5. PUSZTAFEKETE
5. PUSZTAFEKETE
Mezősámsond és Mezőbánd között feküdt az egykor népes, de régen elpusztult falu. Ma tanyaszerű település, szétszórt házakkal.
1334-ben a pápai tizedjegyzék Feketeluk néven jegyzi, amikor Miklós 2 dénárt fizet. (Orbán: Székelyföld. IV. 205., 4. jegyz.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1595-ben 18 kapura 36 forintot vet ki az országgyűlés.
1614-ben még szerepel a forrásokban. (C.Suciu: i.m.)
A XVI. század elején pusztává lesz annyira, hogy 1630-ban már felosztják a falu határát a szomszédos faluk között.
Temploma a hagyomány szerint a Kisvölgyben álló dombocskán állott, de korán elpusztulhatott, mert régi falaira sem emlékeznek. A régi építkezés nyomai azonban még a XIX. században is látszottak (Orbán: i.m. IV. 206.)
Helyét a Puszta-Fekete határnév jelzi.
Lakói a reformációig katolikusok, utána a kipusztulásukig reformátusok.
A régi lakosok helynevekben is hagytak emléket: Harmadvölgy, Istentava, Bagyvölgy, Kisvölgy, Öregvölgy, Csimolycseréje, Derekulya, Verőfény, Rácok dombja, Ceglédtető, Határtető. (Orbán: i.m. 205–206.)
A felosztáskor eltiltották a betelepítést, de később szórványosan mégis letelepedtek, főképp görög katolikusok. (Orbán: i.m. 205.)
A szétszórt reformátusok részére is imaház létesült haranglábbal.
