Nevének változatai: 1292-ben Kudur. 1472-ben Kodor.
Kodor neve valószinüleg személynév. Cihac szótárában (716. l.) Codru: erdőt, halmot jelent.
Keskeny völgyben fekszik. Keresztül foly rajta a „Remétya”-ból eredő s róla nevezett patak, mely Deésen keresztül a Nagy-Szamosba szakad. Deéstől 4·3 kilométernyire a deési járásban.
Első birtokosaiul 1305-ben Kodori Márton fia János s testvérei: Mog, Domokos, Herczeg és Lőrincz s ennek fia Péter vannak megnevezve.
1367-ben Kodori István fia Miklós fordul elő.
1393-ban Almágyi László emlittetik, mint egyik birtokosa.
1424-ben Kodori János fia Péter birja.
1440-ben Kodori János fia Péternek fiai Bálint és János emlittetnek. 1440-ben Kecseti István fiai Jakab és Péter itteni részeiket a deési sókamaragrófnak Pápónak zálogba vetik.
1450-ben Kodori Bálint és 1453-ban Kodori László emlittetik.
1457b-en Kodori Pápó fiai: László, András, Pál és János, valamint Iklódi Dési Jánosné, Katalin néhai Kecseti János leánya itteni részükből Ilonát néh. Kecseti Gál deák özvegyét kielégitették.
1459-ben Kecseti István fia Péter itteni részét Pápa fiainak Angello sókamarásnak s László és Jánosnak veti zálogba.
1461-ben Bozzáti Miklós fiai: Péter, Pál, László és Benedek és Keczeli Zele Balázs fiai: Balázs és László az itteni résznek eladományozásától a királyt, birtokbavételétől pedig Rápolti Gotthárdot eltiltják, mely rész reájuk néhai Margittól, Kecseti Pergelin leányától szállott.
3881467-ben Mátyás király Kecseti Jánosnak s fiának Gál deáknak azon szabadalmat adja, hogy itteni részükön katonák meg ne szálljanak.
1467-ben Kodori Péter fia János és Kodori Papo Pál emlittetik.
1468-ban emlittetnek Kodori Bálint, János és András.
1468-ban emlittetnek Kodori Péter fia János és Miklós fia László.
1472-ben Kecseti Gál deák rokonait: Kodori Pápa fiait Pált, Lászlót, Andrást és Jánost itteni birtokába osztályos testvéreivé fogadja.
1475-ben Katalint, Kecseti Péterfi Péter leányát Deési Jánosnét, valamint Kodori Andrást, Lászlót, Jánost, Pált néh. Kodori Gál deák itteni javaiba, testvérré fogadtatásuk czimén beigtatják.
1475-ben ezen új birtokosokat Vingárti Geréb László számos fegyveres néppel birtokukon megtámadta s birtokukat elfoglalta.
1475-ben a fentiek Iklódi Jánost és Pétert néh. Kodori Gál deák itteni részének kérelmezésétől tiltják.
Ugyanezen évben Mátyás király Gál deák magvaszakadtával javait Endrédi Ficza Demeternek adományozza. Ez azonban birtokába sem vehette; 1476-ban pedig a Kodoriak Geréb László ellenében itteni részükbe itéletileg visszaigtattattak.
1482-ben Mátyás király e birtokot Vingárti Geréb László erdélyi püspöknek, valamint Geréb Péter és Mátyásnak adományozza, mely őket zálogjogon különben is megilleti, az igtatásnál azonban Kodori László és János ellentmondtak.
1491-ben Kodor János és fiai György, János, Benedek és László, Kodori András fiai Ferencz és Jakab; Kodori Pápa fiai László és János Ulászló királyt, valamint Geréb László püspököt, Geréb Péter és Mátyást e birtoknak Bethleni Miklós részére való eladományozásától tiltják.
1498-ban Kodori György özvegye Dorothea Kodori Jakab és László és Ágnes Iklódi Benedekné néh. Kodori János leánya birják.
