, már 1740-ben kérte Csákyt, hogy küldene Peterdre papot; de mert Peterden sem egyház, de még papi lak sem volt, Csáky röviden azt felelte: „Gazi uramnak, ha kell pap, építsen házat, mert úgy vaktában én papot nem adhatok”.* Később a ház és templom felépülvén, a váncsodi plébánia Peterdre áthelyeztetett.
1748-iki kimutatás.
Váradi káptalani lvt. 32. 2.
Váradi kápt. lvt. Conscript. 1766.
Csákyak közp. lvt. 234. 13.
Csáky mindezen intézkedéseit csak nagyritkán tette otthon, íróasztala mellől. Most is örökösen úton van, ha nem egyházmegyéjében, hát azon kívül. Béce, Pozsony, Szepesség, Kassa, Nagyida, Homonna, Dobóruzka, Bocskó, Eger gyakran látja megérkezését. Indulásának – mint maga írja –, se óráját, se napját bizonyosan nem írhatja meg soha, hanem „lévén dominiumainkban elég heverő katonánk, egy bizonyos katonát” valamely előre kitűzött helyre, például, ha a Felvidékről Váradra igyekszik, a lúci révhez (Zemplén) rendel, hogy „ottan várjon engem mindaddig, míg parancsolatimat nem veszi, vagy hogy több, előmbe jövő katonáknak hírt adhasson és kegyelmeteket is lemenetelemről bizonyossá tehesse”. Ilyenkor aztán azt a parancsot küldi Váradra, hogy „három szekér hat-hat lóval a Tiszánál, lúci révnél, engem készen várjon. A veres szekerem pedig a bagaziával (ernyővel), ha már Váradra beszállíttatott volna, jöjjön elémbe Bárándig”.*
Csákyak közp. lvt. 234. 14. 17.
Sokszor azonban nagyon megjárta, mert az időjárást sohasem nézte. Tél vagy nyár, jó idő, rossz idő neki mindegy volt; ha menni akart. De az alföldi sár a hat lovon is kifogott. 1740 271késő őszén Egerbe igyekezett. Gróf Erdődy Gábor egri püspök iránt gyöngéd tisztelettel viseltetett. 1740 augusztus 26-ikán „egy kevés dohánnyal” kedveskedik neki. „Amely különösen vagyon téve, az régi, a többi új szerzés. Ha fogom tudhatni, melyik alkalmatosabb leszen, Excellentiádnak szolgálatjára udvarolok. És egy kis szarvasgombával; ha többet kaphatok, többel udvarolok”. És a dohány bevált, mégpedig a diószegi, mert Csáky később is (1743) báró Vécsey Mihály püspökii plébános „öcsénknek” nem kevesebbet, mint nyolcvan forintot küldött „diószegi dohánynak megvételére”.* De Csáky Erdődy-hez intézett leveleiben egyebet is említ. „Báró Fischer uram kért, hogy az bácskai (zempléni) kápolnáját felszentelném: ha Excellentiád megengedi kegyesen, az jó sógornak kívánom kedvét tölteni”. Csáky a kápolna felszenteléséről igyekezett most Egerbe, de a feneketlen sár miatt csak lassan haladhatott.
Csákyak közp. lvt. 234. 24. – 13, 14. 18.
Úgy járt, mint egyszer a lúci révnél. Itt a döghalál idején feltartóztatták, s görögök, parasztok, zsidók társaságában a pestis miatt öt napi vesztegzárt kellett kiállania. Titkárai is, Louskovics László és Szentiványi József (világiak), mindig vele voltak, ott mindjárt készen állt az iroda. A posta pedig jött és ment kirendelt uradalmi katonák útján, így mondhatta aztán annyi önérzettel Csáky, hogy ha nem is tartózkodik állandóan egyházmegyéjében, „látja Isten, szinte oly gonddal vagyok felőle, mint ha ott volnék”.* Ez azonban csak azáltal vált lehetővé, hogy amint a gazdasági ügyekben Martonossy és Jurkovics, úgy az egyháziakban oly férfiak helyettesítették őt, mint gr. Forgách s az öreg, tapasztalt Fábry.
Csákyak közp. lvt. 234. 6., 24., 10.
Álljon itt mutatóul két főpásztori levele, melyeket Fábry vikáriusnak irt. Több tekintetben világot vetnek nemcsak Csákyra, hanem a váradi püspökség akkori ügymenete és személyeire is.
– „Bánya,* 12 Maii. 1745. Méltóságos Püspök! Nagy jó Uram! Kegyelmed levelét vettem kedvessen. Tapasztaltam magam is, hogy alkalmasint használt a szappanyozás; P.* Bálintffi iránt való opinióját igenis jóváhagyom, hogy tudniillik modo provisorio Élesdre küldessék, akit is még ma vagy holnap pro examine subeundo béküldök. Úgy, hahogy P. Keserű 272által ment, és Kegyelmed tudósítását vehetem: P. Árokszállássyt Keserűbe tehetjük. Magam azonban jó akaratjában ajánlott, maradok Kegyelmednek állandó szíves jó akarója, Krisztusban atyja Gróf Csáky Miklós váradi püspök” m. p. „U. i. Ha P. Keserű által nem akarna menni, bízvást lehet Árokszállásyt Margitára küldeni”.
