A Mellétei Baróczy-család armálisa 1415-ből.
A Mellétei Baróczy-család armálisa 1415-ből.
(Egy színezett czímerképpel.)
A czímereknek tulajdonosaikat jelző képtárgyai ismeretén kívül, a heraldikusnak nem kevésbbé nyomatékos feladatát az illető jelképek idomítási módjainak, vagyis a czímerek különböző korszakok szerint változó stilusának ismerete képezi.
A czímer-stilus jelentősége nem csupán a diplomatikai kritika terén, a megvizsgálandó okmányokon látható pecsétek korának megállapítására nézve bír döntő érvénynyel, de egyszersmind műtörténelmi szempontból is kiváló szerepet játszik.
A czímerek e korszakokként jelentkező jellegvonásai rendszeres megállapításának legrégibb s legkiterjedtebb kútforrásaiúl kétségkívűl a pecsétek szolgálnak. Csakhogy ezek míg egyrészt, és pedig éppen a heraldika legrégibb s legvirágzóbb korszakaiban, színjelzési (srafirozási) hiányuk miatt a czímerek alkatrészének egyik fő kellékét, a mázakat nélkülözik, másrészt kis területök miatt a czímereket külső járulékaik teljes felszerelésével sem képesek feltüntetni.
E tekintetben a hivatalos czímeres könyvek, czímertekercsek (Wappenrollen), de különösen a fejedelmi czímer-adománylevelek a pecséteknél hasonlíthatatlanúl előnyösebbek; mert azonfelűl, hogy czímerképeik rendesen a heroldok közvetlen felügyelete alatt készültek, azokban egyszersmind már a czímereknek teljes előállításával találkozhatunk.
Czímeradományokat a fejedelmek már kezdettől fogva osztogattak ugyan; ezen legrégibb fejedelmi czímer-adományok azonban még külön okmányok tárgyát nem képezték.
A codex diplomaticusokban ugyan már a XII–XIII-ik századokból fordúlnak elő fejedelmi czímer-adománylevelek, mint példáúl hazánkat illetőleg Fejér Györgyünknél az Ursino család részére a III. Béla adományozta czímernek Imre király által 1197-dik évben kiállított* megerősítő, és IV-dik Béla király által 1263-dik évben Likai Skalych Fülöp és Bertalan részére adományozott* czímeres levelek; az említett két 27századbeli czímer-levelek hitelessége azonban a szaktudomány által kétségbe vonatik.
Cod. Dipl. Hung. T. II. pag. 504–508.
U. N. T. IV. 3. 130. l.
Melletei Baróczy János 1415.
A legelső hiteles királyi czímer-adománylevelek hazánkban Anjou-házi királyaink idejéből valók. Ezek közt a legrégibb eddig ismert példányok a Róbert Károly királyunk által Miklósnak Imre fiának 1326-ban* és Danch Zólyom vármegye főispánjának 1327-ben* adományozott levelek. Egyébiránt e két okmány sem mondható még szoros értelemben teljes czímerlevélnek, a mennyiben t. i. az 1326-dik évi adománylevél csupán a czímer arany mázára, az 1327-dik évi pedig egyedűl a sisakoromdíszre vonatkozik. Hogy azonban Nagy Lajos királyunk már teljes czímerlevél-adományokat osztott, ezt Kassa városának ajándékozott 1369-dik évi czímerlevele eléggé tanúsítja.
Közli Fejér Gy. kivonatban VIII. 3. 63. 1. Katona VIII. 535. 1. Cornides kéziratai után; említi Engel: Gesch. d. Ungr. Reichs. II. k. 19. l.
Anjoukori Okmánytár. Szerkesztette Nagy Imre, Budapest 1881. II. k. 337. l.
E legrégibb czímer-levelek jóllehet a czímereknek részletes szóbeli leírását adják, de még az illető czímerek ábráit nélkülözik, következésképen czímer-stilus, illetőleg műtörténelem szempontjából alig vehetők számba.
Mikor és melyik népnél tüntek fel legelőbb a képes armálisok? a heraldikusok eddigi kutatásai nyomán biztosan meghatározni nem lehet. Némelyek azok eredetét a XIV-dik század utolsó éveire teszik.
Németország legrégibb czímerleveleit Ruprecht királytól 1401–1410-ből származtatják. Ugyancsak ez időre esik hazánk eddig ismert legrégibb képes czímerleveleinek eredete is. A Zsigmond király által a Semsey családnak, illetőleg Semsey II-dik Jánosnak adományozott képes czímerlevél, Schwartner szerint* szintén az 1401-dik év keltét viseli.
Nagy Iván szerint az említett okmány 1417-ből való. Magy. Csal. X. k. 753. l.
Egyébiránt, hogy a képes czímerlevelek az említett század első negyedében a németeknél eléggé ritkák lehettek, kitűnik azon körülményből, hogy az 1878-dik évi bécsi heraldikai tárlaton kiállított 141 armális közűl az egész XV-dik századra csak 9 darab esett; ezek közűl 3 magyar, és valamennyi közt a legrégibb Zsigmond császár 1434-dik évi czímerlevele volt. Ez utóbbi után korra nézve V-dik László magyar király egy 1456-dik évi czímerlevele következett.* Az 1882-dik évi berlini heraldikai kiállításon levő 160 nemesítő- s czímerlevél közt a XV-dik század első negyedéből egyetlen képes czímerlevél sem fordúlt elő; a legrégibb képes példány is magyar volt, V-dik László király 1456-dik évben a Zenthe családnak adott levele.*
Jahrbuh des Heraldisch-genealogischen Vereines Adler. VI – VII. Jahrgang. Wien 1881. 118, 119, 120, 121, 122. l.
Der Deutsche Herold. Zeitschrift für Heraldik, Sphragistik und Genealogie. Organ des Vereines «Herold» in Berlin 1882. Jahrgang. 48. l.
Mind ezek után nem szenved kétséget, hogy egy netán rendezendő magyar czímerészeti kiállítás, ha egyéb tárgyakra, mint példáúl a régi pergamenes torna- s czímeres könyvekre (Turnierbücher, Wappenbücher) és czímertekercsekre nézve német szomszédainkkal nem is fogna versenyezhetni, de a XV-dik századi képes czímeradománylevelek számát illetőleg úgy a bécsi mint a berlini kiállításokat jóval felülmúlná. Maga Nagy Iván csaknem húsz év előtt megjelent «Magyarország Családai» czímű művében a XV. század első negyedéből 20-nál több most is létező képes czímer-adománylevelet említ fel. Az azóta keletkezett tudományos társulatok kutatásai, de különösen a magán- és közlevéltáraknak ujabb berendezése s hozzáférhetősége következtében a XV. századi magyar képes czímerlevelek száma tetemesen felszaporodott.
Az említett 20 évi időköz alatt a levéltárak rejtekzárai alól napfényre hozott czímerlevelek egyik érdekes példányát többi közt a Zsigmond király által 1415-ben virágvasárnapján (márcz. 24.) Constanczban, Mellétei Barócz Jánosnak, Jakab fiának saját kérelmére, neki, atyjának, György, Imre és Frank testvéreinek, és rokonainak Réz Domokosnak, Miklós fiának, és Mellétei Barócz Imrének, Pál fiának adományozott, jelenleg a magyar Nemzeti Múzeum levéltárában őrzött czímerlevél képezi; melynek czímer-ábráját az ide mellékelt szín-nyomatú táblán van szerencsénk tisztelt olvasóinknak bemutatni.
A vastag disznóbőrre írt oklevélnek szövege a következő:
Vereines «Herold» in Berlin. 1882. Jahrgang. 48. 1.
Relatio Laurentii de Hedrehwar magistri agazonum reginalis Maiestatis.
28Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungariae, Dalmatiae, Croatiae etc. rex. Omnibus Christi fidelibus tam praesentibus quam futuris praesentium notitiam habituris salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine troni regii, velud a sole radii, nobilitates legittimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia a regia dignitate dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat regiae; dignitatis. Sane ad universorum tam praesentium quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster dilectus Johannes filius Jacobi dicti Barocz de Mellete coram nostra celsitudine personaliter constitutus, propositis et recensitis suis fidelibus servitiis et fidelium obsequiorum gratuitis meritis sincerisque suis complacendo utique acceptis et laudandis, quibus ipse sacro dyademati ac celsitudini nostrae maiestatis a longinquis temporibus in prosperis nostris agendis et adversis, personae et rebus suis non parcendo, indefesse complacere studuit reddiditque se gratum et acceptum, arma seu nobilitatis insignia in praesentium litterarum nostrarum capite depicta maiestati nostrae exhibendo, ab eadem maiestate nostra eadem arma seu nobilitatis insignia sibi, et per eum annotato patri necnon Georgio, Emerico et Frank carnalibus, item Dominico dicto Rez filio Nicolai et Emerico filio Pauli similiter Barocz dicti de eadem Mellete patruelibus fratribus suis ac haeredibus et posteritatibus ipsorum universis ex liberalitate nostra dari et conferri humiliter et devote supplicavit. Unde nos praefati Johannis gratis affectibus intuentes obsequiorum merita, quibus studiis diligentibus ac indefessis hactenus erga nostram claruit maiestatem cottidieque claret et in antea eo quidem studiosius clarere poterit, quo se et suos singularibus honorum gratiis sentiet decoratos, animo deliberato et ex certa nostra scientia eidem Johanni et per eum annotatis Jacobo patri necnon Georgio, Emerico et Frank carnalibus ac Dominico et Emerico patruelibus fratribus suis ipsorumque, haeredibus et posteritatibus universis, ad ipsius Johannis supplicationis instantiam, praescripta arma seu nobilitatis insignia hic depicta ac pictoris magisterio distincte descripta virtute praesentium conferimus; ymo de habundantiori plenitudine specialis nostra gratiae ad maiorem eorundem Johannis et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam proprio motu concedimus et praesentibus elargimur; ut idem Johannes et alii supradicti eorumque haeredes et posteritas universa nata et nascitura haec arma seu nobilitatis insignia, prout praesentibus litteris circa principium appropriatis et coloribus diversis inserta pictura denotat et declarat, a modo in antea in proeliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercitio militari gestare valeant et deferre. Gaudeat igitur favore regio ac de tanto munere singularis gratiae antefatus Johannes necnon alii suprascripti eorumque posteritas merito exultent, tantoque fideliori studio ad honorem regium eorundem in antea solidetur intentio, quanto ampliori fayore proventos esse conspiciunt munere gratiarum. Praesentes etiam ad praemissorum memoriam perpetuam cum pendenti secreto nostro sigillo, quo ut rex Hungariae utimur, praelibato Johanni et aliis supradictis duximus concedendas. Datum Constaritiae in dominica Ramispalmarum, anno domini millesimo quadringentesimo quintodecimo, regnorum nostrorum anno Hungariae etc. vicesimo nono, Romanorum electionis quinto, coronationis vero primo.
Az oklevelen Zsigmond királynak Pray Syntagina hist. de sigillis tab. XI. 9. szám alatti ismeretes, sast ábrázoló pecsétje függ.
A mi az okmány czímerképét illeti, ez a balra, vagyis az okmány szövege felé hajlott ezüst dobor paizsban szerecsen fejet ábrázol, melynek homlokát egy sárga ugyanoly színű forgóval ellátott párta-abroncs (Cochleatus, – Tortillé) ékesíti.* A paizs fekvéséhez képest, szintén balra fordított csőr-sisaknak orom-díszét a fentebbihez hasonló szerecsen fej – képezi. A fekete sisaktakaró egyszerű szabású foszladékai a paizst annak alja alá jobbról csüngve, balról pedig ki és felfelé kanyarúlva lebegik körűl.
A szerecsen fej a keresztes háborúk ideje alatt bevett, igen szokott czímer-alak volt. Spanyolországban a mórok ellen viselt háborúkra vonatkozott. Hogy a külföldről már elég korán honi czímereinkbe is átvétetett, a Mesztegnyei Szerecsen családnak egy, Nagy Lajos érmén látható pénzverő jegye bizonyítja. Ivánfi: A magyar birodalom czímerei II. f. 14. l. – A Nagy-Apponyi gróf Apponyi-család czímere veresmezejű szívpaizsában egy szájában rózsát tartó szerecsen fej látható, melyről az említett család 1624. évi bárói diplomájában állíttatik, hogy az még a keresztes hadak idejéből eredt volna. – Hormayer. Taschenbuch f. d. vaterländ. Geschicht. 1827. 35. l. – Nagy Iv. Magy. orsz. Családai. I k. 62. l.
Az egész czímer magassága (magától érthetőleg ide nem számítva a csak puszta hatás emelése végett a czímer befoglalására szolgáló keretes veres táblát) a paizs-lábtól az oromdísz csúcsának legfelső pontjáig 15 centiméter, melyből 296.5 ctm. a paizsra, 8.5 ctm. a sisakra s ennek oromdíszére, és pedig magára a sisakra 2.5, az oromdíszre pedig 6 ctm. esik. A paizs szélessége 5.8 ctm.
Mint az említett czímer idomai s arányaiból kitűnik, az már az úgy nevezett heraldikai későgóthra átmenet stiljéhez tartozik, mely a Zsigmond király-kori festett és rajzolt czímereket, különösen pedig az említett király czímerlevelei ábráit jellemzi, habár a pecsétek akkoron még csaknem kizárólag ó-góth stil szerint készültek is.
Az említett késő-góth átmeneti stilben készült czímer-ábrákon az ó-góth stil egyszerű szerkezete, erőteljes vonásai és csaknem silhouetteszerű színezése még feltalálhatók ugyan, de másrészről a csúcsos aljú paizsokat már túlnyomólag a dobor-pajzsok, a csöbör-sisakokat az ezeknél alacsonyabb csőrsisakok és a régieknél magasabb oromdíszek váltják fel. A sisak takarója még eredeti feladatához képest egyszerű foszladékokba van vágva, azonban már a későbbi gót-stil ornamentális jellegéhez annyiban közeledik, hogy meghosszabbodva, nemcsak sisaktakaróúl, hanem egyszersmind paizs-oldaldíszű is szolgál.
Az 1415. évi Barócz-czímer minden részletét tekintetbe véve, az a heraldikai átmeneti későgóth-stilnek oly correct példányát képezi, mely nem csupán a szoros értelemben vett heraldikatudomány, de egyszersmind a stilszerű építészet és a történeti képírás terén is mindenha az említett korszak kifogástalan mintájáúl szolgálhat.
E czímer stilbeli fontosságán kívűl régisége tekintetében is annyiban nevezetes, hogy mint már a fennebb említettekből láttuk, a heraldikailag epochális bécsi 1878-dik és a berlini 1882-dik évi heraldikai kiállítás egyetlen egy ilyen régi czímert sem mutathatott föl.
BÁRÓ NYÁRY ALBERT.
