Szépkenyerü-Szent-Márton.
Nevének változatai: 1335-ben Schentmartun. 1492-ben Zenthmartonfalva. 1612-ben Szent-Márton. 1625-ben Zep kenierü zent Marton. 1643-ban Szép szükkenyerü Szent-Márton. 1754-ben Szépkenyerü Szent-Márton. 1830-ban és 1857-ben Szent-Márton. Oláhul Szimertyin.
Nevét Szent Márton tiszteletére szentelt temploma s előnevét jó búzatermése s kenyere után vette.
Szőlő, gyümölcsös és erdős hegyek aljában, keletről nyugatra hajló völgyben, az oldalakra is kiterjedőleg épült község. Keresztül foly rajta a róla nevezett patak, mely Oláh-Vásárhelyen át folyván, alább a devecserivel egyesülve a czegei patakba ömlik. Deéstől 27·3 kilométernyire fekszik a kékesi járásban.
Szépkenyerü-Szent-Márton első megemlitésekor 1456-ban Bálványosvár tartozékául van megnevezve, s mint ilyent birják a Laczkok, kik után a Bánffy és Várdaiak, de 1458-ban Mátyás király Vingárdi Geréb János, Erdély alkormányzójának adományozza.
Ettől 1473-ban ismét az előbbi tulajdonosok birtokába került vissza. De a Bánffyak a király ellen fellázadtak, javaikat elvesztvén, Szent-Márton a váradi püspökség kezébe került 1467-ben Mátyás király adománya folytán.
4271492-ben mint per alatt levő birtok, Bálványosvár tartozéka közt emlittetik.
1553-ban Szamosújvár tartozéka.
1590-ben itt a szamosújvári várnak puskásai: Nagy András és Márton, Fejér Balázs.
1593-ban Báthory Zsigmond 1 jtelket Mindszenthy Benedeknek adományoz.
1594-ben Báthory Zsigmond a falu nagy részét, t. i. 40 magyar jobbágyot Wesselényi Ferencznek adományozza.
1594-ben Báthory Zsigmond egy itteni házat, mely előbb a helybeli plébánosnak Pálnak háza volt s tőle fiára Lászlóra szállott, most pedig ennek gyermekei János és Orsolya birják, Wass Györgynek adományozta oda, a kit abba az ottani birtokos Wesselényi Ferencz jelenlétében beigtatni akartak, de ugyanő ellentmondott.
1608-ban néh. Wesselényi Ferencz fiai István és Pál itteni részüket néh. Wesselényi Gáspár özvegyének Cseffey Margitnak s fioknak Boldizsárnak adják.
1609-ben Wass Ferencz özvegye Bogáthy Druzsi (előbb Barcsai Andrásné) és fia György, a néhai Wass György unokája, atyai nagybátyja Wass Jánossal itteni részükön nemesi udvarházzal megosztoznak.
1612-ben a szamosújvári várnak ekkor itt 8 nemes gyalogpuskása van: Székely Ilyés, Nagy Mihály, Sipos János, Fejér János, Biró Márton és István, Csorba Benedek és Erdődi Imre.
1615-ben a szamosújvári uradalom részjószága.
1625-ben Bethlen Gábor Wesselényi Boldizsárt itteni részében megerősiti.
1647-ben Wesselényi Katalin Kornis Ferenczné a fiskust a fiágban kihalt Wesselényi Boldizsár itteni részének elfoglalásától tiltja.
1649-ben II. Rákóczi György néh. Wesselényi Boldizsárnak itteni részét leányának Katalinnak Kornis Ferencznének s gyermekeinek Gáspár, Ferencz, Borbála, Katalin, Anna, Krisztina és Zsuzsánnának adományozta. Kisebb birtokosok a Szamosújvárhoz tartozó darabontok.
1667-iki egy tanúvallatás alapján Haller Pál egyik birtokos, kinek itt több jobbágya van.
4281680-ban Apafy Mihály a magban szakadt Horváth János itteni nemes házát Horváth Mártonnak (ettől a Szoboszlai Istvánné Torda Máriára s gyermekeire: Sámuel, István, György, Ferencz, József és Máriára szállott 1819-ben) adományozta, a ki abba az itteni birtokosok Vékony János s Kornis Gáspár jelenlétében beigtattatik.
1694-ben birtokosai a Kornis család, részben a szamosújvári puskások.
1699-ben főbirtokos Haller György, Gazdag Zsófia Kaposi Györgyné, Illyei Gábor és 3 darabant.
1700-ban I. Leopold király Harangozó Mihály és Patocs András Szamosújvárhoz szolgáló darabontokat eddigi kiváltságaikban megerősiti.
1702-ben birtokosai báró Kornis István, Illyei Gábor, Csontos István nemesek.
1712-ben itteni nemes darabontok a Harangozó, Patócz, Szilágyi, Huszti és Ferencz családok.
