Chapy-czímer és a Sárkány-rend.
Chapy-czímer és a Sárkány-rend.
(Egy színezett czímerrajzzal.)*
E színnyomat a Károlyi-oklevéltár nem rég megjelent második kötetének egyik melléklete. Onnan veszszük át mutatványkép.
Zsigmond király 1418-ban márcz, 19-én Konstanczban Chapy András és testvérei, valamint egyéb rokonai részére érdekes czímeres levelet ád ki.* Chapy András Zsigmondnak egyik kiváló vitéze volt. Az oklevél szerint: «Andreas filius Nicolai filii Thomae de Chap regiae nostrae maiestatis aulicus et nostrae familiaris societatis draconicae seu draconistarum collega ac domesticus et continuus commensalis.» E Chapy András a király elé járúl s hivatkozva kora fiatalsága óta szerzett érdemeire, a királytól maga és családja részére czímert kér. A czímert a királynak be is mutatja. S a király a következőket sorolja föl oklevelében, kik e czímerrel élhetnek: Chapy András és vérei: András, Pál, László, Péter prépost, Miklós Chapy Miklós fia; továbbá Chapy Imre fiai: Péter, István, László, János, Ágoston; Széchi Gál zólyomi comes fiai: Péter zempléni esperes, György és Jakab; Széchi Mihály plébános, Agocsi Miklós, Agocsi Péter és Elek eősi prépost, Szerdahelyi Ferencz, Péter fia Domokos; Struthei László fiai: István, Jakab és Tamás; Sóvári Soós László fiai: Bachkoi János és Miklós, Soós János fia Simon, Soós fia Péter; Dénes fia István; András fiának Jakabnak fiai György, Simon és Jakab; Agocsi Miklós, Szerdahelyi Péter fia Péter. Mind ez elősoroltak a mondott Chapy Andrással együtt vitézkedtek a király szolgálatában.
L. szövegét Károlyi-okI. II. 34. l.
E szolgálat érdemei az oklevél szavai szerint nagyok voltak. Chapy András kora ifjúságától fogva a királynak minden ügyeiben és dolgaiban híven járt el, különösen kitüntette hűségét a Prokóp morva őrgróf ellen viselt háborúban. Mikor Zsigmond a morva Osztro várát hadaival megszállotta, Chapy András, ki oroszlánéhoz hasonló bátorsággal mindenütt elől járt, az ellenség nyilaitól arczában súlyosan megsebesült s jobb szemét elveszté. Később szintén Morvaországban Holstein vára alatt Chapy András mellén kapott súlyos sebeket, az ellenség kezébe került s ott sanyarú fogságban tartatott. Mikor aztán Magyarországban anarchia uralkodott s Zsigmondot a főurak, mint annyi baj okozóját, fogságban tartották, Chapy András híven megmaradt királya mellett s a fellázadt uraknak ellene szegülvén, újból megsebesült s megint fogságba került. Zsigmond hívének arczára és mellére utal, hol mind e sebek láthatók s utal egész Magyarországra, hol mind e vitézség tudva van.
Ennyi hűség és ragaszkodás jutalmazására adományozza Chapy Andrásnak az általa kért czímert s vele együtt felsorolt társainak, kik őt mindenben támogatták.
A mi az adományozott czímert illeti, annak arányai tökéletesen megegyeznek egyéb Zsigmond-kori czímerekkel. A czímer-ábra aranynyal szegélyzett négyszögű kék táblába van foglalva, melynek szélessége 12.8 cm., hosszasága 14.8 cm. E négyszögletű kék tábla egy másikat zár magába, stylizált négylevelű lóhere-alakut, mely szintén aranynyal van keretelve. E tábla színe sötét lilaszín. Ezen belül foglal helyet a tulajdonképeni czímer. E czímer magassága a paizs lábától az oromdíszt képező oroszlán homlokáig 12.7 cm., ebből a paizsra 5.5, a sisakra oromdíszestől 7.2 cm. esik. Ez arány teljesen megfelelő a kornak, mely általában a sisak és oromdísz nagyobbodását tünteti föl.
A mi magát a czímert illeti; az kék mezőben ágaskodó arany oroszlánt tüntet föl, melynek arczát és jobb szemét egy vető nyíl (balista) szúrja keresztűl. Megjegyezzük, hogy a rajz nem felel meg tökéletesen az oklevél szövegében 117foglalt czímerleírásnak. Ez utóbbi ugyanis, vonatkozással az említett Chapyn Osztro vára alatt történtekre, a nyilat az oroszlán szemén keresztűlmenőnek mondja, holott a rajzban az annak orrát fúrja át. Efféle eltérés e korban a czímer rajza és leírása között nem ritkaság, s fennakadni benne nincs okunk. A paizs fölött levő csőr-sisakon ugyanezen oroszlán alakja látható.* A sisaktakaróról az oklevél szövege említést tesz ugyan, de a rajzban feltüntetett arany és kék színű foszlányok inkább pusztán ornamentika s hely-kitöltés, mint valóságos sisaktakaró jellegével bírnak.
