I. László veszprémi püspök származása.
I. László veszprémi püspök származása.
(Báró Hornig Károly veszprémi püspök urnak ajánlva.)
Lászlót, kit VI. Incze pápa 1358 márczius 27-ikén helyezett a veszprémi püspöki székre s a ki azon 1372-ig elnökölt, mely év október 27-ikén XI. Gergely pápa hasonnevü utódját kinevezte* már nagy ideje Gelet fia* Miklós nádor (1342–1356) fiának tartottam.* Mely adatok alapján és okoskodással? minthogy e kérdésről külön értekezést irnom egyéb elfoglaltságom nem engedte, ma pontosan meg nem mondhatom.
Eubel, Hierarchia. catholica 555 l.
Gelet, Gilet, – Keled, Kilit annyi mint Cletus. – Wertner Geletet Gyelétnek olvassa.
Lásd a Magy. tört. életrajzok során 1892-ben megjelent Nagy Lajos czimű művem 438. l.
Hogy e kérdéssel ujból foglalkoznom kell, arra okot A veszprémi püspökség római oklevéltára szolgáltatott, melynek báró Hornig Károly veszprémi püspök megbizásából immár II. kötetét adta közre a római magyar történeti intézet.
E monumentális mű nagybecsü bevezetésében ugyanis Fraknói püspök az 1276–1415. évi veszprémi püspökökről értekezvén, Lászlónkról hallgatással mellőzi, hogy Gelet fia Miklós nádor ivadéka, ellenben annak alapján, hogy megválasztatása előtt császmai prépost volt, a Hont-Pázmán nemzetségből származottnak állítja, s idézi Wertner Mór Magyar nemzetségek czimű műve II. kötete 42. lapját, a hol de dato 1349. csakugyan előkerül Hont-Pázmán nembeli László nevü prépost, a (Jánoki) Tamás fia és (Zuhai) Ders unokája, de ezen László nem császmai, hanem esztergami szentgyörgymezei prépost,* tehát nem lehet egy személy I. László veszprémi püspökkel, kiről világosan meg van irva, hogy püspökké választása, illetve kinevezés előtt császmai prépost volt.*
Kubinyi, Hont-vármegyei oklevelek 177. l.
Monum. rom. eppatus Vesprim II. k. 173. l. Volt ugyan a Hont-Pázmán genus ezen ágából egy veszprémi püspök is, a László prépost öcscse: Demeter, kiről olvasd Fraknói érintett Bevezetését az LIV. lapon
A következőkben adjuk a Miklós nádor fia Lászlóra vonatkozó, eddig jóformán ismeretlen adatokat, melyek míg élete folyamára érdekes világot vetnek, arról is tanuskodnak, hogy ő az, 139kit I. László néven püspökéül tisztelt a veszprémi egyház.
Gelet fia Miklós nádor ideje korán papnak szánta még kiskoru fiát Lászlót, kit a végett, hogy az egyházi tudományban kiképezze magát, ajánlatokkal és felügyelet mellett a római kúriára (Avignonba) küldött.
Nagy Lajos király már 1343 május 7-én azért folyamodott VI. Kelemen pápához, hogy Gelet fia Miklós ispán fiának, ki a római kurián tanulással tölti napjait, jóllehet még csak mintegy huszonegy éves, tehát nincs meg teljes életkora, kegyelemképpen megengedje, hogy bármely egyházi javadalmat, hivatalt vagy méltóságot elfogadhasson.
A pápa kétségesen hozzá járult a magyar király e kérelméhez és megadta a kivánt engedelmet.*
Supplicationes ad Clementem VI. anni I., pars II., volumen 2. fol. 186. – Theiner, Monum. Hung. I. k. 650. l. – Mindkét helyt Miklós ispán tévesen Seleti-nek iratik Geleti helyett.
Ez engedelemnek következménye az lett, hogy László urfit kinevezték pécsi javadalmas kanonoknak és kilátásba helyezték, hogy mihelyt a nevezett egyhaznál valamely méltóság vagy hivatal megürül, azt ő fogja elnyerni. Mindamellett, midőn Nagy Lajos követsége Avignonba járt, az összes követek az iránt esedeztek VI. Kelemen pápának, hogy «nagyságos Miklós ur, Magyarország nádora és a kunok birája fiát» Lászlót részesitse oly egyházi méltóságban vagy tisztségben, mely az esztergami érsek (Csanád) rendelkezésére áll az esztergami egyházban, minthogy a pápai kegyelemnek e nyilvánulása igen kedves volna a magyar király előtt. A pápa 1344 márczius 7-ikén teljesítendőnek találta a magyar követek e kérelmét.*
Supplic. Clement. VI. a. II. p. II. f. 134.
Az esztergami javadalom azonban váratott magára. Egy teljes év mulva, azaz 1345 márczius 4-ikén az iránt folyamodott (De Convenis) János biboros püspök ugyancsak VI. Kelemen pápához, hogy az ő kedves káplánjának Lászlónak, Miklós Magyarország nádora fiának a zágrábi egyházmegyéhez tartozó császmai prépostságot föntartani kegyeskedjék, mely prépostságot eleddig György fia Gergely tölti be ugyan, de minthogy Gergely csanádi püspöknek van kiszemelve, ha fölszenteltetik, a prépostságot elvesztendi. És mert e prépostsághoz egy zágrábi kanonoki javadalom is van csatolva, hogy ez is a mondott Lászlóé legyen, ez iránt is folyamodik a biboros a pápához, jóllehet – úgymond – László már bir Pécsett káptalani javadalmat és várandósága van Esztergomban is valamely egyházi méltóságra vagy hivatalra.
A pápa teljesitette János biboros püspök kérelmét azzal a kegyes hozzáadással, hogy ha időközben az esztergami egyháznál megigért javadalmazása is foganatosittatnék, ezt is birhassa.*
Supplic. Clement. VI. a. III. p. I. f. 6. – Hogy Miklós nádornak a római szentegyház biborosai közt több barátja, s ehhez képest Lászlónknak több pártfogója is volt, kitünik De la Jugée Vilmos s. Marić de Cosmedin biboros szuplikácziójából, melyet 1345 október 12-ikét terjesztett VI. Kelemen pápa elé. (Supplic. Clement. VI. a. IV. p. I. f. 64.) Ebben a nagyságos és hatalmas férfiu, az ő legkedvesebb barátja és (magyarországi) javadalmai védője, Gilet fia Miklós ur, a magyar király nádorispánja részére azt a kiváltságot kéri, hogy tartózkodjék az ispán ur bárhol, egyházi tilalom alá rekesztett helyeken is misét mondathasson s a szentségekben részesülhessen úgy ő, mint kisérete. Mit a pápa, megengedett azon hozzáadással, hogy vitessen magával hordozható oltárt.
Minthogy pedig a pápa a mondott Gergely császmai prépostot ugyanezen évi márczius 7-ikén csanádi püspöknek kinevezte, sőt őt a csanádmegyei sebesi főesperességgel, melyet Campellói János is viselt, megadományozta;* annál kevésbbé szenved kétséget, hogy a császmai prépostságot Lászlónk nyerte el, mivel ez magát 1345 október 9-ikén a pápához intézett levélben császmai prépostnak czimezi.*
Theiner, Monum. Hung. I. 681–2.
Supplic. Clement. VI. a. IV. p. I. f. 54: Ladislaus prepositus Chadisnensis (igy Charmensis helyett) natus Nicolai comitis palatini regni Ungarie et iudicis cumanorum.
Mindezen tényleg élvezett és várandó egyházi méltóság mellett 1345 szeptember 26-ikán még azért is folyamodnak Nagy Lajos királynak Avignonban tartózkodó követei, úgymint: (Nagymartoni) Pál ispán, György csanádi püspök és (Csóri) Tamás ispán, hogy Miklós fia Lászlónak, egri kanonoknak s az egyházi jog borostyánosának (bacallaris, mint akkor irták) valamely üresedésben levő vagy megürülendő méltóságot, tisztséget, hivatalt vagy javadalmat reserváljon. Mihez VI. Kelemen pápa szintén hozzájárult.*
Stipplic Clement. VI. a IV. p. I. f. 42.
Nemcsak azt értjük meg e folyamodványból, hogy a hatalmas nádor fiát mindenünnen emelni iparkodnak, hanem hogy ő maga is szorgalma által a kanoni jogtudományban szép haladást tett, mire nézve nem csekély érdeme lehetett Jánosnak a pécsi egyházmegyei ozmaghi (eszéki) főesperesnek, kit atyja a nádor társul és mesterül adott melléje. Kiolvassuk ezt azon kettős folyamodványból, melyet László császmai prépost és János eszéki főesperes 1345 október 9-ikén a pápához fölterjesztettek.*
Supplic. Clement., VI. a. IV. p. I. f. 54.
Ezek egyikében László császmai prépost a Miklós nádor fia és János ozmaghi főesperes, a László társa és mestere azért esedeznek, hogy a pécsi egyházat, mely többször leégett, zsarnokoktól üldözést szenvedett, számos privilegiumát és bucsúlevelét elvesztette, ő szentsége uj bucsúkkal 140lássa el már azért is, mert a nevezett egyházban Vilmos a cosmedini biboros a prépost s egyuttal javadalmas kanonok; hogy továbbá a folyamodók kezén levő összes egyházi javadalmak jövedelmeit öt éven át élvezhessék, a meddig tudniillik László prépost valamely tudományos egyetemet látogat, János főesperes pedig az ő szolgálatában áll. – A pápa mind a két kérelmet meghallgatta, de az utóbbinak érvényét három évre korlátozta. – A másik folyamodványban János főesperes, mint Miklós nádor fia László mestere és társa elsőben különféle személyek számára kegyelmeket kér, aztán azért esedezik, hogy azon esztergami javadalmas kanonokságot, mely György fia Gergely csanádi püspöknek Rómában történt fölszentelése által megüresedett, ő kapja meg, habár az eszéki főesperességet, egy pécsi és egy erdélyi kanonoki javadalmat bir és várományosa valamely, a pécsi egyházban megürülendő méltóságnak vagy hivatalnak. A pápa ráirta a fiat-ot, legyen meg-et a kérvényre.*
Ezen (Pál fia) János elnyerte Gergely csanádi püspök által birt esztergomi kanoniát, jóllehet Csanád érsek már kinevezett vala uj kanonokot, miáltal az esztergomi javadalmas kanonokok száma 38-ról 39-re szaporodott. (Memoria Basilicae Strigon, 124. l.), minek nyoma csakugyan megvan az 1397. évi Canonica Visitatióban. (Történelmi tár, 1901. évf. 99. l.)
Egyébiránt a föntebbi nem első folyamodványa Miklós nádor fia Lászlónak VI. Kelemen pápához. Már 1344 márczius 7-ikén azért esedezett hozzá, hogy István fia Miklós De Panic pécsi papot nevezze ki diakoi, vagyis bosnya kanonoknak és rezerválja számára a legelőbb megürülendő javadalmat.*
Supplic. Clement, VI. a. III, p. II. f. 154. – Vajjon nem ugyanezen Miklós-e, kire nézve meghagyta 1358 augusztus 6-ikán VI. Incze pápa a veszprémi püspöknek, hogy Nicolao Dragoik számára egy zágrábi kanoniát szerezzen? (Theiner, Monum, Hung. II. k. 37. l.). Ugyanezen Miklós a Monumenta eppatus Vesprim. (II. k. 177. l.) Dragori-nak van szedve. A csekély gondosság mellett, melylyel a pápai regestrumokat másolták, egyik se lehetetlen.
Sejteni lehet az előadottak után, hogy még éveken át tanulmányait folytatta. Aztán visszakerült az országba, Lajos király pedig megtette őt a császmai prépostot királyi kápolnája ispánjának és titkos kanczellárjának. Mint ilyen 1351-ben tagja volt a biróságnak is, mely Szécsényi Tamás országbiró elnöklete alatt Apród János (küküllei főesperes, történetiró) ügyében döntött.* Atyja 1356 januáriusban halt meg, de Nagy Lajos nem hagyta el hű szolgája árváját és midőn őt Garai János püspök halála után a veszprémi káptalan (kétségen kivül a király előleges hozzájárultával) egyhangulag püspökének választotta, sietett a királyi okiratok záradékában választott püspökül föltüntetni.*
Fejér, Cod. Dipl. IX/III, 650. Datum Budć, secundo die octavorum festi b. Andreć apostoli, 1351. – V. ö. Küküllei János főesperes czimü értekezésemet a Századok 1893. évfolyamában, 5. lap.
Fejér, Cod. Dipl. IX/II. 670. l. ded. 1358 pridie idus februarii = febr. 12.
