XXIV. FEJEZET. IPAR.
752XXIV. FEJEZET.
IPAR.
IPAR.
Az ipar a különböző korokban általában kevés lendületet mutat. Az iparosok rendszerint az uradalmak köré csoportosúltak, hogy azokat a legszükségesebbekkel elláthassák.
Hont vármegye küldöttei a Közép-Szolnok és Kraszna vármegyékben 1715. és 1720-ban végzett összeírás alkalmával megjegyzik Kraszna vármegyéről, hogy rendes czéhbeli iparosokat nem találtak sehol. Az ipar igen alacsony fokon állott. Az oláhok között nem volt tanúlt iparos, ama magyar iparosok is, a kiket csupán Zilahról említenek, mint ma is, jórészt földmívelők egyben, Zilahon a szűcsök a krasznai és bagosiakkal együtt 1511-ből nyernek kiváltságos levelet Báthory István erdélyi vajdától, melyet 1595-ben Báthory Zsigmond, 1613-ban Báthory Gábor is megerősített; 1595 julius 1-sején Báthory Zsigmond elé «zilahi városunknak Szűcs Tamás és Szűcs Menyhárt becsületes hívei» járúlnak a maguk s mindazon szűcs mesterek nevében, a kik Közép-Szolnok vármegyében Zilahon s Kraszna vármegyében Bagoson laknak s a fejedelem kérésökre megerősíti édes atyja Báthory István erdélyi vajda, székelyek ispánja s lengyel király adománylevelét, mely szerint megengedi «a szűcs mestereknek, hogy itt a megemlített két vármegyében senki akárminemű karban és állapotban legyen is mostantól fogva az ő kedvök s akaratjok ellen a nyers bárány és egyéb vadak bőreit, a míg magok ki nem készítik, megvenni s egybegyűjteni meg ne merészelje, a mi ellen ha vétkeznék valaki, az a megvett jószágtól megfosztatik». Azért megparancsolja a fejedelem, hogy az ilyen nyereségre 753való nyers bőrök elkobzandók; az ily elkobzott portékából két rész a fejedelmet, a harmadrész pedig a «kimutatót s vádolót» illeti.* A zilahi vargák, csizmadiák és szíjgyártóknak a városi tanácstól nyert czéhlevelét megerősítette 1639-ben Rákóczi György, 1748-ban Mária Terézia; a csizmadiáknak a várostanácstól nyert czéhlevelét 1759-ben Mária Terézia. A szabókét, nyirőkét 1701-ben I. Lipót, majd 1759-ben Mária Terézia, (új magyar szabályok, 1788-diki kiadás). A fazekasok 1738-ban a várostanácstól kaptak czéhszabályzatot. Tasnádon a szűcsök, kötélverők, szíjgyártók 1837-ben a közbirtokosok beleegyezésével a szolgabirótól nyernek czéhszabályokat. Szilágy-Somlyón a szabók 1696-ban Bánffy György kormányzótól, megerősítette I. Lipót 1690-ben. A fazekasok 1764-ben, a szűcsök 1769-ben kaptak. A gubatakácsok, asztalosok és lakatosok czéhszabálya 1630–22-ből a városi tanácstól való.*
Erdélyi muz. oklt. Cserei-lt.
Dr. Szádeczki Lajos: A czéhek történetéről Magyarországon 152. l.
1771-ben Mária Terézia szigorúan elrendelte, hogy bőrcserzés kedvéért az élőfákat ne pusztítsák, hanem a lakosok, ha tüzifának vagy egyéb czélra cserfákat levágnak, azoknak hajait hántsák le, cseregubóit szedjék fel s illő áron adják el a timárok, vargák és szíjgyártóknak.*
Zilah város lvlt.
Az ipar még e század elején is alig-alig teng. Csupán a gubakészítés mestersége virágzott, mert a guba lényeges ruházatához tartozott a népnek, s a nélkül tisztességesen föl sem öltözködhetett.*
Tudománytár, 1840. VIII. 33. l.
Népünk, sajnos, általában kevés ipari foglalkozást űz. De egyik-másik helyt mégis mutat hajlamot s készséget, így pl. Felső-Szivágyon a lakosság téli időben zsindelyt, favillát, lapát- és kapanyeleket, targonczát stb. készít. Felső-Szopron nagyban űzik a vesszőkas fonását, Deésházán a fazekasipart. Az őrmezeiek önmaguk készítette kosaraikat Debreczenbe is elszállítják.
