I. KÁROLY KIRÁLY NAGYPECSÉTJEI. | Turul 1883-1950

I. KÁROLY KIRÁLY NAGYPECSÉTJEI.

(Két tábla melléklettel és hat ábrával a szövegben.)

A birtokjog s ezzel kapcsolatos egyéb jogok a XIII. század előtt nem alapultak hazánkban királyi vagy magán-adományon, hanem a hagyományos ősi osztályokon és érvényben levő gyakorlaton. A XIII. században ezek lényeges változáson mennek keresztül.* A birtokjog forrásává a királyi adomány válik, melynek kifejezője 31a királyi adománylevél; e birtokjog további alakulásai pedig a magánosok közötti szerződésekben s a szerződésekről kiállitott oklevelekben nyernek kifejezést.

Hajnik I., Okirati bizonyitás a középkori magyar perjogban 4. és 9. l.

Nemzeti jogéletünk e fontos átalakulása adja meg hazai okleveleinknek azt a jelentőséget, melylyel a XIII. századtól kezdve csaknem a legujabb időkig birtak. Minden jogügylet, akár az uralkodó és alattvalói, akár csupán az alattvalók között jött létre, csak abban az esetben birt a biróságok előtt érvénynyel, ha a törvényszabta oklevélbe foglaltatott. Az ősi tanubizonyitás háttérbe szorult, az oklevél nem puszta eszköze többé a bizonyitásnak, hanem közvetlenül a felmutatott oklevél bir alaki bizonyitó erővel.*

Hajnik id. m. 10. l.

Ez alaki bizonyitó erő, mely hazai okleveleinkben rejlett s a régi nehézkes és bizonytalan tanubizonyitást pótolni volt hivatva, ez adta meg okleveleinknek ama különös tekintélyt, mely a XIII. századtól kezdve azokat megillette. A jelzett alaki bizonyitó erőt előbb a szokás, később a törvény biztositotta az oklevelek számára,* a törvénynek viszont a király személyes hatalma kölcsönözött nyomatékot, illetőleg a nemzet összessége helyett az uralkodó vált a jog kutforrásává.

Hajnik id. m. 10. l.

A király által felhatalmazott személyek és testületek adhattak ki olyan okleveleket, melyek a hazai biróságok előtt alaki bizonyságul szolgáltak. Hosszu gyakorlat előzhette meg ebben a törvényes megállapodást,* e gyakorlatra azonban csupán következtetnünk lehet. Világos bizonyitéka ez állitásnak az 1351. évi 3. t.-cz. Minuti etiam conventus ab emanatione literarum suarum super perpetuatione possessionum conficiendarum cessent et eorum sigilla omni careant firmitate. E törvényes intézkedés igazolja, hogy kisebb egyházi testületek az oklevelek kibocsátása körül gyakorlatilag olyan jogokat tulajdonitottak maguknak, a melyek nem feleltek meg a törvényhozás czéljainak. E gyakorlatot a szokás emelte érvényre, de a törvényhozás megvonta a szentesitést tőle s ezzel a gyakorlat egyszerüen megszünt.

Hajnik id. m. II. l. Bunyitay, Váradi püspökség, k. 132. l. Érdujhelyi, A közjegyzőség 76. l.

A törvényhozás azonban egyelőre csupán általános alakban nyilvánul meg, nem sorol fel konkrét hiteles helyeket; nem pozitiv intézkedés, mert nem ad hitelességi jogot, hanem csupán negativ rendelet: megfosztja a kisebb konventeket a gyakorlatban érvényre jutott joghatóságuktól, de nem sorolja fel a kisebb konventeket, sem kritériumaikat nem állapitja meg. Befejezetté akkor válik a jogfejlődés, midőn I. Lajos király 1353-ban megállapitja a hiteles pecséteket* s ezzel elejét veszi annak, hogy a szokás ujabb gyakorlatot emeljen érvényre.

Hajnik id. m. II. l.

Az oklevelek jogi érvénye az elmondottak szerint abban rejlett, hogy a király hitelességi joggal ruházott fel egyes személyeket vagy testületeket. E hitelességi jog külső kifejezője a hiteles pecsét, melyet a hitelességi joggal felruházott személy vagy testület királyi jóváhagyással használ s a mely pecsétnek az oklevélre erősitése annak alaki jogi érvényt kölcsönzött.

A hitelességi jog tulajdonképen nem a pecsétben rejlett, hanem a hitelességi joggal felruházott személyben vagy testületben s hogy gyakorlatilag mégis a pecséthez füződött; annak oka abban keresendő, hogy a pecsét olyan külső ismertetőjel volt, a melylyel élni másnak, mint a megajándékozott személynek vagy testületnek tilos volt; ennélfogva a pecsét jelenléte bizonyossá tette azt, hogy a hiteles pecséttel megerősitett oklevél hitelességi joggal felruházott személytől vagy testülettől származik.

E kapcsolat kifejezésére, mely a hiteles oklevél és a hitelességi joggal felruházott személy vagy testület között fenforgott, más külső jel, például a névaláirás is megfelelt volna, ha a törvény intézkedése ezt határozza.* Nem igy intézkedett a törvény azon egyszerü okból, mert az irás és olvasás tudománya* nem volt hazánkban általánosan elterjedve, sőt nagyon is szük körre szoritkozott, minek következtében a névaláirás nem szolgálhatott volna a hitelesség megfelelő kritériumául; a hiteles pecsétet ellenben mindenki megismerte s igy a hiteles pecséttel megerősitett oklevél jogi érvényéről könnyen meggyőződhetett.*

A közjegyzők pl. saját jelvényükkel hitelesitették okleveleiket. Érdujhelyi, A közjegyzőség 194. l.

Az 1491. november 7-én Pozsonyban kelt oklevéllel, melyben II. Ulászló király elismerte Miksának és utódainak jogát a magyar trónra, igazolhatjuk, hogy nem csupán az erdélyi vajda, hanem más főurak sem tudtak irni: Ego Georgius de Bathor nomine patrui mei, domini Stephani de Bathor, waywode etc. sribere ignorantis recognosco propria manu. Ego Thomas episcopus, qui supra, pro dominis utroque Ladislao de Gwth et de Rozgon, qui sribere ignorant. propria manu me subscripi. Firnhaber, Beiträge zur Geschichte Ungarns 116. l.

Innen van az, hogy az oklevelek hitelességének vizsgálatánál első sorban a pecsétre fektették a fősulyt. 1399-ben Maróthi János macsói bán IV. Béla 1264. évi oklevelét hamisnak nyilvánitja, mert «sigillum cum alio vero sigillo dicti domini Bele regis per nos mensuratum minus et distortum ac pessimum esse adinveniebatur. Knauz, Mikép ismerték fel őseink az álokiratokat. (Uj M. Múzeum 1857. évf. 273. s kk. ll.) Pál országbiró 1336. február 26-án kelt oklevelében I. Károly király 1331-ben kelt s gyürüpecsétjével megerősitett oklevelét nyilvánitják hamisnak, mert «sigillum predictis litteris impressum tam in ipsis circumferencialibus litteris, quam in quantitate a predicto vero sigillo regis variare videbatur» stb. Anjoukori oktár. III. k. 253. l. (V. ö. Turul XX. k.)

Ez a pecsétes hitelesités eredete és magyarázata. A régi gyakorlat részben korunkra is átszármazott, ámbár az irás és olvasás ismerete ma már általános.

Az oklevélre erősitett pecsét hitelesitése idők multán gyakorlatilag elégtelennek bizonyult s más eszközökről kellett gondoskodni, hogy a magánjogi viszonyok szabályozására annyira fontos oklevelek hitelessége minden kétségen felül álljon. Számos visszaélést követtek el a hiteles pecsétekkel épen azon egyházi testületek, melyek hivatásuknál fogva a nemzet bizalmának letéteményesei voltak,* minek következtében a hiteles helyek pecsétjeivel megerősitett okleveleket nem egyszer kellett megsemmisiteni, mert tartalmuk hamisitvány volt.

Ilyen visszaéléseket követtek el 1296 előtt a zágrábi káptalanban (Rojničić, Az oklevélhamisitás 8. l.), 1373 előtt a pozsonyi káptalanban (Hajnik, Okirati bizonyitás 24. l.), 1399 előtt a kolozsmonostori konventben (Hajnik id. m. 27. l.), 1467 előtt az egri káptalanban (Érdujhelyi, A közjegyzőség 231. l.) stb. E hamisitások hatása alatt az országgyülések szigoru törvényeket hoztak a hiteles helyeken történt hamisitások ellen. Az 1486. XI. szerint «propter incuriam et negligentiam abbatum et prćpositorum regularium ... in emanationibus literarum ... plurimas enormitates et falsitates committere solent», ezért reformokat rendel el, hogy «sic neque in literarum emanationibus, neque aliia in rebus falsitas committi poterit.» Ugyanilyen szellemben rendelkezik az 1492. XLIV. s az oklevelek hitelessége körüli felelősséget a konventi perjelre és a custosra háritja: «si quid erroris in emanationibus quarumcunque literarum fieri contingat, extunc prior et custos talis loci pro tali errore puniatur poena prćnotata.» stb. (V. ö. Érdujhelyi id. m. 226. s kk. ll.)

Még gyakoribbak azon oklevelek, melyek hamis pecsétekkel vannak megerősitve. Az ilyen hamisitványokat is tulnyomóan papok készitették s számos olyan középkori oklevelünk van, melyekben papi oklevél- és pecséthamisitók büntetéséről van szó.*

Miklós nádornak 1351 május 16-án a veszprémvármegyei gonosztevők felett hozott itéletében a következőket: «Johannem sacerdotem Sclavonicum in Fayz commorantem, falsarum litterarum emanatorem et falsorum sigillorum conservatorem, Nicolaum sacerdotem de Monuzlou, similiter falsarum litterarum emanatorem et falsorum sigillorum conservatorem» fej- és jószágvesztéssel bünteti. (Turul XX. k. 57. l.) Ugyanazon büntetéssel sujtja 1357-ben Zala vármegyében a következőt: «Matheum sacerdotem, falsorum sigillorum conservatorem et falsarum litterarum emanatorem.» (Zalai okmánytár I. k. 573. l.) Fej- és jószágvesztésre itéli 1391-ben Bodrog vármegyében a főispán a következőt: «Stephanum sacerdotem dictum Chuchkach, nobilem de Bodrugazzonzaka, sculptorem falsorum sigillorum et emanatorem falsarum litesarum.» (Zichy-okmánytár IV. k. 468. l.) II. Ulászló király 1495 junius 24-én kiállitott adománylevelében Bertalan vránai perjel bünlajstromában a következőket találjuk: Quoddam sigillum falsum ad figuram sigilli capitularis ecclesie Budensis pexperam insculptum et fabricatum apud eundem in sua scilicet ladula repertum extitit. Ceterum confessus est aliud quoque sigillum falsum parimodo fabricatum conventus cruciferorum de Alba sese habere, illud tamen in castro Pewkrewcz reliquisse et eisdem sigillis se usum in literis fuisse. (Gr. Csáky levéltár fasc. III. nr. 17.) Meghamisitotta tehát a budai káptalan s a székesfehérvári keresztesek pecsétjeit.

Az oklevélhamisitások megakadályozására hozták be a XIII. században a hitelességi joggal felruházott egyházi testületek azon szokást, hogy kiadványaikat ugyanazon hártyára két példányban irták le egymás alá vagy egymás mellé s azon vonalra, a hol a két példányt szét akarták választani, betüket rajzoltak olyan formán, hogy a szétvágott hártyaszeletek összeillesztésével egészszé lettek a betük. Az igy kiállitott példányok egyikét kapták az érdekelt felek, a másik a hiteles hely levéltárában maradt.* Kétség esetén 33mindig meg lehetett állapitani a levéltárban őrzött példányból valamely oklevél hitelességét, de az elveszett okleveleket is pótolni lehetett a másodpéldányokból. Sajnos azonban, a levéltári kezelés nem volt kifogástalan s a hiteles helyek levéltárában nem egy oklevél pusztult el e miatt.*

László király 1281-ben ezeket irja a fejérvári káptalan egyik okleveléről: «cuius aliud par, similiter medio alfabeto incisum, in camera ecclesre vestre, iuxta ecclesie consuetudinem esset reservatum» (Hazai okmánytár IV. k. 61. l.) A vasvári káptalan 1328 április 10-én átirja 1325-ik évi oklevelét, mely ismét 1287-ik évi oklevelének az átirása, hol a következők olvashatók: «ut secundum par privilegii ... per virum idoneum et discretum Andream custodem ecclesie nostre querere faceremus et invento litteris nostris rescribere dignaremur et quia regni consuetudo hoc exposcit, ut litterarum patrocinia pari genuino duplicentur, ut partibus uno consignato relicum camare capituli reservetur, ne lapsu temporis simul cum eodem dilabantur» stb. (Múzeumi levéltár.) 1327 április 28-án Nagy Tamás a váczi káptalantól Sándor országbiró oklevelének átirását a következő indokolással kéri: «ut ipsas rescribi, duplicari et par eius more solito in camera ecclesie nostre reservare faceremus» (Múzeumi levéltár.)

1353-ban az egri káptalan a következő indokolással irja át 1285-ik évi oklevelét: quia aliud par ipsius privilegii in camera nostra depositum vetustate consumptum et tinea demolitum haberetur. (Péchy-család levéltára a Nemzeti Múzeumban.)

Nem csupán a hiteles helyek mellett, hanem a királyi kanczelláriával kapcsolatosan is volt levéltár, hol a kiadott oklevelek másodpéldányait őrizték. Ha a hiteles helyek akkora gondot forditottak kiadványaikra, hogy másodpéldányaikat megőrizték, akkor nem képzelhető el az, hogy épen a királyi kanczellária nem igyekezett volna kiadványait nyilvántartani; tehát pozitiv bizonyitékok nélkül is joggal feltehetjük, hogy a királyi udvarban is volt levéltár.

Az Anjou-korban pozitiv bizonyitékot találunk erre László veszprémi püspök és királyi titkos kanczellár oklevelében, melyben a temetési költségek követelésével visszaélő papok ellen a királyi levéltárból irja ki a pápai tiltó rendeletet. Ez oklevélből különben kitünik az is, hogy a királyi levéltár őre az Anjou-korban a comes capellae volt, ki a másolatokat a saját pecsétje alatt állitotta ki.*

Nos Ladislaus dei et apostolice sedis gracia electus et confirmatus ecclesie Wesprimiensis auleque reginalis cancellarius, comes capelle et secretarius cancellarius domini Ludovici eadem gracia regis Hungarie, memorie commendamus, quod cum reginali excellencie plurimi sui regnicole gravem porrexissent querimoniam super eo, ut archidiaconi et vicearchidiaconi de sepultura hominum quocunque modo interfectorum marcam exigendo, ipsis et ad eos pertinentibus maximam inferunt continuo iniuriam atque damnum et in hoc sibi remedium a maiestate reginali impertiri supplicassent, ipsa reginalis celsitudo de remedio in hac parte eis subvenire attendens, in conservatorio regali litteras papales tenoris infrascripti per nos requiri et eorum copiam de verbo ad verbum cuilibet petenti sub sgiillo regio, quo pretextu dicti honoris nostri, scilicet comitatus capelle regie utimur, dari facere personaliter demandavit. Fejér, IX/2. k. 697. l.

Az oklevélhamisitások megakadályozására készültek a registrumok, melyekbe rendesen a kiadott oklevelek tartalmának csupán a lényegét irták. Ilyen registrumokkal találkozunk a hitelességi joggal felruházott egyházi testületeknél*, a városoknál* s a királyi kanczelláriában.* E registrumokból kétes esetekben mindig meg lehetett állapitani, hogy eredeti-e valamely oklevél, vagy hamisitvány. A registrumokat sokáig nem vezették rendszeresen minden kiadott oklevélről, hanem csupán azok kerültek oda, a melyek 34nagyobb jelentőséggel birtak; minek következtében sokáig nem a királyi kanczellária vagy a hitelességi joggal felruházott egyházi testületek stb. registrumai döntötték el a gyanus oklevelek hitelességét, hanem belső érvek, első sorban pedig az oklevélre erősitett pecsét vizsgálatának eredménye.

