Nevének változatai: 1332–37 közt Villa de Sancta Cruce. 1364-ben Keresztwr, 1411-ben Magyarkerestur. 1580-ban Saio-Keresztur. 1615-ben Also-Kereztur. 1700-ban Sajo-Keresztur. 1830-ban oláhul Krisztur.
Nevét a kereszttől vette, melyet a középkori magyar megurazott vagy a szent kereszt tiszteletére emelt templomától; előneve a Sajó folyótól, mely mellett fekszik.
Lapályos helyen fekszik a Sajó jobbpartján, egy része azonban a 13balparton épült fel és ezt Kis-Kereszturnak hívják. A vármegye székhelye, Deéstől 43·4 kilométernyire fekszik a bethleni járásban.
Sajó-Keresztúrt 1345-ben Mihály fiainak Miklós, László és Dávid kezében találjuk, kiknek részére Kercsztur határait is kijárták.
Ezek Henczman unokái voltak, de csak 1364-ig birták Kereszturt, a midőn azt a királyi fiskus elperelte tőlük. Milyen jogczimen, azt nem tudjuk; de valószinüleg Kereszturt az Árpádkorban szerepelt Radnai család birta s mivel annak Károly király alatt magvaszakadt s Henczman fiai legfölebb csak mint oldalági örökösök birhatták tovább – ezen az alapon Keresztur itéletileg visszavétetett tőlük s Lajos király azután azt s a hozzá tartozó Fellakot új adomány czímen 1364-ben hívének Récsey Balázs fiainak Mihály allovászmesternek s Lőrincz, Antal és Lászlónak adományozta oda és 1377-ben a király őket ebben megerősíti.
1411-ben Kereszturi Mihály fiai: János, István s e János fia László birtokuk negyedrészét a Sukyaknak lekötik, ha a köztük levő egyezség nem teljesül. Magyar-Kereszturnak van akkor nevezve. (Ez vagy Récze-Keresztur-e, mert mind a kettő magyar falu?)
1413-ban Mihály fia István emlittetik.
1422-ben Mihály fia János emlittetik, 1433-ban pedig annak fiai Antal és László.
1427-ben Kereszturi Mihály fia János, fiai: László, Antal és Péter és azon Kereszturi Mihály fia István fiai Péter és György és 1458-ban pedig Kereszturi János emlittetik.
1467-ben emlittetik Kereszturi György és 1475-ben birtokosai Kereszturi György, Simon és Péter.
1479-ben Kereszturi György és János birják, kiktől Sajó-Keresztur és Kentelke közt levő földrészt, mikor ők a törökök ellen harczoltak s megsebesültek, elfoglalták és Kentelkéhez csatolták a bálványosvári várnagyok s most e határrész újból való kijáratását rendeli el Báthori István erdélyi vajda.
1482-ben Kereszturt birtokosai Kereszturi György, János és Simon határjáratják.
141487-ben Kereszturi Györgyöt a vajda Szász-Sebesről keltezett levelében ez évben a törökök ellen való harcztól mentesiti.
1488-ban Kereszturi Simon itteni részét testvérének Mihálynak adományozza oda.
1489-ben János váradi püspök bálványosvári udvarbirája Tekecs Sebestyén egy darab földet, mely S.-Kereszturhoz tartozott, Kentelkéhez foglalt; a két faluból 4-4 embert választottak s több választott biró előtt az ügyet elintézték.
1492-ben Kereszturi Mihály és György emlittetik.
1494-ben néhai Kereszturi Antal fia György és néhai János fia Fülöp birtokosai.
1496-ban Sajókereszturi Simon itteni részét Kereszturi Péter gyalui várnagynak veti zálogba.
1499-ben Szentgyörgyi és Bazini Péter gróf vajda és erd. ispán megparancsolja a kol. conventnek, hogy Ilona asszonyt és Gálfalvi Vancsa Imrét, kik az ellenük Kereszturi Simon által Keresztur és Sárvár közt levő földért régóta folyt perben meg nem jelentek, 27 márka birság kétszeresében marasztalja el.
1503-ban Kereszturi Sánta Lukács emlittetik.
1506. és 1508-ban Kereszturi György és Mihály.
1515-ben Sajókereszturi Tamás és Fülöp emlittetnek.
1523-ban birtokosai: Kereszturi Tamás özvegye Margit, most Patócsi Jánosné, Kereszturi Péter fiai Bernát és Gergely s ama Kereszturi Tamásnak fiai Boldizsár és Péter.
