A NAGY-IDAI CSALÁD LESZÁRMAZÁSA.
108A NAGY-IDAI CSALÁD LESZÁRMAZÁSA.
(Egy czímerrajzzal.)
E család alapítója Nagy-Idai Kulcsár Mihály, ki 1627. ápril 14-én Bethlen István Máramaros vármegye örökös főispánja s erdélyi gubernátor ajánlatára mint Huszt várának kulcsára Bethlen Gábor fejedelem által czímeres nemességre emeltetett.*
1 Nagy Iván alig pár sorban emlékezik meg erről a családról, elmondván Szirmay Antal monographiája után, hogy a Nagyidayak Zemplén vármegye nemesei között fordulnak elő. Azt hiszem, szükségtelen indokolnom e történelmi jelentőségre bár nem emelkedett, de a megyei életben kiválóan szereplő család nemzedék-rendjének összeállítását, melynek hitelessége mellett Nagy-Idai Ferencz Ugocsa vármegyei földbirtokos tulajdonát képező eredeti oklevelek tanúskodnak. – Véleményem szerint igen kivánatos, hogy az úgynevezett historiai családok mellett, a kisebb jelentőségűek múltja is mennél nagyobb számban föl legyen derítve, a naív, hagyományokon alapuló téves nézetek helyreigazításával, a családtani kérdéseket gyakran megoldhatlanná tévő homály és zürzavar eloszlatásával.
A Kulcsár nevet azonban csak a nemességszerző viselte és nem lehet kétségünk a felett, hogy nem őseitől örökölte, hanem csupán foglalkozásáról ragadt reá, a minthogy utódai sohasem is éltek azzal, sőt maga Mihály úr is híven ragaszkodott a Nagy-Idai névhez, jóllehet armális levelében* inkább prćdicatum gyanánt szerepel az, valószínűleg származáshelyét jelentvén. Ennek oka pedig a jó hangzáson kívűl, valószínűleg a családban mai napig is élő azon hagyomány lehetett, mely ősibb származást, nemes elődöket igényelt, kik a Nagy-Idai nevet már azelőtt fölemelték az ismeretlenség homályából, mielőtt a huszti vár kulcsára személyes érdemeinél fogva a nemzet kiváltságosainak sorába lépett.
2 Ezzel az armálissal rajta kívűl rokona (valószínűleg unokaöcscse = ex sorore frater) Fodor István is megnemesített. A czímer leírása így hangzik: «scutum videlicet militare cślestini coloris in cuius campo sive area super cespitem viridem diversi generis flosculis ornatum leo quidam naturali colore suo depictus, ore patulo, linguaque exerta, micantibus oculis fasciculoque clavium collo ex torque aurea dependente, posterioribus stare, anteriori vero dextro clavem sursum tenere, sinistro autem pedibus ense nudo circa cuspidem comprehenso immitti conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium gemmis et unionibus variegatum, ex quo leo dimidius alias inferiori per omnia similis eminet.»
Kihirdettetett Máramaros vármegyének 1627. november 23-án Sziget városában tartott közgyűlésén, a mikor Kricsfalvi Sztoyka Ferencz alispán, Bölöni másképen Nagy Mihály, Kotecz János, ifj. Rednik János, Bencze Péter pedig szolgabírák voltak.
Így történt tehát, hogy midőn Mihály úr régi tisztségét letévén, öreg Bethlen Istvánnak huszti udvarbírája lett, foglalkozása nem indokolván többé a «Kulcsár» elnevezését, csakhamar feledésbe is ment az, mielőtt – mint ez hasonló esetekben rendesen történni szokott – a köz szokás örökségűl szállította volna az utódokra.
Az ős Nagy-Idai név tehát már a nemességszerző életében visszafoglalta régi jogait, s elég jól hangzott arra, hogy más kedvező körűlmények mellett, rövid idő alatt előkelő vagyonos családokkal hozza összeköttetésbe viselőit.