Valószínűleg a bihari Rézbánya.
P(ater) ez időben a világi papok rendes címe
– „Méltóságos Püspök, jó Uram! Hozzám bocsátott levelét vévén nagy kedvessen, köszönöm mindenekben tett informatioit és tudósításait. Mivel pedig Zilajra is Isten kegyelméből plebánust kellenek bétennünk; hahogy még eddig senki oda nem tétetődött volna: ítélném oda helyesnek lenni a margitai plebánust, P. Keserűt; ő helyébe Margitára a belényesit, P. Kovácsot, Belényesbe pedig a gyulait, P. Ruthénit. P. Placzert, mivel az Úr Isten beteg ágyábul felszabadította, és előbbeni egészségét megtérítette, míglen olyan helyre tehetjük, ahol ő munkálkodhasson: addig a seminariumban ne terheltessék béhelyeztetni; a többieket pedig azon karban hagyni, valamint egymás közt létünkben elvégeztük, mely mellett jó akaratjában ajánlott vagyok és maradok Méltóságos Püspök Uramnak Bécsben, 19 Octobris 1746 állandó szíves jó akarója. Krisztusban atyja, G. Csáky Miklós váradi püspök” s. k. Alant: „Illustrissimo Domino Fabri”*
Váradi püspöki levéltárban.
* * *
Csáky egyházmegyéje felvidékének főhelye, Debrecen iránt is élénken érdeklődött. Bátyja, a bíbornok emlékezete is vonzotta feléje.
Mindjárt Váradra érkezése (1738) után írja a debreceni kegyesrendűek házfőnökének: „Boldog emlékezetű Cardinal Uram Bátyám veres kalapját cum depententiis elküldöttem, kérvén, hogy a teste föliben, ahol legalkalmatosabban ítéli kigyelmed, tétesse fel”.* 1740-ben pedig az úrnapi ájtatosságot Debrecenben akarja személyesen megtenni. Debrecen már látta egy bíbornok fényes, de gyászos temetési pompáját: hadd látna egy katolikus diadalmenetet is. De nem feledi, hogy Debrecen mily osztatlan s egységes híve volt két század előtt a katolikus egyháznak: éppen oly híve most Kálvin felekezetének. Aki van is benne néhány katolikus, az nem törzsökös debreceniek szülötte.
Csákyak közp. lvt. 234. o.
273Azonban Debrecen a legújabb ideig Bihar vármegyéhez tartozott, Csáky pedig bihari főispán volt. Ezenkívül egy örvendetes alkalom szinte kapóra jött: a döghalál megszűnése. Csáky június elején a Szepességből tudósítá Buday István bihari alispánt, hogy Úrnap után való vasárnap (június 19) Debrecenbe megy az úrnapi processio s a döghalál megszűntéért hálaadó ájtatosság megtartására. Hogy pedig a kettős istenitisztelet annál szebb és népesebb lehessen: az alispán hívja meg Bihar vármegye rendeit egy-két nappal az egyházi ünnep előtt generális gyűlésre Debrecenbe s intézze úgy a dolgot, hogy a rendek családostól megjelenjenek. Levelét pedig az alispánná köszöntésével végzi.
Ugyanakkor felkérte provicariusát, Fábry címzetes püspököt, hogy a kitűzött napra ő is jöjjön Debrecenbe a váradi kispapokkal együtt. Káplánját, Luby Lászlót pedig utasítá, hogy „violaszínű farkas reverendámot” (cappa maior) elhozza.
Csáky a kitűzött napra megérkezett és megtartotta úgy a hálaadó, mint az úrnapi ájtatosságot.* A részletek lefolyásáról azonban nincs tudósításunk. Pedig érdekes lenne látnunk,
Csákyak közp. lvt. 2 4. 13. 18.
mily hatást tett Debrecen őslakóira ez a legkatolikusabb ünnep, melyet hajdan Debrecen örege-apraja elől a főbíróval, azután a száz tagú tanáccsal és a száz zászlóval előállott céhekkel éppoly szentül s éppen azokkal az énekekkel és ceremóniákkal ült meg, mint most közöttük az a néhány idegen.
A következő 1741-ik év tavaszán rendkívüli esemény híre futotta be az országot. A királyi ház egyetlen még életben levő tagja, Mária Terézia királyasszony fiat szült. Gróf Csáky Miklós gyermekévei a Rákóczy-forradalom harci zaja között folytak le s az utolsó nemzeti küzdelem hagyományos mondái, a messze bujdosók emlékezete belészövődtek ifjú korának álmaiba. Ez izmosította meg nála azt a minden ízében magyaros, nemzeties szellemet, mely gondolkodásában, nyelvében, modorában egyaránt nyilvánult s melynek első gyökérszálai atyjának, a „Zöld könyv” írójának családi körébe nyúlnak vissza. De Csáky Miklós osztozott nemzetének azon erényében is, hogy minél magyarabb, annál dinasztikusabb.
