JÁRAI PÉTER ALVAJDA ÉS MARADÉKAI.
JÁRAI PÉTER ALVAJDA ÉS MARADÉKAI.
Oklevelekből kiviláglik, hogy Járai Péter, Mihály vagy Miklós fia, e kitünő férfi és I. Lajos király igen kedvelt embere, három Laczk vajdának volt az alvajdája. Először Laczk Istvánnak, ki alatt 1345-ben «quarto die octavarum festi beati Martini confessoris» (nov. 21.), Szentimrén, az alvajdák székhelyén, állított ki egy oklevelet.* Laczk István erdélyi vajda adományozta Járai Péternek a Dobokamegyében fekvő Devecsert, mely birtok birságba került volt itéletesen vajdai kézre, és a mely adományozás ellen 1347-ben «secundo die festi Pentecostes» (május 21.) a váradi prépost és convent előtt tiltakozott a jelenben is virágzó gróf Wass család ősei közül három Wass testvér.* Alvajda czímmel áll ez idézett oklevélben is; mint alvajda ad egy Gyógyi ivadék által vallott ügyvédnek felhatalmazó-levelet 1349-ben «tertio die octavarum festi Epiphaniarum Domini» (jan. 8.).* Alvajdai minőségben működik Laczk István alatt 1350-ben is, és folytatta addig míg a vajdai székbe István herczeg ült be, azután váradgyai birtokára vonult vissza.
Jos. Com. Kemény, Dipl. Trans. Appendix II. k.
U. o.
U. o.
1359-ben mint királyi ember, magától a királytól kiküldve, szerepel az erdélyi vajda és az erdélyi püspök s káptalan közti versenygések elenyésztetésére Váradgyán,* a Járai birtokán, összeült arbitrativum forumnál, mit két oklevél mutat,* melyekben atyja neve is fel van hozva, de különbözőleg; a vajdai oklevélben az: «Miklós», a kolosmonostori convent által kiállítottban «Mihály».* Mutatják a vajdai oklevél e sorai: «inter venerabilem in Christo patrem dominum Dominicum eadem et apostolica gratia episcopum Transilvanum, et capitulum eiusdem, et inter nos arbitrarium, per octo probos viros, quorum quatuor idem dominus episcopus et capitulum suum, alios quatuor nos in villam magistri Petri, filii Nicolai, quondam vice vajvodae Warada vocatam, adducere tenebamur, praesente eodem magistro Petro homine regió, per eundem dominum regem ad hoc deputato stb.» a convent oklevelének pedig e sorai:«quidquid iidem octo probi viri in possessione magistri Petri, filii Michaelis, quondam vice vajvodae Varadgya . . . . . . . praesente dicto magistro Petro, homine regio stb.» Járait ezen idézett sorokban látjuk mint volt alvajdát is felhozva.
Fejérmegyében.
Szereday, Series Episcoporum Trans. 97–99. l.
A gyulafejérvári káptalannak 1402. nov. 30-án kelt kötelező-leveléből, melynélfogva kötelezi magát a káptalan, hogy évenként november első napján a váradgyai templomban Péter alvajda lelke üdveért miét fog kiszolgáltatni, egyszersmind kiderül, hogy Péter alvajda atyjának keresztneve «Mihály».
