61. SZÉKELYVAJA
61. SZÉKELYVAJA
1332-ben jelentkezik először oklevélben (C. Suciu: Dicţionar istoric.), mégpedig a pápai tizedjegyzékben. (Beke: Az erd. egyházmegye. 171.; Orbán: Székelyföld. IV. 38., 3. jegyz.) 1479-ben Waja (Barabás: SZOKL. VIII. 172.) formában írják. Az 1567. évi regestrumban Vajia 9 kapuval szerepel. (Orbán: i.m. IV. 38.)
1332-ben plébániatemploma van, papja, Gergely ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 4 régi banálist fizet, 1334-ben 4 dénárt, 1335-ben 2 banálist. (Beke: i.h.; Orbán: i.h.)
1484-ben plébánosa András. (SZOKL. I. 243.)
A templom mostani átalakított formájában is román kori emlékeket őriz: a szentély apszisa félkörű, melynek kezdetleges dongaboltozatát lebontották. Köríves diadalíve is hasonló sorsra jutott. Egykori köríves ablakait kiszélesítették. (Entz G. in:. Erdélyi Múzeum. 1943. 218.) Hajója részben későbbi újítással bővült. Erre utal gótikus jegyeit hordó torony alatti kapuja. Timpanonjában féldombormű nyomai láthatók. Szemöldökkövén az 1442-es dátum volt bevésve. Ez eltűnt, de Benkő még látta.
Az egész templom terméskőből épült.
A templom hátsó részén a mészréteg alól durva fekete és téglaszín falfestés nyomai kerültek felszínre. (Orbán: i.m. IV. 39.; Kovács: Magyar ref templomok. II. 684.)
Egy 1680. évi vallomás faharanglábról ad hírt. Kőtornyát 1820-ban építik. (Balogh J.: Magyar fatornyok. 173.)
A hagyomány a templom alatti kriptáról tud.
1497-ből származó harangját 1856-ban újraöntötték, de régi feliratának betűit megőrizték: „O Rex glorie veni cum pace 1497.“ Balogh Jolán szerint ezekben tűnik fel az első reneszánsz betűtípus. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 338.)
Arany kelyhe a XIV. századból való. (Kovács: i.m. II. 684.).
Egy 1608. évi vallomás szerint az egyház „ezüst marháját” (kincsét) Segesvárt adják el negyedfélszáz forintért. A katolikus korból származó kegytárgyak lehettek, amelyeket a református templomban már nem használhattak. (Ref. Névkönyv. 1903. XLIV.)
A templom fedelének javításakor egy 1604-ből dátumozott cserepet találtak, a cserép alján sugarak közé rajzolt kereszttel. (Benkő K.: Marosszék. 166.).
A templomot régi temető veszi körül.
Középkori lakói mind katolikusok voltak, a reformáció után meg reformátusok, a templommal együtt. 1608-ban már református vizitáció van.
A helynevek XVI–XVII. századi lakóiról vallanak: Aj, Aj pataka, Bánya, Szégh teke, Compó, Csárna völgye, Csárna magyarosa, Csárnaoldal, Csárna pataka, Csék pataka, Kened-tó, Nyáras széle, Péter keresztje, Szék vápája, Szopa hegye, Tanorok, Törvényfa, Véckéremenő (SZOKL. VI. 411.), Szilkerék, Süllyedék, Véte pataka, Nyáros, Mester, Büdös kút, Bálvány, Belvány, Kékhegy, Képhegy, Capa, Kalangyos, Cég, Bánya pataka, Nyáros. (Orbán: i.m. IV. 39, 40.; Benkő K.: i.h.)
A Képhegy névhez az a hagyomány fűződik, hogy ott a katolikus korban szerzetesek által épített kápolna vagy kálvária állott. (Orbán: i.m. IV. 40.)
Református templom
