50. SZAMOSJENŐ
50. SZAMOSJENŐ
1269-ben V. István oklevelében Geneu (Ieneu) néven jelentkezik. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 73.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1298-ban Jenew, 1321-ben Ienő, 1326-ban Jenew, 1370-ben Jeneu-pataka, 1524-ben Jenyew, 1643-ban Kis-Jenő, alias Zamos-Jenő (C. Suciu: i.m.) formában fordul elő.
V. István idézett oklevele írja, hogy Szent Tamás vértanú tiszteletére szentelt templom van Jenőn (Becket Tamás). (Györffy: i.h.; Kádár: Szolnok-Doboka vm. IV. 150.; Szabó T. A.: Szolnok-Doboka m. 198.)
A középkorban tiszta katolikus falu.
A reformáció után a lakosság az unitárius egyháznál állapodik meg. 1596-ban unitárius egyházközség, tehát akkor a templom még áll.
1620-tól református egyházközség.
1658-ban tatárok dúlják fel. A templom a következő században pusztul el, de a hívek – noha kevés számban – tovább élnek, aminek jelei a régi temetőben a XIX. században még látható sírkövek. 1700-ban a falunak csak 11 lakosa van. (Kádár: i.m. IV. 151.)
Az 1860-as években még ismerték a templom helyét és az országút melletti egykori temetőjét néhány sírkő is jelölte. (Kádár: i.m. IV. 150.)