Miután Simontornyai Laczk Dénes került a vajdai polczra, kit az 1360-ik év kezdetén így szerepelni látunk, Járai Péter ismét működik: 153mint alvajda, és ez évben ily minőségben általa a kolosmonostori conventhez intézett levélre is akadunk.* Hogy Laczk Dénesnek Péter volt az alvajdája, kitetszik ez oklevelen kívül Dénes vajdának a widdini táborból kelt 1365-ki leveléből,* s hogy Dénesnek Péter nevű alvajdája ugyanaz, ki váradgyai birtokos, bizonyítja 1366-beli levél,* meg hogy e Pétert Járai Péternek hívták, mutatja I. Lajos királynak Apafi ivadékok ügyében Gyulafejérvártt 1366. jul. 13-án kelt levele.* Történetiróink némelyike Járait mint Dénes vajda azalatti helytartóját említi fel, míg a vajda Bulgáriában tartózkodott. I. Lajos király Erdélyben léte alatt őt is tagjává tette azon bizottságnak, melyet a határvillongási ügyek eldöntésére nevezett volt ki, s melynek élén állott Széchy Miklós horvátországi és dalmácziai bán, minek bizonyítására két oklevélből iktatok ide sorokat, melyek bizonyságúl szolgálnak arra is, mekkora volt Járai Péter iránti bizalma a királynak. Az egyik, a julius 13-ki fönt idézett oklevél sorai: «quod cum fideles nostri dilecti, videlicet magnificus Nicolaus de Zeech, regnorum nostrorum Croatiae, Dalmaciae banus, ac Petrus de Jara vices gerens magnifici baronis Dyonisii wayvodae Transilvani, quos in medium nobilium; Siculorum, et. Saxonum terrae nostrae Trarisilvaniae ad reformandum, et componendum universarum litium et disturbiorum materias ratione terrarum, et metarum inter eos litigiose vigentes, pro specialibus in nostra persona hominibus, nostris deputantes confidenter transmiseramus cum nostro regio pleno mandato». A másik (Lajos királyé, 1366 jul. 14-én Gyulafejérvártt kelt) oklevél sorai: «per fidelem nostrum dilectum nobilem virum Petrum de Jara vice vajvodam magnifici baronis nostri Dionisii vajvodae. Transilvaniae et capitanei* civitatis et districtus Bidiniensis regni nostri Bulgariae, quem. nos unacum magnificis viris Nicolao de Zeech regnorum nostrorum Dalmatiae et Croatiae banum, Petro Zudor pincernarum nostrorum magistro, et Ladislao artis medicinae magistro; nostro physico fideli ad revidendum statum dictae litigiosae terrae (Sárd és Igen közti föld) confidenter praemiseramus».
Fejér, Cod. Dipl. IX. III. 212.
Szabó Károly, Székely Oklevéltár, I. k. 68. l.
Szereday, Notitia Capituli eccl. Alb. Trans. 53. 1.
Gr. Kemény följegyzése szerint: Fejér, Cod. Dipl. IX. III. 567.
A másolatban valószínűleg tollhibából «Capitaneum» áll.
Dénes helyébe Laczk Miklós jövén vajdának, ennek is Péter nevű alvajdája van, mi kitetszik Lajos király Diósgyőrön 1367 szept. 7-én kelt leveléből, melynek kezdő soraiban ez áll: «Magnifico viro Nicolao wayvodae Transilvano, vel Petro vice vayvodae eiusdem», és hogy e Péter Járai Péter, igazolja a váradi káptalannak egy 1367 in festo b. Agathae v. et m. (febr. 5) kelt bizonyítványa,* mely szerint: «una cum homine eiusdem regii culminis, Petro de Jara vice vayvoda Transilvano ad hoc specialiter delegato» a káptalan küldöttje a reájok bizott ügyben aug. 21-én s az ezt követő napokon járt volt el. Alvajdai működését tanusító adatot birunk 1368 szeptember havából is. A Laczk Miklós vajda által Vlayk oláhországi vajda ellen vezetett sereggel ment Járai is Oláhországba, és e harczban, melyben Miklós vajda is halálát lelte, esett el Járai, ki Thuróczi által a harczban elhullott előkelő s jeles harczfiak közt mint «vir strenuus» van felhozva. Hogy eleste 1368 végén vagy 1369 első havában történt-e, nem bizonyos.
Jos. Com. Kemény, Dipl. Trans. II. k. Feltéve, hogy február 5-én Laczk Miklós már viselte a vajdaságot, kit ily minőségben márczius 25-ki oklevél (Fejér, Cod. Dipl. IX. V. 57. l.) felmutat.
