62. SZENTGERICE
62. SZENTGERICE
Neve 1332-ben jelenik meg először a pápai tizedjegyzékben S. Graxia, Sancta Gerecia néven. (Beke: Az erd. egyházmegye. 169.; Orbán: Székelyföld. IV. 56., 3. jegyz.) 1497-ben Zenthgraciaként (Barabás: SZOKL. VIII. 172.) szerepel. 1567-ben a regestrum Zenth Hereche, néven 19 kapuval jegyzi. (Orbán: i.m. IV. 56.) 1569-ben Szentgericze formában fordul elő. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1332-ben plébániatemploma van, papja, Lőrinc ebben az évben 25 dénárt fizet (Orbánál 55 dénárt), majd 11 régi banálist, 1 garast és 16 veröczeit, 1334-ben Demeter papja 44 sasost és 4 veröczeit. Kétségtelen, hogy a falu a templom védőszentjétől kapta nevét. Sokat vitatták, hogy Gerice miből származik. Kunits úgy vélte, hogy Szent Lélek volt a templom címe (Olim S. Spiritus a templo, cui consecratum fuit) és az unitárius nép ferdítette el – gerlére vagy galambra gondolva – Szent Gerlicére. (Kunits: Dacia Siculina. 70.)
1764-ben a gubernium meg is tiltja, hogy ne használják az elferdített nevet, s Szentlélek legyen a falu neve.
Ezzel szemben Karácsonyi János azt bizonyítja, hogy Szent Gracian ferences után kapta nevét,
amelyet régiesen Gerecnek is írtak. (Hírnök. 1924. 1. sz., 5.) Ez a ferences a XIII. században élt, amikor a templom is épülhetett, s a következő század elején vagy már a XIII. században innen kapta nevét a falu is.
A templom – bár sok átalakítást szenvedett – eredeti átmeneti (román-gót) stílusának több jegyét megőrizte. A szentély és hajó déli oldalán álló két-két ablak gótikus, hasonlóképpen a sokszögű záródással épült szentély is és a csúcsíves diadalív. A szentély eredeti csúcsíves boltozatát dongaboltozattal váltották fel. A hajó 1670-től deszka kazettás mennyezetet kap, amelyet Gálfalvi Kozma Mihály népies mintákkal díszít. (Kelemen: Művészett. I. 62.; Orbán: i.h.)
A torony felöli főkaput és az oldalajtót átalakították. Eredetileg nem volt tornya, csak faharangláb állott mellette még 1671-ben is. Kőtornyát 1781–1792-között építik. (Kelemen: i.m. 64., 245., 109. jegyz.; Balogh J.: Magyar fatornyok. 173.)
A templomot Entz Géza is az átmeneti korszak alkotásának tartja. (Erdélyi Múzeum. 1943. 218.)
A templom a reformációig katolikus volt. Utána átéli a reformáció korszakának változásait: előbb református, majd unitárius kézre kerül és ma is az unitáriusoké.
1677-ben egy Nagy János nevű református férfi települ be Szentgericére, aki híveket szerez a református egyháznak. Saját házánál prédikátort tart és kijárja Apafi Mihálynál, hogy az unitáriusok ne akadályozzák a templom építését és prédikátor betelepítését. Előbb fatemplomot építtet, majd 1860-ban kőtemplomot és 1867-ben kőtornyot hozzá.
A hívek ma is a két vallás között oszlanak meg, többségben lévén az unitáriusok.
Más egyházról a múltban nincs adat.
XVI–XVII. századi lakóiról a helynevek beszélnek: Cakó, Cakó kapu, Hosszú, Szakadát kút, Szilkút, Tekenő, Úrhát (SZOKL. VI. 410.), Szilfarka tetej, Csúnyásza tetej, Kisgorzsát teteje, Beke szőlő éle, Kisver, Nagyhegy, Lázárhegy, Somhegy, Vadalmás, Cakó árka, Barcsú kút, Iszlai kút, Kovácsbükke (Benkő K.: Marosszék. 157.).
Unitárius templom
