NEHÁNY ADAT A SIGRAY ÉS KOROTNOKY CSALÁDOK MÚLTJÁBÓL.
121NEHÁNY ADAT A SIGRAY ÉS KOROTNOKY CSALÁDOK MÚLTJÁBÓL.
A Branyiszkó lábánál, erdős domboktól mintegy körülölelve, a branyiszkói dombok s a szepesi várhegy között két ikerfalu: Grancs és Petrócz fekszik egymással szorosan, úgyszólván alig megkülönböztethetőleg egybeolvadva. A falucska felett, kis dombon az ódon, Petróczy Boldizsár által emelt templom emelkedik szürke, mohos falaival, odább, alig 15 percznyire az ősrégi, románkori zsigrai templomot – melyet híressé tettek falfestményei és sírkövei – uralja a vidék; szemben a szepesi regényes várrom… a múltak emlékeitől gazdag, megihletett vidék!
Petrócz falu a szepesmegyei törzsökös Szakács család ősi tulajdona, mely, hajdani családnevét elhagyva, faluja nevét, praedikatumát vette fel s használja mai nap is; – még 1542-ben a család egyik őse, Boldizsár alispán «Balthasar Zakacs de Petrocz»-nak írja magát; – maga a név – Petrócz – alighanem tót eredetű lévén, a «Petrovecz» szó összehúzása s «Péter birtokát» jelenti, úgy a mint «Baldócz» talán «Bald birtoka, Bald mezeje» lehetett hajdan. Ez utóbbi sejtelmemet támogatja ama, okmányilag beigazolható adat, hogy 1297-ben élt egy «Bald» nevű comes, ki «homo regius» volt Marcus kanonok s testvére comes Michaelnek Koritnyik nevű erdőbe való beiktatásánál 1297-ben. (Petróczi levéltár).
A Petróczy család egyike Szepesmegye, a felvidék, sőt az egész ország legrégibb s legjelentékenyebb múltu családjainak, mely nevét ismertté tette megyéjének határain kívül is, főkép a kurucz felkelések idejében való hősi szereplése révén; Petróczy István, Ferencz a hősi kurucz kornak kegyeletes emlékű bajnokai, alakjai. De még sokkal előbb, a XIII., XIV., XVI. században is szerepet vitt a család; jelentékeny birtokai voltak nemcsak Szepesmegyében, de Sáros, sőt Szabolcs és Szatmár vármegyékben is.
Nem csoda tehát, ha a családnak Petróczon őrzött leveles-ládája meglepően gazdag, daczára annak, hogy most már nem foglalja magában az egész Petróczy nemzetség levéltárát; számos Árpádkori s mohácsi vész előtti okmányt, XVI. és XVII. századbeli közérdekű oklevelet, magánlevelet, – természetesen nagyobbára családtörténeti jelentőségű iratokat – rejt magában a különben nem nagy terjedelmű levéltár; egyedül az csodálatra- és sajnálatraméltó, hogy bár a családnak több tagja játszott a kurucz időkben fontos szerepet, mentől kevesebb okmány van, a mely a kurucz-labancz háborúk története szempontjából lenne említésreméltó.
E nyáron alkalmam nyílt a petróczi levéltár iratait – legalább nagyjából – átolvasgatni, átböngészni; legnagyobb örömömre több olyan okmányt találtam, mely régiségénél és tartalmánál fogva a közlésre és illetőleg feldolgozásra méltó; meglehet, hogy talán csalatkoztam, s hogy a közlendő adatok nem lesznek hivatva a történettudós figyelmét felkölteni; mentsen akkor engem ama szerény véleményem, hogy mindenkinek hazafias kötelessége hazája múltjából felderíteni azt, a mire alkalma nyílik, legyen az bármily csekély is s legalább egy porszemet hordani annak az épületnek a felépítéséhez, melynek neve «részletes, tökéletes, teljes magyar történelem»; meglehet, hogy nem tudtam megfelelően, helyesen feldolgozni adataimat, hogy nagy fába vágtam fejszémet; mentsen akkor kezdő voltom s igyekezetem.
Az átolvasott s feldolgozandó okmányok keletkezési korában, a XIII. század második és a XIV. század első felében, Szepesmegye Branyiszkó alatti részén, a mai Petrócz, Korotnok és Zsigra vidékén két család tűnik fel, mint birtokszerzők, mint egymással birtokaik miatt perlekedők, s mint kibékülők; ennek a két családnak birtok- és családviszonyaira vonatkoznak a fent említett okmányok.
Gurede családja az egyik, Petrus de Sygra családja a másik.
Sem Gurede, sem Petrus de Sygra nem szerepelnek, csak utódainak ténykedéséről emlékeznek meg fent ídézett okmányaink; Petrus de Sygra fiai Michael és Andreas tevékeny, birtokaikat híven gondozó földesurak, kik birtokaiknak területi épségét meg tudják őrizni s a szomszédok által tiszteletben tudják tartatni.
Sygrai Péter fiai Mihály és András 1284-ben panaszszal léptek fel Ricolphus comes de Lumpnicz – a kakaslomniczi és berzeviczei Berzeviczy család őse – ellenében, ki az ő ősi birtokaikat hatalmában tartotta; ezen panasz következtében a dolog választott birák ítélőszéke elé került.
A perlekedő felek: Sygrai Péter fia Mihály és András egyrészről, lumpniczi Rikolf másrészről 10 választott birónak személyében megegyeztek, sőt megfogadták azt is, hogy a mit e 10 arbiter, a szepesi káptalan fejével, Jakabbal egyetemben, határozatul illetve ítéletül ki fog mondani, annak alávetik magukat, különbeni 20 márkányi pénzbirságnak lefizetésére kötelezvén le magukat. A Mihály és András által választott, 5 biró: Nicolaus filius Henrici, comes nobilium; comes Petrus, frater ipsius; comes Egius filius Melchioris; comes Ioannes de Coldobach, és comes Alba voltak, mig Ricolphus 122comes a következőket választotta: Arnoldus scilicet parvus; comes Ioannes de Gorgov (Görgő); Ioannes iudex de Leuche (Lőcse); Henricus de Kapussdorff és Jelo iudex de Bela.
Ez a tíz «istenfélő és kiváló» férfiú Jakabbal együtt gondosan és lelkiösmeretesen megvizsgálva az ügyet, bejárva a «Rudna» nevezetű peres földet, azt az ítéletet hozták, hogy e földet Ricolphus comes köteles legyen visszaadni tulajdonosaiknak. Sygrai Péter fia Mihálynak és Andrásnak és ezek apjának, mint a kik a kérdéses területet régi idő óta birták mint ősi, családi, az elődöktől emberemlékezetet felülmúló régi korból leháramlott birtokot;* kötelesek legyenek azonban, – mondják továbbá a választott birák, – Ricolphus comesnek fáradozásai és kiadásai kárpótlásául, a melyeket a föld javítására fordított volt, 24 márkát fizetni három év leforgása alatt három részletben gyertyaszentelő boldogasszony, Szent-György s ker. Szt.-János ünnepén. Ha ezen kötelezettségüknek Mihály s András eleget nem tennének rendelik a birák – s akármelyik részlettel adósok maradnának, büntetésül elvesztik Rudna nevű földjüket Ricolphus comes javára, sőt az esetleg már lefizetett egyik részletet is el fogják veszteni; ha azonban a 24 márkát hiány nélkül a pontos időben lefizetik, Ricolphus tartozik nekik átadni a szóban forgó birtokot, sőt az öszszes felszerelést is, a káptalan és hitelre méltó tanúk előtt.
«... ex commisso scilicet arbitrationis officio ordinaverunt, ut terram eandem ad possessionem praedictorum Michaelis et Andrea fratris sui deberet restitui tum quod patris eorum exstitit, tum etiam quod ab antiquis eorum progenitoribus ad eos et patres eorum a tempore, cuius non extat memoria, fuerit devoluta, hoc dumtaxat salvo, quod idem Michael et Andreas frater eius praedicto ipsi comiti Ricolpho pro suo labore, quem pro libertate terre illius pertulit et pro expensis, quas pro locanda terra eadem et melioranda distribuit, viginti quattuor marcas argenti...... solvere tenerentur».
Mind a két fél eleget tett kötelezettségeinek; Mihály s András megfizették a 24 márkányi kárpótlást, Ricolphus pedig a földet s a felszerelést átadta a pernyertes feleknek a káptalan tanúbizonysága szerint.
A vitás kérdésnek ily békés módon való elintézéséről szóló okiratban – melyet «magister Jacobus prepositus divina miseratione ecclesiae s. Martini de Scepus» adott ki, «apud s. Martinum in octavis ipsius a. dni 1284» – Jakab prépost a kérdéses Rudna nevű birtoknak comes Lewk homo regius jelenlétében történt bejárását és határleírását is közli a következőképen: «ezen földnek határa kezdődik a Rudna nevű hegynél a kis Sygra nevű patak forrása felett és e patak mentén halad – a mely pataknak déli oldalán Jaan comesnek földje fekszik nyugati irányban «usque ad portum Jaan»; azután visszafordul és a Tumpa nevű hegyre száll fel egy déli csapás irányában, a hol határdomb van, és innét tovább halad két határdomb felé és onnét visszafordul dél felé, a hol megint két határdomb emelkedik. Onnét egyenes irányban leszáll a Vitéz (sárosmegyei falú: Kis- és Nagy-Vitéz) felől jövő út felé, a mely útra felmegy a határ és átlép egy bizonyos kis patakocskát, a hol ismét két határdomb van, a melyektől átmegy a Vitézről jövő országútra (magna via), a melynek mindkét oldalán több határdomb van felállítva és itt déli irányban ama hegyhez jut, a melyik a Rudna nevezetű hegy mellett van, a melynek tetején két határdombnál végződik a fentnevezett területnek a határa».
A «magister Jacobus prepositus» által kiadott oklevelet Mihály és András kérelmére (Michael et Andreas filii Petri nobilis de Scepus) a szepesi káptalan 1285-ben átírja, megerősíti, bizonyítván azt is, hogy Mihály s András a 23 márkát lefizették a káptalan előtt Ricolphus comesnek, s hogy ez a területet s a birtok felszerelését átadta amazoknak.
Ezen átíró, megerősítő okmány új átírást, megerősítést nyert az által, hogy 1290-ben «nobilis vir et discretus Laurentius dictus Niger» megjelent a szepesi káptalan előtt és felmutatta ezt az oklevelet, kérve az okiratnak újból való kiadatását, megerősítését és illetőleg, – mivel a káptalan régi pecsétje a káptalannak László királytól történt (cum in spoliatione ecclesie nostre per regem Ladislaum et exercitum eius inter damna quam plurima una cum rebus aliis antiquum sigillum nostrum fuisset perditum et ablatum) kifosztása alkalmával elveszett s a káptalan e miatt azon régi okmányokat, melyek az új pecséttel el nem láttatnak és meg nem újíttatnak, hiteleseknek el nem ismerte, – az új pecséttel való ellátását.
Laurentius Nigernek (dictus de Rudna) – a ki sejtelmem szerint vagy Mihálynak, vagy Andrásnak a fia lehetett – a kérelmét meghallgatva, ezen ideiglenes okmányt (litteras memoriales) új pecséttel megerősítette 1290-ben, vízkereszt nyolczadán.