A királynő megtámadtatásának első hírére hatezer forintot küld a kancellárhoz: „felséges asszonyunknak nevemmel 274bemutatni kegyeskedjék”, s mintegy bocsánatot kérve teszi hozzá, hogy „több nem telik most”. Amidőn pedig megtudja, hogy püspöksége birtokain: Csatáron és Püspökiben „nemes uraimék magukat Felséges Asszonyunk szolgálatjára s hazánk oltalmára felajánlották: hogy ezáltal is jobban elkészülhessenek lóra való segítségül”, bérösszegük egy részét s dézsmájokat egészen elengedi, egyszersmind tudatta velük, hogy valóban nemes szándékukról „különös consolatioval” értesült.*
Csákyak közp. lvt. 234. 14. és 24.
A trónörökös születéséről pedig annál nagyobb örömmel vett tudomást és hogy a hálaadásnak nagyobb jelentőséget kölcsönözhessen, a debreceni kegyesrendűek házfőnökét tudósítá: fejérvasárnap (április 9.) oda megérkezik, a Te Deumot személyesen megtartja, prédikálni fog s az ünnepségre a város bíráit is meghivatni rendeli.*
U. o. 234. 14. Ez még nem került elő, de megvan 6 váradi prédikációja. Szepesmindszenti lvt. 8. 2.
Csáky Miklós utoljára 1747 Úrnapján (jún. 4.) tartott Debrecenben ájtatosságot. Ekkor már valóságos belső titkos tanácsos volt,* akkorában fehér holló módjára ritka méltóság hazánkban. Úrnapját követő napon a következő, sajátkezű levelet írta Fábry Jakab püspöki helynökéhez:
Kelt 1741 szept. 24. A család közp. lvt. 180. 11.
„Debrecen, 5-ik június 1747.
Méltóságos Püspök, Drága jó Uram Apám!
Isten kegyelmességébűl az sok rólam tett új hír beteljesedett és Felséges Asszonyunk kegyelmessen kalocsai érseknek méltóztatott resolválni és publicáltatni, éppen Úrnapja előtt való szerdán (május 31), melyet is kívántam Kegyelmednek jelenteni, Mindazonáltal míglen Rómábul az bulláim, ha Istennek ő szent Felségének úgy tetszik, meg nem érkeznek, teljes auctoritásommal püspökségem possessiójában megmaradok és az dioecesis dolgai úgy folyjanak, mint addig; az authenticumom helyben maradjon, mint eddig. Méltóságos úr is maga hatalmával bízvást, minden tartalék nélkül éljen. Hogyha Bárándra ez jövő csütörtökre, Isten éltetvén bennünket, megalázná magát, szívesen látnám; ottan szóval bővebben. Successorom: gr. Forgách Pál Uram Bátyám. Coram plura. Maradván275Méltóságos Püspök Uramnak igaz, szíves jóakarója, Krisztusban atyja
gróf Csáky Miklós
váradi püspök, kinevezett kalocsai érsek.*
Váradi püspöki lvt. C. Csáky Nicolaum episcopum resp. – Kalocsai érsekké kinevező oklevele 1747 május 31-ikén kelt. A család közp. lvt. 180. 25 és Királyi kk. V. 267.
D) Gróf Csáky Miklós csak négy évig volt kalocsai érsek, de ezen idő alatt itt is maradandó értékű munkát végzett. Egyházmegyéjét két esperesi kerületre osztotta, a helytartótanács támogatásával folytatta bátyja, a bíbornok telepítő tevékenységét. Nagybaracskán, Csávolyon, Apatinon, Futakon, Katymáron és Topolyán plébániákat szervezett. A mai székesegyháznak 1735-ben megkezdett építését serényen folytatta tető alá helyezésig. Az új káptalanba kineveztette Mária Terézia királynéval első nagyprépostnak báró Barkóczy Sándort, aki anyja révén közeli rokona volt. Érseksége idejében sokat betegeskedett; a hajósi kegyhelyen levő kastélyban háromszor nyerte vissza egészségét, mint ahogy erről kegyhelyi bizonyságlevele (1753) tanúskodik. A királynő kegyéből 1751 júl. 30-án érdemei elismeréséül az esztergomi érseki és hercegprímási székbe emeltetett, melyet ötvenkilenc éves korában bekövetkezett haláláig, hat éven keresztül buzgalommal töltött be. Népoktatási terveivel és gyárak alapításéval megelőzte a XlX-ik századot. Két könyve is maradt fenn. (Mólnósi: Csóky bíbornok élete és kora 34. 1.; Winkler Pál: A kalocsai és bácsi érsekség. 36-37.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Adatbázisok

Arcanum Újságok

Arcanum Kézikönyvtár

Arcanum Térképek

Hungaricana

Technológiák

Digitalizálás

Mesterséges intelligencia

Történelmi térképek

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem