Kozárvár.
Kozárvár.
Nevének változatai: 1205–1235 közt* Kozar, 1249-ben* Kazawár. 1261-ben* Kazarwar. 1292-ben* Kozar. 1315-ben* Kozarwar.
Hazai Okmt. VI. 380.
Dl. 322. és Urkundenbuch zur Geschich. Sieb. I. 39. 1. Venzel A. U. O. II. 208. l.
Árp. Új Okmt. VIII. 10.
Hazai Okmt. VI. 380.
Dl. 29995.
Nevét ős lakói a kozárok és egykori vára után vette.*
Hunfalvi Pál: Magyarorsz. Ethnographiája 396. l. Vida Károly: Emlékezések a magyar nemzet viszontagságainak történte felett 100. l. emliti, hogy a kazar-féle magyarok a Kánaán földén laktak Jozsua idejében Chazor név alatt, melyet Chazor = körülkerit, megerősit szóból származtat s a magyar Kosár (u. o. 67. l.), Kazar arab szó, jelentése: recsegéssel eltörni, rohanva ütni, ellenséget szétverni. (Szirmay. Értekezés. Szathmár. I. p. 3. Tud. Gyüjt. 1833. XI. p. 97, 98.)
430Fekszik a Nagy-Szamos völgyében Deéstől északkeletre, melytől 1261-ben* az Ilmod, ma Ürmöspataka, választotta el határát, jobbára sík téren. Deéstől 4·3 kilométernyire a deési járásban.
Deés v. ltára.
II. Endre király* (1205–1235 közt) Szolnokvárához tartozó ezen Kozár nevü föld fele részét Losonczi Dénes ispán, később nádor, vagyis a mostani gróf és báró Losonczi Bánffy család elődeinek adományozta.*
Hazi Okmt. VI .380. Gr. Bánffy ltár.
1249-ben IV. Béla több bihar- és krasznamegyei faluval együtt Kazarwart a Szolnokvárához tartozó földet és Towtoloyt (?) Pál ispánnak s utódainak adja. (Dl. 322. Urkund. zur Gesch. Sieb. I. 39. l. Venzel A. U. O. II. K. 208. lap.) 1260–70-ben (Urkundenbuch 72. l.) a váradi káptalan Tysp fiát Mikolát beigtatja Dénes fiainak Fornos, Scyliteluk és Michedeusnak Zmordog nevü földjébe. Horváth István a névtelen jegyző után azt állitja, hogy Taksony vezér idejében hazánkba jött Thomizoba az Urkund atyja Bissen vezértől származott és a Thomoy nemzetség törzse volna, melyből hiteles adataink szerint a Losonczi Bánffyak, Kozárvárnak tudható legrégibb birtokosai vették eredetüket, kik 1419-ben Magyarországon is birtak Chazar nevü helységei. (Fejér. Cod. T. 10. V. 6. 239. l.).
Dénes ispán valószinüen a tatárjárás után, mert ekkor jött divatba, várat emelt itt, mert már 1261-ben* nem egyszerüen Kozárnak, hanem Kolozsvárnak hivják.
Árp. Új Okmt.
Másik fele továbbra is szolnoki várföld maradt Kozár néven, míg végre III. Endre király 1292-ben* ezt is a Losonczi Bánffyak ősének: Dénes nádor fiának Dénes ispánnak adományozta.
Hazai Okmt. VI. 380.
Dénes fiaitól azonban Tamás és Istvántól a XIV. század elején uralkodó zavaros időben Kozárvárt a hatalmas László erdélyi vajda jogtalanul elfoglalta, kik birtokukat újra csak 1315-ben* Róbert Károly parancsára nyerték vissza.
Dl. 29995.
A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben* megejtett osztály szerint Kozárvár* Tamásnak jutott s ennek kérésére Károly király a káptalannak 1326-ban rendeli, hogy Deésvár határától különitse el.*
Erdődy ltár Galgóczon.
Bánffy ltár.
Bánfy ltár fasc. R. nr. 5.
1353-ban* Tamásnak ezen és a kérői birtokát a csicsói várnagy a vár oláhjaival Péter, Iula, Iván, Vaj és Frát kenézekkel élükön kiraboltatta, 150 nagy és 200 apró marhát, juhot, disznót hajtatván el és sok jobbágyot kifosztván, egyikét megölték.
Gr. Bánffy ltár R. 30.
1372-ben* birtokosai Bánffy Dezső fiai: László, István bán fia Dénes és Tamásfi István fia László a birtokosok, kik óvást tesznek a vajda előtt azért, hogy a deésiek határuk kijárásánál egy darab kozárvári földet sajátitottak el.
U. o. S. 16.
1381-ben* Régeni (Bánffy) István fiai közti osztály szerint Kozárvár fele része a malmokkal együtt Istvánnak jutott.
Dl. 28357, 28585.
1455-ben* Bánffy István fia: László, János, György, András és 431Mihály Kozárvárt Odoardo olasz deési sókamarásnak zálogba vetették Orbóval együtt 300 frtért.
Dl. 27895.
1474-ben* Losonczi István bán fia György itteni részét Kecseti Gál deáknak veti zálogba.
Km. prot. Labore 50.
1497-ben* Losonczi Bánffy János itteni részét Bánffy Lászlónak adja cserébe.
Km. Kolos B. 118.
1503-ban* itteni birtokosok Bánffy László, (jobbágyai Gedő, Bakai, Kádár), Bánffy Imre, (jobbágya: Marai) és Dési Péter, (jobbágya: Mindenes.)
Dl. 28002 és 28023.
1511-ben* egy összeírás szerint itt egy rész Bethlen Miklós fiainak János és Farkasnak kezén volt.
Gr. Bethlen ltár.
1514-ben* Bánffy Péter és András itteni részüket, mivel 1513-ban* bélyeg alá estek, Bethleni Miklósnak vetették zálogba.
Km. Szolnok int. B. 7.
Torma gyüjtemény.
1517-ben* Losonczi Bánffy István itteni részét, melyet Bongárti Porkoláb Domokostól magához váltott, most sógorának Szolnoki László deáknak, gyalui udvarbirónak veti zálogba.
Km. prot. 1550: 54.
1519-ben* Bánffy László fia Miklós itteni részét atyjának adja cserébe.
Km. prot. Magno 76.
1520-ban* Szolnoki László deák Bánffy Lászlónak itteni részét, melyet az néh. Bethleni Miklósnak zálogositott el, Szolnoki pedig azt magához váltotta, most nejének Katalinnak Bánffy István leányának eladja.
Km. prot. Magno 84.
1522-ben* Bánffy Péter özvegye Czékeli (Székely?) Petronella itteni részében megerősittetik.
Gróf Bánffy család levéltára fasc. A. Loc. III. és Km. kápt. prot. R. fol. 10.
1524-ben* Losonczi Bánffy László s gyermekei Miklós, Bernát, László, Gábor, Magdolna és Anna adósságuk fejében itteni részüket Podvinyai Pál deáknak kötik le.
Dl. 30349. és Km. prot. R. 110.
1524-ben* ugyanazok négy itteni jtelküket (Baka, Byro, Ferencz, Szenes) Podvinyai Pálnak vetik zálogba; de ugyanezen évben* Bánffy Miklós, valamint id. Bánffy László fiai: Bernát és László, néh. Bánffy Imre fia, Gáspár és Bánffy István s ennek fiai: László, Miklós, János és István, azon id. Bánffy Lászlót attól eltiltják. Ekkor* Nagy János és Szász Bálint idevaló lakosok emlittetnek.
