Tarpa város czimeres- és kiváltságlevele II. Rákóczi Ferencz fejedelemtől.
Tarpa város czimeres- és kiváltságlevele II. Rákóczi Ferencz fejedelemtől.
(Egy melléklettel.)
TARPA VÁROS CZÍMERE II. RÁKÓCZI FERENCZTŐL 1708-BÓL.
Középkori czimeres, illetve czimeres nemesleveleinkről folyóiratunk, fennállása óta, oly tekintélyes sorozatot közölt már eddigelé is – és alapos a reményünk, miszerint ezen sorozat egyhamar nem is fejeződik be – hogy ezen a téren bármely külföldi nemzet ily nembeli emlékeivel szemben elsőbbségben vagyunk.
Annál különösebb azon jelenség, mely szerint egyes, hozzánk korra nézve sokkalta közelebb álló fejedelmeinktől, királynénktól, alig-alig maradt fenn czimeres emlék. Igy Izabella királyné, Brandenburgi Katalin, Báthory András, vagy a dicső emlékü II. Rákóczi Ferencz fejedelmünk czimeres nemeslevelei valósággal ritkaság számba mennek, vagy eredetiben egyáltalában ismeretlenek.
Thaly Kálmán, a Rákóczi-kornak közel félszázad óta kutatója és méltán állithatni, legalaposabb ismerője, eddigelé közölt ugyan egynéhány II. Rákóczi Ferencz fejedelem által adományozott czimeres nemeslevelet, illetőleg nemesitőlevelet (Nyúzó, Szerencs, 1707. május 20., TuruI, XIII. évf. 49–54. l., Almásy, Szerencs, 1707. okt. 28., Turul, XXIII. évf. 49–52. l., Vigouroux, Rodostó, 1728. ápr. 7., Turul, XXVI. évf. 11–14. l.), továbbá Kiss István, egy eredeti nemesitőlevelet (Kiss István, Rodostó, 1725. márczius 14., Turul, XXV. évf. 193–195. l.), de ezek közül a Nyúzó és az Almásy család részére adott czimeres nemeslevelek nem eredetiek, hanem csak azok másolataiból ismeretesek.
De ezeken kivül Thaly Kálmán, a folyóiratunk XIII. évf. 49–54. lapjain adott czikkében megemliti, miszerint a dicső II. Rákóczi Ferencz fejedelem egyetlen eredeti czimeres leveléről van tudomása, és ez: Tarpa szabad hajdu városáé. A minden tekintetben érdekes czimeres levél holléte felől azonban hirt nem adott, úgy, hogy annak felszinre jutásához egyelőre kevés remény kinálkozott.
Lehóczky Tivadar munkájában* szintén megemlékszik ugyan (760. l.) a város részére adott kiváltság- és czimereslevélről, de azzal, hogy az hol, kinél őriztetik, adós maradt.
Bereg vármegye monografiája, III. köt. 752–761. l.
Most azonban, a Bereg vármegye levéltárában őrizett czimeres nemeslevelek felülvizsgálása közben, előkerült Tarpa szabad hajdu-városnak, a dicső emlékü II. Rákóczi Ferencz fejedelem által Egerben, 1708. szeptember 8-án adott eredeti czimeres levele, a melynek élén az adományozott czimer a rendes szokáshoz hiven ki is van festve.
A czimereslevél szövege elmondja, hogy Tarpa város, a melynek a fejedelem egyébként örökös ura volt, olyan, az utókor megemlékezésére is méltó hivséggel és állhatatossággal tüntette ki magát nemcsak vele szemben, hanem a zsarnokság idején egyuttal az édes haza s a dicső magyar nemzettel szemben is – a mely századokon át virult szabadságban – hogy elismerése jeléül lakosságát házának hajduivá tette és ezzel kapcsolatban mindennemü kiváltságokkal ruházva fel, őket a jobbágy-munka alól mentesitette.
De ezenkivül czimert és papirral fedett zöld pecséttel való pecsételési jogot is nyert.
Az adományozott czimer a következő:
Fölfelé szálló, herczegi koronával koronázott fekete sas, a Rákóczi-háznak sasa, jobbjában kardot, baljában pedig keresztbe fektetett, 78másik kardot és hosszu puskát, az ú. n. polhákot tartva, a mely a szabad hajduk kedvelt és megszokott fegyvere, a melyek alatt a földje termékenységét jelképező, a földből növő három búzakalász emelkedik. Az egészet egy zöldelő tölgykoszoru övezi (alul piros szalaggal megerősitve), a melyet régente a római nép és szenátus meg sokan mások, a haza érdemeseinek és a szabadság előharczosainak szoktak volt ajándékozni; köriratképen. A kiváltságos Tarpa, hajduváros pecsétje.
Sőt ezenfelül, a fenti czimert egy lengyel tympha* nagyságu ezüst pecsétnyomóba is vésette és azt a nevezett szabad hajduvárosnak általadta.
Pénznem.
A czimereslevél teljes szövege igy szól:
Nos Franciscus dei gratia sacri romani imperii princeps Rakoczi, pro libertate confśderati regni Hungarić statuum et ordinum dux, etc. damus pro memoria tenore prćsentium significantes, quibus expedit universis, quod nos in perpetuam fidelitatis ac fidelium servitiorum, tam erga serenitatem nostram, quam attunc dominum terrestrem, rara et posterorum quoque reminiscentić transcribi digna fide et constantia, quam et dulcissimam patriam, ac inclyitam (igy) gentem nostram Hungaram, gloriosa longis sćculorum sub decursibus libertate florescentem, sed ea per tyrannicum domus Austriacć dominium, ruptis sanctarum legum diplomatumque regiorum repagulis, retroactis temporibus spoliatam atque exutam, in spontanea animorum viriumque et armorum pro vindicanda tanta tyrannide, asserendaque ac post liminio, auspiciis supremi regnorum moderatoris, cuius arbitrio mutantur potestates, restabilienda libertate sumptorum, accomodatione et ultroneo obsequio impensorum recognitionem, posteaquam oppidum nostrum Tarpa, ea lege, ut futuris semper temporibus eiusdem inhabitatores militarium muniorum* capaces, domus nostrć principalis Hajdones existant, specialibus privilegiis, ex singulari munificentia nostra dotaverimus, ac rusticano, quo modo dictć domui nostrć principali ab antiquo servire, colonicaliaque seu jobbagyonalia servitia obire universi eiusdem incolć tenebantur, e statu benigne eximentes, in numerum cćterorum privilegiatorum oppidorum Hajdonicaliuin iisdem, quibus eorum quodlibet, utitur, fruitur atque gaudet, prćrogativis, libertatibus et immunitatibus donantes assciverimus atque annumeraverimus, in speciale prćmisso inodo exhibitć atque indultć gratić nostrć testimonium, haec quoque pro communi eiusdem oppidi nostri Hajdonicalis sigillo, insignia: Aquilam nempe ducali corona seu diademate verticetenus insignitam, e gentilitiis domus nostrć principalis propriis, in libero ćre erecto corpore, alisque expansis, dextro evaginatum acinacem stringentem, synistro vero pedibus mucronem nudum, et longum, quo Hajdones ab antiquo uti solebant sclopetum, polhák, vulgo nominatum, quibus scilicet modernć nostrć nationali exercituationi plerique oppidi huius incolć, fere prć cćteris aliis sese ultro, ut prćmissum est, applicantes, munia fidelitatis exhibuerunt, ac ex post etiam exhibituri sunt, transverim crucis ad formam positos, tenentem, subterque ea tres, fertilitatem soli redolentes aristas triticeas e terra surgentes, coronam denique quercinam, qua antiquitus senatus populusque Romanus et multi alii priscarum rerum publicarum fundatores, de patria benemeritos, libertatisque propugnatores cives donare consueverant, circum in ambitu, seu periphćria sigilli, naturali virore diffusam, cum inscriptione marginali: SIGILLUM OPPIDI PRIVILEGIATI HAIDONICALIS TARPA, quemadmodum hćc omnia a frontispicio manu pictoris, coloribus suis depicta visuntur, danda esse duximus et conferenda, benigne pariter concedentes, ut a modo imposterum, futuris semper