A kisasszonyfalvi Istvánffy-ak.
A kisasszonyfalvi Istvánffy-ak.
Az Istvánffy-ak törzsfája politikai, hadi és irodalmi tekintetben nevezetes férfiakat ada a hazának. István (családfánkon az I.) II. Ulászló király gyermekei nevelőinek felügyelője volt. Pál (I.) a magyar irodalomnak XVI. századbeli jelentősebb mívelői közt foglal helyet. Fia Miklós, az álnádor, eszénél és állásánál fogva nem csak mélyen befolyt kora történetére, de mint történetíró is kimagaslott előzői és korabeliei között és műve által maradandó emléket állítva magának, neve maig átalánosan ismeretes maradt. Munkájában azonban nem követte azon írókat, kik koruk történetéről írva, abba saját családjaik eredetét, dicsőítését is beleszőtték. Ez is egyik oka, hogy az Istvánffy-ak törzsfája maig is teljesen ösmeretlen; és ez lehetett oka, hogy Wagner, a jeles genealog, sem birván elegendőknek látszó biztos adatokkal e családról, – mert kézirati gyűjteményében* e családról csak töredékes családfa található, – nem iktatta kiadott műve valamelyik tizedébe.*
Manuscripta Caroli Wagner tom. LXX. és Tabellae Genealogicae a Nemzeti Muzeumban.
Collectanea genealogica familiarum, quae iam interciderunt. Decas I. II. III. IV.
Lehoczky Stemmatographiája, valamint az ennél bővebb «Magyarország Családai» czímű munka V. kötete sem rendelkezett még elegendő adatokkal e nemzetség történetére nézve. Úgy tudjuk, a család okleveleinek nagyobb része Istvánffy Miklós halálával a nőágon örökösödött trakostyáni gróf Draskovich, és egyrészben a horvátországi gróf Keglevich család levéltáraikba kerülvén: még várja a történetbúvárok vizsgálódásait. Pedig a családnak fennebb jelzett történelmi jelentősége eléggé indokolja, hogy annak összes történelmi viszonyait behatóbb és részletesebb figyelmünkre méltassuk.
Néhanapján megejthető buvárkodásaim egy alkalmával szerencsés voltam az Istvánffy család oklevelei egy részének meglehetős bőséggel kivonatolt Elenchusát* átlapozhatni, mely ha nem ösmertet is meg a család legrégibb eredetével; de a XV. század, s még inkább a XVI. század elejéről kezdve a családfának hitelesebb szerkezetére, 112összeköttetéseire, és birtokviszonyaira a leghitelesebb adatokat szolgáltatja. Időm szűk volta meggátolt a fölötte érdekes birtokviszonyokra kiterjeszkedhetnem; de a családfai szerkezet és összeköttetések mozzanatait mind különös figyelembe vettem. Ezekből tehát és idézendő egyéb történelmi emlékek szálaiból szövődik ezen családtani vázlat, mely addig is, míg nálamnál szerencsésebb utód a családi levéltár eredeti okmányaiból meríthetve teljes leágazási tanulmánynyal örvendeztetheti meg irodalmunkat, – az eddigiek helyébe hitelesebb, bővebb és tanúlságosabb támpontokat nyújt a családtörténelem használatára.
Literarum Series Familiae Istvánffy stb. I. Elenchi variorum Instrumentorum II. kézirat a Nemzeti Muzeumban.
A legelső, a kit eddig a családból hitelesen ismertünk, István, a kit már Budai Ferencz felemlít; mint a ki már 1474-ben a lengyelek ellen Boroszlónál harczolt. De Wagnernál* már ennek atyjáúl Jánost találjuk, kinek e szerint életkora Mátyás király országlásának idejére, sőt még előbbre is, kellett hogy essék, miután már fia 1474-ben hadképes volt, és így már a család származásfája Jánossal legalább az 1454. évvel kezdődik.
Wagner Mss. tom. LXX. és Lehoczky Stemm. II. 203.