Nem sokáig maradtak háborítatlanúl, békében Sygrai Péter fiai; csakhamar új határkérdés támadt közöttük és a szomszédok, t. i. Hodchouch (a mai Szepes-Ujvár puszta, a szepesi vár keleti tövében, melynek még pár év előtti neve Hodkócz volt, mivel csak rövid idő előtt lett neve Puszta-Szepes-Ujvárrá magyarosítva) lakosai között. A határper – miként a lomniczi Rikolffal folytatott per is – a Péterfiak javára dőlt el; a hodchouchiak nevében Vavryck, Mychack, Zsehnya és még mások 123(cum aliis civibus suis de villa Hodchouch) megjelenvén a szepesi káptalan előtt, kijelentették, hogy Mihálynak és Andrásnak határait helyeseknek és valódiaknak (metas possessionis ipsorum Mychaelis et Andreae praedictorum veras et rectas esse...) elismerik; ezen helyeseknek elismert határok «kezdődnek Jaannál, majd kelet felé haladnak, azután kissé visszafordulnak; északi irányban egy úthoz ér a határ, a mely út Hodchouch felé halad, a jobb oldalán határkövekkel; a határ a sygrai vizekhez jut, a melyeket átugorva egy úthoz ér, a melyen felfelé halad észak felé és eljut egy határdombhoz, a mely ezen útnak bal oldalán fekszik». Erről a káptalan 1292 október 3-án okmányt ád ki, mely érdekes annyiból is, hogy az úgynevezett «litterae alphabeto intercisae», cyrographumos oklevelek közé tartozik, az okmány tetején az A, B, C kettémetszett betűk lévén láthatók. A függő pecséttöredékkel ellátott szűk, hosszú okmány hátlapján: «ad metas Petrocz; 1292» olvasható.
Az eddigiekből láttuk, mint szerzi vissza Sygrai Péter családja az ősi birtokot, Rudnát, tekintélyes bizalmi férfiak, birák ítélete alapján, mint tesznek viszont ők is Rudna birtoklója irányában eleget a méltányosság követelményének, láttuk, mint tudják megvédeni birtokuk területi épségét a hodkóczi szomszédokkal szemben, lássuk most már, mint emelkedik a másik család, a Gurede nemzetsége.
A Gurede fiakat megörökítő legelső okmány az utolsó Árpádházi királynak: III. Endrének zűrzavaros korába vezet minket, kit, alig hogy választás révén elnyerte őseinek koronáját, bel és külellenség támadott meg s kényszerített hosszú önvédelmi harczra. Ál-Endrék ütöttek pártot a törvényes, valódi Árpád-ivadék ellen, ki azonban csakhamar leverte e vetélytársait; nem olyan könnyen ment Habsburgi Albert herczeg legyőzése, ki nagy sereggel tört hazánkra, a melyet Habsburg Rudolf császár birodalmi hűbérként neki ajándékozott; csak 1291-ben tudta magát biztosítani III. Endre király a trónkövetelő Albert ellenében.
A hálás III. Endre király, hogy megjutalmazza párthíveinek hűségét, hősiességét, s hogy a jutalmazás tényének példája által magának új híveket szerezzen s trónját biztosítsa, gazdagon látta el pártfeleit adományokkal, kitüntetésekkel; ennek köszönhették Gurede fiai is emelkedésüket, donatiójukat.
III. Endre ugyanis két hívét, Gurede két fiát: Marcus kanonokot és Mihály comest, – kiknek elseje diplomácziai küldetésekben tűnt ki s tett urának szolgálatot, másodika pedig az Albert osztrák herczeg elleni csatákban, főkép Rorov elfoglalásakor ontotta vérét a királyért s trónért s tette magát érdemessé ura kegyére – 1297-ben megajándékozza a Koritnyik nevű erdővel (a mai Korotnok falu, a kihalt Korotnokyak ősi fészke, a Branyiszkó alatt, a Sárosból Lőcse felé vezető országút jobb oldalán), melybe az adományosokat Bald szepesi gróf s a szepesi káptalan egy kiküldöttje iktatta be, mint azt egy, Endre király által 1297-ben kiadott, «Paulus magister prepositus Scepusiensis» által 1307-ben átírt – s a petróczi levéltárnak a szepesi káptalannak Eszterházy József országbiró rendeletére, özvegy Petróczy Ferenczné, született Nagy Erzsébet részére 1746-ban kiadott átiratában fennmaradt – okmánya bizonyítja.