Avignonban, ha nem is nehezen, egy könynyen nem ment a dolog. VI. Incze pápa tudniillik még Garay János püspök életében magának tartotta fönn a veszprémi püspöki szék betöltését, a miért a káptalannak Lászlóra esett választását megsemmisítette. De miután kitünt, hogy sem a káptalannak, sem a megválasztottnak tudomása nem volt a pápai reservatióról, következésképpen jóhiszemüleg jártak el a püspökválasztásnál, a pápa mégis Lászlót, a tudományokban jártas császmai prépostot nevezte ki veszprémi püspöknek.* Mivel pedig, mint a föntebbiekben előadtuk, biztos tudomásunk van róla, hogy Lászlónk császmai prépost volt, őt kell tartanunk a megválasztott, illetve kinevezett veszprémi püspöknek.
Monum, romania eppatus. Vesprim, II. k. 173. l.
A Hont-Pázmán nemzetségből eredő Jánoki Tamás fia Lászlóról az ugyan kétségtelen, hogy esztergami szentgyörgymezei prépost volt; tudjuk azt is, hogy Garai János veszprémi püspök 1352 januárius 20-ikán VI. Kelemen pápához fölterjesztett szuplikácziójából, hogy ugyanezen napon a Fülöp fia Miklós halálával megürült egri prépostságba áthelyeztetett* és azt tényleg el is foglalta:* de hogy császmai prépost is volt, azt bebizonyitva sehol se találtam.*
Supplic. Clement, VI. a X. f. 52. ded. 1352 január 20. Supplicat Johannes episcopus Vesprimiensis ... quatenus suo capellano Johanni Andree de prepositura eoclesie S. Georgii de Viridicampo prope Strigonium vacante pertranslationem Ladislai Thome ad preposturm ecclesie Agriensis ... hodie per eandem Sanctiatem factam ... dignemini providere ...
Vatikáni magy. okirattár, I/I. 144. l.
Kollányi az Esztergami kanonokok czimü művében, a 43. lapon emliti ugyna, hogy Jánoki Tamás fia László később (mikor?) császmai prépost lett. Kollányi szorgalmas történetbuvárunk értesitése rám nézve eléggé fontos ugyan, jóllehet kevésbbé tartom valószinünek, hogy valaki az egri székesegyházi prépostságból a császmai társas egyházba való áthelyezését óhajtsa; de állitását megokolva nem találtam sem az általa idézett kútfőkben, sem a veszprémi püspökség római okirattárában, sem Áldási Regestiában, melyeket a vatikáni levéltárból a Történelmi Tár 1894. és 1895. évfolyamaiban közlött és melyek 1343. május 17-től 1370 augusztus 3-ig, illetve 1431 január 16-ig terjednek, a hol a 408. számu regestában 1360 augusztus 16-ikán arról is értesülünk, hogy László császmai prépostnak veszprémi püspökké történt kinevezése óta a császmai egyház már két urat cserélt, az egyik Czaborgi Vilmos eperjesi kanonok volt, ki, miután Császmáról az egri prépostságba ment át, utódja Treutel Miklós fia István esztergomi kanonok lett. (Tört. Tár, 1895. évf. 281. l.)
Kénytelen vagyok tehát föntartani régibb véleményemet, hogy I. László veszprémi püspök alatt Gelet fia Miklós nádor fia értendő, ki nem 141Hont-Pázmán nemzet, hanem Zsámboki, mint ezt dr. Wertner tudós genealogusunk a Századokban legközelebb be fogja bizonyitani.
Et nunc venio ad fortissimum…
Meg nem engedve ugyan, de föltéve azon lehetőséget, hogy időközben Miklós nádor fia László vagy halál, vagy más körülmény miatt kimult volna a császmai prépostságból, a miről – mint előadám – legparányibb adat sem áll rendelkezésünkre; de hát föltéve ezen esetet, még akkor se szabad a Hont-Pázmán nembeli Jánoki Tamás fia Lászlót tennünk Garai László veszprémi püspök utódjának, minthogy Jánoki Tamás fia László ekkor már nem élt. VI. Incze pápa ugyanis 1358 február 25-ikén* János fia László egri kanonokot megerősiti az egri prépostságban, melyet Tamás fia László birt és a melyet ennek halála után (Dörögdi) Miklós egri püspök neki conferalt, megengedvén egyuttal, hogy a prépostság mellett a borsodi főesperességet is megtarthassa.
Juna, VI. R. A. a. VI. vol. 18, 348 b de d. Avignon VIII kal. Martii a. VI. (Tört. Tár. 1895. évf. 268. lap).
Esztergom, 1901. augusztus 2.
PÓR ANTAL