Ezen elősorolt adatokból kiviláglik, hogy Járai Péter három Laczk vajdának volt alvajdája. Járai hátrahagyott gyermekei: János, Mihály, Miklós, Kata, Torda és Péter, kiket e táblázat felmutat:
Járai Mihály vagy Miklós; Járai Péter erd. alvajda 1345. 1368.; Wáradgyai János erd. alvajda. (Geréb Margith) † 1396; Wáradgyai Mihály kanonok 1399. 1417.; Wáradgyai Miklós † 1408 előtt; Wáradgyai Anna Apafi Miklósné 1398. 1417.; Wáradgyai Kata Gyógyi Jakabné 1398. 1408. 1417.; Wáradgyai Susánna Kizdi Sándor Miklósné 1408. 1417.; Kata; Gerendiné; Torda 1380.; Péter 1377.; Gerendi Erzsébet Berzeviczi Tamásné; Gerendi László; Berzeviczi István 1405.
154János nevű fia 1380-ban már nős, Geréb Margithot birta nőűl, a disznódi, később mártonfalvi Geréb János és Kelneky Anna leányát. Mint anyósának fölhatalmazottját találjuk 1380-ban, az ez évben Kelneky örökösök közt végbe ment osztálynál, melyről szóló oklevélben neve egyszerűen így áll: «Johannes filius condam Petri vice-vajvodae.»* Ő is alvajdaságot viselt, s a mint látjuk, nem Széchényi Frank vajdának, kivel neje rokonságban állott, volt az alvajdája, hanem Stibor vajdának. 1395-ben kezdhette szereplését. 1396-ban «in dominica Judica» (mart. 19.) Váradgyáról intéz levelet a gyulafejérvári káptalanhoz, melyben «Johannes filius condam Petri vice vajvodae de Waradia, vice vajvoda Transilvanus», és magát nem Járainak, hanem Wáradgyai János-nak írja. Tisztsége rövid ideig tartott; az érintett, 1396-iki, évben részt vett saját zászlója alatti fegyvereseivel a törökök elleni harczban, és Nikápolynál szeptember 15-ike és 28-ika közt esett el; Zsigmond király oklevele szerint: «in personali conflictu nostrae maiestatis cum Wayzath domino Turcorum prope castrum maioris Nicapolis habito, et commisso, sub vexillo suo exeudo exhibitis, et impensis, in quo quidem conflictu ipse deperditus haberetur, et ut fertur vitam finiisset temporalem». Két leányt, Anna és Kata nevűeket, hagyott hátra, kiket Stibor vajda kérelmére Zsigmond király 1398-ban az ők váradgyai birtokukban fiúsított, mely fiúsításról szóló és Szeremlén «feria VI. proxima post festum b. Vincentii confess.» (sept. 7.) kelt oklevelét Zsigmond király 1418-ban újra megerősítette.* Özvegye 1411-ben még életben állott; fitestvérével és gyermekeivel együtt felmutatja őt oklevélkivonat.* Egyik leánya Apafi Miklóshoz, a másik Gyógyi Jakabhoz ment nőűl.
Jos. Com. Kemény, Dipl. Trans. II. k.
U. o. gr. Kemény másolatához e megjegyzést teszi: Originale in pergameno patenter emanatum, et sigillo eiusdem regis pendenti (cuius tamen sola zona sericea viridis coloris superest) munitum, exstat Cibinii in Archivo fisci Reg. Transilvanici, fasc. 47. Libri I. Cottus Albae. Litt. 5.