Az érdekes czímerleírás eredeti szövege ekkép hangzik:... leonem videlicet aureum disiunctis pedibus ante et retro cum cauda sursum erecta et reflexa per modum animalis huiusmodi gradientis, in dextro pede erecto sub ungulis sagittam transfixam seu transmissam continentem, et per oculum dextrum leonis totamque faciem eiusdem per directum hostiliter percussam seu sagittando transmissam, in clipeo cuius campus lasurino seu coelestino colore erat per totum ornatus, qui etiam clipeus dracone cruce rubea in dorso signato cum pedibus quatuor ante et retro disiunctis et pennis quasi divisis ex utroque latere fuit circumdatus et circumflexus, cuius draconis os apertum et inter dentes albos lingua rubea extensa rostro sub acuto et auribus erectis videbantur, cuius draconis collum cauda propria tripliciter circumdedit et circumflexit, cuiusque caudae finis seu pars extrema erat erecta; in acie vero clipei eiusdem galea seu cassis superposita fuit more armigerorum seu militari, tectura etiam coloris lasurini seu coelestini a parte superiori, in parte vero inferiori coloris crocei cooperta et inczotthata per czottas ante et retro dependentes tanquam vento vel aliquo impetu recenti seu veloci agitatas, in primitate vero galeae seu cassidis huiusmodi pro crista leo aureus ore aperto et pilis capitis sursum erectis positus erat superius descriptus.
Chapy András czímere 1418.
A czímernek legnagyobb nevezetessége az azt paizstartó módjára övező sárkányban áll. E sárkányt, az oklevél szavai szerint, hátán veres kereszt diszíti (a rajzban hiányzik), négylábú s osztott szárnyakkal ellátott szörnyalak; szája nyitva áll s fehér fogai közűl piros nyelve kilátszik; a sárkány farka körben átölelvén a paizsot, az állat nyakára csavarodik háromszor, a fark vége pedig egyenesen fölemelkedik.
E sárkány a Zsigmond király által alapított sárkányrendnek jelképe, melynek Chapy András lovagja volt.
Legyen szabad e rendről egyetmást elmondani.
A sárkányrend a XIV. század utolsó évtizedeiben keletkezett. 1397-ben egy végrendeletben már előfordúl: «dominum Victorium a Puteo militem Draconis, qui modo praeecepto magnifici et potentis domini Johannis Galeatii reperietur apud serenissimum Venceslaum imperatorem nostrum pro eius negotiis pertractandis» A XV. század első éveiből előjön IV. Albert ausztriai főherczeg (1395–1404) egyik pecsétjén, melyen Ausztria pólyás czímerét egy négylábú sárkány övezi minden körirat nélkül. A bécsi udvari levéltárban őriznek egy pergamen kéziratot, mely 1393-ban kezdődik s az 1415. évvel végződik. E kézirat IV. Alberttől egész Lipót osztrák herczegig minden herczeg czímerét a sárkányrend jelvényével környékezi; Lipót herczeg czímere mellett ott van az évszám is 1394. Mindez a mellett látszik bizonyítani, hogy a sárkányrend már a XIV. század utolsó éveiben megvolt, s hogy Zsigmond király 1408-ban, mely évből a rendnek általa kiadott alapító-levelét bírjuk, annak új szervezetet adott. Ez alapítólevél több tekintetben oly érdekes, hogy annak ismertetésére legyen szabad kissé kiterjeszkednünk.*
Acta lit. Musei Nationalis. I. 167. l.
Az oklevelet Zsigmond és neje állítják ki 1408. évi decz. 12-én. A rend alapítására őket vallási okok bírták. Az oklevél bevezetésében elmondja Krisztus keresztjének harczát a sárkánynyal, melyet sz. György a sz. kereszt segítségével legyőzött; ezután felemlíti az igaz hitnek harczát a schismatikusokkal, értve ezalatt a hussitákat, a kik ellen éppen a XV. század elején kezdett küzdeni. Az ez ellen küzdők kitüntetésére alapítja a következő jelvényeket: «signum seu effigiem draconis incurvati per modum circuli cauda sua collum circumgyrantis divisi per medium dorsi ad longitudinem a summitate capitis et nasi usque ad extremum caudae effluente sanguine in interiore rima (hasadék) scissurae alba, et sanguine intacta per longitudinem rubeam crucem, sicuti et quemadmodum sub ipsius gloriosi martyris Georgii vexillo militantes crucem rubeam in albo campo ferre solent». Ez utóbbi hivatkozás a sz. György lovagok szövetkezetére, kiknek 1326-ból való statutumait a Nemz. Muzeum levéltára őrzi. A sz. György lovagok, ép úgy mint a sárkány-rend lovagjai, 118jelvényöket nyilvánosan tartoztak hordani, hogy felismerhetők legyenek.