Az adományozott czímer azonban örökössé tette az egykori kulcsár emlékezetét, mert az égszínkék hadi vért virágokkal ékesített, zöld mezejében ágaskodó természetes színű oroszlán, míg első jobblábával magasra emelve tart egy kulcsot, ballábával egy markolatánál fogva földhöz támasztott meztelen pallos hegyét markolja s hogy a czímerkép annál tökéletesebb legyen, az oroszlán nyakába akasztott arany lánczon egész csomag kulcs függ. Ugyan ezen oroszlán 109szemlélhető felső testében, tehát növekedőleg a zárt hadi sisak koronáján is. Látni való tehát, hogy a «claviger arcis Hustiensis» eléggé élethűen van symbolizálva.
A huszti udvarbíróság, míg egyfelől kétségtelenűl jövedelmező állás volt abban az időben, s I. Mihály életében meglehetős vagyont gyűjtött, addig másfelől szoros összeköttetésbe hozta családját a Bethlenekkel, mely összeköttetés aztán megnyitotta maradékainak az emelkedéshez vezető utakat.
A huszti vár és uradalma öreg Bethlen István halála után fia és veje gróf Rhédey Ferencz birtokába ment által, a ki apósa után a máramarosi örökös főispánságot viselte haláláig s egyideig erdélyi fejedelem volt. – A leopoldi diploma után is többször találunk Bethleneket a főispáni széken s bár jószágaik e vármegyékben idők múltával megfogyatkoztak, de hatalmuk, befolyásuk széles körű maradt ezután is.
A Nagy-Idai utódok mindenkor a legbizodalmasabb viszonyban éltek a Bethlen családdal s míg ez a körűlmény társadalmi állásukat legalább is a vármegye határai között tagadhatlanúl jelentékenyebbé tette, a közügyek terén való szereplésüket elősegítette, addig a változott viszonyok között egyszer-másszor nekik is nyilt alkalmuk leróni némileg a hálát, melylyel a huszti udvarbíró maradékai Bethlen István vérének tartoztak.
Mert a gubernátor a mellett, hogy Gábor fejedelemtől armálist szerzett hűséges kulcsárjának, más eszközökkel is elősegítette annak boldogulását, módot nyújtván neki a vagyongyűjtésre. – Mihály úr gyarapította is lassanként vagyonát; így 1732. november 21-én Haydu Péter özvegyétől megvásárolt egy puszta örökséget Huszton, melynek kelet felőli szomszédja a Lakócz patak, nyugat felőli pedig Csyzmazia András háza volt.* Midőn pedig nem sokkal utóbb ismét egy házat szerzett Huszt városában, Bethlen István 1638 június 16-án kelt adomány-levelében minden jobbágyi teher és adózás alól fölmentvén azt, neki és két ágon lévő maradékainak azzal a kikötéssel inscribálta, «hogy mi ellenünkben mást ne szolgáljon, korcsománkra bort ne kezdgyen s jobbágyunkat vármegye törvénynyel ne fárassza». Ezt az adományt 1639. november 28-án Rákóczy György erdélyi fejedelem is megerősítette, s a telken épített nemes udvarházat, melynek szomszédjai egyfelől a már említett Lakócz patak, másfelől Kőkép nevű utcza volt, a legújabb időkig birtokolta a Nagy-Idai család máramaros-vármegyei ágazata.
1 Családi irományok. Megjegyzem, hogy a Nagy-Idai család leszármazásánál kizárólag innen merítettem adataimat, s így nem tartom szükségesnek arra ismételten hivatkozni.
Legjobban gyarapította azonban Mihály úr vagyonát házassága által, a mennyiben felesége Sztoyka Kata nemcsak a vármegye egyik legelőkelőbb családjából származott* de mint az iratok tanúsítják, szép értéket is vitt urához, s midőn özvegyen maradva 1653-ban javai egy részét gyermekei között felosztotta, a viszonyokhoz képest már gazdagnak mondhatjuk a Nagy-Idai családot, mely alig pár évtized alatt némileg alárendelt állapotából, Máramaros vármegye legelőkelőbb birtokosai közé emelkedett.
1 A Sztoyka család, melynek egy ága később báróságot is nyert, századok óta a legfőbb tisztségeket viselte Máramaros megyében.
Mikor halt meg a nemesség-szerző I. Mihály? – arról az oklevelek nem világosítanak fel bennünket, csak annyi bizonyos, hogy halála 1653 előtt történt. Sztoyka Katától három gyermeke származott: Anna, Pápai Istvánné, Erzsébet, Meleg Mártonné s egy fia, István, kiről alább szólandunk.
Mielőtt azonban a nemzedék-rend részletesebb ismertetéséhez fognánk, szükségesnek látjuk annak könnyebb áttekintése czéljából, a leszármazási táblát ide igtatni.
I. tábla.
Nagy-Idai Kulcsár Mihály. Huszt várának kulcsára, 1627-ben ármálist nyer, 1638-ban huszti udvarbiró, † 1653. Sztoyka Kata.; Anna 1653. (Pápai Istvánné).; I. István 1653–1705. Zöldi Anna.; Erzsébet 1653. (Meleg Mártonné).; II. Mihály 1689-ben Apaffy mellett harczol. Máramaros vármegye szolgabirája 1711-ben testvéreivel osztozik. Lipcsey Rebeka megh. 1748. (Máramarosi ágazat).; Anna megh. 1737. (Vajda Mihályné).; I. Ferencz (L. a II. táblán).; I. Sámuel 1711-ben testvéreivel osztozik, él még 1728-ban. Kölcsei Kende Klára.; Zsófia. (Uray Zsigmondné).; Éva. (Kölcsey Ferenczné).; Juliánna. (Peley Istvánné).; I. László Máramaros vármegye táblabirája, majd szolgabiró, megh. 1778. Rozsy Erzsébet.; Krisztina (Kodra Máténé).; Erzsébet (Ujhelyi Péterné).; III. Mihály (Ilosvay Zsuzsánna).; II. Ferencz. 1741-ben a fölkelő nemességnél zászlótartó 1. Leövey Éva. 2. Guthy Anna. (Szathmári ágazat.); II. Sámuel. Kadét † 1762.; II. László 1744-ben Máramaros vármegye táblabirája megh. 1791. Csebi Pogány Borbála.; Éva (Olvasztó Mikl.); Juliánna (Hetey Imréné).; Zsuzsánna †; Krisztina (Szilágyi Andr.); III. Ferencz Kölcsey Mária.; György 1791. 1. Kölcsey Borbála. 2. Kulin Juliánna.; Anna (Lelovics József).; Erzsébet †; III. Sámuel Máramaros vmegye főjegyzője, szül. 1779 † 1836. 1. Maróthy Zsófia. 2. Szőllősy Borbála.; III. László Máramaros vármegye főszámv. 1810-ben fhadn. † 1839-ben.; József † Csillag Klára.; Sándor † Detrik Johanna.; Mária † (Jeney Lászlóné); Zsuzsánna † (Benkő Ferenczné).; Amália † (Szük József péterfalvi pap †).; Eszter. (Szőllősy Károlyné).; Menyhért él Budapesten (Darvay Erzsébet).;
