BARRWY SIMON CZÍMERESLEVELE 1417-BŐL.
BARRWY SIMON CZÍMERESLEVELE 1417-BŐL.
(Színes czímerképpel.)
Ha a Siebmacher-féle magyar czímerkönyv adatai segítségével a középkori czímeres-levelek statisztikáját összeállítjuk, arra az eredményre jutunk, hogy a legtöbb czímeradományozás Zsigmond király alatt történt. Összefügg ez kétségtelenül egyrészt Zsigmond római-német királyságával s az ezuton hozzánk eljutott külföldi befolyással, másrészt e király rendezetlen anyagi viszonyaival, mely arra indítá őt, hogy a hol lehetett, a jószágadományozások elkerülésével, a nemesi czimer adományával tüntesse ki a legfelsőbb elismerésre igényt tartó híveit; a kitüntetés e módja semmibe sem került a királynak, sőt bizonyára jelentékenyen gyarapította kanczelláriája bevételeit. Bármint álljon a dolog, tény az, hogy az igazi értelemben vett czímeres-levelek, az adományozott czímer kifestett képével, hazánkban Zsigmond koráig viszik eredetüket, a Zsigmond-kori ármálisok képezik a hazai czímeres levelek legrégibb csoportját, s e körülmény érthetővé teszi érdeklődésünket, valahányszor újabb példány kerül nyilvánosságra középkori heraldikánk e becses emlékei közül.
BARRWY SIMON CZÍMERE 1417. évből.
Az eddig ismert Zsigmond-kori czímeres-leveleknek csak kisebb része került ki az országos levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum levéltára gyűjteményeiből; nagyobb részük magánosok birtokában van, s kétségtelen, hogy még igen jelentékeny azok száma, a melyek az ország külömböző vidékein, egyes nemesi családok leveles-ládáiban ismeretlenül lappanganak, s melyek felkutatása a heraldikusok egyik fő feladatát képezi.
Egy ily eddig ismeretlen czímeres-levelet fedezett fel a múlt nyáron Géresi Kálmán tagtársunk, a debreczeni kollégium tudós tanára, kinek szívességéből sietünk azt olvasóinknak bemutatni. Ez Zsigmond királynak Konstanczban, 1417 május 20-án kelt oklevele, melyben udvari emberének, Barrwy Ferencz fiának Simonnak és Pál, Mátyás, János, Imre, István és másik Imre nevű testvéreinek czímert adományoz.
Az oklevél vastag, kívül sárga, belül fehéres, u. n. olasz hártyára van írva, s a király középső pecsétjével ellátva; a vörös-fehér-zöld színű selyemzsinórról lefüggő pecsétfészek ma is megvan, de a pecsét vörös viaszja letöredezett róla, s maga az egész oklevél meglehetős rongált állapotban maradt reánk. Szövege, melynek hiányait egykorú czimeres levelek segítségével kellett kiegészítenünk, következőleg hangzik:
Sigismundus dei gratia Romanorum rex, semper augustus ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex, omnibus Christi fidelibus tam prese[ntibus quam futuris presentiu]m notitiam habituris salutem in salutis largitore. Quamvis regalis maiestas universos sibi fideles et dilectos sinceris favoribus libenter prosequatur, illos tamen, quos per fid[elium servitioru]m merita maioribus dignoscit dignitatibus laborare, non indigne amplioribus dignatur gratiis et favoribus promovere ac gratiarum libertatibus merito insignire. Proinde ad universorum [presentium parit]er et futurorum notitiam harum serie volumus perversire, quod fidelis noster Simon filius Francisci de Barrwy aule nostre familiaris, coram nostra celsitudine personaliter constitutus, pro[positis et]in memoriam nostri [reda]ctis suis [fidel]ibus servitiis, (quibus) celsitudini nostre a diuturnis temporibus in prosperis nostris agendis et adversis, persone et rebus suis non parcendo, indefesse studuit compla[cere reddidi]tque se gratum [et acceptum], arma seu nobilitatis insignia in presentium literarum nostrarum capite depicta maiestati nostre exhibendo, ab eadem maiestatis nostre celsitudine eadem arma seu nobilitatis insignia sibi et per eum Paulo, [Mathie], Iohanni, Emerico, Stephano, et alteri Emerico de predicta Barrwy fratribus suis carnalibus ac ipsorum heredibus et successoribus universis ex 120liberalitate nostra regia dari et conferri humiliter [et devot]e supplicavit. Unde nos prefati Simonis gratis affectibus intuentes obsequiorum merita, quibus diligentibus studiis ac indefessis in diversis mundi partibus, presertim in Istria et Lombardia, Francie, [Aragonie et Anglie] regnorum et presentibus Almanie partibus non sine sue persone gravibus discriminibus et expensarum suarum oneribus hactenus erga nostram daruit maiestatem, cottidieque [claret et] in antea eo quidem [studiosi]us clarere poterit, quo se et suos singularioribus honorum [gratiis] sentiet decoratos, animo deliberato et ex certa nostra