K. E. Graf zu Leiningen- Westerburg. Deutsche und österreichische Bibliothekzeichen, Exlibris.
K. E. Graf zu Leiningen- Westerburg. Deutsche und österreichische Bibliothekzeichen, Exlibris.
Ein Handbuch für Sammler, Bücher- und Kunstfreunde. Stuttgart, Julius Hoffmann, 1901. 8-r. 1 lev. XVIII. 610 oldal, 6 műmelléklet.
Az exlibrisek, könyvjelzők a heraldikusra nézve általában érdekkel birnak, miután a legtöbb ilyen műlap czimerrel van ellátva. Ez a munka azonban eltekintve attól, hogy az exlibrisekről kitünő áttekintést nyujt s mintegy kétszázötvenet hasonmásban is közöl, czimertani szempontból különösebb figyelmet érdemel. A szerző, a ki a heraldikának is szakavatott művelője, egy teljes fejezetet szentel a czimertannak, a melyben «Über deutsche und englische Heraldik» czim alatt a heraldikai izlésről nyujt igen érdekes elmefuttatást. Szembeállitja az ujabb angol heraldikát a némettel; rámutat, hogy a középkor végén közös iránynak hódoló két nemzet miként távolodott el egymástól s mint romlott meg ujabb időben a czimertani izlés Angliában, mig ellenben a németek szakitva czopf-idők rossz irányával, teljesen a XIV–XV. század kitünő mintáihoz tértek vissza.
Ezt a fejezetet magyar heraldikusainknak is figyelmébe ajánljuk. Könyveinkben, épületeinken s mindenütt, a hol czimereket alkalmazni szokás, hemzsegnek az izléstelen, a heraldika gyökeres szabályait megcsufoló czimerek. Össze nem illő pajzsok és sisakok kerülnek egymás mellé; csőrsisakon rangjelző korona, a korona fölött lebegő sisak, háromszögű pajzson szük nyaku rostélysisak s hasonló szembántó izléstelenség nálunk is mindennapos. Ideje volna, hogy XIV–XV. századi czimereink szép, korrekt stilusához térjünk vissza, a melyeknek még az az érdemük is meg van, hogy bizonyos nemzeties vonást lehet rajtuk felismerni.
A munkában nehány magyar könyvjelző is fel van emlitve, természetesen az osztrákok között. Sajnos, hogy a nyugaton még ilyen előkelő szinvonalon álló könyvekben is gyakori az e fajta hiba; az «alapos» németek ma is az ötven év előtt készült földrajzi és történelmi kézikönyvekből meritik ránk vonatkozó ismereteiket.
E.
Kérelem. Dr. Megyery István úr azon kéréssel fordul olvasóinkhoz, hogy a ki tudomással birna arról, ki volt a neje a Buj községben 1759 körül élt Nagyváthi és Mágócsi Porkoláb Mártonnak, sziveskedjen azt vele a szerkesztőség útján közölni.