Km. prot. R. 155.
U. o. 158.
Dl. 28040.
1520-ban* Bánffy László itteni részét Szolnoki Litterati Kozárvári Lászlónak veti zálogba.
Km. prot. T. 76.
4321528-ban* Kozárvári László itteni részét nejének Bánffy Katalinnak (Kozárvári 2-ik férje volt) s fiainak: György, János és Ferencznek adja cserébe.
Km. prot. Magno 179.
1536-ban* Bánffy István fiai: László és Miklós itteni részüket, melyet még atyjuk Kozárvári Lászlónak zálogositott el, annak eladják és ez kijelenti, hogy neje Bánffy Kata a leánynegyedet nem követeli.
Km. Kolos B. 39.
1540-ben* Kozárvári László hittel igéri Bánffy Lászlónak, hogy a kozárvári kastélyba, más helyt várba, sem Izabella királyné, se Fráter György embereit be nem ereszti, nekik át nem adja.
Bánffy cs. ltára. L. 11.
1542-ben* Bánffy László itteni részét Kozárvári Lászlónak adja.
gr. Bánffy ltár fasc. K.
Gyf. kápt. Cent. R. 5.
1543-ban az itteni malomban Ilyés nevü volt a molnár.
1546-ban* Fráter György Bánffy László részére meginteti Bethleni Farkast, hogy ez azon összeget, melyért néh. Bánffy Péter s András itteni részüket néh. Bethleni Miklósnak zálogba vetették, vegye föl és a birtokot eressze vissza.
Gyf. kápt. Szathmári fasc. 2. nr. 50.
1546-ban* Bethleni Farkas azon nála zálogban levő részt Fráter György előtt Apanagyfalusi Apaffy Gábornak, mint a Losonczi Bánffyaktól leszármazóknak, ingyen visszaadja.
U. o. nr. 17.
1548-ban* Izabella királynő Kozárvári Lászlót a Bánffy-féle részben adomány czímén megerősiti.
Gróf Bánffy ltár fasc. K.
1549-ben* Kozárvári Ilyés, Kozárvári László deák és neje Bánffy Kata idevaló birtokosok.
Km. Szolnok int. M. 16.
1554-ben* Sárközi Miklós, Kecsethi Simon idevaló birtokos lakosok emlittetnek.
U. o. B. 20.
1566-ban* itteni birtokosok Kozárvári Somogyi János, Starhira János* és Bánffy Pál. Ekkor Pesch Jakab biró és Tatár Illés esküdt (circumps.), mint a somogyi jobbágyai; Nagy István biró, Damokos Antal Starhira jobbágyai; Petkes István a Bánffy birája emlittetik.
Torma cs. levéltára.
Lengyel származásu ács lehetett, 1580-ban is emlittetik.
1578-ban* birtokosa Kozárváry Gergely és Bánffy Boldizsár. Biró: Szemes Mihály, Nagy János esküdt. 1578-ban* Szász Ferencz, mint a Szász János gondozója, itteni részét Bánffy Farkasnak adja zálogba.
Deés v. ltára.
Gr. Bánffy levéltár fasc. K.
4331579-ben* Kozárvári Lászlót királyi adomány alapján birt itteni javaiba beigtatják.
Gr. Bánffy ltár. fasc. K.
1579-ben* Kozárváry Gergely a György fia, László unokája* tiltakozik az ellen, hogy Szebeni Ferencz néh. Szebeni Szász Gáspárnak itteni részét Bánffy Farkasnak elidegenitse.
Km. prot. 1578: 63.
Kozárvári György 1602-ben feburár 9-én a Beszterczére menekült birtokosság vezére a Básta ostomló serege ellen övéit példájával buzditá, de a Beszterczevárat oltalmazó sereg fővezére, Vitéz, a várat hitre feladá s midőn onnan vármegyénk magyarsága kivonult, Básta alkapitánya megrohanta, a hajduk, vallonok mindenüket elrabolták, a nők gyürüit letépték s nagy részét legyilkolták, itt esett el Vitéz is, valószinüleg a Kozárváryakkal együtt. A rablott javak értéke 30 ezer frtnál többre ment. (Kővári. Erd. tört. 4. K. 129. l. Erd. tört. Adatok.)
1580-ban* Bánffy Gábor Bonczhida városban levő népes fél jobbágytelkét Bánffy Farkasnak adja cserébe ennek Szakira János lengyel által itt épitett udvarházának negyedrészeért.
Gr. Bánffy cs. ltára.
1586-ban* Zentelki és Losonczi Bánffy Kristófot és Farkast Báthory István lengyel király és Báthory Zsigmond új adományánál fogva itteni és több más falvaiba beigtatják.
U. o.
1586-ban* Bánffy Farkas és Boldizsár Szász Jánosról maradt 3 jobbágyot kap vérség jogán.
U. o. K.
1586-ban* Zentelki Bánffy Kristóf és Farkas tiltakoznak Henke Ferencz és Némai Borbála leánya Henke Zsófi Giróthi Torma Dénesné és testvére Fruzina Horváth Miklós özvegyének és fia Torma Miklósnak itteni részeikbe való beiktatása ellen.
U. o. fasc. K.
1590-ben* birtokosai Bánffy Farkas, Gábor és Tamás.
Km. Szolnok int. B. 84.
1601-ben* Perneszi Gábor s neje Báthory Zsófia, mint első férjétől Bánffy Tamástól való fiának Miklósnak gyámja itteni részüket, t. i. 3 jtelket, Légeni Szilvási Péternek adják cserébe.
Km. prot. B. 61.
1604-ben* néh. Bánffy Gábor fia István itteni részét Tordai Kolozsvári János deák fiskusnak elzálogositja.
Km. prot. B. 200.
1606-ban* Bánffy Mihály a maga s néh. Bánffy István itteni s több más falubeli részét Girothi Torma Miklósnak veti zálogba.
Tatrossi cs. ltára.
1606-ban* Rettegi Erdélyi János egyik itteni birtokos. Jobbágyai: Szűcs, Tollas.
Deés város ltára.
1607-ben* nemes Somogyi András, Torma Miklós és Légeni Szilvási Péter neje Henke Fruzina leánya Horváth Erzsébet jogán. Jobbágyai: Pocz Jakab, Kecseti István, Vég János.
Km. Szolnok int. 83.
1608-ban* Girothi Torma Miklós, Bánffy Mihály és Ferencztől zálogositott 434itteni részét hagyja neje Kún Borbálának és kisebbik fia Torma Miklósnak.
E. F. L. XVII 1/2 44. C.
1609-ben október 14-én* idevaló Baky, más helyt Bakay Mihályt Báthory Gábor fejedelem megnemesiti.
Gyf. kápt. 6. Lib. Reg. 321. és 371.
1611-ben* egy itteni részt birnak Keresztúri Kristóf özvegye: Kőrösi Ilona és Katalin Kornis Boldizsár özvegye.
Gr. Kornis ltár.
1611-ben* Légeni Szilvássy Péter hűtlensége miatt itteni részét elvesztvén, a fejedelem Kolozsvári Bornemisza Tamásnak adja, kit ebbe be is igtattak ellentmondás nélkül.
Gr. Bánffy ltár. L. Bonczida 2. dus. fasc. K.
1614-ben* Kolozsvári Bornemisza Tamás itteni részét, mely néhai Szilvási Péteré volt, de annak hűtlensége miatt azt Báthory Gábor neki adományozta, Hatvani István kolozsvári polgárnak veti zálogba.
Km. prot. D. 103. és Szolnok int. B. 17.
1615-ben* Bánffy Ferencz 3 itteni jtelkét Dési Bartha Ágoston deáknak veti zálogba.
Km. Szolnok int. B. 41.
1616-ban* Erdélyi Anna egy népes jobbágytelkét Rettegi Kis Simonnak veti zálogba.
Gr. Bánffy ltár fasc. K.
1617-ben* Kozárváry Gergely és első neje Orbai Sófi leánya Borbála itteni részét, melyet atyja 2-ik nejének Torma Borbálának, most Somogyi Andrásnénak vetett zálogba s attól férje Magyar-Suky Benedek váltott meg, reá és fiokra Lászlóra hagyja.*
10. L. Reg. 4. és Km. prot. D. 211.
Azért hagyta, mivel második nejének pénzével váltotta volt ki birtokát, ezüstnemüje pedig Beszterczén veszett s mindezért neki itteni birtokát ezer frtban köti le.
Kozárvári Baky cs. czímere.*
Siebm. Wb. IV. B. 12. Abth. 55. T. 116. l.
1618-ban* Szikszai Györgyné Bánffy Annának itt négy jobbágytelke van (Sajtos, Petkes, Vitalis), egyik puszta.
Orsz. ltár.
1618-ban * itteni birtokosok: Suky Benedek, Hatvani István, Ágoston deákné és Mihály deákné, kik együttesen egy gyalogpuskást: Nagy Istvánt állitják ki ez évbeli lustrára.
Rettegi gyüjt.
1619-ben* Kozárvári Márton Jakab itteni részének felét Hatvani Istvánnak eladja.
Gr. Bánffy ltár. F. K.
1619-ben* Erdélyi Anna egy itteni elpusztult jobbágytelkét és Dénes István nevü jobbágyát Hatvani Istvánnak zálogositja el.
U. o.
1622-ben* Deési Székely Imre itteni rétjét Hatvani Istvánnak eladja, 435de Székely Imre leánya Patkó Ferencz b.-szolnokmegyei ügyész neje* visszaköveteli.
U. o. fasc. K.
Km. kápt. fasc. Frag. Cott. Szolnok Int. Lit. L. nr. 1.
1624-ben* Bánffy Margit előbb Allya Farkasné, most Kékedy Zsigmondné itteni részét Hatvani Istvánnak veti zálogba.
Trans. fasc. 8. nr. 44.
1624-ben* Lónyai Fruzsina özv. Bánffy Jánosné s fiai Bánffy Kristóf és Zsigmond Iklódi Toldalagi János kir. főügyészt felhatalmazzák itteni javaik visszaszerzésére, kiváltására, melyek azelőtt a Bánffy Gáboré voltak s melyeket ennek fia István zálogositott el.
Km. Szolnok Int. T. 4.
1625-ben* Karomi Jeremiás itteni részét Hatvani Istvánnak leköti, de úgy látszik nem adta kezébe, mert 1630-ban* Bethlen István fejedelem megparancsolja, hogy Kozárvári Komáromi (?) Jeremiás Hatvani özvegye Patai Sófinak jobbágyait adja vissza. 1632-ben* Komáromi Jeremiás itteni jobbágyait Patai Sófi, most Csanádi Antalnénak adja zálogba.
Km. prot. L. 31.
Gr. Bánffy ltár fasc. K.
U. o.
1628-ban* Bánffy Miklós itteni részét, melyet atyja Bánffy István Erdélyi Jánosnak vetett zálogba. Torma Péternek oda adja.
Km. Szolnok int. T. 6.
1630-ban* Bánffy Mihály, Suky Benedek és Béldy Kelemen a Bánffy Boldizsár jogán birnak itt.
Torma gyüjt.
1632-ben* Rákóczy György fejedelem egy itteni házát Deési Kassai Zsigmondnak adományoz.
Elveszett. 17. Lib. Reg. 50.
1633-ban* Suky Benedekné Kozárváry Borbála óvást tesz az ellen, hogy Torma Péter 1632-ben Karomi Jeremiástól némely itteni jobbágytelket vásárolt.
Km. prot. II. 59.
1635-ben* Rettegi Tőke Péter leánya Anna, Deési Kéri Mihály özvegye s fia Gergely óvást tesznek az ellen, hogy Karomi Jeremiás itteni részét, t. i. 5 jtelket, mely egykor rokonuké Rettegi Erdélyi Jánosé volt, Torma Péternek eladta. E tiltakozásuknak nem volt eredménye, mert 1643-ban* is Karomi Jeremiás birja.
Km. prot. M. 19.
Torma gyüjteménye.
1638-ban* Rákóczy György Kozárvár lakóinak, a kik a deési híd épitésénél különösen kitüntek, e hidon át vámmentességet engedélyez.
19. L. Reg. 64.
1644-ben* Torma Péter itteni része gyermekeire Mihály és Mártára szállott.
Tatrossi család levéltára.
1648-ban* Bánffy Zsigmond itteni részét nejének Nemes Annának vetette zálogba, de az igtatásnál Bánffy György és Dénes ellentmondtak.
Km. Kolos N. 16.
4361650-ben* Suky Ferencz, Széki István, Szabó István deák és Deési Szőcs Ferencz* itteni birtokosok.
Torma gyüjt.
Ez Deési Szőcs Mihálynak (czímere: Siebm. Wb. IV. B. 12. Abth. 84. T. és Gyf. L. Reg. VI. 21. 1590.) Stenczel Zsuzsánnától való egyik fia. Ennek birtoka egyenes ágon temesvári Rácz családra s ezek leányutódaira szállt, melynek egy részét Onodi Veres László zálogositotta el a maga részére s fia Samu s unokája Ádám birja 1845-ben. Deési Deák Mihály 2-ik gyermeke Kata, Rettegi Széki Istvánné, kamaraispán neje, leányuk Judit, zilahi Deési Andrásné, leányuk Kata Szegedi Szőcs Samuné, leányuk Borbála Cseh Ferenczné, leányuk Klára, 1-ör Tőke Györgyné, 2-or Komáromi Szabó Péterné, kinek leányai: Anna Burján Jánosné és Borbála Pap Vaszi vagy Lászlóné 1845-ben (Torma gyüjt.) birtak itt.
1650-ben* a fejedelem Hatvani István magvaszakadtával itteni részét Kassai Ferencz, Miklós és Annának adja cserébe Teremiért, a következő évben* be is igtatják, de az igtatásnak ellene mondottak Deési Ferencz deák és Deési Kérei Gergely a maga és utódai és Deési Alvinczi István és András, Bordai Bordai Zsigmond a kozárvári „Kerek-domboldala”-beli szántóföldekre nézve, melyek Jakobi István és Teoki Péter jobbágyok földei közt vannak és arra a szántóra nézve is, melyet „Bánffy rész” vagy „Bánffy föld”-nek neveznek. Ezeken kivül Deési Szávai István és testvérei azon részre nézve is, melyet egykor Deési Pathai Máté birt s utánna leánya Sófia Hatvani István neje örökölt volt.
Gyf. prot. Bárdi I. 215. és Div. Cott. II. fasc. 2. nr. 28.
Torma gyüjt.
1651-ben* Suki Suky Pál özvegye Szilvási Erzsébet és Suky Ferencz itteni birtokaikat ius regiummal birják. Többi birtokosok: Rettegi Széki István, Szilvássy Zsuzsa Suky Pálné.