II. tábla.
I. Ferencz (ki az I. táblán). 1689-ben Apaffy táborában harczol 1695-ben Máramaros vármegye táblabirája. 1705-ben II. Rákóczy Ferencz fejedelem főkonyhamestere. Meghalt 1711 körül. Jászberényi Borbála.; Zsuzsánna 1. Kormos Lászlóné. 2. Kőszegi Györgyné.; II. István 1699-ben Máramaros és Ugocsa vármegyék táblabirája. 1726-ban Máramarosban szolgabiró. 1743-ban Ugocsa vármegyébe Verbőczre költözködik. Meghalt 1760 körűl. 1. Dralepozkai Horváth Kata. 2. Sarolyáni Márton Klára.; III. István Ugocsa vármegye táblabirája. Született 1720 körűl. Meghalt 1808-ban. 1. Adorjányi Ráthonyi Mária 2. Somossy Borbála.; Mária (Dienes Zsigmondné).; Juliánna. (Jármy Sándorné.); Mária (Kölcsey Sámuelné).; IV: Ferencz szül. 1780 † 1844-ben Ugocsa vármegye tiszti főügyésze. Csebi Pogány Juliánna † 1847.; Erzsébet (Hunyady Sámuelné).; Juliánna †1854. (Pólcsy Gáspárné.); V. Ferencz szül. 1818-ban Ugocsa vármegye volt tiszti főügyésze, lakik Verbőczön. 1. Károve Amália meghalt 1851-ben 2. Lekcsei Sulyok Izabella.; Zsuzsánna † 1873. (Dobsa Ferenczné).; Bóra szül. 1860. (Bay Károlyné).; I. Zsigmond szül. 1867.; VI. Ferencz szül. 1871.
111A nemesség-szerző egyetlen fiának I. Istvánnak emlékezetét az 1653-iki osztályon kívűl, még alig egy pár oklevél tartotta fenn.
Egyetlen fiú lévén, szüleinek minden őstől maradt javait örökölte s így kétségtelenűl vagyonos ember volt, de a közéletben nem szerepelt, vármegye-tisztséget tudtunkra nem viselt. Állandóan Huszton lakott, s az erdélyi zavarok, majd a XVII. század derekán kitört háború idején élemedett ember lévén, maga azokban tevékeny részt nem is vett, de helyzeténél, birtokviszonyainál fogva Apaffy pártjához tartozott s két felnőtt fia harczolt a fejedelem zászlója alatt.
Élt még 1705-ben s öreg kora daczára életerős ember volt, mert míg fiai a Rákóczy-mozgalomhoz csatlakozva, távol valának, maga vezette a huszti gazdaságot. 1711-ben már özvegye a dézsi származású Zöldys Anna gyermekeit osztoztatja, 3 fiú és egy Anna nevű leány maradt utána, ki Vajda Mihályhoz ment férjhez.
A fiúk közűl Mihály a máramarosi, Ferencz pedig, illetőleg ennek fia, István, az ugocsai ágazat alapítója lett, a harmadik:
I. Sámuel az 1711-iki osztály-levélben említtetik először, a mikor már a Rákóczy-forradalmat végig harczolva, a szathmári békekötés után, mint legfiatalabb fiú az ősi curián Huszton telepedett le. Nem állapíthatjuk meg, mikor halt meg, csakhogy 1728 után már nincs nyoma az oklevelekben. Felesége a törzsökös Kölcsey Kende család nemes sarja, Klára volt, kitől származott három leányát előkelő nemesek vették nőűl, ú. m. Juliannát Peley István, Évát Kölcsey Ferencz, Zsófiát pedig Uray Zsigmond.
A két idősebb testvér közűl:
II. Mihály Apaffy fejedelem mellett harczolt, ki 1689-ben engedélyt adott neki és Ferencz öcscsének, hogy huszti házukat meglátogathassák. A kurucz világban Máramaros vármegye bereznai járásának szolgabírája volt, de hivatalát 1710-ben már nem viselte. Felesége Lipcsey Rebeka kezével szép jószágok birtokába jutott s előkelő összeköttetései kiváló helyet biztosítottak utódjainak Máramaros vármegye közéletében. 1728-ban már nincs az élők között s három fiú és két leány gyermeke édes anyjuk akaratából minden javain osztoznak. A leányok tekintélyes, vagyonos nemesekhez mentek nőűl, Erzsébet Ujhelyi Péter, Krisztina Kodra Máté felesége lett. Fiai voltak: Mihály és László.
III. Mihály életkörűlményeiről alig tudunk valamit, s az iratokból alig állapítható meg egyéb, mint hogy felesége Ilosvay Zsuzsanna volt, kitől két leánya maradt, Julianna Hetey Imréné, Krisztina Szilágyi Andrásné.
I. László Huszton lakott s Máramaros vármegyének táblabírája volt. Az országos pestis idején 1744-ben egészségügyi biztos, később pedig szolgabíró lett. Mint a hozzá intézett levelek tanúsítják, a megye közéletében jelentékeny tényezőnek tartották. Felesége Rozsy Erzsébet volt, kitől két fia Sámuel és László s egy leánya Éva Olvasztó Miklósné származott.
II. Sámuel 1737-ben született s 1760-ban a Bécsben székelő Eszterházy-ezredben mint kadét szolgált, de betegeskedése miatt 1762-ben onnan elbocsáttatván, rövid idő múlva meg is halt nőtlenűl.
II. László ki 1778-ban leánytestvérével választott bíróság előtt osztozik, csebi Pogány Borbálát vette nőűl s Huszton tartá lakását. Annyit tudunk felőle, hogy testvérének máramarosi javait magához váltván, s különben is jól házasodva, igen vagyonos emberré lett, de nincs nyoma, hogy a nyilvános életben is szerepelt volna; 1791-ben halt meg.
Kénytelenek vagyunk e helyen bevallani, hogy a rendelkezésünkre álló adatok a Nagy-Idai család máramarosi ágazatának szereplésére s egyes tagjainak birtokviszonyaira nézve csak igen hézagosan tudósítanak bennünket s legtöbb esetben be kell érnünk azzal, ha belőlük az ízről-ízre való leszármazást hitelesen constatálhatjuk.
II. Lászlónak két fia maradt ú. m.
III. László, ki 1810-ben a felkelő nemességnél főhadnagy volt, később Máramaros vármegye főszámvevője lett s 1839-ben halt meg. Feleségétől, Chernel Krisztinától gyermekei nem származtak.
III. Sámuel született 1779-ben s Máramaros vármegyének főszolgabírája, majd főjegyzője volt. Meghalt 1836-ban. Kétszer nősült; első házassága Maróthy Zsuzsannával magtalan maradt; második feleségétől Szőllősy Borbálától származott gyermekei közűl;
112Eszter Szőllősy Károlyhoz ment nőűl.
I. Menyhért Budapesten lakik s jelenleg a Nagy-Idai család máramarosi ágazatának egyetlen férfi tagja, mert feleségétől Darvay Erzsébettől gyermekei nem származtak.
Hátra van még ezen a vonalon II. Mihálynak Lipcsey Rebekától származott
II. Ferencz nevű fia, kinek utódjai azonban jobbára Szathmár vármegyében éltek s a családnak tulajdonképen harmadik ágazatát képezik. Maga Ferencz még Huszton lakott s a Mária Terézia királyasszony védelmére felkelő megyei nemességnek 1741-ben zászlótartója volt. Kétszer nősűlt s első feleségétől, Leövey Évától csak egy Anna nevű leánya származott, ki Lelovics Józsefhez ment nőűl. Második felesége Guthy Anna volt, s ettől két fiú gyermeke maradt. Nevezetesen:
I. György, ki 1791-ben történt halálakor sem Kölcsey Borbálától, sem Kulin Juliannától nem hagyott hátra utódokat.
III. Ferencz, kinek Kölcsey Máriától József, Sándor és Mária nevű gyermekei származtak.
Mária Jeney Lászlóhoz ment nőűl.
I. József Szathmár vármegyében Kölcsében lakott. Csillagh Klárától született Zsuzsanna leánya Benkő Ferencz felesége lett.
I. Sándor, hasonlóképen kölcsei birtokos Detrik Johannától egyetlen leány-utódot hagyott maga után, Amáliát, kinek férje Szűk József mint péterfalvi reform. pap halt meg.
Bennük a Nagy-Idai család szathmármegyei ágazata elenyészett.
Térjünk most át a nemzetség jelenleg is virágzó Ugocsa vármegyei vonalára, melynek törzsatyja, jóllehet csak fia költözött állandóan Ugocsába, mint már említettük is, I. Istvánnak Zöldy Annától születet fia:
I. Ferencz volt, ki 1689-ben Apaffy mellett harczolt, majd II. Rákóczy Ferenczhez csatlakozva, mint főkonyhamestere* a fejedelmet minden hadakozásában hűségesen követte, megosztván azzal a tábori élet viszontagságait.
1 «In anno 1705. I-a januarii kezdetik esztenteje nemzetes és vitézlő Nagy Idai Ferencz uramnak kegyelmes uram ő nsga főkonyha mesterének, esztendeig lészen fizetése kész pénz háromszáz rhénes forintja fl. 300, angliai posztója 6 rőf m. 6. Datum Léva városában ut supra. Kegyelmes urunk ő nagysága udvari fő hofmestere Ottlyk György mpr. (p. h.)» Eredetije Nagy-Idai Ferencz birtokában Verbőczön.
1705. július 19-én tudósítja atyját az érsekujvári táborból, hogy a német a Csallóközben van s ha Isten engedi, megharczolnak vele. «Most is gyakran által usztatnak a mieink, strázsájukat levágják, sokszor elevenen is elhozzák», kéri továbbá, hogy a gyermekeket járassa szorgalmatosan iskolába, mert igen aggódik miattok.
Jellemzi a család tagjait mindenek felett az a kiváló gond, a mit gyermekeik nevelésére fordítottak. A férfiak csaknem kivétel nélkül tudományosan képzettek voltak s az újabb korban, habár nem is használták mindig, kevésnél hiányzott az ügyvédi oklevél. De úgy volt ez a régibb időkben is, mikor pedig az általános műveltség bizony szűk körre szorítkozott s nemritkán a főurak váraiban is idegen vala.
Kétségtelenűl neveltetésüknek, de némi részben talán a vérükben rejlő hajlamoknak is tulajdonítható, hogy bizonyos józan értelem, következetesség és gyakorlatias gondolkozásmód nyilvánúl minden tetteikben. Sok tekintetben igénytelen, feltűnésre nem vágyó s a maguk körében kitartással, zajtalanúl munkálkodó emberek voltak; komoly törekvésűek ifjú korukban, takarékosak, vagyonszerzők, midőn családot alapítanak.
Házasságkötéseiknél is nyilvánulnak egyéniségük e jellemző vonásai, s úgyszólván fiúról-fiúra szálló hagyományos elv volt közöttük, ha nem is mindig gazdag, de tekintélyes előkelő családokba házasodni. Maga a nemességszerző adott erre nézve követendő példát az utódoknak, kik aztán Kölcsey, Pogány, Kende, Ráthonyi, Somossy, Leövey, Maróthi leányokat vettek nőűl, előnyös összeköttetéseket szerezve ez által maguk és maradékaik számára. Nem mondhatjuk azonban, hogy e tekintetben kizárólag az érdek lett volna reájuk nézve irányadó, de érzületüket legtöbb esetben szerencsésen össze tudták egyeztetni elveikkel.*
1 Hogy házasságkötéseik s a leányok férjhez adásánál mennyire körültekintők, óvatosak voltak, kitűnően jellemzi az a levél, melyet Nagy-Idai Ferencz 1705. július 19-én a Rákóczy táborából írt atyjához, hogy megóvja hugát egy – véleménye szerint – szerencsétlen lépéstől: «Az hugom asszony iránt írhatom kigyelmednek, hogy csak Ráthonyi János uramnak adjuk, nem másnak, mivel ő kigyelme csak egyedűl vagyon, anyja is igen emberséges asszony vagyon, ha ott jól nem tartják, sehol őtet az édes hugomat jobban nem tartják; hallom ugyan, hogy Ujhelyi Ferencz uram mondotta, hogy magáénak teszi, de az közzé az had közzé nem örömest adnám, hogy látnám kínos életét. Példa Széchenyi Mihályné, miket nem költ az a négy egytestvér öreg asszony reája; ha az mi atyafiságunk kell az édes hugom asszonynak, most lássa meg, mert bizony nem játék, miket mi akarunk.»
113Ferenczet 1706-ban még Rákóczy oldalánál találjuk, de ezután nyomtalanúl tűnik el szemeink elől; valószínűleg rövid idő múlva talán még atyja előtt meghalt, mert a többször említett 1711-iki osztálykor már csupán özvegye és gyermekei szerepelnek. Felesége Jászberényi István és bölsei Buday Klára leánya Borbála volt, kinek hozományát Bereg, Ugocsa, Szathmár és Máramaros vármegyei tekintélyes jószágok képezték. Ettől két gyermeke származott, ú. m.
Zsuzsanna előbb Kormos László, azután Kőszegi György hitvese és
II. István, kiben a Nagy-Idai család jellemző tulajdonságai: intelligentia, vagyonszerzési hajlam és képesség, takarékosság tevékenységgel, józanság gyakorlatias felfogással párosulva a legszerencsésebb módon egyesűltek.
Atyja halála után egy ideig Huszton tartózkodott s itt vette nőűl dralepszkai Horváth Miklós és Lipcsey Éva leányát Katát, kinek vagyona az övével egyesűlve, István úr egyike lett Máramaros vármegye legtekintélyesebb s leggazdagabb nemeseinek.
Már 1699-ben Máramaros és Ugocsa vármegyék táblabírája volt; 1726-ban főszolgabíróságot viselt, de kiterjedt jószágai annyi gondot okoztak neki, hogy a közélettől nem sokára visszavonúlt s midőn felesége halála után Harasztkereki Farkas László huszti prćfectus fiatal özvegyével sarolyáni Márton Klárával második házasságra lépett, hogy birtokait annál könnyebben kezelhesse, kiköltözött Máramarosból s 1743-ban Ugocsa vármegyébe Verbőczre tette át lakását.
Sarolyáni Márton Péter, kinek ősei már a XV. század elején Szathmár vármegye előkelő vagyonos nemesei közé tartoztak, abban az időben Ugocsában lakott, szorgalmatos gondot viselvén az elei által elzálogosított családi jószágok visszaváltására. – Leányágon az ősrégi, már az Árpádok alatt szereplő Sásváry és Egressy családok ivadéka lévén, ezek elharácsolt jószágait igyekezett vissza szerezgetni s 1740 körűl történt halálakor egyetlen leányával együtt e feladatot is Nagy-Idai Istvánra hagyta, ki dícséretes búzgósággal hozzá látott ugyan a dologhoz, de ez már a változott viszonyokhoz képest korántsem ment oly könnyen, mint Márton Péter uram idejében, a ki különben is prototypusa volt a körmös és ragadozó acquisitoroknak.* Nagy-Idai István is értett a vagyonszerzéshez, de sokkal humanusabb eszközökkel dolgozott mint apósa. Volt készpénze, adott kölcsön megszorúlt embereknek, de nem igyekezett kizsákmányolni azok helyzetét, szerzett szépen zálogos javakat, de mindig a legtisztességesebb módon gyarapította őstűl maradt vagyonát.*
1 A parázna személyek üldözése is egyik jövedelmi forrását képezte Márton Péter uramnak, s nem csekély azok száma, kik általa «vétekben» találtatván, néha fiúról-fiúra örökös jobbágyságra adták magukat, hogy a büntetéstől szabaduljanak s legjobb esetben is két-három évi szolgaság árán szerezték vissza szabadságukat, de voltak olyanok is, kik minden jószágukat átengedték fejváltságukban. – Valóságos szenvedélylyel űzte a jó úr erkölcsbírói tisztét, ha szinte nem is volt belőle haszna, s hónapokig lesett egy-egy gyanús személyre, míg végre fülön csíphette és határtalan öröme volt akkor, mint egy tanúvallomási jegyzőkönyv bizonyítja, midőn elvált első feleségét minden kétséget kizáró helyzetben találva, vasra verethette.