Legrégibb hiteles emléke I. Károly királynak 1340-ben a varasdi ispán számára kiállitott pátense, melyről I. Lajos ezeket mondja: «in registro dicti genitoris sui in conservatorio suo more consueto pro evidentiori cautela» volt. Turul, XX. k. 57. l.

Az Ofner Stadtrecht külön rendelkezik erről ilyenformán: «Dy stat sol haben ein pesunder mergklich puech, das sol alle iar in anfang und in gang des gerichtes vermergkt vnd vernewt werden vnder des richter vnd des ratherren namen, als das statgrundpuech. Do sol der statschreiber dy maynung vnd inhaltung aller prief, dy über erb vnd gescheft, vnd ander namhaftige, trefliche sacli geschriben vnd vnder der statsigil gesigelt werden, gar ordenlich vnd gruntlich vermergken, vnd in schreibung mit der zall vnd des tages namen, vnd alle ausweisung, wen vnd zu welichen zeiten der statbrief geschriben vnd ausgeben ist: auf das ob einem menschen sein prief verloren oder verpranett oder sunst vnder Christen oder Juden entprönnbt worden, so soll man dem selbigen menschen, ob er des pegert, des rechten helfen mit anderen statbriefen nach inhaltung vnd ausweisung der obgeschriben vermergkung.» Michnay és Lichner, Ofner Stadtrecht 54. l. A legrégibb magyarországi városi registrum a pozsonyi, mely 1400-tól kezdve teljesen fenmaradt. A zágrábi városi registrum még régibb, mert 1355-től kezdve meg van. Thačić, Monumenta civitatis Zagrabić IV. s. kk. kk.

Ilyen a budai káptalan registruma, melyet a török hadak elől menekülő kanonokok Pozsonyba vitt el s jelenleg a pozsonyi káptalan levéltárában van. (Magyar történelmi tár XII. k. 5. l.)

Miután a középkori oklevelek hitelességének legfontosabb ismertető jele a pecsét volt, természetes, hogy a hiteles oklevelek bármely csoportjának, tehát a királyi okleveleknek vizsgálatánál is legalkalmasabb kiinduló pont a pecsét. Ez okból történt, hogy I. Károly király kanczelláriájának ismertetéséhez a királyi pecsétet választottuk alapul s ennek keretén belől vizsgáljuk a királyi kanczellária jellemzőbb sajátságait.

I. Károly király uralkodásának első fele a királyi hatalom megszerzése és megszilárditása érdekében folytatott küzdelmekkel telt el. E küzdelmek alatt az ország közállapotai nagyon rosszak voltak, az erőszakosságok naponként ismétlődtek s a bünösök büntetlenül folytathatták üzelmeiket. Nem csoda, ha ilyen viszonyok között, mikor lépten-nyomon birtokelkobzásokkal és uj adományokkal találkozunk, a királyi pecséttel számos visszaélést követtek el.

I. Lajos király mondja a kanczelláriájában használt oklevélmegerősitő záradékban,* hogy I. Károly első pecsétjével, melyet koronázása alkalmával vésetett, számos visszaélés történt, minek következtében az első pecsétet meg kellett semmisiteni s helyette ujat kellett vésetni. Az emlitett záradék erre vonatkozó szavai a következők: ... omnia privilegia ... condam domini Karoli regis patris nostri sub priori sigillo eiusdem tempore sue coronacionis sculpto et demum per eundem eo, quod sub ipso plurime infidelitates perpetrate extiterunt reperte, permactato ... confecta. E záradék adatai alapján bizonyos, hogy I. Károly király pecsétjét koronázása alkalmával vésette; bizonyos, hogy ezzel számos visszaélést követtek el; bizonyos végül, hogy a király e pecsétet megsemmisittette s ujat vésetett helyette.

1364–1368 között nem irták át az addig gyakorlatban volt kanczelláriai szokás szerint a megerősitendő privilegialis levelet, hanem egyszerüen az oklevél alsó felén üresen hagyott pergamentdarabra vezették a megerősitő sorokat s a régi pecsét mellé függesztették az uj királyi pecsétet. E megerősitési mód az I. Lajos király előbbi pecsétje alatt, valamint az I. Károly király első és második pecsétje alatt kiadott függőpecsétes oklevelekre szoritkozott, ennélfogva a jelzett megerősitő záradékban I. Károly király pecsétjeiről értékes adatokat találunk. (Turul XIX. k. 27–37. l.)

Az első pecsét vésetési ideje tehát I. Károly király koronázásával esik össze. Miután azonban I. Károlyt három izben koronázták királylyá, egyedül a koronázás tényéből határozott dátumot nem állapithatunk meg.

Több történetiró véleménye az, hogy Károlyt már III. Endre király életében magyar királylyá koronázták,* valószinübb azonban, hogy e koronázás csupán III. Endre halála után történt meg. Bizonyos, hogy I. Károly királyt előbb koronázták magyar királylyá, mint vetélytársát Venczelt, mert midőn 1301. október 17-én VIII. Bonifácz pápa János kalocsai érseket Venczel megkoronázása miatt itélőszéke elé idézi, külön hangsulyozza, hogy Károlyt az esztergomi érsek már előbb királylyá koronázta.*

Kercselich, Historia ecclesić Zagrabiensis J. k. 98. l. s más irók, kiket Knauz «Monumenta ecclesić Strigoniensis» czimü müve II. kötetének 443. lapján felsorol.

«Cum magnificus vir Carolus, nepos ... Sicilie regis per dilectum filium ... Strigoniensem electum et administratorem auctoritate nostra in spiritualibus et temporalibus Strigoniensis ecclesie constitutum in eiusdem regni Ungarie regem fuisset antea coronatus» Knauz id. m. II. k. 498. l.

Ezek alapján I. Károly első pecsétjének vésetési ideje 1301-re volna teendő, mert akkor tényleg megkoronázták és uralkodási éveit is attól kezdve számitja okleveleiben.

Ezen kivül azonban még kétszer koronázták meg Károlyt. Miután tudniillik Gentilis biboros, pápai követ, annyira vitte az ügyét, hogy az 1309 május 8-iki országgyülés harmadizben is elismerte magyar királynak, Gentilis külön koronát ajándékozott az országnak, melylyel Károlyt 1309 junius 15-én másodszor királylyá koronázták.

Sem az első, sem a második koronázás nem történt a szent koronával s miután a nemzet hagyományos tisztelettel ragaszkodott ez ősi ereklyéhez, a szent koronával való megkoronázás még mindig hátra volt. A szent koronát azonban előbb meg kellett szerezni az erdélyi 35vajdától s miután ez megtörtént, 1310 augusztus 20-án Székesfehérvárott végre harmadizben is megtörtént a koronázás, ami I. Károly királyt végérvényesen a magyar királyok sorába juttatta.

A mint már emlitettük, a Lajos király záradékának szószerinti értelmezése szerint Károly király első pecsétjének vésetési idejét 1301-re kell tennünk, mert akkor koronázták először magyar királylyá s pecsétjét koronázásával egyidejüleg vésette. A kérdés végleges eldöntése czéljából azonban vizsgálnunk kell I. Károlynak 1301 és 1310 között kiadott okleveleit is, hogy ezek alapján megállapithassuk az első pecsét használatát.

I. Károly király első hiteles oklevele 1302-ben kelt* s János nyitrai püspök számára készült. Ez oklevél «dupplicis sigilli nostri munimine» erősittetett meg s Gergely esztergomi érseket nevezi meg alkanczellárul. Miután Gergely esztergomi érsek tényleg tántorithatlan hive volt Károlynak s a jelen oklevelet 1327-ben hitelesnek nyilvánitották, semmi okunk sincs kételkedni abban, hogy az 1302. évi oklevél eredeti s Károly első nagy pecsétje akkor már használatban volt.

Fejér, Codex VII1/I. k. 94–98. l. Schmauck 1301 szeptember 26-iki keltezéssel is közöl egy oklevelet, melyben Károly János krakói érseknek adományozza Ploche várát. Ez adománylevél záradéka: «in cuius rei testimonium et perpetuam evidentiam prćsentes fecimus sigilli nostri munimine roborari secretum annulum eidem apprimentes per manum episcopi Bosnensis et appendi prćsentibus sigilla pirćdictorum fidelium nostrorum, de quorum consilio hanc fecimus donationem.» (Supplementum analectorum terrć Scepusiensis II. k. 21. l.) Ebből az következnék, hogy Károlynak 1301-ben még nem volt nagy pecsétje, hanem a gyűrüpecsétjét használta. Ez oklevél azonban tévesen van a Károly nevével megjelölve, miután tulajdonképen Venczel adta ki, a mint azt Fejér is a Venczel neve alatt közli. (Codex VIII/1. k. 67–68. l.) Az adományozás nem is János krakói érseknek szólt, a ki nem létezett, hanem János kalocsai érseknek, a ki Venczelt megkoronázta. Ugyanezen záradékkal van ellátva különben Venczel király 1301 szeptember 25-iki oklevele is, melyben Oláhfalu lakosainak tartozásait és szabadalmait állapitja meg. (Székely okmt. I. k. 31. l.)

1304 május 22-én* továbbá Hasznos mellett Gezthi Benedeknek a szerémmegyei Sook jószágot adományozza Károly király s adományát nagy pecsétjével erősiti meg. Gezthi Benedek a magyarországi nápolyi párt követe volt Apuliában s számos szolgálatot tett Károlynak, ez oklevél hitelességéhez tehát kétség nem fér. Ugyancsak 1304-ből* való Károly szerződése Rudolf osztrák herczeggel, melyet «dupplicis sigilli munimine» erősitett meg.

Anjoukori okmt. I. k. 80–82. l. 1303-ban is ad ki I. Károly király oklevelet, melyben a valkói ispán fiainak kiváltságot ad. Ez oklevél azonban több okból gyanus. Egyebek között «magister Stephanus» van benne alkanczellárul megjelölve a ki ugyanakkor Venczel király alkanczellárja volt. Anjoukori okmt. I. k. 67. l.

Fejér, Codex VIII/I. k. 158–159. l.

1306-tól kezdve azután szakadatlan sorban jelennek meg Károly oklevelei, bizonyságául annak, hogy kanczelláriája zavartalanul müködött. A rendes kanczelláriai tevékenységnek kétségtelen bizonyitéka különben, hogy a kanczellária élére olyan férfiu került, a ki méltóságát hosszu időn keresztül megtartotta. János fehérvári prépost ez, a ki 1307-től* 1322-ig* volt alkanczellár. A kanczelláriai szervezet állandósulása természetes következménye Károly politikai helyzete megszilárdulásának. Hosszas küzdelmek után megszabadult vetélytársaitól s a pápai befolyás oly erős hatást gyakorolt, hogy 1306-ban már biztositva volt számára a magyar korona. A pápai követek fáradhatatlan buzgalma megtörte a nemzeti ellenállást, megerősitette a nápolyi pártot s olyan helyzetet teremtett az országban, hogy 1307 október 10-én végre elismerték magyar királynak.

Károly király 1307 szeptember 3-án kelt függőpecsétes oklevelén szerepel először. Fejér, Codex VIII/I. k. 277. I. és Anjoukori okmt. I. k. 133. l.

1332 május 21-én szerepel utoljára. Anjoukori okmánytár II. k. 8. l.

Az okleveles emlékek vizsgálatából is arra kell következtetnünk ezek szerint, hogy Károly király első pecsétjét 1301-ben vésette s okleveleinek megerősitésére ez évtől kezdve használta.

I. Károly király első alkanczellárja János eredetileg erdélyi kanonok és küküllei esperes volt. Erdélyi kanonokságának bizonysága az erdélyi püspökválasztás ügyében tartott vizsgálatról 1309-ben kiadott oklevél, melyből kitünik, hogy a választára jogosult egyik kanonok «Johannes prćpositus Albensis» a választás alkalmával a káptalani székhelytől távol volt.* Küküllei 36esperességének bizonyságait a királyi privilegialis levelekben találjuk, a hol fehérvári prépostsága mellett sürün találkozunk «archidiaconus de Kukullew» czimével.* Ámbár már I. Károly király 1307. szeptember 3-án kelt oklevelében electus Albensisnek van irva, hosszu idő telt el, mig a pápai szék is hozzájárult megválasztatásához. 1309 január 8-án t. i. XI. Benedek pápa meghagyja a zágrábi püspöknek, hogy a szentszék közvetlen fenhatósága alá rendelt székesfehérvári prépostságot töltse be.* A zágrábi püspök, úgy látszik, a káptalan óhaja szerint döntött s János küküllei esperessel töltötte be a székesfehérvári prépostságot, mert 1309 augusztus 31-én V. Kelemen pápa megengedte, hogy a nevezett János a küküllei esperesség mellett a székesfehérvári prépostság javadalmát is élvezhesse.*

Theiner, Monumenta I. k. 432. l.

Fejér, Codex VIII/I. 379., 438., 494., 499., 502., 539., 540., 545., 546., 562, stb. ll.

Theiner, Monumenta I. k. 411. l.

Theiner, Monumenta I. k. 414. l.

Lajos király emlitett záradékán kivül nincs egyéb adatunk arra, hogy Károly első pecsétjével visszaéléseket követtek el.* Bizonyos azonban, hogy eme zavaros esztendők, melyek I. Károly uralkodását bevezették, kedveztek a hamisitásoknak. Bizonyos továbbá, hogy ok nélkül nem vésetett volna uj pecsétet a király, már pedig az emlitett hamisitásokon kivül egyéb okot nem ismerünk.

1331 julius 11-én megerősiti a király a kolozsváriaknak adott 1322 április 20-án kelt pátensét, melyet «sigillo nostro principali authentico sive maiori et insuper sigillo nostro annuleo priori» erősitett meg. A nevezett pátens ezek szerint a királyi nagy pecséten kivül a gyürüpecséttel is meg volt erősitve. Bizonyára nem úgy történt ez, hogy a király gyürüpecsétjével megerősitett pátensét utóbb nagy pecsétjével is megerősitette, mert ez szokatlan: hanem a nagy pecséttel megerősitett pátenst látta el külön gyürüpecséttel is. Ennek oka az emlitett visszaélésekben keresendő, melyek a királyi nagy pecsét tekintélyét megingatták s utóbb arra kényszeritették a királyt, hogy uj pecsétet vésessen. V. ö. Jakab, Kolozsvári okmánytár 39. l.

Károly király második nagy pecsétjének vésetési idejét okleveles emlékeinkből pontosan megállapithatjuk. A meddig tudniillik a király első pecsétjét használja, addig az oklevelek egyszerüen «dupplicis sigilli nostri munimine» erősittetnek meg, a második pecsét használatától kezdve azonban «novi et autentici sigilli nostri dupplicis munimine» keltek az oklevelek. Közelebbi adatokat tartalmaznak a következők: I. Károly király. 1324. január 12-én ünnepélyes záradéku függőpecsétes oklevélben átirja és megerősiti 1307 október 25-én kelt függő pecsétes oklevelét, melyben Ubul fiainak szabolcsmegyei birtokaikat visszaadja.* Ez oklevél «apposicione novi et anno presenti autenticati sigilli» van megerősitve. Ebből az következnék, hogy Károly király második pecsétjét az 1324. esztendő első napjaitól kezdve használta a királyi kanczellária. Ellentmond azonban ennek több 1323. évi oklevél, melyekből kétségtelenül kitünik, hogy már az 1323. esztendő folyamán használták az uj királyi pecsétet. A Nemzeti Múzeum levéltárának 1323* márczius 31-iki, május 29-iki, junius 19-iki, julius 6-iki, október 23-iki, deczember 16-iki stb. oklevelei már «novi et autentici sigilli dupplicis munimine» vannak megerősitve, melyek kétségtelenné teszik a második pecsét használatát. Nyilvánvaló ezekből, hogy az 1324 január 12-iki oklevél állitása hamis; miután azonban annak hitelességéhez semmi kétség sem fér, más uton kell az ellentmondást megoldanunk. E megoldási mód a következő: A szóban forgó oklevelet még az 1323. év folyamán fogalmazták s a királyi pecsétre vonatkozó adat is ez évre szól; miután azonban 1323 folyamán nagy volt a kanczellária ügyforgalma, csupán az 1324. év elején adták ki azt tényleg a kanczelláriából. A keltezés tehát az oklevél kiadásának ténylege időpontját jelzi, az oklevélben foglalt adatok pedig az oklevél megszerkesztésének idejéből valók.

