Zermegh János bővitett czimeres levele.
Zermegh János bővitett czimeres levele.
Meglehetős régen tudjuk, hogy Zermegh János családi czimerét, vágott pajzs felső mezejében három liliom, az alsóban három rózsa s az oromdiszt is az utóbbiak alkotják.* A XVI. század harmadik negyedében azt mondják erről a czimerről, hogy még Zsigmond adományozta a Zermegheknek s közelebbről, pontosabban szólnak róla, milyen volt és hogyan volt elhelyezve az alsó mező három rózsája, a mennyiben a czimert úgy ismertetik, hogy a középső rózsa piros, a két szélső fehér volt.*
Tudománytár, 1839. 242. l.
L. az alábbi oklevél szövegét.
Ezt a czimert használta a hivatalnokoskodó, öregségében történetiró Zermegh János is egészen 1572-ig.* Ekkor szolgálatai jutalmául uj, bővebb czimert kapott Miksa királytól. A bővitésről szóló királyi okirat Nyitramegye levéltárában van meg, de nem eredetiben, hanem 82csak másolatban.* Kissé hibás is a másolat,* de könnyen meg lehet igazitani. Szövegének életrajzi adatai,* lehet mondani, mind ismeretesek, de azért Zermegh egyéniségének közelebbi megismerésére is nyujtanak néhány uj fölvilágositást. Érdekes még maga az a feltünően meleg hang, melylyel a felség Zermeghről megemlékezik.
Életét és munkásságát bővebben ismertettem a Századok 1907-iki évfolyamában.
A nyitrai levéltár ezen oklevelére Romhányi János, Nyitra megye főlevéltárnoka volt szives a figyelmemet fölhivni, ki korábban is érdeklődött már Zermeghről irt dolgozatom iránt és több értékes adatot szolgáltatott.
Kisérletet tettem, nem lehetne-e esetleg a Liber Regius-ban is megtalálni a másolatát, de nincs bevezetve. Különben csak egy kis latin tudás, meg magának a szövegnek figyelembevétele kell hozzá, hogy a másolat két hibáját kiigazithassuk.
E tekintetben legértékesebb a Horváth Márknak a szigetvári kapitányságba való bevezetését leiró részlet.
Miksa király czimerbővitő oklevele 1572 május 3-án az ausztriai Ebersdorfban, a mai Kaiser-Ebersdorfban kelt és Liszty János, választott veszprémi püspök, királyi alkanczellár ellenjegyzésével van ellátva. Bevezetőleg azokról a tulajdonságokról szól, melyeknek a királyokat ékesiteniök kell, a bátorságról, az igazságosságról, a bőkezüségről. Ezekben, mondja Miksa, királyi elődjei neki követendő utat mutattak s nyomaikon halad, midőn Zermegh érdemeit megjutalmazza. Folytatólagos szövege szerint az okirat a következő:
«Revocantes .... in memoriam servitia tua fidelia per te imprimis divo Ferdinando .... parenti nostro ...., qui te in consiliarium .... camerć nostrć Hungaricć propter prćclaras tuas virtutes, quć inter sese mutuo quodammodo concatenatć sunt, cooptare et adscire voluit, deinde nobis fide integra, solerti diligentia et indefesso studio per multos annos exantlata et prćstita, decrevimus te, tuamque prosapiam, alioquin antiquissimam et per se sati illuscrem, auctione insigniorum nobilitarium, quibus maiores tui tamquam veri nobiles inde iam a temporibus serenissimi quondam domini Sigismundi imperatoris et regin usi fuisse perhibentur, decorare. Hoc enim tua, ut prćfati sumus, prćclara merita, coniunctaque cum rara quadam gerendarum rerum intregritate dexteritas exigunt.
Ex quorucn multis, ut pauca qućdam attingamus, tu aliquoties designatus per supradictum .... genitorem nostrum ad arcem Zigeth commissarius, ad quam propter vicinos circumquaque hostes difficilis eotum patebat aditus, contempto vitć et libertatis periculo arcem ipsam ingressus, demandata tibi negotia gnaviter peregisti ac vice primo reperto ibi mortuo loci illius capitaneo Wolffgango Dersffy,* militumque tumultu, quem propter non soluta stipendia concitaverant, sedato, omnem statum tam arcin, quam oppidi paratum, tranquillumque reddidisti ac ibi ex mandato eiusdem domini parentis nostri plus quam duos menses sćviente peste, hostibusque obsidionem minantibus adventum novi capitanei Ladislai Kerecheny exspectasti;* quo in officium rite substituto, simulque aliis rebus bene compositis, sic demum ad dictam .... maiestatem fuisti reversus. Vice vero altera, dum Twighon passa Budensis arces Kaposwywar, Korothna et Baboscha expugnasset ac. Zigeth etiam ipsa tentata omnem fere ad arcem ipsam aditum, locatis circumquaque crebris prćsidiis prćclusisset, capitaneusque Ladislaus Kerecheny, cuius in locum Marcus Horvat alias Ztanssich, vir bello strenuus, pro capitaneo fuit electus, officio sese abdicasset,* tu similiter iussu .... parentis nostri pro commissario missus, exercitu nostro te quasi per media hostium castra, concomitante divino auxilio, auspitiisque patris nostri fretus, eiusdem Marcum Horvat in arcem ipse induxisti, traditoque illi iuxta datam tibi instructionem capitaneatus officio ac collaudatis et remuneratis propter toleratam sub Kerecsinio fortiter obsidionem militibus, incolumis inde una cum exercitu rediisti. Sćpius deinde ad Lewam et Carponam pro recensendis militibus, numerandoque illis stipendio missus, haud minori vitć cum discrimine iniunctam tibi provinciam pro utriusque maiestatis nostrć voto peregisti. Porro in rebus ad tuum penes cameram officium pertinentibus salubri consilio, immensisque vigiliis et laboribus dexterrimam sane ab initio et laudabilem prćbuisti operam adeo, quod fides, diligentia, inque rebus nostris sollertia grata semper maiestatibus nostris exstitit, penitusque pro voto cessit.