Gr. Kemény szerint: Fejér, Cod. Dipl. XI. 485. 1
Váradgyai Mihály, Péter fia, 1399-ben gyulafejérvári kanonok és hunyadi esperes, így jő elő a későbbi években is, azonban egy 1401-beli oklevél kivonatában beszterczei plebánosnak van felmutatva s egyszersmind kanonoknak. Mind 1408-ban, mind 1411-ben kanonoki czíme mellett ez áll: «Archidiaconus de Hunyad.» Vajjon ő volt-e Péter alvajda legidősb fia, vagy a XIV. század végén talán egyedűl életben álló, miután őt látjuk a fitestvéreivel közös váradgyai birtokot illető peres ügy vezetőjének. Hogy ő a Járai Péter fia s hogy Váradgyáért a gyulafejérvári káptalannak pere volt, kitetszik a kolosmonostori conventnek 1399-ben kelt bizonyítványából.* E szerint a fejérvári káptalan tiltakozott a Wáradgyai János leányainak a váradgyai birtokbani fiúsítása ellen, s a bizonyítvány kivonata sorai ezek: «super qua possessione inter dictum capitulum ab una et Michaelem, filium quondam Petri vice vayvodae, archidiaconum de Hunyad et canonicum Albensem parte ab altera lis ordine iudiciario mota penderet.» A perre nézve tájékozást nyerünk Szereday Antalnak a gyulafejérvári káptalanról írt munkájából; ebből kitetszik, hogy Váradgyát, mely 1359-beli oklevélben mint «villa Petri vice vayvodae» jő elő; melyet Péter alvajda bírt a későbbi években is, 1361-ben Alvinczi János «comes», Vivián fia, a káptalannak hagyományozta volt mint «possessionem suam».* Mihály kanonok a tiltakozás utáni időben letette a pert és 1401-ben in octavis festi b. Andreae apostoli (dec. 7.) kelt bizonyítvány szerint felét Váradgyának átadta a káptalannak, és ez alkalommal a másik felerészbe beiktattatta két fitestvére gyermekeit, de ekkor a félrésznek teljes birtokába a káptalan még nem jutott; perelnie kellett a Mihály hugaival, végre kibékülés utján és a tordai országgyűlésnek 1408-ban hozott ítéleténél fogva vehette azt kezéhez.* A hugainak átadott félrészre nézve Mihály kanonok kikötötte, hogy a míg él, annak vegye évi jövedelmeit. Elöregedvén és elbetegesedvén, végrendeletet készít 1417-ben a gyulafejérvári káptalan előtt, és ezáltal megosztoztatja testvérei gyermekeit a váradgya, 155devecseri és szépmezői* birtokokban. Rendelkezett ekkor atyjának Kolosmegyében Légen és Palatka nevű birtokai iránt is, melyek ekkor per alatt állottak, mint e sorokból látható «quod si divina favente gratia alias suas possessiones paternas Legen et Pethelaka vocatas, super quibus inter ipsorum et filios quondam Joannis filii Iwanka de Ews ordaine iudiciario nunc litis currit materia, ab eisdem reobtinere valuerint.»* E végrendeletből látjuk, hogy ő éneklő-kanonok volt.
Szereday, Notitia Capit. eccl. Alb. Tr. 67. 1.
U. o. 49. l.
Ezen itéleten függ Szántói Laczk Jakab azon pecsétje, melyről gróf Kemény József lerajzolta a czímert, melynek másolatát a «Turul» f. évi 3. füzetében 115. 1. közöltem. Az eredeti levél gr. Kemény följegyzése szerint megvan az erd. kincstári (most orsz.) levéltárban fasc. 47. Lib. I. Cott. Alb. Litt. C.
Szépmező Küküllőmegyében.
Jos. Com. Kemény, Dipl. Tr. II. k.
Wáradgyai Miklós, Péter alvajda fia, 1408-ban már nem volt életben, csak Susánna nevű leánya, ki ekkor férjnél volt.
Wáradgyai vagy Járai Kata mint Péter alvajda leánya egy 1405-ben junius 25-én kelt levélből derűl ki.* Ezen oklevélből még kitetszik, először: hogy e Kata a kihalt Gerendi család egy ivadékának volt a neje, kitől gyermekei: Gerendi László és Gerendi Erzsébet, ki ekkor Berzeviczy Tamásné; másodszor kitetszik, hogy Wáradgyai Mihály a maga összes javait a Kata gyermekeinek akarta még életében adni, mit hogy megtehessen, arra Berzeviczynének István nevű fia * eszközölte ki Zsigmond király beleegyezését. Az oklevél szerint: «quod Stephanus filius Thoma de Berzevicze comitatu de Saros, nostrum accedens ad conspectum, nobis proponere curavit, quomodo Michael filius quondam Petri vayvode (tévesen vice vayvoda helyett) de partibus Transilvanis, archidiaconus at canonicus in ecclesia Transilvana possessiones suas universas quocunque titulo ipsum contingentes, nobili dominae Elisabeth vocatae, matri videlicet praedicti Stephani, et Ladislao de Gerend a nobili domina Catherina nuncupata, sorore uterina praefati Mihaelis archidiaconi genitis, et procreatis, ductus fraterno amore, sua in vita vellet donare, et perpetue conferre, supplicans idem Stephanus nostrae maiestati humiliter et devote, ut propter eiusdem fidelia servitia, praefato Michaeli archidiacono ad praemissa facienda nostrum regium dignaremur praebere consensum,» és Zsigmond király «habito super eo praelatorum et baronum nostrorum consilio» beleegyezését adta. E Katáról Mihály kanonok 1417-iki végrendeletében nincs említés téve, gyermekeiről sincs.