Kállay-levéltár a Nemzeti Múzeumban.

A múzeumi levéltár 1323 febr. 20-iki patense nincs ugyan «novi et autentici sigilli dupplicis munimine» záradékkal ellátva, a mint a patenslevelek egyáltalán nem is emlékeznek meg a pecsételésről; de a pecséttöredékeken tisztán kivehető kis magyar-anjou pajzs kétségtelenné teszi, hogy már a második pecséttel erősittetett meg.

Hogy az uj pecsét behozatala után az első pecséttel mi történt, arra is határozott adatot tartalmaz Lajos király emlitett záradéka. Azt tudniillik egyszerüen megsemmisitették, illetőleg összetörték, hogy az esetleges hamisitásokat megakadályozzák.*

Hasonló eset történt ez időtájban Angolországban, a hol III. Edvárd király (1327–1377), ki uralkodásának első hónapjában I. és II. Edvárd királyok pecséteihez mindenben hasonló vésetü pecsétet használt, 1327 október 4-én, mikorra uj pecsétje elkészült, első pecsétjét a nottinghami kastélyban a saját szobájában és jelenlétében összetörette s a pecsét darabjait a pecsételést végző kanczelláriai hivatalnok kapta. «The destruction of this first seal is recorded as having been effected in the king’s presence, in his chamber at the castle of Nottingham, in October of the year of his accession, in the following medićval latin «– antiquum sigillum ruptum fuit in minutas pecias» The minute pieces, into which the seal was broken, were given as a perquisite by the chancellor to his sealer.» Wyon, The great seals of England 28. l.

37Károly király első nagy pecsétjének átmérője 10 cm., előlapja a trónon ülő királyt, hátlapja az ország czimerét ábrázolja, körirata az előlapon kezdődik s folytatólag halad a hátlapon.

A trónkép a következő: A király koronázási diszben, dereka köré övezett diszes tunikában, vállaira vetett s mellén csattal megerősitett palástban, lábain ékes saruval ül a trónszéken, hosszu hajfürtös fején liliomos koronával, lehajtott jobbjában liliomos kormánypálczát, kinyujtott baljában kereszttel díszitett országalmát tartva.

A trónszék négyszögletes, fedett előrészén góth izlésü diszitésekkel, felső négy szögletén egy-egy gömbbel. A trónszék fedőlapján párna nyugszik, előtte pedig ugyancsak négyszögletes damaszcirozott zsámoly áll, mely alól jobb és balfelé him és nőstény oroszlán félteste nyúlik ki. A tróntól jobbra a pecsétmezőben egyedül álló csillag látszik.

Körirata két gyöngysor között a következő:

• • KAROLUS • DEI • GRACIA • UNGARIE • DALMACIE • CROACIE • RAME

Hátlapján háromszögü pajzsban a kettős kereszt látszik. – Körirata:

• • SERVIE • GALICIE • LODOMERIE • COMANIE • BOLGARIE Q(UE) • REX •

I. KÁROLY KIRÁLY ELSŐ NAGYPECSÉTJE.
(A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött eredetiek után.)

ugyancsak két gyöngysor között.

Károly király pecsétjeinek vésete teljesen elüt az előbbi királyi pecsétektől, a mi főleg a trónképben jut erősen kifejezésre. Már az első pecsétben feltünik ez a különbség, mert a pecsét trónképe határozottan különbözik úgy III. Endre, mint Venczel és Ottó királyok pecsétjeitől.

Egészen azonos vésetü azonban Károly király pecsétjeivel Martell Károly 1295. évi pecsétje, melyet Radvánszky Béla báró ismertetett az Archaeologiai Értesitő XIII. kötetében. (109–110. l.) A trónkép és czimerpajzs mindenben azonosak, csupán a köriratok különbözők. Martell Károly pecsétjének körirata ugyanis:

38• S. KAROLI D. G. REGIS HUNGARIE DALMACIE CROACIE RAM E SERVIE GALLICIE LODOMERIE COMANIE || ET BOLGARIE FILII KAROLI REGIS JEROSOLIMITANI ET SICILIE QUINTI STEPHANI REGIS NEPOTIS.

Martell Károly pecsétje Olaszországban olasz izlés szerint készült s miután fia, I. Károly, azzal mindenben azonos izlésü pecsétet vésetett, világos, hogy I. Károly király első pecsétje olasz eredetü.

Ezzel szemben Venczel és Ottó királyok pecsétjeinek trónképei sok közös vonást tüntetnek fel, a jobb vállon kapcsolt királyi palást pedig teljesen azonos bennük; nem is emlitve a hátlapon látható kettős keresztet, mely mindkét pecsétben hármas halomból emelkedik ki. Venczel király pecsétjének trónképe ismét sokban emlékeztet Ottokár király pecsétjére, melyben a királyi palást viselési módja teljesen azonos. E palástviselési módot különben IV. Béla király tatárjárás előtti nagy pecsétjén is megtaláljuk.

I. Károly király második pecsétje 1 czentiméterrel nagyobb az elsőnél, de a pecsétmezők tartalma lényegében ugyanaz.

A trónkép mindenben hasonló, vésete azonban jobban sikerült, főleg a király arczvonásai domborodnak ki határozottabban.

A trónszék és zsámoly is azonosak, annyi különbséggel, hogy a trónszék felett félköralaku támlát látunk, melyről csillagos diszitésü szőnyeg függ le. Hiányzik a trónszék melletti csillag, helyette azonban jobb és balfelől 1–1 háromszögü kis pajzs van a pecsétmezőben, a magyar-anjou czimerrel.

A pecsét körirata kettős gyöngysorba van foglalva, s a belső gyöngysoron belül még egy sor rózsa látszik. Körirata a következő:

• KAROLUS : DEI : GR(ACI)A : HUNGARIE : DALMACIE : CROACIE : RAME : S(ER)VIE : GALICIE : LODOMERIE :

A pecsét hátlapját damaszcirozott alapon háromszögü pajzsban feltüntetett liliomos végü kettős kereszt foglalja el, a pajzs felett kis kettős 39kereszttel, jobb és balfelől pedig 1–1 magyar-anjou czimeres kisebb háromszögü pajzszsal.

Az előlappal azonos gyöngy- és rózsasorba foglalt körirata:

• : COMANIE : BULGARIE : Q(UE) : REX : PR(IN)CE(P)S : SALERNITAN(US) : ET : HONORIS : AC : MO(N)TIS : S(AN)C(T)I : ANGELI : D(OMI)N(U)S :

A király második pecsétjén szemünkbe tünik a czimváltozás, illetőleg czimbővülés. E pecséten ugyanis a magyar királyok szokott czimein kivül még a következőket találjuk: Princeps Salernitanus, et honoris ac montis Sancti Angeli dominus. E czimek nápolyiak s felvételükkel Károly a nápolyi trónra való jogigényét kivánta jelezni.* Ugyanezen czimeket használta már atyja, Martell Károly is, kinek 1295. évi oklevele a következőkkel kezdődik: Karolus, illustris regis Jerusalem et Sicilie primogenitus, Dei gracia rex Ungarie, princeps Salernitanus et honoris montis Sancti Angeli dominus.*

Pór A., Az Anjou-ház 121. l. (Magyar nemzet története.)

Árpádkori Okmt. X. k. 189. l.

Károly király nápolyi czimei nem csupán uj pecsétjének köriratába kerültek be, hanem ott szerepelnek függő pecsétes okleveleinek intitulácziójában is.* 1323 február 26-tól kezdve* már ugyanazon esztendő folyamán is következetesen használja uj czimeit emlitett okleveleiben, ezentúl pedig haláláig megtartja e szokást.

Pátenseken és zárt oklevelekben csupán a rex Hungarie czimmel élt.

Fejér, Codex VIII/2. k. 441–444. l.

Károly király második pecsétjében az előlapon a trónképtől jobb és bal felé, valamint a hátlapon a nagy czimerpajzs mellett egy-egy kisebb háromszögü czimerpajzs foglalja el a pecsétmezőt. E czimerpajzsok hasitott mezeje jobb felében liliomok, bal felében pedig pólyák látszanak, tehát az Anjou-ház czimerének a magyar czimerrel történt egyesitését tüntetik fel.*

Az ország, valamint a királyi család czimerének a királyi nagy pecsétbe történt fölvételére példa Ottokár cseh király pecsétje, melyben a trónkép mellett jobbról Csehország, balról a Przemisl-ház czimerei látszanak. Szilágyi, Magyar nemzet története II. k. 521. l.

40Ha igaz azon feltevés, hogy az Árpád-ház czimere az oroszlán volt,* akkor a királyi család czimerének az ország czimerével történt egyesitése hazánkban először Imre és II. Endre királyok aranypecsétjeiben jut kifejezésre, a hol a pólyás czimerre vannak helyezve az oroszlánok.

Bárczay, A heraldika kézikönyve 374–383. l.

A pólyás czimerrel egyesitik családi czimerüket az Anjouk. Mielőtt azonban tényleg elfoglalhatták volna a magyar trónt, máris felvették czimerükbe a magyar pólyákat. Bizonysága ennek X. Lajos franczia király feleségének, Klemencziának pecsétje, mely góth stilü fülkében álló s könyökig hasitott ujjakkal diszitett uszályos ruhát viselő női alakot tüntet fel, fején koronával s jobbjában kormánypálczával; jobbra tőle kis háromszögü pajzsban liliomok, balra ugyanolyan pajzsban a magyar pólyás czimer látszik.* Klemenczia Martell Károlynak és Rudolf császár Klemenczia nevü leányának gyermeke, tehát I. Károly király testvére volt s miután atyja IV. László király halála után igényt tartott a magyar trónra, sőt használta is a magyar királyi czimet és czimert, leánya is élt azzal.

Trésor de numismatique et de glyptique. Sceaux des rois et des reines de France. (Paris, 1834.) Pl. VI. No. 3. p. 8.

Használta különben e czimeregyesitést már Martell Károly is, de e használatnak csupán irott nyoma maradt fenn. Azt irja tudniillik róla a krónikás, hogy 1295-ben Firenzében* «hétszáz fiatal franczia, provanszi és nápolyi aranysarkantyus lovag volt a kiséretében, kik mindannyian egyforma szürke és sötétzöld szövetből készült ruhát viseltek, aranynyal és ezüsttel kivert nyeregben ültek, Magyarország czimerével, t. i. vörös-ezüst pólyákkal szegélyezett czimerpajzsaik arany liliomokat tüntettek fel.»

«Ducento cavalieri a sproni d’oro, Franceschi e Provenzali e del Reguo, tutti giovani; vestiti col re d’una partita di scarlatto e verde bruno, e tutti con selle d'una assisa a palafreno rilevate d’ariento e d’oro coll arme a quartieri a gigli ad oro e accerchaita rosso e d’argento cioe l’arme d’Ungeria.» Giovanni, Matteo e Filippo Villani, Chroniche Vol. I.

Sőt Gelre herold czimereskönyvében* Martell Károly öcscsének, a durazzói herczegnek, czimerpajzsában is megtaláljuk a magyar és anjou czimerek egyesitését, a mi itt ugyanazon módon történt, mint Martell Károly fennebb emlitett czimerében, t. i. a liliomos anjou-pajzsot vörös és fehér pólyák szegélyezték.*

Wapenboeck ou Armorial de 1334–1372. (Paris, V. Bouton 1881.) IV. kötet 396. l.

Semé de France, qui est d’azur semé de fleurs de lys d’or, ŕ la bordure componée d’argent et de gueules.

Martell Károlynál indokolja a magyar czimer felvételét a magyar királyi czim, melyet használt, János durazzói herczegnél azonban ez indokolástól el kell tekintenünk. El kell tehát fogadnunk Bárczay* véleményét, hogy Sánta Károly és V. István leányának leszármazói mindannyian ezt a czimert használták.

A heraldika kézikönyve 385. l.

Nálunk legelőször I. Károly király pénzén tünik fel e czimeregyesités. A nevezett pénz hátlapján t. i. jobbra dőlt hasitott czimerpajzsban jelennek meg a pólyák és liliomok, a pajzs felett pedig struczfejjel és tollakkal diszitett csöbörsisak látszik. Ezután kerül be az egyesitett magyar és anjou-czimerpajzs a királyi nagy pecsétbe.

1323-ban nagy számmal kerültek ki a királyi 41kanczelláriából olyan oklevelek, melyek I. Károly első pecsétje alatt kiadott oklevelek átirását és megerősitését tartalmazták.* Nagy sulyt kellett helyeznie a kanczelláriának arra, hogy a király első pecsétje alatt kiadott oklevelek, daczára a függőpecsétes megerősitésnek, a második pecséttel is megerősittessenek, mert nem csupán Károly régibb okleveleit erősitették meg, hanem a közelmult 1322. esztendőben kiadottakat is.*

Fejér, Codex VIII/2. 402–403., 406–408., 414–416., 416–419., 419–421., 426–428., 428–430., 430–432., 432–434., 438–441., 441–444., 447–448., 449–450., 451–453., 454–456., 464–467. ll., a hol «sub priori et antiquo sigillo» kiadott oklevelek «novi et autentici sigilli nostri caractere» erősittetnek meg. Nem állapitható meg e tény az Anjoukori Okmánytárból!

1323 május 20-án. Fejér, Codex VIII/2. 419–421. l.

Semmi nyoma nincs azonban annak, hogy a király az uj pecsét behozatalát alattvalóival közölte volna s hogy az első pecsét alatt kelt oklevelek bemutatása és megerősitése kötelező volt.

Angolország királya, III. Edvárd (1327–1377.) is több pecsétet használt ez időben egymás után; az egyikről azonban biztosan tudjuk,* hogy használatba vételét közölte az ország lakosaival, a mi valószinüen a többi esetben is megtörtént. Nálunk ennek semmi nyoma. Azt kell hinnünk, hogy az erre vonatkozó rendeletek nyomtalanul elvesztek, vagy pedig csupán élőszóval történtek meg.*

This seal was published by royal proclamation, dated 4-th Okt. 1327, ratifying, that it was to have authority from that date, and the old seal was to be broken. Wyon, The great seals of England 30. l.

1328-ban a király külön rendelkezett arról, hogy a vasvári káptalan régi pecsétje alatt kiadott oklevelei átirassanak és a káptalan uj pecsétjével megerősittessenek. 1328 február 13-án pl. azzal indokolta a káptalan 1321. évi oklevelének átirását, hogy «iuxta regie maiestatis, preceptum» kell a megerősitéseket eszközölnie. Hasonló indokolással átirt okleveleket találunk márczius 13-iki, április 10-iki, május 8-iki és 29-iki kelettel a Nemzeti Múzeum levéltárában, melyek között 1327. évi oklevél átirása is van.

Bizonyos, hogy I. Károly király számos oklevele került a kanczelláriába, hogy az uj pecsét alatt adassanak ki, a mi kétségtelen jele annak, hogy az ország lakosai értesülve voltak a pecsétváltoztatásról s jelentőséget is tulajdonitottak annak, hogy jogaik és kiváltságaik az uj pecsét alatt kelt oklevelekben legyenek megerősitve.