1526-ban Kereszturi Filep egyik birtokos.
1528-ban Kereszturi Boldizsár s testvére Péter egy telket szolgájuknak Csatháry Imrének adományoznak.
1531-ben Kereszturi Fülöp, Gergely és Boldizsár birják.
1533-ban Kereszturi Gergely adóssága fejében itteni részét nejének Margitnak, Várczai Vajda László leányának leköti.
1538-ban Kereszturi István s testvére Pál s nővérei Erzsébet Sulyok Mátyásné s Orsolya Macskási Jánosné mostohájukat Borbálát itteni részük elidegenítésétől tiltják.
1547-ban Sajókereszturi Boldizsárnak itteni része, mivel nejét halálra kínozta s kicsapongó életet folytatott s feje, becsülete s birtoka15elvesztésére ítéltetett, elkoboztatván, azt Fráter György Gyerőmonostrai Kabos Mihálynak adományozta oda.
1555-ben néh. Kereszturi Orsolya leányának Ilonának leánya Anna, Kereszturi Lukácsot itteni részének Kereszturi Boldizsár javára való elidegenítésétől tiltja.
1555-ben Kereszturi Nagy Tamás idevaló birtokos emlittetik.
1562-ben Farkas János és neje Csomafái Anna idevaló lakosok.
1570-ben emlittetik, hogy Keresztury Boldizsár több rendbeli hatalmaskodásai miatt Izabella királyné által itteni részétől megfosztatott.
1570-ben itteni birtokos Keresztury Gáspár, András és Tamás.
1576-ban Kereszturi Tamás, András és Gáspár.
1580-ban Kereszturi Tamás, Cserényi Gáspár. (Szász és Kis családok emlittetnek.)
1582-ben Kereszturi András, Péter és Tamás.
Kereszturi Szabó Tóbiást Belső-Szolnokban Báthory István 1585-ben megnemesiti.
1585-ben sajókereszturi Kereszturi István egyik birtokos, ki 1584-ben Lepsényi Annának egy szászzsombori jobbágyát taglotta és megverte, a perben meg nem jelenvén, 606 frtban marasztalják el s elrendelik, hogy zálogjogon birtoka 2/3-dába a fejedelem s 1/3-ad részben a felperes nő igtattassék.
1588-ban Cserényi Gáspár, Kereszturi Gáspár birtokosok.
1588-ban Girolti Jánosnak Szopori Sulyok Mátyás leányától Katalintól való fia Benedek, mivel anyja, testvérével Sulyok Imrével és nővérével Sulyok Ilonával Nagy Menyhért nejével itteni részükön megosztozott, de Sulyok Ilona s férje elhalálozván, fiok Nagy András még kiskorú, Girolti Benedek mint ennek gyámja a maga és gyámfiának itteni részét Sulyok Imre fiainak Ferencznek és Jánosnak eladja.
1594-ben Kereszturi Gáspár neje Ombozi Mártha s fiai János, István és Miklós birják.
1598-ban sajókereszturi Kereszturi Tamás egyik birtokos.
1608-ban Báthory Gábor Kereszturi Miklósnak itteni részeit annak magvaszakadtával Szásznyiresi Nyiresi Istvánnak, Kereszturi Tamásnak itteni részét pedig Dési Gyerő Istvánnak adományozta oda; Szopori16Sulyok János árváit Istvánt és Erzsébetet pedig itteni részükben megerősíti. 1614-ben Horváth Péter itteni jtelkét Cserényi Farkasnak adta cserébe.
1615-ben sajókereszturi Kereszturi Miklós egyik birtokosa. A mikor Nagy, Felföldi, Fekete itt lakó családok emlittetnek.
1620-ban Almády Anna előbb Sulyok Jánosnak, most Cserényi Farkasnak neje, itteni részét fiára Sulyok Istvánra hagyja.
1623-ban Bethlen Gábor fejedelem Cserényi Farkast itteni részében beigtatni rendeli.
1625-ben Bethlen Gábor a vérengző kegyetlenségeiért, mivel egy jobbágyát megölte, a hűtlenségbe esett Keresztury Miklósnak itteni birtokát Gávay Péternek adományozza
1647-ben néh. Cserényi Farkasnak itteni része leányára Erzsébetre Kamuthi Miklós özvegyére s néh. fia János árváira Farkas és Zsuzsánnára szállott. Többi itteni birtokosok: Gávay Péter, Dombi György.
