I. Articulus az iskolákról.
I. Articulus az iskolákról.
Mikor az emberi nem társaságba lépett, legelső törvénynek annak kellett volna lenni, hogy a gyermekek arra a czélra neveltessenek, a melyre az Istentől teremtettek, t. i. az erkölcsiségre, még pedig olyan meghatározással, hogy egy gyermek se nőhessen fel a nélkül, hogy az erkölcsi principiumok, annak elméjébe be ne plántáltassanak, erre kellett volna a társaságoknak eleitől fogva több fundust rendelni, mint a hadakozásra; mert ha az erkölcsi principiumokkal megismerkedve neveltetett volna fel a gyermek, eleitől fogva, hadakozás sem tett volna.
De siralmas dolog az, hogy még mindeddig a társaságoknak kimaradott ez a törvénykönyvéből, ugyanazért van az emberi nemzet annyi boldogtalanságok alá vetve és azért nincsen ma egyik ember a másik embertársával tökéletes barátságban.
369Országos törvények és fundusok kellenek ugyan egy ilyen nevelésnek felállására, midőn abban egy vármegyének módja nincsen, de a mennyiben ezen vármegyének ereje feléri, következendőkben kíván az emberi nemzet ezen boldogságán segíteni.
1. Ezen vármegyében négy nevezetesebb iskolák vannak, kettő Zilahon, kettő pedig Tasnádon, mind a két helyen, az egyik a római katholikusoké, a másik a reformátusoké, legnevezetesebb ezek közül a zilahi ref. gymnasium, a hol nem csak az alsóbb classisok, hanem a philosophiának is némely részei és egyéb nevezetes tudományok tractáltatnak, de a melynek az épületei oly kevesek, hogy a tanító és tanuló gyermekek már azokba nem férnek.
Gondoskodott vala ugyan ezen vármegye az említett iskoláknak a pátronusoknak megkérése által való dotáltatásokról, de azáltal igen kevésre mehetvén, most a közelebb tartatott országgyűlés pedig arról is gondoskodván, hogy a nemes ifjak még az iskolákban szoktattassanak a fegyverforgatásra és a katonai mozgásokra: tehát ezen tekintetből is épen ezen iskolák építésekre és fundáltatásokra fordíthatóknak találták ezen vármegyének rendei azt a pénzt, a mely a most közelebb felállított insurrectiónak segítségére egybegyűjtött subsidionális cassában* megmaradt, a mely subsidionális cassa a concurrentiális cassától* egészen különböző: mert az már önként való adományokból áll, a melylyel az ország articulusa szerint senki sem tartozott volna, hanem ezt önként való jó tetszésekből rendelték és fizették össze a vármegyének rendei, s ugyanazért szabad dispositiójok alatt van.
Hadi pénztár.
Közadakozási pénztár.
2. Ezen fundusnak felosztása légyen a proportione a két vallásbeli iskolák között: úgy, hogy számba vévén, hogy mindakét vallásbeli birtokosok mennyiben concurráltak a subsidionális cassába, a római catholicusok közé számláltatván a graeco catholicusok is, és így külön summázván a catholicusok adományát és külön a protestánsokét, a mely proportio lészen ezen két summa között azon proportio szerint osztassék két felé; a subsidionális cassának megmaradott része annakutána pedig mind a két vallás ecclesiai curatoraira és előljáróira bízattatik, hogy micsoda proportióra oszszák két felé a magok részekre levő zilahi és tasnádi iskolák között a maguk rátáját. Ezt csakugyan a reformátusok részéről meghatározván, mivel a tasnádi iskolában most építésre nincsen 370szükség; egyébiránt is ottan csak két-három alsóbb classisok taníttatván, a zilahi iskolánál pedig építésre is lévén szükség, de az egész vármegyére nézve is az a nagyobb iskola, a hol tanúlhatnak a külső félbeliek is, ennek részére először a reformátusok rátájokból bizonyos summa szakasztassék ki az építésre és az attól maradandó summa osztassék két részre a két iskola között.
3. Minden lakosa ezen vármegyének akárminemű conditiójú ember legyen, szoríttassék arra, a nemesek ugyan 12 forint, a nemtelenek pedig 12 pálczabüntetés alatt, hogy legatább a falusi iskolákban az írásra, olvasásra, számolásra, a vallásnak és erkölcsiségnek principiumaira megtaníttassák gyermekeiket.