I. Ulászló király koronázási szertartásának Callimachus Fülöp müvében* található leirásában szó esik a régi királyi pecsét érvényének megszüntetéséről s az uj pecsét használatának kihirdetéséről, a mi arról tanuskodik, hogy a pecsétváltozások mégis megfelelő ünnepélyességekhez voltak kötve, a melyek a változásokat az alattvalók tudomására hozták. I. Ulászló király koronázása utáni napon t. i. Rozgonyi Simon egri püspök átveszi az uj pecsétet s a régi pecsét érvényét veszti, ezután közhirré tétetik, hogy csupán az uj pecséttel megerősitett oklevelek érvényesek s az összes régi kiváltságlevelek ujra megerősitendők.*

De rebus Uladislai I. L. Schwandtner, Scriptores I. k. 464. l.

Agriensi episcopo, cuius usque ad invidiam auctoritas apud Ulidaslaum eminebat, novuin sigillum regni commissum, et ne qua fraus errorve committi posset, veteri sigilli fides exauctorata, pronuntiatumque ad populum, ne literis ullis, prćterquam novo sigillo signatis, crederetur, prćterea ut omnes immunitates privilegiaque a prioribus regibus concessa eiusdem sigilli fide confirmarentur. Schwandtner id. h.

I. Károly király második pecsétjének sorsáról részletes adatokat tartalmaz a királynak 1332 november 2-án kelt s Perveyin Miklós számára kiadott adománylevele, melynek bevezetése a következő:

Karolus ... rex ... ad universorum noticiam harum serie volumus pervenire, quod cum nos anno domini millesimo trecentesimo tricesimo ad visitandam terram nostram Transalpinam cum quadam particulari gente nostra accessissemus et eam pacifice perambulassemus, in exituque nostro abinde Basaras infidelis noster Transalpinus, preconcepta infidelitatis nequicia, sub ficte pacis astucia in quodam loco nemoroso et silvoso indemonum que densitate firmato quandam particulam gentis nostre hostiliter invasisset, in cuius invasionis hostilis insultu magister 42Endree, Albensis ecclesie prepositus, aule nostre vicecancellarius, bone memorie, suam vitam nostrumque sigillum perdidisset, nos tandem aliud sigillum novum pro nobis fecimus reparari stb.* A király ezek szerint 1330-ban Havasalföldön járt, a hol Basaras álnokul megtámadta s kiséretének egy részét elpusztitotta, miközben András, fehérvári prépost, alkanczellár az életét vesztette s a királyi pecsét is elveszett, minek következtében a király kénytelen volt uj pecsétet készittetni.

Anjoukon Okmt. II. k. 628. l.

András fehérvári prépost és királyi alkanczellár halálával függ össze I. Károly király második pecsétjének a megsemmisülése, 1330-ban tehát a nevezett András állott a királyi kanczellária élén.

A mint már emlitettük, János székesfehérvári prépost és küküllei esperes, a királyi privilegialis levelek tanusága szerint, 1322 márczius 21-ig* vezette a királyi kanczellária ügyeit. Utódja László titeli prépost volt, kinek alkanczellári müködésével már I. Károly király 1322 június 2-án kelt* privilegialis levelében találkozunk ugyan, de ez oklevél hitelessége ellen annyi érv szól, hogy alkanczellári müködésének megkezdését innen számitani nem lehet. I. Károly király czimei között t. i. olvasható a «princeps Salernitanus et honoris ac montis Sancti Angeli dominus», a melynek használata 1322-ben anachronismus, mert csupán a második pecsét behozatalától, azaz 1323-tól kezdve élt a király azzal, a mikor a királyi pecsét köriratában is megtaláljuk. Egyetlen 1322. évi oklevélben sem fordul elő ezen kivül. Az oklevelet megerősitő alkanczellár továbbá «Ladislaus Albensis ecclesić prćpositus» névvel van jelölve ez oklevélben, holott I. Károly király 1322. évi egyéb okleveleiben* « Titulensis ecclesie prepositus, Albensis ecclesie electus», azaz titeli prépost és székesfehérvári választott prépost. 1322 szeptember 4-én kelt a pápai oklevél,* mely László titeli prépostnak székesfehérvári préposttá történt választását jóváhagyta; november 17-én azonban még csupán választott préposti czimével élt,* miután a pápai megerősítés ismeretlen okokból nem jutott el a kanczelláriába.

Anjoukori Oktár II. k. 8. l.

Fejér, Codex VIII/2. k. 337. 1.

Julius 28. (Anjoukori Oktár II. k. 38. l.), aug. 5. (Id. m. II. k. 41. l.), augusztus 29. (Fejér, Codex VIII/2. k. 342. l.), október 8. (Id. m. VIII/2. k. 347. l.), november 17. (Id. m. VIII/2. 362. l.)

Theiner, Monumenta I. k. 482. l.

Fejér, Codex, VIII/2. k. 362. l.

Bizonyos azonban, hogy 1322 júniusban László már alkanczellár volt, mert I. Károly király 1322 június 6-án kelt ünnepélyes privilegialisában* s június 24- én kelt privilegialisában* is találkozunk a nevével.

Schmauck, Supplementum 57. l.

Gr. Csáky-levéltár.

László székesfehérvári prépost volt az alkanczellár, a mikor I. Károly király pecsétjét megsemmisitette s másodikat vésetett 1322 végén, illetőleg 1323 elején. Mindazon oklevelekben ugyanis, amelyek «dupplicis sigilli novi et authentici munimine» erősittettek meg, László székesfehérvári prépost az alkanczellár. 1323 január 20-án kelt az első privilegialis levél,* mely a második pecsét alatt kelt s ugyanezen oklevélben használja I. Károly király először a «princeps Salernitanus et honoris ac montis Sancti Angeli dominus» czimet.

Zichy Okmtár I. k. 218. l.

László nem sokáig állott a királyi kanczellária élén, mert zágrábi püspökké lett.* 1323 augusztus 30-án kelt az utolsó oklevél,* a melyben László az alkanczellár; alkanczellári müködése tehát egy esztendőnél nem sokkal többet tesz ki, mert 1322 júniustól 1323 augusztusig terjed.*

Katona, Historia critica VIII. k. 442. l.

Anjoukori Okmtár II. k. 85. l.

Érdekes világot vet a kanczelláriai viszonyokra két ugyanazon napon, 1323 február 27-én kelt ünnepélyes privilegialis, melyek egyikében László (Zichy oktár I. k. 221. l.), másikában András (gr. Csáky levéltár) az alkanczellár. Mindkettő hiteles oklevél s az alkanczellár nevének felcserélése abból magyarázható, hogy a febr. 27-iki oklevelet később, András kanczellársága alatt állitották ki.

László rövid alkanczellárságából arra lehetne következtetni, hogy Károly király első pecsétjével történt visszaélések vele állanak kapcsolatban s ezért kellett távoznia a királyi kanczelláriából.* Határozottan megczáfolja e feltevést az, hogy Koboli László előbb zágrábi püspök, 43majd kalocsai érsek lett s igy fényes pályája teljesen eloszlat minden gyanut.* Ezenkivül azután is a kanczellária élén maradt, hogy I. Károly király második pecsétje került használatba, már pedig ha a visszaélések vele állottak volna összefüggésben, nem maradhatott volna tovább is alkanczellár. A gyanu inkább elődjére, János küküllei esperesre eshetik, a ki hirtelen tünik le a szereplés teréről s daczára hosszu alkanczellárságának, semmiféle egyházi méltóságot nem szerzett.

L. I. Lajos király oklevélmegerősitő záradéka. (Turul XIX. k. 30. l.)

Tkalčić, Monumenta II. k. 6. l.

Koboli László után András pécsi olvasókanonok lett az alkanczellár. 1323 október 23-án* kelt az első privilegialis, a melyben András pécsi olvasókanonok neve előfordul. 1324 július 22. az utolsó dátum,* melyben András pécsi olvasókanonok az alkanczellár, összes kanczelláriai müködése tehát 1323 október 23. és 1324 július 22. közé esik. Elődeihez hasonlóan pécsi olvasókanonokból András is székesfehérvári prépost lett, mert 1324 július 7-én a pápa meghagyta az esztergomi érseknek, hogy a székesfehérvári prépostságot András pécsi olvasókanonoknak adományozza,* az alkanczellárságtól azonban rövid időre elesett, mert 1324 július 26-tól kezdve Báthory András budai prépost az alkanczellár.* Báthory András 1321-ben váradi kanonok volt, 1324-ben budai prépost és alkanczellár, 1329-ben pedig váradi püspök lett.* 1325 január 10-én kelt az utolsó oklevél*, melyben Báthory András budai prépost az alkanczellár, 1325 márczius 21-én azonban még mindig a budai prépost az alkanczellár* s ugyancsak 1325 április 14-én.* 1325 május 27-én András székesfehérvári prépost ujból visszanyerte alkanczellári méltóságát* s egészen 1330-ban bekövetkezett haláláig viselte azt. Érdekes esettel állunk itt szemben: I. Károly király olvasókanonokot állit a kanczellária élére s mikor az megszerzi az alkanczellárok szokott örökségét, a székesfehérvári prépostságot, akkor a budai prépostnak kell átadnia hivatalát. A budai prépost nem viselte egy esztendeig sem az alkanczellárságot, mert 1324 július 26-án találkozunk először a nevével s 1325 május 27-én már nem ő az alkanczellár, hanem hivatalából kiturt elődje.

Datum per manus discreti viri magistri Endree lectoris ecclesie Quinqueecclesiensis. Pesty, Krassómegyei, oktár 6. l. I. Károly 1323 november 27-én kelt privilegiálisában ugyan «Ladislaus lector Quinqueecclesiensis» az alkanczellár, de e helyre nyilvánvalóan vagy tollhibából, vagy a másoló tévedéséből került a László neve. Fejér, Codex VIII/2. k. 4.63. l.

Anjoukori Okmtár II. k. 150. l.

Theiner, Monumenta I. k. 496. l.

Anjoukori Okmtár II. k. 151. l.

Bunyitay, A váradi püspökség története I. k. 172. l.

Soproni Okltár I. k. 84. l.

A pécsváradi konvent 1325 márczius 21-én kelt oklevelében: Magistro Endre preposito Budensi et vicecancellario eiusdem lomini regis. Anjoukori oktár II. k. 183. lap.

Zichy Okmtár I. k. 424. l.

Zalai Okltár I. k. 182. l.

András székesfehérvári prépost hosszu alkanczellársága a legjobb bizonyiték arra, hogy nem önhibája miatt kellett odahagynia a kanczelláriát, hanem I. Károly király buzgó hivei, a Báthoryak* szerezték meg testvérük számára e kitüntetést, melyet aztán a király józan tanácsosainak befolyása alatt ujból el kellett hagynia s át kellett engednie jogos tulajdonosának. Azt hiszem, hogy nem csalódom, ha az 1291. dekretum 9. czikkelyének az alkanczellárra vonatkozó rendelkezésével hozom összefüggésbe alkanczellárválság méltányos megoldását,* illetőleg a hivatal visszajutását a székesfehérvári prépostra.

Bunyitay id. m. 172. l.

Item ... vicecancellarium ... ex consilio nobilium regni nostri ex antiqua consuetudine regni nostri faciemus, salvo tamen iure Albensis ecclesie et privilegio, quod Albensis ecclesia nostra in ipsa vicecancellaria habet et habere dignoscitur ab antiquo. Kovachich, Sylloge 18. lap.

A havasföldi utról a krónikák nyomán tudjuk,* hogy I. Károly király azon esztendőben, midőn Zách Felicián merénylete történt, azaz 1330-ban, nem békés szándékkal járt ott, hanem hadjáratot viselt Bazarád ellen. E hadjáratban nem csupán a király kiséretének kis része, hanem a magyarság szine-java elveszett. Ezért veszett el Endre, fehérvári prépost, alkanczellár is s vele egyetemben a királyi pecsét.* Bazarad 44alattomos támadása 1330 november 9-én történt s az öldöklő harcz 12-ikéig tartott, november 9. és 12-ike között veszett el tehát I. Károly király második pecsétje.

Joh. de Thwrocz, Chronica Hungarorum. Lásd Schwandtner, Scriptores rerum Hutigaricarum I. kötet 163–164. l.

Facta est autem strages maxima et cecidit militum et principum ac nobilium incomputabilis multitudo. Feria VI. in vigilia beati Martini et post in sequenti, ibi etiam occubuerunt tres prćpositi videlicet magister Andreas, praepositus albensis ecclesić, vir valde venerabilis, vicecancellarius regić maiestatis existens, cum sigillo regis periit. Joh. de Thwrocz id. h.

A havasföldi pecsételveszésre többször utalnak okleveleink. Igy I. Károly 1334. julius 3-án kelt oklevelében a következőket mondja 1325. április 14-én kelt okleveléről, illetőleg annak pecsétjéről: «exhibuerunt nobis quoddam privilegium nostrum priori sive mediocri sigillo nostro, videlicet quod in partibus Transalpinis in expedicione nostro casualiter extitit amissum, consignatum.»* 1336 november 13-ikán ismét Bechey Twteus ispán 1326. évi okleveléről: exhibuit nobis quasdam litteras nostras cum mediocri sigillo nostro in partibus Transalpinis deperdito consignatas»* stb.

Zichy Okmt. I. k. 424. l.

Zichy Okmt. I. k. 505. l.

Ugyanerre utal I. Lajos király már emlitett oklevél-megerősitő záradéka is, mely «omnia privilegia ... condam donimi Karoli regis patris nostri ... sub alio sigillo ipsius in partibus Transalpinis casualiter deperdito confecta» megerősitteti.

1330 augusztus 8-dika az utolsó dátum, midőn I. Károly király a második pecsétjét használja. E napon Visegrádról parancsot ad a nyitrai káptalannak Raychan birtok határmegállapitása tárgyában.* Ugyanezen napon függőpecsétes adománylevelet állittat ki a nyitramegyei Nesice jószágról.* Innen kezdve 1331 április 24-ig* nem ismerünk királyi oklevelet. Az 1331. április 24-én Visegrádon kelt s Bars város kiváltságait tartalmazó oklevél sem függőpecsétes, hanem egyszerü pátens. 1330 augusztus 8-ika után több mint két esztendőn át egyáltalán nem találunk függőpecsétes királyi oklevelet, hanem minden ügyet pátens formában intéz el a királyi kanczellária. Kifejezetten is megállapitja e tényt I. Károly király 1332 november 18-án kelt oklevele, melyben előbbi függőpecsétes oklevelét pátens formában erősiti meg azért, mert harmadik pecsétje alatt még nem adott ki függőpecsétes oklevelet.

Mednyánszky-család levéltára a Nemzeti Múzeumban.

Anjoukori Okmtár II. k. 507. l.

Anjoukori Okmtár II. k. 527. l.

Az oklevél erre vonatkozó szavai a következők: Quia cum presenti sigillo nostro nulli ex regnicolis nostris privilegium concesseramus, ideo ipsa privilegia dictis filiis Benedicti non potuimus privilegio nostro novo et autentico, ut nobis de ipsis privilegiis constabat, facere confirmari, sed volumus, ut ubicunque a modo dicta privilegia super memoratis possessionibus emanata ... sive in iudicio sive extra exhiberentur, ipsa firmitate ipsaque validitate fruantur, si iam sub presenti nostro sigillo fuissent confirmata, presentibus nostris literis eadem grivilegia et eorum continencias auctorisando.*

Szinyei-Merse-levéltár a Nemzeti Múzeumban.

A helyett tehát, hogy szokás szerint átirná és függőpecsétjével megerősitené a régi függőpecsétes okleveleket, egyszerü pátenst állittat ki, melynek értelmében régi függőpecsétes okleveleit az adott esetben olyan hatálylyal látja el, mintha uj függőpecsétje alatt adattak volna ki.