1651-ben Keresztury Miklós fia István azon egyezséget, melyet ő nővérével Mártával Mikó Balázsnéval az itteni atyai részek iránt kötött, mivel azok csak fiágat illetnek, visszavonja.
1668-ban Cserényi Zsuzsánna Korlátovics Györgyné elhalván, itteni udvarháza Mikola Zsigmondnéra, Kamuthy Zsuzsánnára szállott.
1671-ben Gávay Miklós és Ferencz, Sajókereszturi István, sajókereszturi Balog Mihály, Szentpéteri Ignáczné Gávai Kata, Mikola Zsigmond, Kamuthy Zsuzsánna birják. Mikor Ilyés, Szász, Mészáros, Kovács, Pap, Vinder, Aranyász és Kálmán jobbágycsaládok emlittetnek.
1683-ban Mikola Zsigmond özvegye Kamuthy Zsuzsánna itteni részét udvarházzal együtt fiaira Mikola László és Jánosra hagyja.
1694-ben birtokosai: Mikola László Cserényi Almády jusson, Széky Sámuelné és a Szentpály család Gávai réven.
1695-ben Kereszturi György fia András, ennek neje utóbb Cserényi Gáspárné, leánya Borbála Becski Györgyné, fia Zsigmond, ennek leánya Éva dési Széki Sándor özvegye, Kereszturi Gergely, fia Gáspár, ennek neje utóbb Cserényi Gáspárné, fia Miklós, fia István, ennek leánya Mária Báróczi Jánostól elvált először Széki Lászlóné, fia Sz. László, ennek leánya Borbála Bánffy Boldizsárné, leánya Mária (1726).
171697-ben Szamosfalvi Mikola Lászlónak itteni birtokrészében van 4 jobbágya, 9 zsellére, 36 drb szántója, 75 szekér szénát termő rétje, 150 vedret termő szőlője, hozzá tartozó erdőrészlettel.
1698-ban Mikola László itteni részét, t. i. udvarházát és 11 telkét Toroczkay Jánosnak veti zálogba.
1699-ben a fiskus a magbanszakadt Keresztury Istvánnak itteni részét elfoglalni akarta, de Dési Széky László a maga, valamint Keresztury Mária, előbb Széky Sámuelnek, most Baróczy Jánosnak nevében annak ellentmondott, de ez iránt indított perüket elvesztvén, azon rész a fiskusnak ítéltetett.
1702-ben birtokosa Toroczkay János, czegei Wass György, Morgondai Mihály, özv. Széky Sámuelné s az egy telkes nemesek.
1715-ben a Gávay előbb Kereszturi rész birtokosai: Gávay Kata özv. Szentpáli Ignácznc, Zúthori Zsigmond néhai Széki Lászlónak Zúthori Klárától való leánya Borbála és Thoroczkay Jánosné Petky Sára.
1732-ben Szentpáli Ignácz Gávainak itteni részét megvette Thoroczkay János, ki neje Petki Sára után a Gávaiakkal is rokonságban volt.
Szentlászlói Kamuthi cs. czímere.
1754-ben Székely Samu, Vass Mihály és Sándor, toroczkószentgyörgyi Toroczkai szentlászlói János, Béldi János és Gábor gr., Csáki
Kata gr. Bethlen Miklósné birtokosok; a református egyháznak 3 zsellér és 2 hurubása van.
1757-ben a határfelosztás alkalmával a Csáky- vagy Mikola-féle rész 19, Kereszturi rész 10, Szentpáli rész 15, melyből gr. Csáky Kata gr. Bethlen Miklósnénak van 23 1/2 öröksége, br. Toroczkai János és Béldi Jánosnak 15 öröksége, Becski Miklósnak, Nemes Györgynek, Vajda Mihálynak, Szilágyi Zsigmondnak együtt 4 1/2 öröksége, Székely Sámuelnek 1, a ref. egyháznak 1 öröksége.
1770-ben itteni birtokos Kaczkói Rácz Demeter a Gávai réven.
1786-ban birtokosai: gr. Csáky Katalinnak van 30 jobbágya, 9 18zsellére, Magoss Pálnak 25 jobbágya, 3 zsellére, Rácz Katalinnak Nemes Györgynének 4 jobbágya, 1 zsellére.