Gr. Kemény sajátkezű másolata alatt ily megjegyzés áll: exstat in transumpto conventuali anni 1493 in Archivo Kolosmonostoriensi inter irregestrata.
Nagy Iván, Magyarország családai II. k. 43. 1. írja, hogy ezen Berzeviczy Istvánt a családi okmányokban «Pohárnok István»-nak nevezik.
Torda mint néhai Péter alvajda fia áll a fönt idézett és Kelneky ivadékok osztályát tárgyazó 1380-iki oklevélben, mely osztálynál ő mint vajdai ember szerepelt. Hogy ő Járai Péter fia, igazolja az is, hogy ugyanazon oklevélben Wáradgyai János mint «filius praedicti condam Petri vice vayvodae» fordúl elő. Volt-e atyjának Alsó-Jára nevű helységben birtoka, mely Tordamegyében fekvő helységtől vette nevét Péter alvajda, és járai birtokát tartozékaival e Torda örökölte-e, annak kimutatására adataim nincsenek.
Wáradgyai Anna Apafi Miklósné, János alvajda leánya, Péter alvajda unokája, már mint Almakereki Apafi Miklós* neje áll a fönt idézett 1408-iki itélet-levélben. E férje kérelmére s férje érdemei következtében erősítette meg Zsigmond király Mihály kanonok fassióját és végrendeletét 1418-ban «in dominica Ramispalmarum» (mart. 20.) Constanzban, hol a király előtt személyesen jelent volt meg Apafi.*
Apafi Péter fia.
Másolata gr. Kemény Diplomatariuma II. k.-ben. Az eredeti levél az erd. kincstári (most országos) levéltárban.
Wáradgyai Kata, János alvajda második leánya, ki testvérével 1398-ban fiusíttatott, 1408-ban még hajadon, de 1417-ben férjével, Gyógyi Jakabbal, jő elő oklevélben, melyben ő: Catharina consors Jacobi filii Stephani de Dyogh.
Wáradgyai Susánna, Wáradgyai Miklós leánya, kiről feljebb érintettük, hogy 1408-ban már férjnél volt, Kizdi Sándor Miklós neje. Minekutána őt és unokatestvéreit a Mihály kanonok bevallása és végrendelete következtében két birtokba beiktatják, mely alkalommal felét kapta Szépmezőnek és a váradgyai részbirtoknak is felét, a káptalannak a beiktatásról 1417-ben kelt jelentésében ez áll: Susanna consors Nicolaii filii Sandri* de Kyzdy, filia videlicet Nicolai filii condam Petri vice vayvodae, de Waradgya.
Két más oklevélben «Sandor».
156Egy oklevélből végre kitetszik, hogy Járai Péternek volt Péter nevű fia is, ki, midőn a kolosmonostori convent I. Lajos királynak 1377-ben kiadott parancsára ősi Ivánka fiát, Jánost, a Péter alvajda fiai által lefoglalva tartott «Péterlaka» (Pete) és Légen nevű birtokaiba visszaiktatja, az ellenmondók egyike, és a convent jelentésében a testvérek közt, hol Miklós áll első helyen, ő utolsónak van felhozva.
Gróf LÁZÁR MIKLÓS.