Tudjuk, hogy a családnevek már a XV. kivált pedig a XVI. században meg voltak állandosúlva; az alábbiakból azt is tudjuk, hogy a már említett és 1474-ben élt István Istvánffy de Kisasszonyfalva nevet használt; miután pedig az Istvánffy név épen úgy, mint a Pálffy, Bánffy, Kapitánffy stb. nevek, valamely ős nevéről, vagy állásáról (rangjáról) vette eredetét, szükségképen következtethetjük, hogy István atyjának Jánosnak atyja vagy nagyatyja volt azon István, kiről utódaira az Istvánffy név háramlott, a mi ismét oda mutat, hogy a család már 1454. előtt kifejlett a névtelenség homályából.
Igaz, hogy az Istvánffy Miklós és testvére István által 1582-ben nyert újító czímerlevélben* a család őseiül már Károly király korából Domokos tárnokmester* és Zsigmond király korából Albert, a mármarosi sóbányák igazgatója is említtetik; de ezt, a mint tagadni nem akarjuk, úgy egészen hiteles adatokúl sem fogadhatjuk el.*
Századok 1875. évf. 325.
Czinár, Index alph. Codicis Dipl. 532. Robert Károly korában nem találunk Domokos nevű tárnokmestert, hacsak az 1299–1300. évre nevezett Domokost nem veszszük annak.
Erről sincs eddig más bizonyító adat.
Maradunk ez idő szerint tehát csak annál, hogy a nemzedékrend hiteles törzseűl az említett Jánosnak fiát I. Istvánt ösmerjük, kiről az 1474. évi szereplésén kívül azt tudjuk még, hogy 1494-ben, midőn Ulászló király parancsából mint az erdélyi sóaknák grófja (Comes Cameralium Salium Transylvaniensium) társával Kápolnai Miklóssal a kolozsvári barátok klastroma építésére 300 frt. kiadására utasíttatott, már Istvánffy de Kisasszonyfalva iratott,* a mi oda mutat, hogy már nem csak hogy az Istvánffy név használatban volt, de birván a család Kisasszonyfalvát, előneve is arról iratott. – 1505-ben Baranya vármegyét képviselte a rákosi országgyűlésen.* 1508-ban már koros férfiú volt, midőn II. Ulászló király gyermekei nevelőinek felügyelőjéül nevezte.* 1515-ben tett végrendeletet,* és nem sokára meg is halt, mert már 1517-ben fiai II. János, Ferencz, Imre és I. Pál osztozkodtak.* Neje nevét nem ismerjük. Említett négy osztozó fián kívül két leánya is volt; Katalin Batthyány Benedekné és Anna Maczedoniai Miklósné.
Codex Széchenyianus, kézirat a Nemzeti Muzeumban IX. k. 8. okl. – Továbbá az idézett Literarum Series. – Rupp M. Orsz. Helyrajzi Története III. 216.
Kovachich M. G. Supplem. ad Vestigia Comit. II. 334.
Istvánffy Regni Hung. Historia. Coloniae 1685. 38. Katona Hist. Critica XVIII. 554.
Literarum Series Familiae Istvánffy.
Lehoczky Stemm. II. 203. Istvánnak a nevezett négy fiún kívül még egy ötödik fiát Lászlót is említi, de erről az 1517. osztály levél kivonata nem emlékezik.
Az 1517-ben osztozott négy Istvánffy testvérről beszéljünk egyenként a következőkben.
II. János kir. udvarnok volt. A családi birtoklevelekben mint élő előfordúl 1520, 1523-ban. Elesett Mohácsnál 1526-ban.* Neje mesztegnyői Szerecsen (Zerechen) Lajosnak bakonyai Horváth Klárától született leánya Szerecsen Katalin volt. Ettől egy fia II. István, és három leánya maradt: úgymint Borbála Eőssy Boldizsárné, utóbb 1560. már özvegy. Katalin előbb Zokoli Istvánné, ennek halála után Horváth Mihályné 1560. és Magdolna 1560-ban Lónyay Péterné. Az említett fiú testvér II. István szintén a hadi pályán szolgált és szerencsétlen volt. 113Valami okért Nádasdi Tamás ellensége lévén, ez útközben Jókánál meglepte és a Dunába fojtatta 1542-ben.* Hatalmas rokonai hiába keresték a megtorlást, nem boldogultak. Így ez ág kihalt. Nem érdektelen azonban, megjegyezni, hogy II. János házassága által a homonnai Drugeth, kápolnai Bornemisza, kecskeméthi Patócsi akkor már hatalmas családokkal sógorosodott.