Km. Szolnok int. S. 71.
1658-ban* Mindszenty Gábor özvegyének itt 3, Kassai Ferencznek 2 és Suky Ferencznek 8 adózó jobbágya volt.
Torma cs. ltára.
1659-ben* Kozárvári máskép Szücs Ferencz deák egyik nemes birtokos.
Gr. Kornis ltár.
Tömösvári Rácz család czímere.*
Siebm. Wb. IV. B. 12. Abth. 147. T. és Gyf. kápt. Lib. Reg. XXIII.
1662-ben* itteni oláh nemes a Juhta család.
Torma cs. ltára.
1669-ben* Kassai Ferencz leánya Borbála itteni részét Keresztesi Sámuelre hagyja.
E. F. L. I. 68. C.
1694-ben* birtokosai: Petki Nagy Pál, a Kassai István által Alvinczi Istvánnak elzálogositott rész és a Suky család a maga és a Kassaitól cserélt rész tulajdonosa.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35, 56.
1696-ban* birtokosai: Suky Mihály, Butky (tán Petky?) Pál, Nagy István.
Km. Szolnok int. P. 3.
4371701-ben* Patai Zsófi Nagy Péternek hű szolgálatáért két népes jobbágytelkét ajándékoz (Muhar és Pocs).
Gr. Bánffy család ltára.
1702-ben* birtokosai: petki Nagy Pál, Suky Mihály, Rácz Péter és István, Kerekes József.
Erd. főkormsz. ltár.
1709 márczius 20-án M.-Szigeten kell záloglevél értelmében* gr. Bethlen János és neje Alvinczi Erzsébet II. Rákóczy Ferenczczel ez országrészből kibujdosván, itteni részéből 10 telket Tömösvári Rácz Péter, István és Andrásnak adott zálogba, 303 véka őszi vetésre való föld és 12–12 szekér szénát termő réttel együtt.
Torma gyüjt.
1713-ban* egy telkes nemes az egy örökséget tevő, egy házban lakó Somoray család.
Erd. főkormsz. ltár. Nemes. Prod. J. 1.
1724-ben* birtokosai: Suky István, Rácz Péter, András és István, egy telkes nemesek: Csehi Ferencz, Temesvári Rácz János, Kassai Ferencz-féle rész és Samarjai Márton özvegye.
E. F. L. XII 1/2 35. F.
1727 febr. 1-én* Alvinczi István (1665) fia András s neje Tisza Sárától való leánya: Alvinczi Erzsébet Bethlen Jánosné gyermekei: Bethlen Dávid, Juliánna Wass Lászlóné, Sára Sarmasági Istvánné, Klára Mikó Pálné, Druzsi gr. Nemes Ferenczné, Éva özv. Csebi Pogány Lászlóné itteni és több más részeiken megosztoznak.
Torma gyüjt.
1730-ban* Bethlen Éva 2-ik férje után Vay Samuné s ettől való gyermeki: Juli Kemény Györgyné s ennek László, kinek Korda Máriától való fia Miklós örökölt. Harmadik férje Makrai István s fiok Elek 1751–60 s ennek részét birta Salánki József Makrai Zsuzsánna jogán s volt 9 jobbágya.
U. o.
Alsó- és felső-zsuki Suky család czímere.*
Siebm. Wb. IV. B. 15. Abtheilung 427. Taf.
1731-ben* udvarházzal biró birtokosok: Rácz Péter, Suky István, Bethlen Sára, udvarház nélkül: Rácz István, Murányi Bálint és Samarjai Pál.
Torma gyüjteménye.
1738-ban* itteni birtokosok: Bodoki Mikó Pál és Hidegvizi Nagy József.
E. F. L. III. 164. B.
1750-ben*11 Bethlen János utódai, Mikó Pál, Nemes Ferencz, Bethlen Druzsi, Salánki József birtokosok.
Torma gyüjteménye.
4381750. aug. 14-én* Bethlen Éva itteni részét Salánki József és neje Makrai Zsuzsánnak adta zálogba, a kiktől ez időben Makrai Elek váltotta ki.
Makrai cs. ltára.
1751 jul. 24-én* Suky Mihály itteni 5 telkét Kalos Istvánnak adta zálogba, melyet ez később Dániel Tivadarral cserélt el, ez Sukyt a bálványosváraljai részszel elégitette ki, de a fiskus tőle kiváltotta és egyezmény mellett Dániel az itteni részt Suky Zsófi, más helyt Zsuzsánnának, a magtalanul elhalt Mihály testvérének, most Szentiványi Zsigmondnénak kibocsátotta 1765 szept. 15-én.
Torma gyüjt.
1752-ben* Rácz Ádám és Burján János emlittetnek.
Proclam.
1760–69-ben* birtokosai: Rácz Ádám, Salánky József és neje Makrai Zsuzsa, Dániel Tivadar, Rácz János, Szamarai Samu, Makrai Elek az aranyosmegyesi Csikós Juliánna a Pál leánya jogán, gr. Teleki Károly, gr. Mikó Ferencz, gr. Földvári István és Szentiváni Zsigmond 1768-ban.
Megyei ltár.
1763 január 4-én* Dániel Tivadar által zálogban birt Nagy József-féle részt gr. Lázár János, ettől Makrai Elek váltotta ki.
Torma gyüjt.
1764 május 29-iki osztály szerint* birtok, erdő, korcsmák összeiratván, 90 őstelek volt ezek szerint: Suky résznek 33 jobbágytelke, 5 nemesi udvarházzal 38 telke; Rácz résznek 1 udvarházzal 7 telke; Samarjai Sámuelnek udvarházzal 3 telke; Komáromi Péternének 1 telke; ev. ref. egyháznak 2 telke; Gör. egyháznak 1 telke.
U. o.
1768-ban* Mikó Pálné részét Rácz Ádám s utánna Makrai Elek birta zálogba, de tőle Mikó Ferencz kiváltotta s birta fia Ferencz és neje Naláczi Kata s ezekről később Mikó Károlyra szállott, kinek 13, és Borbála Bethlen Farkasné, kinek 4 telke van.
U. o.
1768-ban* gr. Nemesné itteni részét Rácz Ádám birta zálogba s tőle gr. Lázár János, a kitől ez időben gr. Földvári Istvánné Nemes Judit váltotta ki s erről jutott gyermekeire: Ferenczre, kinek neje a Bethlen László leánya; Krisztina Josinczi Károlyné és Druzsi Teleki Mihálynéra s ennek fiára Lajosra, kinek 19 öröksége van 1830-ban.
U. o.
1770–73-ban* összeírt birtokosok: révkomáromi Komáromi Péter női adom. jogon, víz-szentgyörgyi Makray Elek apai-anyai jogon, vízaknai Petki György női adom. jogon, tömösvári id. Rácz István és Rácz Ádám apai és anyai jogon, szamosujvári Dániel Miklós (armalis) haszonbérlői jogon, udvarbirája csókfalvi Hadnagy János, birtoktalan nemes.
Erd. főkormsz. ltár.
4391722-ben nemességök igazolására szólitották nemes Komáromi Pétert és vízaknai Petky Györgyöt, de mivel nem jelentek meg, 1773-ban* adó alá vetették.
Erd. főkormsz. ltár.
1780-ben* onodi Veres László és fia Sámuel leánya Petky Miklósné.
Torma gyüjt.
1782-ben* Petki Györgyné Szomorjai Borbála egyik birtokos. Ugyanez évben*a Mikó Ferencz-féle részt Weér András birta zálogba.
U. o.
U. o.
1786-ban* birtokosai: özv. Szentiványi Zsigmondnénak van 20 jobbágya, Weér Andrásnak 14 jobbágya, 1 zsellére, özv. Makrai Eleknének 10 jobbágya, 2 zsellére, 1 szegénye, gr. Teleki Mihálynak 9 jobbágya, 1 zsellére, Rácz Ádám örököseinek 6 jobbágya, 2 zsellére, Istvánffi Sámuelnek 1 zsellére.
Erd. főkormsz. ltár.
1791–1804-ben* egyik birtokosa Abodi Tamási Péter, neje Klára jogán, ki leánya Petki Nagy Györgynek neje Samarjai Borbálától, kinek apja Samu 1716-ban itt már birt.
Torma gyüjt.
1798-ban* Veniczei Sándor itteni szőlőjét Szarvady Sándornak adta el.
Megyei ltár selejt. 134. sz.
1820-ban* birtokosai: gr. Mikó Károlynak van 13 telke, gr. Teleki Lajosnénak 10, Suki örökösöknek 10, Nyárádi Izsáknak 8, Dersi Jánosnak 7, Szilvási Miklósnak 5, Torma Miklósnak 5, Prédánénak 2, Somai Sándorné Szentiványi Katának 2, Tamási Péterné Veres Máriának 1, Veres Sámuelnének 2 telke, 2 lelkész, 2 udvari tiszt.
Erd. kanczell. ltára.
1822-ben* Suky Krisztina br. Kemény Zsigáné, Zsuzsa Szentiványi Zsigáné és Borbála Pataki Ferenczné megosztoznak néhai Suky István és neje Jármi Krisztinától maradt itteni örökségeiken.
Orsz. ltár. Transm.
1833-ban* Toroczkay Lajos özvegye Simon Anna az 1822-beli osztály alapján itteni birtokból részt keres.
U. o.
1838-ban* van 6 nemadózó magyar nemes lakosa.
Megyei ltár.
1839-ben* birtokosai: gróf Teleki Lajosné, gr. Mikó Károlyné, Nyárádi Izsák, Tolnai Jánosné Szentiványi Zsuzsánna, Veres János, (Somai rész), Szilvási Miklós, Torma Miklós, Tamási Péter, Nagy Sámuel, Dersi János.
U. o.
1841-ben* helyben lakó birtokosok: özvegy gr. Mikó Károlyné, br. Kemény Juliánna, Abodi Tamási Péterné onodi Veres Mária, Istvánfi Péter, onodi Veres Ádám és Imre.
U. o.
4401848. évi* birtokosok: gróf Kendeffi Anna, gróf Mikóné Kozma Juliánna, br. Kemény Juliánna, Szentiványi Zsuzsánna, Veress János és Imre, Biró Károly, Szilvási Miklós, Derzsi István.
Megyei ltár.
1863-ban* Veres Imre 2 jobbágytelek után kap kárpótlást, Tamási József és Kata 3 jobbágytelek után és özv. gr. Mikóné szül. Kozma Anna, gr. Teleki Miklós, gr. Mikó Kata özv. Székelyné és társai, Szilvási Miklós, özv. Tolnayné sz. Szentiványi (?), Felszegi Ádám, Derzsi István, Veres József, Slef Ilyés és Melczer Károly részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Urb. Wesen 74–190. lap.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: gróf Teleki Domokos, Orosz Demeter, Veres Ádám és Miklós, Tamási József, Istvánfi Elek és Imre, Horváth Domokos, 6 Illés, 1 Petrucz, br. Inczédi József.
Erd. főkormsz. ltár.
Br. Inczédy család czímere.
A Nagyváradi br. Inczédy család leszármazása a következő:*
V. ö. Szükerék és Pánczélcsehhel.
II. Mihály 1698., Nádudvary Anna, Sámuel br., Lészay Anna*, II. Sámuel Vitéz Éva, Teréz Könczey József, Ágnes Vucs Márton, II. György gr. Wass Ágnes, III. Sámuel Haller Zsófia 1819., Anna Székely János, Zsigmond Simándy Ilona, István, Bánffy Ágnes, József Keczely Ágnes, Zsuzsánna, 1. Kőszeghy L., 2. Vita Sámuel, Mihály †, Erzse, Keczely András, László, Berecky Klára, József és 3 leány., Ónodi Veress Ottilia, a Veress Ádám és Telegdi Róth Róza leánya, Ádám br. Sófalvi Illés Nelli, IV. Sámuel br. Bánffy Ágnes, Teréz, Ágnes, Mihály Hatfaludy Druzsa, Gergely (Babucz), Tarcza Róza, Nina, Ida
Pánczélcsehen lakott, a reá vonatkozó többi családi leszármazást megírta Retteghi György Naplójában: Hazánk 1885. évf. I. füz. 75. l.
Jelenlegi birtokosai (1898): ősi birtokok: gr. Teleki Domokos, 724 h. 1185 öl. Onodi Veress Imre, 300 h. 496 öl. Veress Ákos utódai, 784 h.
441816 öl. Vétel és örökség: br. Inczédy József (a László fia) és fiai: Ádám és Samu, 229 h. 25 öl, Veress-féle birtok. Bogdán Elek, 136 h. 354 öl. Tamsásy Károly, 113 h. 1539 öl (Petki-féle). Ide tartozik még mintegy 8 házból álló puszta Szunyogszeg, melyet külön tárgyalunk.
Midőn őseink hazánk e részét elfoglalták, a magyarokkal rokon kozár nép lakta.*
Hunfalvi Pál. Magyarország Etnographiája 394, 396. l. A magyar és kozár nép rokonságáról értekezik Horváth István: (A Szlavinokról. 1844. 77, 86, 91, 102, 106. lap.) Pray: Annales Veteres Hunnorum 307–308. l. Béla névtelen jegyzője Cap. 11, 27. l. Turóczi (Schwandtnernél 50. Cap. 145, 146. l.) Benkő József: Milkovia I. 89. l.
A község Deés felől való végén, az országúttól jobbra – írja Kővári László* – kerek domb emelkedik, rajta gyümölcsfák lombjai alatt ma a reformátusok temetője van, e dombon állott Kozárvár. A domb, melyen feküdt, 5–6 ölre emelkedik a Szamos tere felett, kerülete 200 lépésnyi lehetett. A téglafal egész kereken jól látszik még, valamint a sirok is veres téglaföldbe ásattak. Sartel várához hasonló téglavár lehetett ez is, melyet a kazaroknak Theophil byzanczi császár 1834-ben épittetett.* Honnan vette e hely Kozárvár nevét, határozottan nem tudjuk. Hogy vár és minő vár volt, ki épitette és ki volt legrégibb birtokosa? Erre történelmi adatunk nincs. A mi a Kozár nevet illeti, feltehetjük, hogy ebben valamely hagyomány lappang, mely összefüggésben lehet azokkal a kozárokkal, kik Anonymus szerint* Marót bihari fejedelemségben laktak, mely tartomány az Árpádhzi vezérek korában a Kőrös-Szamos közét foglalta el s a Meszesen túl lenyulhatott a Sajóig.
Erdély Épitészeti Eml. 61. l.
Nemzeti Társalkodó. 1883. 184–187. l.
Anonym Bélae Reg. Notar. Capt. XI.
A kozárvári vár helye.
442A mint láttuk (I. kötet), e vidéket nem a vezérek hóditották meg, legfölebb Szt-István korára tehető a magyarság előnyomulása Szolnok vidékére s a mi még valószinübb, az csak Szt-László korában lett tényleg magyar birtok.
Igaz, hogy a bihari püspökséget már Szt-István alapitotta volt, de ez csakhamar elenyészett, talán épen azon kozár-féle népek ellenállásán, kik minden bizonynyal a mohamedán vallásnak voltak hivei.
Az a tény, hogy Szt-László a váradi püspökséget alapitja, feltételez egy újabb hóditást, mely végleges sikerrel járt s épen az ő korában kezdenek foglalkozni törvényeink az izmaelitákkal vagy szaraczenokkal, a kik a Nyirségen, északnyugatra Marót állitólagos tartományától, mint falvakat lakó néptöredék éltek. Ez izmaeliták emléke maradt fönn a Böszörmény helynevekben, a mi a muzulmannak vagy a kazáni tatár buzurmannak felel meg. Különben Marót előneve, Mén, is azt sejteti, hogy az egynejü keresztény magyarok e névvel Marót muzulmánságát akarták kifejezni, ki vallása törvényei szerint többnejüségben élt.
I. László utóda, Kálmán, még mindig szigoru törvényeket hoz az izmaeliták ellen, kiket a keresztény egyházba akar terelni. Az ellenök hozott szigorú törvények arra mutatnak, hogy a királynak nem ujonnan beszállingózott, de helyhez kötött régibb lakossággal volt dolga, kik huzamos idő óta tartották megszállva e területet, melylyel együtt a Szamosvölgy kulcsát, a Meszes átjáróját, is kezükben tartották.
Vára 1261 óta, mint láttuk, fennállott s folytonosan magánosoké volt, mert várnagya 1540-ben* Kozárvári László arra kötelezi magát, hazánk ez évi zavaros állapotjában, hogy a várat senkinek át nem adja.
Bánffy cs. ltára. L. 11.
Meddig állott fenn s miért pusztult el? Nem tudjuk. Lehet, hogy az 1551 márcz. 4-iki törvényczikk nyomán, mely a magános birtokosok várainak, kastélyainak lerontását határozta el, noha ezen rendelkezés csak az újabban épültekre terjed ki. Valószinü az is, hogy 1580 körül pusztult el, mivel ez évben* már mint kuria emlittetik. Még valószinübb, hogy 1602–3* közt lett rommá, midőn az egész község elpusztult a Básta korában.
U. o.
Urb. conscr. fasc. 65. nr. 57.
Midőn a fejedelemségre törekvő Békés Gáspár 1575-ben Báthory István fejedelem ellen seregével országrészünkbe jött, előbb az útjában eső Deésre akart beszállani, azonban Hagymás Kristóf eszközlésére, ki Deést birta, Kozárvárra telepité le táborát éjjeli szállásra s ezért 443Hagymási 10 vágómarhát s más élelmiczikkeket adott. Békés hajlandó volt Deést megkimélni, hogy ezáltal inkább a maga részére hóditsa. Miután innen körleveleit s követeit szétküldözte, másnap Szamosujvár-Németiig ment.*
Volfg. Bethlen Lib. Fol. 310.
1661 deczember végén* itt Kemény János fejedelemnek katonái tartózkodtak.
Erd. országgy. eml. XVII. k. 91. l.
Az oláhok 1730 körül kaptak engedélyt a betelepedhetésre, melyet Suky István engedett meg* s már 1845-ben a zsellérek közt egy magyar sem volt. Ezóta, mint Torma József írja,* e törzsökös tiszta magyar helységben az oláhság annyira elszaporodott, hogy alig találhatni 1–2 magyar gazdát, sőt ezek is oláhul beszélnek. Ekkor és ma is a lakosok legnagyobb része oláh, magyar kevés, zsidó és czigány.*
Ev. ref. egyh. lt.
1845. Belső-Szolnokmegye tört. Kézirat.
Torma gyüjt.
Foglalkozásuk földmívelés, baromtenyésztés s részben marhakereskedés. Táplálékuk a málé, hús s tejfélék. Öltözetük télen fehér harisnya, fehér bőr-mellrevaló, fekete sapka, fekete szakmány; nyáron házi vászoning, lábravaló és bocskor. A nők viselete szőttes szoknya s ily mellény, csizma, szőr vagy fehér kreton fejkendő s télen mellrevaló és szokmány.
Házuk s gazdasági épületeik rakófából és paticsból valók, zsendely és szalmafedelüek.
1845-ben* van több kőháza is, ezek közt: gr. Mikó Károlyné, ma gr. Teleki Domokos országgyülési képviselő lakik benne; Tolnai Jánosé, Veres János és Ádámé, ez utóbbi ma br. Inczédy József lakása; gr. Teleki Lajosnéé s az egy emeletes Tömösvári Rácz család, mely már 1845-ben pusztán állott.
U. o.
Róm. kath. egyházközség, plébánosa Sebestyén 1332–37 közt* fizetett tizedbe a pápa részére 32 denárt, másodizben* 8 könnyü garast, harmadizben* 6 garast, ismét* 3 garast.
Mon. Vat. pápai tizedlajstr. 204.
U. o. 114.
U. o. 122.
U. o. 127.
1508-ban* julius 14-én Rákosi Menyhért fejérvári praepost felhivta plébánosát, hogy a kodori, deési s más papokkal együtt deési Kelemen Deákot, Györgyöt, Dorottyát Deési Kodori Jánosnét, Gyulai Márton deák által Deésen a Mária fogantatására emelt oltárnak hagyott kisszamosi tisztelő malom elfoglalásáért vegyék egyházi átok alá.
Gyft. kápt. lt.
A XVI-ik században unitárius anyaegyházközség.* Hivek 1602–3 közt pusztultak el. A XVIII-ik században a Sukyak alatt unitárius leányegyház.
Ker. Magv. 1888. 229. l.
444Ev. ref. egyháza 1622-ben* már fennállott. Birtoka: 7 drb rét, 3 drb szántó, irtoványok s 1 köles nyil. A pap 4 hold földet s 1 köles nyilat s több darab rétet használ s ezen felül Tollas Gergelytől 1 hold földet bir zálogban.
Széki ev. ref. esp. levéltár.
1643-ban* anyaekklézsia, leányegyháza Monostorszeg. Kőtemploma mellett papi, iskolamesteri lakás. Van 2 harangja, urasztalára, szószékre való teritők. Kegyszerei: egy aranyozott ezüst pohár, óntányér és két ónkancsó.
U. o.
A pap fizetése: minden házas ember, kinek 10 kalangyánál többje termett, adott 4 kalangyát, kinek nem volt, 4 vékát, a boros gazdák 3 1/2 veder bort, vagy 75 pénzt, a kinek szőlője nem volt, 50 pénzt. Elvetették gabonáját s betakaritották és vittek 1-1 szekér fát.
1765–69-ben volt a templomnak 4 zsellértelke.*
Szennyes András György fiával, Veres György, Szennyes Mihály, Mihály és János fiaival, Boros András, István, András, Mihály és János fiaival. (Torma gyüjt.).
1865-ben* összes fekvősége 92 hold 157 öl, melyből 39 hold erdő; pap, mesteri telken kivül van 7 zsellér házastelke. 1863-ban* úrbéri kárpótlásban részesült. Pénze 1203 frt 77 kr. Kepézők száma 36, a lelkeké 188, ebből férfi 95.