1748-ban Szoboszlai István és Szeredai Borbála Jábróczky Gábor özvegye.
1754-ben gróf Kornis Antal, Szoboszlai István, Gyulafi László és a szamosújvári fiskalitás, Harangozó István, Vincze Péter birják.
1765-ben Göczi Nagy Mária Magos Pálné és Nagy Julia Kovácsy Mihályné itteni részüket Szentkirályi Éva Szathmáry Györgynének adják cserébe.
1769-ben birják néh. gr. Gyulaffy László Eszterházy utódai, gróf Kornis Antal utódai; Szoboszlai István, Jábróczky Mihály; a Borbély, Kapitány, Tarcza, Nagy és a Harangozó darabont család.
1770-ben összeírt itteni armalista birtokosok: Göczi Nagy János, és szentmártoni Szoboszlai István.
1786-ban birtokosai: gr. Kemény Jakabnak van 17 jobbágya, 4 zsellére, gr. Kornis Antalnak 19 jobbágya, 5 zsellére, gr. Lázár Jánosnak 26 jobbágya, 1 zsellére, gróf Mikes István özvegyének 2 jobbágya, Jábróczky Zsigmond özvegyének 2 jobbágya, Szamosújvár városának 3 jobbágya, Fogarasi Jánosnak 2 jobbágya.
1789-ben Gergely Zsuzsánna Szavuly Lászlóné itteni részét cserébe adja Csakói Pap Miklósnak.
429Ugyanez évben Jabroczky Mihály ellen a fiscusnak pere volt folyamatban.
1809-ben birtokosai: gróf Eszterházy Jánosnak 14, gróf Kemény Annának 9, gróf Kornis Antalnénak 11, Székely Samunak 1, göczi Nagy Sándornak 3, Bak Jánosnak 1, Szoboszlai Samunak 2, Szoboszlai Ferencznek 2, Bene Jánosnak 1, Tarcza Györgynek 2 telke. Egy telkes nemesek (darabontok): 6 Harangozó, 1 Szoboszlai, 2 Szathmári s 1 Neszelyán család.
1820-ban birtokosai: Galanthai gróf Eszterházy Nep. János, gróf Haller István főispán, gróf Kemény Anna, ifj. gróf Bánffy Györgyné, Nagy Sándor, Szoboszlai Ferencz és Szamosújvár városa.
1837-ben Szamosújvár közönsége, melynek részére a productionale forum nehány telket, melyeket 1657. év óta idegenitettek el, a fiscus részéből kiitélt, Traun grófné, Bene, Harangozó, Szabó, Tarcza, Széplakiné nemesek.
1863-ban özv. gróf Bethlenné Haller Borbála, báró Huszár Károly, 430Miklós Farkas, Papeé Erzsébet (eladta), Ruspoli Auguszt herczeg (fürst) és a kir. kincstár részére urbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeírt 135 füst közül 29 nemesi füst volt.
Nemesi jogu birtokosai voltak: Br. Huszár Károly (Abafájáról) és 14 Harangozó, 5 Szathmári, 1 Illyés, 1 Csatlós, 2 Varga, 1 Tárcza, 1 Vladár, 1 Horváth, 1 Somlya, 1 Marzsinán, 1 Mikle s 1 Szabó családbeli.
Jelenlegi birtokosa (1892): a m. kir. kincstár 167 hold, 630 öl; Szoboszlai Károly-féle birtok, gróf Béldy Kálmán öröklés.
Lakósai kezdet óta magyarok, kiket a Básta kora majdnem teljesen kipusztitott s azután is többször érte pusztulás s helyébe különösen a Hallerek oláhokat telepitettek ide is más birtokaikból. Jelenleg vegyes lakóssága van, többségben a magyarok vannak. Szorgalmas földmivelők. Ruházatukat házilag állitják elő. Házaik fa, kő oldaluak, gazdasági épületeik rakófa és patics, szalma, nád és zsendely fedélzettel.
1622-ben Szent-Márton ev. ref. anyaegyházközség, filiája Vicze. A templom, az ekklezsia, pap és mester részére külön szántói és kaszálói vannak. A pap kapja mindenből a quartát. 1644-ben hegyen épült kőtemploma mellett, melyben egy harang van, a pap és iskolamesteri ház. Az előző évi esperesi feljegyzés szerint van egy óntányéra és pohara.
1682-ben nemes Gazdag Sándor egy aranyozott ezüst poharat, nemes Csontos János egyikharangját vette 45 forinton s ugyanekkor egy ónkancsót, özvegye pedig aranynyal himzett urasztali keszkenőt, abroszt, szószékre való teritőket ajándékoztak 1686-ban, melyeket a tatárok mind elraboltak.
Egy poharán ez a felírás: A. K. Cs. B. S. B. E. M. E. S. Sz. s. A. Sz. 1681-ik esztendőben.
1711-ben egy abroszt „A Szent Márton R. Ecclaban Isten dicsőségére ajánlotta a keserves anya: Viski Kata fiacskájának” stb. felirással. Egy másikon ez a felírás: „Isten dicsőségére adta ezen abroszt T. Manasszes Éva asszony Kecskeméti Fekete István élete párja 1785.”
Egy két fedeles poharán ily felírás van: M. R. E. K. R. E. N. Cz. H. I. A. K. I. D. 1181.-ik esztendőben.
1754-ben kőtemploma és czinterme a község felső részében a 431szőlők alatt, ezen alól a papilak, mellette a mesteri telek. A papilakon alól egy zsellérház s a temető, melyből egy darabot zsellér házhelynek szakasztottak ki. Fekvősége 23 köb. szántó 6 darabban, 22 szekér szénára való kaszáló 2 darabban, szőlője 2 darab, 120 forintja kamatra adva.
1766-ban ev. ref. lelkek száma 107 fi és 103 nő.
1807-ben papjainak jár a quarta s van az ekklézsiának 5 zsellérháza.
1829-ben Horváth Mihály pap neje az urasztalára abroszt ajándékozott.
1831-ben falábakon álló két harang, a pap és mesteri telken kivül van 8 zsellértelke s egy darabont harangozói telek.
1833-ban özv. Harangozó Andrásné Fazakas Borbára, Harangozó Mária, Varga Istvánné urasztalára és 1835-ben Dömsödi Mária Horváth Mihály pap özvegye a szószékre való takarót ajándékozott.
1842–3-ban csináltatják az orgonát.
1863-ban úrbéri kárpótlásban részesül.
1868-ban lelkek száma 381, ebből férfi 190. Összes fekvősége 25 hold, 271 öl. Leányegyház községei: O.-Vásárhely, 45 lélekből 21 férfi; E.-Szombattelkén 9 lélekből 5 férfi.
1887-ben lelkek száma 438. Kepetörlesztő magtára 1299 nagyvéka. Fekvősége 28 hold, 345 öl.
1898-ban leányegyházközsége Oláh-Vásárhely 91 lélekkel; fiókegyházközsége Szombattelke 11 lélekkel, együtt 784 lélekkel.
Lelkészei: 1594-ben Pál, 1639-ben Rivulius Kristóf, 1667-ben Kaposi György, a kit 1697-ben kiraboltak. Vásárhelyi András 1727–30, Szentjobi Sámuel 1744, Angyalosi Ferencz 1745–48, Sós János 1749, Benedek Menyhért 1753, Elekes László 1794 (Oláh-Vásárhelyre is jár be), Malom Sámuel 1796, Bányai János 1799. Horváth Mihály, Samunak is írják 1803–1834. Horváth Sámuel 1834–53. Porcsalmi László 1854–. Szabó József 1859–. Koncs István 1887-ben. Jelenleg Máthé György.
Ev. ref. iskolája 1622-ben jókarban, ez időből ismerjük fizetését s az iskola vagyonát, 1744 óta iskolamestereit. Tanitója Tamás Ferencz 36 év óta, jelenleg áll. segélyezett iskola, tanitónője Máthé Ilona.
432Gör. kath. egyházközség. Temploma fából épült a Szent Vazul tiszteletére, 1783-ban szenteltetett föl. Anyakönyve 1824 óta vezettetik. Papjai a Rusz családbeliek voltak s a jelenlegi is Rusz János.
Iskoláját a leányegyházközség Oláh-Vásárhelylyel együtt tartja fenn.
Éghajlata szőlőnek, gyümölcsnek egyaránt kedvező és egészséges, széltől védve, jég ritkán bántja.
1721-ben határa két fordulós, jobbára dél, nyugat és északnak fekszik, talaja feketés, közepes termésü, némely része trágyázást kiván, kétszer is szokták szántani, rendesen 6 ökörrel szántható, az őszbúzát tisztán termi, rétje alkalmas szénát ad, tüzelésre való fás erdeje van, hadi uton ritkán dolgoznak, piacza és őrlőhelye Szamosújvár. Mivelés alatt álló szántója 142 köbölnyi, terméketlen 30. A darabontok 6 köböl vetésre való szántót eltagositottak. Elvetettek ez évben 58 köb. őszbúzát, 15 köb. tavaszgabonát s termett 474 kal. búza, 85 kal. zab, árpa, 31 kal. kender, 3 véka szemes törökbúza, lencse, borsó 3 véka, rétje 34 szekérnyi; 53 kapásra való szőlőjéből 146 veder mustot szüretelt. Adósságuk 111 forint. Van itt 42 ökör, 17 tehén, 2 bornyu, 4 ló, 100 juh, 4 méhköpü, 46 sertés. 1821-ben határa II-od osztályu.