Ez közelebbről meghatározza Dersffy halálát, illetve helyét, mint eddig tudtuk. V. ö. Németh Béla: Szigetvár története, 117–119. l.
Kerechényi 1554 augusztus 12-én kapott megbizást a szigetvári kapitányság elvállalására. U. o. 135. l.
1555 végén, Horváth Márk kinevezése deczember 9-én történt. U. o. 135. l., v. ö. Salamon Ferencz: Az első Zrinyiek, 393. l.
Pro quibus et aliis tuis nobis per multos annos prćstitis servitiis ut et nostrć in te munificentić et meritorum tuorum memoria ad posteros transmittatur, hoc typo, qui in capite huius diplomatis depictus conspicitur, arma tua et maiorum tuorum augenda, tibique et fratribus tuis patruelibus Sigismundi et Marco Zermegh, qui etiam nunc in confiniis Sclavonić militare perhibentur, vestrisque hćreditatibus et posteritatibus utriusque sexus danda et concedenda benigne duximus: imagine nimirum regia umbilicotenus sub linea per dimidium scuti transversim ducta prostante, quć quidem linea inferiorem scuti, vetera vestra continentem insignia, in croceum, superiorem vero in fulvum colores distinguit. Quć quidem imago regia testatur te 83cćsaribus et regibus servivisse, ab hisque beneficia et honores acquisivisse; in cuius dextra manu caduceus speciem tuć prudentić ac in peragendis rebus nostris tibi commissis dexteritatis, in lćva vero lilium album fidei tuć erga nos candorem designans effigiata conspiciuntur. Porro supra scutum est galea aperta cum defluentibus ab illius vertice circum scuti utrumque latus laciniis flavei et crocei coloris, quales colores scutum etiam ipsum, ut dictum est, bifarium distinguunt, diademate regio insignis, assurentibus ex eius vertice veterorum armorum tuorum insignis, tribus nimirum rosis, media rubra, duabus vero extremis albis, prout hćc singula arte et industria pictoris peculiaribus suis coloribus .... depicta esse cernuntur.
E leirás szerint tehát Zermegh János és két Szlavóniában hadakozó unokatestvére, Zsigmond és Márk, valamint leszármazóik a jövőben a következő czimert használhatták: vágással osztott paizs felső, arany mezejében növekvő királyalak, mely jobbjában heroldpálczát, baljában pedig fehér liliomot tart, alsó, narancs-sárga mezejében három rózsa, melyekből a középső piros, a két szélső fehér; a paizson nyilt sisak, rajta koronából növekvőleg az alsó mezőben levő három rózsa; a sisakfoszlány sárga és kék.
A czimeres levél későbbi sorsáról azt olvassuk, hogy 1725-ben a Körmöczbányán lakó Zermegh Gáspár fiánál, Andrásnál volt. Mikor ugyanis a mondott évben Trencsénmegyében nemesi összeirást tartottak, Zermegh János és Gáspár, ugyancsak az emlitett Zermegh Gáspár fiai, hitelesitetlen másolatban bemutatott nemeslevelök alapján azt kérték, hogy, mivel mostanság az eredeti biztosabb őrizet végett harmadik testvérjöknél, Andrásnál van Körmöczbányán, legalább ideiglenesen vegyék föl őket a nemesek jegyzékébe. Mivel azonban kivánságukkal elutasittattak, csakhamar megszerezték nemesi levelöknek a körmöczbányai birótól és tanácstól láttamazott és a város pecsétjével megerősitett másolatát s ezt mutatták be. A megye ebben a formában elfogadta az okiratot s a hátára 1725 junius 7-én rávezették, hogy Zermegh János és Gáspár Trencsénmegye nemesi sorába beirattak.* Hogy Nyitramegye levéltárába hogyan jutott, csak sejthetjük. A Zermeghek Nyitrában is birtokos család voltak, sokat perlekednek, például 1746-ban Emericus filius Johannis filii Gasparis filii alterius Johannis (de nem a történetiróé) Zermegh* s talán ily perben csatolták mellékletül az iratokhoz.
Nyitramegye levéltára: Nobil. Fasc. XIV. nr. 897.
U. o.: Processus iuridici B. Fasc. 29896. Brogyányi Joannes contra Szörényi Franciscam 1746. Productum Majthenyianum sub. nr. 27. czimü és jelzetlen periratban őrzött melléklet.
SÖRÖS PONGRÁCZ.