A rend jelvényét ezenkívül még leírja Windeck, Zsigmond egykorú életírója: «Ein lintwurmb, der hinge an einem crewze. Auf dem crewze stunde: O quam misericors est Deus, nach der Länge. Iustus et pius, nach der Zwerche.* Horneckből tudjuk meg, hogy a rend lovagjai közt két fokozat volt. Egyik rész (s ezek csak huszonnégyen voltak) a sárkányt is meg a keresztet is viselhette. A másik rész (ezek száma korlátlan volt) csak a sárkányt.
Sava. Die Siegel der österr. Regenten 128. l.
A sárkány-rendnek legelső magyar főlovagjai, úgynevezett «Barones»-ei, kiket Zsigmond király szóban forgó oklevelével tett azokká, a következők voltak: Despota István Ráczország ura, Hermann Cilly és Zagorja comese és fia Frigyes, Gara Miklós nádor, Stibor erdélyi vajda, Maróthi János macsói bán, Ozorai Pipo szörényi bán, Szécsy Miklós királyi tárnokmester, Corbaviai Károly főkincstartó, Simon főajtónálló Kenyének fia, Corbaviai János főasztalnok, Alsáni János főpinczemester György fia, Lévai Cseh Péter kir. főlovászmester, Csáki Miklós előbb erdélyi vajda, Bessenyő Pál, Peghi Pál előbb Dalmátia, Horvátország s egész Szlavonia bánja, Nádasdy Pál Simon fia a székelyek ispánja, Perényi Péter előbb a székelyek, utóbb Máramaros comese, Perényi Imre királyi kanczellár, János néhai Gara Miklós nádor fia. E fényes társaság képezte a sárkány lovagok legfelsőbb körét. Már ekkor is megvolt a rangfokozat a lovagok közt, mely idővel aztán még jobban kifejlődött.
A rend tagjai kölcsönösen kötelezték magukat egymást minden körülmények között támogatni, s e támogatás nemcsak a tagokra, hanem azok családaira és hozzátartozóira is kiterjedt. Hűségre kötelezték magukat a király és egész családja iránt; e támogatás és hűség a rendtársak s a királyi pár gyermekeire is szólott. Minden törekvésöket a sárkány-rend tekintélyének emelésére és megszilárdítására kellett forditaniok. A tagoknak egymás közt «veram et puram fraternitatem» kellett tartaniok; ha pedig egyesek közt valami egyenetlenség tört volna ki, azt a király és a társaság fő tagjai előtt kellett eldönteni s a mit ezek határoztak, abban meg kellett nyugodni. Sőt ha a társaság valamely tagjának mással, ki azon kívül állott, volt viszálya, ezt is ugyanazok birálták el.
Az alkotmány, szabadalmak és kiváltságoknak is valóságos őre volt a Sárkány-rend. Zsigmond király és az említett rendtagok kötelezik magukat «ut universos et singulos ditioni sacrae coronae regni Hungariae subiectos cuiuscunque status, gradus et praaeminentiae existant, in antiquis bonis, veris, iustis et legitimis consuetudinibus conservabimus indemnes; si vero aliquas legitimas, bonas et iustas novitates pro communi bono, commodo, utilitate, augmento et honore status praescriptorum regnorum excogitare poterimus, tunc circa id unanimiter semper cum bona dilectione et affectione intendere debeamus». A király viszont kötelezi magát, hogy a rendet illető ügyekben legalább öt sárkány-lovag jelenlétében fog intézkedni.
A király a királynővel egyetemben föntartotta azon jogát, hogy a rend lovagjai közé mindazon «virtuosos et bonae humanitatis» férfiakat felvehesse, a kiket óhajt. Az ilyennek azután szabad legyen a rend minden tanácskozásában és gyülekezetében rész vennie; de előbb esküt köteles tenni, hogy a rend szabályait pontosan megtartja.
A rend bárói közűl, ha valaki egy év leforgása alatt meg találna halni, a király köteles akkor a rend többi tagjai közűl egyet, ki már legalább egy éve tagja annak, a rend bárójává tenni s számára valami baronatusról gondoskodni. Mikor pedig a főlovagok közűl egy meghalt, akkor a rend összes tagjai megjelentek a temetésnél; a ki pedig a megjelenésben akadályozva volna, az az elhúnyt lelkéért harmincz misét tartozott mondatni. Ily haláleset bekövetkeztével gyászoltak az összes tagok; a gyászoló idő leteltével pedig a gyászos ruhát szegények közt osztották ki.