2 Hogy nem üzérkedett pénzével, bizonyítja az is, hogy egy alkalommal gróf Bethlen József Máramaros vármegye főispánja folyamodott hozzá nyomasztó anyagi viszonyai között: «Az isten kgdnek szép értéket adott, írja 1740. júl. 18-án, azért az isten nevében kérem, minthogy most már annyira jutottam, hogy bizony a mindennapi szánkba való kenyér vételre is nincsen költségem, csak most Krisztina napra is (felesége b. Kemény Krisztina volt) nem tudom mivel veszek kenyeret, melyre nézve kérem az Isten nevében kegyelmedet, jusson eszébe kgdnek az is, hogy gyermekségétől fogva micsoda jóakarója voltam én kgdnek, adjon kgd nekem novemberig 200 frtot kölcsön, vagy ha kettőt nem adhatna is kgd, bár csak százat stb.» Nagy-Idai teljesítette kérését, de két-három esztendő is elmúlt a nélkül, hogy visszakapta volna pénzét s mikor 1743 okt. 20-án b. Kemény Krisztina urának végtisztességére hívja meg, még várakozásra kéri levelében, évek múltával a főispán fia tesz igéreteket, hogy megfizeti. Nagy-Idai sohasem zaklatta pörrel s a be nem váltott kötelezvényt ma is őrzi kis unokája.
1141760 körűl történt haláláig folytonosan szerezgetve, egyetlen fiára gazdag örökség nézett. Ugocsa vármegyében közhivatalt a táblabíróságon kívűl nem viselt s a fennmaradt oklevelek jobbára csak sűrű birtokvásárlásairól tesznek tanúságot. Hiába való pereket nem kezdett s fiát a rászálló örökségen kívűl gondos nevelésben is részesítette, második házasságából származott leányait pedig még életében jól adta férjhez: Máriát Dienes Zsigmond, Juliannát Jármy Sándor vette nőűl. Horváth Katától származott egyetlen fia:
III. István, ki minden körűlmények egybevetésével 1720–1725 között született, s Ugocsa vármegyének táblabírája volt, örökölte atyjától a szerzési hajlamokat és megbecsűlte, gyarapította vagyonát. Kétszer házasodott; adorjányi Ráthonyi Máriától származott Mária leányát kölcsei Kölcsey Sámuel, Erzsébetet pedig, kinek atyja az Abák ősnemzetségéből származó Somossy-család sarjadéka, Borbála volt, Hunyadi Sámuel vette nőűl. Ez utóbbitól még egyetlen fia született:
IV. Ferencz (szül. 1780.), ki 1801-ben hites ügyvéd, később Ugocsa vármegyének tiszti főügyésze volt s meghalt 1854-ben. Nejétől csebi Pogány Juliannától származott gyermekei közűl Julianna (megh. 1844) Polchy Gáspárné, Zsuzsanna (megh. 1873) Dobsa Ferenczné lett s fia
V. Ferencz szül. 1818-ban, 1840-ben hites ügyvéd, majd atyjához hasonlóan Ugocsa vármegyének főügyésze lett. Jelenleg a közügyektől visszavonúlva verbőczi birtokán él. Első felesége Károve Amália (megh. 1851), kitől gyermekei nem származtak, második felesége lekcsei Sulyok Izabella, kitől két fia I. Zsigmond és VI. Ferencz s egy leánya Bora, Bay Károlyné született, mint ez táblázatunkon látható.
Ezzel a Nagy-Idai család leszármazását nyolcz nemzedéken keresztül kimerítettem, pótolva némileg ez által családtani könyveinknek néhol igen is érezhető hiányait s igyekezvén betölteni azon hézagokat, melyek szükségképen előállanak ott, hol egy egész társaság szorgalmas munkásságot igénylő feladatot, egyes – bár lankadatlan buzgalmú – szakemberek végeztek.
DR. KOMÁROMY ANDRÁS.