Látszólag ellentmond ez oklevél szövegének I. Károly király 1332 november 2-án kelt függőpecsétes adománylevele,* melyet «sub appensione dicti sigilli nostri tercii» ad ki a király. Nem igaz tehát, hogy 1332 november 18-ika előtt nem erősitettek meg privilegialist a harmadik pecséttel. Ez ellentmondást úgy magyarázhatjuk, hogy az 1332 november 2-iki privilegialis korábban keltezett oklevél, melyet datumánál később irtak, a mikor a függőpecsétes oklevelek divatja már meghonosodott, 1332 november 2-ika után t. i. még sokáig nem kerültek ki a királyi kanczelláriából privilegialisok s ezért azt kell hinnünk, hogy az 1332 november 18-iki oklevél állitása tényleg megfelel a kanczelláriai gyakorlatnak. I. Károly király harmadik pecsétjével általában nagyon kevés privilegialis levelet erősitettek meg s bátran elmondhatjuk, hogy a harmadik pecséttel megerősitett privilegialisok a ritkaságok közé tartoznak, a miből arra következtethetünk, hogy az 1332. november 18-iki oklevélben kifejezett kanczelláriai gyakorlat I. Károly király uralkodása végéig fennállott.

Anjoukori Omktár II. k. 628. l.

45I. Károly király harmadik pecsétjének ismerjük a mesterét. Sienai Péter ez, a ki mesterségére aranyműves, tisztségére nézve pedig szepesi alispán és várnagy volt.* 1331 márczius 28-án ugyanis hű szolgálataiért, első sorban pedig azért, mert a király új pecsétjét készitette,* a szepesmegyei Jemnik jószágot kapta. Péter mester előneve Sienai, világos tehát, hogy olasz volt. Határozottan megállapitjuk e tényt a szepesi káptalan 1343 augusztus 29-én kelt okleveléből is, melyben a nevezett Péter mester testvérei Miklós mester szepesi alvárnagy és nőtestvére Johanna jemniki örökségük ügyében pereskednek. Ez oklevél mind Péter mestert, mind testvérét egész határozottan olaszoknak mondja.* Szepes megyébe különben már III. Endre alatt sok olasz vándorolt be s ott kimagasló tisztségeket viseltek.* Úgy látszik, hogy az olasz bevándorlás I. Károly alatt még fokozottabb mérveket öltött. Ez időben különben nem csupán Magyarországban, hanem Német- és Csehországban is sürün szerepelnek az olaszok. A pénzverés és pénzkezelés mesterségében tudniillik annyira előljártak, hogy az időszerü reformokat olaszok segitségével honositották meg a német és cseh fejedelmek.* Ez okból az ötvös mesterséghez is érteniök kellett s mint ötvösök pecséteket is készitettek, e pecsétek pedig fejlett müérzékük következtében a pecsétkészités mesterségében haladást képviseltek.

Magister Petrus, filius Simonis, de Senis dictus fidelis aurifaber noster viceque comes et castellanus Scepusiensis.

In nostrć maiestatis memoriam revocantes meritoria servitia ipsius magistri Petri, quć idem nobis in multimodis et diversis nostris et regni nostri negotiis, prosperis et adveris, et specialiter in conservatione dicti castri Scepusiensis et in sculptione, fabricatione seu paratione prćsentis sigilli nostri authentici exhibuit et impendit ... Wagner, Analecta 131. l. Fejér, Codex VIII/3. 530. l. V. ö. Archćologiai Értesitő XI. k. 183. l.

Inter magistrum Nicolaum latinum, quondam vicecastellanum de Scepus et dominam Johannam sororem eiusdem ... super testamento Petri latini fratris eorum ... Múzeumi levéltár.

Bald szepesi főispán is olasz volt. Magyar nemzet története II. k. 582. l.

Schulte, Geschichte des mittelalterlichen Handels Bd I. 333. l. Valószinü, hogy Hyppolit mester, ki I. Károly 1342. évi pénzügyi reformjait intézte, ugyancsak olasz volt.

A középkori kanczelláriában az oklevelet, a mint már emlitettük, a pecsét tette érvényessé, a kanczelláriai ügymenet tehát annak a kezében összpontosult, a ki a pecsétet őrizte. Pecsét nélkül értéktelen irás volt az oklevél, a pecsét ráerősitése pedig jogerőt tulajdonitott az irásnak.

Képzelhető, hogy nagy hatalom volt annak a kezében, ki a királyi pecsétet őrizte s hogy óriási bizalom összpontosult benne, miután az összes alattvalók személyi és vagyoni biztonsága tőle függött.

I. Károly király uralkodása alatt az alkanczellár volt a királyi pecsét őre és kezelője, az ő kezében összpontosult tehát a királyi kanczellária müködése; az alkanczellár volt a királyi kanczellária vezetője, ki a királyi okleveleket a pecséttel megerősitette. Bizonysága ennek I. Károly király második pecsétjének a története, mely az alkanczellár tragédiájával függ össze. Bizonysága ezenfelül I. Lajos király oklevélmegerősitő záradéka,* melyben a király elmondja, hogy a havasföldi hadjárat tartama alatt az alkanczellárral együtt a királyi pecsét is megsemmisült.

Országh Mihály nádor 1478 április 10-én kelt itéletében Lajos király 1355 március 20-án kelt okleveléről: duobus sigillis eiusdem authenticis dupplicibus communita cum addicione cuiusdam clausule in inferiori margine. Jakab E., Kolozsvári, Oklevéltár 11. l.

Az alkanczellárt nem I. Károly király állitotta királyi kanczellária élére, a XIII. századi királyi kanczelláriának is ez volt a gyakorlata s I. Károly király egyszerüen átvette azt. Sőt nem csupán ebben ragaszkodott az eddigi gyakorlathoz, hanem az 1291. évi 9. törvényczikk azon intézkedését is tiszteletben tartotta, hogy az alkanczellár székesfehérvári prépost legyen.*

Kovachich, Silloge decretorum 18. l. Lásd előbb.

A kanczellári állás I. Károly király uralkodása alatt puszta czim, a melylyel semmiféle kanczelláriai müködés nem jár. A kanczellárok magas egyházi méltóságokat viselnek s kanczellári czimük főleg az ünnepélyes királyi kiváltságlevelek záradékban jut kifejezésre, midőn t. i. az ország egyházi és világi főméltóságainak felsorolása közben a kanczellár neve is előfordul.

Az ilyen ünnepélyes privilegialisok I. Károly uralkodása kezdetén ritkák,* 1322-től kezdve 46fordulnak elő sürübben s 1323-ból, a második pecsét használatbavételének esztendejéből feltünően nagy számmal maradtak ránk.

1312 november 14. (Schmauck, Supplementum 39. l.) 1315 augusztus 2. (Fejér, Codex VIII/2. 63. l.) 1317 november 12. (Fejér, Codex VIII/2. 73. l.) 1318 január 25. (Fejér, Codex VIII/2. 160. l.) 1318 márczius 12. (Fejér, Codex VIII/2. 157. l.)

I. Károly király első kanczellárja Vincze kalocsai érsek volt, a ki székesfehérvári őrkanonokból lett kalocsai érsekké s 1307 július 31-én kapta meg V. Kelemen pápától az érseki palliumot.* Az 1307. évi rákosi végzések záradékában szerepel először mint kanczellár: presentibus eodem domino nostro rege, domino Vincentin, Colocensis ecclesie archiepiscopo, aule regie cancellario.* Vincze kalocsai érsek 1310-ben halt meg, eddig viselte tehát a kanczellári méltóságot.

Katona, Historia Colocensis ecclesić 342. l.

Fejér, Codex VIII/1. k. 222. l. Az 1309. május 8-án előforduló Pál királyi kanczellár (Presentibus ... magistro Paulo cancellario regio) a királynői kanczellária élén állott. Monumenta Vaticana I/2. 195. l.

Vincze halála után a kalocsai érseki szék egy ideig üresedésben volt, mert megválasztott utódját Demetert nem erősitette meg a pápa. Végre is László barát lett kalocsai érsekké s ugyancsak László örökölte Vincze után a kanczellári méltóságot is. 1312 november 14-én* kelt az első ünnepélyes királyi privilegialis, melynek záradékában a László kanczellár neve előfordul; ez oklevél azonban valószinüen korábban keltezett mert XXII. János pápa 1316 szeptember 5-én kelt oklevele* kizárja azt, hogy László már 1312 november 14-én kalocsai érsek és kanczellár lett volna. Ugyanezt igazolja I. Károly király 1317 augusztus 3-án* kelt ünnepélyes privilegialisa is, melynek záradékában a kalocsai érseki szék üresedésben levőnek van jelölve.

Schmauck, Supplementum 39. l.

Katona id. m. 346. l.

Fejér, Codex VIII/2. 68. l.

I. Károly király 1317 november 12-én kelt ünnepélyes privilegialisának záradékában már László a kalocsai érsek és a kanczellár, a miből arra következtethetünk, hogy a kalocsai érseki szék és a kanczellári méltóság betöltése 1317 augusztus 3. és november 12. között történt. Teljesen megvilágitja e kérdést XXII. János pápa 1317 augusztus 15-én* a kalocsai érseki szék betöltése tárgyában irt levele, melyben az emlitett Lászlóval közli, hogy a kalocsai érseki szék «per obitum Vincentii» üresedett meg, miután Demeter megválasztatását a pápai szék nem hagyta helyben; most pedig a minorita rendü (ordinis fratrum minorum professum) Lászlóra ruházza azt, kit Károly király különös jóindulatába ajánlott. Mindezekből az következik, hogy a kalocsai érseki szék és a kanczellárság Vincze halála után hét esztendeig üresedésben állott, a mig azt László minorita szerzetes el nem foglalja, a kiről Fejér György azt is tudja, hogy olasz származásu volt s a királylyal atyafiságban állott.*

Fejér, Codex VIII/2. 85. s kk. ll.

Codex VIII/2. 88. l. jegyzet.

Innen kezdve csaknem I. Károly király uralkodásának végéig László kalocsai érsek volt a kanczellár. Kanczellárságának utolsó emléke I. Károly király 1336 április 25-én kelt* ünnepélyes privilegialisa, melynek záradékában meg van emlitve. Ugyanezt találjuk 1336 október 24-én kelt* oklevelében is, I. Károly király 1338 május 25-én kelt* ünnepélyes privilegialisában azonban már megüresedett a kalocsai érseki szék, László meghalt s az érseki szék és a kanczellárság üresedésben marad egészen I. Károly király haláláig.*

Zalai Okltár I. k. 316. l.

Anjoukori Okmtár II. k. 183. l.

Fejér, Codex VIII/4. 139. sz.

Anjoukori Okmtár II. k. 355. l., Zichy oktár I. k. 564. l., Hazai Okmtár I. k. 121. l.

Változást teremtett e téren I. Lajos király, kinek uralkodása alatt először Tatamér székesfehérvári prépost, I. Károly király utolsó alkanczellárja áll a királyi kanczellária élén, de utána már a kanczellár kezébe jut a kanczellária vezetése s marad azontul is. E változást tisztán személyi indokok teremtették meg, minden benső szervi átalakulás nélkül. Tatamér után ugyanis Monoszlói Miklós* zágrábi püspök lett az alkanczellár,* a ki előbb Lajos király nevelője, 47majd titkos kanczellárja volt.* Monoszlói Miklós oly mértékben birta a király bizalmát és pályája annyira a királyi udvarhoz kötötte, hogy, miután esztergomi érsekké lett s magas egyházi méltóságánál fogva nem maradhatott tovább is alkanczellár, mint kanczellár vezette a királyi kanczellária ügyeit. Az esztergomi érsekek különben is előjoggal birtak a királyi kanczellárságra, de a kanczellári méltóság ez időben már puszta czimmé lett, mert a kanczellária ügyeit, a mint már mondottuk, az alkanczellár vezette, Monoszlói Miklóstól kezdve nem czim többé a kanczellárság, hanem a királyi kanczellária működését irányitó méltóság. Monoszlói Miklós kanczellársága különben arról nevezetes, hogy a boszniai hadjárat alatt ellopták tőle a királyi pecsétet, minek következtében I. Lajos király másik pecsétet vésetett, a melyet az első pecsét alatt kiadott privilegialis levelekre függesztettek megerősités céljából.

Előbb esztergomi prépost, 1347 május 23-tól nyitrai, 1350 január 11-től pedig zágrábi püspök. Eubel, Hierarchia 385. és 570. ll.

1345 május 3-iki oklevelében ez a czime: Nicolaus archyelectus Colocheusis, olim informator domini Lodovici, dei gracia regis Hungarie, nunc vero comes capelle et secretarius cancellarius eiusdem. Múzeumi levéltár. A zágrábi püspökök sorában Tkalčicnál: Nicolaus, elec tus Nitriensis, primo prepositus Strigoniensis et comes capelle regie. Monumenta episcopatus Zagrabiensis II. k. 7. l.

I. Lajos király 1355 február 1-én kelt adománylevelének záradékában: Datum per manus Nicolai episcopi Zagrabiensis. Múzeumi levéltár.

Zsigmond király uralkodása alatt ujabb változással találkozunk a királyi kanczelláriában, a kanczellária élére a főkanczellár kerül, ő ellenőrzi a kanczellária müködését, a főkanczellár pecsételi vagy pecsételteti meg a királyi privilegialis leveleket, mert nála van a királyi nagy pecsét, a mint ezt Zsigmond király privilegialis leveleiből láthatjuk.*

Zsigmond király 1425 szeptember 2-ikán kelt privilegialisának záradékában ezeket olvassuk: Presentes autem propter absenciam venerabilis patris domini Johannis episcopi ecclesie Zagrabiensis aule nostre et reginalis maiestatum sumpmi cancellarii et sigillorum nostrorum erga ipsum habitorum sigillo eiusdem fecimus consignari. Blagay oktár 276. l. A kanczellária élén tehát János zágrábi püspök főkancellár áll s nála van a király nagy pecsétje. Elődje Eberhard zágrábi püspök főkanczellár volt. L. Zsigmond király 1406 április 2-én kelt privilegialis levelét. Blagay oktár 222. l.

Hogy a kanczellária vezetőjének müködése az oklevél tartalmának átvizsgálásán kivül első sorban a pecsételésre szoritkozott, annak bizonysága I. Lajos királynak 1364 november 19-én a kanczellárhoz intézett levele,* melyben egy liptómegyei birtokbaiktatás megerősitése ügyében meghagyja neki, hogy vizsgálja meg a liptómegyei birtokokról készitett lajstromot s ha azzal egyező a birtokbaiktatásról kiadott káptalani jelentés, akkor erősitse meg az oklevelet uj királyi pecsétjével. Világosabb bizonyitéka ez állitásnak I. Lajos király 1370 márczius 27-én kelt itéletlevele is, melyet csupán azért erősitett meg egyik gyürüpecsétjével, mert kanczellárja nem volt akkor a kiséretében.* Szóval az Anjou-korban a kanczellária vezetője őrizte a királyi pecsétet* s müködése arra szoritkozott, hogy a kész okleveleket a pecséttel ellátta. Ez a megpecsételés természetesen nem volt tisztán gépies munka, sőt valószinü, hogy magát a pecsételést a kanczellária vezetőjének jelenlétében és rendeletére alsóbbrangu kanczelláriai tisztviselők végezték, hanem a kanczellária vezetője előzőleg informáltatta magát az ügyről s ellenőrizte az oklevél tartalmát. Ezen informálás szükségessége teremtette meg azon I. Károly király uralkodásának utolsó évtizedében meghonosodott kanczelláriai gyakorlatot, hogy a megpecsételendő oklevelekre az oklevél kiállitása körül közbenjáró személyek neveit rávezették.