Minden pénteki napon feketébe öltöztek a lovagok; a ki pedig ezt elmulasztotta, az Krisztus öt sebe emlékére öt misét volt köteles olvastatni. Ugyanígy tett az is, a ki valamikor elfelejtette a rend jelvényét, a sárkányt, hordani. Természetes, hogy ha valaki fogságban lévén a jelvényt nem viselhette, vagy ha azt elvesztvén újat készíttetett, a míg az új elkészült: e büntetés reá nem szólott.
119Ez alapító-levélből valószinűnek tűnik föl, hogy Zsigmond ekkor nem egy új rendet alapított, hanem az általa már korábban alapított sárkány-rendnek adott új szabályokat és szervezetet. Ezt kiváltképen bizonyítja az, hogy ez alapító-levél kelte 1408 előtt jóval, már a XIV. század utolsó tizedeiben találunk említést a sárkány-lovagokról s a rend jelvénye, mint említettük, egyes pecséteken előjő.
Minthogy a czímertanban kivált az érdekel minket, mikép jelölték meg valamely rendhez való tartozást a czímereken, szóljunk erről pár szót.
Hogy a legrégibb magyar lovagi társaság tagjai, a szent György lovagok mikép jelölték meg czímereiken a rendhez tartozásukat, emlékek hiányában előttünk ismeretlen. A rend jelvénye vörös kereszt volt fehér mezőben, de hogy ezt a czímereknél mikép alkalmazták, nem tudjuk. Annál több emlékünk van azonban a sárkányrendre vonatkozólag.
Ezekből látjuk, hogy ennek megjelölése sem volt szabályhoz kötve. IV. Albert és Ernő osztrák herczegek pecsétjein a sárkány körben övezi a paizsot paizstartó gyanánt. Ugyanígy van ez az előttünk levő Chapy-czírmeren is. Másutt ismét, például Gara Miklós nádor 1416. évi czímerlevelében, a paizs mellett egészen külön helyet foglal el. Ez utóbbiban a sárkány-rend jelvénye eltérő a többiektől: arany szalaggal csokorra kötött zöld koszorúról lefüggő, farkát szájában tartó, kétlábú arany sárkány. Az utóbbi jelzési mód azonban nem általános, sokkal gyakoribb az, a hol a sárkány a czímerpaizsot körben átövezi.
Az ily jelzés valamely régi család czímerében mindig arra mutat, hogy annak valamelyik tagja a sárkány-rend vitéze volt. Így a gr. Károlyi, Balassa, Kapi stb. családok czímerei szintén arra mutatnak. Bár a szóbanforgó Chapy- czímernél méltán felmerülhet egy kérdés. Chapy András az oklevél szavai szerint – a sárkány-rend vitéze volt, s így az ő czímerét méltán megillette e rend jelvénye; de valjon sárkány-lovagok voltak-e a többiek is, kik vele együtt ugyanezt a czímert kapták? Oklevelünk egy szóval sem tesz erről említést. Ha nem, a mi valószínű, úgy őket e rend jelvénye, mely a kapott közös czímert övezi, bizonyára nem illeté meg; bár erről oklevelünk semmit sem szól.
Hátra van még egy nehézség. A sóvári Soósok (kiknek nevei a föntebb közölt névsorban előjönnek), több másokkal egyetemben, kik a Chapy-féle oklevélben szintén felsoroltatnak, ugyanez időben Zsigmond királytól egészen más czímert kapnak, mely czímerrel a Soósok mai napság is élnek. E czímer mellől hiányzik a sárkány-rend jelvénye. Hogy lehet azt kimagyarázni, hogy egy ugyanazon egyének csaknem ugyanazon időben két különböző czímert kapnak oly kérdés, mely még bővebb vizsgálatra vár.
A Chapy-czímerlevél különben azon alakjában, a mint az a Károlyi grófok levéltárában őriztetik, nem eredeti. Hártyán van írva, de minden pecsét nélkűl; a czímerkép pedig, a Zsigmond király alatti szokástól eltérőleg, nem az oklevél élén, hanem annak közepén szemlélhető. Hihetőleg egykorú másolata az eredeti czímeres levélnek, mely állítólag a báró Vécseyek levéltárában őriztetik.
Ezen támasztható nehézségek daczára az oklevél és a czímer rajza rendkívül érdekes, s a Károlyi-oklevéltár kétségtelenűl még többet nyert értékében, hogy oklevél-facsimiléken kívül ily becses mellékleteket is közöl.
FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ.