temporibus eadem insignia sub iis iuribus, prćrogativis, authentia denique et indultis, quibus alia, qućquć oppida privilegialiter concessa tenent sigilla, teneant et habeant, iis denique uti et gaudere possint atque valeant. In cuius specialius symbolum argento circumferentiam unius tymphć Polonicć habenti insignia prćspecificata incidi facientes sigillum verum genuinumque eidem oppido nostro Haidonicali damus atque donamus. Ad extremum denique clementer id quoque attribuimus, ut idem oppidum Hajdonicale, dum et quando necessitas rei postulaverit, toties repetita insignia itidem ad circumferentiam prćnotatam argento seu calybi denuo reinsculpi curandi, illoque modo confecto sigillo, sub iis quibus supra prćrogativis, utendi habeat facultatem, et quidquid seu militaribus, seu politicis, iuridicisque et oeconomicis in negotiis, suis viis et modis legitime emanatum, aut expeditum, hocce pro nunc ex benigna munificentia nostra dato atque donato sigillo, seu ne fors ex post inciso intus aut extus, super cera ductili viridi charta papyracea superne tecta munitum fuerit, ubique pro reali eiusdem oppidi scripto reputetur, habeatur atque servetur in perpetuum. Harum nostrarum vigore et authoritate, chyrographo nostro, ac pendentis authenticique sigilli nostri muninime roboratarum literarum mediante. Datum per manus fidelis nostri magnifici baronis Stephani Sennyei de Kis Sennye, nostri et prćfati confśderati regni Hungarić statuum et ordinum cancellarii et senatoris, ac comitatus de Szabolcs officii supremi comitis administratoris, in civitate Agriensi, die octava mensis Septembris, anno Domini millesimo septingentesimo octavo. Reverendissimis Stephano Telekessi Agriensi, et Andrea Petes electo Ansariensi, ac episcopatus Vaciensis administratore, episcopis ecclesias dei feliciter gubernantibus. Necnon illustrissimis comitibus Nicolao Bercsenyi de Székes, supremo confoederati regni, exercituumque nostrorum generali et locumtenente nostro, Ungvariensis, Francisco seniore Barkóczi de Szala, generali campi marschallo Zempliniensis, Alexandro Károly de Nagy Károly, partium regni superiorum generali campi marschallo, Szatmariensis, Daniel Eszterházi de Galantha, partium regni Transdanubianarum generalis campi marschalli locumtenente, Francisco Galambos, partium regni Trans-Tybiscanarum vice generali commendante, Adamo Vay, aulć nostrć et prćtorianć militić marschallo, administratore officii supremi comitis comitatus nostri Maramaros et de Békés sic dictorum comitatuum supremis comitibus, Stephano Kalmanczai, Sigismundo Jánoki, Georgio 79Gerhárt, Francisco Berthoti, districtus Cassoviensis vice generali commendante, et officii comitatus nostri de Saáros administratore, Ladislao Benyiczki, Stephano Soós, Paulo Kajali, generali causarum bellicarum auditore, et Joanne Labsánszki, cancellarić nostrć senatorialis directore, cśterisque senatoriam dignitatem tenentibus et honores.
Igy, muniarum h.
Franciscus princeps m. p.
Stephanus Senney m. p.
Franciscus Aszalay m. p.
A czimereslevél teljesen ép állapotban maradt reánk; a piros-sárga kék selyemsodraton függő pecsét tudtommal eddig szintén ismeretlen. A tojásdad, vágott pajzs felső mezejében, a kiterjesztett szárnyu, koronás, jobbjában kardot tartó sas látható; az alsóban pedig a hármas halmon álló kerék. Mögötte herczegi koronával fedett, herczegi köpeny. Körirata: FRAN(ciscus). D(ei) • G(ratia) • S(acri) • R(omani) • I(mperii) • PRIN(ceps) • RAKOCZI • CONFOE(derati) • REG(ni) • HVN(garić) • STAT(uum) • DVX •
Tarpa, az igy kitüntetett szabad hajduváros nem sokáig élvezte ezen kiváltságait. Mária Terézia alatt elveszitette azokat. De elfeledte ezen, II. Rákóczi Ferencz fejedelem, örökös ura által adományozott czimerét is, a melyhez azonban a mai nagyközségnek – kétségtelenül – ma is joga van.
HORVÁTH SÁNDOR.