Et quia omnium dicti comitatus Lipto possessionum nomina habentur in legistro aput nos, ut nostis, reposita ad cautelam, idcirco fidelitatem vestram requirimus seriose, quatenus nomen prefate possessiois in dicto nostro registro requiri faciatis et si possessio eadem in eodem registro nominatim inventa fuerit, tunc secundum seriem registri eiusdem prefatas litteras capituli Scepusiensis rescripcionales per apposicionem nostri novi sigilli privilegialiter confirmetis in forma consueta. (Múzeumi levéltár) Hasonló rendelkezést találunk I. Lajos király 1831 márczius 18-iki privilegiális-levelében, melyben gyürüpecsétje alatt kiadott oklevele a következő rendeletet tartalmazza: Quocirca committimus vobis reverendo in Christo patri domino Demetrio cardinali Strigoniensi aule nostre sumpmo cancellario, quatenus, dum exhibite fuerint, sub maiori sinillo emanari faciatis. (Múzeumi levéltár.)

Presentes autem propter absenciam vicecancellarii nostri sigillo nostro anulari fecimus consignari. (Múzeumi levéltár.)

Ez nem az Anjouk ujitása, mert már XIII. századi királyaink uralkodása alatt is igy volt. IV. László király pl. 1278 május 8-án Korpona város kiváltságlevelét azért erősiti meg gyürüpecsétjével, mert a királyi nagy pecsétet őrző alkanczellár távol volt: Et quia authentica sigilla nostra propter absericiam magistri Thome prepositi Albensis, aule nostre vicecancellarii, electi Bachiensis, penes nos non habuimus, in robur perpetue firmitatis presentes concessimus litteras annulo nostro consignatas. Podhraczky, Analecta I. k. 149. l. Múzeumi kézirattár.

45Szükség volt erre annál inkább, miután a királyi okleveleket nem irták mindig a királyi kanczelláriában, hanem már kész oklevelekkel jöttek a felek a királyi udvarba s ügyük kedvező elintézése esetében a királyi kanczelláriában egyszerüen rátétették a királyi pecsétet. Bizonysága ennek László kalocsai érsek és királyi kanczellár 1318 márczius 22-én kelt oklevele, melyben az erdélyi püspökkel I. Károly király oklevelét közli. A nevezett oklevélben ugyanis azt irja, hogy, ha az erdélyi püspök a királyi oklevél eredetijét kivánja, akkor leiratja számára s beküldi a királyi kanczelláriába megpecsételés végett.* Ezen körülmény, hogy a királyi kanczelláriában a kanczellárián kivül készült okleveleket erősitettek meg, a pecsétet őrző királyi alkanczellár részéről nagy elővigyázatot követelt s ezért indokolt a közbenjárók nevének feljegyzése az oklevélre.

Has literas, si necesse habetis, scriptas mittam ad curiam regis, ut sigillate vobis deferantur, quia predicti nuncii tantum pro se ipsis sigillatas perceperunt. Fejér, VIII/2. 57. sz. A rendes kanczelláriai gyakorlat azonban mégis az volt, hogy a királyi okleveleket a kanczelláriában irták s ha az oklevél hitelessége ellen kétség merült fel, akkor a királyi udvarban müködő jegyzők irásával is összehasonlitották. Igy történt ez I. Károly király 1331. évi gyürüpecsétes hamis oklevelével, melyről a vizsgálat kideritette, hogy «per notarios curie regie et ... baronum in curia regia commorantinm» nem iratott. Anjoukori oktár III. k. 253. l. V. ö. Turul XX. k. 58. l.

E kanczelláriai gyakorlatnak kezdetben csupán a rányomott pecséttel megerősitett okleveleken maradtak nyomai, a melyekről a pecsét lehult s az alatta volt irás tisztán olvasható. Relatioval jelölték, ha a királyon kivül bárki más járt el az oklevél kiállitása ügyében, a király vagy királyné rendelkezése pedig mindenkor commissio. Ez a kanczelláriai jegyzet a megpecsételő kanczellárnak szólt,* tehát akkor nem került az oklevélre, ha annak körülményeiről a kanczellária vezetője közvetlenül tudott. Innen van, hogy akárhány királyi adománylevelet találhatunk, melyről a relatio vagy commissio elmaradt, viszont egész jelentéktelen ügyeket tartalmazó oklevelekre rákerült. Rávezették továbbá nem csupán a nagyobb királyi pecsét alatt kiadott oklevelekre, hanem a titkos pecsét alatt keltekre, sőt a gyürüpecséttel megerősitett oklevelekre is; mert a megpecsételőt itt éppen úgy kellett informálni, mint a rendes kanczelláriai gyakorlatban a kanczellária vezetőjét. Hiba volna e kanczelláriai gyakorlatot úgy magyarázni, hogy a jegyzetek kétség esetében az oklevél hitelessegét voltak hivatva eldönteni, mert erre bizonyitékunk nincs, de meg ez esetben megfelelőbb lett volna a pecsét alá tett jegyzetet rögtön az oklevél szövegébe iktatni. Nem is azért kerültek a pecsét alá, mintha rejtegetni akarták volna; hanem azért, mert a megpecsételőnek szóltak, kinek számára nem lehetett alkalmasabb helyre irni a megfelelő jegyzetet, mint a hol az oklevelet meg kellett pecsételnie.

Bizonyitéka ennek II. Ulászló király 1505 junius 23-án kelt privilegialis oklevele Ferencz Gergely számára, melynek szövege alatt «Relacio magistri Petri Beryzlo prepositi, secretarii regie maiestatis» olvasható; az oklevél legalján pedig nagyon apró betükkel ez áll: Licet a regia maiestate faceie sigillare Petrus Beryzlaus. Csáky-levéltár.

Az oklevél kiállitására vonatkozó kanczelláriai jegyzetet rendesen az a kanczelláriai tisztviselő irta az oklevélre, ki az oklevél kiállitására megbizást nyert. Legfőbb bizonyitéka ez állitásnak az, hogy az oklevél irásának jellege rendesen azonos a kanczelláriai jegyzet irásának jellegével. Okleveles érveket is hozhatunk fel. Többször olvashatjuk az okleveleken a következő kanczelláriai jegyzetet: Ad literatorium mandatum domini nostri regis.* Viszont utaltunk már I. Lajos királynak 1364 november 19-én a kanczellárhoz intézett levelének szövegére, melyben birtokadományának megerősitését rendeli el.* Világos, hogy a királyi rendelet s a kanczelláriai jegyzet között összefüggés van, a mely csupán úgy érthető meg, hogy a kanczelláriai jegyzetet az oklevélkiállitással megbizott tisztviselő vezette az oklevélre azért, hogy a megpecsételő kanczellár emlékébe idézze a királyi rendeletet.

Országos levéltár MODL. 8512. és 33,980.

Múzeumi levéltár.

I. Lajos király 1366 junius 12-én kelt oklevelén a következő jegyzetet olvassuk: Relacio magistri Nicolai filii Lachk magistri facta soli domino cancellario.* Ezt ismét csak az oklevél irója jegyezhette fel s azt kivánta szavaival jelezni, 49hogy az oklevélben tárgyalt ügy közelebbi részleteit csupán a kanczellár ismeri s a leiró a kanczellár utasitása nyomán járt el.

Teleki Okltár I. k. 144. l.

Külön kiemeli az oklevél irója a saját személyét I. Lajos király 1350 január 6-án kelt oklevelén a következő szavakban: Confessio ipsius domine relicte Gwnya, facta est in nostra persona Ladislao filio Symonis et Mathie notario,* a hol valósággal megszólal az oklevéliró. Vagy I. Lajos király 1366 május 16-án kelt oklevelében a következő módon: Relacio magistri Andree filii Dyonisii facta Symoni harum scriptori,* a hol harmadik személyben beszél ugyan az oklevéliró, de vonatkozása mégis valószinüen azonos az előbbivel.

Zichy Okmtár II. k. 413. l.

Múzeumi levéltár.

E kanczelláriai jegyzetek az oklevél keletkezésének legapróbb részleteire világot vetnek, a mit az érdekelteken kivül első sorban az oklevelet leiró kanczelláriai tisztviselőnek kellett tudnia. Ilyen jegyzet I. Lajos király 1347 julius 6-án kelt oklevelén: Commissio regine sero in orto inferiori,* vagy ugyanazon uralkodó 1372 október 4-én kelt oklevelén: Commissio propria domini regis in Ungvar in suo hospicio regali facta.*

Országos levéltár. MODL. 2821. és 3804.

Országos levéltár MODL. 6059.

A birtokadományozást megelőző viták részletes jellemzését találjuk I. Lajos király 1361 november 18-án Visegrádon kelt adománylevelén a következő kancelláriai jegyzetben: Commissio domini regis, sed dominus archyepiscopus Strigoniensis contradixit domino regi et prohibuit Johannem Byssenum (az adományos neve) et Benedictum filium Hem ab occupacione possessionis Kucspataka, attamen contra eiusdem prohibicionem rex fecit dari literas presentes, salvo tamen iure ecclesie Colocensis et aliorum quorumcunque.*

Kállay levéltár.

Olyan kanczelláriai jegyzetre is találunk, mely az oklevél tartalmát nem határozott, hanem egészen általános érvvel indokolja, a mit ismét csak a leiró jegyezhetett az oklevélre. Igy I. Lajos király 1362 február 15-én kelt oklevelén Consuetudo communis regum et stilus curie.* Az ilyen természetü kancelláriai jegyzeteket azon IV. Béla uralkodása alatt meghonositott kanczelláriai szokás indokolja, hogy nem minden királyi oklevélbe foglalt ügyet terjesztettek szükség szerint az uralkodó elé, hanem a kisebb ügyeket, pl. jóváhagyások, megerősitések, a kancellária vezetői a saját hatáskörükön belül intézték el.* Miután az ügyek intézése ily módon a kanczellárok kezébe került, sok panasz merült fel önkényes eljárásuk ellen s azzal vádolták őket már IV. Béla király uralkodása alatt, hogy a királyi hatalmat bitorolják.*

Temesmegyei Okltár 102. l.

Quod negocia suorum regnicolarum deberent ad instar Romanć curić per peticiones in sua curia expediri, suis cancellariis ita mandans, quod per se levia et simplicia negotia expedirent, quantocyus possent, ad suum auditorium ardua et gravia perferentes. Rogerii Carmen miserabile. L. Schwandtner, Scriptores rerum Hungaricarum I. k. 298. l.

Rex contra regni consuetudinem ... ordinavit, quod ... nobiles in eius curia negocium movere, aut ei oretenus loqui nequiverint, nisi supplicaciones cancellariis porrigerent ... Nam cancellarii, ut dicebant, pro eo, quod nisi per ipsos requisitos regi loqui poterant, deprimebant et sublevabant aliquos ut volebant. Propter quod illos suos reges esse generaliter et publice fatebantur, et regem alium non habere se dicebant. Schwandtner id. h. 296. l.

A megpecsételés körülményeiről informál I. Lajos király 1374 november 10-én kelt adománylevelén olvasható következő jegyzet: Sigillatum est coram comite Jacobo de Scepus et domino Benedicto plebano Scepsciensi.* Ez oklevél nem uj adomány, hanem elveszett oklevelek pótlására adatott ki s ezért vonatkozik a kanczelláriai jegyzet az oklevél kiállitásának külső körülményeire s nem az adományozás tényére.

Balassa-levéltár.

E kanczelláriai jegyzetek, a mint már emlitettük, I. Károly király uralkodása alatt jönnek gyakorlatba s legrégibb emlékük I. Károly király 1329 augusztus 31-én kelt patensén olvasható: Relacio comitis Pauli filii Symonis.* 1331 julius 11-én kelt patensen: Relacio Thome de Zeremy.* 1332 márcz. 18-iki patensen: Communis relacio cum archiepiscopo Strigoniensi, magistro Demetrio, magistro Vyllermo et aliis multis, relacio eciam magistri Vyllermi, eiusdem archiepiscopi et magistri Jacobi.* 1332 márczius 22-iki 50patensen: Propria relacio domini regis.* 1332 márczius 28-án kelt patensen: Magister Stephanus super se assumpsit veritatem de homine comparente.* 1332 junius 29-én kelt patensen Relacio Johannis Cykov coram Chenyk et aliis facta donacio.* 1332. julius 20-án kelt patensen: Relacio Johannis Cykow.* 1332 október 6-án kelt patensen: Relacio woywode Thome.* 1333 január 2-án kelt patensen: Relacio comitis Pauli cum woywoda.* 1333 január 14-én kelt patensen: Relacio frequens magistri Demetrii, ymo ad restituendum, nedum ad confirmandum.* 1333 junius 17-én kelt patensen: Relacio Johannis palatini et Baldini circa Kulpam coram rege.* 1334 márczius 13-án kelt patensen: Propria commissio regis.* 1334 szeptemberben kelt patensen: Propria commissio regis ad peticionem magistri Demetrii et baronum.* 1335 márczius 16-án kelt patensen: Legacio Thome woywode per magistrum. Petrum.* 1335 julius 13-án kelt patensen: Relacio Thome woywode et legacio per Nicolaum magistrum et Johannem filium. Alexandri.* 1335 november 29-én kelt patensen: Relacio comitis capelle Petri prepositi.* 1336 január 13-án kelt patensen: Assecuracio woywode de adultis.* 1336 március 27-én kelt patensen: Relacio Johannis Alexii et postea innovata propter debitam adportacionem eiusdem.* 1337 január 21-én kelt patensen: Relacio Stephani cum annulo notarii specialis compatris nostri.* 1337 november 1-én kelt patensen: Relacio Thome woywode.* 1338 január 5-én kelt patensen: Relacio woywode per magistrum Petew, qui uterque examinaverunt presentes.* 1338 junius 16-án kelt patensen: Confirmacio data est per regem, racione hac confirmavi sibi et forum suum.* Ugyanakkori másik patensen: Eadem auctoritate, qua confirmatum est in antea, datum est et motivum nove collacionis.* 1339 julius 20-án kelt patensen: Assecuracio Domivici Leonardi post relacionem Cosme modo tali.* 1340 október 16-án kelt patensen: Commissio domini regis, prelatorum, et baronum et specialiter filiorum Gelety.* 1340 november 27-én kelt patensen: Nicolai Lachk et Clementis parvuli:* 1341 március 20-án kelt patensen: Assecuracio ad caput et possessiones suas cuiusdam Wezzeus et Mychaelis filii Andree.* 1341 május 6-án kelt patensen: Relacio Jacobi Pyka et Ladislai Zunyug secundarie.* 1341 junius 21-én kelt patensen: Relacio Nicolai Treutel in Jauring ad fenestram.* 1341 szeptember 19-én Relacio Manyga Pauli.* 1342 máczius 1-én kelt patensen: Relacio Johanni Bok.*

Rhédey-levéltár.

Kolozsvári Okltár 40. l.

Tkalcic, Monumenta I. k . 137. l.

Forgách-levéltár.

MODL. 2709.

MODL. 2736.

Forgách-levéltár.

Anjaukori Okmtár II. k. 626. l.

MODL. 30,625.

Forgách-levéltár.

Tkalcic, Monumenta I. k. 143. l.

MODL. 2810.

MODL. 3855.

MODL. 31,176.

MODL. 2938.

Tkalcic, Monumenta I. k. 199. l.

Múzeumi levéltár.

Csáky-levéltár.

Anjoukori Okmtár III. k. 219. l.

Forgách-levéltár.

Hazai Okmtár I. k. 212.

Rhédey-levéltár.

Múzeumi -levéltár.

Múzeumi levéltár.

Zichy, Okmtár I. k. 584.

Zichy Okmtár I. k. 605.

Múzeumi levéltár.

Ibrányi-levéltár.

MODL. 2462.

Zichy Okmtár II. k. 6. l.