Pethő Gergely M. Krónika. 99. Istvánffy id. k. 87. l.
Istvánffy id. k. 16. Forgách Comment 303. Az évszámra nézve e két forrás után sem lehetünk tisztában. Unokaöcscse csak 1545-ben készíté neki az epitaphiumot. Századok 1875. évi foly., 205. l.
I. Istvánnak második fia volt Ferencz, ki a családi oklevelek szerint* 1526-ban tett végrendeletet, 1532-ben pedig pótintézkedést (codicillus.)
Az id. Literarum Series stb.
I. Istvánnak harmadik fiáról Imréről az 1517, 1520, 1523. évekről szóló oklevelek még mint élőről emlékeznek. Azontúl róla adatok hiányzanak. Fiát IV. Jánost 1548. és 1564. évi oklevelek említik. Ha Lehoczkynak hitelt adhatnánk, úgy Istvánffy Mátyásnak, ki 1672-ben Gömör vármegye jegyzője volt,* ezen IV. Jánostól való származását lehetne feltételeznünk.
Bartholomaeides Not. C. Gömör. 763.
I. Istvánnak negyedik fia volt I. Pál, előbb honn gondos, mívelt nevelést nyert, utóbb a paduai egyetemen tanúlt. Ifjú korában katonáskodott; 1532-ben a mohácsi mezőn Perényi Péter alatt táborozva, török fogságba esett, a honnan azonban kiváltá magát.* A katonai pálya után a hivatalos pályára lépett és a pozsonyi kamaránál tanácsos volt.* 1549-ben gr. Salm Miklós cs. tábornokkal Murányvár ostromától. Martinuzzi Györgygyel való alkudozásra követűl küldetett.* Az 1550. évi országgyűlés által egyik határvizsgáló bizottság tagjáúl választatott.* Meghalt 1553-ban.* Legnevezetesebb mozzanata Istvánffy Pál életének az, hogy nevét a magyar irodalom történetében is megörökíté, és egyike volt az elsőknek, kik a verses beszélyt irodalmunkban meghonosíták.* «Voltér és Grizeldisz» czímű műve valószínűleg iratása idejében 1539-ben nyomatott ki először, és azután 1574-től több kiadást ért.* I. Pál kétszer nősült, első neje a Garai család azon ágából volt, mely egyik elődeiről Dezsőről Garai Bánffynak is neveztetett, tudniillik Garai Lőrincznek leánya Garai Petronella.* Második neje Gyulai Jánosnak, az egykori jajczai kapitánynak, és a Drávántúli megyék és Slavonia egyik gazdag birtokosának leánya Gyulai Hedvig volt, ki férjét túlélte, mert még 1558, sőt 1560-ban is mint özvegy említtetik. Mind a két házasság az ősi birtokokhoz, különösen a Drávántúli megyékben fekvő temérdek jószágot hozományozott. E két házasságból hét gyermekét ismerjük. Ezekből Erzsébet nem sokára atyját a sírba követte 1553-ban.* Ezen kívül volt még két leány: Katalin Markfalvay Jánosné, és Zsófia (másutt Theodora) Dóczy Mihályné. Ez utóbbiról egy családfáról* tudjuk, hogy az első házasságból Garai Petronellától származott. A négy fiú ezek voltak: III. János, II. Pál, III. István és I. Miklós. Ezekből biztosan csak a legutolsóról tudjuk, hogy a második házasságból született. Emlékezzünk még rólok egyenként.
Istvánffy 1685. évi kiadás 117.
Bél M. Nova Notitia Hung. I. 555. nem találjuk. Hanem hogy kir. tanácsos volt, azt az alább említendő Tőke által kiadott Epitaphiumból tudhatjuk. Lehoczky id. helyen Baranya vármegye alispánjának is irja.
Istvánffy id. kiadás 189.
1550. évi XLIII. tcz.
Denis, Wiens Buchdruckergeschichte 506. Századok 1875. évi foly. 503. Uj magyar Muzeum 1858. I. 382.
Toldy Fer. A magyar irodalom kézi könyve I. 11.
Szabó Kár. Régi m. könyvtár, 54. 89. 633.
Magyarország családai V. 238., valamint még utóbb is Századok 1875. évf. 503. lapján Istvánffy Pálnak első nejéül Gyulai Hedvig iratik; azonban családi oklevelek Garai Petronellát már 1534-ben Istvánffy Pál házastársául jelölik, Gyulai Advigát (Hedviget) pedig 1558. és 1560-ban mint Istvánffy Pál özvegyét említik. Így tehát Garai Petronellának kellett első, Gyulai Hedvignek pedig második nejének lenni.
Denis id. h. a Tőke általírt Epitaphiumban.
Rajcsányi Ádám, Genealogicae Deductiones. Kézirat.
III. János nevét csak 1560 és 1564. évi oklevelekből ismerjük; s róla többet nem tudunk.
II. Pál 1559, 60, 64. oklevelekben fordúl elő. Katonai pályán szerepelt és 1566-ban Zrínyi Miklós alatt Szigethvár védelmében esett el.*
Istvánffy id. kiadás. 317.
III. István az oklevelekben 1560, 1564 és 1572-ben fordúl elő. Lehoczky szerint,* Veszprém vármegye alispánja volt, neje Jakab Jusztina. 1588. évi oklevél szerint fiai IV. János, Imre, 114László, Ferencz és Pál. Többet ágazatáról nem tudunk.
Lehoczky, Stemmatogr. II. 203.
I. Miklós (I. Pálnak fia) szül. 1538. decz. 8-án* Tüzetesebb életrajza nem ide tartozik. Röviden megemlíthetjük, hogy mint gyermek Várdai Pál primás udvarában apródoskodott. Oláh Miklós érsek unokaöcscsével Bolognában tanúlt Sámboky Jánossal együtt. A latin és görög classicus nyelveken kívül beszélte a legtöbb európai nyelvet és tudott törökűl is, a mi mind nemcsak a hivatalos pályának hasznosan betöltésére, de a történetirással foglalkozásra is előnyösen képesíté. Előbb Oláh primás és kanczellárnak, majd Liszthi János megbetegedése után királyi titkár lőn. 1569-ben már fizetésjavítást nyert. 1579-ben már az udv. kanczellária tanácsosa volt, 1581. szept. 27. előtt pedig alnádor* lett. 1582. febr. 17-én ősi czímerét Rudolf király által megújíttatá, az ekkor testvérei közül csak az egyedűl élő István öcscse nevére is szóló czímeres oklevélben.*
A Viczay-féle Istvánffy-codex szerint L. Pray, Annales Hung. IV. Praefatio 5. Utána Horányi Memoria Hung. II. 247–261. Ellenben Mednyánszky a Hormayr und Mednyánszky Taschenbuch 1822. 338. és az utána írt folyóiratokban születési éve 1535-re tétetik.
Istvánffy, Hist. 1685. kiad. 360.
Az eredeti a gr. Draskovich család levéltárában, kivonatban a Századok 1875. évf. 324. l.
Ez oklevelet csak kivonatban ismervén, biztosan nem állíthatom, hogy Istvánffy Miklós ezzel egyszersmind a mágnások (bárók) rendjébe is emeltetett, a mint ezt Lehoczky cselekvé seriesében.* Kir. oklevelek záradékaiból bizonyos, hogy utóbb az ország zászlósai közé jutott; mert az 1598–1615. évi diplomákban mint királyi főajtónálló mester (Janitorum reg. magister) fordúl elő. És egy időben (1603, 1604.) a nádori helytartóságot is viselte. Számos és fontos békekötetési és alkudozási kiküldetésekben vett részt.* Az ő helytartósága alatt Illésházy István ellen a kincstár javára kelt itélet ellenségévé tette a később nádorrá lett hatalmas embert, a ki Istvánffy Miklóst az 1608. évi országgyűlésen ama itélet miatt érzékenyen megtámadta. Ez annyira szívére hatott az ideges férfiúnak, hogy ott a gyűlésen szélhűdés érte. Orvosi gondos kezelés által bajából egy időre fellábadt ugyan, de megmaradt nyavalyás reszketegsége, a mi a munkára alkalmatlanná tévén, történetiratának teljes befejezésében is meggátoltatott. Már 1581-ben is egy fájdalmas csapás sújtá őt, mint családapát, elhalván egyetlen fiú gyermeke Pál, kinek tetemeit gyakori lakóhelyén,* neje birtokán, a csallóközi Al-Báron temetteté el, hol az egyház oldalában elszomorító tartalmú sírírattal jelölt emléke látható.* Méltónak tartom a nevezetes férfiú által fogalmazott ékes és érdekes epitaphium ide iktatását, szó szerint, a mint következik:
Lehoczky Stemmatogr. I. 167–169. Series Nobilium Hung. cum annis, quibus Comites, et Barones creati sunt.