scientia eidem Simoni et per eum memoratis Paulo, Math[ie, Iohanni], Emerico, Stephano et alteri Emerico carnalibus fratribus suis ipsorumque heredibus et posteritatibus [universis] ad prefati Simonis supplicationis instantiam prescripta arma seu nobilitatis [insignia] hic depicta [ac pictoris magisterio distincte] descripta [virtute presentium] conferimus, ymmo de habundantiori plenitudine specialis nostre gratie ad maiorem eiusdem Simonis et aliorum supradictorum [nobilitatis] gloriam [proprio motu concedimus, damus et elargimur] ut ydem Simon et alii supradicti [et eorum here]des ac quilibet (igy) ipsorum posteritas universa nata et nascitura hec arma seu nobilitatis insignia, prout [presentibus litteris circa principium appropriatis] coloribus diver sis inserta pictura deno[tat et declar]at, ammodo in antea in preliis, hastiludiis, orneamentis, bellis, duellis et in omni excercitio militari [gestare] valeant par[iter et deferre]. Gaudeant igitur favore regio ac de tanto munere singularis gratie antefatus Simon et alii prenotati eorumque posteritas merito exultent, tantoque fideliori studio ad honorem regium eorundem in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore [preventos se con]spiciunt munere gratiarum. Presentes autem ad premissorum memoriam perpetuam cum pendenti [secreto nostro regio sigillo, quo] ut rex Hungarie utimur, prelibatis Simoni et aliis [supradictis] ipsorumque heredibus et successoribus universis duximus concedendas. Datum Constantie, in festo ascen[sionis domini,] anno eiusdem millesimo quadringentesimo decimo septimo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. tricesimo primo, Romanorum vero septimo.
A czímer festett képe, kettős sárga vonallal keretelt egyszerű czinóber-vörös szőnyegen, az oklevél elejét foglalja el. A kék pajzsfővel ellátott arany mezejű pajzsban aranykoronás fekete sasfiók látható, kiterjesztett ezüstös szárnyakkal, csőrében aranygyűrűvel, hullámos kék talajon állva s fejével és szárnyaival benyúlva a pajzsfőbe. A pajzs balra dől, jobb csúcsára van helyezve az ezüst sisak, hermelin bélésű kék takaróval és nyílt arany koronával, mely felett oromdíszül a gyűrűt tartó koronás fekete sasfiók ismétlődik.
A czímer egyes alkatrészei: az alul kikerekített, fent egyenes vonallal zárt pajzs, az előrenyúló orrú csőrsisak, a pajzsalak és a sisak koronái megfelelnek ama kor stíljének. Az összeállításban a czímertan szabályai pontosan érvényesülnek; s a talajnak kissé szokatlan színezésétől eltekintve, mely a kék pajzsfővel látszik összefüggésben állani, az egész czímerrajz a legkorrektebb czímertani alkotások közé sorozható. Annál nagyobb kár, hogy a czímeres levelet ért balesetek épen a képet támadták meg legerősebben, az eredeti czímerképről a fémanyag majdnem teljesen letöredezett, s a másoló kiváló gondosságára és ügyességére volt szükség, hogy az ismertetésünkhöz mellékelt színes hasonmás a czímerrajzot egykori épségében állítsa szemünk elé.
Az összeállítás érdekességét emeli szemünkben a sasfiók szájában látható arany gyűrű. E motívum, s maga az egész pajzsalak a Hunyadiak gyűrűs hollójára emlékeztet bennünket; a kor is meglehetősen összevág azzal az idővel, melyben a Hunyadi család az ismeretlenség homályából kiemelkedett, s nem valószínűtlen, hogy mind a két czímer közös heraldikai felfogás terméke, esetleg ugyanegy czímerfestő fantáziájában birja eredetének forrását.
A mi magát a czímerszerző egyéniségét s családját illeti, az ez irányban felmerülő kérdéseket, sajnos, semmivel sem elégíthetjük ki, semmivel sem járulhatunk a czímeres-levél szófukar adatainak kiegészítéséhez. Az oklevélből tudjuk, hogy Simon de Barrwy Zsigmond király udvarának tagja (aule nostre familiáris) volt, elkísérte a királyt az olasz, franczia, spanyol és angol utakra, ott volt már Isztriában és Lombardiában is, tehát 1412-ben már Zsigmond szolgálatában állott s az udvarban az előkelőbbek közé tartozott: «quos (regalis maiestas)... maioribus dignoscit dignitatibus laborare». Erre mutat a czímeradományozásban előforduló arany sisak is, melyről tudjuk, hogy az elsőrangú heraldikai kitüntetések közé tartozik. De családjáról, atyjának s testvéreinek nevét kivéve, semmit sem tudunk, azt sem, hogy Barrwy, melyről (de Barrwy) írta nevét, magyarországi helyiség-e s ma hogy hívják, tehát jóformán nevének helyes olvasását sem ismerjük. Genealogusaink további buvárlataitól várjuk a helyes nyomot, mely e kérdések megfejtéséhez vezethet bennünket.
SCH. GY.