Miután I. Károly király második pecsétje alatt az egyetlen 1329 augusztus 31-iki patens van kanczelláriai jegyzettel ellátva, arra merünk következtetni, hogy a nevezett oklevél is korábban keltezett s a tárgyalt kanczelláriai gyakorlat I. Károly király harmadik pecsétjének használatával egykoru, illetőleg azzal egy időben léptette életbe a királyi kanczellária. Sem I. Károly, sem I. Lajos királyok uralkodása alatt nem helyezhettek a kanczelláriai jegyzetekre különös sulyt, mert oklevélátirásoknál nem vették figyelembe s igy az oklevél hitelességének megállapitásánál sem játszhatott szerepet. Idővel megváltozik e kanczelláriai jegyzetek jelentősége, privilegialis levelekre is rákerülnek s szembetünő helyet foglalnak el, sőt az oklevelek fontos ismertető jelét képezik. II. Ulászló király p. o. 1495 június 11-én kelt oklevelében 51igy idézi saját okleveleit: «litteras vestras gratiosas Bude ... ad relationem domini Sigismundi episcopi quinqueecclesiensis thezaurarii nostri patenter confectas,» továbbá: «tertiam vero nostram privilegialem ..... ad relacionem reverendissimi domini Oswaldi episcopi ecclesie Zagrabiensis tunc theraurarii nostri.»*

Kassai titkos levtár D. 40.

A királyi oklevelek hitelességének megállapitására sokkal jobb szolgálatot tehettek a királyi könyvek, melyekbe a kiadott oklevelek tartalmát feljegyezték. E királyi könyvekhez hasonló registrumokat vezettek már a XIII. században a hiteles helyek s ilyen registrumok hiányában az oklevelek másodpéldányait őrizték levéltárukban. A legrégibb a királyi könyvekbe iktatott bejegyzés 1331-ből maradt ránk, a mit II. Lajos király irt át 1519 október 27-én kelt oklevelében.

A bejegyzés szövege ez: Anno domini millesimo CCC tricesimo primo. Item possessiones Leel et Garak in comitatu Kamariensi olim Pethew filii Stephani filii Paznan infidelis sine herede decedentis sunt collate comiti Petro filio Menel do minica proxima post festum beati Gregorii et scriptum est capitulo Strigoniensi ad relacionem woywode et comitis Pauli et magistri Lock,* vagyis 1331 márczius 17-én I. Károly király a komáromvármegyei Leel és Garak jószágokat Péter ispánnak adományozza. Sajnos, e bejegyzés hitelessége nem áll minden kétségen kivül, mert Korlathkewi Péter királyi udvarmester és kincstartó megbizhatóságához, a ki II. Lajos jelzett oklevele szerint a bejegyzés szövegét közvetitette, általában is sok szó fér. A jelen esetben gyanusabbá teszi a dolgot azon körülmény, hogy ugyanazon napon ugyanazon család számára biharvármegyei Thothy birtokukat illetőleg is kapnak külön királyi oklevélben a királyi könyvekből kiirt bejegyzést.*

Szabó D. Adalékok a királyi könyvek történetéhez (Turul, 1906. évf. 86. s kk. ll.)

Szabó D. id. h.

Nehezen hihető, hogy csaknem 200 esztendőn keresztül semmi szüksége sem volt e családnak birtokait illető okleveleire, nem szereztek róluk másolatokat, nem fordultak elő perlevelekben s 200 esztendő multán a királyi könyvekben keresik azokat. Egyáltalan honnét tudták, hogy 1331-ben, a mikor I. Károly királytól adománylevelet nyertek, már vezették a királyi könyveket s honnét tudták különösen, hogy az adományt 1331-ben nyerték? Végül a tárgyalt bejegyzés igazolja, hogy a beiktatást az esztergomi káptalan végezte; miért nem fordultak tehát elsősorban az esztergomi káptalanhoz oklevélmásolatért, a mint az hasonló esetben szokás volt? Ott az adománylevél teljes szövegét megtalálták volna, nem csupán kivonatát.

Egy szóval nagyon valószinü, hogy az 1331 évi bejegyzés hamis. Bizonyos azonban, hogy I. Károly király uralkodása alatt már voltak királyi könyvek. Szécsi Miklós országbiró 1358. évi oklevelében I. Lajos király következő tartalmu oklevele fordul elő: In alterius videlicet predicti domini nostri regis littere continencia inter cetera reperiebatur, quod magister Vezzeus, comes Varasdiensis et castrorum in districtu de Zagoria existencium castellanus, ad regie serenitatis accedendo presenciam, dolorosis vocibus sue propalare curasset maiestati, quod litere sue patenter emanate, quarum vigoribus quondam excellentissimus princeps dominus Karolus rex felicis recordacionis, genitor ipsius domini regis karissimus, porcionem possessionariam condam Georgii Rufi, filii Farkasii, in possessione Ighazaspel vocata in comitatu Borsiensi existenti habitam ac possessionariam porcionem Jacobi dicti Pyrus in possessione Zeky nuncupata similiter in eodem comitatu adiacenti existentem, nomine possessionum infidelium suorum, sibi pro meritoriis serviciis suis dedisset et contulisset, eedem casualiter amisse extitissent et ab eodem alienate, suplicans exinde culmini regio humiliter et devote prece subiectiva, ut quia ipse prefatas possessionarias porciones modo prehabito sibi datas et donatas Johanni et Nicolao, filiis Deseu, filii Romani ac Michaeli dicto Nog in concambium cuiusdam possessionis ipsorum Vezekyn vocate cum alicuius pecunie quantitatis additamento dedisset et tradidisset et ob hoc ipsos a quibuslibet impetitoribus eorum teneretur expedire, in pacifico dominio ipsarum porcionum pacifice conservare, ideo ipse dominus noster rex collacionem sibi factam in registro dicti genitoris sui in conservatorio suo more consueto pro evidenciori cautela reposito diligenter 52requiri et reinveniri ac iuxta eiusdem registri continenciam literas suas super ipsa donacione ad expedicionem suam et dictorum nobilium dari et emanari facere dignaretur ... In quo quidem registro reperiebatur, quod prefatus dominus Karolus rex premissas possessionarias porciones eorundem Georgii Rufi et Jacobi dicti Pyrus in dictis possessionibus et comitatu existentibus habitas cum omnibus suis utilitatibus et pertinenciis earundem universis propter notam infidelitatis eorum, quam pro ablacione sex bovum et vulneracionibus quamplurimorum hominum utriusque sexus ac aliis illicitis et nephariis commissionibus dicto genitore suo in partibus maritimis existente prope villam regiam Morus more latrocinio perpetratis per deliberacionem ipsius domini Karoli regis, eo iam de eisdem maritimis partibus redeunte ac barronum suorum definitivam sanccionem unacum Johanne filio Ladislai similiter infideli notorio incurrisse dinoscebantur et incidisse, mediantibus suis literis patenter in anno domini M° CCC° XXXX° emanatis ipsi magistro Vezzeus pro suis fidelibus et meritoriis serviciis dedisset et contulisset iure perpetuo et irrevocabiliter per ipsum et eius heredes et posteritates universas possidendas, tenendas pariter et habendas.*

Zichy Okmánytár III. k. 110. l.

Ez oklevél szerint a királyi könyvbe, melyet registrumnak neveztek, fel volt jegyezve, hogy I. Károly király 1340-ben a barsvármegyei Egyházaspél és Széki jószágokat Vesszős mesternek adományozta. Ez adat a királyi könyvek legrégibb kétségtelen emléke. Nem lehetetlen, hogy a királyi könyvek rendszeres intézménye is egyidős I. Károly király harmadik pecsétjének használatával. Nehezen hihető azonban, hogy I. Károly király uralkodása előtt egyáltalán nem jegyezték volna fel a királyi kanczelláriában kiadott okleveleket. Biztos tudomásunk van ugyanis róla, hogy a hiteles helyek vagy oklevélmásodpéldányokat őriztek levéltáraikban vagy pedig registrumot vezettek okleveleikről már a XIII. században: épen a királyi kanczelláriában nem tettek volna semmit a kiadott fontos oklevelek emlékének megőrzésére? Valószinü azonban az is, hogy a királyi udvar székhelyének gyakori változtatása, valamint a sok belviszály következtében hamar elkallódtak e feljegyzések.*

A német császári kanczellária is csupán a XIV. század elején kezdi meg a rendszeres registrálást. Meister, Handbuch der Geschichtswissenschaft 164. l.

Az előrebocsátott tényekből arra merünk következtetni, hogy a királyi oklevelek záradékaiban előforduló «datum per manus N. N. aule nostre vicecancellarii» nem tisztán okleveles formula, mely a királyi kanczellária vezetőjének nevét ugyanoly módon tünteti fel, mint az ünnepélyes királyi privilegiális levelek záradékai a főpapok és főtisztviselők neveit, hanem a királyi alkanczellár tényleges közremüködését jelzi a királyi privilegialis levelek kibocsátása körül az alkanczellár hitelesitette a királyi privilegialis leveleket s miután a hitelesités e korban még nem névaláirással, hanem megpecsételéssel történt, ezért a királyi alkanczellár is a királyi pecsét alkalmazásával hitelesitette a királyi okleveleket, s e hitelesitési módot jelzi a királyi privilegialis levelek «datum per manus» formulája.

A káptalani privilegialis levelek záradékában ez időben ugyanazon formulát találjuk, de megfelelő módositással, t. i. «datum per manus N. N. lectoris ecclesie nostre.»* E záradékból az előbbiek nyomán arra kell következtetnünk, hogy a káptalani privilegialis leveleket az olvasókanonok pecsételte meg.*

1301. Nyitrai: Farkasii; 1301. Pozsegai: Theophili dicti puer; 1302. Veszprémi: Hermanni; 1304. Váczi Laurencii; 1304. Pécsi: Galli; 1308. Esztergomi: Johannis: 1309. Budai: Pauli; 1323. Csanádi: Petra stb. Anjoukori okmánytár I. k. 2., 10., 45., 75., 87., 148., 189., II. k. 109. stb. ll.

A zágrábi káptalan statutumai szerint az olvasókanonoknak kellett esetleg irnia is az okleveleket: Obligatur eciam lector racione sue dignitatis ad mandatum nostrum litteras per se vel per alium conseribere. Tkalčić Monumenta 77. l. Tartott azonban külön notariust is a káptalan, a ki oklevélirással foglalkozott. A notarius nem csupán leirta az oklevélszöveget, hanem megpecsételésre is ő mutatta be a káptalannak. A leirásért és megpecsételésért külön-külön dijak jártak s a leirásért járó dijat akkor is meg kellett fizetni, ha a káptalan megtagadta a pecsétes megerősitést. Tkalčić id. m. 15. l.

Természetes, hogy az olvasókanonoknak nem volt akkora joghatósága a káptalani oklevelek kiadása körül, mint a királyi alkanczellárnak a királyi kanczelláriában. A káptalan tudniillik társas intézmény volt s a káptalant közösen 53érdeklő ügyeket lehetőleg közösen intézték. Ilyen közös ügy volt a káptalani oklevelek kibocsátása. Miután okleveleik hitelességének kétségbevonhatlansága közös érdekük volt, természetes, hogy okleveleik hitelesitésének eszközét, a káptalani pecsétet, erős őrizet alatt tartották. Lepecsételt ládában őrizték s használatánál valamennyi pecsételőnek jelen kellett lennie.* Ennek következtében a pecsételés ünnepségek között történt, miközben az olvasókanonok jelentősége nem domborodhatott ki eléggé.

A zágrábi káptalan is pecsétek alatt őrizte hiteles pecsétjét s használatánál legalább két kanonoknak kellett jelen lennie: Sigillum nostrum et specialiter novum, quod est erectum et autenticatum anno domini MCCCXXIII nonis mensis Julii, ad minus septem canonici, in etate et discrecione positi sufficienti, possint, ruptis impressis sigillis, de pixide excipere et cum eo litteras communis iusticie in camera sacristie sigillare et iterum statim reponere in pixidem et sua sigilla superponere, prout fieri consuevit. Ad sigillandas autem litteras gracie vel alias qualescunque non liceat tot personis sigillum excipere de pixide, nisi, ut iuris est, ex maioris partis capituli consensu, quid iam fuerat diffinitum, et sic littere huiusmodi fuerint sigillande, hoc semper advertendo, si tale quid evenerit, ubi omnium de capitulo consensus fuerit requirendus, in quo iam cessant omnia supradicta. Tkalčić id. m. 15. l. Ugyanezeket állapitja meg a XV. századi hiteles helyek szervezetéről Érdujhelyi. (A kalocsai érsekség 137–8. l.)

Az esztergomi káptalanban a XIV. század folyamán a káptalani jegyző tisztét az olvasókanonok töltötte be s csupán az esetben tartottak külön káptalani jegyzőt, ha az olvasókanonok nem tudta volna megfelelően teljesiteni kötelességeit. A megirt és átnézett oklevelet a káptalan pecsételte meg,* a pecsételő személyére azonban csupán következtetnünk lehet. Az oklevél kiállitásáért járó dij fele t. i. az olvasókanonokot illette meg, másik fele pedig a pecsételésnél jelen volt kanonokok között osztatott fel egyenlőképen.* Ez osztási mód csupán úgy magyarázható, hogy a pecsételést az olvasókanonok végezte a többiek jelenlétében, mert különben a pecsételő is nagyobb részt kapott volna az oklevélért járó dijból.

Notarius tenetur portare ad capitulum literas correctas per capitulum sigillandas. Kollányi, Visitatio capituli Strigoniensis 23. l.

Redditus autem lectoris in hiis consistit, quod primo medietatem solutionis literarum sigillo capituli emanatarum habere debet ... alia autem medietas pretii literarum dividitur inter canonicos sigillationi interessentes. Kollányi id. m. 25. l.

Van azonban pozitiv nyoma is annak, hogy a káptalani okleveleket az olvasókanonok pecsételte meg. Gróf Forgách Ferencz nyitrai püspöknek 1602-ben a nyitrai káptalan számára kiadott szabályai értelmében t. i. az olvasókanonok kötelességei a következők: A királyi kanczelláriából, kuriából vagy más hatóságoktól érkezett ügyiratokat az olvasókanonok veszi át, intézi el s ügyel az elintézés módjára. Az olvasókanonok őrzi a káptalan okleveleit és jegyzőkönyveit. Mielőtt a kész okleveleket a káptalan pecsétjével megerősitené, köteles azokat előbb átnézni s szükség esetén összehasonlitani.*

Vagner I., Adalékok a nyitrai székeskáptalan történetéhez 16. 1.

A káptalani oklevelek «datum per manus» formulája tehát azonos jelentőségü volt a királyi oklevelek hasonló formulájával, t. i. annak jelzésére szolgált, hogy a formulában megnevezett személy pecsételte meg az oklevelet.

I. Károly király harmadik pecsétje ugyanolyan nagyságu, mint a második pecsét, előlapja trónképes, hátlapja pedig háromszögü pajzsban kettős keresztet tüntet fel.

A trónkép nagyban hasonlit a második pecsét trónképéhez, de a király kormánypálczát tartó jobbja az előbbivel ellentétben ki van nyujtva, balja pedig ölében pihen. A tunikát összetartó öv élesen különválik s az uralkodó szakáltalan arcza jellegzetes.

Különbözik a második pecséttől a trón diszitése is s a trónszék hátlapjáról lefüggő szőnyeget nem csillagdisz, hanem szépen stilizált magyar-anjou czimerek töltik ki.

Különböző az uralkodó lábai alatt látható zsámoly diszitése s hiányzanak az oroszlánok a zsámoly mellől.

Megmaradt azonban damasczirozott mezőben a trónszéktől jobbra és balra elhelyezett háromszögü kis pajzs a magyar-anjou czimerrel.

A köriratot vonal és gyöngysor választja el a trónképtől s a következőket tartalmazza:

• : KAROLUS : DEI : GR(ATI)A : HUNGARIE : DALMACIE : CROACIE : RAME : S(ER)VIE : GALICIE : LODOMERIE :

54A pecsét hátlapjában a pajzs és a kereszt azonosak a második pecséttel; de a pajzs felett itt kettős kereszt helyett kisebb háromszögü pajzsot látunk a magyar-anjou czimerrel, a nagy pajzstól jobbra és balra egy-egy sárkány van elhelyezve s az egész pecsétkép tizes karéjba van foglalva.