Almási. Statist. leírás 334. l.
Urb. Wes. 207. l.
Csúcsíves kőtemplomát a helység közepén 1770 körül újitották meg Makray Elek gondnokságában. Külön álló fatornya helyett 1899–1901-ben épitettek újab kőből, a templommal összefüggőleg.
Anyakönyve 1790-ben kezdődik.
Részletes zsinat volt itt 1730, 1749, 1750 és 1755-ben.*
Almási. Deési ev. ref. egyházmegye tört. 339. l.
Urasztalára adott egy aranyozott ezüst poharat felirata szerint: „Kövesdi Sarmasági István kedves hütös párjával Bethlen Sárával együtt ajándékozta ezt az aranyos poharat a kozárvári reformata ecclesia számára 1743.” Egy aranyozott ezüst tányért körirata szerint „Gróf Tancsi Földváry Istvánné grf. Hidvégi Nemes Judith csináltatta a kozárvári reformata ecclesia számára 1770.” Egy nagy és egy kis fedeles ónkannán: „M. I. M. E.” Betük olvashatók. Ezüsttel himzett keszkenő körirata: „Méltóságos gr. Bethlen Sára kisasszony Istenhez való jó indulatából csináltatta 1733 májusban”.
Egyik harangja Veres Sámuel kuratorságában 1805-ben öntetett, mint felirata mondja; a kisebbik felirata: „Gr. Tancsi Földváry István N. E. G. Hidv. Nemes Judith csináltatta a kozárvári ref. eccl. számára 1773.”.
4451899 febr. 27-én kelt végrendeletében özv. Nyárády Izsákné 4 frt 200 koronás bethleni takarékpénztári kötvényt hagyományoz az itteni ev. ref. ekklézsia számára.
Ev. ref. lelkek száma: 1766-beli összeíráskor volt 33 fi, 35 nő; együtt 68. 1841-ben 13 fi, 6 nő = 19. 1898-ban* 88 ft, 93 nő; együtt 181 egyháztaggal.
Ev. ref. Névk. 103. l.
Papjai: Szásznyiresi János 1641 (Széki esp. lt.). Zágoni István 1865. Szentgyörgyi József 1702–. Zabolai Boldizsár 1715–. Szathmári István levita 1721. Kovásznai János 1721. Gyujtó József 1738. Zilahi János 1739–. Tóthfalusi István 1746. és másodszor 1751. Vásárhelyi István 1748. Istvánffy Samu 1755. Székely András 1797. Kis János 1819–. Fekete Mihály 1824–. Nagy Dániel 1837-ben foglalta el papi tisztét, 1848 őszén a falubeli oláhok izgatása folytán Mihálás szélbeli hadnagy oláhság vezére fogságba vetette s hol többféle méltatlanságot szenvedett, kiszabadulván, Katona Miklós táborához csatlakozott, de itt kémnek gondolván, újra elfogták, csak nehezen mentheté meg fejét.* A kilenczvenes években nyugalomba vonult, közelebbről halt meg. Deési és baczai ref. lelkész szolgált be halála után. Jelenleg Solymosi Miklós.
Almási Sámuel. Deési ev. ref. egyházmegye statist. leírás 332. l.
Ev. ref. iskolája 1622-ben fenállott, 1706 körül, midőn a község a II. Rákóczy Ferencz-féle szabadságharcz alatt a németek által elpusztittatott, szünt meg s 1767-ben szervezték újra s az állami iskola felállitása alkalmával szünt meg.*
Kádár. Nevelés- és Okt. Tört. 327. s köv. l.
Ez iskola számára Toldalagi Nyárády Izsák és neje Csikmindszenti Józsa Polixena egyetlen leányuk Gizella Agteleki Bujanovics Kornélné emlékére 1871-ben 500 frtos alapitványt tettek, hogy minden év febr. 12-én, mint leányuk halála napján, ez iskolába járó tanulók téli ruhasegélyben részesittessenek s kamataiból a pap 4, a tanitó-kántor egy frtot kapjon, 1–2 frt pedig a vizsga alkalmával osztassék ki.
Az oláhság nagy része 1760 körül tért az unióra, mely alkalommal a templomot is neki adták át. A gör. keletiek a templomukat az unitusokkal vissza akarták foglalni, a mit ezek nem engedtek. E miatt nagy versengés támadt köztük. A szamosujvári várparancsnok 16 katonát küldött a féktelenkedők lecsillapitására. A falusiak a katonaságot megtámadták s a templomot nem engedték át. „Nem annyira az unió ellen való rugódozás volt az ok, hanem a mi abból következett, mint 446Rettegi György naplójában írja* a katonákra való támadás,” melynek megtorlására Kolozsvárról a gr. Haller ezredéből 1761. év augusztus 21-én Engelshausen vezetése alatt három compánia katona a Szamoson átkelve, Kozárvárra ment s ott mintegy 40 embert összefogdostatott s közülök a falusbiró fiát házuk előtt levő fára felakasztatta s egy mást szintén, de ennek 7 apró gyermeke lévén, sirását megszánva, megkegyelmezett, a többit, kik ifjabbak voltak, katonának öltöztetett, az öregeket pedig Gyulafehérvárra vitték örökös munkával töltendő rabságra.
Hazánk, történelmi közlöny 1884. évf. 60. l.
A kozárvári gör. kath. templom.
447Ekkor fogták el Petki Györgyöt, ki ide házasodván, azt állitották róla, hogy az ellenszegülésre ő csábitotta, s midőn a katonaság ide érkezett, tudósitotta volna s így közülök többen elmenekültek. A mi később nem bizonyult valónak.
A gör. kath. egyházközség Suky István pártfogása folytán 1730-ban keletkezett. Temploma fából a Suky által adott helyen épült fel 1730 körül s a Szt-Miklós tiszteletére szenteltetett föl, védő szentje Szent-Miklós. Egyik harangja 1703, a másik 1877. évből való. Anyakönyve 1824. éven kezdődik.* 1841-ben a czigányokat is ide számitva, volt 470 férfi, 485 nő; együtt 955 egyházi tagja. Jelenlegi papja Goron János Retteg kerületi esperes.
Torma gyüjt.
Iskolája 1845 körül keletkezett* s az ötvenes években szerveztetett újra.
U. o.
Állami iskolája 1894-ben* engedélyeztett egy fi- s egy nőtanitóval. 1896-ban nyilt meg. Igazgatója Dánfi Benő.*
Vallás- és közokt. min. 22351–894. jun. 6.
Kádár. Nev. és Okt. Tört.
Éghajlata mérsékelt, gyümölcsnek, gabonának kedvező, egészséges, jég nem járja.
Nagy kiterjedésü határának harmada kevés szorgalom után is jó az 1750-beli* összeírás szerint, a többi részint köves, agyagos, kemény természetü, sovány s nehezen mivelhető. Egy őszi szem rendesen 2 1/4, a zab 3 szemmel fizet.
Erd. főkormsz. ltár.
1822-ben* határa 2-od osztályu.
Cziráky. Urb. oszt.
1750-ben* adó alatt volt a két fordulós határában 2149, (1822-ben pedig 2252 2/4) vékányi szántója, ebből őszi búza alá használt 1246, tavaszira 434, tengeri vetése tett 73 1/2 vékát. Kaszálója 172 5/6, 1822-ben 537 1/2 szekérre való. Szőlője 182 vedernyi, a must vedre 17 kr. 1845-ben csak a birtokosságnak van szőlője. Ma nagy része el van pusztulva.
Erd. főkormsz. ltár.
1750-ben adó alatt volt 232 igás, 169 fejős, 6 tulok, 85 juh, 101 disznó, 96 méhköpű.
1822-ben 94 igás, 45 fejős marha, 40 juh, 27 disznó, 2 méhéköpű.
1841-ben 52 ló, 180 ökör, 118 tehén, 54 borju, csikó, 18 bival, 52 disznó, 98 juh és 27 méhköpű.
Hegyei közt legmagasabb: Virvu corbuluj, Szokoltluj s a Király dombja. Tölgyes erdeje 1750-ben elég nagy kiterjedésü, de kevés épületnek 448való fa van benne. Gyarapodását a rendetlen pusztitás a sziklás talaja is akadályoztatja.
Határa, erdeje 1764 május 29-én az örökségek száma szerint tagolás nélkül osztatott fel.*
Torma gyüjt.
Határa jelenleg termékeny, főbb termények: tengeri, őszi búza, rozs, zab, árpa és lóher. Hazai fajta szarvasmarhát, juhot és sertést tenyésztenek. Gyümölcse: alma, körtve, szilva és baraczk-félék.
Itatója a fedél alatt a község közepén a híres bő vizü „Buna-kút,” melynek vizét Deésre is hordják. Van jó épületköve. Hajósmalma a Nagy-Szamoson 3-3 kőre épitve, Veres Ákos örökösei és br. Inczédy Ádám tulajdona.
Ipara jelenleg nincs. 1750-ben* volt szücs, csizmadia, kötélverő, kerekes, ács, kádár, molnár egy-egy. 1840-ben* egy-egy asztalos, kötélverő és molnár. Leginkább földmivelés s marhatartásból éltek 1750-ben.* Szénája a legnagyobb szárazságban is bőven terem s az egész környéken itt kaszáltak legelőbb, néha 3–4 versen is. A nők a deési piaczot látják el zöldség s más élelmi szerekkel, melyet, mint Torma írja,* inkább férjeik torkára s maguk izletesebb öltönyeire forditanak.
Erd. főkormsz. ltár.
U. o.
U. o.
Belső-Szolnokmegye tört. Kézirat. 234. l.
Épületköve bő mennyiségben, faragásra, boltozásra igen jól használható. Sósvize meglehetős. Van egy kövü lisztelő hajósmalma. Két korcsmája, melyre nézve az arányositás 1764 május 29-én ejtetett meg.
1841-ben* a zsidóság 7 üstben főzi a gabonát, szilvát pálinkának. Legsulyosabb terhe a katonai fuvarozás.
U. o.
1679 okt. 20, 1680 okt. 30, 1712 május 30, 1714 május 16, 1716 decz. 22, 1717 decz. 24, 1726 jun. 12, 1736 aug. 28, 1743 jul. 16, 1744 okt. 9. 1745 január 12, 1746 jul. 20 és 1747 május 10-én megyei köz- és kerületi gyülések; 1740 febr. 16-án derékszéki; 1712 május 30, 1725 ápr. 5. és nov. 9, 1728 jan. 12 és október 26, 1740 szept. 12, 1741 szept. 4, 1743 jun. 10, 1749 szept. 15, 1750 febr. 3 és nov. 16, 1751 jun. 14, 1754 május 27, 1758 jun. 5, 1759 okt. 29, 1761 május 19, 1763 május 3-án altörvénykezések; és végre 1712 május 31, 1714 május 16, 1725 nov. 10, 1726 ápr. 6, 1728 okt. 17-én fiutörvényszékezésnek tartattak itt.*
Megyei ltár jkönyv.
1850-es években a rettegi kerülethez tartozó községek részére az adóhivatal itt szerveztetett s tartott az absolutismus megszüntéig.
1860-as évek óta körjegyzői székhely.
449A Deés–beszterczei vasút feltételes megálló helye.
Határhelyek: 1622-ben* Országútmellett, Nyáras, Szantmegé (kölesföld), Esztangriti (kölesnyil), Kettős tó között, Szárazpatak (rét), Czicske Berke alatt (rét), Szárazpatak hidgiánál (rét), Törös-Berke előtt (rét), Matthiastava (rét), Kerekdomb alatt, Szántó az erdőre feljárvéggel, Szeghmartian (martján) kölesnyil, Soóstoh, Porgolát, Mogyoros, Nagyörmény Sándor szénafű, Keselius rét, Köszegő, Berekközmező rét, Szárazpatak, Nyárás, Szanthata, Szhanghrethi, Soóstho martia, Kerek-Domb, A földváron alól rét, Mátyás Jakab irtovány, Szegh, Szeghmartia.
Széki esp. ltár.
1682-ben* Nagyút, Köveshágó, Arbopataka, Sáncz, kölesföldek; Esztángrétje vagy Mátyás Took, Zsuki rész, Nyarasdomb, Jószer, kaszálók; Kenderes, Soóstó, Modra, Kigyóstó, Kőszegőfarka, Kerekdomb.
U. o.
1864-ben* Sub poderei, Valea Garamboului, Valea castailoru, Siulegis, Valea Uriului, Costa Gyorgyosului.
Pesty Frigyes gyüjt.
1898-ban dülők: Felsőtábla, Branyistya, Dumbrava, La pereu.
Lakossága: Az 1603-beli* összeírás szerint úgy elpuszult az előző évben, hogy csak 6 lélek maradt az egész faluban.
Urb. Conscr.
1703 körül* van 57 zsellér, 3 jobbágy, több béres szolga lakosa, kik 60 házastelken laknak, el van pusztulva 5 házastelek. Adó alatt van 92 ökör, 65 tehén 86 juh.
Erd. főkormsz. ltár.
1750-ben* van 1 szabados lakosa 1 telkesházban, 50 jobbágy 22 1/2 telken 29 házban, 1 ily özvegy 1 telken és házban, 46 telkes zsellér 37 1/2 telken 40 házban, 26 külsőség nélkül való zsellér 5 telken 8 házban s végre 17 kóborló s 3 ily özvegy, kiknek nincs lakásuk se. Együtt 79 füst.
U. o.
1831-ben* 810 lakossal.
Cons. stat. topogr. 99. l.
1841-ben 130 magyar, 934 oláh, 56 zsidó, 12 czigány, együtt 509 ft, 513 nő = 1032 lélek.
1844-ben* 19 nemes fi, 16 nő, nem nemes 450 fi, 406 nő, együtt 469 fi, 482 nő = 951.
Megyei ltár.
Füstök száma: 1841-ben 12 birtokosi, 11 ekklézsiai, 211 szolgáló renden való, 5 mezei, 11 zsidó, 2 czigány, együtt 252 füst. 1844-ben volt 19 nemesi, 166 pór, együtt 185 füst.
1857-ben* e rettegi kerülethez tartozó községben volt 232 ház. Lakossága: 28 róm. kath., 877 gör. kath., 2 gör. keleti, 7 ágost. ev., 177 ev. ref., 101 zsidó, együtt 1193 lélek.
Orsz. ism. tábla.
4501886-ban 6 róm. kath., 1015 gör. kath., 5 gör. kel., 208 helvét hitü, 118 zsidó, együtt 1352 lakossal.
1891-ben 1378 lakosból 2 róm. kath., 1054 gör. kath., 3 görög keleti, 209 ev. ref. és 110 zsidó.