1837-ben melléknevét méltán viseli áldott földjeire nézve, melyek jó gabonát adnak, de erős jó bora is terem. Legelői tágasak és rónák, erdeje és tava kevés, náddal benőve, de halban, csikban gazdag.
Jelenleg határa közepes jóságu, terményei búza, tengeri, zab, hüvelyesfélék, burgonya, kender, len, alakor és tehénrépa. Gyümölcse: alma, körtve, szilva, baraczk, cseresznye és dió. Itatója forrásai és patakjaiban. Körjegyzői székhely.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban jobbágyai szent-mártonnapi censust s évente 1 tehenet adnak.
Határhelyek: 1622-ben Alsó-felső tábla, Halom felett, Tekenős felett, Halom alatt, Tekenős alatt, Éhmező, Pap Lika (rét), Szilvás (rét), Szombattelke felé, Szilvás, Sátorhalom, Tekenős, Paplyuka, Rógás szántó, Erdő, Almás.
1696-ban Vizmosás, Mikó éle, Ördöngöstó, Kisberek, Felső-pad, Kőpataka, Oltovány, Mogyorós, Szilvás, Válluskút, Kerektó, Kásahalom, Nádaskút, Szárhegy, Kapus, Nyerges kútja, Szilvás pataka, Mészály hegy, Szederjesmező, Kőfeli, Bikaföld, Szilasfű, Márton deákné földe, Dióskert, Hosszú, Szőllő tövis, Kaptáros, Csipkekútja.
4331754-ben Temetőalj, Szőlők. Felső fordulóban: Szilvás, Országútja. Alsó forduló: Halom, Ihajoldal, Sátorhalom, Egyház tava, vagy Tósrét, Pap juka, Éhmező, Tekenős, Rágás, szántók, kaszálók, Sürü pedig szőlőhegy.
1769-ben Bogjos hegy, Nagy erdő, Pad, Szárhegy, Sürü oldala, Kaptáros, Hosszúhely, Éjszak, Mikóeli, Halom, Szénafű, Czomboj pataka, Kakasdomb, Sürü dombja.
1812-ben Szimbói határ felé, Éhmező, Középdomb, Paprétje.
1864-ben Roglyas = In bogyis; Szatanecz, sürü erdőkkel; Pe Gorgan = magyarul Ihoj, nagy hegy; Gyertyán, patak; Pe Regás határrész, Középdomb nevü emelkedéssel s egy Tekenős nevü völgygyel; In finácze, La pereu szpojeli, magyarul Éhmező; La dimba klompi (egykor Klompa nevü birtoka); Pe dosz, Pereu Gyorgyitzi, Pe gyálu Vargi, téres hely (egykor a Varga családé); Dimbu luj Meriján, In honzuba, Pereu petrilor.
1898-ban Bagyis, Gorgán, Rágás, Funács, La pereuszpojeli Pe Dosz, Gyalu Vargi, Hosszuba dülők.
Területe 1900-ban 2539 k. hold.
1553-ban 14 jobbágy, 36 zsellér lakosa van s az egész községben 30 ház.
1603-ban az előző évbeli háborus idők alatt úgy elpusztult, hogy nem maradt benne több 7 léleknél s ekkor van a faluban 7 ház s egy nemesi udvarház pedig pusztán áll.
1700-ban van 18 jobbágy, 2 szegény, 3 nemes vagy szabados lakosa s az egész faluban 21 ház.
1721-ben 4 jobbágy, 7 zsellér, 6 kóborló, 3 adó alatt levő nemes darabont lakossal, kik a kóborlók kivételével 14 házban laknak, el van pusztulva 1 ház.
1750-beli összeírás szerint van 8 jobbágy, 10 zsellér, 6 kóborló, 3 adózó nemes s összese 28 családfő lakosa, kik 22 házastelken laknak, el van pusztulva 1 házastelek. 1830-ban Szent-Márton lakossága 535.
1837-ben 585 lélek lakossal, ebből nemes 62. Házak száma 90.
1854-ben lelkek száma 588.
1857-ben Szent-Márton lakossága 766, ebből 335 gör. kath., 426 evang. helvét, 5 unitárius. Házak száma 129.
4341886-ban 778 lakossal, melyből róm. kath. 10, gör. kath. 312, helvét hitü 436, zsidó 20. 1891-ben 732 lakosból 4 róm. kath., 295 gör. kath., 409 ev. ref., 24 izraelita.
1900-ban 825 lakossal, ebből 422 férfi, magyar 456, német 21, oláh 330, czigány s egyéb 18; magyarul beszélni tud 548; róm. kath. 6, gör. kath. 344, ev. ref. 454, izraelita 21; ír és olvas 121; házak száma 157.
Adója: 1898-ban 1770 frt 77 kr.