Folytatólagos körirata a következő:

• : COMANIE : BULGARIE : Q(UE) : REX : P(R)I(N)CE(P)S : SALERNITAN(US) : AC : HONORIS: AC : MO(N)TIS : S(AN)C(T)I : ANGELI : D(OMI)N(U)S :

I. KÁROLY KIRÁLY HARMADIK NAGYPECSÉTJE.
(A Magyar Nemzeti Muzeumban őrzött eredetiek után.)

E pecsét legjellemzőbb sajátosságát a hátlapján látható sárkányok képezik, melyek királyaink pecsétjei közül csupán I. Károly király harmadik pecsétjében fordulnak elő. Annyira szembeötlő részét tették a sárkányok e pecsétnek, hogy arról már a legrégibb irók is megemlékeznek. Igy Verbőczy István Tripartumában* a következőket olvassuk I. Károly király pecsétjeiről: Item rex Carolus tria sigilla habuit, quarum duo priora per eundem fuerunt revocata, et privilegia sub illis emanata non servantur, nisi per tertium posterius fuissent roborata. Quod quidem tertium sic agno scitur, ut ex duabus partibus clypei in area sigilli exsculpti (in quo videlicet clypeo duplicata crux continebatur) sint duć figurć draconia.*

II. r. 14. cz. 19. §.

Ugyanigy a corpus iuris Hungarici 1628. évi kiadásában: Karolus tria sipilla habuit, quorum duo priora per eundem fuerunt revocata et privilegia cum illis emanata non servantur, nisi tertio postmo fuissent confirmata. Quod quidem tertium agnoscitur, nam ab utraque parte scuti sigilli, in quo duplicata crux habetur, sunt duć figurć draconis. I. Károly dekretuma előtt. 2. k. 45. l.

I. Károly király harmadik pecsétje diplomatikailag nagy jelentőségü, mert első és második pecsétje alatt kiadott pecsétjeinek érvényét megsemmisitette, illetőleg jogi erejüket attól tette függővé, hogy harmadik pecsétjével megerősitett oklevélbe foglaltassék a tartalmuk. I. Károly király emlitett rendelkezésének I. Lajos király oklevélmegerősitő záradékaiban maradt fenn ismert emléke s e rendelkezést I. Lajos király is tiszteletben tartotta; mert csupán azon oklevelek megerősitését sürgette, melyek I. Károly király első és második pecsétje alatt adattak ki* s sürgetéséhez ama megtorló intézkedést füzte, hogy a megerősités elmulasztása esetén I. Károly király intézkedése értelmében érvényüket veszitsék az oklevelek.

Sigillum novum in duobus paribus fecimus nobis sculpi, quod ad omnia privilegia nostra et condam domimi Karoli regis patris nostri sub priori sigillo eiusdem tempore sue coronacionis sculpto et demum per eundem eo, quod sub ipso plurime infidelitates perpetrate extiterunt reperte, permactato ac sub alio sigillo ipsius in partibus Transalpinis casualiter deperdito confecta, iuxta dicta tria sigilla decrevimus fore apponendum. Ad quecunque vero privilegia paterna dictis duobus prioribus suis sigillis consignata, que per eundem patrem nostrum per sigilla eiusdem posteriora ... confirmata non haberentur ... ea privilegia et litere, sicut per eundem patrem natrum fuerunt revocate et anaullate, sic et nos ipsas seu ipsa commisimus viribus caritura nullamque roboris obtentura firmitatem. Turul XIX. k. 30. l.

I. Lajos király jelzett megsemmisitő intézkedésének gyakorlati példáját találjuk a nevezett fejedelem 1368 junius 2-án kelt oklevelében, a hol Bubek István országbiró 1367. évi itéletlevelét erősiti meg, a melyben I. Károly király 1327. évi privilegialis levele érvénytelennek van nyilvánitva azért, mert sem a nevezett fejedelem harmadik és utolsó pecsétjével, sem pedig I. Lajos király uj pecsétjével nem volt megerősitve.*

Quira quondam prescriptus dominus Karolus rex post, casualem perdicionem seu amissionem prescripti sui sigilli, quo premissum eiusdem privilegium ... coram nobis exhibitum erat communitum in partibus Transalpinis factam novum sigillum autenticum sculpi et parari faciens, universas litecas et quelibet privilegia super qualicunque donacione, gracia et aliis iuribus confectas et emanata, prescripto suo sigillo deperdito vallatas et consignata que premisso ultimo et novo sigillo suo non confirmarentur, annotatus eciam dominus noster rex Ladislaus predicto priori suo sigillo autentico in partibus Wzure furtive sublato, similiter universas literas et privilegia predicti domini Karoli regis genitoris sui cum priori suo sigillo et predicto eiusdem sigillo mediocri in partibus Transalpinis deperdito consignatas et communita, penes quod scilicet sigillum paternum novum suum sigillum per ipsum de novo sculpi et parari factum non appenderetur vel mediante eodem sigillo suo novo non fulcirentur seu confirmarentur, revocasse, cassasse et annillasse agnoscebatur. (Múzeumi levéltár.)

Sőt annak is maradt nyoma, hogy a peres fél pervesztessé vált azért, mert csupán I. Károly király első pecsétjével megerősitett privilegialis levelei voltak, melyek ugyanazon uralkodó második 55vagy harmadik pecsétjével nem voltak megerősitve.*

Predicte due litere privilegiales eiusdem domini Caroli regis priori et antiquiori suo sigillo consignatć ... eo quod nulla confirmacio cum mediocri vel ultimo sigillo eiusdem domini Caroli regis ipsas secuta fuisset. Fejér, Codex IX. 3. k. 656. l.

Azon idő alatt, mig I. Károly harmadik pecsétje használatban volt, azaz 1331-től 1342-ig, a király haláláig, Tatamér székesfehérvári prépost állott a királyi kanczellária élén. Tatamér alkanczellárságának első ismert emléke 1331 április 19-én* Somogy vármegyéhez intézett levele, melyben jobbágyai érdekében ir. E levélben már székesfehérvári választott prépost, de egyszersmind a székesfehérvári Miklós-egyház papja is, a mi prépostsága előtti egyházi hivatala. (Albensis ecclesie electus, rector ecclesie beati Nicolai de eadem Alba auleque regie vicecancellarius.) A székesfehérvári prépostság és az alkanczellári méltóság tehát nagyon rövid ideig állott üresedésben, mert Endre székesfehérvári prépost és alkanczellár 1330 november 9. és 12-ike között esett el* a havasalföldi hadjáratban s 1331 április 19-én már Tatamér ül az örökében. Tatamér alkanczellár családi körülményeire érdekes világot vet I. Károly király 1336 október 24-én* Tatamér és testvérei számára kiállitott megerősitő oklevele, melyből megtudjuk, hogy alkanczellársága előtt is állandóan a királyi udvarban tartózkodott;* megtudjuk továbbá, hogy testvére, Bakó kora ifjusága óta a király szolgálatában katonáskodott és diplomácziai küldetésekben járt el, sőt a havasalföldi hadjáratban félszemét is elvesztette. Valószinü, hogy az emlitett Bakónak a havasalföldi hadjárat alatt teljesitett kitünő szolgálatai birták arra Károly királyt, hogy az alkanczellárságot Tatamérre ruházta. Kanczellárságának nem maradt annyi nyoma a királyi oklevelekben, mint Károly király előbbi kanczellárjainál, mert, amint már emlitettük, 1330-tól kezdve a király haláláig feltünően kevés privilegialis került ki a királyi kanczelláriából; hanem Tatamér annyira meghitt embere volt a királyi udvarnak, hogy I. Lajos király uralkodása alatt is megmaradt a királyi kanczellária élén.

Múzeumi levéltár.

Joh. de Thwrocz, Chronica Hungarorum id. h.

Anjoukori Okmánytár III. k. 290 s k. l.

Ante adeptionem dicti honoris sui vicecancellariatus a plurium temporum curriculis curiam nostre maiestatis continuando in eadem residendo, quam post iamdictain suam promotionem in proposituram et vicecancellariatus nostri officium cum sollcitudine debita et iugi laborum instantia stb.

A harmadik pecsét vésetési ideje nem sokkal esett későbbre a második pecsét elveszésénél, mert 1330 november 9. és 12. között veszett el a nevezett pecsét s 1331 márczius 28-án Sienai Péter már adományt kap a harmadik királyi pecsét elkészitéséért.* Azt hisszük, hogy a harmadik pecsétet a nevezett Sienai Péter 1331 márczius 28-án adta át a királyi udvarban s ugyanazon napon kapta az adományt.

Lásd fennebb.

I. Lajos király oklevélmegerősitő záradékának I. Károly király pecsétjeire vonatkozó szavaiból arra lehetne következtetni, hogy I. Károly királynak háromnál több pecsétje volt; mert első és második pecsétjén kivül későbbi pecsétjeiről emlékezik meg (Per sigilla eiusdem posteriora confirmata non haberentur). Tényleg azonban csupán három nagypecsétje volt, minek okleveles bizonyitéka I. Lajos király 1353-ban a kolozsváriak számára adott privilegiuma, melyben I. Károly királynak harmadik és utolsó pecsétje alatt kiadott oklevelét megerősiti. Ez oklevél bizonysága szerint tehát I. Károly király harmadik pecsétje a nevezett fejedelem utolsó pecsétje volt.*

Exhibuerunt nobis quasdam literas privilegiales quondam excellentis et magnifici principis domini Karoli olim incliti regis Hungarie patris nostri karissimi beate recordacionis tercio et ultimo suo sigillo consignatas confirmantes literas patentes eiusdem, que privilegium ipsius patris nostri priori et antiquiori sigillo consignatum super libertatibus eorundem civium et hospitum nostrorum emanatum confirmative continebant. Jakab E., Kolozsvári Okmtár 34. l.

I. Károly király pecsétjeit az oklevelek vagy csupán sigillum dupplex (első pecsétje alatt kiadott oklevelek), vagy pedig dupplex sigillum novum et authenticum (második és harmadik pecsétje alatt kiadott oklevelek) névvel illetik, nincs meg tehát még a későbbi különbség a királyi nagy-, közép- és kis-pecsét között.

A dupplex sigillum a függő királyi pecsétet jelentette, mely a privilegialis alakban kiadott királyi oklevelek megerősitésére szolgált, ellentétben a patensek és zárt királyi oklevelek megerősitésére 56használt pecséthez. Ez utóbb emlitett királyi oklevelek megerősitésére nem használtak külön pecsétnyomót, hanem ugyanazon pecsétet tették rá ez oklevelekre is, azon különbséggel, hogy az oklevélre nyomott pecsétről lévén szó, a pecsétnyomónak csupán egyik felét használták.

Bizonyitékokat azon patenseken, illetőleg zárt királyi okleveleken találhatunk, melyeken a királyi pecsét nyoma fenmaradt. Az ép pecsétek a legritkább esetek közé tartoznak, mert ezek természetüknél fogva könnyen letöredeztek. Inkább csak töredékeket találhatunk, de ezek is eléggé igazolják állitásunkat.

A teljesen letöredezett pecsétek hely e is az azonosság mellett szól, mert ugyanakkora térfogatot tüntet fel, mint a függő királyi pecsétek kerülete.

A fenmaradt pecsétek továbbá arról tanuskodnak, hogy a kettős királyi pecsét azon felét használták fel oklevélmegerősitésekhez, a melyen az uralkodó trónképe volt feltüntetve. Ilyen I. Károly király 1313 május 16-án Budán kelt zárt királyi levele, mely a specialis presentia előtt folyó perben halasztást ad s a királyi pecsét trónképes felének világos maradványait tünteti fel.* Ezenkivül I. Károly király 1321 május 8-án Temesvárott kelt pátense, melyben a szepesi szászok terragiumából a szepesi ispánnak részt rendel.* Végül I. Károly király 1330 junius 13-án Visegrádon kelt zárt királyi levele, melyben az egri káptalant vizsgálattal bizza meg.* Okleveles bizonyitéka ez állitásnak I. Károly király 1321 julius 11-én kelt oklevele, melyben 1322 április 20-án kelt patenséről azt mondja, hogy «sigillo nostro principali autentico sive maiori et insuper sigillo nostro annuleo priori» volt megerősitve.* Láthatjuk tehát, hogy a pátensek megerősitésére ugyanazon nagy pecsétet használták, melyet a privilegialis leveleken látunk; egyelőre azonban semmi különös jelentősége nincs a sigillum principale autenticum sive maius elnevezésnek, mert más pecsétet királyi oklevelek megerősitésére nem használtak.*

Görgey-levéltár.

Kállay-levéltár.

Jakab E., Kolozsvári Oklevéltár 39. l.

A sigillum maius elnevezés elfogadása I. Károly pecséteiben azt eredményezné, hogy a sigillum mediocre alatt tévesen középpecsétet érthetnénk; már pedig I. Károly sigillum mediocre névvel illeti 1330 után a második pecsétjét. Igy 1335 november 4-én kelt oklevelében a következőket mondja 1327 szeptember 9-én kelt okleveléről «Sigillo nostro mediocri, quod in partibus Transalpinis quodam casu inopinabili extitit amissum» volt megerősitve.

Legfeljebb a királyi gyürüpecsétre érthetnők e megkülönböztetést, de ez csupán ritka esetben volt használatban.

Épen igy vagyunk az autenticum elnevezéssel, a melylyel szemben a gyürüpecsét nem autenticumnak látszik. Az autenticum elnevezés azonban csupán a második pecséttel került I. Károly okleveleibe, a miből arra következtethetünk, hogy ezzel második pecsétjét akarta megkülönböztetni I. Károly király az első pecséttől, a melylyel tudvalevőleg számos visszaélést követtek el.

Jelen dolgozatunkban igyekeztünk lehetőleg pontosan megállapitani I. Károly király ismert három nagy pecsétjének használati idejét, s azon eredményre jutottunk, hogy az első pecsét 1301-től 1322-ig, a második pecsét 1323-tól 1330-ig, a harmadik pecsét pedig 1331-től 1342-ig volt használatban. Megállapitottuk, hogy a királyi kanczellária élén alkanczellárok állottak s igyekeztünk az alkanczellárok neveit időrendi sorozatban feltüntetni. Elmondottuk, hogy micsoda rendszabályokat alkalmaztak a királyi kanczelláriában az oklevélhamisitások megakadályozására, t. i. az alkanczellár állandóan magánál tartotta a királyi nagy pecsétet, az oklevél kiállitása körül eljárók neveit feljegyezték az oklevélre, sőt a kiadott oklevelek tartalmát külön könyvbe is beirták. Ez adatok a királyi nagy pecsétre vonatkoznak, mely a királyi privilegiálisok, pátensek és missilisek megerősitésére szolgált. Használatban volt ezenkivül a királyi gyürüpecsét is, mely azonban csupán meghatározott esetekben szolgált oklevélmegerősitésre.* I. Károly király uralkodása alatt ezeken kivül királyi oklevelek megerősitésére nem használtak más pecsétet. Volt ugyan még egy harmadik királyi pecsét is, a melyet a comes capellć őrzött, de ezzel I. Károly király uralkodása alatt csupán a comes capellć nevében kiadott okleveleket erősitették meg. A comes capellć vezetése alatt külön kanczellária fejlődik, mely «kisebb kanczellária» 57elnevezést nyer, mig a rendes kanczelláriát nagy kanczelláriának hivják már I. Lajos király alatt.* Miután a kisebb kanczellária fejlődésének csupán kezdete esik I. Károly király uralkodása idejére s fejlődésének jelentősebb része későbbi az egész fejlődést külön dolgozatban óhajtjuk feltüntetni, a mikor I. Károly király emlitett pecsétjének is különös figyelmet szentelünk.

V. ö. I. Károly király gyürüpecsétje. (Turul, XX. k. 118. l.)

I. Lajos 1373. október 26-án kelt oklevelében: Quas dum ad nostram cancellariam magnam fuerint reportate, sub magno nostro sigillo faciemus emanari. Jakab, Kolozsvári okmánytár 73. l.

DR. GÁRDONYI ALBERT.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem