SZENT LÁSZLÓ VÉRE.
SZENT LÁSZLÓ VÉRE.
A történelemnek egy igen különös jelensége van. Nagy Sándor makedón királytól kezdve I. Napoleon császárig és napjainkig alig van lángész, a kinek vére ki nem apadt volna egy-két nemzedék alatt. A magyar történelemnek is épen a legnépszerübb, a legfényesebb alakjai azok, a kiknek a vonala kihalt. És kihalt talán azért, mert a természet nem akarja, hogy remekművének emlékét beszenyezze valami silány utód. Szent Istvánnak, Nagy Lajosnak, Hunyadi Mátyásnak, Bethlen Gábornak, II. Rákóczy Ferencznek a magja kiveszett a következő nemzedékben. És úgy tanitotta eddig a történelem, hogy Szent László királyunk vére is kiapadt. Ez pedig nem való! Nem való legalább az én véleményem szerint, és ennek a tanulmánynak az a czélja, hogy világot vessen a kérdésre, a melyet felhozok. Távol áll tőlem az a hit, hogy nem csalódhatok, de én azt hiszem, hogy igazam van, a kérdés pedig fontosságánál fogva is megérdemli, hogy hozzá szóljanak a gyüjtöttem anyaghoz, a kiket hozzá szólni megillet.
Az Úrnak 1180. esztendejében Komnenosz I. Mánuel (1120–1180), Bizáncz császárja fényes kisérettel utnak inditotta Aragoniába leányát, Komnena Eudoxia herczegnőt. A császárleány ugyanis barcelonai II. Alfonznak (1152–1196), Aragonia királyának volt a jegyese. Ez az eljegyzés 1174. előtt történhetett közvetlenül azután, hogy II. Alfonzot a közeli rokonság czimén elválni kényszeritették első feleségétől, Mafalda portugál infánsnőtől. Eudoxia akkor még nagyon fiatal lehetett, hogy csupán 1180-ban indult el leendő férjéhez. II. Alfonz nem is várta meg, hanem még 1174-ben, tehát hat évvel Eudoxia utrakelése előtt elvette Sancha castiliai infánsnőt († 1208) s ennek a párnak egyik gyermeke, Konstánczia aragoniai infánsnő (1180–1222), lett 1198-ban Imre királyunknak (1174–1204) a felesége, 1199-ben pedig III. László magyar király († 1205 ) anyja.
Komnena Eudoxiának az eljegyzése II. Alfonz aragoniai királylyal nem volna épen valószinűtlen, még kevésbé lehetetlen, de az, hogy a bizánczi udvar még hat évvel az esküvő után sem értesült volna a herczegnő jegyesének házasságáról, igen hihetetlen. I. Mánuel császár és a keresztesek, vagyis a többi Európa közt a viszony a képzelhető legrosszabb volt. Nikétasz görög történész irja: «Nem volt rossz a mit Mánuel meg nem tett volna a keresztesek ellen, s a mit meg nem parancsolt volna, hogy tegyenek ellenük, mert példát akart adni a következőknek, hogy eltéritse őket a görög birodalmon keresztül vezető utról.»
Még azzal is vádolják Mánuelt, hogy megegyezett Masud szultánnal a keresztesek tönkre tevésében. Annyi legalább is bizonyos, hogy a keresztesek vesztének oka az Ázsián való áthaladásra Mánuel által adott kalauzok álnoksága volt. Ezek az árulók járhatatlan helyekre csalták a kereszteseket, a kiknek még tized része sem menekült a nyomortól és az ellenség fegyverétől.
Ilyen viszonyok közt természetes, hogy az érintkezés megszakadt Bizáncz és Európa közt. De, a mint már megjegyeztük, valósággal hihetetlen, hogy Mánuel 1180-ban ne tudott volna kiválasztott vejének hat évvel előbb történt esküvőjéről.
Komnena Eudoxia herczegnő tehát utra kelt és Montpellierig haladt kiséretével. Ebben a városban (Mons Pestellarius, Mons Pessulus, Mons Pessulanus) értesült arról, hogy utazása czéltalan, mert jegyese már megnősült. De ugyanitt 58értesült arról is, hogy apja, I. Mánuel császár 1180. szeptember 24-én meghalt.
A herczegnő vigasztalan helyzetben volt. Ekkor Montpellier ura, VII. Vilmos fölajánlta kezét az elhagyott leánynak, a ki szorult helyzetében elfogadta a házasságot és 1181-ben Vilmos neje lett. Ezt a házasságot egyenlőtlennek tekintették és Vilmos később ezerszeresen megbánta, hogy feleségül vette a gőgös herczegnőt. A két házasfél származási viszonyait a következőkben ismertetjük:
I. (Szent) László, szül. 1040 körül, 8. magyar király 1077–1095. Neje 1078 : Rheinfelden Adelheid, † 1090 ; Rheinfelden Rudolf német ellenkirálynak († 1080) és Savoia Adelheid susai őrgrófnőnek (1057–1079) a leánya; Rheinfelden Kuno grófnak († 1026) és Oeningen Richvára grófnőnek, továbbá Savoia-Maurienne Ottó susai őrgrófnak († 1060) és Susa Adelheid őrgrófnőnek, Auriate, Torino és Jvrea örökösének († 1091) az unokája.
Ismeretlen nevű leány, † 1114 előtt. Férje 1904: Rurik Jaroszláv, Vladimir nagyfejedelme: 1100–1117, † 1123; Piroska ? (Pyriska), mint bizánczi császárné: Iréna, 1088–1133. Férje 1104 körül: Komnenosz II. János, szül. 1088. Bizáncz császárja: 1118–1143; Komnenosz I. Elek bizánczi császárnak (1048–1118) és Dukaina Irénának († 1118 után) a fia.; Rurik György, Turov fejedelme: 1157–1163.; Rurik Gleb, Turov fejedelme.; Komnenosz Elek bizánczi társcsászár: 1123, † 1142.; Komnenosz I. Manuel, szül 1120, Bizáncz császárja 1143–1180.
Komnenosz I. Mánuel 1144-ben nősült először. Salzbach Berta grófnőt vette el, a ki mint császárné szintén az Iréna nevet viselte és 1160-ban halt meg. Salzbach I. Peringer grófnak († 1125) és Luxemburg Ermeszinde grófnőnek († 1143) volt a lánya; Sulzbach I. Gebhárd grófnak († 1080 körül) és Medlingen Irmintrudisz grófnőnek, továbbá Luxemburg I. Konrád grófnak († 1086) és Gleiberg Klemencia grófnőnek († 1140 után) az unokája. Házasságukból csak egy leány született, Komnena Mária († 1182), Monferrato Rajner őrgrófnak Salonichi czimzetes királyának († 1182) a hitvese, a kinek nem volt gyermeke.
Mánuel már az első feleség halálát követő évben 1161-ben ujra megnősült. Poitiers Mária antiochiai herczegnőt vette el, a ki mellett azonban vérfertőző viszonyt folytatott igen közeli rokonával, Komnena Theodórával, egy igen dölyfös büszke nővel. Ebből a viszonyból született az ifjabbik Elek, a kit I. Andronikosz császár 1185-ben megvakittatott.
Mánuel császár második feleségének testvéreinél épen olyan zavarosak az adatok, mint gyermekeinél.
Poitiers Mária antiochiai hgnő Poitiers I. Rajmundnak, Antiochia fejedelmének († 1149) és Hauteville-Tarent Konstánciának, Antiochia fejedelemnőjének volt a leánya; IX. Vilmosnak (Guienne hgének és Poitou grófjának, † 1127) és Toulouse Filippa grófnőnek, továbbá Hauteville II. Bohemund tarenti és antiochiai fejedelemnek († 1131) és Rethel Alisza jeruzsálemi királyleánynak az unokája. Testvéreivel igy áll a nemzedékrend:
Hauteville-Tarent Konstáncia, Antiochia fejedelemnője: 1136–1163.
Első férje 1135: Poitiers I. Rajmund, Antiochia fejedelme 1136–1149.
Második férje 1152: Châtillon sur Marne Rajnáld, Antiochia fejedelme: 1152–1160, Montreal és Crahc ura: 1177–1187.
Poiters III-ik Bohemund, Antiochia fejedelme: 1163–1201.; Poitiers Mária. Férje 1161: Komnenosz I. Mánuel, szül. 1120. Bizáncz császárja 1143–1180.; Châtillon Ágnes (mint királyné: Anna), 1154–1184. Férje 1168: III. Béla magyar király, 1148–1196.; Châtillon Alix, † 1235. Férje 1204: Este VI-ik Azzo őrgróf, 1170–1212.; ANTIOCHIA; BIZÁNCZ.; MAGYARORSZÁG; ESTE.
Ezt a hitelesnek elfogadott nemzedékrendet igen aggályossá teszi az, hogy Châtillon (Ágnes) Anna magyar királyné 1154-ben született és 1168-ban ment férjhez III. Béla magyar királyhoz. Testvérhuga Châtillon Alix, a kit nemcsak Litta (Famiglie celebri Italiane 37. 38. 39. 40.), hanem Behr Kamill (Genealogie der in Europa regierenden Fürstenhäzuser, II. Aulf. 1870. S. 33. 43,) is elfogad a magyar királyné testvéreül, 1204-ben, tehát harminczhat esztendővel testvére házassága után ment férjhez Este VI. Azzo őrgrófhoz (1170–1212) a mi fölöttébb valószinűtlen s ezt a valószinűtlenséget eddig nem birtam megmagyarázni a rendelkezésemre álló forrásokból.
59Komnenosz I. Mánuel császár családfája a következő:*
A Komnenosz házbeli uralkodók, különösen II. János és I. Mánuel császárok történelmének kutfői: Corpus scriptorum historiae Byzantinae, Bonn, 1828–1878 (benne: Cinnamus, Nitetas). – Wilken: Rerum ab Alexio I°, Joanne etc. gestarum libri IV, Heidelberg, 1811. – Guillaume de Tyr. – Du Cange Familiae Byzantinae. – Le Beau: Histoire du Bas Empire. – Roger de Hoveden: Chronique. – Gibbon: History of decline and fall of the Roman Empire. – Joël chroniqueur. – Ephrem chroniqueur. – Regel: Fontes rerum Byzantinarum, Petersburg, 1892, tom. I. – Kap-Herr: Die abendländische Politik Kaiser Manuels, Strassburg, 1881. Miután egységesen akarom az egész anyagot előadnia bizánczi források előtt ismeretlen Komnena Eudoxia hgnőre vonatkozó adatok forrásait is elő sorolom:
Histoire du Languedoc (rééd. Privat). – P. Gabriel: Idée de la ville de Montpellier, 1665. – Serres: Histoire abrégée de de da ville de Montpellier. 1719. – Charles d’Aigrefeuille (helyesebben: de Grefeuille): Histoire de la ville de Montpellier depuis son origine, 2 vols. 1737 (igen középszerű uj kiadást rendezett belőle Lacour de la Pijardičre, hét kötetben 1876–1883). – Charles d’Aigrefeuille (de Grefeuille): Histoire ecclésiastique de Montpellier, 1739. – J. B. Thomas: Mémoires historiques sur Montpellier et le département de l’Hérault, 1827. – Eug. Thomas: Essai historique sur Montpellier, 1836, (réimpr. titulo: Montpellier, tableau historique et descriptif). – Garonne: Histoire de la ville de Montpellier sous la domination de ses premiers seigneurs, sous celle des rois d’Aragon et de Majorque, 1828. – A. Germain: Histoire de la com. de Montpellier depuis ses origines, jusgu’ŕ san incorporation définitivé, ŕ la monarchie française. Montpellier, 1851–1853, 3 vols. – Dr. Coste: Les transformations historiques de Montpellier, 1894. – De Tourtoulon: Jacques 1. roi d’Aragon (Jolanta magyar királyleánynak a férje). – Lecoy de la Marche: Le royaume de Majorque – Fabréje: Histoire de Maguelone. Tom. I. (több nem jelent meg). – Cartulaire d’Aniane et de Gellone. – J. Castelnau: Bibliographie du Languedoc en général, du département de l’Hérault et de la ville de Montpellier en particulier. Montpellier 1859.
Komnenosz I. Mánuel, sz. 1120, Bizáncz császárja: 1143–1180.
1. neje 1144 : Sulzbach Berta pfalzgrófnő, mint császárné: Iréna, † 1160.
2. neje 1161: Poitiers Mária antiochiai herczegnő, mint császárné: Xéné.
3. szeretője: Komnena Theodóra, Mánuel császár unokatestvére.
1-től. Komnena Mária, † 1182. Férje: Monferrato Járner őrgróf, Salonichi cimzetes királya † 1182. †; 2-tól. Komnenosz II. Alexiosz, sz. 1167, Bizáncz császrárja: 1180–1184. Jegyese 1180: Ágnes francia királyleány. †; 2-tól. Komnena Eudoxia, férje által elüzve 1187-ben Férje 1181: VII. Vilmos, Montpellier ura: 1172–1202. MONTPELLIER.; 3-tól (Törvénytelen): Komnenosz Alexiosz, Komnenosz I. Andronikosz által 1185-ben megvakítva. †
Montpellier ura, VII. Vilmos tehát az idéztük montpellieri források szerint (l’Art de vérifer X. kötet 10–12. l.) nőül vette 1181-ben Komnena Eudoxia bizánczi császárleányt, Szent László királyunk kisunokáját. Eudoxia azonban módfeletti gőgjével megutáltatta magát. A viszony annyira kiélesedett, hogy Vilmos végre 1187-ben elkergette feleségét és új, bár érvénytelen házasságra lépett Ágnessel, az aragoniai királyné rokonával.
Ennek az Ágnesnek a személye sincs földeritve.
Aragonia királya ekkor II. Alfonz volt (1152–1196), ugyanaz, a kinek a montpellieri források szerint Komnena Eudoxiát kellett volna elvennie, de a ki még 1174-ben Sancha castiliai infánsnőt († 1208) vette el, Babenberg-Piast-Castilia vonalon az Árpádok vérét. A mennyire castiliai Sancha aragoniai királyné rokonait kikutathattuk, Ágnes nincs köztük. Montpellier urának törvénytelen felesége tehát közeli rokona nem lehetett az aragoniai királynénak. Ágnesnek törvénytelen házasságából nyolcz gyermek született. Ezek közül négyből pap lett. A másik két fiú, Vilmos volt és Tamás, Tortosa ura. A két leány közül Adelaide nem ment férjhez, Ágnes pedig 1203-ban Carcassonne algrófjának, Rájmund Rógernek lett a felesége.
Eudoxiának, az elüzött törvényes feleségnek csak egy leánya volt. Mária, a ki 1182-ben született és 1214-ben halt meg.
Montpellier VII. Vilmos nagy, de sikertelen erőfeszitéseket tett, hogy második házasságát elösmertesse III. Cölesztin pápa által, a kit még előbbről, nem pápa korából ismert. A pápa hálásan ösmerte el 1191. decz. 24-én kelt levelében, hogy úgy Montpellier VI. Vilmos († 1172), mint fia, VII. Vilmos milyen hitbuzgóak voltak mindig és milyen tisztelettel viseltettek vele szemben, mikor még nem volt pápa. (Jaffé: Regesta Porctificum Romanorum ab Condita Ecclesia ad annum post Christum natum 1198, II. kötet, 584. l. és Migne: Patrologia, 206. kötet, 903. l.). Biztositotta is birtokait és előjogait védelméről, de kérlelhetetlen volt a válás kérdésében. És ugyanilyen hajthatatlan maradt III. Incze pápa is.
Azt beszélik, hogy VII. Vilmost a szomoruság ölte meg 1202-ben, hogy nem volt képes Ágnestől született nyolcz gyermekét törvényesiteni. Az özvegy, a kinek Eudoxia leánya Mária is gondjai alatt volt, természetesen saját fiának, Vilmosnak akarta biztositani Montpelliert. Azért Máriát már tizenkét éves korában nőül adta 1194-ben Marseille Barral algrófhoz, de ez csakhamar meghalt. Ekkor semmivel sem törődve, a szegény leányt 1197-ben Comminges IV. Bernát grófhoz erőltette, a kinek már ekkor két élő felesége volt.
60Ez a házasság szembe szökően érvénytelen lévén, könnyü volt megsemmisittetni.
Montpellier VII. Vilmos 1202. nov. 4-én kelt végrendeletében törvénytelen fiát, Vilmost nevezte ki örökösévé. Végrendelete végrehajtójául pedig II. Pétert, Aragon királyát rendelte. Kecskére bizta a káposztát.
Péter királynak eszébe sem jutott megfelelni a végrendeletnek. A helyett, hogy Ágnes fiát beiktatta volna örökségébe, Ágnesnek mind a nyolcz gyermekét törvénytelenekül nyilvánittatta, Eudoxia leányát, Máriát elválasztatta Comminges Bernát gróftól és maga kérte meg Mária kezét.
A nő örömest ment a királyhoz, a ki hozzá juttathatta ahhoz az örökséghez, a melyet egyedül és kizárólag a magáénak tartott. Az örökség részei voltak ekkor: Montpellier, Omealas kastély, Pouget, Lates, Montferrier, Poupian, Cormonsec, Montbasen, Montarnaud, Paulian, Mazčres, Murviels, Pignan, Frontignan, Castries, Saint-Pons, Château-Neuf, Loupian, Fressac, Saint-Pargoire, Saint-Georges és Vindemain kastélyok. Ezt a dúsgazdag örökséget 1204 jun. 15-én szerezte meg Péter király házának a házassági szerződés aláirásával. Ebben a szerződésben kötelezi magát Péter, hogy Máriát soha el nem üzi és hogy másodszor soha meg nem nősül. Akkor, úgy látszik, nagyon divatos lehetett a válás, hogy igy meg kellett kötni a férj kezeit. Péter a mureti ütközetben esett el 1213-ban, Mária pedig egy év mulva halt meg 1214-ben.
Az előadottak szerint tehát az Árpádok leányági egész és teljes családfája Aragoniában, a mely még sehol hiánytalanul nem közöltetett, úgy alakul, a mint a mellékelt táblázat mutatja.
(A családfát l. a 61. lapon.)
611. Álmos magyar fejedelem.; 2. Árpád a magyarok első nagyfejedelme a mai Magyarország területén, 840–907.; 3. Zoltán magyar nagyfejedelem, 896–950. Neje? Mén Marót biharvidéki fejedelem leánya?; 3. Taksony magyar nagyfejedelem 931–972. Neje 947 körül: Egy kún leány.; 5. Szár Zyrind (Szörény ?) hg. † 972.; Géza (Gécse) magyar nagyfejedelem, † 997. Egyetlen neje 973 körül: Piast Beleknegina (Adelheidt) lengyel hgnő, † 996.; 6. Koppány (Mihály) hg., † 997.; Heléna magyar hgnő. Férje 1000: Orsollo Ottó, Velencze dogéja: 1009–1026, † 1031.; 7. Vászoly (Vazul) herczeg, 994–1038.; Orseola Froizza (Frorvila). Férje: Babenberg Adalbert Ostmark (Ausztria) őrgrófja 1018, † 1055.; 8. I. Endre, sz. 1020, 4. magyar király, 1046–1061. Neje: Rurik Anasztázia kievi orosz herczegnő.; I. Béla, sz. 1022, 5. magyar király, 1061–1063. Neje: Piast Richza lengyel hgnő.; Babenberg Ernő, Ostmark őrgrófja, † 1075. (Második ?) neje: Suanehilde; 9. Adelheid magyar hgnő, 1038–1062. Férje 1056: Przemsl II. Vratiszláv, Csehország királya, † 1092.; I. Géza, sz. 1040 előtt. 7. magyar király, 1074–1077. Neje: Szinadene.; Szent (I.) László, sz. 1040 körül, 8. magyar király, 1077–1095. Neje: 1078: Rheinfelden Adelheid, német királyleány, † 1090; Babenberg II. Lipót, Ostmark őrgrja, † 1096. Neje: Ida, † 1101 után.; 10. Przemsl Judit cseh herczegnő, † 1086. Férje 1083: Piast I. Ulászló lengyel király, 1044–1102.; Vak Álmos herczeg, 1075–1129.; Piroska (Pyriska) magyar herczegnő, mint császárné: Iréna, 1088–1133. Férje 1104 körül Komnenosz II. János, sz. 1088. Bizáncz császárja, 1188–1143.; Babenberg Szent (III.) Lipót, Ostmark őrgrófja, 1073–1136. Neje 1106: Frankeni Ágnes német királyleány, † 1143.; 11. Piast III. Boleszláv lengyel király, 1085–1139. 1. neje: Rurik Zbiszlava kievi orosz herczegnő; Vak II.Béla, sz. 1108, II. magyar király, 1131–1141. Neje 1129: Nemanjics Ilona szerb herczegnő, † 1157 előtt.; Komnenosz I. Mánuel, Bizáncz császárja, 1120–1180. 2. neje 1161: Poitiers Mária antiochiai herczegnő, mint császárné: Xéné.; Babenberg Ágnes osztrák őrgrnő. † 1153. Férje: Piast II.Ulászló lengyel király 1105–1159.; 12. piast II. Ulászló lengyel király, 1105–1150. 1. neje: Babenberg Ágnes osztrák őrgrnő, † 1153.; II. Géza, sz. 1130, 12. magyar király, 1141–1161. Neje 1146: Rurik Eufrozina kievi orosz herczegnő, 1130–1193.; Komnena Eudoxia bizánczi herczegnő, † 1194 előtt? Férje 1181: VII. Vilmos, Montpellier ura, † 1202.; 13. Piast Richilda (Kirinza) lengyel hgnő, † 1166. Férje 1152: Burgundi VII. Alfonz, Castilia és Leon királya, 1106–57.; III. Béla, sz. 1148, 16. magyar király, 1173–1196. 1. neje 1168: Châtillon Ágnes antiochiai herczegnő, mint királyné Anna, 1154–1184.; Mária, Montpellier örököse, 1182–1214. 3. férje 1204: Barceloniai II. Péter, Aragonia királya és Montpellier ura, † 1213.; 14. Sancha castiliai hgnő, † 1208. Férje 1174: Barcelonai II. Alfonz, Aragonia királya és Provence grja, 1152–1196.; II. Endre, sz. 1176, 19. magyar király, 1205–1235. 2. neje 1215: Capet-Courtenay Jolanta konstantinápolyi hgnő, 1197–1233.; 15. Barcelonai II. Péter, Aragonia kir. és Montpellier ura, † 1213. Neje 1204: Mária, Montpellier örököse, 1182–14.; Jolanta magyar hgnő, 1219–1251. Férje 1235: Hódító (I.) Jakab. Aragonia, Mallorca és Valencia királya, 1208–1276.; 16. Hóditó (I.) Jakab, Aragonia, Mallorca és Valencia királya, 1208–76. 2. neje 1235: Jolanta magyar hgnő, 1219–1251.; 17. III. Péter, Aragonia és Sziczilia királya, † 1285.; I. Jakab, Mallorca királya, Roussillon grja és Montpellier ura, 1243–1311.; Sancho, Toledo érseke. †; Jolanta, † 1300. Férje 1249: X. Alfonz, Castilia királya, 1221–1284.; Izabella, † 1271. Férje 1262: III. Fülöp franczia király, 1345–1285.; Izabella, † 1271. Férje 1262: III. Fülöp franczia király, 1245–1285.; Konstáncia. Férje: Emánuel castiliai infans, Escalona ura; Sancha, apácza †; Mária, apácza †; Eleonóra; ARAGON. PORTUGÁL. NAPOLY. SZICZILIA.; MALLORCA; CASTILIA.; FRANCZIAORSZÁG.; MANUEL.
A táblához néhány megjegyzés szükséges:
Géza nagyfejedelem leányának, Orseolo Ottó doge nejének nevét Litta közli (Famiglie celebri Italiane, 31. füzet: Orseolo di Venezia), a ki az Orseolok történelmét a velenczei állami levéltár okmányai alapján állitotta össze, de csak Ottóig, a kinek Magyarországon élt gyermekeiről az olasz források már alig tudhattak. Litta Szent István testvérét Helénának nevezi és minden valószinüség szerint ez volt legalább a keresztségben kapott neve.
A magyar nagyfejedelmek feleségeinek személye körüli vitába nem avatkozom bele. Nem vagyok illetékes. Illetékesnek tartom dr. Karácsonyi Jánost és ezért az ő adatait használtam föl a mellékelt nagy táblázatban.
Komnenosz II. János császárnak és Szent László leányának négy fia volt és három leánya. A fiuk: Alexiosz társcsászár († 1142), Andronikosz († 1141–1142), Izsák és Mánuel császár (1120–1180), a ki az idősebb Izsák mellőzésével került a trónra. Andronikosz nejét Irénának, Izsák nejét Theodórának hivták és nem lehetetlen, hogy épen ez a Theodóra volt sógorának, I. Mánuel császárnak a szeretője. Komnenosz II. János és Pyrisca magyar herczegnő leányai közül Mária († 1143.) Capuai Rógernek, a középső (ismeretlen nevü) leány Kontosztefánosz nagyherczegnek († 1150.), a legkisebbik (szintén ismeretlen nevü) leány Vatatzes Tivadarnak volt a felesége.
Castilia királyai közül VII. Alfonz volt az első, a kinek felesége Árpád vére volt. Csakhogy ez a második felesége volt, Piast Richilda lengyel hgnő, a kinek egyetlen leánya, Sancha castiliai infánsnő, II. Alfonz aragon királyhoz ment nőül. A castiliai ház többi tagjai tehát daczára Piast Richilda férjhez menetelének, egyáltalában nem Árpád vérei 1250-ig.
Aragoniai II. Alfonz királynak és Castiliai Sancha infánsnőnek gyermekei: II. Péter, Aragon királya és II. Alfonz, Provence grófja, Árpád vérévé tették úgy az Aragon, mint a Provence házat.
Az egész Castiliai ház csupán X. Alfonz király és Jolanta aragoniai infánsnő házassága által lett Árpád vére.
Szintúgy Franczia- és Angolország királyi házait III. Fülöp franczia királynak első házassága Izabella aragoniai infánsnővel tette a magyar nemzeti királyi ház leányági unokájává.
A merésznek nevezett III. Fülöp franczia király ugyanis 1262-ben vette nőül Izabella 1271) aragoniai infánsnőt. Ebből a házasságból két fiu született: Szép (IV.) Fülöp franczia király (1268–1314) és Károly hg., Valois és Anjou grja (1270–1325).
Szép Fülöp franczia király (1284) a Blois-Champagne házból való I. Johanna navarrai királynőt (1270–1305) vette nőül. Hét gyermekük közül az első: X. Lajos (1289–1316), Navarra és Francziaország királya leányágon őse lett 62Navarra királyainak, az összes mai Bourbonoknak és II. Ulászló magyar király nejének s ennek utján a szerencsétlen II. Lajostól kezdve Magyarország összes királyainak, Szép Fülöp második fia: V. Fülöp (1294–1322) franczia király leányágon őse Flandria grjainak, Burgund hgeinek, a Habsburgoknak és Lothringeneknek vagyis a mohácsi vész óta uralkodott összes magyar királyoknak. Az ötödik gyermek: Izabella († 1357) franczia hgnő, 1307 óta Plantagenet II. Edward angol király (1284–1327) neje, ősanyja az összes azóta uralkodott angol királyoknak.
Károly francia hg., Valois és Anjou grja 1270–1325) szintén őse lett leányágon Európa csaknem valamennyi uralkodójának, köztük Magyarország királyainak is, a kik tehát sokszorosan Szent László vérei.
ZARÁNDY A. GÁSPÁR.