Gurede fiai ezentúl donatiójuk révén szomszédságba és összeköttetésbe, illetőleg ennek folytán ősi szokás szerint perbe jutnak a Sygrai Péter utódjaival; a pernek úgylátszik tragikus vége lehetett: az adományos Guredefi Mihály fia Péter, – Petrus filius Michaelis dictus Lengel de Korotnik megölte a már ismert Sygrai Péterfia Fekete Lőrinczet, kinek fia, Hellebrand perbe fogja apja gyilkosát, Pétert, ki kénytelen birtoka egy részét a halott fiának átengedni a szepesi káptalannak 1338. május 18-án kelt okmánya szerint.
Vérdíjba ment tehát a 41 év előtt szerzett birtok egy része, s gazdagítá a különben is nagybirtokú Hellebrandot, ki a környék egyik leggazdagabb földesura lett.
A Korotnokyak – így nevezhetjük ezentúl Gurede unokáit, – csakhamar új határperbe bonyolódnak; Korotnoky Mihály fia, Lengel Péter ama panaszszal járul Drugeth Villermus országbiró elébe, hogy határai meg lettek sértve; Drugeth ennek következtében Visegrádon 1341 aug. 14-én keltezett levelében kéri Pál jászói prépostot, hogy homo regiust küldjön ki a Péter panaszának megvizsgálására, a következő szomszédok: Bertalan fia János, Lőrinczfia Hellebrand, Istvánfia István, Heuch fia Sándor mint tanúk jelenlétében.
A jászói prépost engedve a felszólításnak Kázmérfiát Jánost és frater Georgius jászói papot bízta meg az ügy s a határok megvizsgálásával, kik a fenti tanúk előtt (Bertalan fia János helyett Bachnafia János jelent meg) a határokat bejárva, az ügyet a panaszos javára döntötték el.
Korotnoky Sámuel kérésére a szepesi káptalan átírta a jászói konvent fent említett okmányát; 1737-ben pedig átírta s 1747-ben kiadta a föntebb nevezett három okmányt (I. Péter s Hellebrand kiegyezéséről, 2. Marcus s Michael donatiójáról, 3. Péter dictus Lengel határperéről szóló okmányokat) Petróczy Ferencz özvegye kérésére s illetőleg az országbiró parancsára. 124A fentebb érintett okmányokból a két szóban forgó családnak következő nemzedékrendi táblázattöredékét lehet összeállítani:
Gurede. Marcus kanonok. Michael dictus Lengel de Koritnik. Együtt kapják Koritnyik erdőt 1297-ben III. Endre királytól. Petrus dictus Lengel; 1338-ban Hellebrandnak az apja megöletésért kárpótlásul földet ad. 1341-ben határbejárást kér.
Petrus de Sygra. Michael Andreas Egyezséget kötnek 1284-ben Ricolphus comessel, kitől 24 márka lefizetése mellett visszakapják ősi birtokukat, Rudnát; 1292-ben a hodkócziak elismerik a két testvér birtoka határainak helyességét. Egyiknek fia: Laurentius Niger de Rudna. Az előbbieknek Rikolffal kötött egyezségéről szóló okmányt átiratja a káptalannal. Megöli őt Petrus dictus Lengel de Korotnik. Hellebrand földet kap Petrustól; jelen van Petrus határbejárásánál mint szomszéd.
MELIÓRISZ BÉLA.