1809-ben birtokosai: gr. Wass Samunak van 28, Cserényi Dániel utódainak 17, Magos Pálné Vajda Borbálának 5, Nemes Józsefnek 5, Magos Pálnak 2 telke.
1812-ben Cserényi Juliánna Pongrácz Pálné, Bakó József, gróf Bethlen Róza gr. Wass Samuné birnak itt.
1817. és 1820-ban Cserényi Sándor, Zsuzsa és Ágnes itteni örökségükön megosztoznak.
1820-ban birtokosai: gróf Csáky József, Bakó János, Cserényi Zsuzsánna, Nemes József özvegye, Magoss Pál özvegye és Szederjesi György, Somai Dániel.
1830-ban br. Jósika János, Nemes József, Cserényi Sándor, Vajda Borbála birtokosok.
1837-ben Bethlen jogon birják nagy részét br. Jósika, gr. Csáky, Cserényi, Somay, Nemes, Szederjessy, Csabay, Cserényi Zsuzsánna és gr. Kemény családok.
1862-ben Kászoni br. Bornemissza János birtokos.
1863-ban Balog József, br. Jósika Samu, Lajos és János, özv. Beteghné Nemes Katalin, özv. Cserényiné Keczeli Eszter, Somay Illyés, Somay Dániel részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeírt 147 füst közül 44 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosai voltak: Szabó István, Kászonyi Sándor, Csiszár Samu és a Dumbrava család.
Birtokosai (1892-ben és 1898-ban): gr. Bethlen Béla, szerzemény vétel útján br. Bornemissza János és br. Jósika Antóniától, 557 kat. hold, birja jelenleg nagybátyja után gr. Bethlen Balázs országgyűlési követ. Székesfehérvári Fejérváry Károly, részben örökség, részben vétel, 350 k. h., birja fia Jenő.
A Sajókeresztury család ősi fészke, melyből a Garázda nemzetség származott, Kereszturi Kristóf 1562-ben Báthory Istvánnak hadnagya, 1604-ben Kereszturi György, Básta titkára, 1624-ben Kereszturi István, II. Ferdinánd követe Bethlen Gáborhoz, Kereszturi János a nagy Teleki Mihály sógora. Doboka vármegyében több tiszti állást ők töltöttek be.
Hagyomány szerint egykori lakói szászok és magyarok voltak. A magyarság tömegesebb pusztulása 1600–3 időre tehető. Básta hajdúi 19pusztíthatták s ölhették ki lakóit, mint a körülményekből alaposan feltehetjük. Jelenleg alig van néhány magyar lakosa, a többi oláh. Szorgalmas földmivelők; táplálékuk a málé, de búzakenyeret is fogyasztanak. Házaikat s gazdasági épületeiket fából építik dranyiczafedél alá.
1686-ban ide küldik Bethlen Miklóst és Dániel Mihályt Erdély rendei követségbe, hogy egyezkedjenek az Erdélyt elfoglalni indult osztrák tábornok Scherfenberggel, de eredményre nem vezetett küldetésük.
1848-ban Szabó Györgyöt, a kerlési járás szolgabiráját a felbujtogatott oláhság járásán keresztül Lekencze felé verve hurczolta; marháit s egyéb javait a kentelki és sajókereszturi rablócsordává alakult oláhság egymás közt felosztván, sajókereszturi házát mindenéből kirabolták.
A XIV-ik században virágzó róm. kath. egyházközség. Plébánosa Miklós 1332–37. közt fizetett 1 kuntinus ezüstöt, 3 denárt és 2 régi (antiquos) pénzt.
A XVI-ik század második felében unitárius anyaegyházközség.
1644-ben ev. ref. egyháza Sajószentandrásnak leányegyházközsége. Van egy szélein aranyozott ezüst pohara, melyet a málomiak ajándékoztak. Régiség miatt romlásnak indult kőtemploma mellett papi ház, melyben most zsellér lakik, volt iskolaháza is. Az ekklézsiának van 8 drb szántója, 3 drb rétje, a papi és iskolai rét 2 darab.
1754-ben ez elpusztult ev. ref. egyháznak van a falu derekán romladozásnak indult kőtemploma, vele átellenben egykori papilakja, melyen ekkor két zsellérház van.
A Sajóra menő utcza felső végén a Kenderföldeken két huruba. Jövedelmét az esperes és a sárvári ev. ref. pap élvezi. Két, három magyar lakik az egész községben. 12 darab szántója, 12 és 3/4 köböl férőü s van egy szekér szénára való rétje.
1744. évbeli feljegyzés szerint a papnak járt mindenből a quarta, de ezelőtt 15 évvel az unitáriusból katholikussá lett Thoroczkay János megvonta.
1797-ben Sárvártól való elszakittását és Sajó-Szent-Andráshoz való csatoltatását kérelmezi.
1806-ban ez omlófélben levő templom harangját, mint tulajdonát, egyik birtokosa Magyar-Köblösre vitette.
201830-ban van 3 belsősége.
1837-ben Hodor így ír róla: „itt is csak volt ev. ref. templom, melynek puszta falai közt a fül ma csak csendességet hall a madarak napestig való csevegésén kivül. Egy nem régen kiásott holtnak öltözete, pártája, haja viselete arra mutatnak, hogy régebben szászok lakták.”
1863-ban az ev. ref. egyház részére úrbéri és dézmakárpótlást állapítottak meg.
1868-ban lelkek száma 27, melyből 17 férfi.
1888-ban régi idő óta Sárvárnak leányegyháza, ekkor 8 lélekből áll. Temploma 1848-ban, az esperesi vizsgáló jegyzőkönyv szerint 1851-ben épült, van úrasztali készlete, 6 hold tagositott birtoka, jövedelmének fele az egyházé, fele a beszolgáló papé. Temploma mellett levő belső telkét ma is papi teleknek mondják.
Jóltevői: Basa Péter 1666-ban egy aranyozott ezüst poharat és egy sávos aranynyal hímzett abroszt s keszkenőt adott. Az unitárius Kereszturi Istvánné Pápai Anna 1673-ban és 1677-ben 1 H. S. felirattal úrasztali készleteket. Szász Márton senior 1704-ben kelt végrendeletében 40 forintot, Vajda Borbála egy rétet, Magos Pálné Vajda Borbála 1802-ben úrasztalára való eszközöket. Székely Anna 1726-ban úrasztalára való teritéket, Székely István a prédikáló és papi székre takarót ajándékoztak.
Az ev. ref. iskola rektorának fizetését s egykori állapotát 1622-ik évből ismerjük.
A kipusztult magyarság helyére a birtokosok által betelepített oláh jobbágyság a görög kath. hitet vallva, fatemplomát 1831-ben szentelték föl Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére. Harangjai 1802-ik évből valók. Papjai: László Demeter s a jelenlegi Marosán Illyés. Több évtized óta felekezeti iskolát tart fenn.
Éghajlata mérsékelt és egészséges, jég ritkán bántja.
1721-ben e sík téren fekvő falu határa a Sajó keleti partján. Határa két fordulós, nyugat és déli irányban terül el, talaja nedves és fekete, részben köves és fövényes, trágya nélkül is termő; kétszer szokták szántani, búzát, rozsot vegyesen termelnek, szénája jó, tűzre való erdeje van. Hadi úton némelykor dolgoznak. A Sajó kiöntése miatt káruk gyakori, halászni nem szoktak, a földesurak itteni malmában őrölnek, 21vásárba Beszterczére járnak, melytől 2 mértföldnyire fekszik. Van 127 köböl vetésre való szántója. Elvetettek ez évben 20 köb. őszi, 8 köb. tavaszi gabonát s termett 130 kal. búza, rozs, 60 kal. árpa, zab, 48 kal. kender, tengeri termett szemül 8 1/2 véka s 1 véka borsó, lencse, rétje 62 szekérre való. Van 15 ökör, 29 tehén, 6 bornyu, csikó, 6 ló, 45 juh, 4 méhkas és 56 sertése.
1821-béli összeírás szerint határa I-ső osztályú.
1837-ben mezeje, szőlői kiesek s igen termékenyek. Gazdag aratás reménye táplálja s ritkán csalja itt a munkást. Erdeje tölgy és sok. A Sajón több malma van, mely néha kiönt, iszapol és ront, van számos sóskútja.
Határa jelenleg is termékeny. Terményei: tengeri, búza, zab, lóher. Gyümölcse: alma, körtve, szilva, dió, megygy és baraczk. Itatója a Sajó és Kiskút nevű forrás. Sóskútjából minden pénteken vihetnek szükségleteik fedezésére sósvizet.
Tűzoltó-egylete régóta fennáll, elnöke Kovács Sándor. Malmai, szőlői elpusztultak. E község területe 1900-ban 2163 k. hold.
Határhelyek: 1345-ben Sóspatak, Hidösséd pataka (Hydussed pataka), Hegyes hegy, Határséd patak.
1364-ben Sóspatakfő, Szőllőbércz (Zeleubercz), Berekjó pataka (Berecs pataka). Tölgyfa, Rakothyafa.
1482-ben Sóspatakfő, folyócska.
1644-ben Aszaló alatt, Domb. Patak mellett. Alsó és felső tábla. Sajó folyó, Horgas, Egyházvápája, Borsó- és Varjusziget, Királyszigete, Águtáltal.
1648-ban Horgas, Ág-ut, Varjusziget, Mogyoróberek, Magosmart, Tógát, Heslán, Csorgó, Király szigete, Dajkarét, Kerektó, Göbecz, Bikarét, Nyerges, Gátfüze, Kormányos, Sóskút, Horgas sziget, Szénégető, az erdő alatt, Kövecses oldal.
1671-ben Alsó határ, Gátfűz vagy vízhagyás, Vízfolyás árka, Szénégető, Horgas, Tóköz, Rekettyés, Berety patak (Brétei?), Magos-mart alatt, Ágas út átaly, Hosszú, szántók és kaszálók.
1732-ben Baczka (lásd Buchatelke, egykor község helye), Hegyes, Rosnai Poján, Brettei völgy, Mákszin Poján, Kövecses út, Lápos, Sárvári kert alja, Sárvári berek, Brétei hid, Lókért, Sárvári akasztófa, Kereszturi akasztófa.
221739-ben Borsos, Sárvári sziget, Molosza, Huruba, Sárvári tó, Kálmán rév, Csibej kút.
1754-ben felső fordulóban: Kendtelki határszél, Király szegelete, Domb alatt, Keresztnél, Szőlők kútja alatt, Patak között, Országútja. Alsó fordulóban: Horgas, túl a vizén, egyház vápája, Malom útja, Mart alatt, Borsó sziget, Siube, Kiskút, Morgundai hidja, Horgas tó.
1812-ben Felső forduló, la sziget, la Coda csorguluj, Dupa grenyine, la Krucse, intra pareje, la funtina Zsii; alsó forduló: gropa la ripa, la gregyina funaruluj, linga drumu Móri, la podu funarczuluj, in Sztrimbile, balta vagy tocska, baczka, erdő.
1864-ben Baczka, Fundóre, Balta cei rotunda, Stib fagadau, Sub Costa, Ruginosa, Luncselu, Ritu Hrubeloru, La Mora, Strimbele, Horgasiu, Sub petrosa, Sub pojana, Borsi gethi, Ritu Zahariei, Podu Breti, Valea Breczi.
Lakossága: 1700-ban 31 jobbágy családfő lakosa van s ugyan ennyi ház az egész községben.
1721-ben 4 jobbágy, 7 zsellér, 4 kóborló, 2 udvari cseléd lakosa van, kik a kóborlók kivételével 13 házas telken laknak, el van pusztulva 9 ház.
1750-ben van itt egy telkes adózó nemes 1, szabados 2, kik egy-egy házban laknak, 8 jobbágy 4 telken 0 házban, 34 zsellér 29 3/4 telken 31 házban és 1 ily özvegy egy telkes házban, 20 szegény zsellér 10 telken 19 házban, az özvegyekkel együtt 17 kóborló lakosa és 6 czigány 3 házban.
1830-ban 478 ev. ref. és gör. kath. lakossal.
1837-ben lelkek száma 490, házaké 99. 1854-ben 560 lakosa van.
1857-ben e rettegi kerülethez tartozó község lakossága 683, ebből 620 gör. kath., 1 gör. kel. oláh, 6 ágostai, 15 ev. helvét, 41 zsidó, házak száma 126.
1891-ben 722 lakosból 1 róm. kath., 655 gör. kath., 9 gör. kel., 27 ev. ref., 30 izraelita.
1900-ban lakossága 762, melyből 376 férfi, magyar 65, német 10, oláh 679, 8 czigány. Magyarul beszél 99, róm. kath. 2, 631 gör. kath., 43 gör. kel., 3 ágostai ev., 63 ev. ref., 20 izr., ír és olvas 115, házak száma 169.
Adója 1721-ben 196 frt. 1898-ban 245 frt 41 kr.