Windisch. Ungr. Magazin. I. 28., hol leghitelesebb életrajzi vázlata van.
L. Ipolyi A., Csallóközi képek. Vasárn. Ujs. 1858. évf. 9. sz.
Bél M., Notitia Hungariae novae II. 247 és Tud. Gyüjt. 1831. III. 42.
PALCONI . VNICO . FILIO . EIDEMQVE . LONGE . AMANTISSIMO .
IN . TENELLA . AETATE . PROH . DOLOR . VITA . FVNCTO .
NIC . ISTHVÁNFFI . PAVLI . F(ilius) ET . ELISAB(eta) BÓTH .
PARENTES . MOESTISSIMI . POSVER(unt)
VIXIT . ANN . III . MENSIB(us) VII . DIEB(us) XVII
O(biit) MENSE . MARTIO . ANNO . XPI
M. D. LXXXI.
IN . TENELLA . AETATE . PROH . DOLOR . VITA . FVNCTO .
NIC . ISTHVÁNFFI . PAVLI . F(ilius) ET . ELISAB(eta) BÓTH .
PARENTES . MOESTISSIMI . POSVER(unt)
VIXIT . ANN . III . MENSIB(us) VII . DIEB(us) XVII
O(biit) MENSE . MARTIO . ANNO . XPI
M. D. LXXXI.
Tecum Amor et Charitas, spes et solatia nostra,
Palco, iacent! sed sic tulit imperiosa potestas,
Fatorum; ut, quae te nobis pia soluere iusta
Fas erat; haec moesti tibi reddimus ecce parentes.
Palco, iacent! sed sic tulit imperiosa potestas,
Fatorum; ut, quae te nobis pia soluere iusta
Fas erat; haec moesti tibi reddimus ecce parentes.
I.H.S. & X.P. S.
FIAT . VOLVNTAS . TVA . SICVT . IN . COELO .
ET . IN . TERRA.
FIAT . VOLVNTAS . TVA . SICVT . IN . COELO .
ET . IN . TERRA.
115Isvánffy Miklós 1562-ben* házasodott, nőül vévén bajnai Bóth Györgynek leányát Erzsébetet, Bakocs Pál özvegyét, Bóth Ferencznek Batthyány Ágnestől való unokáját, kivel ama nagy vagyont, mely úgy fi-, valamint nőágon, különösen anyja Gyulay Hedvig után családját illette, még inkább szaporítá. Miklós, birtokra nézve dúsgazdag volt, Baranya-, Somogymegyének nagy része őt illette, a Drávántúli horvátországi birtokok pedig emezeket is meghaladták.* Birt továbbá Győr, Komárom és egyéb megyékben is, csakhogy a török hódoltság miatt soknak actualis birtoklását nem élvezhette. Anyja után örökölt egyik birtokán, a varasdmegyei Vinicza mezővárosban, az egyházban készíttetett magának és nejének sírboltot és arra még életében 1597-ben a következő feliratot véseté.
Podhraczky J. a Tud. Gyüjt. 1831. III. 42. 1. házasodását mintegy legalább is 1576. véleményezi. A családi okiratokban Both Erzsébetet már 1568. nejéül olvasom. Azon sírbolti feliratban pedig, melyet még életében Viniczán magának és feleségének részére szánt, már 1597-ben 35 éves házasnak írja magát, e szerint házassága az 1562. évre esik.
Közlé tudtomra először: Palatinum Regni Hungariae. Cassoviae 1739. 60. Továbbá Kazy, Hist. R. Hung. I. 122. – Windisch, Ungr. Magazin I. 466.
D.O.M.
Rudolpho II. Imperatore Caesare Augusto, pio felici . Nicolaus Istvánffi . Regni . Hungariae. Propalatinus . hac . cura . posteros . levare . volens. Sibi . et . Elisabethae . Bot . de . Baina . coniugi. pientissimae . posuit . ut qui XXXV . amplius annis coniunctissime vixerunt, una etiam resurgant. Anno Christi Salvatoris
Vivite Supertites mortalitatis memores.
Meghalt 1615-ben,* némelyek szerint a Csallóközben Felbáron. Valósággal elvitettek és eltemettettek-e Viniczán tetemei? még az sem bizonyos. Özvegye Bóth Erzsébet őt 1603. táján követte. Említett korán elhalt Palkó fiúkon kívül csak három leányuknak tartják az általunk ismert adatok emlékezetét. Ezek valának a következők: Éva trakostyáni Draskovich Jánosné 1599-ben; Orsolya nagyluchei Lipcsey Jánosné 1599-ben; Katalin Keglevich György jegyese 1599-ben, 1600-ban már neje. Éva után örökösödött a gróf Draskovich család, és ennek trakostyáni levéltára nyújthatna leghitelesebb adatokat a család történetének és teljes származási fájának megírására. Orsolyának Erzsébet nevű leányát báró Malakóczy Miklós vette nőül, ennek leányát pedig Czindery György, ki által a Malakóczyak kihaltával az Istvánffy jószágokban a Czinderyek örökösödtek. Kalalin utódai a buzini gróf Keglevichek horvátországi ága. Miklósban ága kihalt.
Napját nem tudjuk. A Viczay-codex szerint korának 77 évéből négy hónapot töltött be.
Miklósnak gazdag és becses könyvtára volt, melyet a jezsuiták zágrábi residentiájának hagyományozott. E rend eltörlésével nagy része a budapesti m. kir. egyetem könyvtárába került. A nagyobbára pergamen kötésű táblák külsején aranyozva az Istvánffy czímer látható.*
Ilyenek ott a többi közt, a mint jegyzeteim közt találom: 1. Missae graecae Aegyptiacae 4-r. stb. 2. Cardanus Hier. De Somniis. Basileae 1584. 4-r. stb. És egy szorgalmas bibliographus ott még sokat találhatna Istvánffy Miklós könyvtára catalogusának reconstruálására.
Az előadottak nyomán a családfa következő:
János 1454.; I. István 1474–1515. kir. sókamarás és követ; II. János elesett 1526. Mohácsnál (Zerechen Kata 1548.); Ferencz 1517. végrend. 1526–1532.; Imre 1517–1523.; IV. János 1548–1564.; I. Pál 1515 † 1553. költő. 1. Garai Petronella, 2. Gyulay Hedvig; Katalin (Batthyány Benedekné); Anna (Maczedoniai Miklósné); II. István a Dunába fojt. 1542.; Bóra Eössy Boldizsárné; Kata 1. Zokoli Istvánné, 2. Horváth Mihályné 1560.; Magdolna 1560. Lónyay Péterné; Erzse † 1553.; I. Miklós sz. 1538. † 1615. alnádor kir. ajtónálló történetiró (bajnai Bóth Erzsébet); II. Pál elesett Szigethvár. 1566.; III. János 1560–1564.; III. István 1560–1572 Veszprém alisp. (Jakab Jusztina); IV. János 1588.; Imre 1588.; László 1588.; Ferencz 1588.; Pál 1588.; III. Pál † 1581. kora 4. évében.; Eva Draskovich Jánosné; Orsolya Lipchey Jánosné; Kata Keglevich Györgyné.
116A családnak 1582. évi czímerlevele szerint czímere fennálló, hosszant hasított paizs. A jobboldali osztály haránt felső arány, alsó vörös udvarra oszlik, az előtérben királyi koronán körmeivel álló, egyfejű, jobbra néző, fekete sas ágaskodik, kiterjesztett szárnyakkal, az Istvánffyak ősi jelvénye; a baloldali kék osztályban alul arany liliom, fölötte ezüst félhold és hatszögű csillag szemlélhető. A paizs fölött jobbra néző hadi sisak vánkosára szárnyas sasláb, karmaival a vánkosra helyezkedve, emelkedik fel. Sisaklepel jobbról aranyvörös, balról ezüstkék.*
Századok 1875. 325. lapján, de hibásan metszve.
NAGY IVÁN.