1503-ban Kodori Jakab és fia Ferencz itteni azon részüket, mely most Bethleni Miklós kezén van, kinek azt néhai Vingárti Geréb Péter nádor zálogositotta el, Bethleni Miklósnak eladják. Ezen kivül a saját részüknek továbbra is birtokában maradnak, úgyszintén Kodori György is a magáéban.
1505-ben Ulászló király Kecseti Péter itteni részét, mely most 389Bethleni Miklós kezén van, az előbbi magvaszakadtával Csesztvei Barrabási János és Lénárdnak, Kecseti Lászlónak és Kecsetszilvási Kristófnak adományozza, de az igtatásnál Bethleni Miklós ellentmondott.
Ugyanez évben Kodori Jakab is emlittetik.
1511-ben egy összeírás szerint egész Kodor Bethlen Miklós fiainak János és Farkasnak kezén volt.
1518-ban Kodori János fia György s ennek fia Pál itten birt minden jogáról Bethleni Miklósnak s leányának Erzsébetnek Kecskeméti Patócsi Miklósnénak s fiainak Bethleni János és Farkasnak javára lemondott két jobbágytelek kivételével, melyeket magának föntart.
1519-ben Kodori Jakab és György emlittetnek.
1537-ben Bethleni Farkas s nővére Erzsébet Patócsi Miklósné 2 itteni telküket Czikmántori Darlaczi Jugának adják cserébe.
1554-ben Kendy Ferencz 5 részben a kecseti uradalmához itt 15 kapú jobbágyot s 2 szegényt bir. Biró: Kis Ambrus.
1576-ban Báthory István fejedelem a hűtlen Patócsy György és János itteni részét Báthory Kristófnak adományozza.
1578-ban Patócsy Katalin Kendy Sándorné, Patócsy Erzsébet Bánffy Boldizsárné és néhai Patócsy Gáspár leánya Anna e nemesi curiával birt birtokban megerősittetnek Báthory Kristóf által.
1584-ben Kendy Sándor egyik birtokosa, kinek itt Mányai Deák Mihály számtartóját Báthory Zsigmond megnemesité.
1585-ben a fejedelem Kendy Sándort a dézmafizetés alól felmenti.
1597-ben Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Kendy Sándornak e birtokát Csáky Ghyczy Péternek és nejének Kendy Krisztinának (Kendy Sándor leánya előbb Kovacsóczy Farkasné) adományozza az itteni kuriával s hozzátartozó részekkel.
1616-ban Bethlen Gábor e birtokot Haller Zsigmondnak, nejének Kendy Krisztinának adományozta az itteni nemesi udvarházzal.
1620-ban Bethlen Gábor Haller Zsigmondot itteni birtokában megerősiti, melyet egykor a hűtlenségbe esett Kendy István birt, de Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza 390Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy rész iránt ellentmondtak.
1624-ben Haller Zsigmond itteni részét testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban a fejedelem is megerősiti. Mindezek ellenére Rákóczy György fejedelem 1631-ben ez uradalmat is Bethlennel együtt a kezére keritette, a minek Haller György ellene mond.
1632-ben Haller György óvást tesz az ellen, hogy a fejedelem öcscsének Zsigmondnak e birtokát annak magvaszakadtával elfoglalta.
1638-ban Kékedy Zsigmond e birtokát nemesi udvarházzal Kékedy Jánosra hagyja oly feltétel alatt, hogy Magyarországból bejövén, legyen gyámola az ő felesége Barkóczi Annának.
1640-ben Haller István s neje Zalai Barkóczy Anna a fejedelmet e birtok elfoglalásától tiltják, de hasztalan.
1653-ban Uzoni Béldy Pál e birtokot, mely néh. Kékedy Zsigmond végrendelete alapján reá szállott, a fiskusnak visszabocsátja.
1654-ben a szamosujvári uradalomnak itt levő majorság-földeibe Nagy János tiszttartó 182 és 3/4 köböl búzát, 10 köböl árpát vetett el s az itt levő majorsági szőlőből 659 vedre, bordézmából 7 veder bort szolgáltatott be. (Conscript. gyüjteményemben.)
1657-ben az ország rendei II. Rákóczy Györgyöt, fiát Ferenczet s ennek nejét Báthory Zsófiát herczegasszonyt e birtokukban és tartozékaiban megerősiti.
1657 nov. 1-sői fejérvári országgyülés II. Rákóczy Györgyöt ezen jószágában biztositja.
1653. és 1658-ban a szamosujvári uradalomnak és a deési sókamarának itt 10 adófizető jobbágya van.
1663-ban Apaffy Mihály e birtokot Haller Jánosnak adományozza, de már előbb 1661-ben is birta.
1678-ban a hűtlenségbe esett Haller János e birtokát a fiskus elfoglalta.
1679-ben Apaffy Mihály e birtokot Köröstarcsai Weér Györgynek adományozza.
1694-ben birtokosai Weér György árvái.
391Kodor 1696-ban török hódoltsági falu.
1702-ben birtokosa Weér György.
1760–69-ben birtokos Weér Mihály, László, Farkas ésAndrás.
1770–73-ban összeírt birtokosok: köröstarcsai és muroni Weér László és Farkas ősi jogon. Ugyanekkor Kismarjai Albertnek itt két pusztatelke van.
1786-ban birtokosai: Weér Lászlónak van 8 jobbágya, 15 zsellére, 2 szegénye, Weér Farkasnak 12 jobbágya, 12 zsellére, 4 szegénye.
1816-ban itt, Kecseten, Alsó-Szőcsön Weér Klára birtokos volt.
1820-ban birtokosai: Weér Dánielnek van 10 telke, Weér Györgynek 5, Weér Lászlónak 4.
1839-ben birtokosai: Weér Farkas, Lászlóné és Imre.
1863-ban Weér Miklós, György, Pál és Imre részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban nemesi jogu birtokosai Weér György, Voith Jakab és fia Gergely.
Jelenlegi birtokosai (1898): Cs.-kereszturi Torma Imre, 1465 h. 639 öl, Weér birtok, vétel Kosztholányi Árpádnétól; Katona Istvánné, 587 h. 196 öl, vétel Weér Györgytől; Weér Dezső, 610 h. 695 öl, öröklés Weér Miklóstól.
Tartománya: 1482-ben Kodor, Törpény, Keménye, A.-Gyékényes egész, Kecset és Felső-Gyékényes fele.
Köröstarcsai és Muroni Weér család czímere.
1505-ben ugyanazok és Péterháza.
1578-ban Kodor egész, Alsó- és Felső-Gyékényes, Mánya fele, Kecset, Sajgó, Tótfalu, Igricze részbirtokok.
1579-ben Sajgó, Tótfalu fele.
1597-ben Pestes és Mánya fele.
1638-ban Kodor, Alsó-Gyékényes, Törpény, Pestes, Mánya.
1640-ban ugyanazok és Keménye.
1663-ban Kodor, Alsó-Gyékényes, Pestes, Törpény, Mánya és Keménye részbirtokok.
392Jobbágyszolgálmányok: 1554-ben Kendi Ferencz jobbágyai Szt-Márton napján az egész nyilas jobbágyok 1 frtot, a félnyilasok 50 denárt fizetnek. Karácsonykor tiszttartójuknak 1/2 köböl zabot, 1 csirkét, kenyeret és ezekhez hasonlókat adnak és 3 szekér fát szállitanak. Tartoznak 2 napig kaszálni s azt behordani s 1/2 hold földet a földesur magjával bevetni s azt learatván, behordani.
Némely évben 2–3 hordó bort, némelykor egyet sem tudnak eladni a korcsmákon. Van akkora erdejök, hogy a mikor termés van, 100 disznót meghizlaltatnak makkon, s ezért némelykor 10 disznóból egyet, máskor 15-ből egyet, vagy ennél kevesebbet vesznek s fizetnek denárt.
Tiszta magyarlakta község hajdan. Magyar lakossága 1602–1603 közt és 1657–60-ban s főleg 1696-beli török uralom alatt nagyon megapadt. 1706-ban a labanczok elpusztitották majdnem az egész községet.
A kiölt lakosság helyére oláhok s velök együtt magyarok telepedtek, ezek nagy része azonban az oláhságba olvadt be. A magyarság benne ma elenyészően csekély.
Foglalkozásuk földmivelés, baromtenyésztés.
Főtáplálékuk a málé és zöldség-félék, húst ritkán esznek. Öltözetük házilag készül kenderből és gyapjuból. Nyáron szalmakalapot, bocskort, télen báránybőr kucsmát, mellényt viselnek.
Házaik s gazdasági épületeik anyaga kő és rakófa, fedele szalma és zsendely.
1848-ig királyi árendát fizető helység volt.
1508-ban róm. kath. plébánosa emlittetik.
1518-ban kőtemploma Szt-Lászlóról van elnevezve.
A XVI-ik század végén gyanithatólag ez is, mint a szomszédos falvak, unitárius egyházközség volt, 1638 körül reformátussá lett. 1690–1711 közt az egyházközség elpusztult; 1750-es években a Weér-család pártfogása következtében újra virágozni kezdett, de kevés ideig. A ref. papok eltávozása után hiveit az oláh pap vette oltalmába. Elpusztult ev. ref. templomának köveit az ötvenes évek végén adták el. 1597-ben öntött harangján e felirat volt: „Verbum Domini manet in aeternum.” E harangot Deésaknára Szabó Sándor egykori levéltárnok kezelése alá adták. 1865-ben a némai egyház birtokába került.
3931863-ban az itteni ev. ref. egyház számára úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1865-ben volt még 7 holdnyi fekvősége s egykor paplakta telke, melynek jövedelmét az esperes huzta.
1766-beli összeíráskor 69 ev. ref. férfi és 76 nő egyháztagja volt. Fizetett a lelkésznek a XVII-ik században minden házas ember 3 kal. búzát, másfél kal. zabot s tettek 2 köböl vetést s adtak 1 veder mustot vagy helyette 25 denárt, délig kaszáltak s fát hordtak elegendőt. Lelkészei; Borosnyai Boldizsár 1758-ban, Tóthfalusi István 1763-ban.
1898-ban Deésaknához, jelenleg Deéshez tartozó fiókegyházközség 1 lélekkel.
A gör. kath. egyházközség temploma 1773-ban épült fából s az őrangyalok tiszteletére volt szentelve. 1889-ben a község északi részén kőből épitettek új templomot, de felszentelve még nincs. Anyakönyvet 1827 óta vezet. Papjai: Pap György és Simon után Perhajcza Zorobabel.
Iskoláját az ötvenes években akkor létesitette, midőn az ev. ref. templom köveit eladták.
Tanitót A.-Gyékényessel együtt tart fenn.
Éghajlata egészséges, mindenféle gyümölcsnek, gabonának kedvező. Jég ritkán bántja.
1822-ben határa III-ad osztályu. Adó alatt levő szántója 112 köb. férőü, rétje 168 1/4 szekérnyi, van adó alatt 86 ökör, 23 tehén.
Jelenleg határa termékeny, főbb terményei: törökbúza, őszi, tavaszi búza s más szalmásnövény; állatai hazai fajta szarvasmarha, ló, juh. Nemes faju gyümölcsei: alma, körtve, szilvafélék.
Itatója a községen keresztül folyó s róla nevezett patak.
Határhelyek: 1654-ben Templom alatt, Puszta szőlő alatt szántók. 1898-ban Kábgyik a magyar Kádbükk oláhos kiejtése, Pereu Zsii, Dumbravicza, dülők.
Lakossága: 1713-beli összeírás szerint 1 jobbágy, 8 zsellér lakosa van, összes lakóház 6, pusztaház pedig 11 van benne.
1831-ben van ev. ref. és gör. kath. temploma s 302 lélek lakosa.
1857-ben 341 lakosból 2 róm. kath., 304 gör. kath., 27 evang. helvét, 8 zsidó. Házak száma 65.
1886-ban 349 lakosból 333 gör. kath., 12 helv. hitü és 4 zsidó.
3941891-ben 414 lakossal, ebből 2 róm. kath., 382 gör. kath., 25 ev. ref. és 5 izraelita.
Adója: 1755-ben 196 frt 51 krajczár. 1775-ben 252 frt 30 kr. 1822-ben 148 frt 11 kr. 1898-ban 1451 frt 18 kr.